Legbelül reménykedtem, hogy nem fog betalálni ez a fazon, de végül csak elém lépett, és üdvözölt. Inkább nem próbálkozok azzal rögtön, hogy durván lerázom. - Hello neked is! - Erőltettem egy halvány mosolyt arcomra, és egy apróbb lépést hátráltam. Túl közel volt hozzám, így jobbnak láttam kicsit távolodni tőle. - Segíthetek valamit? - Vontam fel enyhén szemöldökömet, kíváncsian nézve a férfi szemeibe. Nem véletlenül szólított le, méghozzá így, akar valamit, amit talán hamarosan meg is fogok tudni.

Valami azt súgta, jobb elővennem a rendes modoromat. Közelebbről megnézve valóban nagyon csinos lány volt, sőt, kifejezetten kívánatos abban a ruhában, amit éppen magára vett. De egy nyamvadt vérfarkas. Az az ősi konfliktus meg még mindig nem tűnt el, és talán már nem is fog.
- Mit szólnál, ha meginnál velem valamit egy pohárkával? A vendégem vagy. Elvégre... szépek a lábaimat. Meg a dekoltázsod - jelentettem ki határozottan.

- Na na na! - Ráztam a fejemet egy kis mosollyal amint meghívott egy italra, és a szerinte szép lábaimat és dekoltázsomat szóba hozta. - Csak semmi ital, és egyéb más se! Ne próbálkozz.. - Mondtam teljesen nyugodtam, mégis határozottan. Valami azt súgja, hogy nem fogom egykönnyen lekoptatni, ami már magában hatalmas "baj". De persze ez nem azt jelentette, hogy most akkor elfogok futni, remélve, hogy nem fog követni. Először is próbálom nyugodtan elintézni a helyzetet, aztán majd ki tudja, lehet máshoz kell majd folyamodnom, hogy megszabaduljak ettől a valakitől.

- Tán foglalt a kishölgy? - fontam keresztbe a karomat magam előtt, mintha csalódott lennék. - Nem csodálom. Ki az a szerencsés flótás? - tettettem a dacos érdeklődőt. Remélem nem csinál hülyét belőlem. Egyébként az a legnagyobb baj a farkasokkal a szagukon kívül, hogy nem lehet őket megigézni. Ha meg lehetne, nem vesződnék vele, hanem azonnal a sikátorba, majd az ágyamba csábítanám. Vagy esetleg kombinálom a kettőt, és... a sikátorszexben sincs kivetnivalóm. - Mindazonáltal egy ital nem árthat meg, nem gondolod? - jelent meg az enyhe, fenyegető él a hangomban.

- Jajj milyen gyorsan kitaláltad! Gratulálok! - Küldtem felé valamiféle elismerő mosolyt. - Maradjunk annyiban, hogy volt olyan szerencsés valaki. - Sóhajtottam fel halkan. Nem mondok neki semmit mert hát nem is érdekli, maximum, csak próbál úgy tenni, mint akit érdekel. Egy lépéssel közelebb léptem hozzá, és megadóan megvontam a vállamat.
- Egy ital valóban nem árthat, szóval oké, benne vagyok.. - Húztam el szám szélét, ezzel beleegyezve a dologba, és megforgattam szememet.

- Egy kicsivel több lelkesedést - döntöttem félre egy kicsit a fejemet, ahogyan a szinte már fintorgó ábrázatát figyeltem. Úgy tűnik, azok a dolgok, hogy utáljuk egymást, tudat alatt, rejtve is bennünk vannak, anélkül, hogy tudnánk a másik származásáról. Furcsa... lenne, ha nem találkoztam volna már hozzá hasonlókkal. Majd ha egy kicsit ittunk, rákérdezek, mióta is lett vérfarkas. - Tudod... a város legsármosabb férfija meghív téged egy italra. Az a minimum, hogy tetszik a dolog.

- Így jó lesz? - Mosolyodtam el halványan, hátha ezzel megtudom győzni. Nem szokásom ilyen lenni, de sikeren összefutottam a város csábítójával, aki sorba szedi föl a nőket, egy kis időtöltésre. Szóval senki ne csodálkozzon, ha eleinte nem nagyon tetszik a dolog. De azért igyekszek kedves lenni.
- Ezzel a jelzővel vitatkoznék, de hát te tudod... - Vontam fel enyhén szemöldökömet halkan felnevetve, és nem várva meg válaszát, elindultam a grill bejárata felé, de aztán amint érzékeltem, hogy nem követ, a vállam fölött hátranéztem.
- Na megkapom azt az italt, vagy még bámulsz egy ideig? - Kérdeztem elmosolyodva.

Bámultam őt... Már miért ne tettem volna? Ez a csaj egyszerűen valami eszméletlenül jól nézett ki. De aztán, amikor megkérdezte, hogy megyek-e, akkor pár pillanat alatt mellette termettem. Ami azt illeti, talán túl gyorsan is, de reméltem, hogy nem tűnt fel neki.
- Jók a virgácsaid - vigyorogtam, miközben kinyitottam az ajtót, és nem törődve az etikettel besétáltam előtte a helyiségbe.
/Grill/

Mystic Falls....Első látásra érdekes hely. Mármint így kocsiból nézve, de aztán kitudja. Sok lehetőséget látok benne. Távol a múlttól és nem mellesleg Jaspertől is. Bár évszázadok óta nem láttam, de remélem nem is most fogom viszont látni. A hátam közepére nem kívánnám.
Miközben szemlélődtem szinte kiszúrta a szememet egy felirat. Mystic Grill. Pont erre van szükségem egy hely ahol kikapcsolódhatok.
Leparkoltam az autót, majd szinte rögtön ki is pattantam a kocsiból. Először csak megálltam az épület előtt és mélyeket szippantottam az itteni levegőből, majd egy széles vigyorra kerekedtek az ajkaim.
Hát akkor hajrá. Új hely, új élet és új lehetőség arra, hogy másokat tiporjak a földbe.
Nem is tétováztam sokáig a bejárat előtt. Egy nagy sóhaj kíséretében léptem be a Grill ajtaján.

(Grill)

(Bárpult, asztalok)

Miután olyan terepre értünk, ahol már teljesen sötét volt, hát nem féltem vámpír sebességre kapcsolni, és magammal húztam őt is, be a parkoló egy sötét, fás részére. Bokrok, amik takarnak mindent, és azt hiszem, ez körülbelül a '50-as évek stílusa. Akkor volt ez a szokás.
- Nos... mit is mondtál? Én valami... kiéhezős részre is emlékszem - löktem Klaust az egyik fa törzsének, közben már szorosan hozzásimulva. Nem volt kedvem adni az ártatlan lánykát, és a megmászhatatlan Himaláját. Semmi érdekes nincs benne, és amúgy is... ez csak a kezdet. Ami viszont biztos, hogy egy-két testrészétől biztosan megszabadítom, ha képes lesz Erinnek vagy bármi másnak szólítani.
Nem törődtem most finomságokkal, rögtön fedetlenné varázsoltam a mellkasát. Milyen furcsa, néhány hete még ki akart nyírni engem... és én is őt. De a helyzetek gyorsan változnak. És egy ilyen szajhának, mint nekem, egy ilyen alkalmat vétek lenne kihagyni. Ahogy Cedric-et is az volt, de... így jártam, vagy mi.

Követtem Milát a parkolóba, előre engedve őt, ami már csak azért is tökéletes megoldás volt, mert zavartalanul legeltethettem a szemem a hátsóján. Szexi feneke volt, azt meg kell hagyni.
- Nos, nézzük, most is szájhős.... - kezdtem bele a mondatba, de befejezni nem volt időm, mert máris az egyik fának szorult a hátam, hogy alig néhány másodperccel később máris fedetlen mellkasomat simogassa.
- Imádom a rámenős nőket - mormoltam, tenyeremre tekerve haját, így rántottam magamhoz a fejét egy kemény, vad csókra.

Beléfojtottam a szót, de mit is mondhattam volna, ha hagyom is beszélni? Nem, nem vagyok nagy szájhős. A tetteket éppen úgy szeretem, mint bármi mást. És nem is vagyok a szavak "embere".
Viszonoztam a csókját, amit szenvedélyesen, már-már durván adott nekem, közben a hajamnál fogva tartott magánál, és ebbe bele is kellett vigyorognom. - Jól jegyezd meg, még most... velem ne játssz. Még most állj le, és ne a közepénél jelentsd be, hogy nem tudsz hűtlen lenni. - néztem mélyen a tekintetébe. Ő ne tudna hűtlen lenni? Röhög a vakbelem.

- Ha nem tudnék hűtlen lenni, idáig sem jöttem volna ki veled - mondtam ajkam biggyesztve. És ebben a pillanatban rájöttem, mi volt a baj Erinnel. Mostanában szinte csak civakodtunk. Szex alig valami... Hát most komolyan, ezért adjam én fel magam egy kapcsolatban? Akkor inkább visszatérek a régi életemhez, és minden utamba eső embert megdugok. Vagyis, inkább csak a nőket.
- Vedd ezt le! - mondtam kissé parancsolóan Milának, megrángatva a nadrágját.

Mintha valami végigfutott volna a tekintetén, de túl gyorsan ahhoz, hogy bármit lehessen rá mondani. amúgy sem érdekeltek a lélekbeli ügyei, ha ő erre vágyik, hát tőlem megkapja mindenféle probléma nélkül!
- Vedd le te! - vágtam vissza úgy, mint a legtöbb makacs nőszemély, bár talán őt hergelni nem a vicc legjobb eszköze, de bánom is én. Ha bántani akar, nem tartja vissza semmi.

Villám futott végig a tekintetemen a válaszától, de nem haboztam. Kigomboltam a nadrágját, majd letérdelve elé lerángattam, az alsóneműjével egyetemben, és közben fogam belemélyesztettem a combja bőrébe. Alig egy csepp vére csordult csak ki, óvatos voltam, mégha nehéz is volt visszafogni magam. Jelenleg nem akartam enni. Egész pontosan.... nem enni akartam.
- Gyere - álltam aztán talpra, ezúttal az ő háta került a fának, majd sliccemet lehúzva a lábai közé álltam, hogy átkarolhassa velük a csípőmet.

Felnögtem, ahogy beleharapott a combomba, de jelen pillanatban más vonta el a figyelmemet, és még ez sem érdekelt. Nem hát! Mikor nemsokára eléggé jó dolgokban lehet részem... legalábbis a híre egészen jó.
Szorosan átfontam a csípőjén lábamat, de nem csókoltam meg, csak szemeibe bámultam, mintegy hogy láthassa a vágyat bennem. Volt ott gyűlölet is, nem is kétség. De most az előbbi volt bennem az erősebb.
- Gyerünk, Mikaelson! Mutasd meg, mit tudsz - néztem rá már felgyorsult légzéssel.

Rávigyorogtam, ahogy kimondta a nevemet. Mikaelson. Fura. Az elmúlt időszakban hozzászoktam a Nikhez, és a Klaushoz. A családnevem szinte nem is használtam.
- Tudod mit? A pokolba a szerelemmel - morogtam, aztán Milába nyomtam magam, egyetlen lökéssel tövig tűnve el benne, de folyamatosan a szemeit néztem, ahogy csillogni kezdtek.
- Valami azt súgja, már most is tetszik a dolog - nyögtem fel, ahogy aprót mozdultam benne.

- Én is így gondoltam... - suttogtam, de egy eléggé nagy nyögés lett belőle, ahogyan elmerült bennem és felsóhajtottam, lehunyt szemekkel adva át magam az érzésnek, ami ellen múltkor még küzdöttem. Most már nem volt bennem annyi kitartás, mint akkor.
- Persze, hogy jó... és neked is az lesz... - fontam szorosabban rá az egyik lábamat, majd ahogy mozdult egyet, én is mozdítottam a csípőmet, közben beleharapva alsó ajkába.

- Helyes.... el is várom... - nyögdécseltem, válaszként Mila szavaira, majd a vállába temettem a fejem, és kemény lökésekkel kezdtem mozdulni, újra és újra. Nem voltam gyengéd, sem kedves. Férfi voltam, egy vámpír férfi, aki tudja mit akar, és el is veszi azt. Mindenáron.
- Basszus.... de jó... - suttogtam, majd a földre rogytam, magammal húzva őt is. Ki a fenét érdekelte, hogy fűszálak tapadnak rám?

Újra és újra tüzes hsz bukott ki belőlem. Ez a férfi tényleg tudta, hogy mit csinál. És mi több, nem az a semmirekelló idióta kretén volt, aki annyira figyel a másikra. Nem... ő férfi volt, igazi férfi. Kemény, és határozott. Én ezt a típust szerettem.
Lehunyt szemekkel éreztem, hogy a földre rogyok vele együtt, és így én kerültem a csípőjére. Nyögései szinte zeneként hatoltak el fülemig, és hátrahajtottam a fejem, ahogyan ezúttal már én mozdultam egyre hevesebben rajta, fél kezét odahúzva a csípőmre.

Ezúttal ő volt, aki felülre került. Mozogni kezdett a csípőmön, fél kezem odahúzva, hogy segítsem őt. Hát rajtam aztán ne múljon. Megfogtam két oldalról a testét, így segítve a fel-le mozgásban, de ekkor már ő is hátrahajtott fejjel élvezte a dolgot.
- Várj... - húztam ki magam belőle, majd a másodperc törtrésze alatt máris a hasára fordítottam, hogy ráfeküdjek, így térjek vissza a testébe újra. Tudtam, hogy nekem már nem kell túl sok...

Segítette a mozgásom, mindaddig, míg újra helyet nem váltott, és lekerültünk mind a ketten a földre. Engem a hasamra fordított, és mérges és bosszús voltam egy kicsit, hogy pont a nagy robbanás előtt állított le... mert már éreztem azt a közelítő mámort, amit áltlalában ilyenkor szokás.
Felnyögtem. Újra és újra... miközben éreztem, hogy ő is közeljár már a megsemmisüléshez. Nem kellett sokat mozognia hozzá... mert eléggé gyorsan elért engem is a beteljesülés, és hangosan nyögtem fel, nem törődve semmivel és senkivel. A testem megreszketett, és átadtam magam ennek a mámornak.

Nem törődött vele egyikünk sem, hogy talán nem is olyan messze tőlük emberek vannak. Ő ugyanolyan hangosan jutott el a kéjbe, ahogy én magam is, és néhány utolsó, kemény lökéssel töltöttem meg testét gyönyörömmel, majd kihúzódva belőle feltérdeltem.
- Megérte az estét, bébi - paskolgattam meg a fenekét mosolyogva. - Utálsz még most is? - vigyorogtam aztán el magam.

Nem túlzottan váratott magára ő sem, talán pár másodperc, és követett engem a kéjek birodalmába, míg én elégedetten lihegtem, és még arra sem igazán voltam képes, hogy a szemeimet kinyissam... kimerített, eléggé rendesen, de egy egész éjszakám van, hogy kialudjam.
Miután kihúzódott belőlem, felsóhajtottam, és magam is felemelkedtem a földről, leporolva rólam a földet, és vontam egyet a vállamon. - A szex nem szűnteti meg az utálatot - kacsintottam rá, és talpra álltam, ekkor már az alsóneműmben.

- Ebben a válaszban bíztam - nevettem le magam, miközben felrángattam a ruháimat. - Nem igazán sajátom a szex utáni összeborulás. Vagyis, egy gyors menetnél egy idegennel nem - rángattam fel a cipzáromat, majd a kabátot is. - Van kedved még inni egyet? Mondjuk, lezárásaként az estének. Én fizetek - tettem hozzá.