|
| |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 01, 2015 7:01 pm | Reméltem lesz valami megnyugtatóan rövid válasza arra, hogy szerinte mikor jön vissza, de nem. A következő pár hónap nagyon nehéz lesz, és szembe kell szállnom vele. Tudom, hogy magamra számíthatok csak, de ezt már lassan kezdem megszokni. - Jó, rendben. - bólintottam, és inkább lezártam ezt a témát. Tudom, hogy mit tervez, és azt, hogy a falkámat ő akarja irányítani, de ez nem fog megtörténni. Nem fogom engedni. Én is azt akarom, hogy visszatérjen, de nem fogok minden irányítást az ő kezébe nyomni. Erre majd rátérek vele később, mikor már lecsitultak a kedélyek. Meglepődtem, amikor ragaszkodott hozzá, hogy maradjak. Kicsit meglepett arccal, de pár pillanat múlva elindultam az ágya felé, s mellette kényelembe helyeztem magam. - Figyelj... - raktam óvatosan kezem a hátára, és gyengéden simogatni kezdtem azt, remélve, hogy nem szaggatja le egyből. - itt maradok ameddig szükséged van rá... rám. - tekintetét fürkésztem, és egy biztató mosolyra húztam ajkaimat. Nem hittem volna, hogy valaha történni fog ilyen. - Most rám is rám fér a társaságod. - sóhajtottam, és hirtelen sokkal közelebb érzem magamhoz őt, mint máskor. Általában utálom, és a pokolba kívánom, de most nem. Lehet a gyász váltja ki, de most szükségem van rá. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 01, 2015 4:17 pm | Láttam Hayley arcát, hallottam a hangját, és kimondatlanul is tudtam, hogy az érzési most megegyeznek az én érzéseimmel. Azon ritka alkalmak egyike volt ez, mikor tökéletesen képes voltam rá, hogy megértsem őt, gúnyolódás és háborgás nélkül. - Meddig lesz távol? - vontam vállat. - Nem tudom Hayley. Nem vagyok sem jós, sem boszorkány. Minél gyorsabban hajtom igába a várost, annál hamarabb lesz Hope újra közöttünk, az őt megillető helyen - válaszolom aztán. Most inkább nem kezdek bele annak taglalásába, mit várok el a falkájától, minden egyes farkastól. Ez a téma elég érzékenyen érinti őt, mert még úgy hiszi, a félholdasok valamiféle elit alakulat. Hát az is, de ettől függetlenül az én elit alakulatom lesznek. Az én alattvalóim a városért vívott harcomban. Ennek viszont most óvakodok hangot adni, mert sem kedvem, sem erőm a veszekedéshez. - Nem, ne menj - mondom hirtelen, mikor távozni készül. Fene tudja miért, de talán a közelsége lehet most számomra a gyógyír. - Maradj még... kérlek - teszem hozzá azt a szót, amit nem sűrűn hallhatott még a számból, mióta ismerjük egymást. Sőt, hogy maradásra bírjam, megpaskolom magam mellett az ágyat. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 01, 2015 1:03 pm | A szívem szakadt meg, mikor Klaus elvitte a lányunkat, hogy Rebekah elvihesse biztonságos helyre. Azt hittem sokkal könnyebb lesz, hogy megnyugtat az a tudat, hogy minden rendben van így vele, a nagynénje őrzi, boldog lesz, de nem. Dühös vagyok, csalódott. Arról ábrándoztam, hogy majd megszületik, és boldogan él majd velünk, felcseperedik, mindenki szeretni fogja. Már akkor is sejtettem, hogy ez csak egy álom marad, és persze, hogy az maradt. Emellett mindenki azt hiszi, hogy meghalt, de csak ez tarthatja vissza a rosszakarókat. Remélem senki sem mond olyasmit, ami leleplezheti. A lelkemet megsebezhetik, elvehetik az életem, legyőzhetnek, bánthatnak, megölhetnek, csak hozzá ne érjenek. Érdekelt, hogy mi volt, miután elmentek. Biztos beszélgettek még, bármi, és minden részletre kíváncsi voltam. - Szerinted... - nyeltem egy nagyot, és a szavakat sem találtam. Úgy éreztem megfulladok, és annyira fájt, hogy úgy voltam vele, ez itt a vég, de tudtam, hogy nem. - mennyi ideig lesz távol? - szorítottam össze állkapcsom, és a földet pásztáztam a tekintetemmel. Jó tudni, hogy Rebekah mindent megtesz majd a kicsiért, de ez a mi dolgunk lenne alapvetően. Próbáltam visszafojtani az érzelmeket, erősnek látszani, de most az egyszer nem megy. A szomorúság csak úgy gyűlik belül, meg sem áll, és apránként fog kitörni. - Elhitte mindenki. - bólogattam. Elijah és én gyászunkat mutattuk a városnak, és elég hiteles volt, tekintve, hogy valamilyen értelemben most elvesztettük. - Nem néztem nagyon az arcokat, de éreztem a sajnálkozó tekinteteket magamon. - haraptam be az alsó ajkam, és az egész nap cselekménye emlékbetörésként lejátszódott előttem. Éreztem ahogy a könny mossa a szemem, majd egy csepp végigfolyik arcomon, mit egyből le is töröltem. Fekete ruhámon végigpillantva pedig azt láttam ami perpillanat a lelkemben van. - Későre jár... magadra hagyjalak? - néztem rá kérdőn, szemeimből eltörölve minden könnyet. Neki sem könnyű, így tiszteletben tartom, ha egyedül szeretne lenni, de ha most szüksége van társaságra, akkor itt leszek. Ezt ketten kell leküzdenünk. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 01, 2015 10:26 am | (a határon kívülről, miután Bekah elvitte Hope-ot)
Zordul sétáltam be a szobámba, és lerogytam, mint akit elhagyott az utolsó jártányi ereje is, Hayley pedig követett, még mindig feketében, mintha csakugyan a halott lányunkat gyászolná. Láttam rajta, hogy információra éhes. - Minden rendben - dünnyögtem. - Hope biztonságban van. Bekah úgy fogja szeretni, ahogy kell. Sőt, még jobban is. Fix, hogy halálra fogja kényeztetni, és el fogja rontani - jegyzem meg halvány mosollyal, hogy megnyugtassam Hayleyt. - Ne aggódj. Nemsokára a város az enyém lesz, és Hope hazatér - dörgölöm meg a homlokomat, aztán a szemöldökömet ráncolva nézek a lányra. - A városban mindenki elhitte Hope halálát? Nem gyanakodott senki? - kérdezem. Végül is a hitelességük az egyik kulcsmomentum a tervünkben. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Május 05, 2014 1:12 am | Miután Elena távozott, visszaaludtam. A jó szex mindig kifáraszt... Egyszer csak arra riadtam fel, hogy a telefonom csipogni kezdett mellettem, és kábán néztem az smst, amit kaptam, hogy mikor végül felfogtam az értelmét hangosan hahotázni kezdjek. - Nocsak, kis hasonmás.... hát ennyire hiányzom? - morogtam jókedvűen magam elé, aztán válaszoltam.
"Elena, te mindig csodálatos és utolérhetetlen vagy. Csodálod, ha képtelen vagyok féken tartani magam a közeledben? Remélem nemsokára megismételhetjük.
Klaus"
Letettem a telefont, aztán beletúrtam a hajamba. Talán meg kellene látogatnom Hayleyt, hogy rendezkedett be a mocsárban. De előbb... szükségem van némi italra. Meg egy kiadós vadászatra.
(Belváros, The art gallery) |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 8:17 pm | Nagyon halkan felnevettem, majd megcsóváltam a fejem. - Én tartani fogom magam ahhoz, hogy közöttünk... nem történhet semmi. Most megtettem azt a bizonyos lépést, mert szükségem volt rá... és azt hiszem, hogy neked is. De ha tévednék, javíts ki. Viszont nem fordulhat elő ismét. Én nem akarok hétvégi szeretőt, mert... mert nem - nyeltem egyet. Tettem volna hozzá, hogy mert nincs szükségem rá? Most sem a szükség hozta, hiába is fogalmaztam így. Hanem mert... a fene tudja, de kettőnk kötődését ezalkalommal sokkalta erősebbnek éreztem. Ez pedig eredményezte a közös ágyat... - Minden jót, Klaus - suttogtam még, majd hátat fordítottam neki. Tudtam, hogy megszokta, hogy csókkal búcsúzom, de most nem tettem. Ki tudja, hogy ha megteszem, el tudtam-e volna szakadni innen. (Whitmore) |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 8:12 pm | - Hát jól van, ha menned kell. Add oda Damonnak a keveréket, azt már rád bízom, hogy elmondod-e neki honnan van, vagy sem - néztem ki én is az ablakon, követve Elena tekintetét, majd visszanéztem rá. - Bármikor jöhetsz. Nem mondok neked időpontot, mert a házam mindig nyitva áll előtted. Akár az éjszaka közepén is felébreszthetsz. Igen, az a legjobb. Mindig ruha nélkül alszom - hunyorogtam rá. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 8:03 pm | - Nem baj, ha nem érted. Egyelőre még nem szükséges értened - suttogtam, aztán halvány mosollyal kinéztem az ablakon, ahol már láttam a lemenő nap sugarát. - Azt hiszem, hogy ideje lesz mennem. Muszáj látnom Damont, és... meggyógyítanom. Maxfield valami hülye gyógyszert adott neki, amitől a sérülései nem tudnak rendesen gyógyulni... maximum azt fogja hinni, hogy ez a vírusa nem működik - mosolyodtam el keserűen, majd mielőtt sarkon fordultam volna, még Klaus szemeibe pillantottam. - Mikor szeretnéd, hogy... visszajöjjek? - kérdeztem aztán nagyot nyelve. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 7:59 pm | - Kíváncsi lennék rá, vajon abban a párhuzamos világban, vagy ebben vagy-e boldogabb - néztem Elenára tűnődve, aztán összeráncoltam a szemöldökömet, és szaporán pislogva néztem rá. - Bocsáss meg... de nem nagyon értem, hová akarsz kilyukadni. Ezer év alatt még odáig nem jutottam el, hogy kifejlesszem a speciális szótárat magamban, amivel meg tudom érteni a nőket. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 7:35 pm | Valamiért sejtettem, hogy a válasza ehhez hasonló lesz, így nagyjából tudtam gondolkodni vaami válaszon, míg beszélt. És... nem voltak kecsegtetőek az én gondolataim is. - Tudod... - nevettem fel. - Néha azon gondolkodom, hogy vajon van-e egy párhuzamos idősík, ahol én nem Damonnel, hanem mással vagyok boldog... talán Stefannal... - elmélkedtem. - Én tudom, hogy mit gondolok rólad. Tudom, hogy mi van a fejemben veled kapcsolatban... és azt is tudom, hogy életem utolsó cselekedete lesz elmondani neked mindezt. Csupán mert tudom, hogy... addig nem lenne értelme tudnod - nyeltem egyet, aztán elhúztam a kezem, és megköszörültem a torkomat. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 7:31 pm | - Te is tudod, hogy bármiért is jössz hozzám, a vége mindig ugyanaz. Ne áltasd se önmagad, se engem - válaszoltam apró mosollyal, de aztán sikerült ledöbbentenie, és meghökkenten bámultam rá. - Hálát adok az égnek, hogy Salvatore létezik. Hidd el Elena, jobb neked így. Pokollá tettem Tatia és Hayley életét is. Nem az a fajta vagyok, akibe bele lehet szeretni, mert hatalmas sebeket lehet szerezni tőlem. Olyan sebeket, amik láthatatlanok, de érezhetőek. Légy hálás tehát az égieknek Damonért. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 7:24 pm | - Most, hogy így mondod... - mondtam ekkor már magam is apró mosollyal, de a kezemet még mindig nem húztam vissza. Egy apró sóhajtással jeleztem, hogy... gondolkodom, de nem volt túl sok gondolkodnivaló mindazon, amit feltett kérdésként. - Tudod jól, hogy vissza fogok jönni. Azt nem ígérem, hogy azért, ami most itt történt, mert tudod, hogy... nem szabad belőle rendszert csinálnunk - ráztam meg a fejem, és aztán olyan bukott ki belőlem, amiről nem hittem volna, hogy képes lesz valaha formát ölteni szavak formájában. - Azt hiszem, ha nem ismerem meg Damont, és nem lenne az életemben... nem lennék képes mást szeretni, csak téged - nyeltem egyet, miközben a tekintetét fürkésztem. Nem akartam belegondolni egy Damon nélküli életbe. Soha. Nem tudnék létezni nélküle. De nagyon jól tudja ő is, hogy mivel már minden így történt... mindent meg fogok tenni azért, hogy soha ne veszítsem el a szerelmemet. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 7:18 pm | Nagy levegővel leengedtem, és a düh is elkezdett kihunyni a szemeimből. - Az túl egyszerű lett volna - mondtam torz kis mosollyal. - Bonyodalommentes. Az meg nem illik hozzám - tettem hozzá, majd megszorítottam a kezét. - Szóval... ha így van... visszajössz hozzám valaha még? |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 7:10 pm | Próbáltam reálisan látni minden gondolatot, eseményt, szót... de azt hiszem, hogy soha nem lehetünk eléggé felkészültek arra, ami történhet velünk. Én már nem akartam vele lefeküdni, és úgy gondolom, hogy a második próbálkozás eléggé rosszul sült el, hiszen ennek köszönhetjük ezt. Talán eleve ott rontottuk el, hogy valaha engedtük felülkerekedni a vágyainkat, hiszen ezáltal... talán nem tudunk olyan barátságot kötni, amely alakulhatott volna kettőnk között. - Tudod, hogy ehhez mit kellett volna tenned? - kérdeztem, és odaléptem elé, tekintetemből pedig minden dühöt száműztem, és megfogtam a kezét, hogy megszorítsam. Úgy, mint barát a barátét, és nem úgy, mint vámpír a "királyét". - Azt mondani, hogy "Elena, gyere vissza". Vagy "Elena, látogass meg". Azt hiszed, hogy ha kérnéd, nem tenném meg? - kérdeztem elszorult torokkal. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 7:05 pm | - A fenébe is, hát nem érted? - mondtam mérgesen. - Szerinted miért akartam biztosítani, hogy visszagyere? Lehet, hogy hülye módszert választottam, de én már csak ilyen vagyok. Nem a vendéglistáról akarlak kihúzni csak.... - mondtam eléggé elkeseredve. - Tatia elment, Hayley elment és elhagyott, és a jelek szerint te sem tartasz engem annyira, hogy visszagyere. Nem fogok könyörögni sem neked, sem másnak. Ha te így gondolod... akkor tedd ezt. Menj, és vissza se gyere. A te kezedbe adom a döntést. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:54 pm | +18 Nagyot kellett nyelnem. Milyen jól tettem! Azt hiszem, hogy ha nem így történik, olyat mondok, amit én magam bánok meg előbb-utóbb. De ki hitte volna, hogy van bennem némi kontroll? Eleve hűtlen vagyok magamhoz ezzel a viselkedéssel... az az Elena, aki egykoron voltam, soha nem tette volna ezt. Még csak a közelébe sem került volna. Én pedig most... tényleg ennyire megváltoztam, mióta a vámpírvilág az életem részévé vált? Mióta... a szüleim halottak? - Szóval most már... én használlak ki téged. Ez a beszélgetés egyre érdekesebb - suttogtam. - Azért jövök hozzád, mert szeretek veled lenni! Mert szeretem a társaságodat, és te vagy az egyetlen, aki némi megértést tud tanúsítani felém, mikor Damon és az egész világ összeesküdött ellenem. De ha téged ez zavar... ha azt érzed, hogy csak kihasznállak, akkor... nem kell emiatt aggódnod. Kihúzhatsz a vendéglistádról - nyeltem nagyot, és elfordítottam a tekintetem. Iszonyatosan pocsék érzés volt kimondani ezeket a szavakat. A szívem fájdult bele, de nem gondolkodtam, csak beszéltem... |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:45 pm | - Azt akartam, hogy csak te éld át a gyönyört - morogtam. - Igy lett volna ok arra, hogy legközelebb visszagyere, hiszen tartoztál volna nekem "eggyel" - vágtam durcásan karba a kezeimet. - És nem értem, most miért mondasz magadra ilyet. Tudtommal sosem kezeltelek felmosórongyként, akarattal legalábbis nem. Inkább úgy érzem, valahogy te használod ki a tényt, hogy mindig vágyom rád. Salvatore így, Salvatore úgy, amikor köztetek minden rendben eszedbe sem jutok, ha valami balhé van, rohansz hozzám. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:41 pm | +18 Elengedett végül nagy megkönnyebbülésemre, én pedig rögtön masszírozni kezdtem a csuklómat, ahol megszorította. Egy pillanatra átsuhant a fejemen, hogy mi lett volna, ha nem áll le... akkor bizonyosan elmondhatná magáról, hogy egy annyiban különb Olivertől, hogy még nem ölt gyereket. - Ezt most tényleg így értetted? Amiért arra kértelek, hogy ne így okozz nekem örömet, hanem hogy szeretkezz velem? - kérdeztem rekedten, és megfogtam a táskámat. - Igazad van, tényleg nem tudom, hogy mit szeretnék. De mit is vártál tőlem, én csak egy mindenre használható Petrova felmosórongy vagyok - igazítottam meg a nadrágomat már magam is dühösen. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:37 pm | Éreztem, hogy erejét megfeszítve szabadulni akar, és úgy döntöttem, van amit jobb nem erőltetni. Elengedtem hát, és legördültem róla, majd kezdődő dühvel néztem rá. - Bezzeg ha Salvatore csinálta volna ezt, nem lett volna ellenvetésed - löktem le magamról a takarót, és felkaptam a nadrágomat. - Eddig az irányító, uralkodó hibridet akartad. Mikor megkapod, akkor meg nem jó. Eldönthetnéd, mit is szeretnél igazán. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:30 pm | +18 - De hát én csak... - suttogtam volna, de gondolatomat félbeszakította, és ahogy fölém feküdt, egy pillanaton belül már leszorította a kezem a fejem fölé. Ebben a pillanatban megéreztem, hogy nagyon nagy hibát követtem el azzal, hogy megpróbáltam a saját akaratomat érvényesíteni. Tekintetem tanácstalansággal telt meg, hiszen hiába láttam villogni a szemét, fogalmam sem volt róla, hogy mit akar csinálni. Felpillantottam a leszorított csuklómra, majd vissza rá, de közben akaratlanul is kitört belőlem a szabadulási ösztön, és minden erőmet bevetve próbáltam kitépni kezei közül a csuklómat.
A hozzászólást Elena Gilbert összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 03, 2014 6:42 pm-kor. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:25 pm | Kissé csalódottan és sértve elhúztam a kezem. - Még sosem mondta nekem senki, hogy nem jó, amit csinálok - morogtam önérzetemben megsértve. - Eddig neked sem volt problémád vele. Vagy mégis, csak nem mondtad? - feküdtem aztán fölé, és az uralkodó hibrid kitört belőlem. Lefogtam két kezét a feje fölé, és a szemébe néztem. - Márpedig most az lesz, amit én akarok. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:18 pm | A hátam ismét az ágyhoz ért, ő pedig még mindig csupaszon, de mellém heveredett le, és miután lehúzta nadrágom cipzárját, ujjai rögtön elkalandoztak, és úgy éreztem, hogy nyögnöm kell egyet. Szavai jótékony hatással bírtak, meg sem fordult a fejemben, hogy ellenkezzem, még ha tudtam, hogy azt kellett volna tennem. - Ha mindenképpen jót szeretnél nekem... akkor ne így csináld... kérlek - suttogtam halkan, a tekintetem megtelt kérleléssel, ahogy pillantását megtaláltam. Úgy akartam, mint az imént... testét az enyémhez préselődve érezni. Ekkor már tudtam, hogy most még ha csak pár percre is, de maradok. Viszont azt hiszem, csak akkor, ha az én akaratom érvényesül. És ezt ő is láthatta a tekintetemben. Néha nekem is... muszáj dirigálnom. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:13 pm | Beleborzongtam, ahogy ujjai végigszaladtak a mellkasomon, aztán eszembe jutott egy ötlet. Gyorsan visszabillentettem az ágyra, és mire észbe kaphatott volna, már le is húztam nadrágjának cipzárját, hogy betaláljak ujjaimmal a fehérneműje alá. - Ne ellenkezz - súgtam. - És ne akard viszonozni. Ez most nem nekem szól, hanem neked. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 6:05 pm | alig ültem vissza az ágyba, máris egy mozdulattal maga fölé emelt, és a csípőjén kaptam helyet. Ettől egy pillanatra elakadt a lélegzetem, de ezt követően próbáltam mindent úgy tenni, ahogyan ezelőtt tettem. - Nos... nem is tudom - gondolkodtam el, és erőnek erejével kapaszkodtam abba, hogy ennek még egyszer nem szabad megtörténnie. Bár azzal is tisztában voltam, hogy még egy csók, még egy érintés, és nem bírom tovább. - Valami azt súgja, hogy menjek... valami azt, hogy maradjak... - sóhajtottam, miközben ujjam ismét csupasz mellkasán kalandozott végig. - Így fölötted felettébb kényelmes... - gondolkodtam tovább, ezáltal tovább húzva az agyát. - De azt hiszem, hogy nem. Most nincs kedvem irányítani - kuncogtam fel. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 03, 2014 5:57 pm | - Nem, nem ezt mondtam. Kiforgatod a szavaimat - mondtam. - Megvan az ideje mindennek. A Salvatore iránti sajnálkozásnak, és az élet örömeinek is - néztem, ahogy végigfeküdt mellettem, aztán megfogtam, és nem törődve azzal, hogy ő már fel volt öltözve, a csípőmre emeltem. - Nos, kis hasonmás - vigyorogtam. - A tiéd a döntés. Mész, vagy maradsz még? Genevieve lelépett, Hayley a gyerekkel egyetemben szintén lelépett... nekem is szükségem van némi társaságra. |
| | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|