Picit megrázkódok, mikor megsimogatja együttérzésből a vállam. - Köszönöm. - mondtam. Hálás vagyok neki, hogy nem erőltette az Adamről való fecsegést. Furcsa módon nem éreztem a kínzó marást a torkomban a vére után. Általában ilyenkor már nagyon erősen kellett koncentrálnom,hogy nehogy elkapjam a csuklóját és szívjam szárazra a beszélgető partnerem. Örültem neki, hogy biztos háttérrel rendelkezik, de teljesen ledöbbentett a felajánlása. Riadt tekintettel néztem rá. - Ezt nem fogadhatom el. - mondtam neki első reakcióként. De aztán körülnéztem, és rájöttem, a nap lemenőfélben van. Enyhe szellő borzolta fel a hajunkat. "Ugyan már, Amy, nincs hova menned, hulla fáradt vagy, nem mellesleg senkit nem ismersz itt. Chelsea biztos nem hátsó szándékkal ajánlotta fel a segítségét. "-korholtam magam a gondolataimban. Amint megrázta előttem a kulcsait, vigyorogni kezdtem zavaromban. -Ööö....tudod mit? Egyezzünk meg. Ok, hálás vagyok neked, de amint munkát találok, beszállok a költségekbe. És holnap én főzök vacsorát-már ha nem lesz valami programod. - Itt kacér mosolyt villantottam, és már kicsit oldottabban tettem hozzá: - Például egy randi valami szexi pasival?! Hmmm? Mindent el kell mesélned, ami az utolsó találkozásunk óta történt veled!
A hozzászólást Amanda Lusie Black összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 01, 2013 9:49 pm-kor.
Tudtam, hogy Amy nem az a fajta típus, aki rögtön belemegy az ilyenbe. Gondoltam, hogy lesz valami feltétele, ezért nem is lepődtem meg.- Jajj Amy!- nevetem el magam egy kicsit, majd szorosan megfogom a kulcscsomómat és az autóm felé mutatok.- Rendeben asszonyom! Akkor ott a kocsim, megmutatom neked a házat.- mondom neki, majd elindulok arra.- Te mivel jöttél?- teszem fel a kérdést. Majd út közben válaszoltam az utolsó kérdésére, aminél a mosolya szinte a füléig ért. - Tudod most nem is tudom, hogy állok valakivel...- húzom oldalra a számat, majd összecsapom a kezem. - De az egyszer biztos, hogy nem lesznek unalmas napjaink.- vallom be őszintén.
Az autómra vonatkozó kérdésnél kicsit elszégyelltem magam. Az ütött-kopott terepjáró igencsak kirívó jelenség volt a többi autó között az út mellett. - Hát ez lenne az én szemem fénye. - grimaszoltam Chelseanek. Meglepődtem a válaszán, mikor viccelődve a pasikról kérdeztem. - Ki vagy te, és mit tettél a barátnőmmel? Chelsea nem az a fajta csaj, aki csak úgy lebeg a semmiben....- vigyorogtam, miközben a kocsik felé bandukoltunk. - Okés, mutasd az utat, és menjünk. Aztán lesz még időnk mindent, mindent, mindent átbeszélni. Annyira édes volt, ahogy összecsapta a kezét, és lelkendezve örült a találkozásunknak. -Abban biztos lehetsz, hogy nem fogunk unatkozni. Rám fér a környezet változás. Majd mikor megmutatta a kocsiját, amit követnem kellett a házhoz, nagyot nyeltem. Tudtam, hogy nem szegény családból származik, bár sosem kérkedett vele, azért tudtam, hogy nem vagyunk egy kategória. De az én nem mai autóm még régibbnek és kopottabbnak tűnt. Már előre féltem, hogy milyen házhoz visz majd, de azt sejtettem, hogy nem olyanhoz, amihez szokva vagyok. Akaratlanul is Jessica jutott eszembe, és könny szökött a szemembe. Vajon Ő milyen körülmények között éli mindennapjait? Már ha él még. Gyorsan elfordultam Celseatől, mintha a Grillbe akarnék benézni, ahonnan kétféle csábító illat is felénk szállt. Az egyik az ott készülő finom ételek illata, a másik az ott lézengő emberek vére. Éhes voltam, és féltem, hogy kijönnek a szemfogaim. Nem akartam, hogy lássa az arcomat és az aggodalmamat. Úgy éreztem, mintha több tonna súly nehezedne a vállamra, senkivel nem tudtam megosztani a gondolataim, és ez nekem maga volt a földre szállt pokol. Nagyon sóhajtottam, és barátnőm gyönyörű kék szemeibe néztem. - Na, menjünk, mert itt fogok az illatoktól éhenhalni.- mondtam, és a kocsim felé vettem az irányt. -Mutasd az utat, mia amica, aztán folytatjuk. - kacsintottam.
A szemem végig pásztázta a férfi izmos testét még így ruhában is nagyszerűen kivehető volt az milyen is a férfi valójába, csillogó íriszei rám pillantotta nem tudtam magam türtöztetni a vágytól, hogy azonnal ne vessem magam és nyomjam neki a hideg nyirkos tégláknak. Nem volt még férfi aki így hatott rám vagy talán csak a múltban Alexander. Ahogy kezével vállaimat cirógatta a hideg is kirázta holt testemet. -Egyből szobára vinnél kedvesem?-Mondtam csillogó tekintettel, nem bántam kijelentését hiszen ötlet magáért beszélt. Igaza volt, nem olyan, mint a mi szinte már kastélynak nevezhető Mikaelson családi otthonunk. Szerettem azt az épületet tágas terek nagy kád ahol megpihenhetek. Kínzásra éppen alkalmas pincék...hmm...szép kis otthon ez. Válaszomra várt a férfi és én pedig már nyitottam volna a szám, de ő csak tovább ingerelt és fűtötte tova a testem. Közelebb hajoltam szinte a szám súrolta az ő kerekded ajkát. -Mire várunk még?-Kérdeztem, majd egyik kezemmel végig simítottam arcát kezem végig csúszott a nyakán, vállán egészen le a fenekéig.
Nem tudtam mit reagál majd a gyors meghívásomra, de örültem neki, hogy rögtön belement. Persze tudtam, hogy valami okból jött ide, viszont biztos nem volt olyan nagy dolog ha mégis most rögtön velem tartana. Ránéztem az ütött kopott kis kocsira, majd elindultunk az enyém felé. - Otthon elmesélek mindent.- mármint azt, amit szabad, de ezt már nem mondtam hangosan. Tudom, hogy nem lesz könnyű az összeköltözés… de nekem nagyon jót tesz majd a kis társas lét, Amy meg hála, nincs rám veszéllyel. Mivel érdekes módon nem érzem a vére illatát olyan jól, mint régen. Igaz az óta is eltelt egy kis idő… Megváltoztam! Nem iszok már emberekből, törekszem a „vegetáriánus” életmódot folyatni és csak állati vért inni. Gyorsan odaértünk a kocsimhoz. Az enyém sem volt a legújabb modell, de nem sajnáltathatom magam, főleg szegény Amyhez képest. A kék kocsi, egy eredeti olasz márkájú autó volt, de pontosan nem tudtom melyiké, mert nem értek a kocsikhoz. Gyorsan nyitottam az ajtót és a kezemmel intettem a barátnőmnek, hogy szálljon be nyugodtan. Én is bepattantam a volán mögé és egy bő tíz perc múlva már otthon is voltunk. Kiszálltam a kocsiból, majd a kulcsomért kutattam és beengedtem Amyt a házba. - Na barátnőm bemutatom az új otthonodat!- csapom össze megint a kezem.
Ahogy Chels kinyitotta az ajtót, és beszálltunk, láthatólag nagyon fel volt dobva. Egy pillanatra sötétült el csak az arca, ezt nem tudtam mire vélni. De aztán mikor beindította a motort már ismét a mosolygós, csacsogós Chelsea beszélt hozzám. Megnyugtatott a közelsége. Ahogy elhagytuk a Grill parkolóját, akaratlanul is Jessicára gondoltam. Mi lehet vele? Él még? Nincs baja? Ezer és ezer kérdés futott át az agyamon. Aztán eszembe jutott egy ötlet. Mi lenne ha elmondanám Chelseanek, hogy vámpír vagyok. Ha meg tudnám győzni, hogy nem jelentek rá veszélyt, akkor lenne esélyem arra, hogy meggyőzzem Jesst is. Halovány esély ugyan, de esély. A hirtelen jött ötlet boldog gondolata azonban egy pillanat alatt köddé vált, a helyét pedig nyomasztó rettegés váltotta fel. Közben figyletem az utat, hogy megjegyezzem, és vissza tudjak találni a kocsimhoz.
Tekintete csillogott, s ugyan egy pillanatra átvillant a fejemen hogy visszamegyek és megkeresem Caroline-t, hogy beszéljek vele, de ezt nagyon sürgősen el is vetettem. Nem kell most nekem Caroline, mert itt van Rebekah... egy tapasztalt, belevaló nő... ennél több és jobb aligha kell. - Nem szoktam cicózni, szivi. - tapadtam ajkaira ezúttal, már nem cécózva olyan apró csókokkal mint az imént, s tudtam hogy teste már most reagált rám, de nem akartam csak úgy félbehagyni mindent.. jó volt, élveztem azt, hogy ingerelhetem. - Hová menjünk? Nem fogok a parkolóban neked esni.. - súgtam kéjesen fülébe.
testem megfeszült ahogy a férfi ajkait forrón rám tapasztotta. Nem tudtam ellenállni ennek a férfinak és itt helyben akartam őt.Végig pásztáztam szemeimmel arcát ahogy forrt a vágytól és a szenvedély ami égett a szemibe csak még jobban felcsigázott. -Velem nem is lehet édesem-Simítottam végig mutató ujjammal a testét, miközben kéjesen az ajkamba haraptam. Egészen a felső testétől addig a bizonyos pontig. megnyaltam a szám, majd elsétáltam mellette. Kopogásomtól csak úgy visszhangzott a parkoló. -Pedig nekem bárhol izgalmas- Suttogtam, miközben megnyaltam a szám. Gondoltam tökéletes lenne a hálója, ha engem Nick rajta kap hayden nem érné meg a reggelt. Miért vadít meg ez a férfi engem ennyire, próbálom ki mutatni, hogy hidegen hagy, de még is valahogy vonzz engem. Egy éjjeles kaland lesz semmi más és nem is akarok mást, főleg nem egy ilyen szoknya vadásztól aki minden nőnél be próbálkozik, de ez az este felejthetetlen lesz. -Nálad?-Kérdeztem izgatottan és már karomat nyújtva az induláshoz, hogy belekarolhassak és sétával tegyük meg a csúcsig való utat.
- Tudod... nekem nemigen van itt lakásom... egyedül a húgom lakása a hotelban... de félő, hogy ő otthon időzik épp, és akkor oda a mókának. - simítottam végig csípőjén, majd mikor felém nyújtotta kezét, hirtelen magamhoz rántottam, és nekinyomtam őt a falnak. Olyan irányban, ahová senki nem látptt már el. - Ennek fényében... kénytelen leszek itt... kezdeni veled valamit.. - súgtam fülébe, és hajába markolva kezdtem őt szeszélyesen csókolni.
Nem riadtam meg soha sem a veszélyes helyzetektől imádom a válltozatoságot. Belenéztem Hayden csillogó íriszébe amiben forrt a túlfűtött erotika és nem bírtam ellenállni. Neki nyomott a falnak és bele markolt arany fürtjeimbe és suttogni kezdett a fülembe. vadul megcsókolta amire én válaszoltam. Ajakába haraptam amitől fel szisszentet tudtam, hogy nem a fájdalomtól, hanem az élvezettől és egy jól eső érzéssel töltött el engem. Nem hagytam, hogy ő irányítson ruhájánál fogva meg fogtam és a téglának vágtam ami megrepedt, felmosolyogtam ettől és szét téptem felsőjét majd körmömmel mély vájatott húztam belé ami gyorsan össze is forrt. A nyakának estem és beleharaptam majd végig csókoltam egész felső testét., majd egy jól irányzott mozdulattal szétkapcsoltam az övét és kezdtem el izgatni, kezembe vettem férfiasságát és lágyan megcsókoltam az ajkát, miközben erősen markoltam és verni kezdtem azt.
Vad volt. Fájdalmat okozott, de tetszett ez a hév, melyet nőben elég ritkaság fellelni. Belesajgott a hátam, mikor a tégla megrepedt a fejem felett, és mögött, de mit érdekelt ez most engem? Csak a lázadás, a tüzelés amelyet produkált teste, az fogott meg igazán. Felnyögtem, mikor lehúzta cipzáramat, és övemet kicsatolta, majd mikor kezei közé fogta férfiasságomat, lehunyt szemekkel döntöttem hátra fejemet. Mennyország, vagy ahhoz hasonló hely, ahová varázsolt majd' ezer év tapasztalatával.. de mindezt nem fogom neki sokáig engedni. Használtam gyorsaságomat, megragadtam derekát, és ismét ő tapadt a falhoz, majd lerántottam felsőjét, és melleit kezdtem kényeztetni nyelvemmel.
Hirtelen mozdulattal tapasztott ismét a jéghideg tégláknak. Fel szisszentettem ahogy letépte rólam a felsőmet és nyelvével kényeztette azt. Ilyesfajta vadsággal már rég nem találkoztam és élveztem ahogy izmaim megfeszülnek.
Nem tétlenkedtem tovább és lábaimat köré fontam és férfiassága belém csusszant. Halkan nyögni kezdtem, majd nem bírtam a véremmel és hangosabbá váltam. Ajkaira tapadtam és szenvedélyes csókba kezdtünk. Vadul maszíroztam nyelvemmel az övét, majd hajába túrtam amit tépni kezdtem. Hirtelen mozdulatokkal hatolt be és ki belőlem, majd egyik kezemmel a fenékbe markoltam. Fiú fejét ismét melleim közé kényszerítettem és adtam át magunkat az élvezetnek
Nem tétováztam soká'... teste már készenállt rám, így amint lehetőségem nyílott rá, máris megérezhetett engem magában, s jólesően temettem arcomat egy pillanatra a nyakába. Nem tudom hogy mennyit vártam, csupán ki akartam élvezni, hogy milyen csodákra képes ennek a nőnek a teste.. valami csodálatos.. forró.. tüzes. - Még sosem csináltam.. ilyen öreg nővel.. - bukott ki néhány szó ajkaimon tréfásan, miközben combjaiba markoltam, így ragadva méginkább magamhoz, s mozdulataimmal vadul csaptam le rá újra és újrra.
Izmaim megfeszültek és lágyan nyakába haraptam, majd újra csókoltam édes száját. Végig karmoltam a hátát amitől felszisszent. Vele mennyországban éreztem magam. Éreztem, hogy a meg könnyebülés kerülget miközben ki és be járt testemben a hideg végig futott rajtam. hatalmasat óhajtottam vállaiba temetkezvén, eljutottam a csúcsra, de azért se álltam le minden erőmmel azon voltam, hogy neki is jó legyen.
-Hallgass... -Mondtam rá tapadván akárcsak egy pióca ajkaira ismét és nyelvével ismét vad táncba kezdtem. Régen éreztem magam ennyire jól.
-Van még mit tanulnod kisfiú!-Kacsintottam rá. Persze tökéletes aktus már jobb se lehetett volna. Még egy nagyot lökött rajtam én pedig ismét átadtam magam a mámornak. Olyan sűrűek voltak. Csak szorítottam magamhoz izmos felső testét és élveztem minden mozdulatát. belefeledkeztem gyönyörű íriszébe ami csak úgy megcsillant miközben felém vetette a pillantását.
Meglepődtem azon, hogy ez a nő mi mindent kibír, na meg hogy HÁNYSZOR bírja.. meglepett.. ritkán találkozni ilyen nővel.. de nem az én tisztem, hogy ezt bíráljam.. imádom, ha egy nő élvezi azt, amit én teszek vele, s szemmel láthatóan eléggé sikerült a világ legősibb nőjére mély benyomást tenni.. de még milyen mélyet, azonnal.. muszáj nekem is.. Teste rángásai, izmainak szorítása nem várakoztatott engem sem sokáig.. összeszorítottam szemeimet, miután nézte tekintetemet, nyakába harapdtam félig tüzesen, félig gyengéden, majd lassan átadtam magam is az élvezetnek, hogy remegve szorítsam őt magamhoz.
Remegő testét magamhoz szorítottam és úgy adtam át magam a gyönyörnek miközben éreztem azt, hogy a férfinak milyen jól is esett ez most. Aktus befejeztük és én két szép szemébe bámultam és megcsókoltam lágyan ajkait amit nyelvem vad tánca követett. -Isteni volt.. Ne menj nagyon távol tőlem angyalom.-Suttogtam bele lágyan a csókba, majd belemarkoltam hirtelen feszes, formás fenekében. -Vagy kénytelen leszek megigézni téged.-Kacsintottam rá, majd el engedtem. Előre dobtam a hajam és megráztam azt. Rendben szedtem kissé magam a vad menet után. Újabb csókot leheltem ajkára, majd megcirógattam arcát akár egy szerelmes lány. -Majd keress!- LÉptem el töle távolabb és lépdeltem el, majd vissza fordultam még nem messze tőle. -Ilyen férfira vágyik minden nő és én is. Vigyázz nehogy a pincémbe végezd meztelenül.- Haraptam ajkamba és gondoltam bele, hogy nem is rossz ötlet amit mondtam. Majd egy mozdulattal eltűntem
Csak álltam, és álltam.. nem történt az égvilágon semmi, miután Rebekah úgy döntött hogy távozik. Bár beismerem hogy nem is vagyok az aki foglalkozik a nőkkel, miután végzett velük és kellemesen elszórakoztattam őket. És ők is engem. Megigazgattam öltözékemet, majd kihúztam magam, és figyeltem az érkező nőket. Meg kell találnom a következő partneremet egy kis cseverészéshez.
Miután lepasszoltam Jennyt az óvodában, némi lazításra... és piára vágytam. Nincsen semmi gond Jennyvel, már feleannyira sem zajos, mint kisded korában, de néha azért jólesik egy cseppnyi nyugalom.
Ígyhát, a Grillbe intéztem utamat, a kocsival leparkoltam a tömött parkolóban, és a tárcámért kutakodtam a kesztyűtartóban.
Egy jó idő elment azzal, hogy a mobilomba mélyedve értseültem minden hírről, amit megírtak nekem. Tipikus ügyvédi élet, sehol sem lehetünk nyugodtan, mert hát miért is lennénk? Senki nem képes minket békében hagyni, mert hát minek is nekünk az? A sok ostoba gondolat közepette pillantottam meg egy szemrevaló nőt. Nem az a tipikus tizenkilenc éves plázaribancnak tűnt, így máris nyert üggyel bírt nálam. - Hm, hölgyem! Ez aztán a járgány! - szóltam oda neki vigyorogva.
A tárcám végre megkerült, megtaláltam az ülés alatt. Közben idegen hangot hallottam a kocsi mellől. Kiszálltam és megálltam a férfi mellett. - '63-as Mercury Comet. - mosolyogtam rá, majd megnéztem, kivel is állok szemben. Drága öltöny, szexi haj, szép szemek. Ilyet sem látni errefelé... kellemes látvány. ... Így könnyű felszedni valakit.
- Nem rossz. Különösen illik a szőke nőkhöz. - mondtam egy csábos mosollyal, ezzel persze nem azt hangsúlyozva, hogy a szőke nők mások, mint a többiek. Bizonyos értelemben azok, mert van bennük valami, mely például egy barna vagy vörös nőnél nincs. De fordítva is így van. Viszont a fekete, ilyen típusú kocsik a szőkéknek állnak a legjobban. - Nos.. gondolom, inni jött. Meghívhatom egy körre? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Ez bizonyosan leveszi a lábairól.
Egy pillanatra talán felhúztam a szemöldökömet. "Szőke nőkhöz"? Már csak egy szőkenős vicc hiányzik, és felkenem a falra. De nem úgy néz ki, mint aki buta libának nézne, és sértegetni akar. Hát okéé, menjünk bele. Max nyerek egy ingyen kör piát. - Jól gondolja. - mosolyogtam bájosan - Örömmel. - bólintottam, majd a bejárat felé indultam.
Gyalog indultam el a hotelből, naplemente környékén, hiszen így könnyebben fel tudom térképezni a fontosabb helyszíneket és nem is megyek el mellettük anélkül, hogy észre se venném valamelyiket. Mert az nem lenne túl szép.. Mivel a város sem volt túl nagy, elég könnyen ki tudtam igazodni az egyes utcákban, így bő 15 percnyi járás után már a központba is értem. Mi vámpírok a sötét ellenére is tökéletesen látunk.. ez is az egyik előnye a vámpírlétnek. Járás közben hamarosan meg is akadt a tekintetem egy igen forgalmas kis szórakozóhelyszerűségen. Hm, pedig külsőleg egyáltalán nem mondaná meg az ember, hogy ennyire népszerű a fiatalok körében. Ez is egy afféle kisvárosi szokás lehet?! Hogy tele van a város külsőleg jelentégtelen, ám annál hiresebb szórakozóhelyekkel. Éppen az épület előtt járkáltam, mert még nem akartam beülni sehová sem. Csak élveztem a friss hűvös levegőt.. mivel a vámpírrá válásom óta képtelen vagyok kimenni a napfényre.
Az elmúlt időszak - a 20-as évek bulijától eltekintve- elég egyhangú volt, ezért úgy döntöttem, hogy keresek egy jó kis szórakozóhelyet, és múlatom az időmet. És mi lenne egy vámpír számára a legjobb szórakozás egy ilyen helyen, ha nem a vérszívás? Bemenni, kiszemelni valakit/valakiket, aztán követni őket mosdóba menet, vagy épp távozáskor, aztán lecsapolni őket. Alkonyatkor indultam el. Ez a legalkalmasabb idő, mert ilyen kezdenek el gyűlni az emberek, és ilyenkor nem igazán tűnik fel, ha eltűnik közülük egy-kettő. Nem, tudtam megállni, hogy ne menjek be néhány neves márkaboltba, így megújult öltözetben léptem be a Grillbe. Viszonylag sokan voltak már akkor. Nem sokkal több, mint negyed óra telt el, mikor megszólított egy pasas a pultnál. – Hello csajszi! Lenne kedved eljönni velem valamerre? - kacsintott rám. Váó! Egy önként jelentkező. És milyen hamar!- gondoltam magamban. –Természetesen. - Mondtam, elővéve a csábító tekintetemet. Követtem a parkolóba, majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy nem lát minket senki, a falnak szögeztem. –Más körülmények között biztos, hogy elmennék veled akárhova, de az éhség nagy úr. Maradj csendben, és tűrd nyugodtan. - Néztem mélyen a szemeibe, majd a nyakára tapadtam. Vére édes volt, és ez még inkább élvezetessé tette a táplálkozásomat. Mikor már nem maradt benne egy csepp vér sem, hagytam, hogy elernyedt teste a földre hulljon. Megfordultam, hogy induljak, de velem szemben egy másik nő állt. – Nocsak, mégis volt egy szemtanú. Szerinted mit fognak szólni, ha valaki észreveszi? - Normális esetben őt is lecsapoltam volna, ha… ember lenne, nekem viszont egy vámpírral van dolgom, viszont pozitívum, hogy nálam jóval fiatalabb. Hogy ezt honnan tudom? Ha egy vámpír megélt 500 évet, az ilyeneket viszonylag jól meg tudja tippelni.
Miközben a szórakozóhely fele sétáltam, akaratlanul is a szemtanuja lettem egy vámpírtámadásnak. Látva a csaj vérszomjas tekintetét és elhivatottságát, amint egy számomra ismeretlen férfi nyakának esett.. rögtön eszembe is juttatta azt a nyilvánvaló tényt, hogy én nemrég miért is döntöttem úgy, hogy ezt inkább kihagyom. Ez az egész ember ölés eleve nem nekem való.. Világéletemben utáltam az erőszakot.. Még Törökországban is hű ellenzője voltam.. Aztán vámpírrá változtattak és minden megváltozott. Attól a perctől kezdve már kénytelen voltam embert ölni. Kerek két éven keresztül mészároltam le a gyanútlan polgárokat, mígnem rá nem jöttem, hogy van más módja is annak, hogy táplálkozni tudjak. Pl. ha titokban betörök pár korházba és kissé megcsapolom azok vérellátását. Senki nem veszi észre és nem is ártok ezzel egyetlen árva léleknek sem. Szívem szerint elsuhantam volna még azelőtt, hogy ez az ismeretlen vámpírlány kiszúrna, de.. nem tudtam. A vér jelenléte még mindig túlságosan is intenzíven hatott rám. Hiába próbáltam elfójtani magamban az érzést, nem ment. Az a meleg, ínycsiklandó nedű.. képtelenség elmenni mellette. De én mégis ott maradtam.. mint akinek földbe gyökerezett a lába. Aztán a férfi holtan esett össze és én fellélegeztem. Kibírtam. Jó úton haladok az önkontrollom megtartása felé. Próbáltam figyelmen kívül hagyni az előbb látott incidenst, de képtelen voltam rá.. plusz, a csajszi is kiszúrt és egy idő után meg is szólított. Még hogy mit szólnának az átlagemberek, ha meglátnák, hogy mit művelt? Ez nem egyértelmű..? Futna szaladnának el innen! - Szemtanu? - kérdeztem vissza, közben megemelve szépen ívelt szemöldökemet. - Semmit. Mit csinálhatnának? Kinyírnád őket az első másodpercben ahogy kiszúrnák, mit műveltél - vonok vállat, közben elnevetve magam. Persze, mindez cseppet sem volt nevetséges.. Talán pontosan ezért is kezdtem el nevetni.
Kezdőlap
