Természetesen elengedem a karját, amint kiérünk. Az ajtó becsukódik mögöttünk, én pedig a hátamat neki vetve összefonom magam előtt a karjaimat, és kíváncsian pillantok fel Haydenre. Várom, hogy vajon mi lesz a következő lépésre, hogyan képzelte tovább. Adok neki egy kis teret, hogy a kezében érezhesse az irányítást. Bár kérdés, hogy meddig. Köztudottan nem sokáig vagyok képes másokra bízni magam, és átengedni a gyeplőt. Az egyetlen, aki tud uralkodni felettem olykor, az Nik, mintha előtte mindenkinek fejet kéne hajtania, de tőle sem viselem könnyen, épp ezért van annyi összezördülésünk.
- Nos...? Mit szeretnél, édes? Hol folytassuk az estét? - Leengedem a karjaim, majd ellököm magam az ajtótól, és kicsivel közelebb lépkedek hozzá.

A szemem végig pásztázta a férfi izmos testét még így ruhában is nagyszerűen kivehető volt az milyen is a férfi valójába, csillogó íriszei rám pillantotta nem tudtam magam türtöztetni a vágytól, hogy azonnal ne vessem magam és nyomjam neki a hideg nyirkos tégláknak. Nem volt még férfi aki így hatott rám vagy talán csak a múltban Alexander. Ahogy kezével vállaimat cirógatta a hideg is kirázta holt testemet.
-Egyből szobára vinnél kedvesem?-Mondtam csillogó tekintettel, nem bántam kijelentését hiszen ötlet magáért beszélt. Igaza volt, nem olyan, mint a mi szinte már kastélynak nevezhető Mikaelson családi otthonunk. Szerettem azt az épületet tágas terek nagy kád ahol megpihenhetek. Kínzásra éppen alkalmas pincék...hmm...szép kis otthon ez. Válaszomra várt a férfi és én pedig már nyitottam volna a szám, de ő csak tovább ingerelt és fűtötte tova a testem. Közelebb hajoltam szinte a szám súrolta az ő kerekded ajkát.
-Mire várunk még?-Kérdeztem, majd egyik kezemmel végig simítottam arcát kezem végig csúszott a nyakán, vállán egészen le a fenekéig.