Csak hallgattam, ahogy bajlódik azzal a bottal, meg az egyéb hozzátartozókkal, de még így is elismerést érdemelt, mert én aztán nem tudtam volna megállapítani, hogy mit hová kell tenni, meg rögzíteni, vagy a fene tudja, hogy működik ez.
Közben lassan lefőtt a kávé, és odatettem Damon elé. - Tessék. Ettől majd felébredsz - kacsintottam rá.

(háló)

Leraktam a botot és a ládikát az asztalra, majd kivettem egy csomag vért, és azt iszogatva kezdtem neki az összeszerelésnek.
- Auuuu - jajdultam egyet, mikor a horog a kezembe állt, de aztán sikerült ráügyeskedni a damilra. - Még ezt itt a helyére... - motyogtam magamban, és felszereltem az etetőkosarat is, majd behörpintettem a maradék vért, mintegy a jól végzett munka jutalmaként. - Akkor lenn a tónál bekeverem a haleledelt, meg viszem a kukacos dobozt - emeltem meg a szemöldökömet diadalmasan. - És reménykedem, hogy tényleg sikerül kifognom az ebédrevalót - dőltem hátra, várva, hogy lejöjjön a kávé.

Már éppen indultam volna vissza kifelé, mikor meghallottam, hogy Damon bejött a gyerekekkel együtt, és a gyerekszoba feél vették az irányt.

(Gyerekszoba)

(Ház és tópart)

Kinyitottam a hűtőt, és mindent belepakoltam. Holnap reggelire ezek még megmelegíthetők, és mindnek eléggé jó íze volt, úgyhogy talán a gyerekek se fogják kidobálni a tányérról.
A tápszert is eltettem a helyére, majd a szendvicsek következtek, amik délben megmaradtak.

Mosolyogva néztem utánuk, ahogy kisétáltak, és a gyerekek engedelmességét olyan jól esett látni. Nem mutatták azt, hogy csak kényszerből csinálják, hanem látszott rajtuk, hogy élvezik ezeket a "parancsokat". És tudták, hogy csakis miattuk van minden egyes szó.
- Na, gyerekek... - néztem a kicsikre, és felötöztettem őket egyesével azokba a ruhákba, amiket Damon hozott a gyerekszobából. - Mehetünk mi is? - mosolyogtam rájuk. - Anyu majd egy második fordulóban kicipel minden mást.

(Ház)

- Jól van, akkor én most Adammel és Delenával előkészítem a tüzet - tápászkodtam fel. - Szerintem ha kiviszünk egy vastag pokrócot, oda is letehetjük JJ-t és Davidet. Elmászni még úgysem tudnak - hajoltam le megsimogatni a két kicsit. - Majd kivisszük a vacsorájukat, és ők is kapnak ott enni. De ahogy nézem, gyors kinyúlás lesz a dolog vége, náluk legalábbis. A jó levegő csodát tesz - vigyorogtam.
- Na gyertek - léptem aztán Adamhez és Delenához. - Menjünk, szedjünk fát, jó? És ugye nem mentek el a közelemből? - kérdeztem. - Anyu felöltözteti a többieket, és ő is jön utánunk - fogtam meg a két apró kezet, és a ház elé mentem velük.

(ház)

Tovább simogattam az arcát, miközben mosolyogtam, és közben sóhajtottam egy aprót. - Hát... de a nyarakat itt tölthetjük. Jövőre, utána, bármikor - beszéltem tovább mosolyogva, majd végül felálltam, és az asztalra támaszkodtam. - Akkor... csináljunk kinn tüzet, pakoljunk ki és kezdődjön a vacsorakészítés! - kuncogtam.

- Fred pláne feltalálja magát - jegyeztem meg, és mikor Elena odaült az ölembe, boldogan elmosolyodtam.
- Igen, nagyon jól érzem magam. Most tényleg olyan, mintha semmi gond és probléma nem lenne - cirógattam a hátát. - És remélem, hogy ha hazamegyünk sem lesz ez másként. Ha nem lenne olyan távol ez a hely mindentől, javasolnám, hogy költözzünk ide. De hát a gyerekekre is gondolni kell. Nemsokára óvoda, majd iskola... nem utazhatnak nap mint nap ennyit a városba. Kár, mert itt felnőni igazán csodálatos lenne nekik.

Amíg Damon elment felöltöztetni a gyerekeket, egy kis pác-féleséggel bekentem a grillkolbászokat is, meg a virsliket is, de nem csináltam túl fűszeresre, hogy a gyerekek is meg tudják enni.
- A macskák feltalálják magukat - sóhajtottam nagyot, mikor Damon szavaira felkaptam a fejemet, és amint Fred kissé távolabb dobta le magát a földre, odaültem Damon ölébe, és elmosolyodtam. - Ugye jól érzed magad? - simogattam az arcát.

(gyerekszoba)

- Adam és Delena felöltöztetve... és itt vannak a kicsiknek is melegebb ruhák - tettem le mindent a konyhaasztalra.
- Fred, ne mássz a tóba, mert nem megyek utánad... - néztem ki az ajtón. - Gyere be... cicc... - csalogattam Fredet a térdemet csapkodva, és kisvártatva meg is jelent az ajtóban, szájában egy kb öt centis kis hallal.
- Tessék, megvan az első horgászzsákmány. És neki nem is kellett hozzá, csak tíz erős köröm - vigyorogtam.

- Már most istenien néz ki minden - hordoztam végig a szemem a kaján. - Gyertek, addig felöltöztetlek titeket - nyújtottam a kezem Adam és Delena felé. - Utána meg együtt rakunk egy nagy tábortüzet!

(gyerekek szobája)

(Ház)

Amint szétnyílt újra a járóka, belefektettük a két kicsit, és mosolyogva néztem Delenát meg Adam-et, akik valamelyik polcról levettek egy halakról szóló könyvet, és a képeket nézegették benne a földön.
- Akkor... - pakoltam ki a hűtőből mindent, ami a grillezéshez kell. - Itt vannak a kolbászok, és virsli is... valamint a mályvacukor - tettem mindent egy tálcára.

(tópart)

Gyorsan berohantam, előkerestem a kamrában a napernyőt, majd beletettem a járókába, és mellé dobtam két díszpárnát.
Kihasználva, hogy egyedül voltam, felkaptam az úszónadrágot is, aztán felemeltem a megpakolt járókát.
- Gyere Fred te is... cicc, gyere - csalogattam magam után a macskát.

(tópart)

Végigsiklott a tekintetem a félig pucér alakján, és nagyot sóhajtottam. - Jól van, mire felméred a terepet, meglesz a te fürdőnadrágod is - mosolyogtam, és amint kisétált, a saját cuccaink között megtaláltam az ő nadrágját, hogy azt is a halomra tegyem. - Nos, mi most várjuk a helyzetjelentést - simogattam meg Delena arcát.
Talán két perc telt el, egy nagy csobbanás, és már jött is a válasz. - Akkor... ti megfogjátok egymás kezét... - mosolyogtam le Delenára és Adamre. - Én pedig viszem a kicsiket - fogtam meg JJ-t és David-et, valamint a fürdős gúnyákat, majd Delena és Adam mögött elindultam én is.

(Ház és tópart)

- Gyorsan elhúztad előttük a mézesmadzagot édesem - nevettem, aztán felkeltem, és ledobáltam a ruháimat, csak az alsót hagytam magamon.
- Akkor apu most tesz egy próbát, mennyire élvezhető a tó. Ha igen, akkor kérem kikészíteni az én fürdőnadrágomat is - kacsintottam Elenára, és elindultam a tó felé.

(tópart)

(Gyerekszoba)

Beléptem a fürdőruhákkal, és az úszógumikkal a kezemben, mire a két gyerek rögtön felkapta a fejét. - Nem, nem. Ezeket majd csak akkor, ha apu azt mondta, hogy eléggé meleg a víz - mosolyogtam rájuk, de szemmel láthatóan mindketten beletörődtek.

Elena elment kipakolni, én pedig letettem JJ-t a járókába David mellé, majd bontottam még piskótát Adamnek és Delenának.
- Este nagyon finomat fogunk ám enni! - mondtam nekik jókedvűen. - Ugye segítetek majd apunak fát szedni a tábortűzhöz? - kérdeztem, mire kaptam két igenlő választ. - Jó gyerekek vagytok - kacsintottam. - Apu most megvárja, míg anyu visszajön, aztán megnézem a vizet. Nemsokára már lehet, hogy fürödhetünk is! - csaptam össze a kezem vidáman.

- Hát... végül is... rendben van - adtam be végül a derekamat neki, és letettem David-et a járókába. - De akkor én most megyek, és kicuccolom a gyerekek holmiját a szobájukban. Addig te meg tudod nézni a vizet - simogattam meg Damon arcát, majd megfogtam a táskát.

(Gyerekszoba)

- Elárulok egy titkot édesem - vigyorogtam el magam, odahúzva egy szendvicset. - Amit anyád nem tud, azért nem akar majd megfojtani. Hiába vámpír, ideáig ő sem lát el, és nem is hall minket - kajánkodtam. - Szóval teszünk egy próbát. Ha JJ-nek bejön, akkor hagy élvezze. Ha meg nem tetszik neki, nem erőltetjük. Mellesleg arról se feledkezzünk meg, hogy Adam és JJ is félig... tudod mi - kerültem ki a szót, nehogy a gyerekek túlzottan felfigyeljenek rá. - A vérük nekik sem hétköznapi. Szóval? Teszünk egy próbát?

Letettem az asztalra a szendvicseket, majd adtam a macskának is kaját, aki úgy vetette rá magát az ételre, mintha az elmúlt egy évben csak képen látott volna hasonlót.
- Igen, még itt vannak az úszógumik - bólogattam szaporán, átvéve David-et, hogy megsimogassam a haját, és leültem az asztalhoz. - Nem tudom... David szerintem már eléggé nagy, dehát ő eleve a mi kisfiunk, ezért vele bátrabban kísérletezünk ilyen ügyekben, persze csak ha biztonságos dolgokról van szó. De nem tudom, anya megfojtana-e minket, ha JJ-t vízbe próbálnánk vinni - sóhajtottam.

- Na jöjjön kisasszony - vettem át JJ-t, majd a másik karomra fogtam Davidet, így figyelve, ahogy Elena szendvicset gyárt.
Közben a két gyerek is visszaért, és nekiestek a piskótának, szemmel láthatóan már ők is éhesek voltak.
- Adj már enni Frednek is - nevettem fel hangosan, ahogy láttam a macska sóvár ábrázatát. - Aztán anyu elmegy, kipakolja a ruhákat. Apu pedig kimegy, megnézi milyen meleg a víz. Ha lehet benne fürödni, akkor jöhettek ti is. Kivisszük a járókát a stégre, meg a napernyőt, a kicsiknek is jó lesz a friss levegő. Az úszógumik ugye még itt vannak? - néztem Elenára. - Ha tényleg jó lesz a víz, és kellemes meleg, később őket is bevihetjük. Emlékszel, Delena kicsi volt, mikor itt jártunk, és neki is mennyire tetszett. Vagy ők még túl kicsik az ilyen fürdéshez?

Hallgattam Damon szavait, közben figyeltem Davidre és JJ-re is. Szemmel láthatóan Adam és Delena is komolyan vették azt, amit Damon nekik mondott, és egy bólintás után Damon engedélyével el is mentek a szoba irányába, hogy megnézzék maguknak.
- A kíváncsi bagázs - mosolyogtam. - De szerencsére már felfogják, hogy mit szabad és mit nem - sóhajtottam, és átadtam JJ-t Damonnek, hogy a hűtőből elővegyek némi zöldséget, és azt is aprítottam, hogy nekünk is jusson pár szendvics ebéd gyanánt. A vacsora amúgy is tápláló lesz.

- Figyeljetek rám jól mind a ketten - térdeltem le a két gyerek elé, hogy szemmagasságba kerüljek velük. - Ti már nagyok vagytok, és megértitek amit mondok. És vagytok olyan okosak, hogy be is tartsátok - kezdtem bele, megfogva mindkét gyerek kezét.
- Láttátok ott kinn azt a nagy vizet? - kérdeztem. - Lehet majd benne fürödni, és játszani, de csak akkor mehettek oda, ha anyu vagy én veletek vagyunk. Magatokban nem mehettek ki a házból, rendben? Beleestek a tóba, vagy eltévedtek az erdőben, és akkor nem találunk meg titeket... akkor ti is nagyon szomorúak lesztek, és apu meg anyu is sírni fog. Megígéritek, hogy nem mentek ki egyedül? - kérdeztem komolyan, és a két gyerek, ha mindent ugyan nem is értett, az utolsó mondatot viszont igen, és a komolyságom őket is megszeppenésre intette, hát bólintottak egyet-egyet nagy komolyan.
- Jól van - mondtam felkelve. - Menjetek, nézzétek meg a szobát, azt szabad. Itt benn mehettek, amerre a szemetek lát - mosolyogtam már rájuk, aztán kivettem pár tejes-csokis piskótát, és az asztalra tettem. - Aztán gyertek vissza, mert enni kell nektek is - szóltam utánuk.

- Talán ebből többet kér majd - fogtam meg az üveget, de fél szemmel néztem Delenát és Adam-et, akik valahová settenkedtek éppen.
- Talán a szobájukra kíváncsiak - mosolyogtam. - De talán nekik sem ártana valami. Egy csomag kekszet felbonthatunk, azt ők elrágcsálják. A normális kajáig el is lesznek azzal - beszéltem Damonnek.

- Hát, nem mondanám hogy nagyevő a gyerek - néztem a jórészt érintetlen pürére, majd az üres üvegre a kezemben, mert David becsületesen betermelte a sajátját. - Csinálok tápszert, próbáljuk meg, hátha abból még enne. Ennyitől egy légy is éhen halna - mormogtam, és nemsokára odanyomtam a cumisüveget Elena kezébe. - Tessék, próbáld meg. Hát ti hová-hová ilyen szép csendben? - fordultam a két gyerek felé, akik közben lemásztak a székről, és most a rajtakapottak vigyorával álltak a konyha közepén.