-ha továbbra szeretnék gonoszkodni akkor most kérnék még valami alkoholt, de nem akarom rád erőszakolni, szóval akkor én is narancslét iszok. - Kikértem a narancslét és elé toltam. -Hát, akkor igyunk a mi kis győztesünkre. - Emeltem fel a poharam és ittam meg az italnak a felét. Már nagyon jó barátságba keveredtem Mollyval és ez nekem nagyon tetszett..
- Engem nem zavar, ha te mást iszol... - kezdtem volna ellenkezni. - Te tudod.. - hagytam végül annyiban a dolgot, bár a végére elmosolyodtam. - Köszönöm! - fogadtam az italt és jólesően belekortyoltam. Határozottan jobban esett, mintha még egy kör tömény marná a torkomat. - Nem kellett volna direkt veszítened. Elviseltem volna, hidd el.. - forgattam a poharat mosolyogva az ujjaim között.
-Hát nem tudom talán azért, mert megérdemelted. Jól csináltad, szóval a siker mindig csak feldob.. maradjunk abban, hogy nem direkt veszítettem. - Mosolyogtam rá és gondolkozni kezdtek. - Hamarosan lejár a ,,műszakom és nincs kedved valahova elugrani?
- Ez még nem változtat a tényen, hogy igazam van.. - forgattam a szemeimet. Na igen, tipikusan az a fajta vagyok, akinek ha a szervezetébe minimális alkohol kerül, azonnal kötözködni kezd. - Rendben.. - bólintottam rá, talán túl hamar. De azt hiszem semmi félnivalóm nincs. - Mire gondoltál? Van konkrét ötleted is? - kortyoltam újra a narancsléből.
-Hát nem tudom nekem mindegy. Ha itt akarsz maradni nekem úgy is jó. - Néztem a szemeibe és elgondolkoztam egy kicsit, majd újra visszatértem a világba. Ha el akar velem valahova menni, akkor én azt szívesen megteszem és örömmel töltöm az időt az ő társaságában.
Miután eljöttem, pontosabban finoman utalt rá az exem, hogy menjek el, kicsit ideges voltam. Gondoltam leiszom maga. Amerre mentem szellemek jöttek utána és én próbáltam, nem rájuk nézni. De tudták, hogy látom őket. Egyre több okom volt az ivásra. Mostanában nem is vadásztam, ami furcsa volt tőlem. Besétáltam és kértem egy italt és ledöntöttem magamba.
- Háááát.. - húztam el a számat és nyakamat nyújtogatva tekintettem ki az ablakon. - Azt hiszem, ez az időjárás minden, csak nem hívogató, szóval inkább maradnék a melegben... - állapítottam meg. Téli, hóeséses este... Gyönyörű, de inkább vagyok a bentről csodáló fajta, mint az, aki megtapasztalja. - Addig, mesélhetnél valamit magadról... - mosolyogtam rá kedvesen. Elvégre elég jól kijövünk egymással, játszottunk, ittunk, mégsem tudok róla semmit azon kívül, hogy Mattnek hívják és itt dolgozik.
Bevallom nem volt nehéz dolgom ráakadni arra a Grillnek nevezett szórakozóhelyre, sőt ha akarnám, se tudnám kikerülni, olyan helyen állt. Beléptem a helyiségbe, majd rögtön a bárpulthoz léptem, hogy minél előbb leöblinthessem a torkomat valami erős itallal. - Egy brandyt, de duplán - fordultam a csapos felé, közben elhelyezkedve az egyik bárszéken. Ezek az érzelmek... áá, ez már túl sokk nekem. Amint a kezembe kaptam a poharakat, az egyiket rögtön ki is üritettem egy mozdulattal.
Ismét a Grillbe jöttem. Hogy miért? Fogalmam sincs. Valószínűleg azért, mert itt olyan embereket láthatok, akik gondokkal küszködnek. Emberek, az életük összesen néhány évtizedből áll és mégis mennyi nyűgük van. Akkor mit szóljanak a vámpírok? Nekünk se könnyebb, sőt, sokkal nehezebb. Beléptem az ajtón és egy pillanatra megálltam. Voltak szép számmal, így legalább nem teljesen kihalt az egész helyiség. Tökéletes, hátha találok valakit, akit megehetek. A bárpultoz sétáltam, csábosan rámosolyogtam a pultosra és leadtam a rendelésem. Leültem az egyik székre, aztán magam mellé pillantottam, ahol egy férfi úgy csúsztatta le az alkoholt a torkán, mint más a vizet. Na, ez érdekes! - Csak így egyedül? - Kérdeztem rá ahhoz képest eléggé normális hangnemben.
Egy ideig csak céltalanul bóklásztam majd mikor megláttam a Mystic Grill feliratot valahogy nem volt kedvem tovább sétálgatni és bementem. Amint beléptem tudtam, hogy ide majd többször kell benéznem. Már a billiárdasztal meggyőzött erről a tényről. Régen mennyit játszottunk.. Bár lehet már kijöttem a gyakorlatból. A bárpulthoz sétáltam, majd helyet foglaltam az egyik széken. - Egy kólát kérnék. - Mondtam a csaposnak mosolyogva.
Az első pohár után rövid szünetet tartottam, hogy ne ártson már meg olyan hamar az alkohol. Épp emeltem volna a számhoz a következőt is, amikor egy hangot észleltem a közelemből. Pontosabban gészen közelről, mintha mellettem ült volna. Picit ingerültebben fordultam feléje, de abban a pillanatban, ahogy eljutott a tudatomig, hogy kit is látok a döbbenet és a düh keveredése ült ki az arcomra. Katherine? Mit keres ő itt? De a hangneme egyáltalán nem arról árulkodott, hogy ő lenne az.. különben nem szólított volna meg ennyire normális hangnemben. - Igen.. - feleltem végül röviden és velősen. - Te pedig túl nyugodtak tűnsz, az utóbbi találkozásunk végkimeneteléhez képest - jegyeztem meg egy ravasz mosoly kíséretében.
Nem messze egy lány ült le mellettem és kolát kért amin mosolyogtam kicsit hangosra sikeredett. Rám nézett én pedig rá. -Óh bocsi csak ritka a Kola szó erre fele-Megfogtam az italom és közelebb kúsztam. -Remélem nem bánod-Mutattam a mellette levő helyere. -Liam vagyok-Nyújtottam a kezemet.
A pultos lerakta elém az italomat, így biccentettem felé egyet. Borzasztóan udvarias voltam, pedig legszívesebben átugrottam volna a pultot, hogy az ütőerére tapadjak és a Grill vendégserege előtt végezzek vele és akinek nem tetszene, az szintén így járna. Látszik, hogy elvesztegettem egy kis időt, hiszen egy jó darabig nem gyilkoltam közvetlenül, de vissza fog állni a régi rend. Nehogy már biztonságban legyenek az emberek a városban, még a végén azt fogják hinni, hogy nyugodtan járkálhatnak és boldogan ugrálhatnának örömükben. Összehúztam a szemöldökömet, így néztem a mellettem ülő férfira. - Ismerjük egymást? - Kérdeztem rá, mivel nagyon is úgy beszélt, mintha nem ez lenne az első találkozásunk. Nekem mégsem rémlett a pasi arca, bár nem is haltam bele az erőlködésbe, hogy felidézzem az esetleges emlékét. - Világosíts fel, ha igen, mert tudod nem emlékezhetek mindenkire, akivel az életem során találkoztam. Túl sok arcot kellene megjegyeznem, a többségük viszont elhanyagolható. - Megvontam a vállamat. Most már kíváncsi voltam, hogy ki ez a pasas. Valószínűleg az egyik hasonmásommal keverhetett össze, amit nagyon, sőt, elmondhatatlanul utáltam. Tehetek én arról, hogy a világnak nem volt elég egy belőlem és létrehozott még két ugyanolyan külsejű nőt, mint én?
- Hát nincs velem semmi furcsa dolog. Én nem vagyok természet feletti lény, mint mások sima ember vagyok. Te neked van valami képességed? - Ahogy elnéztem, szerintem igen. Elég jól kijövünk egymással, szóval bátran mertem tőle kérdezősködni. - Rendben maradhatunk itt, de az én vendégem vagy. - Mosolyogtam rá újból.
Mikor kijelentettem, hogy kólát kérek a mellettem nem messze ülő srác felnevetett. Szinte már reakcióból felé kaptam a fejemet és összevont szemöldökkel néztem rá. - Ööö, nem. - Még mindig furcsán néztem rá mikor helyet foglalt mellettem, de különösképpen nem érdekelt. - Bailey. - Fogtam meg gyengéden a kezét.
Meglepődtem, hogy ilyen nyíltan beszél vagy hogy egyáltalán tud arról, ami ebben a városban folyik. Meg kell mondanom, nem néztem ki belőle. Sem azt, hogy elárulja, sem azt, hogy észreveszi. Vagy... Honnan is tud róla? - Honnan tudsz a természetfelettiről? - néztem először rá, aztán körbe. Nem vitás, voltak körülöttünk páran, és érzékeltem is, hogy nem egyszerű emberi népség. De, neki ez nem feltűnő. - Van... - próbáltam annyiban hagyni. Nem tudom, eddig milyen tapasztalatai vannak a boszorkányokról, nem akartam esetlegesen ráijeszteni, de azt hiszem meg kell bíznom benne. - Boszorkány vagyok.. - rántottam vállat és vártam a reakcióját. - Úgy emlékszem, hogy még jövök neked egy itallal - böktem a biliárdasztal felé. - Szóval eszem ágában sincs hagyni..
-Csak egy szavadba kerül és lelépek.-Mondtam neki. Nem volt az a túl kedves lány ami nem igazán tetszett főleg, hogy én sem a bunkó oldalammal mutatkoztam. Egyre több szellemet kezdtem látni ami meg rémített engem. -Francba-Húztam le az italomat. -És miért vagy ilyen morcos Bailey- Kérdeztem tőle.
- Nem zavarsz. - Mosolyogtam rá ahogyan most tőlem kitellett. Már az is nagy számnak mondható, hogy mosolygok. - Baj van? - Kérdeztem tőle tekintetét kutatva. - Körülbelül pár órája szakítottam a barátommal. - Elhúztam oldalra a számat és sóhajtottam egyet. Végül is ebben semmi titkolni való nincs. Szakítások minden nap történnek szinte a mai nap az én "szerencsés" napom volt. - De túl leszek rajta.. mint minden máson. - Amint a pultos elém tette a kólámat rögtön belekortyoltam.
És az előbbi sejtésem be is igazolódott. Mintha teljes amnéziában szenvedne, ami persze lehetetlen, legalábbis egy vámpír esetében mindenképpen az. Más magyarázat nem jutott az eszembe, aminek a tünete a felejtés. Netán a harapásom lenne rá az ok? Á, dehogyis, arról már réges rég tudnék, ha ilyen következménye is lenne, elvégre nem Kath volt az első vámpír, akit megharaptam. De ahogy folytatta, arra kérve, hogy világosítsam fel, egyre inkább kezdtem azt hinni, hogy ez a nő nem Katherine. Na jó, egy pohár ital még nem ártott meg nekem ennyire... a fejemet fogtam, miközben az ikertestvér, illetve a hasonmás fogalmak jutottak róluk eszembe. - Itt nekem valami nem tiszta.. - vakargattam a fejemet.- Most akkor mi van? Ikertestvérek vagytok? Vagy nekem ártott meg az alkohol? - kérdeztem rá, mielőtt még meggondolhattam volna magamat. Aztán feltünt még valami. Ez a lány idősebbnek tűnik, mint Katherine volt. Mármint vámpírévben számolva. Akkor nem lehetnek ikertestvérek. - Hasonmások??? - bukott ki belőlem a költői kérdés. Na jó David, inkább menj haza és aludd ki magad!
Egy darabog figyeltem a szemeit és értetlenséget láttam bennük tükröződni. Én már rájöttem a titok nyitjára, miszerint összekeverhetett valamelyik hasonmásommal, most már csak az kellett, hogy neki is leessen a dolog. Feltéve, ha egyáltalán tud arról, hogy léteznek ilyenek, mert ha nem, akkor... így járt. Ebben az esetben kénytelen lenne beletörődni abba, hogy én csak egy lány vagyok, aki valamilyen szörnyű baleset folytán elvesztette az emlékezetét és azt se tudja, hogy kicsoda ez a pasas. - Nem tudom, hogy mennyit ihattál, szóval a kérdésedre sem tudok válaszolni. - Megvontam a vállamat. Úgy gondoltam, összezavarom még egy kicsikét, de pechemre rájött, hogy a hasonmások egyike vagyok. Pedig olyan jól szórakoztam volna. - 2 pont a találgatónak. Nyertél, hasonmás vagyok. - Bólintottam. Ha tud a hasonmásokról, akkor már nem mindegy, ha kimondom? Közben azon gondolkoztam, hogy vagy egy a természetfelettiben jártas emberrel van dolgom vagy szintén egy mágikus lény ül mellettem. A nap kérdése ezzel válaszra vár. - Pontosabban én vagyok az Eredeti, a másik kettő csak utánzat. - Megvontam a vállamat. - És te ki vagy, ha már itt tartunk?
Csak tippeltem, fogalmam sem volt róla, hogy ki ez a lány, de szemmel láthatólag ő ezt másképp gondolta. Azt hitte, hogy igen jártas vagyok a témában. Mindenesetre ezt a "tudást" simán felhasználhatom ellene. És be is jött, mert beismerte, hogy Ő az egyik hasonmás, ráadásul pont az eredeti. Akkor ezek van már vagy ezer éves. Vajon meddig fájna neki a harapásom? Pár percig legalább visszatartaná? Mert Katherine sem tűnt valami fiatalnak. Erre a kérdésre a nap folyamán mindenképpen választ kell kapnom. Persze csak akkor fedem fel magam, ha muszáj lesz és rámtámad, vagy legalább valami ahhoz hasonlót művel. - Ó, szóval te vagy a legelső hasonmás - szólaltam meg néhány percnyi szünet után. Igyekeztem véka alá rejteni, mennyire meglepődtem, amikor megemlítette, hogy rajta kívül van még két ugyanolyan kinézetű lány. Kettő! Katherine és valaki más. - És szemmel láthatólag nagyon büszke is vagy erre a címedre - jegyeztem meg kissé flegmán. - Én David vagyok, egy átlagos fickó.. Tudod, nekem nincsenek hasonmásaim - forgattam meg a szemeimet, direkt kihagyva azt a jelentőségteljes részletet, hogy néha kígyó alakban harapdálom a hozzá hasonló vérszívókat.
Vajon min tűnődhetett? Mert nagyon úgy nézett ki, mint aki elgondolkozik valamin. Lehet, hogy tényleg sokat ivott és csak arra próbál emlékezni, hogy hogy is hívják. Előfordulhat, viszont még nem tűnt annyira részegnek, szóval ezt a lehetőséget kilőttem. De nem is vagyok én gondolatolvasó, hogy tudjam, mi jár a fejében. És nem is érdekelt. - Persze, hogy büszke vagyok rá. - Bólintottam. - Nem mindenikek adatik ez meg, sőt, rajtam kívül senkit sem ismerek, akinek lennének hasonmásai. És az, hogy én vagyok az első az még rátesz egy lapáttal. Csak annyi a szerencséjük, hogy egyikőjük sem teljesen olyan, mint én. Akkor már régen nem élnének. - Jegyeztem meg mellékesen. - Az én nevem Tatia. - Mutatkoztam be én is, amikor ő megtette ugyanezt. Átlagos fickó... ehhez képest tud a hasonmásokról. Ez nem áll össze. - Bocsáss meg, de nem hiszem, hogy annyira átlagos lennél. Normális emberek nem tudnak a hasonmásokról, szóval nem szeretnéd újragondolni ezt a részt? - Kérdeztem rá egy kötekedő mosollyal. Minimum valaki kutató kell, hogy legyen vagy még mindig fennállt a lehetőség, hogy természetfeletti. Volt ilyesmi kisugárzása, de nem tudtam hová tenni.
A hozzászólást Tatia Petrova összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 16, 2013 11:34 pm-kor.
Kicsit megnyugodtam és láttam ő is vissza vett, de hát most szakított, nem csodálom. -Szerelmi ügyek az van nálam is bőven, szóval szólj ha verekedni kell segítek- Nevettem fel. Még mindig néztek és egyre több szellem gyűlt körém és a fejem hasogatott. -Semmi csak egy kis fejfájás-Hazudtam, majd engedtem el egy mosolyt.
- Tudok én is verekedni ha akarok. - Nevettem fel. Bár nem éppen egy átlagos verekedésről lenne szó. Mert fizika téren semmi esélyem nem lenne Dean ellen. Bár nem is terveztem semmi ilyen harcfélét. - Hát jobbulást, de egy jó tanács. Ha tovább folytatod az ivászatot holnapra még jobban fog fájni a fejed. - Volt egy megérzésem, hogy hazudik de ki vagyok én ahhoz, hogy rákérdezzek mi a baja igazából? Csak egy idegen. Semmi több.
-Hidd el nekem lenne esélyem-Utaltam arra, hogy vadász vagyok, persze ő ezt nem tudhatja, de még is kedvem lenne valakit most bosszúból kinyírni. Mosolyogni kezdtem. -Nálam most pont, hogy ez mulasztja el-Mondtam majd a fejemhez kaptam. -Istenem csak hagynátok abba-Suttogtam egészen halkan. Egyre jobban fáj és kínzott ez az érzés -ÁÁ-Forgattam el egy kicsit a fejem. Láttam a lány arcán, hogy nem igazán érti mi bajom lehet, talán bolondnak tart?