Kicsit még mindig kótyagos voltam és eléggé ellentétes cselekmények motoszkáltak a fejemben. Olyan mintha két szálon futottak volna az események, és én valamiért csak az egyikre emlékszem. No sebaj, biztos, hogy az eséstől beütöttem a fejem, és azért vannak ilyen furi gondolataim, meg valami olyasmi, hogy én megígértem neki valamit, amit alaphelyzetben nemhogy kimondani nem lett volna bátorságom, de még eszembe sem jutott volna. Na jó, mondjuk többször eszembe jutott már Markus és az igazság az, hogy nem feltétlen olyan elképzelésben, hogy bármiféle mesefigurát fessek bármelyik szobájuknak a falára, de talán ez sem lényeges most. Láttam ám rajta, hogy a rendelésem meglepi, és még egy mosolyt is sikerült az arcára varázsolnom, hurrá, mégsem vagyok ezek szerint olyan elveszett kis lélek, vagy valami ilyesmi, és talán esélyem lesz arra, hogy valami normális beszélgetést kezdeményezzek vele. A játszótér. Régen, amikor ideköltöztünk és még nem voltam ilyen borzalmasan esetlenül csupa kéz meg láb, a nővérem gyakran hozott ki ide. Nem tudom miért kezdtem el neki erről mesélni, miközben akkorát haraptam a hot-dogba, hogy azt hiszem egy viziló nem lenne képes ekkorára tátani a száját. Szóval nyammogtam, hümmögtem, mert beszélhetnékem támadt, csak ugye a számban lévő falattól ez annyira mégsem sikerült. Végül aztán nyeltem egy nagyot, óriási szürcs a narancsléből és végre a kezemmel hadonászva kezdtem magyarázni. - Szeretem ezt a játszóteret. Amikor a városba költöztünk és még nem voltam ilyen csupa kéz meg láb, szóval amikor még olyan picike voltam, hogy ha a fenekemre pottyantam, akkor sem fájt, mert a pelenka felfogta, a nővérem gyakran hozott ki ide. Ott, a platán alatt volt egy kis faházacska, olyan torony féle, tudod.- újabb szürcsögés a szívószálon keresztül a narancslébe. Azt hiszem ideges is, meg zavart is voltam kicsit azért is beszéltem ennyit. - Mondjuk jó pár éve lebontották, mert egy csomó kamasz marha viccesnek találta, hogy ott pöppentenek el pár füves cigit, és sikerült is felgyújtaniuk. Pedig nagyon szerettem. Gyakran játszottam azt, hogy én vagyok valami mesebeli királylány, és oda bezárt a naaaaaaagy és csúúúúúnyaaa sárkány- na itt fintorogtam és mímeltem is az arcommal azt a bizonyos sárkányt, aki engem elrabolt és a torony fogságába ítélt. - És mindig vártam, hogy majd értem jön a herceg és kiszabadít. Aztán nem a herceg jött, hanem a nővérem és közölte, hogy a herceg ma sem ért rá eljönni, nekem viszont le kellene onnan másznom, mert indulunk haza. Látod, hogy lehet egy gyerek kis fantáziavilágát lerombolni? Szóval azt hiszem azért is kezdtem rajzolgatni, meg saját magam mindenféléket kitalálni, mert innen nem parancsolt ki senki. És nem volt időhöz kötve sem.- megvontam a vállam és beleharaptam a hot-dogba. Szörnyen éhesnek éreztem magam, igaz kitaccsoltam mindent ami a gyomromban volt, így aztán nem csoda, hogy a rozsdás szöget is képes lettem volna felfalni, ha éppen azt teszik elém. Alaposan össze is mancsoltam magam, a szám szélén ott virított az öntet, amit lenyaltam és vigyorogva húztam bocsánatkérően a vállaim közé a fejemet. Úgy eszek mint egy kismalac, ezt már anya is megállapította, apa meg leintette, hogy ne maceráljon ezzel, mert szerinte az a lényeg, hogy van étvágyam, és nem a többi kortársamhoz hasonló marhaságokon agyalok. Volt egy lány még a képzőművészetin, aki úgy próbálta megőrizni az alakját, hogy vattapamacsokat gyűrt magába, és vizet ivott rá. A pamacs ugyebár megduzzad és kitölti a gyomrot, így aztán kaja oda már nem jut. Épületesen nagy butaságot csinált, ha bárki engem kérdezne, ez lenne róla a véleményem, meg persze az, hogy az ember igenis egyen mindig azt amit szeret. Én példának okáért rettentő édes szájú voltam, és a világért nem lettem volna hajlandó lemondani a finom sütikről, habrolókról, fagyikról, cukros micsodákról, mert egyszerűen az ízük annyira fincsi volt, hogy ha ehettem belőlük szerintem külön erre a célra elraktározott boldogsághormonok szabadultak fel bennem, amik az ízek hatására ezerszeresen áramlottak a szervezetemben. Jó tudom ez butaság, de én tényleg akkor voltam a legvidámabb, ha nem kellett megvonnom magamtól semmit. Akkor kaptam fel először a fejemet és kerekedtek el a szemeim mikor arról beszélt, hogy miképpen fogok én náluk aludni. Összevontam a szemöldökömet. Nem is hittem a saját fülemnek sem, és ennek igazolására fogtam magam és belecsíptem a saját felkaromba. Felszisszentem a saját buta cselekedetem után, de még mindig olyan értetlen ábrázattal kamilláztam Markusra, mint aki éppen most jelentette be azt, hogy ember lépett a Napra. Szerintem a Holdon sem járt senki, az egész egy nagy kamu. De a lényeg most az, hogy ő meg én nemhogy egy lakásban de egy szobában fogjuk tölteni az éjszakát? Na neeeeee ezt ő sem gondolhatja komolyan. Amikor ezt így szépen mind ecseteli a világ legtermészetesebb hangsúlyával majdnem sikeresen telibeköpöm az asztalon keresztül az éppen rágcsált hotdog falatkáimmal. Ajjajj, nem kellene kísértenem a sorsomat ugyebár. De az egészben amúgy az volt a legszebb, hogy mindezt a világ legtermészetesebb hangján adta nekem elő. Na most vagy én gágyultam meg vagy Markus, de hogy az egyikünk nem tiszta fialás az teljesen biztos. - Figyu...javíts ki ha tévedek, de az előbb azt mondtad, hogy te – mutattam itt rá- meg én- itt meg magamra böktem a mutatóujjammal- egy szobában fogunk aludni? Egy helységben fogunk tartózkodni? Neeeeeem félre ne érts nem azzal van a bajom, hogy hát hogy szóval egy szobában leszünk, felfogom úgy mint egy kirándulást, ahol tévedésből egy szobába osztottak be bennünket. De te eddig úgy kerültél engem mint egy pestisest, most meg így lazán, fél vállról felajánlod, hogy egy szobába aludhatok veled. Ráadásul én...- na itt elakadtam és nyeltem egy nagyot, ezúttal mindenféle kaja nélkül, csak úgy snassz, és próbáltam keresni a megfelelő kifejezést, amivel azt hiszem ki fogom csapni nála a biztosítékot. Azt már tudta rólam, hogy szerencsétlenkedem a közelében....de amit most készülök bevallani, mert be kell, nincs mese, azt hiszem nem lesz igazán boldog tőle, felkészülve rá pedig még inkább nem. -...szóval én beszélek álmomban. Sokat és leginkább valami ótibeti nyelven, és kiabálok is időnként.- ó igen kezdjük a jó hírrel, ez a legkevésbé zavaró talán, mert az, hogy valami zagyvaságot hordok neki össze hajnal háromkor....ha jó mélyen alszik fel sem ébred rá. De ha csak ennyi lenni! De nem ennyi. -...és elég gyakran alvajárok. Többnyire a hűtőnél kötve ki, és volt olyan alkalom, hogy a nyers tojást falatozgattam nagy bőszen amikor anyáék rámtaláltak. Íjjjj ez nagyon ciki, tudom, de ez van. Gondoltam jó ha tudod mielőtt még beengedsz az otthonodba. Ééésssss- ezt az utolsó szótagot jelentőségteljesen húztam el, hogy ne gondolja, hogy csak ennyi lenne. -...általában csak egy topban alszom, mert gyerekkorom óta képtelen vagyok magamon ruháét elviselni alvás közben. A vége úgyis mindig az, hogy leszedem magamról. Ez az egyetlen talán amit nem sikerült eddig leműtenem alvás közben a testemről. Szóval kicsit zűrös vagyok.- na ezzel azt hiszem nem mondtam neki újdonságot, mert ezt már eddig is tudta, ez azt hiszem inkább csak ilyen ráadás vagy valami olyasmi. Ha én meglepetést okoztam a szavaimmal neki, ő a következőkkel még inkább. Hogy tud arról, hogy én....hogy én szerelmes vagyok valakibe? És vajon mit hallottam még amikor a nővérem és a köztem lévő beszélgetést volt kedves kihallgatni? Mert nekem ugyan ne jöjjön itt mindenféle mesével arról, hogy ő nem is akarta, és különben is. - Nem seggfej....csak...- na itt azt hiszem elakadtam mert mit is mondhatnék, ami a valósághoz közelebb állna mint pontosan ezt az egy szót? Nem tudom, őszintén, és a leginkább talán az fáj, hogy mindenki más ugyanezt mondja csak én nem vagyok képes elfelejteni. Pedig nagyon szeretném. -...csak éppen ő nem úgy érez ahogyan én.- motyogtam magam elé, szinte már bele az utolsó falat hotdogba, úgyhogy vagy meghallotta ezt vagy nem, én meg beharapdáltam amit még hagytam, az ujjaimról akkurátusan és igazi gourmand módra nyalogatva le az öntet maradékait. Még cuppogtam is hozzá mint a buta kutya a csontnak. - Húúúúú ilyenből még be tudnék vágni legalább két adagot, de kicsit több hagymával és mustárral, mondjuk a saláta is mehet még bele, és az uborkát sem kellett volna kispórolni. A nővérem meg nagyon komoly fantáziával van megáldva ami a főzést illeti, mert olyanokat csinál....nyaaaaaam még a lábaid ujját is megnyalogatod a főztje után. Én nem vagyok olyan ügyes mint ő...de héééé béna sem vagyok. Csak veled szemben. Ne is kérdezd, hogy miért. Hé, figyu abból a sült krumpliból vehetek? Nagyon guszta.- mutogattam az előtte lévő kajára és hatalmas kérlelő pillantásokkal néztem rá, hátha megszánja a kis éhenkórászt, vagyis engem és ad a sajátjából is. Közben a narancslé utolsó maradványait szörcsögtem ki a poharamból, aminek aztán levettem a tetejét, hogy az alján összegyűlt rosthoz is hozzáférhessek. - Amúgy anyukáddal már találkoztam, igaz szerintem ő sem kedvel engem. Biztos, hogy jó ötletnek gondolod, hogy a húgod szobáját én fessem ki? Ja amúgy tudom ám, hogy tudsz rajzolni láttam amikor tervezted azt a nagy lángnyelvet a kocsid hátuljára. Igaz, hogy én más színt választottam volna neki, illetve többféle árnyalatot, de maga a minta nagyon jó lett. És amikor rajzoltad fel akkor az a világoskék atléta volt rajtad amit....- fúbasszus ezdeciki, még azt is tudom, hogy milyen ruha volt akkor rajta. Perszehogy tudom, mert minden izma külön életet élt benne, és fél órán keresztül bámultam az ablakból. Rossz aki rosszra gondol. Meg az is aki nem. Jó volt most itt ülni vele és beszélgetni végre. Semmi agyamentség, semmi kártevés, úgy nagyjából semmi azon kívül, hogy végre többet megtudtam róla, a családjáról és arról, hogy kik is ők tulajdonképpen. Eddig ő volt Markus Watts a szomszédból, akit leginkább kerülni kellett, mielőtt teljesen leamortizálom. Most viszont a szomszéd srác volt, akivel a játszótéren eszünk gyorskaját és megismerni próbáljuk a magunk óvatos módján a másikat. Én legalábbis ezt csinálom, meg hát eszem, mert azt nagyon imádok. - Figyelj....én arra gondoltam, hogy elmehetnénk abba a fagyizóba, és a vendégem lehetnél. Persze csak ha nem félsz velem elhagyni ezt a biztonsági zónát- pillantottam körbe a helyen és aztán visszafordultam felé, hatalmasra kerekedő szemekkel és kíváncsi mosollyal, még a nyelvem is kidugtam a fogaim között. Jókedvem volt, még akkor is ha semmi okom nem volt rá. Hogy ő okozta, a hely, vagy csak egyszerűen régen volt egy srác ennyire rendes velem, és már elszoktam tőle nem is tudom. De talán nem is olyan lényeges. Csak jó volt és kész.
Hot dogba mindent? Ez nekem új volt, teljesen, legalább annyira meglepett mint amikor én őt, azzal, hogy mekkora fagylaltkelyhet vagyok képes magamba tömni. Az út a játszótérig viszonylag nyugodtan telt. Valahogy a rostos narancsleves rendelésével sikerült egy apróbb kis mosolyt varázsolnia az arcomra, hihetetlen ez a lány, komolyan. Hálát adtam az égieknek, hogy a kocsiban nem borított magára semmit sem, ugyanakkor végre örültem,hogy valaki mer igazán enni, de most komolyan, az összes csaj aki eddig velem kajált, csak salátát falatozgatott, és merem állítani ,hogy azt hitték, hogy nem érzem amikor belfingottak a kocsim ülésébe, nem bőr ezért nem csikorgott, de a rohadt életbe! Amíg tankolok addig ne eregesse már tele az autómat, komolyan! Én sem szartam az ajtaja elé! Akkor ő miért… áh, mindegy! Igen, a kocsim érzékeny téma nálam. Beleittam az üdítőmbe, majd beleharaptam a szendvicsembe, a csuklómra pillantottam, már eltűnt a harapásom nyoma, jó mert hamar begyógyulnak a sebeink, ezért is gyógyhatású a vérünk az egyszerű emberek számára, vagy épp méreg, ha azzal meg akarjuk ölni, vagy vámpírrá változtatni, a vért is letöröltem onnan, még korábban. Akkurátusan rágtam miközben beszélt. - Csak egy húgom van, a házunk felújítás alatt áll, a földszinti fürdő kész, ott tudsz szerintem fürdeni, az anyám hálójával van összekapcsolva, az enyém még csempézés alatt áll, de már nagyjából mindennek megvan a helye, ma akartam leönteni szintezővel, hogy egyenletes legyen a csempézés… Ott is fürödhetsz, ha nem zavar a csempe és az, hogy csak egy villanykörte lóg zsinóron, mert még nincs az sem rendesen bekötve. -rántottam meg a vállamat könnyedén. - Aludni pedig, az én szobámban és ágyamban fogsz, az a hely legalább már készen van, én pedig majd elleszek a földön. Az öcséim ágya kicsi, a húgomé szintén, és anyámat sem paterolnám ki az ágyából, a nappaliban pedig még le van húzva műanyag huzattal a kárpit. Újságoltam Zizinek nyugodtan, két falatnyi szünet között. Kajaaa! Nyugalom! Ez végre elterelte a gondolataimat arról,hogy csapra verjem a velem szemben ülő lányt, de tényleg. Jól esett ülni és rágni, és érezni, ahogy az üdítő íze keveredik a szendvicsemével, és mindez egy igazán ízletes íz élményt hoz magával, amely megnyugtat, biztosít arról, hogy jelen pillanatban ez a legfinomabb étel amit csak kaphatok, nem pedig a lány ereiben keringő édes illatú vér, ami úgy kísértett mint egy tetves motorblokk, ha láttam egy nagyon frankó motort, és jól is ment, akkor rögtön akartam köré építeni egy autót, a gépem tele volt ilyen tervrajzokkal, volt is hozzá programom, apám megvette nekem a legjobb gépeket, és programokat ehhez. Teljes mértékben támogatta a főiskolai terveimet, minden csak rajtam múlott. - Hatalmas fantáziája van a testvérednek, de tudom, mást szeretsz, bár ha engem kérdezel, a nővérednek van igaza, egy igazi seggfej lehet az a fazon. - elszóltam magamat, nem figyeltem, de kit érdekel? Majd ha kezd kínossá válni a beszélgetés, elfeledtetem vele, hogy tudok a pasijáról, hogy honnan? Hisz mondtam, hogy az öcséim játékát szedtem össze az ő kertjükben, és nyitva volt az ablakuk, és hallottam a beszélgetést a testvérével. Hunyorogva ettem tovább a szendvicsemet, nem a látásommal volt baj, sőt! Minden rendben volt, éjszaka is kiválóan láttam a sötétben, inkább csak így próbáltam leplezni a zavaromat, hogy olyat hallottam amit nem kellett volna. - De, ugye semmi közöm hozzá és félig hallottam meg csak. - villantottam egy mosolyt Zizire. - Egyébként festésben tudok segíteni, csak az ilyen lányos dolgok megrajzolásánál ütközöm némi akadályba. Hamarabb festek fel egy autós lángmintát a falra, mint azt amit kért a húgom. Napok óta gondolkodtam rajta, hogy ki tudna nekem segíteni az ő szobáját kipingálni. Ha pedig látlak, te mindig vázlatfüzettel rohangálsz…- rántottam meg a vállamat könnyedén. Igen, amióta itt laktam, gyakran láttam őt itt is ücsörögni és rajzolgatni, nem jöttem hozzá közelebb, csak az autóból pillantottam felé, de már mentem is tovább, nem akartam én magamnak bajt, a végén még ránk nézett volna és ránk esik a villanyoszlop. Még élni akartam, jó egy kis áramütés mit nekem nem igaz? Csak átvág az út túloldalára és fél óra vagy negyed óra múlva máris felébredek, mintha mi sem történt volna, de attól még rohadtul zabos tudok lenni arra aki elbánt velem. De ilyen még nem történt, szerencsére. Most pedig itt ülök ezzel az egyszemélyes katasztrófa hadseregnek is beillő lánnyal, és épp elő vacsorázok, mert nem fogok ennyitől jól lakni. Vért is adtam, így a folyadékot is pótolnom kellett valamilyen formában. Csak, huszonnégy óra, és reméltem, hogy nem fog semmi tárgyamban sem kárt tenni. - Nagyon szereti a Disneys dolgokat, elkezdte gyűjteni a hercegnőket is, öltöztetni lehet őket meg minden. Ráadásul most már a babák fejei is a helyén maradnak, három éves… - magyaráztam nyugodtan. - Az öcséim tizenkét évesek. - azt hiszem most beszélek magamról először ennek a lánynak, csak azért próbáltam társalogni, mert mégis hozzánk jön, nem árt ha tisztában van néhány dologgal. - Apám most nincs itthon, üzleti úton van, de anyám nagyon jó fej, fiatalos .- ami azt illeti megrekedt úgy a harmincas évei tájékán, és potyogtatja a Wattsokat. Gyanús nekem, hogy minden reggel rókázás hangra ébredek. De, ehhez értett apám, haza jön, itt van egy kis ideig, aztán itt hagy minket egy várandós szülővel. Komolyan nem értem, átokkal születnek a testvéreim is, és nem mókás megszerezni a farkas alakot, miért akarja kitenni őket ennek? Nem értem… De, lehet, hogy másképp működünk. Ennek ellenére szeretem, hiszen ő az édesanyám. Figyeltem ahogyan azt az íncsiklandozó hot dogot eszi, komolyan elismerés csillant a szemeiben a korábba említett salátazabálók miatt. Egyen, éljen egészségesen, de ne előttem játsszák meg magukat. Ez a lány, pedig sosem játszotta meg magát, esetlen volt a javából, nem játszott rá, láttam rajta, hogy próbál összeszedetten viselkedni,de valahogy nem megy neki, akkor szerintem már nem is ő lenne, de az, hogy mások életére veszélyes? Nem lehet mindenki halhatatlan, vagy ilyen-olyan természetfeletti, hogy megvédjék magukat tőle. - A szüleid hogy viselik,hogy ennyire ügyetlen vagy? - nem finomkodtam, szerintem ő is tisztában van ezzel, ráadásul nem hittem volna úgy, hogy megsértődne. Láttam őt, hogy sokszor mennyire szenved attól,hogy megint rám borított valamit. De sosem adtam esélyt neki bocsánatot kérni, és az imént sem hallottam meg, talán szándékosan, vagy egyszerűen még nem sikerült túltennem rajta magamat. Nem ellenem irányul, ezt már tudtam, mert mondta korábban, csak… akkor is nehéz ezt feldolgozni. Ha srác lenne, már beállítottam volna egy kukába fejjel lefelé, és megfenyegetem, hogy ne merjen a közelembe jönni, de ő lány és ráadásul a szomszédom is. Anyám szerint bármennyire is kiakaszt azzal, hogy tönkre tesz egy mozdulatával, fontos ápolnunk a jó szomszédi viszonyt, vissza nem költözhettünk, noha tudtam, ez nem akkora táv, aminél ne találna meg egy vámpír vagy egy hibrid minket, hiszen itt maradtunk Mystic Fallsban, jó volt itt nekünk, s titkon talán azért választotta ezt a helyet az anyám, mert a szomszédban lakó tündér család illata elnyomja a mienket. Felszusszantottam. Kíváncsi voltam Zizire, de egyúttal tartottam is tőle, hogy mikor akar épp a arcomba borulni a pad vagy bármi. Próbáltam vele beszélgetni, mert mégsem ülhetünk tök csendben egymást vagy a sötétedő játszóteret bámulva nem? Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy mennyi mindent kaptam már a közelében, hideget, meleget szó szerint. Noha kerültem őt, ha észre vettem a tornácukon, igyekeztem minél hamarabb befejezni az autóm bütykölését, és eltűnni a házunkban. Mindig firkált valamit, ebből is sejtettem, hogy rajzol, na meg időnként szenesek voltak az ujjai is. Azon a napon amikor lelocsolt, még a homloka is fekete csíkos volt. Meg, miután anyám beszélt a lány édesanyjával megtudtam én is, hogy rajzolgat, de kit is érdekelt, hiszen jobb ha mérföldekre van tőlem nem? Anyám azzal piszkált, hogy barátokat kellene szereznem, megismernem a környéken lakó fiatalokat, de én nem igazán akartam ismerkedni, a ház rendbe rakása fontosabb volt számomra, meg aztán, ők úgy sem szerettek gyorsulási versenyre jönni, így nem sok értelmét láttam az ismerkedésnek, amúgy pedig a baleset óta verseny közben tilos az anyósülésen bárkinek is mellettem ülnie. Meg , úgy egyáltalán a kocsiban bent olyankor. Képes voltam elkanyarodni az autók felé, amikor egy csajjal ülök szembe, de azt hiszem érthető, még mindig zaklatott voltam és mégis csak Zizi társaságában ücsörögtem. Az igazi nevét sem tudtam, csak annyit, hogy ő Zizi a szomszéd lány. A húgom ha a szomszéd lány rombolásáról volt szó, csak annyit mondott hogy: "Zzz' ebből tudtuk, hogy vagy látta, vagy kihámozta az anyámmal való beszélgetésből, hogy ki a téma. Előre várom, amikor a pelenkás seggével beáll elé és el Zzzzizzzegi magát előtte, csípőre vágott kézzel. Ettől kicsit jobb kedvre derültem, s mosolyogva falatoztam tovább.
Nem tudom mi történt és lehet nem is akarom tudni, hogy mi történt, egyszerűen csak jó volt. Úgy éreztem magam mint aki több napon keresztül fejbe verve aludt a pihe puha ágyikójában, miközben Markus mondott neki estimesét, de úgy non-stop. Hallottam a hangját, folyamatosan ott zakatolt a fejemben, és egyszerre múlt el tőle a hasogató fejfájásom, az éhségem és úgy általában minden rossz ami meg szokta támadni az embert. Aztán hirtelen arra eszméltem, hogy egy kéz simítja át az arcomat, a hajamat kiigazgatja, hogy ne lógjon a szemembe, én meg bágyadtan néztem vissza rá. A kertváros elején voltunk, egy barack színre festett ház előtt, a kocsijában, iiletve csak félig abban, és azon kaptam magam, hogy nem tudom mi történt. Illetve, hogy eddig mi történt. Gyorsan pergetem végig magamon az eseményeket, onnantól kezdve, hogy a barkácsboltban voltunk, odáig, hogy kibicsaklott a lábam. Homlokom ráncolom, mintha ez csupán álom lenne, mert nem ez történt, hanem elesetem, s Markus segített nekem, valami olyasmit magyarázott, hogy van neki elsősegély vizsgája, és különben is ért az ilyesmihez, Mr Grass meg segített neki. Igen, most már tudom, csak azt nem értem miért ragaszkodik az elmém ahhoz a verzióhoz, hogy a füvön estem el, közvetlenül a bolt hátsó bejárata melletti tűzfal előtt. Megárzom a fejem és úgy pillantok vissza Markusra, azt hiszem mondanom kellene valamit de nem tudok. Igazából azt sem tudom mit csinálunk mi itt az autója előtt a nyitott ajtóba, és miért fogja a kezét egy zsebkendővel. Mi történt? Meg kellene kérdezni, biztosan van rá válasz is, de inkább nem merem, azt hiszem már így is az eddigiek során is éppen elég kalamajkát okoztam az életébe, nem hiányzik még egy újabb. Emlékfoszlányok derengenek fel, újabbak, hogy a hugainak a szobájáról beszélünk, meg arról, hogy ki kellene festeni. Miért beszéltünk mi ilyenekről? Ó igen, próbáltam valami társalgást kezdeményezni, és igen most már tisztában vagyok azzal is, hogy miért. Még mindig ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy erre a piszkosul jól kidolgozott felsőtestre ruhákat tervezzek. Egyszerűen mióta csak megláttam, hogy füvet nyír, ez a kép égett bele a retinámba, és az sem elhanyagolható amikor éppen autót szerelt...én komolyan megrémültem magamtól és teljesen össze voltam zavarodva, most meg főleg, hogy mi a csudát keresek én az autójában, miért akart nekem segíteni, miért akarja, hogy a közelében legyek azok után, hogy tudja mi történik, ha mi hosszabb ideig rontjuk ugyanazon a helyen a levegőt? Szóval voltak bennem kérdések rendesen, de perpillanat arra kellett koncentrálnom, hogy egyenletesebben vegyem a levegőt, és ne ziháljak úgy mint aki most futotta le a bostoni maratont. Nem tudom mennyi idő telt el, amíg a ház előtti kókadozó árvácskákat bámultam, aztán megint a srácra és megint a virágokra. Kezdtem ijesztően bugyuta ábrázatot vágni, úgyhogy vissza kell, hogy fogjam magam, meg össze is kéne szedni, mert perpillanat a masszív hányás szagot érzem, és vért....vért! Te jó ég, megsérült? Vagy én sérültem meg? Riadtan kapkodtam a fejem, aztán ugyanezzel a lendülettel meg is nyugodtam amikor biztatóan valamiféle mosolyt küldött felém. Bár azért nem sikerült teljesen elaltatni a gyanakvásomat azt illetően, hogy mikor is lettünk mi ilyen jóban, és miért érzem azt az ellenállhatatlan késztetést, hogy ott akarjak aludni náluk? Eddig az előkertjükbe nem mertem volna bemerészkedni, nemhogy a küszöböt átlépni, és anya szerint ez így is volt jó. Valamiért nem bízott Wattsékban, de ez megint olyan dolog volt amit természetesen velem nem szándékozott megosztani, és Kerry is csak a vállát húzogatta, ő sem mondott többet. Szuper, megint kihagynak valamiből. Szóval megígértem, hogy Disney figurákat fogok tervezni és festeni a hugainak, és ha kell még este is dolgozom rajtuk, cserébe megkapom a festékeket, ami lássuk be az utóbbi időben megcsappant saját kis pénzkészletem miatt nem jött volna rosszul. De akkor sem értem ezt az ottalvós dolgot. Igaz, ha belelendülök a munkába, már csak azt veszem észre, hogy a fejem felett egy apró villanykörte fénye himbálózik, én meg még mindig serényen festegetek, mintha soha nem lennék képes abbahagyni. Nem, nem voltam munkamániás, csak egyszerűen ha elragadott a hév, valóban úgy belemerültem, mintha a fantáziavilágom magába szippantott volna, és soha nem akarna elengedni. Az alkotásban éltem ki magamat, az alkotás számomra a gyönyör volt, a csoda megtestesülése, valami ami igazán én voltam. A mesefigurákat különben is nagyon szerettem. A kedvencem Belle volt, és remélem, hogy Markus huga is szereti, és megfesthetem mint központi motívumot, köré rengeteg színes rózsát, futó rózsát, rózsaszínt és sárgát, és halovány barack színt, és szenvedő vöröset, és és és....teljesen beleéltem magam úgyhogy amikor végül Markus beszállt mellém az autóba, és oldalról rám sandított még valamiféle kóbor mosolyka is felfedezhető volt a kissé elgyötört ábrázatomon. – Amúgy köszönöm, hogy segítettél. Mármint ott a boltban. Én nem tudom hogy lehettem ennyire ügyetlen....- ez utóbbi mondatot a végére már elhalkulva mondtam neki, és kétféle jelentést is hordozott magában. Egyrészt a korábbiakra értettem amit elkövettem ellene, arra a rengeteg katasztrófába is beillő cselekedetre, ami már szinte komédia számba ment kettőnk között, és persze én nagyon szégyelltem az egészet. Nem, nem akarok egy légtérben lenni vele, ahogyan ő sem akar velem, de ez most kényszer helyzet. Éppen hogy kiejtette a kaja szót, már kordult is a gyomrom. Miután sikeresen üresre hánytam, gyakorlatilag mindenféle táplálék nélkül kongott, és bár az agyam tiltakozott ellene a testem nagyon is értékelt volna valami ennivalót. Persze nem itt a kocsiban gondolom, az azért még megmaradt bennem, hogy nagyon érzékeny erre a járműre, és úgy kezeli mint valami élőlényt. Többször hallottam, hogy olyan neveken illeti, ahogyan az emberek a barátnőiket szokták, és igenis láttam amikor megsimogatta az autót. Persze nem mondom olyankor kortyoltam egy nagyot, még jobban elkerekedtek a szemeim, mert természetesen ezt is neki feltétlenül félcsupaszon kellett művelnie amikor az amúgy is igencsak szerteágazó és színes képzelőerőm tökéletesen beindul. Na jól van Zizike abba lehet hagyni az álmodozást, szóval mit kérsz? – A hot dog jó lesz, köszönöm szépen. Extra nagy adag és kérek bele mindent. Mármint mintha hamburger lenne: saláta, virsli, ketchup, mustár és majonéz. Hagyma nem kell, nem akarok fél óra múlva is bűzölögni. Nem mintha most nem ugyanígy tennék ettől a...- végigpillantottam magamon, a ruháján rajtam amelyen még mindig ott éktelenkedett a hányásfoltom, a helyes kis paradicsomos mintázat. Rajzolni nem lehetett volna szebbet. Mondjuk a pirosnak egész jó színe lett. Ez ilyen hányáspiros. Van ilyen vajon? - És kérek szépen narancs levet is, de olyat amiben benne van a rostja is...őőőő...rostosat na!- nehéz szó, meg is szenvedtem vele. Azért volt rá szükségem mert ez egy kicsit mindig helyre kalapált ha nem voltam jól, és most nem csupán a még mindig kavargó gyomrom miatt nem voltam jól. Úgy éreztem mint aki megivott egy liter gumibogyószörpöt. Pattogni és ugrálni lettem volna képes, anélkül, hogy akár a legcsekélyebb fáradtságot is éreztem volna. Csendesen asszisztáltam végig a kajarendelést, mint valami jólnevelt barátnő, azzal a különbséggel, hogy ebből csupán a jólneveltség stimmelt. Amikor megkaptam a saját nevemre elkészült ki zacsit, csak egyszerűen az ölembe tettem, de még nem nyúltam hozzá. Majd keresünk valami helyet ahol leülhetünk és végiggondolom jobban ezt az egészet. Végül aztán egy játszótéren kötöttünk ki és én egészen addig inkább csak különféle elméleteket gyártottam magamban, az ottalvós bulit illetően. Ó nem anyáéktól tartottam. Meg is lepett a kérdése, és ennek akkor adtam hangot amikor végül nyugodtan le tudtam ülni egy játszótér pihenőhelyén a padra. Helyes kis játszótér volt, már nem voltunk messze a házunktól, időnként kijártam ide csak úgy rajzolni a gyerekeket, meg a velük lévő anyukákat. Nem voltam sosem az a dédelgetős fajta, de ezeket a pöttömöket nagyon megölelgettem volna. Én amúgy is inkább a bújósabb voltam, éppen ezért lepett meg, hogy amikor észhez tértem a kocsija mellett a legelső mozdulatom, ösztönösen valamiféle menekülés volt, hozzá. Elkerekedő szemekkel néztem rá, ahogyan éppen a kajás tasimat bontogattam, láthatóan meglepődött volt a tekintetem. - Már miért ne engednék meg, hogy ott aludjak? Festeni megyek át a hugaidnak a szobáját. Nem ketten leszünk a házban, hanem ott lesznek a szüleid és minden testvéred. Szóval nem hiszem, hogy anyáék arra gyanakodnának, hogy az éjszaka közepén beosonsz a szobába, ahol éppen az igazak álmát alszom és nemes egyszerűséggel rám mászol. Ennyire még én sem talállak elvetemültnek.- nevettem el magam, és azt hiszem abban a pillanatban fogalmam sem volt mennyire járok közel avagy távol a valóságtól. - Egyébként pedig inkább Kerrytől, a nővéremtől tartok, mert ő aztán tuti kombinálni fog. Pedig nincs mitől tartani, én ugyanis...- nem fejeztem be a mondatot, mert azt akartam mondani, hogy mást szeretek. De ugyanígy hozzá kellett volna tennem azt is, hogy de tök hiába, mert az illető tudomást sem vesz rólam, szóval inkább tovább szöszmötöltem a kajás zacskóval, és szedtem ki belőle a szépen elkészített kajámat, majd egy harapás és már be is volt fogva a szám, azzal nyammogtam egy ideig. Csend ült meg egy kicsit közöttünk és én ezt arra használtam, hogy őt nézzem. Most, ahogyan itt ültünk a játszótéren valahogyan olyan távolinak tűnt az egész vacakság amin keresztülmentünk mióta csak ideköltöztek. Nem, azt hiszem esélyünk sincs arra, hogy akár egy minimális szinten barátok legyünk, vagy legalább jó szomszédok.
Senkinek nem adtam még a vérem, nekem ez vadonat új érzés volt, ami azt illeti mindenféle téren. Ahogy hozzá hajoltam, és éreztem a vére illatát, elragadott a tündér vér zamata, a nyál is összefutott a számban és a saját ajkamba haraptam, az ő nyaka mellett. Semmit sem éreztem ennél erotikusabbnak amióta ráébredtem, hogy azt amit a lábam közt lóbálok másra is lehet használni nem csak arra amire addig használtam. Mennyibe telne, eben a helyzetben feltérdeltetni az anyósülésre, ajkával a csuklómon, és lejjebb húzni rajta a nadrágomat? Hogy aztán elmerüljek benne kétféleképpen is? A kínok kínját álltam ki azokban a percekben amíg a véremet szívta. Fáradt voltam, talán testileg is és lelkileg is kikészültem, nagy fába vágtam a fejszémet, a szomszéd lány meghívásával hozzánk. Csak lapátoljak be anyám kajájából amennyit tudok, és legyen bekészítve éjjel mellém annyi üdítő amivel még az Amazonast is meglehetne tölteni, hogy még véletlenül se ébredjek arra, hogy maciként ölelem át, és szopogatom a nyakát, mint egy édes kis pióca, megelevenedve az öcséim által imádott japán rajzfilmek egyik szereplőjeként. Mindegy, már belevágtam, jönnie kell. Nagyon sok piros pontot és buksi simit írtam fel magamnak képzeletben, amikor elvált az ajka a csuklómtól. Amikor befejezte az ivást, végig nyaltam gyorsan a csuklómon, hogy eltüntessem a vért onnan. Az autós zsepi menetközben a lábtérre esett, így oda nyúltam, s kivettem belőle néhány darabot, hogy megtörölhessem a pihegő lány ajkát. Miután végeztem a művelettel, elégedetten szusszantottam. Nem volt vége a bűvölésnek, csak válaszokat kellett adnom néhány kérdésére, aztán megbűvölni, hogy nálunk aludjon. - Elestél Mr. Grassnál, beverted a fejed, rosszul érezted magad, elindultunk hazafelé és menet közben megszédültél, adtam inni, kicsit elájultál, de szerencsére a jogsi mellé elsősegély vizsga is kell, így stabilizáltam az állapotod, kicsit kótyagos voltál, de itt jobban érezted magad, míg magadhoz nem tértél. - egész frankó kamuzás, komolyan büszke vagyok magamra, még hátba is veregetném magamat, ha nem lenne foglalt a kezem. - A kocsiban pedig meséltem neked arról,hogy a húgom, disney rajzfilm hősös szobát szeretne, de mivel én nem vagyok otthon a rajzfilm figura rajzolásban, csak az absztraktban, meg a minták tervezésében, kocsi festéshez, megszántad szegény szomszéd srácot, és azt mondtad, hogy átjössz hozzánk holnapig, festékünk van dögivel, és lehet hogy olyan is akad, amit összetörtél. - igen, Lens mondta hogy akril festékeket is akart venni magának a lány, gondolom valami kipingálásához. - Mondtam is, hogy ha kifestesz vagy megtervezed és kifested, bárhogy is legyen, a maradékot megkapod, és tekintve, hogy megint megcsapoltad a tárcád… azt hiszem visszautasíthatatlannak találtad az ajánlatot. - rántottam meg a vállamat, miközben hátrább húzódtam, hátra simítottam a haját az arcából, majd kiültem a padka szélére, az ágyékomat takartam valamelyest, azért is beszéltem ennyit, mert rohadtul zavarban voltam attól, hogy mi játszódott le bennem aközben míg ivott belőlem. Megsimogattam Zizi arcát, majd talpra állítottam, és gyengéen beültettem a kocsiba. Eltakarítottam magunk után, de ezúttal ezeket nem egy vadidegen szemetesébe pakoltam be, hanem a sok fekete zacsim közül az egyikbe, lassan fújtam ki a levegőt, míg pakolásztam, addig szerencsére elfeledkeztem arról is, hogy mennyire kívánatos volt a vérének az illata, csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan fogom ezt megmagyarázni anyámnak. Azt mondta, megérti, hogy ha használom a véremet, de szerintem ő inkább arra gondolt, ha minimum haldoklik valaki, nem pedig arra, hogy épp a bokáját szegte és a fejét meg, feltehetően a hasát verte be. Csak nem bírtam hallani ahogy szenved és a nagy tükörtojásnyi szemei megtelnek könnyekkel. Tényleg rossz emlékeim vannak arról, ha valaki elkezd sírni, nem csak annak a csajnak a félbe nyesése. Ott van példának okáért, amikor anyám elment táborozni pár havonta egy hétre, és otthon hagyott minket. Esküszöm ha abban az időben jöttek volna a gyermek védelmisek már szépen ülnénk sorjában a javítóban, vagy gyermek otthonban. Fárasztó volt egy csecsemőre vigyázni, közben tanulni, de ezekre az időkre tanulhattam otthon és készülhettem a vizsgáimra, kész idegroncs voltam, kikészültem ezalatt az egy hét alatt, és ilyenkor mindig kész voltam annyira, hogy ketté tudtam volna törni mindent, keresztben és hosszában is, tudom most már,hogy ez a vérfarkas géneknek volt betudható. Szóval, a kisbaba sírást sem szerettem, mert féltem mindig, minden pillanatban nem tudván, hogy mitől sír a húgom. Pedig egy komplett listát kaptam arról, hogy mikor mit kell csinálni. Az első alkalmam volt a legrosszabb, addig mindig ott volt velem anyám, együtt pelenkáztunk és fürdettünk. De, az a hét! Száznál több nem fogadott hívása volt a hét végére és apám is vele jött, a kanapén feküdtem, tejfoltos atlétában, mellkasomon a húgommal, csak így tudtunk elaludni, ha rajtam feküdt. Még fénykép is van rólunk a kezem a müzlis tálamban lóg, valamelyik autó tuning csatorna műsorán aludtam be, én?! Akit olyankor ki nem lehet robbantani a tévé elől, képes voltam elaludni egy tuning műsor alatt, gyalázat! Négykézláb másztam fel a szobámba és a fürdőben aludtam el, egy kicsit sem voltam fáradt, haragudtam anyámra, nem kis trauma volt megélni, azt sem, hogy többször lejátszódott bennem az is,hogy megunt minket anyám, és itt hagyott az utasításokkal hogy mit kell csinálnom a kistestvéreimmel, hogy… ez így lesz életem végéig?! Ki voltam akadva rendesen. De ma már tudom mindennek az okát, mégis… nehéz idők voltak azok. Most hogy az öcséim nagyobbak, most már kezdik belátni, hogy valami másképp működik a családunkban, annyit változott a hibriddé válásom óta az egész, hogy azóta én is itthon vagyok, mert előtte, hol a pincében húztuk meg magunkat ,vagy mentünk el messzire, a várostól távol, hogy ne ártsunk senkinek sem. Oldalra pillantottam, szemügyre vettem Zizit, majd beindítottam a motort és elindultunk, levettem a vészvillogót a kocsiról is. - Mit szólnál ha menet közben megállnánk a hot-dog árusnál, vagy valamelyik gyors kajáldánál? - meg sem vártam a válaszát, ösztönösen indultam el a meki felé, ott pedig majd besorolok az autós ablakhoz. Nem bírtam ki hazáig hogy ne egyek, ráadásul most már mertem haladni a normális tempónál egy kicsit gyorsabban, ezért is értünk hamarabb oda a mekihez. - Szóval, mit fogsz mondani a szüleidnek, miért alszol nálunk? - vettem fel a korábbi beszélgetés fonalát. Nagy volt előttünk a sor. - Mit kérsz? - miután megvolt, hogy mit eszik Zizi, lassan gurultam tovább a bejelentő falhoz, ha nem kért, akkor is kértem neki valamit, kénytelen lesz enni, anyám egyből kiszagolja a véremet benne, de nem kell a szájában is éreznie. Nem akartam mást, csak haza érni. Viszont kajás is voltam már rohadtul. Csak nyugi Markus, a pincében ott vár a hűtött vér, de nekem a mellettem ülő csaj vére kellett, minden áron. Ördögi kör, és magamat szívattam meg azt hiszem ezzel a meggyógyítom mert olyan kedvem van húzásommal. Beszéltem, dőlt a szöveg belőlem ezerrel, mert el akartam terelni az imént történtekről a gondolataimat, mit akartam? Megkajálni, de nem a kocsimban, minél hamarabb otthon lenni. - Tuti nem fogják megengedni, hogy nálam, nálunk aludj, nincs valami alibi barátnőd akit felhívsz ilyen esetekre? - kezdtem rá parázni a témára, Amikor megkaptuk a három zacskót, mindhármat Zizi ölébe nyomtam, az egyiken egy Z betű is díszelgett, így adtam le a rendelésemet, amelyik az övé azon legyen egy Z betű, hogy nehogy összekeverjük, reméltem, hogy emlékszik,hogy a kocsiban nincs kaja, se pia, se cigi, szivar, bármi. Az utca elején volt egy kis játszó, majd ott megállunk és megkajálunk, volt nálam baba törlő kendő, tehát ha maszatos lenne, még erre is van megoldásunk, és baba törlő kendő? Na ná! Minden valamire való pasi tart magánál bizonyos esetekre, az meg külön jó ha alibi is van, amiért venni kell, de, kanyarodjunk vissza a témához. Le kell rendeznünk Zizi szüleit, és erre ez a játszó lesz a legalkalmasabb, mármint nem vérfürdőzni, hanem leállni pár pillanatra, szusszanni egyet és átgondolni az egészet. Kiszálltam a kocsimból, a piákat a kezembe fogtam, és az összes zacskót elvettem Zizi kezéből, hogy még véletlenül se essen orra a saját lábában, sírva fakadtam volna ha a kajánknak is annyi lett volna. Miután kiszállt a kocsiból ő is, lezártam, és elindultam a fa padok felé, letelepedtem, úgy hogy lássam a kocsimat is, és őt is ahogy jön idefele, a lehető legnagyobb piákat rendeltem, ha ő nem tud meginni ennyit, majd megiszom én az övét is. Meg kellett nyugodnom, még mindig le akartam teperni a vére miatt, komolyan megijedtem magamtól, nem is értettem a viselkedésemet. Pihenni akartam végre. Megfürdeni, és aludni. De épp most állítottam magam elé akkora akadályt, hogy át sem látok a túloldalára. Csak egy kicsit akartam itt szusszanni a levegőn, ahol nem tölti be a kocsi szagát a lány szaga, kezdtem megijedni magamtól, a farkas énem is kezdett érdeklődni a lány után, többnyire ő is a vére miatt, és tetszett neki az esetlensége, ami egyfajta védelmező mechanizmust indított be nála, de kuss legyen már! Hát, komolyan megőrülök, mindenki maradjon nyugton a helyén, nincs váltás, se alakváltás, se vérszívás, se holdra vonyítás, most én vagyok itt, és szeretnék megnyugodni végre. Nem utolsó sorban titokban tartani Zizi előtt ,azt hogy mi is vagyok valójában. Időnként hajlamos voltam elfeledkezni arról, hogy egy kis hipnózissal el tudom érni ami akarok, de épp emiatt voltam valamelyest emberibb, és talán azért is mert fiatal vagyok még, nem éltem meg olyan sokat, nem volt mesterem sem aki megtanítson efféle ügyes-bajos dolgokra. Csak a saját tapasztalatom. Szóval ha minden kötél szakad, ismét zombit csinálok belőle, és megparancsolom, hogy úgy hívja fel a szüleit, hogy nálunk üdül, holnap ugyaneddig. Rátenyereltem a fa asztallapra és beletúrtam a hajamba, még nem bontottam meg a zacskót, még vártam. Mire? Az isteni szikrára, vagy magam sem tudom mi a francra.
Kezdőlap
• Gyógypuszi: 
•