- Ma este nem vagy háziasszony. Csak egy gyönyörű hölgy, aki megérdemli, hogy kicsit kényeztessék - tettem az étellel teli tálat az asztal közepére, majd felemeltem a boros poharat.
- Igyunk a családra, a gyerekekre. A boldogságra, szerelemre. Ránk - mondtam komolyan, és miután halk csendüléssel összeért a két pohár, beleittam a boromba.

- Hm, Mr Salvatore. Ön most megcáfolja, hogy a lovagiasság kiveszett a világból - mondtam jókedvű mosolygással, ahogy a kezemre lehelt egy csókot, majd odavezetett az asztalhoz.
- Látom, mindent előre megterveztél... de mi lesz a háziasszony szerepemmel? - néztem az étel felé, és Damonre mosolyogtam.

Odaléptem Elenához, és megfogtam a kezét, hogy az ajkamhoz emeljem.
- Gyönyörű vagy - suttogtam őszintén. - Mrs. Salvatore... boldog vagyok, hogy önnel tölthetem az estét - vezettem őt aztán kezénél fogva az asztalhoz, és kihúztam a széket, hogy leülhessen. Közben szinte képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Szinte sütött, ragyogott belőle a boldogság.

(Háló)

Kicsit elpirultam, ahogy belegondoltam, hogy tipikus nő vagyok, és többet készültem, mint Damon... de hát... na. Ez a mentségem! Hogy nő vagyok.
Viszont alig léptem vissza a helyiségbe, máris ledermedtem, hiszen... ami fogadott, az szöges ellentéte volt annak, amit az imént itthagytam. Gyertyafény, megterített asztal, a sült finom illata, és zene...
- Azta... - bukott ki belőlem aztán.

Ahogy Elena távozott, megterítettem, mécseseket vettem elő az egyik kis szekrényből, és miután meggyújtottam őket, lekattintottam a lámpát. A gyertyák azonnal meghitt fénybe vonták a konyhát, amibe a benti meleg, és a pattogó fűtőtest csak még cseppentett némi romantikát.
Kitöltöttem egy üveg bort amit a hűtőben találtam - talán az utolsó ittjártunkkor hagytuk itt - majd a cd lejátszóhoz léptem, és halkan elindítottam a zenét.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Beletúrtam újra a hajamba, majd megálltam az asztal mellett, és olyan szívdobogva vártam Elenát, mintha csak az első randevún lettünk volna.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem nyúltam semmihez, ha már Damon erre kért, majd mikor visszaért, és végigmértem őt, elvigyorodtam.
- Rajtad még a sima fehér póló is jóláll - kuncogtam, majd magam is elindultam a háló felé, bár tippem sem volt, mit is vegyek fel, ami nem túl giccses, de nem is egyszerű cucc.

(Háló)

(háló)

- Már itt is vagyok - mondtam Elenának kiérve, kezemben pedig egy cdt lóbáltam, amit még kifelé menet ragadtam fel. - Te se öltözz túl, nehogy valami estélyit vegyél magadra - nevettem, bár kétlem, hogy ilyen ruha lett volna a házban.
- Menj csak, és készülődj. Mire visszaérsz, itt minden el lesz rendezve.

- Felfrissítem - mondtam mosolyogva. - Elmegyek átöltözni, te addig nem nyúlsz semmihez. Ha visszajöttem, akkor te mész öltözni, én pedig előkészítek mindent, de mindent.

(háló)

- Óh... - bukott ki belőlem hirtelen, ahogy feleszméltem, hogy igen... sajnos igaza van, és eléggé elkapkodtam azt, amire viszont nagy hangsúlyt kellene fektetni.
- Hát akkor... - köszörültem meg a torkomat, és végignéztem magamon. - Elfelejtettem, hogyan kell romantikázni - vallottam be, bár talán ez eléggé nyilvánvalónak tűnt.

- Édesem - csóváltam a fejem. - Ne kapkodj. A romantikus este hangulatát ki kell élvezni. Például... felvehetnénk másik ruhát - néztem a szabadidőkre, amik rajtunk voltak. - Csináljuk úgy, mintha... nem is tudom, mintha valami flancos étteremben lennénk. Hozok gyertyákat, keresek valami szép cdt, aztán megvacsorázunk, aztán... meglátjuk, hol kötünk ki - hunyorogtam jókedvűen.

- Hát... ha el tudsz majd viselni az idő múlásával is... - suttogtam mosolyogva, majd egy csókot nyomtam még a szájára, utána azonban visszafordultam a forró víz felé.
- Nos... tessék, uram. Terítsen meg! - nyomtam a kezébe a tányérokat, és az evőeszközöket kuncogva, miközben én a rizzsel foglalatoskodtam.
- A hűtőben van a pezsgő is, talán most már kiveheted - kacsintottam rá.

- Mikor minden gyerekünk felnőtt... - gondolkodtam el Elena szavai hallatán. - Ugyan mi lenne? Nagyszülők leszünk majd valószínűleg - mosolyogtam, mert fura volt a gondolat. - Talán ide költözhetnénk. Fiatalok maradunk... és élhetünk itt békés, boldog magányban. Várnánk, mikor eljönnek a gyerekek, és az unokák. Hálaadáskor, karácsonykor nagy vacsorákat rendeznénk... úgy élnénk, mint egy boldog, öreg házaspár. Azzal a különbséggel, hogy nekünk még akkor sem lesznek ráncaink. Mit szólsz hozzá?

- Mr Salvatore, ne gondoljon mindig szemtelen dolgokra... - vigyorodtam el, egy percig sem gondolva komolyan az egészet, majd mikor a zene megszólalt, és magához húzott, kuncogva adtam egy csókot a szájára.
- Hát... én is halálosan szerelmes vagyok... talán ezért nem merek belegondolni abba, mi lesz egyszer a jövőben, mikor minden gyermekünk felnőtt... - suttogtam, aztán nagyot nyelve elhessegettem a rossz gondolatokat.
- De így nem halad a kaja! - szólaltam meg aztán hirtelen.

- Engem nem kell rábeszélned, hogy foglalkozzunk egymással. Igazad van. Legyen havonta egy-két nap, amit egymással töltünk. Nem kell hozzá nagy dolog... elég egy este is. Elmegyünk vacsorázni, aztán otthon a hálószobában.... - hunyorogtam kajánul, és mikor megszólalt a rádióban a Feel good Michael Bublétól, magamhoz szorítottam Elenát, és lépegetni kezdtem vele a zenére.
- Igen. Jól érzem magam - utaltam a zenére. - És halálosan szerelmesen.

- Nekem is vannak titkaim a táskámban, nemcsak neked - mondtam még neki eléggé szemtelenül, majd felsóhajtottam, és megsimogattam a karját, amivel átölelt, közben már a rizibizivel foglalkozva, de csak a borsót meg a kukoricát bontogattam... fél kézzel. De nem volt olyan vészes.
- Tudom. Tudod... én is elismerem, hogy nehéz a gyerekek nélkül, de... ezek után havonta egy-két napot áldozhathánk csak kettőnkre... rábízni a gyerekeket valakire, vagy éppen ellenkezőleg, velük együtt nyaralni... akár télen, akár nyáron, bármikor - suttogtam, és hozzásimultam, egy puszit nyomva az arcára.
- Szeretlek. És... szeretném, ha neked is jó lenne - pusziltam még meg az arcát, aztán visszatértem a húshoz, mely mellé odapakoltam a zöldségeket a tepsiben, csak ezek után toltam be a sütőbe.

- Három napig itt leszünk. Nem belefér? - vigyorogtam Elenára, ahogy megjegyzést tett a szemmel láthatóan nem villámgyors sebességemre, majd felcsillanó szemekkel bólintottam.
- Ez istenien hangzik. Romantikus vacsora, fürdő, desszert, pezsgő... azt hiszem, épp itt volt az ideje annak, hogy szánjunk némi időt magunkra - vittem oda felaprított zöldségeket Elenának, és megöleltem a derekát. - A srácok ugyan nagyon hiányoznak, de örülök, hogy mi ketten végre itt vagyunk. És így... édes kettesben.

- Szerelmem, ha így haladsz, holnap estére talán elkészülsz - vigyorodtam el, ahogy láttam, hogy a nagy törekvés közepette ugyan szép szeletek születnek, de eléggé lassan.
- Nos... akarom én érteni, hogy miről beszélsz? - kérdeztem ártatlan arccal, ahogy az ujjak megnyalása után másról kezdett el beszélni. Értettem én, de jobb szerettem az ártatlant adni.
Közben a rizst a vízbe tettem, majd a húst kezdtem el a páccal beborítani. - És ha tudnád, milyen desszertet találtam ki neked... de azt már az ágyban fogod megkapni... - kacsintottam rá. - És ne értsd félre. Ez tényleg desszert lesz - vigyorodtam el.

- Oh - motyogtam, ahogy Elena elém pakolt egy halom zöldséget, aztán úgy kezdtem el darabolni, mint aki még sosem vett részt konyhai hadműveletben. Igyekeztem szép, szabályos szeleteket vágni, bár félő volt, hogy így még holnap is itt leszünk.
- Imádom, amikor főzöl - mondtam közben, és abbahagytam a dudorászást, amivel eddig kísértem a rádióból áradó zenét. - És nem tudom mit szólnál ha azt mondanám, hogy ha finom lesz a vacsora, akkor inkább valami mást nyalnék meg - vágtam angyalian ártatlan arcot.

- Csak egy... ötlet volt - vontam meg a vállamat, majd a hűtőből kezdtem el kipakolni a zöldségeket, meg némi húst is, amit éppen csak bepakoltunk ide.
- Nos... - dörzsöltem össze a két mancsomat. Azt hiszem, tökéletes lesz, ha időközben megindul a fűtés. - Arra gondoltam, hogy valamivel megleplek... persze neked is lesz dolgod - pakoltam az asztalra a darabolni való paprikát, uborkát, és paradicsomot.
- Ezeket feldarabolni - vigyorogtam rá, miközben elővettem egy kis tálat, és összekevertem benne egy kis olajat fűszerekkel. - Tudom, hogy a jó húst napokig szokták pácban hagyni, de... megoldom a problémát. És olyan finomat eszel, hogy megnyalod utána mind a tíz ujjadat - kacsintottam rá, elővéve a többi szükséges holmit is, köztük a rizst, aminek máris feltettem a vizet.

- Igen. Viszont felhívnám rá a figyelmed édesem, hogy ősz van. Ergo este romantikusan oda is fagynánk az asztalhoz. Maradjunk inkább csak itt benn. Itt jóval könnyebben meg lehet oldani a fűtést - kattintottam el a kapcsolót a falon, ami beindította a kazánt, és csakhamar pattogni kezdett a lassan felmelegedő fűtőst.
- Így ni. A fürdőben és a hálóban is tökéletes lesz a hőmérséklet. Valahogy nem romantikus, ha közben vacogna a fogunk, mert mondjuk épp nem a takaró alatt szexelünk - vágtam ártatlan képet. - Nos, kitaláltad, mi lesz a menü?

- Ez aztán a gyors pálfordulás - sóhajtottam fel, ahogy láttam, hogy már esze ágában sincs kimenni az udvarra tüzet rakni.
- Nos, rendben... - néztem aztán körbe, és egy apró kuncogással léptem magam is a konyhapulthoz. - Bár én tudnék egy szebb elképzelést is... csak odahordod a fát a tűzhöz... kinn is van egy asztal. Odatesszük a tűz mellé, megterítünk, és ott esszük meg a romantikus vacsoránkat pezsgővel - vetettem fel a lehetőséget.

A fejem csóváltam, ahogy Elena a fenekemre csapott.
- Tudom, hogy imádod a szexi hátsómat - mondtam, aztán megjátszva a durcást, karba fontam a kezem. - De most már csak azért sem rakok tüzet. Inkább főzzünk, mit mondasz? Csináljunk magunknak valami isteni romantikus vacsorát. Olyat, amihez megy a pezsgő, és a gyertyafény - dőltem neki a konyhapultnak.

- Nos... na minden úgy lesz, ahogyan te kívánod. Az én napom holnap jön el... megvárom, hogy kicsit elfogyjanak az ötleteid, hogy én is... kreatívnak tűnhessek - kuncogtam fel, miközben odabújtam hozzá, és egy szenvedélyes és tüzes csókot nyomtam az ajkaira.
- Akkor... gyerünk azzal a tűzifával! - csaptam játékosan a hátsójára, az alsó ajkamba harapva, és majdnem felkuncogtam. Hiszen ő szokta ezt csinálni velem általában.

- Régimódi vagyok, nem fantáziátlan - vigyorogtam rá Elenára, aztán megvontam a vállamat. - Oké, van egy javaslatom. Én rakok odakinn tüzet... egész pontosan előkészítem a fát és minden mást hozzá. Talán kedvünk támad egy kis esti összebújáshoz a tábortűz mellett. Aztán főzünk valami vacsorát. Este eszünk, beülünk egy kád finom meleg, és illatos vízbe, pezsgőt iszunk, aztán kipróbáljuk, milyen a hálóban a franciaágy rugózása - mondtam szemtelenül. - De ha vannak más elképzeléseid csak szólj. Vevő vagyok bármire.

- Ahhoz képest, hogy régimódi vagy, elég sok perverzséget tudsz ám művelni az ágyban... de valljuk be, hogy felettébb szórakoztató ez a régimódiság - kezdtem el viccelődni vele, hogy oldjam az iménti kis feszültséget, ami kialakult, és közben magamra húztam az elsőneműmet is.
Lepattantam az asztalról, majd még a számba tömtem az egyik zsömléjének utolsó falatát.
- Nos? Mi a következő program? - vigyorodtam el.