( Külváros, Erdős rész) Nem vagyok a hazudozás híve, így amit gondoltam azt ki is mondtam. Nem akartam tovább kertelni. - Csak magamból indultam ki igazából..- Nem nagyon zavartattam magam, külsőleg tényleg elég vonzó.. belsőleg még annyira nem ismerem őt..de ezen idővel változtathatunk, vagy épp nem. Ez nem csak tőlem függ. Kicsit úgy tűnik félre értelmezhetően fogalmaztam, sőt úgy tűnik nagyon is. Ezen csak elmosolyodtam, talán ha levágja hogy rá értettem az oltás részt, hogy őt beoltották e mondjuk veszettség ellen, akkor lehet be is sértődött volna..így nem szándékoztam kijavítani őt. Eleget veszekedtem már, bár erről részben én is tehetek, hogy így viszonyulnak hozzám mások. De egyenlőre nem szándékozok változni, majd ha lesz kiért maximum. Kendra kérésére kicsit lassítottam a tempón, így a vártnál később értünk oda.. Egyszerűbb és okosabb megoldás lett volna ha egy taxit hívunk például, de nem nekünk gyalog kellet menni. A végére már eléggé ki voltam, kezdtem nagyon éhes lenni de azért próbáltam uralkodni az ösztöneimen.. sok-sok ember vett körül minket, így nem volt könnyű dolgom. Oda értünk a bevásárló központhoz, először nem nagyon akartak beengedni a ruházatom miatt de egy kis "biztatással" meg gondolták magukat. Míg Kendra nem figyelt, én addig megigéztem őket. - Na, mehetünk. Probléma megoldva.- Mosolyodtam el mintha misem történt volna, és akkor tűnt csak fel hogy én még mindig Kendra kezeit fogdozom. Továbbra sem engedtem el, fogtam tovább. Gondoltam ha elengedem, elfog valamerre mászkálni.. még is csak nőből van, számára ez lehet a paradicsom.. és nem, most nem miatta jöttünk ha nem miattam. Mászkáltunk itt is egy darabig, sok üzletbe bementünk de sehol nem találtam tetszetős ruhát magamnak.. ilyen téren elég finnyás voltam, Kendrát elnézve már ő is unhatta az egészet.. - Legközelebb talán kétszer meg gondolod, hogy eljössz velem..- Ki toltam a nyelvemet, és leültem az első kanapéra ami szabad volt, egy egész szép üzlet közelébe , Bershka felirattal a tetején.
( Külváros, Erdős rész) Váratlanul élt a válasza, de nem is értem, hogy miért lepődök már állandóan azokon a dolgokon amiket mondt és csinál. Lassan hozzá kellene szoknom, hogy L számomra tele van meglepetésekkel, de talán ezért nem bántottam őt. - Értem... - mondtam szinte suttogva, mert fogalmam sem volt, hogy hova tegyem ezt a tényt. Nem ismertem őt, arról meg már ne is beszéljünk, hogy ő egy vámpír volt. Nem akartam hamar ítélni, így gondoltam még nem nagyon alkotok véleményt róla, majd idővel kiderül, hogy milyen is ő egyáltalán.- Csodálkoztam, hogy nem borult ki, mert jó párszor megálltam és szinte már menni se akartam tovább. Szerencsére már mindketten teljesen meggyógyultunk, így erőnk volt bőven, csak kezdett már elegem lenni a sok gyalogolásból, amit szótlanul tettünk meg. A kezemet se tudtam volna elvenni, mert fogta és biztos voltam abban, hogy erősebb nálam, így nem volt más választásom, mint követni őt. "Remek" gondoltam magamban amikor nem akartak beengedni minket, de sejtettem, hogy használni fogja a vámpír dolgait, így nem sokára bent is voltunk. Fogalmam sincsen, hogy mennyi bolt előtt mentünk már el és mennyibe mentünk be, de már kezdett elegem lenni belőle. Éhes voltam, enni akartam és pihenni is már, mert nem régen volt belőlem desszert egy ősi számára. Most se önszántamból vagyok itt. - emeltem fel a kezünket, amit még mindig fogott, de igazából nem bántam, majd a nyelv nyújtására elnevettem magamat.- Vigyázz, mert a végén még valaki egyszer megharapja. - mondtam neki, majd lerogytam mellé a kanapéra.- Nos, ez megfelel? - néztem rá reménykedve, majd a Bershka felíratra.- Éhes vagyok . - nyögtem ki végül.- Nem vehetnénk valami kaját, te megbűvölöd őket, hogy bemehessek vele, te pedig addig kereshetsz ruhát magadnak. -mondtam egy halovány mosollyal az arcomon, mert tényleg alig bírtam már. Gondoltam ez neki is megfelel és nekem is jó lenne. Ha már vámpír akkor legyen már valami hasznom is belőle. -
Láttam rajta hogy már ő is nyűgös, kivan és elege van ebből az egészből. Azt hittem jobban hisztizni fog ,de tevédtem. Kellemesen csalódtam benne. Sose szerettem ha valaki hisztizik, meg aztán nem sok mindent tudnék kezdeni a helyzettel.. valószínűleg nem izgatnám magam rajta, és hagynám hogy elmenjen az illető. De szerencsére itt most nem így történt. - Nem bánnám ha te lennél az a valaki..- Vicceltem el a helyzetet, és ismét kitoltam rá a nyelvemet. Nem akartam túlzottan rámenős se lenni, ezt most tényleg csak hülyeségből mondtam, bár volt benne némi igazság. Már éppen kényelembe helyeztem magam a kanapén,mire Kendrára és az üzletre néztem felváltva, de egyszerűen nem bírtam felkelni innen, annyira jó volt végre ülni..Tetszett a bolt, már a kirakatban a ruhák is bejöttek, szóval itt biztos találok számomra megfelelő ruhát. - Szóval éhes vagy? Hát én is, de az én éhségemet nem csillapítja holmi hamburger..- Gondolom értette a célzást, ha nagyon köcsög szeretnék lenni akkor hagynám hogy szenvedjen mint én, de nem most valahogyan nem éreztem ennek kelletét. Gondolom pénz nem volt nála, mert akkor már régen ment volna megvenni magának a kaját. Még egy jó darabig húztam az agyát és nem mozdultam a kanapéról akár mennyire is próbálkozott. Jókat szórakoztam rajta, majd miután már kezdte megunni és elfogadni a helyzetet felugrottam és nyújtottam felé a kezemet hogy felsegítsem. Elindultunk a legközelebbi mekihez, és a pénztároshoz mentünk. Az emberek ahogy megláttak elmentek a közelemből, gondolom ismét közre játszott a ruhám de én nem zavartattam magamat. - Na mondjad mit szeretnél enni..- Kendra elkezdte sorolni hogy mit szeretne, a mennyiségen még én is meglepődtem. - Hát te tényleg éhes lehetsz. Remélem most boldog vagy.- Elmosolyodtam a lányon, és ezt most kivételesen kifizettem, majd távoztunk, vissza a kiszemelt az üzlethetsz. Már léptünk volna be,de jött ott is a biztonsági őr hogy hoppá kajával nem lehet bejönni. Próbáltam megigézni, de nem ment. Valószínűleg verbénát használt, vagy pedig már túl gyenge vagyok ehhez is nem tudom. Vérre volt szükségem..
Elnevettem azon magamat amit mondott, mert fogalmam nem volt, hogy miért mond ilyenek. Főleg úgy, hogy nem ismer engem, semmit se tud rólam. Mi van, akkor ha csak megjátszom ezt az egészet és csak arra várok, hogy megöljem őt. Persze ez nem így volt, de soha se lehet tudni, nálam meg főleg nem.- Bátor vagy és merész is, a többit meg már nem is mondom inkább. - mondtam neki mosolyogva. Figyeltem ahogyan újra kinyúltja a nyelvét, mire megráztam a fejemet és még jobban nevetni kezdtem. Nem is tudom, hogy mikor nevettem utoljára ennyit, mert mostanában sok gondom volt és hiába oldtam meg, még mindig nem olyan volt mint régen.. És már kicsit elfáradtam benne, de jó volt újra élvezni az életet és nevetni. Ne nézz rám. - mondtam neki szúrós tekintettel és kicsit mosolyogtam is hozzá.- Nem leszek a vacsorád. - mondtam neki sietve, mert egyáltalán nem vágytam arra, hogy megint valaki egyen belőlem. - Az enyémet viszont csillapítja, szóval menjünk. - mondtam neki és próbáltam megmozdítani, de olyan volt mintha direkt meg se mozdulni. Pont most nem hoztam pénzt nagyszerű. - Egy pillanatig haboztam, hogy elfogadjam-e a felkínált kezét, majd megfogtam és elindultunk végre valami enni valót venni. Hálás voltam neki, hogy legalább ennyit megtesz. Mondhatni én az életét mentettem meg, szóval ez a legkevesebb amit tehet. Nem érdekelt, hogy mennyi lesz. Éhes voltam nagyon is és szükségem volt az erőmre, ha nem akarok megint eledel lenni. Egymás után soroltam a dolgokat, majd a végén elvettem a zacskót. - Köszönöm. - mondtam neki egy apró mosoly kíséretében és elindultam vele visszafelé. Soha nem szoktam megköszönni dolgokat, vagy legalább is szökő évente egyszer most meg már legalább másodjára mondtam ki. Fura volt, nagyon is. - Elnézést kérünk. - mondtam sietve, hogy kimentsem L-t a fura szituációból, majd elvezettem onnét. - Mi történt? - kérdeztem tőle. A válaszát vártam, de nem nagyon tudtam meg, hiszen friss vér illat csapta meg az orromat ami a takarítok szobájából jött. Időm se volt reagálni, mert máris eltűnt Kim.
Úgy tűnt hogy a feszültség ami köztünk volt még a legelején kezdett nagyon is elmúlni, igazából szerettem látni az embereken hogy boldogok és igyekeztem ezt ki hozni belőlük, már amennyire ez tőlem telt. Nem nagyon mondott ezzel újat hogy bátor vagyok és merész is néha talán túlzottan is. Elmosolyodtam a kijelentésén, és már csak kíváncsiságból is megkérdeztem hogy még mit gondol rólam. - És még?- Csak nem lehetek annyira rossz a szemében..bár nem tartom magam túlzottan jó embernek, szóval azzal se mondana újat ha elmondana mindenféle szemétnek. Néztem mélyen a szemébe, erre kérte hogy ne nézzek rá. Na igen, valahogy éreztem hogy nem szeretne a vacsorám lenni, de nem is őt akartam bántani, most már olyan szinten vagyok hogy bárkivel beérném. Ezek után elmentünk és megvettem neki a kajáját, és nagy nehezen kinyögött egy köszönömöt. Úgy tűnt hogy nem az erőssége a hála kimutatása, így hát nem is nagyon akartam ezen rágódni. Válaszul csak rákacsintottam egy mosoly kíséretében. A biztonsági őrnél sikerült elég rendesen beégnem, de szerencsére Kendra kihúzott ebből a kényelmetlen szituációból. Picit arrébb mentünk, és én rá sem bírtam nézni annyira szégyelltem magam hogy már ennyire se vagyok képes.. Nem sokkal ezek után vér szagot éreztem. Az egész testem bele borzongott, nagyon vágytam már rá. Egy pillanat alatt eltűntem Kendra szeme elől, és a vér illata után mentem. Egy takarító szobához értem, körbe nyaltam a számat már szinte éreztem a friss meleg vér ízét a számban. Benyitottam, és annyit láttam hogy két takarító veszekedik. Az egyik kezében egy üveg szilánk került elő, és ütőéren szúrta a másikat. Próbáltam leállítani de későn értem oda, és az arcomra fröccsent a vére a leszúrt embernek. Nem tudtam ellen állni, és lenyaltam a szám széléről de még egy pici maradt ott. A leszúrt takarító nem sokkal ezek után össze esett a földön. Nem tudtam hogy reagáljam le ezt az egészet, de azt hiszem egy ilyen ember nem érdemli meg az életet.. pont kapóra jött ez az egész. Falhoz nyomtam őt, a torkánál fogva és a magasságomhoz állítottam. A nyaka felé hajoltam , a fogaim már elő jöttek.
Biztos voltam abban, hogy meg fogja kérdezni, hogy mi a többi dolog, de eszem ágában se volt elárulnom neki. Talán később, ha jobban ismerem. - Majd talán egyszer meg tudod. - rákacsintottam és egy apró mosoly is megjelent az arcomon. - Kezdtem örülni, hogy végre ehetek, de persze, hogy nem jött össze. Olyan volt, mintha ez a mai nap szövetkezett volna ellenem minden. Volt belőlem vámpír eledel, most egy vámpírnak segítek. Komolyan magamat se értettem már , hogy miért nem léptem le, illetve miért mentettem ki L-t abból a szituból. "Komolyan mi van ma veled Kendra" ostoroztam magamat. Alig, hogy arrébb cibáltam az üzlet bejáratától megéreztem a vér illatát. "Csak ezt ne!" ordítottam szinte már magamban. Gyorsan L keze után nyúltam, de már csak a levegőt tudtam megfogni,hiszen szempillantás alatt eltűnt előlem. Egy darabig még ott álltam és vártam. "Menj el, itt a remek alkalom"- mondta a belsőhangom, de nem tudtam megtenni. Valami miatt úgy éreztem, hogy olyat tehet akár, amit később megbánna a vámpírka. Siető léptekkel indultam el a szag irányába és hamar meg is találtam a forrást. Óvatosan benyitottam és nem akartam hinni a szememnek. Egy férfi feküdt vérben fürödve, míg a másikat L nyomta a falnak. Kicsúszott a kezemből a kajám és a földön fekvő férfihoz rohantam. Láttam, hogy már nem tudok rajta segíteni, de nem úgy tűnt, mintha vámpír harapásba halt volna bele, de már magam se tudtam, hogy mi lehet az igazság és mi nem... Minden erőmet összegyűjtöttem, ami kb egy gyerek erejével ért volna most fel, de nem érdekelt. Elkaptam L-t hátulról és a másik falhoz nyomtam, majd utána oda rohantam hozzá és a nyakánál fogva emeltem fel és úgy tartottam fogva. Fogalmam sem volt, hogy evett-e már vagy nem, mert ha igen akkor könnyű esélye van fordítani a helyzeten, hiszen alig volt már erőm.- Mit tettél? - kérdeztem tőle undorodva, majd a halott férfira néztem, majd a másik falnál remegő férfira.Láttam, hogy ő is véres, de ilyen messziről nem tudtam megállapítani azt, hogy mitől. -
Egy kicsit titokzatosnak tűnt ezzel a kijelentésével, de gondolom ebből adódóan még fogunk találkozni ha netalántán elválnának útjaink. Mivel túl kíváncsi ember vagyok ezért nagyon érdekelt hogy vajon miről lehet szó, de biztos voltam benne akármennyire szeretném tudni se mondaná el, sőt még lehet élvezné is hogy kínozhat ezzel.. és nem, ezt az örömet nem adom meg neki. Magam se értettem a helyzetet, elég furcsán jött ki ez az egész.. nem éreztem magam hibásnak, ugyanis én tényleg csak most toppantam be, sőt szerintem meg érdemelné ez az ember hogy elvegyem az életét, ha már ő is megtette a másikkal. Ha nem is elvenni az életét legalább egy picit megkínozni..én élvezném, az egyszer biztos. A vér illata nagyon csábított még mindig, így talán még gondolkodni sem tudtam.. Kendra ismét a legjobb pillanatba toppant ide, ha talán még kicsit később ér ide én már rég táplálkoznék. De nem, ez az egy biztos hogy tud időzíteni.. Elejtette a drága kaját, a földön landolt.. elég nagy pazarlást csinált, ugyanis nem volt valami olcsó így együtt. - Ezt a pazarlást..- Morogtam alig halhatóan, majd Kendra a nyakamnál fogva a falhoz nyomott. Nem valami biztató fejet vágott, gondoltam már úgyis elrontottam mindent, így felesleges mentegetőzni. - Tettem amit helyesnek gondoltam..- Töröltem le a számat, és figyeltem a lány minden rezzenését. Azt hiszem kezdtem hozzá szokni ehhez a helyzethez hogy a nyakamnál fogva tart. Nem fogott valami erősen, szinte meg se éreztem a tartását, de nem tettem ellene semmit.
Nem tudtam elhinni, hogy a kaja a legnagyobb gondja most. Még a szemeimet is megforgattam a kijelentését halva, majd ismét a halottra pillantottam és a sarokban reszkető másikra néztem utána. Nem tudtam, hogy mi történhetett itt, azt se értette már, hogy miért akadok ki ezen, hogy itt fekszik egy halott ember. Én is öltem már, s ráadásul élveztem, hiszen ennek köszönhetően lehetek farkas. Egyre jobban összezavarodtam, mert soha se tettem volna ilyet, illetve soha se sajnáltam volna egy embert, de amióta L-el találkoztam kezdtem úgy érezni, hogy lassan mindent megkérdőjelezek és ez számomra nem jó. Mindig is tudtam, hogy mit miért teszek, de az elmúlt órákban fogalmam sem volt már. Megölni egy embert, csak azért mert éhes vagy? - kérdeztem tőle kicsit ordítva, de semmi kedvem nem volt veszekedni vele. El akartam innét tűnni, mielőtt lecsuknának gyilkosság miatt. De messzire se jutnék, mert már erőm se volt. - Valaki elmondaná végre, hogy mi a franc történt itt? - kérdeztem most már ingerülten, hiszen éreztem amint a vér befolyik a cipőm alá és egyáltalán nem tetszett ez. L-t még mindig nem engedtem el, bár biztos voltam benne, hogy simán el tudna lökni, ha el akarna menni. -
Láttam rajta hogy sikerült össze zavarni a lányt, és hogy fogalma sincs hogy mi történhetett itt.. igazából már lassan én is elvesztem a fonalat ha tovább húzom a lány agyát és nem mondok semmi konkrétat. Úgy gondoltam hogy joga van tudni, ha már itt van és leállított. Meg aztán ha elmondom talán meg enyhül. Felsóhajtottam, majd nem sokkal ezek után belekezdtem. - Nem öltem meg senkit, illetve nem is táplálkoztam senkiből..viszont azt nem tagadom hogy gondoltam rá hogy megfogom ölni a másik takarítót, tudod..csak viszonoznám a szívességét, amit a másikkal tett.- Kicsit jobbra döntöttem a fejem és úgy néztem a lányra. Ezzel megint csak nem mondtam semmi konkrétat csak azt, hogy én legalábbis nem bántottam senkit szóval teljesen ártatlan vagyok. Egyáltalán nem zavart hogy egy halott ember vesz minket körül, sikerült kizárnom a külvilágot és csak Kendrára figyeltem. A másik takarító az alkalmat kihasználva kirohant a szobából. Megfogtam Kendra kezét és elemeltem a torkomtól, éppen indultam volna a takarító után de ekkor vettem észre hogy Kendra nem éppen az ereje tetejében van, és hogy szinte már az összeesés szélén áll. Így maradtam ott, és a vállánál fogva tartottam őt hogy el ne essen. - Mi történt? Mi a baj?- Aggódtam miatta, de ezt próbáltam nem kimutatni. Szinte biztos voltam benne hogy az éhség is közre játszik, azért arra kíváncsi lennék mióta nem evett. Valamiért rossz érzés kapott el, biztos voltam benne hogy még viszont látjuk ezt a takarítót.
Próbáltam felfogni a szavait, de valójában kivételesen semmit se értettem. Ha nem evett és nem bántott senkit, akkor miért van egy halott a földön. Ekkor eszembe jutott a kép amit akkor láttam, amikor beléptem ide. Földön egy férfi és L egy másikat tart fogva. A halotthoz rohantam és valami fura vágás volt a nyakán... Próbáltam visszajátszani a dolgokat, hogy mit is láttam akkor és ekkor eszembe jutott, hogy olyan volt mintha valami szilánk darabokon sétáltam volna. Pontosan a vágás is ahhoz hasonlított, mintha azzal ölték volna meg. Remek most mellé nyúltam. Éreztem, amint arrébb tolja a kezemet és ekkor fordultam meg én is láttam, hogy a másik férfi eltűnt. Remek, akkor nekünk is menni kellene, de már alig álltam a lábamon. "Gyerünk össze kell szedned magadat!" mondtam saját magamnak és próbáltam magamat magabiztosnak mutatni. Jól vagyok. - mondtam sietve, de ez most kivételesen tényleg hatalmas hazugság volt. Eleve egy csomóvéremet elvesztettem egy vámpír miatt, arról meg már ne is beszéljünk, hogy azt se tudom mikor ettem vagy ittam utoljára.- Utána kell menned. - mondtam sürgetve őt, majd neki dőltem a falnak és szép lassan lecsúsztam a földre. Nem akartam megmozdulni, úgy is mindegy már, mert tuti egyszer az egyik vámpír lesz a vesztem. -
Sose voltam jó egy döntés meghozásában, általában mindig mikor választanom kellet két dolog között persze hogy a rosszabbat fogtam ki. Erre tessék, Kendra választás elé állított.. Vagy utána megyek és itt hagyom őt, vagy pedig hagyom a francba a takarítót és Kendrával foglalkozok. Sokáig agyaltam hogy na akkor most mit tegyek, ezzel is elég sok időt elvesztegetve. Nem hittem Kendrának hogy jól van, azért ennyire naívnak ne nézzen. Bárki meg mondta volna első ránézésre hogy nagyon le van gyengülve és épp hogy csak tartja magát. Azt hiszem sikerült döntésre jutnom, és leguggoltam Kendra elé.- Sietek vissza, el ne mozdulj innen..- Mondtam neki teljesen komolyan, mondhatni meg parancsoltam neki hogy meg ne mozduljon, ami jelen állapotába mondjuk úgy se nagyon ment volna. Végig simítottam a kezét, majd nem sokkal ezután el is tűntem. Amint ki léptem az ajtón nem sokkal rájöttem hogy ismét sikerült rossz döntést hoznom. Nem is én lennék.. Egy zöldségest pillantottam meg, és el tulajdonítottam egypár narancsot. Az árukat ott hagytam elég látható helyen, szóval mondhatni kifizettem őket. Vissza is mentem Kendrához, és nyújtottam felé a narancsokat. - Ezt edd meg. Tudom hogy nem sok, de legalább ez is valami..- Reméltem hogy szereti a narancsot, bár szerintem a jelenlegi helyzetébe ez most nem is számíthatott. A lényeg hogy kaja. Oldalra néztem, a halott ember irányában. Még mindig rossz érzésem volt ezzel az egésszel kapcsolatban. Hagytam Kendrát hogy megegye a narancsokat , illetve hogy kicsit össze kapja magát. - Ideje lenne lelépnünk..- Felsegítettem őt a földről,majd felkaptam őt. Elsőre úgy tűnt nem igen tetszik neki, de így gyorsabban haladunk..bár én sem vagyok éppen legjobb állapotomba, így kicsit nehézkesen ment a járás. Nyúltam már a kilincs felé, erre benyitottak. Az előző takarító volt, két rendőrrel az oldalán.Már csak ez hiányzott..
Nem értettem, hogy miért áll ott és miért nem megy a takarító után. Még én mondtam neki, hogy kapja el. Komolyan most már magamra se ismerek, hiszen arra biztattam egy vámpírt, hogy kapjon el valakit, arról meg már ne is beszéljünk, hogy meg is mentettem a vámpírka életét. Kezdtem azt hinni, hogy komoly baj van velem, mert én soha se csináltam ilyet előtte, viszont annál inkább áttapostam rajtuk és mindenkin, de ma nem. Figyeltem őt és reméltem, hogy hamarosan utána megy. Fordított helyzetben valószínűleg habozás nélkül megöltem volna azt a takarított és azt is kinéztem magamból, hogy szép lassan öltem volna meg, hogy szenvedjen, mert már nagyon elegem volt ma mindenből. Mintha megbírnék mozdulni. - mondtam egy fintor keretében és kicsit gúnyos hangnemben. Részben őt is hibáztattam azért, hogy ennyire legyengültem, de legfőképpen saját magamat, hogy hagytam egy vámpírnak, hogy ide rángasson. Éreztem amint végig simít a kezemen, amit pár másod percig hagytam is utána meg automatikusan magamhoz húztam karjaimat. Nem értem mit keresek itt és hogyan kerültem ekkora kalamajkába. Kezdtem úgy érezni, hogy ez a mai nap a hazugságaim és cselszövéseim miatti büntetés. Felhúztam a térdemet, a fejemet a térdeimre hajtottam és úgy vártam, hogy valami történjen. Meglepődve néztem rá, mert azt hittem, hogy végre rászánta magát, hogy elkapja azt a másik férfit, de nem. Kicsit emiatt aztán szúrós tekintettel is rá néztem, majd kikaptam a kezéből a narancsot. Gyorsan meghámoztam és elkezdtem enni. Már az elsőt majdnem meg is ettem, amikor felé nyújtottam egy darabkát belőle, hiszen soha se lehet tudni, hogy ő eszik-e ilyet vagy nem. - Köszönöm. - mondtam alig hallhatóan végül, mert már ez is több, mint a semmi. Gyorsan még megettem a másikat is,majd végül felálltam, mert egyet értettem abban, hogy tűnjünk el innét.- Ebben totálisan egyet értek. - mondtam határozottan és már indultam is volna kifelé, amikor hirtelen elkapott és felkapott. - Héjjj. - mondtam kicsit hangosan és közben próbáltam kiszabadítani magamat. - Tudok járni, szóval letehetsz. - mondtam durcásan, mert mára már ez tényleg nem hiányzott, hogy egy vámpír cipeljen. De nem úgy tűnt, mint akit nagyon érdekel az erőfeszítésem és a kiabálásom. Hirtelen éreztem, hogy megáll és ekkor felemeltem a tekintettem, ami két rendőr és az előbbi takarító tekintettével találkozott. "Most vagy lesittelnek minket, vagy valakik itt megfognak halni."~ futott át az agyamon.
Úgy tűnt nem nagyon szívleli a közelségem és ez az egész helyzet kimutatta a foga fehérjét. Megváltozott, nem az a mosolygós lány volt mint az előbb. Bár nem csodálom ebben a helyzetben én is valahogy így viselkednék. Csak néztem ahogy falja a narancsot, és egy darabkával megszánt..mivel én imádtam a narancsot, mondhatni kedvenc gyümölcsöm ezért nem sokon múlt hogy elfogadjam, de nem ezt most nem nekem hoztam így vissza utasítottam, és szépen befalta azt az egy darabkát is. - Sokba kerülsz nekem..- De komolyan, ennyit talán még nem is költöttem másra, mint Kendrára. Hagyhattam volna az egészet, és leszarhatnám hogy ilyen gyenge de ez részben az én hibám is.. ha nem hozom ide valószínüleg már otthon lakmározna vagy tudom is én. Szóval nem hagyhattam ezt annyiban. Ennyire még én se vagyok szívtelen. Amint felkaptam elkezdett velem ordibálni és mocorogni. Nem sokon múlott hogy egyszerűen csak elengedem és jól seggre esik, de ekkor beletörődött a helyzetbe. Szerintem megérezte ha ezt folytatja valami nem túl kellemes fog történni. Az előző kis takarító nyitott be hozzánk, két rendőrrel. Mikor megláttam kik azok, felsóhajtottam és lenyugodtam. Nagyon is ismerősek voltak számomra, ugyanis vámpírok voltak akiket még én változtattam át még régebbről. Nem gondoltam volna hogy pont itt pont ebben a helyzetben találkozok velük újra. - Megtakarítottatok nekem egy kis munkát..- Gonosz féle vigyor jelent meg az arcomon, és átadtam Kendrát a kezükbe hogy vigyázzanak rá. Bíztam bennük szóval nem gondolkoztam ezen cseppet sem. Ezután megragadtam a takarító ruháját és behajítottam a szoba végére. A falnak repült, valószínüleg egy pár bordája bánta. Egy pillanat alatt elé kerültem.- Rossz emberrel kezdtél ki haver..- Amint kimondtam bele mélyesztettem a fogaimat, és szívni kezdtem a vérét. Szinte az utolsó cseppig ki ittam,de nem még nem ölhettem meg így életben hagytam. Miután elhajoltam tőle eltörtem a kezét, amitől elordította magát,így bekellet fognom a száját. Kint a vámpír társaim ügyeltek mindenre hogy senki ne zavarjon be, még én el vagyok foglalva. Miután már eleget kínoztam kitéptem a szívét és a földre borult a társa mellé akit megölt. Ezek után mintha misem történt volna kiléptem az ajtón, és becsuktam magam után. - Mehetünk..- Kedvesen mosolyogtam , és Kendrára néztem.
Elmosolyodtam azon amit mondott, mert egyáltalán nem bántam, hogy sokba kerülök neki. Azt hiszem párszor ma már kihúztam a csávából, szóval szerintem ennyi volt a legkevesebb, amit megtehetett. - Szerintem az a kaja nem miattam veszett kárba. - mutattam a zacskó irányába, de kár volt, mert tényleg szinte lassan minden vérben úszott és tudtam, hogy már én is abban ülök, de talán jobb lett volna, ha belese gondolok. Kicsit arrébb is csúsztam, majd a kezemmel megtámaszkodtam, ami tiszta vér lett. Óvatosan beletöröltem a gatyámba és próbáltam nem tudomást venni róla.- Sajnálom, vagy nem. - mondtam kicsit zavarodottam, mert a "sajnálom" szó se igen szerepelt a mondani valóim között. Soha semmit se sajnáltam, amit akartam azt mindig elvettem és ennyi. Kezdett zavarni ez a dolog, hogy nála olyan szavakat használok, amiket nem túl gyakran teszek meg, vagy egyáltalán nem.- Nem értettem, hogy miért nyugodott meg, majd hirtelen megéreztem a szagukat. Vámpírok. Komolyan mintha ezen a földön csak és kizárólag vámpírok élnének és az összesbe nekem bele kell futnom. Nem akartam elhinni, hogy csak úgy két vámpírnak a keze közé add engem. - Héjj. - próbáltam kiszabadítani magamat, majd a mondandóm is a torkomon akadt, amikor láttam, hogy mit művel a másik takarítóval. Nem láthattam mindent, mert közben a másik kettő akaratom ellenére kivonszolt az ajtó elé, de még mindig nem engedtek el. Tiszta erőmből ami még volt rátapostam az egyiknek a lábára, majd a másiknak meg betörtem az orrát, s arrébb léptem kettőt. - Ne közelítsetek. - mondtam neki halálosan komolyan, mert biztos voltam benne, ha bármelyik megpróbál közelíteni, akkor megharapom és az se érdekel, hogy L ismeri őket. - Megfogtam a sajgó csuklómat, ami kicsit piros lett a szorításuktól, majd ijedten pillantottam fel, amikor meghallottam az ordítást. "Remek egy szadista és örült vámpírnak segítettem eddig." Döbbenten néztem rá és meg se bírtam mozdulni, amikor megjelent az ajtóban úgy, mintha misem történt volna. Eddig azt hittem, hogy én vagyok a durva és kegyetlen, de azt hiszem tévedtem. - Te most kitépted ... - néztem rá döbbenten, mert én se éppen kedves módon ölök, de ez nekem mára már kicsit sok volt. Tettem felé pár lépést, majd szótlanul elindultam mellette és közben a sajgó csuklómat szorongattam. -Jössz nekem egy gatyával . - néztem rá végül, majd a véres nadrágomra mutattam. A tekintetét meglátva kicsit elnevettem magamat. Ha eddig úgy gondolta, hogy sokba kerülök, akkor még csak most jön a java. -
Kilépve az ajtón láttam csak hogy Kendra elég jól elíntézte a társaimat, ami végülis nem tudott annyira meghatni.. Nem voltak többet számomra mint talpnyalók,csicskák. Elnevettem magam az egész szituáción és mintha ott sem lennének elhaladtam mellettük és mentem Kendra felé de az egyikük megragadta a kezemet, ami úszott a vértől. Ő se gondolta át kétszer hogy mit csinált, ezért próbálta oldani a helyzetet. - Ezúttal sikerült egy elég harcias nőt kifognod.- Szólalt fel egy kényszerített mosollyal az arcán, majd elengedte a kezemet. Végülis igaza volt, de talán ez tetszett Kendrában hogy nem éppen az a félénk fajta. Mosolyogtam, nem nagyon kívántam ehhez hozzá tenni valamit is, így ott hagytam őket. Kíváncsian vártam Kendra mit fog szólni a kis akcióm miatt, úgy tűnt ledöbbent mennyire kíméletlen vagyok. Ez van, ez vagyok én. Elindult felém, azt hittem kapok egy pofont vagy valami hasonló dolog lesz de csak elhaladt mellettem, mintha ott sem lennék. Megragadtam a csuklóját, véletlenül azt amit már sikeresen megszorított az egyik barom. Egy szóval sem mondtam hogy ezt tegyék vele, illetve hogy ilyen durvák legyenek.. nem gondoltam volna hogy ez lesz. - Sajnálom..- Suttogtam szinte, nem erről voltam híres én sem hogy bocsánatot kérjek valakitől is . De most már ideje volt amennyi bajt okoztam neki. - Megérsz nekem annyit?- Kérdeztem vissza egy apró mosollyal az arcomon, és a zsebembe nyúltam hogy ellenőrizzem miből élünk. Volt nálam azért elegendő pénz, de most Kendráról van szó így sose lehet tudni. Bár én úgyis megoldom, szóval egyáltalán nem izgultam rá a helyzetre. Elindultunk vissza, a kiszemelt üzlet felé.
Egy apró mosoly jelent meg az arcomon amikor meghallottam az egyik idióta vámpír kijelentését. Jobb, ha vigyázz velem, mert egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy egy vámpírt szívesen móresre tanítanák már. Reménykedtem abban, hogy ennél már csak jobb lehet ez a nap és nem rosszabb. Láttam amint L elindul felém, még át is futott az agyamon, hogy bemosok neki egyet azért, amiért ennek a két tuskónak a keze közé adott, de nem volt kedvem eltörni a kezemet. Ő evett, így teljesen visszanyerte az erejét, én ezt nem mondhattam el magamról, így biztos voltam abban, hogy meg se érezné, ha megtenném. Így maradt az, hogy levegőnek nézem és ezt működött is mindaddig, amíg el nem kapta a sebes csuklómat. Majdnem felszisszentem a fájdalomtól, de ennyire mélyre még nem süllyedtem, hogy kimutassam azt, hogy mennyire is fáj. Ránéztem, amikor bocsánatot kért és egy aprót biccentettem, hogy nem tesz semmit se, mert az hiszem a mai napban ez volt a legkisebb gondom már, illetve azt se tudtam, hogy mit lehetne erre mondani. Magam sem értettem, hogy miért nem megyek el és miért nem üvöltöttem le L fejét. Más esetben tuti egyik vámpírral se lettem volna ennyire kedves, de L valami miatt másabbnak tűnt a szememben és ezt a dolgot még én magam sem értettem, hogy miért. Nem bizonyítottam ezt már? - kérdeztem tőle mosolyogva és kicsit még össze is kócoltam a haját, hogy oldjam a feszültséget. Ezek után pár másodpercre visszapillantottam a másik két vámpírra akik még mindig ott álltak.- Meg amúgy miért aggódsz emiatt? Bemész, megigézed őket és elhozod amit szeretnél. - néztem rá még mindig mosolyogva, mert valahogy nem tudtam az előbbi dolog után azt kinézni L-ből, hogy mindig mindent becsületesen kifizet. - Pár pillanattal később meg is érkeztünk az üzlethez, de egyből meg is jelent a biztonsági őr, de most már nem csak L-re nézett szúrósan, hanem rám is, mivel én is csupa vér voltam. Komolyan fogalmam nem volt, hogy mit gondolhatnak rólunk az emberek, hiszen a vámpír fiú ruhája szakadt volt és csupa vér, az én ruhám mondhatni épp volt azt az egy tényt leszámítva, hogy tiszta véres volt. Türelmesen ott álltam és vártam, hogy végre bemehessünk. -
Kendrával most már mindketten elég durván kitüntünk a tömegből.. Olyan volt mintha ismert emberek lennénk, ugyanis mindenki tekintete ránk szegeződött a környéken. Ami engem nem is zavart, de most már tényleg ideje lesz valamit kezdeni magunkkal. Elfordultam Kendrától, majd az emberek felé fordultam. - Csak filmet forgatunk!- Mondtam nekik kissé hangosan, hogy mindenki meghallja. Nem volt kedvem egytől egyig az összeset megigézni hogy ne vegyenek rólunk még csak tudomást se, így inkább kamuztam valamit amit úgy tűnt el is hisznek. Bár kamerák sehol se voltak..Az ijedt arcról átváltottak mosolyra, biztos azt gondolhatták valami beteg filmet forgatunk. Majd nem sokkal ezek után a legtöbbjük el is fordult, és tették a dolgaikat. Én is elmosolyodtam, ezt a helyzetet is úgy tűnt sikerült megoldani. Már csak Kendrával kell valamit kezdenem. Felé fordultam, és megborzolta a hajamat. Normális esetben erre is ugrottam volna, ugyanis elég sokat szoktam vele bajlódni. De most már annak is mindegy volt, mint a drága ruhámnak. - Egyáltalán nem aggódok, én is úgy terveztem..- Széles mosolyra húztam a számat, nem tagadtam a dolgot. Ha már vissza nyertem az erőmet akkor ideje is lenne használni, amit úgy tűnt ő is megkövetel. Viszont okosabb döntés lenne előbb lefürödni és rendbe tenni magunkat ezek után, de nem én már egy perccel se bírom tovább ilyen ruhába így hát elindultunk vissza az üzlet felé. Most már csak remélni tudtam hogy semmi nem fog megzavarni és közbe jönni legalább addig, míg át nem öltözünk. Épp be akartunk menni erre jött a biztonsági őr ismét..komolyan, ez kiszemelhetett minket magának. Beállt olyan tipikus biztonsági őr állásba és nem engedett minket tovább. Na igen, ha vérfürdőt szeretnék rendezni akkor elég sok féle dolgot tehetnék, de nem azt hiszem elég volt mára az ilyesmi dolgokból. Élveztem hogy nem csak rám néz olyan ijesztő szemekkel. Irritált a kopasz feje és hogy ennyire kivan gyúrva, bár én mondjuk jelen állapotomba simán legyűrném őt is. De nem szeretnék problémát, most tényleg csak ruhát "venni" jöttünk. Rá szegeztem a tekintetemet és mélyen a szemébe néztem. - Akkor mi most bemegyünk, és nem problémázol rajtunk..Még csak fel se fog tűnni hogy itt vagyunk.- Közelebb húztam magamhoz Kendrát, majd bementünk az üzletbe. Nagyon kattogtam a ruhán, már csak az lebegett a szemem előtt. Igyekeztem a férfi részleghez menni, Kendrát is húzva magam után. Ellenkezett a dolognak, ő is menni akart a dolgára. - Én már több ideje vagyok így, szóval ez így fair..- Na igen, most talán egy kicsit önzőnek tűnhettem de mondja azt hogy nem volt igazam. Egy jó ideig csak járkáltunk a ruhák között majd egyre több és több ruhát fogtam kézbe. Jól jött hogy itt van velem Kendra, szinte biztos voltam benne hogy kelleni fog magamat ismerve. Annyi ruhát össze gyűjtöttem hogy őt már szinte akasztófának használtam, szinte ki sem látszott a ruhák alól. Úgy éreztem már elég lesz, és mentünk a próba fülke felé. Bevittem egy pár ruhát, de direkt el időztem bent. Mondjuk semmi garancia nem volt arra hogy itt marad Kendra, sőt nem is gondoltam. De azért szívesen ki kértem volna a véleményét, hogy melyik áll rajtam a legjobban.
Filmet forgatunk?! néztem rá úgy, mintha ennél jobbat nem tudott volna mondani. Komolyan egyikünk se ismert személyiség, miért is hinné el valaki, hogy filmet forgatunk, meg ennyire beteg filmet se lehetne már csinálni, mint amennyire mi kinézünk. L-en már szinte ruha sincsen, csak ruha foszlányok, amik teljesen véresek voltak és akkor ott volt még a bőre is amit szintén vér borított. Lehet velem van a baj, de ez már nekem kicsit sok volt, de legfőképpen az zavart, hogy a nadrágom és a pólóm alja is véres volt. Mindig úgy öltem, hogy figyeltem arra, hogy ne legyek piszkos erre most csupa vér voltam. A válaszát halva kicsit megforgattam a szemeimet, mert reménykedtem kicsit abban, hogy sincs igazam, de azt hiszem kezdem kiismerni őt. - Nem is értem miért nem lepődök már meg ezen. - mondtam neki egy grimasz keretében, majd türelmesen vártam, hogy végre bejuthassuk a boltba. Meg akartam már szabadulni ettől a vér szagtól, illetve a véres ruhámtól. Alig, hogy beléptünk az üzletbe egy tükörrel találtam magamat szemben. Kirántottam a kezemet L kezéből és oda sétáltam. Nem akartam elhinni azt amit láttam. A hajam, a ruhám és úgy mindenem romokban hevert. Ekkor egy kicsit bosszús és mérges tekintettel néztem rá, de nem volt sok időm, mert megint elkapta a kezemet és magával rángatott. - Héjjj. - ordítottam rá. -Nem tudnál egy kicsit finomabb lenni? - kérdeztem tőle, majd próbáltam kirántani a kezemet megint az erős szorításából. - Egyáltalán nem fair. - mondtam neki és követtem, mivel nem volt más választásom. - Hol marad a lovagiasság? Meg tudtommal én miattad lettem ilyen, te pedig saját magad miatt. Szóval nem fair, Kim. - mondtam neki határozottan, majd kezdtem egyre jobban kiakadni, hogy ruhafogasnak nézz. Amint a próbafülkéhez értünk lehajítottam a ruháit.- Nem vagyok az inasod, se a csicskád. - mondtam neki határozottan, majd sarkon fordultam, hogy találjak valami normális farmert és pólót magamnak. Nem sokkal később meg is találtam a megfelelő párosítást és még egy cipőt is sikerült találnom. Jó páran megnéztek és összesúgtak a hátam mögött a kinézetem miatt, de most egyáltalán nem érdekelt. Ezek után pedig bementem L melletti fülkébe és elkezdtem felvenni a tiszta ruhákat. -
Imádtam irányítani és főnökösködni mások felett ami szerintem neki is feltűnt. A tükörhöz ment oda egyszerre amint beértünk az üzletbe, és nézte magát. Na igen, ő sem nézett ki valami fényesen. Én nem mertem magamat le ellenőrizni, tudtam hogy ha megtörténne szerintem szörnyet halnék a kinézetem miatt.Nem is értem miért nézett rám ennyire mérgesen, nem én mondtam neki hogy fetrengjen vérbe. Vállat rántottam, és megfogva kezét húztam magam után. Ekkor szólt rám hogy kissé finomabb legyek vele. Nem gondoltam volna hogy ennyire erősen szorítom a lányt, így próbáltam finomabban bánni vele.. - Igen is, főnök asszony. - Már majdnem hogy meg is hajoltam előtte, próbáltam elviccelni a dolgokat. Nem akartam hogy mindent ennyire halálosan komolyan vegyen. Teljesen el is felejtettem hogy ő még mindig elég szarul van, de már késő volt.. oda értünk a próba fülkéhez. Én már be értem, ekkor hallottam hogy ledobta a ruháimat a földre. Meg se lepődtem rajta, tudtam hogy valami ilyesmit fog tenni.. vagy legalábbis gondoltam. Nem sokkal ezek után lelépett. Elég sokáig bent voltam, sok ruhát felpróbáltam. Egy alsóba álltam bent a tükör előtt, és a felesleges ruhákkal amik még sem tetszettek magamon próbáltam eltüntetni a vér nyomokat, amik több kevesebb sikerrel meg is történtek. A hajamon is igazítottam amennyit tudtam, és szinte teljesen feketébe öltözötten ki léptem a fülkéből. Valamiért imádtam magamon a feketét, jól állt és a romlott személyiségemhez is illik. Elhaladtam a mellettem lévő fülke előtt, és ekkor éreztem meg hogy Kendra van bent. Elhúztam az ajtót, és ott állt előttem fehérneműben, éppen próbált felvenni egy felsőt, de én sikeresen bezavartam neki. Nem zavartattam magamat, eszem ágában sem volt elmenni. - Azt hittem leléptél.. - Perverz mosoly pihent meg az arcomon, és a szám szélére haraptam. Végig mértem a lányt, és figyeltem minden mozzanatát. Tudtam hogy ez után nem valami kellemes dologban lesz részem, de nem baj. Már megérte. Szinte minden eshetőségre fel készültem.
Elmosolyodtam azon amit mondott és meglepődtem is. Soha se gondoltam volna, hogy poén kedvéért ilyet kimondana. Pontosan olyannak gondoltam, mint amilyen én vagyok. Szeret parancsolgatni és irányítani másokat és nem retten vissza a gonoszságtól se. Viszont az fura volt, hogy amióta találkoztunk azóta többet nevettünk, mint kioktattuk volna a másikat. Ez rám egyáltalán nem jellemző és ez még furábbá tette szitut számomra, hogy miért is vagyok "normális" vele. Szerencsére találtam egy fekete topot, egy csőfarmert és egy hozzá illő cipőt. Ezeket habozás nélkül megfogtam és elindultam a fülke felé, aki csak rám nézett elszörnyedve nézett arrébb és tartották a távolságot. Még szerencse, hogy nem hívtak rendőrt vagy valakit. Komolyan nem értem miért kell kiakadni egy kis véres ruhától, hiszen nekik csak nézniük kell, ne pedig viselniük. Szúrósan rájuk néztem és habozás nélkül elfoglaltam a szabad fülkét. Örültem, hogy végre megszabadulhatok a ruháimtól, így habozás nélkül mindent levettem csak az fehérneműm maradt rajtam. Kezembe fogtam a véres pólóm épp részeit és azzal töröltem le a rám száradt vért, amikor olyan történt amire már végképp nem számítottam. Valaki elhúzta próbafülke függönyét, először nem is érdekelt csak kicsit hangosabban mondtam, hogy "foglalt". Majd meghallottam L hangját, mire felnéztem rá úgy,mint aki mindjárt megöli. Magam elé kaptam a pólómat, hogy legalább valamennyire takarjam magamat. - Mit képzelsz? - kérdeztem vissza, mert semmi kedvem nem volt így társalogni vele, de olyan volt mintha a falnak beszélnék. A nézése meg egyre jobban felhúzott. -Kifelé! - mondtam sietve, de még mindig meg se mozdult. Léptem kettőt felé és adtam neki egy pofont, majd a véres pólót a fejére raktam és visszarántottam a függönyt. " Mit képzel ez magáról?! Nem vagyok én valami k*rva, hogy csak úgy mutogassam magamat másoknak! " forrtam legbelül és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, majd gyorsan magamra rángattam a nadrágot és a topot is és kiléptem a próba fülkéből.- Kész vagyok. - néztem rá mosolyogva úgy, mintha az előbb mi sem történt volna. Vártam, hogy végre mehessünk, mert semmi kedvem nem volt arra emlékezni, beszélni meg pláne nem ami az előbb történt. Bocsánatot meg nem fogok kérni, mert ő volt az aki leskelődött ez a legkevesebb amit kaphatott érte.-
Egyáltalán nem zavartattam magam, nem tudott érdekelni a lány nézése, amit azért meg kell hagyni elég ijesztő volt. A fülke széléhez támaszkodtam , és úgy figyeltem őt. Nem értettem mit hoz ki ebből az egészből ennyit, szinte mindenki ránk figyelt ismét aki a közelünkbe volt, és már hívni is akarták a biztonsági őrt, de még az elején mondtam neki hogy hanyagoljon minket így nem problémázott ebből az egészből és inkább elhessegetett mindenkit. Maradtunk kettesbe. - Nem értem mit problémázol ezen, bezzeg ha fürdő ruháról lenne szó semmi baj nem lenne..- Legalábbis gondoltam én, ha szokott egyáltalán olyan helyekre járni ahol picit alább kell vetkőzni. Gondolom ott se szól rá mindenkire aki meg bámulja őt, sőt még azt is kinézem belőle hogy élvezi is ha annyi szem rátapad. Elég rendesen a tudomásra adta hogy nem szívleli ezt az egész helyzetet, ha akartam volna tehettem a pofon ellen bármit is ,de gondoltam legalább ezt az örömöt megadom neki. Egy óriásit csattant, még a fejem is belefordult. Azért nem gondoltam volna hogy ekkora lesz, a kéz nyoma pedig megmaradt az arcomon. Oda nyúltam, és ott tartottam a kezemet míg el nem tűnik. Ez mintha nem lett volna elég még a véres pólóját is a fejemre rakta, ezzel összevérezve az arcomat. Szinte mozdulatlanul álltam ott, és vártam míg ki nem jön. A pólót is ott hagytam a fejemen, elég viccesen nézhettem ki. - Na ne mond..- Játszottam a halálig sértettet, pedig nem nagyon haragudtam rá mert végülis megérdemeltem az egészet.
Fogalmam nem volt arról, hogy honnét veszi a bátorságot, hogy így viselkedjen, főleg úgy, hogy csak egy harapásomba kerülne az, hogy szenvedjen. Élvezte a helyzetet és ráadásul ezt még ki is mutatta. Figyeltem ahogyan nekidől az öltöző fülkének, a többi vevő nem érdekelt, az se zavart ha látnak. Engem most csak és kizárólag L zavart és az ő viselkedése. Élveznéd mi, ha úgy látnál?! - kérdeztem vissza egyből, majd folytattam a mondandómat anélkül, hogy hagytam volna neki válaszlehetőséget.- Ez fehérnemű, az meg fürdő ruha lenne, nem ugyan az a kettő. - mondtam neki kicsit durcásan, mert ezt az egy dolgot soha se értettem meg, hogy miért kell ezt a két dolgot összehasonlítani. Az egyik azért készül, hogy a világ lássa, a másik meg privát használatra és hogy csak az lássa akinek én megmutatom. - Nem is értem mit magyarázok itt neked, mert úgy se érted meg. - tettem hozzá kicsit sértődötten, majd ezek után pedig a dolgok csak úgy történtek. Nekem is fájt a kezem a pofontól, de még akkor se fogom sajnálni őt. - Majdnem elnevettem magamat, amikor megláttam, hogy a pólóm még mindig a fején van, de helyette az ajkamba haraptam és megszólaltam komoly hangon. Közben még az is átfutott az agyamon, hogy vajon direkt nevetett meg állandóan vagy ez csak furcsa véletlen, hogy amióta vele találkoztam azóta többet nevetek, mint az elmúlt éveim alatt. - Pedig mondom és a fejeden a pólómmal fogsz járkálni? - kérdeztem tőle miközben ott álltam mellette és figyeltem őt. Elég nehéz volt nem nevetnem és abba is biztos voltam, hogy tuti megint mindenki minket bámul, de már egyáltalán nem zavart. Kezdtem hozzá szokni. -
Már szóltam is volna vissza neki, de nem hagyott szóhoz jutni. Sikerült elharapnom a számat, ami egy kicsit vérezni kezdett. Lenyaltam a vért, és nem sokkal ezek után be is gyógyult a seb. Keresztbe tettem a kezemet és úgy figyeltem rá, vártam hogy végezzen a mondanivalójával, meg hogy mit hoz ki ebből az egészből.- Na végeztél?..- Biztosra mentem, én sem vágtam közbe amit ő mondott nekem , így elvártam hogy ő is hasonlóképp tesz. - Mégis ugyan annyit mutat mindkettő..- Morogtam oda neki, nem értettem már tényleg én is mit rágódok ezen. De ezt muszáj volt még hozzá tennem, ugyanis szerintem nem volt teljes mértékbe igaza Kendrának az üggyel kapcsolatban. Még ha csak egy kicsit is de látszott rajta hogy a nevetéssel küszködik, és próbál komoly fejet vágni és szinte leharapni az én fejemet. - Szerintem már úgyis mindegy hogy mutatkozok..- Mosolyodtam el, mert tényleg így volt. Sikerült elég nagy hülyét csinálnom magamból. Már ha valamelyikünk megszólalt is szinte biztos voltam benne hogy jelenetet rendezünk, valahogy mellette mindig ránk figyeltek az emberek. Levettem a pólóját a fejemről, és viszonoztam a szívességét. Vissza dobtam rá majd elindultunk a pénztárhoz. A ruhákat elég nehéz volt bepötyögnie az eladónak ugyanis rajtunk volt. Végzett az enyémmel és meg igéztem a csajt hogy ne kelljen kifizetnem. Picit arrébb álltam, és vártam hogy Kendra mit tesz. Ezek után megérdemelte hogy picit rá ijesszek. Csak álltam ott egy elégedett mosollyal a fejemen, eszem ágában sem volt kifizetni a ruháját, vagy ismét megigézni az eladót. Már az ő részét is bepötyögte a gépbe, és fizetésre késztette Kendrát. Felém nézett gondolom várta hogy cselekedjek, de csak rákacsintottam és álltam ott mozdulatlanul.
Nőből vagyok, szóval nem értem miért kell így meglepődnie azon, hogy nem hagyom szóhoz jutni. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy egy szál fehérneműben állok és egy pólóval próbálom magamat eltakarni.- Ez olyan tipikus pasi hozzáállás. - mondtam egy szemforgatás keretében, majd ránéztem - Láttál már valaha egyetlen nőt is ilyen csipkés dologban fürdőzni menni? - kérdeztem vissza, mert nem akartam elhinni, hogy ennyire nem érti, hogy miért akkora nagy a különbség, de én se vagyok normális, hogy ilyen öltözékben próbálom vele megértetni. Biztos voltam abban, ha értené akkor se vallaná, mert túlzottan is élvezi a helyzetet. Így inkább hagytam is annyiban a dolgot. - Akkor miért volt annyira fontos, hogy új ruhád legyen? - kérdeztem vissza, ha annyira mindegy neki. Elkaptam a pólót és összegyűrtem a kezemben, majd ezek után követtem őt a pénztárhoz. A ruhákat elég nehéz volt bepötyögnie az eladónak ugyanis rajtunk voltak és már legszívesebben mentem volna innét, mert már elegem volt, hogy mindenki ennyire bámul minket. - Ezt most te se gondolod komolyan. - néztem rá és próbáltam higgadt maradni, amikor láttam rajta, hogy megmakacsolta magát és nem hajlandó megigézni a csajt, hogy én is elmehessek. Biztos voltam, hogy direkt csinálja a mosolya és a kacsintása is erről árulkodott. Miért jó neki az, hogy egyik pillanatban felhúz és majdnem neki megyek, a másik pillanatban kedves, megértő és még udvarias is. Pár másodpercere "bevillant az, amikor narancsot hozott nekem". Komolyan nem értem ezt a pasit. Ő fog fizetni. - mondtam az eladónak, hogy inkább őt piszkálja és ne engem. Szerencsére ez működött is. Biztos voltam abban, hogy hiába mondanám azt, hogy megharapom őt akkor se érne semmit se, mert teljes mértékben tisztában van L, hogy még mindig gyenge vagyok. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, majd végül egy kedves mosolyt villantottam rá és közelebb léptem. Legszívesebben az asztalba vertem volna a fejét és biztos voltam, hogy egyszer meg is fogom tenni, mert elegem volt az idióta húzásaiból.- Kérlek. - mondtam ki nagy nehezen és vártam türelmesen, majd egy apró puszit is adtam az arcára, csak hogy végre megtegye azt, hogy megigézi azt az idegesítő eladót.-
Kezdőlap
