- Igen, én is így gondoltam - bólogattam, majd a kezembe vettem az egyik szendvicset, és így karoltam át Damon nyakát.
- Olyan boldog vagy, amilyen én vagyok veled... - simogattam az arcát boldog mosolygással. - És ha minden kirándulásunk ilyen szép lesz, hát gyakrabban kell megejtetünk őket.

- Attól függ, mikor ébrednek - tettem hozzá. - Ha későn, akkor nem kirándulunk. Ha hamar ébrednek, akkor viszont besétálunk kicsit az erdőbe - mondtam, és beleittam a vérbe, majd az ölembe ültettem Elenát.
- Tudod, milyen boldog vagyok itt most, veletek? - mosolyogtam rá szívből.

- Persze - nyúltam a hűtőbe vissza, és a kezébe adtam egy tasak vért. Utána egy tálcára pakoltam a kenyér-szeleteket, és a szendvicseket kezdtem készíteni.
- Ugye... élvezted a mai napot? És persze fogod is még, ha a gyerekek felébrednek, mert kirándulásról volt szó - mosolyogtam rá.

- Bármit - ültem le a konyhaasztal mellé. - Csak sok legyen, és kiadós. És finom - mosolyogtam. - Adnál egy tasak vért is? - nyújtottam ki a kezem. - Addig, míg a gyerekek nem látják, mit is eszem - tettem hozzá motyogva.

(Tópart)

Besétáltunk a házba, és a konyhába, én pedig egyből a hűtőben kezdtem matatni, hogy felvágottakat, és zöldséget vegyek elő, néhány szelet kenyeret és kést.
- Mit kérsz a szendvicsbe? - kérdeztem Damon felé fordítva a fejemet.

- Igen, láthatóan igen - nevettem, és megtöröltem az összes gyerek maszatos arcát meg kezét. - Akkor nekem valami azt súgja, mehetünk aludni - vettem fel Davidet, mikor láttam hogy JJ-nek már nem kell a banán, amit Elena kínálgatott. - Gyertek, gyerekek - mondtam Adamnek és Delenának is, akik engedelmesen elindultak a gyerekszoba felé. Láthatóan már alig várták, hogy kifeküdjenek egy jókora alvásra.

(gyerekszoba)

Csak kuncogtam az arcokon, miközben letörölgettem JJ arcáról az összes "félremenő" falatot, de ő nem törekedett arra, hogy sokáig tiszta maradjon, jött az újabb és újabb maszatos folt hol az orrán, hol a szája szélén, hol az állán.
- Akkor... úgy látom, a két idősebb gyerek már aludna is. De... JJ mindjárt befejezi, ahogy szerintem David is, úgyhogy... akkor vihetjük őket egyszerre - álltam fel, miután az utolsó kanállal is JJ szájába adtam a pürét, és langyos vízzel letörölgettem a száját. - Na, így már minden tökéletes. A fiad betömte pár a banánt? - mosolyogtam Damonre nézve.

- Igen, látom hogy bejön nála - vigyorogtam, látva JJ-t, aki gőzerővel tömte magába a barackos pürét, mert alighogy lenyelt egy falatot, máris tátogott újra Elena, és a kanál felé.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Te már gyakorlottabb evő vagy, ugye fiam? - mosolyogtam Davidre, aki közben már eltüntette a bébikaját, és a banánt kezdte el rágcsálni, amit a kezébe adtam.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Tessék, a másik fél banán, ha a kisasszonynak is kedve támadna hozzá - raktam le a gyümölcsöt a tányér mellé, míg Adam és Delena az evést befejezve már lassan az asztalon aludtak.

Míg Damon a gyerekeknek csinálta azt a halat, én a mikróba tettem két üveg bébiételt. Igaz, nem tudom, hogy el fog-e fogyni, de nyilván JJ és David is éhesek.
Letettem az asztalra az üvegeket a két kanállal, és őket is felültettem.
- Persze, nekem jó lesz utána is. Kibírom - kacsintottam Damonre, miközben JJ szájába adtam egy kanál barackos pürét. - Ez az egyetlen, ami minden gyereknél bejön - mosolyogtam.

- Igen, persze - bólintottam, az egyik halat kézbe véve.
Jó alaposan kiszedegettem belőle a szálkákat, majd az egészet bevágtam a turmixgépbe, és némi tejet is öntöttem hozzá, majd sűrű péppé daráltam az egészet, mígnem egy közepesen folyós masszát kaptam.
- Hát szálka egy kis darab sem maradt benne, az fix - szedtem ki a kaját két kistányérba, és a gyerekek elé tettem, egy-egy kanalat dugva a markukba.
- Jó étvágyat - mondtam, mire ők neki is estek az ebédnek úgy, mint akik három másodpercre állnak az éhhaláltól.
- Oké, a maradék a tiéd, tessék - tettem le Fred elé is adagot, majd Elenára néztem. - Ha mindenki lefeküdt, és elaludt, mi kajálhatunk akkor is, ha kibírod addig.

(Tópart)

Letettem az asztal közepére a halakat, majd előpakoltam pár tányért, és villát. - Akkor... megcsinálod te Delenának és Adamnek, amíg én előkészítem a bébikaját a gyerekeknek? - néztem Damonre, és a járókába fektettem addig David-et.

- Igen, kimondottan - nevettem. - Akkor mehetünk? - fogtam meg mindkét gyerek kezét. - Ugye anyu is jön? Csak hogy ha kitör a pánik, legyen kihez menekülni - kacsintottam.

(tópart)

(Gyerekszoba)

Delena betrappolt a konyhába, és az apja lábába kapaszkodott, szépen pislogva felfelé, kétséget sem hagyva affelől,hogy már kíváncsi arra a meglepetésre.
Felnevettem, miközben láttam Damon arcát. - Úgy tűnik, a lányunk lényegre törő - kuncogtam.

- Hagyjuk őket külön öltözni - magyaráztam Adamnek. - Tudod, ez olyan csajos dolog - húztam rá közben egy pulóvert, és a nadrágját. - Majd ha nagyobb leszel, te is megtudod. És soha eszedbe se jusson azt mondani, hogy valami ruha nem áll jól nekik, mert akkor kitör a harmadik világháború - toldottam meg még a tanácsaimat, bár Adamet nem érdekelte a monológom, csak a cipő ami időközben rákerült.
- Megvárjuk a lányokat, és máris mehetünk - tettem le a földre. - Gyere, addig adunk enni Frednek! - vettem elő a macska tányérját, és jókora adag kaját lapátoltam bele, a zörgésre pedig meg is jelent a tál álmos képű tulajdonosa, hogy enni kezdjen.

- Na jó, igazad van - sóhajtottam mosolyogva, majd ahogy láttam, hogy Adam átöleli Damont, valami furcsa ébredt fel bennem. Ezen a mozdulatán látszott, hogy... hiányzik neki az apja. És ezért is csak reménykedni lehetett, hogy Rick lassacskán észhez tér.
- Jól van, akkor... - fogtam meg Delena kezét, miután már én is meg tudtam szólalni. - Halkan öltözködünk, nehogy David és JJ felébredjenek - cirógattam meg a haját.

(Gyerekszoba)

- Istenem, hát egy kis túlsúly nem árt meg - vigyorogtam. - Adam úgyis lemozogja, ugye kiskomám? - hajoltam le, mire Adam rám nézett, és átölelte a nyakamat úgy, ahogy Delena szokta.
- Öhm... - hökkentem meg egy pillanatra az érzelemkitöréstől, aztán felemeltem Adamet, és magamhoz szorítottam.
- Jól van Adam... jól van kishaver. Keresztapu és keresztanyu nagyon szeretnek - veregettem a hátát, és igyekeztem vidám hangulatot árasztani, de a válla felett Elenára néztem.
- Szegény kissrác... borzalmasan hiányozhat neki egy apafigura - sóhajtottam. - Igazán többször is elhozhatnánk majd őket - borzoltam meg tréfásan Adam haját, aki rám nevetett.
- Na gyertek, hagy öltöztessünk fel titeket. Utána pedig kimegyünk, és láthattok valami nagy meglepetést - mondtam izgatott hangon.

Felkuncogtam. - Drágám, én akkor is szeretek hozzádbújni, ha melegem van - kacsintottam rá, miközben belekortyoltam a kakaóba, és belecsipegettem a rántottába, aztán elővettem a tegnapi kis kolbászokat, és a gyerekkel együtt ettem belőle pár darabot, mert nekik a rántotta nem volt elég.
- Anya ki lesz akadva, ha a fiát tíz kiló plusszal visszük haza - kuncogtam, majd felálltam, és odasétálva Damonhoz, átöleltem. - Rendben van. De hagyjunk még a kicsiknek egy kis időt. Aztán... amíg ti kinn lesztek, én megpucolom ezeket, amiket most fogtál - adtam egy puszit a szájára boldog mosolygással.

- Igen, és meginni a kakaót - öntöttem ki az elkészült forró italt két pohárba, és letettem a tányérok mellé. - Maradt még egy pohárra való, ha te is kérsz - néztem kérdőn Elenára. - Bár én szeretem ha fázol, mert akkor hozzám bújsz - vigyorogtam el magam, de azért kiöntöttem neki is a forró italt.
- Ha kimegyünk a tóhoz, én még megpróbálkozom, hátha sikerrel járok... még legalább egy-két órát elleszek ott a gyerekkel. Nyilván őket sem lehet majd behúzni onnan. És ha a két kicsi felkel, őket is kihozhatjuk, bár nekik a jó meleg ruha mellé még egy takaró is el fog kelni.

- Jól van - pakoltam ki a hűtőből tojást, és közben mosolyogva néztem, ahogy Damon játszik a gyerekekkel, vagyis inkább beszélget.
Közben felvertem a tojást, és mikor Damon rám kacsintott, felkuncogtam azon, ahogy a két gyerek csak kíváncsian nézett, hogy vajon miről is lehet szó.
- Na jól van, de előtte tessék ezt megenni - nyomtam a tányérokat Delena és Adam elé.

- Szerintem nekik mindegy, csak legyen sok - nevettem. - Csinálj nekik valamit... egy kis rántottát. Apu pedig addig készít kakaót. Egy hűvös levegőjű reggelen nincs is annál jobb - vettem elő a kakaóport és a tejet a hűtőből, aztán gázra tettem, hogy kellőképp felmelegedjen.
- Úgy látom keresztfiam, nem vagy magad alá zuhanva a ténytől, hogy másokkal vagy, és más környezetben - nyomtam barackot óvatosan Adam fejére. - És ha megettétek a reggelit, anyu felöltöztet titeket, aztán mutatunk nektek egy nagy meglepetést! - kacsintottam Elenára a végén.

Követtem Damont, és mosolyogva adtam egy-egy puszit a két gyereknek, akik már eléggé elevennek tűntek ahhoz képest, hogy igencsak korán volt még.
- Akkor mit kér a díszes tásaság reggelire? Az ebéd már megvan, de mi legyen a reggeli? - nyitottam ki a hűtőt mosolyogva.

(tópart)

Mikor beértünk a konyhába Delena és Adam már az asztalnál ültek, és azzal szórakoztak, hogy visszafelé simogatták szegény Fred szőrét, aki csendes megadással törődött bele a sorsába.
- Hát ti nagyon korán keltetek - mosolyogtam a gyerekekre, adva mindkettőjüknek egy-egy puszit, és megszabadítottam Fredet is a "gyötrelmektől".
Elnéztem a gyerekszobába, de JJ és David még mélyen aludtak, majd visszajöttem a konyhába.
- Fogadok, hogy már most éhesek vagytok - állapítottam meg, és igencsak szapora bólogatás érkezett válaszul.

- Hát persze - mondtam jókedvűen. - Majd feltűzheted a kukacokat a horogra - tettem hozzá röhögve, aztán felvettem a cuccokat, és Elenával együtt elindultam a tópartra.

(ház és tópart)

- Anyunak mindent meg kell tanulnia - sóhajtottam mosolyogva, de bólogatva. - Igen, ez jól hangzik. A hal passzol a zöldségekhez. És a grill sem rossz ötlet - simogattam meg az arcát. - A gyerekek biztosan nagyon élveznék ezt is - mosolyogtam, aztán felálltam az öléből, és beleittam a kávékjába. - Ugye... kimehetek veled én is? - néztem rá szépen.

- Köszönöm - ittam bele a kávéba, majd az ölembe húztam Elenát. - Na és anyu mit szól majd hozzá, ha neki kell a halból ebédet készítenie? - kérdeztem. - Lehetne finom sült hal... zöldségekkel - szaladt a nyál össze a számban. - Akár kinn, a grillsütőn is megcsinálhatnánk, nem? Úgy látom, ma is gyönyörű lesz az idő. Miközben sütögetünk, a srácokkal megint be lehetne menni a vízbe.