Damon Salvatore (ház)
Sok dolgom nem volt itt. Elpakoltam a szekrényekbe a nemrég elmosogatott edényeket, aztán kipakoltam a maradék kaját a hűtőből, és kihúztam a falból, mire a gép egyet még berregve elhallgatott.
Berakodtam a sporttáskába, és vártam, hogy visszaérjenek a lányok.
(ház)
Damon Salvatore - Hát mivel nekem csak a gyártási folyamat kellemes része jut, ezért ennek az eldöntését rád hagyom - nevettem. - De menjünk, mert ha így folytatjuk, az őzeink meg nyulaink elhullanak végelgyengülésben - vettem de Delenát az asztalról, és kinyitottam az ajtót.
(ház)
Elena Gilbert Salvatore - Kellett nekem elmesélnem neked azt az álmot... - sóhajtottam, szomorúságot mímelve, majd felkuncogtam. - Nos... de ha jobban megnézzük, van egy ajánlatom, amibe igazából te már ajánlat nélkül is sok-sok hónapja beleegyeztél... szexelhetünk éjjel-nappal, gyakorolva aaaaa... gyártási műveletet - haraptam a fülcimpájába, de csak azután, miután láttam, hogy Delena még mindig kifelé néz az ablakon. -, de a következő gyerek csak... mondjuk két év múlva jön. Vagy amennyit sikerül alkudnom veled - kacsintottam rá.
Damon Salvatore - Igen, emlékszem - öleltem át mosolyogva, ahogy hozzám bújt. - És nem baj, ha a gyerekek kicsit felcserélődtek. Csak jön majd az a harmadik is... - mondtam kajánul. - Ennyit álmodtál, nincs menekvés. Szexelni fogunk éjjel-nappal a cél érdekében - fenyegetőztem, és nevetve a nyakába haraptam.
Elena Gilbert Salvatore Felültettem Delenát az asztalra és ott adtam rá a kis cipőit. - És legközelebb tényleg ne felejtsük el elhozni a horgászkészletedet. Ha apu kifogja a halat, én megcsinálom vacsorára a családomnak - mosolyogtam, majd a szerelmemhez bújtam. - Emlékszel még, mikor meséltem neked egy régi álomról? Ebben a nyaralóban, két kislánnyal és egy kisfiúval... és éppen horgásztatok. Hát... úgy tűnik, a kislány és a kisfiú felcserélődtek, de ettől... még nagyon szépen mutatna a dolog a valóságban is - adtam egy hosszú puszit az arcára.
Damon Salvatore (hálószoba)
- Megjöttünk! - léptem be Delenával a konyhába, és láttam, hogy ott már szép rend volt.
- Kár, hogy ilyen hamar elrepült ez az egy nap - sóhajtottam. - Jó lett volna maradni még, dehát... - vontam vállat. - Majd eljövünk ha már David is kicsit nagyobb lesz - mosolyogtam, és felkaptam a cipőmet.
Elena Gilbert Salvatore Néztem utánuk egy ideig, majd úgy döntöttem, ideje lesz elmosogatni. Délután már nem akarok ilyesmikkel időt tölteni. A családommal akarok majd lenni, nem pedig a mosatlan között.
Mikor pedig végeztem, előkészítettem Delena kiscipőjét és kardigánját és úgy vártam őket.
Damon Salvatore - Igenis! - kaptam ki a gyereket az ablakból. - Gyere édesem, amíg anyu itt rendet csinál, felöltözünk! - indultam vissza a háló felé.
(hálószoba)
Elena Gilbert Salvatore Mosolyogva figyeltem őket, ahogy megálltak az ablakban és figyelték a kisnyulakat, akik a nagy csendben ismét előjöttek az erdőből.
Egy pici sóhaj pedig kibukott belőlem, mikor láttam Delena szomorkás tekintetét, amiért ő nem simogathatja meg őket, de az apja szavait hallva rögtön megjelent egy mosoly az arcán.
- De nyomás öltözni mindkettőtöknek! - adtam ki a parancsot tréfálkozva. - Aztán mehetünk ki.
Damon Salvatore - Isteni volt - toltam el a tányért magam elől, és a kávét is felhajtottam. A mosogatóhoz léptem, hogy oda rakjam a piszkos edényt, és az ablakon kinézve gyorsan Delenához siettem.
- Gyere édesem - kaptam a karomba, és az ablakpárkányra állítottam.
Kinn, jó tíz méterre ott voltak a nyulak. Hogy a tegnapiak-e vagy mások nem tudom, de egy kisebb csapat vidáman tépte a füvet.
Láttam hogy Delena szeme sóvárogva tágra nyílik, de megráztam a fejem.
- Őket nem tudod megsimogatni kicsim, mert elszaladnának. De majd aputól kapsz játéknyuszit helyette - vigasztaltam.
Elena Gilbert Salvatore - Így van. Bár kicsim, kétlem hogy ezek az állatok majd hagyják, hogy simogasd őket - törölgettem Delena száját mosolyogva, akit szemmel láthatóan cseppet se érdekelte, hogy simogatni lehet őket, ő azóta lelkesen nézett hol Damonre, hol rám, mióta Damon felhozta az állatokat.
- Kész a kávéd - töltöttem ki Damonnek egy csészényivel, és odatettem elé.
Damon Salvatore - Köszönöm - ittam bele a vérbe, aztán ránéztem Delenára, és elnevettem magam. - Szép vagy kislányom. Mint egy kisördög - mosolyogtam. - Lehet, hogy ma meglátjuk a tegnapi nyulakat is - vetettem fel a lehetőséget. - Vagy az őzeket, akiket akkor, mikor először jártunk itt. Ez is állatkert, csak kissé másabb.
Elena Gilbert Salvatore - Most hogy így mondod... már tudom, mit felejtettem el - kaptam észbe, és kivettem egy tasak vért a tegnap bepakolt hűtőből. Damon tányérja mellé tettem és közben odatettem egy adag kávét főni is.
- Hát bárhogy is legyen, Delena már feltartalékolta magát - nevettem, ahogy a maszatos gyerekre néztem.
Damon Salvatore - Igen, ez tény - mondtam még mindig az álom maradékát dörgölve ki a szememből. - És egy adag kávéval meg vérrel kaphatok még plusz energiát is? - néztem szépen Elenára, míg Delena már várta a reggelijét. - Amúgy sem hiszem, hogy messze megyünk. Titeket kettőtöket hamar elfáraszt a hosszú séta - haraptam bele a díszes pirítósba.
Elena Gilbert Salvatore - Nektek is jó reggelt! - mosolyogtam rájuk és lehajoltam adni Delenának egy puszit, utána pedig odaültettem az asztalhoz, hogy enni tudjon.
- Apunak is jó reggelt! - viszonoztam kuncogva a csókját, majd lenyomtam a székre és elétoltam a tányért. - Teli gyomorral, és sok energiával jobb kirándulni.
Damon Salvatore (hálószoba)
- Ezek az illatok nagyon jók - mondtam még kissé kábán, míg Delena úgy szaladt előttem, mintha sosem lett volna fáradt. - Jó reggelt édesem - nyújtóztam nagyot. - Ejha! - néztem aztán az asztal tartalmát elégedetten. - Ezért jár egy puszi a szakácsnak - húztam magamhoz Elenát egy csókra.
Elena Gilbert Salvatore (Háló)
Kenyeret tettem a pirítóba, majd a vásárolt tojást is kipakoltam a pultra. Delena bébiételét is előkészítettem, hiszen a sült tojás az ő gyomrának még egyáltalán nem hiányzik.
Megmelegítettem és a kistányérjába öntöttem, mellé tettem a kanalát, majd a tojásra szenteltem a figyelmemet. Ismét úrrá lett rajtam a kamasz, ezért kerestem olyan szaggató izét. A tojás gyorsan elkészült, és egy kis szenvedés után már ott is volt a tányéron a szerelmem reggelije is.
Damon Salvatore (tópart)
Magamra kaptam az itt lerakott ruháimat, a vizes úszónadrágot meg felakasztottam száradni a párkányra. Előkészítettem, tálcákra pakoltam a több csomag kibontott mályvacukrot, és visszasiettem a ház elé.
(ház)
Elena Gilbert Salvatore - Hisz tudjátok, hogy én mindig egyetértek veletek. Általában - tettem hozzá mosolyogva, majd megfogtam Delena másik kezét.
(Háló)
Damon Salvatore - De türelmetlen valaki - ráztam a fejem mosolyogva. - Jól van kicsim. Akkor most fogjuk anyut, bemegyünk a hálóba, kipakolunk. Te meg én átöltözünk, aztán leviszünk anyának egy nyugágyat a stégre, hogy lásson minket, milyen jót fürdünk. Megfelel így? - néztem Elenára, és megfogtam Delena kezét.
Elena Gilbert Salvatore Damon is enni kezdett, viszont Delena most nem fogadta el a kanalat, ezért neki én adagoltam be a bébikaját lépésről lépésre, míg ki nem ürült az üveg és mosolyogva töröltem meg a száját. - És a kislányunk is jóllakott már - tettem le Delenát az ölemből, ő pedig rögtön nyújtózkodtni kezdett az apja felé, közben a tópart felé nézve. - Ez egyértelmű célzás, vigyorgó apuka - kuncogtam.
Damon Salvatore Magam alá húztam egy széket, és úgy estem neki a kajának, mint egy éhhalál előtt álló, kiéhezett teherhordó. Addig meg sem álltam, míg el nem pusztítottam néhány szelet kenyeret.
- Végre - mondtam jóllakottan, és elvigyorogtam magam. - Hopp, látod egy mosoly. Jóllakottan ez is könnyebben megy - nyújtóztam.
Elena Gilbert Salvatore
- Jól van, te tudod - sétáltam el előle, majd a karomba vettem Delenát és behajoltam vele a hűtőbe. - Na mit szeretne anyu nagylánya enni? Valami olyat, ami nem veszi el az energiát - mosolyogtam, majd az asztalra tettem a felvágottat és a vásárolt zöldségeket is, majd pár kenyérszeletet is.
- Delena bébiételt eszik, ha jól sejtem - vettem ki azt is, majd egy kiskanalat.
Damon Salvatore Megfogtam a számat két ujjal, és széthúztam.
- Most jó? - kérdeztem. - Édesem, egy mosolyon ne akadj már ki. Majd vigyorgok még, oké? De vezettem, és hosszú volt az út. És a mosolyommal izélgetsz, ahelyett, hogy enni adnál - vágtam csalódott arcot. - Éhesek vagyunk! - mondtam, ahogy a kaja szóra Delena is felkapta a fejét.
Elena Gilbert Salvatore Felkuncogtam, ahogy megcsókolt és magához rántott. - Anyu már félt, hogy apu annyira félreértette a kényszerszünetet, hogy ezalatt a néhány hét alatt még megcsókolni se akar majd... - suttogtam mosolyogva, és mikor ténylegesen elszakadtam tőle, még szánt szándékkal hozzá tettem.
- De még mindig nem mosolyogtál! - vontam fel a szemöldököm pimaszul.
Damon Salvatore - Nők... - néztem az ég felé keservesen. - Mindenből, de mindenből hibás következtetéseket vonnak le - ráztam a fejem, és vámpírsebességgel pattantam elé, és rántottam magamhoz.
- Csak hogy ne legyen okod panaszra - mondtam, és hevesen megcsókoltam.
Elena Gilbert Salvatore - Oké, oké... - bólintottam Damon szavaira, sóhajtva egy picit, közben Delenát követve a szemeimmel. - Csak én azt szeretem, ha mosolyogsz. Hiszen tudod, milyen vagyok - motyogtam. - És talán mióta eljöttünk otthonról, egyszer se csókoltál meg - tettem még hozzá ezt is. - Ebből azt következtettem, hogy nincs jó kedved. De akkor csak a túlzott érzékenységem csalt, sajnálom.
Damon Salvatore (ház)
Letettem a táskákat odakinn, aztán Elena után léptem.
- Honnan veszed, hogy nincs jókedvem? - kérdeztem, és magam is a számba dobtam egy kevés édességet. - Szerelmem, vezettem idáig. Nem tehettem meg vigyorogva. Az első rendőr megállít, mert azt hiszi, be vagyok lőve - néztem Delenát, aki szorgosan derítette fel a konyhát.
Elena Gilbert Salvatore (Ház)
Letettem Delenát a konyhapultra, ő pedig rögtön nézelődni kezdett körbe-körbe. - Szép hely, ugye? - mosolyogtam rá, és a kezébe adtam egy kis édességet, amit még az állatkertben vett nekünk Damon.
Visszadugtam a hűtőt a konnektorba, majd bepakoltam mindent, ami odavaló volt, a pulton pedig kinnhagytam minden olyasmit, ami nem igényelt hűtést.
- Nos... szeretnél valamit még úszás előtt? - kérdeztem Delenától.
Damon Salvatore A mosogatóba tettem a tálcát, aztán miután már tiszta volt, el is töröltem, és mindent a helyére tettem. Előbányásztam egy szatyrot az egyik szekrényből, és a hűtő tartalmát belepakoltam, majd - kinek meg minek járjon alapon - ki is húztam a falból.
- Most egy ideig megint pihenhetsz - mondtam neki. - De ha van egy kis szerencséd, hamar jövünk újra. Vagy akár Rickék, de az is lehet, hogy Rose és Nate - ütögettem meg a gép tetejét, aztán a kajával teli táskával elindultam kifelé.
(folyt. ház)
Damon Salvatore (hálóból)
Öntöttem magamnak egy jó adag kávét, és miközben lassan kortyoltam, kinéztem a konyha ablakán, ahol a felkelő nap most kezdte el szétszórni a sugarait a vízen.
Hatalmasat kordult a gyomrom, így hát kinyitottam a hűtőt, ételt pakoltam egy nagy tálcára, aztán másik kezemben a kenyeret egyensúlyozva átvonultam egy tegnap látott helyiségbe, ahol úgy gondoltam, tökéletes lesz a reggeli.
(folyt. nappali)
Elena Gilbert Salvatore (Hálószoba)
Talán jobb lett volna zuhanyozni először az elmúlt óra után, de ha Damon nem is, a holdfényben én akkor is megmártózom a tóban, ha belém fagy a szusz, akkor is.
A mályvacukor ott volt, ahol hagytuk, a konyhapulton és nem is telt sok időbe, míg a kezemben tartottam az összeset, amit találtam és a nyársakat is megtaláltam.
Teli kézzel indultam el a ház mellé.
(Ház)
Elena Gilbert Salvatore - Nem, nem játék. Legalábbis... egy része bizonyára az, de nem játszani akarok veled - suttogtam továbbra is, majd halványan elmosolyodtam, mikor "vakon" elindult előre, maga előtt tapogatózva.
Megfogtam mindkét kezét, ahogy szembe álltam vele. - Akkor... nincs más dolgod, csak a kezemet fogni... - mosolyodtam el, bár tudtam, hogy nem látja, majd nem fordultam el tőle és így indultam kifelé a konyhából háttal.
(Hálószoba)
Damon Salvatore Nem maradt sokáig az ölemben, talpra állt, felhúzott magával, és megfordított, hogy háttal álljak neki.
- Mi ez, valami új játék? - nevettem mikor azt parancsolta, hogy ne forduljak meg, de engedelmeskedtem a kérésnek, és nem is sokára valami finom selymes anyagot éreztem a szememre simulni.
- Hogyne bíznám rád magam - mondtam csendesen. - Már csak azért is, mert momentán semmit nem látok - tettem néhány lépést tapogatózva, mintha valami felnőtt "erre csörög a diót" játszanánk.
Elena Gilbert Salvatore - Nekem is hiányzik, de teljesen biztos vagyok benne, hogy Rose-nál jó helyen van, a legnagyobb biztonságban és ő tud róla gondoskodni - bólogattam folyamatosan.
Majd az ölébe húzott, de nem maradtam ott sokáig. - Sok mindent, de nem a konyha a fő helyszín - kacsintottam, majd felhúztam a székről és háttal fordítottam magamnak. - Ne fordulj meg! - adtam ki a "parancsot" tréfásan, aztán mikor láttam, hogy hallgat rám, egy fehér selyemszalagot húztam ki a táskámból, amit az egyik üzletben vásároltam és bekötöztem a szemét vele, a lehető legfinomabban, majd pipiskedve a füléhez hajoltam. - Rám bízod magad? - kérdeztem lágyan suttogva.
Damon Salvatore Épp zsörtölődni akartam, hogy még csak nem is hagyta, hogy halljam Delena hangját, aztán elmondta, hogy már éppen aludt a kicsi, hát - némileg nehéz szívvel - de bólintottam.
- Jól van. Csak.... nagyon hiányzik - sóhajtottam. - És most mi a program? Mit tervezett a kisasszony? - húztam az ölembe újra.
Elena Gilbert Salvatore Miután megcsókolt, elnevettem magam. - Pedig igazi menekülő bajnok vagyok, százszor menekültem már meg a haláltól - kuncogtam, majd mielőtt leült, a kezembe adta a telefont és nem is volt ellenvetésem. Láttam, hogy térerő maradt és amint rányomtam a hívás gombra, pár pillanattal később már hallottam is Rose hangját. - Szia, Rose! Minden rendben veletek? Delena jól van? - kérdeztem, bár szerintem biztos volt abban, hogy ezek lesznek az első kérdéseim. Majd egy megnyugodott sóhajjal tettem le a telefont. - Delena elaludt, miután megetette és most ahogy mondta, pár ruháért elugranak a hotelba. Nincs semmi baj... - tettem le az asztalra a telefont.
Damon Salvatore Tátogtam egyet-kettőt ahogy felöltözött. Én az ellenkezőjében reménykedtem, de aztán egy halk sóhajtással engedtem az akaratának.
- De ugye tudod, hogy éjjel nem menekülsz? - kérdeztem, és finoman megcsókoltam, aztán - a behozott nadrágom zsebéből - kihalásztam a telefont, és Elena kezébe nyomtam.
- Tessék, tiéd a pálya - mondtam, és leültem, figyelmesen nézve rá.
Elena Gilbert Salvatore - Hahaha, nagyon vicces - csóváltam a fejemet mosolyogva. - Ha öt perc elég lenne neked hozzá, hát... nem tudom, mit akarnék tenni, boldog lennék, vagy teljesen csalódott. Csak fel szeretnék öltözni - kuncogtam, majd mielőtt mondott volna valamit, egy kényelmes nadrágot és egy fekete felsőt szedtem ki a csomagból és miután felöltöztem és elintéztem, amit kellett, visszatértem a konyhába. - Most már telefonálhatunk. Reméljük van térerő...
Damon Salvatore - Öt perc? - nevettem fel a fejemet hátravetve. - Hát édesem, ennyire gyors nem szoktam lenni! - csókoltam meg. - Általában egy órát erőteljesen elszórakozunk. De ha gondolod, öt perc alatt lerendezlek, de utána ne panaszkodj - szívóztam még vele kicsit, aztán elengedtem. - Jól van, jól van, értettelek, ne aggódj. Menj, intézd el amit szeretnél. Aztán... nem is tudom... felhívjuk Rose-t és Delenát?
Elena Gilbert Salvatore - Oké - raktam vissza a kést oda, ahonnan elvettem és mire visszanéztem, már el is tüntette a sonkát és a sajtot is, amit kivett. - Nem rossz... gyors volt - mosolyodtam el, majd mikor magához húzott, elgondolkodtam. - Hmm... jó kérdés, de az biztos, hogy örülni fogsz annak, hogy nem etted tele magadat - simogattam meg az arcát. - De nekem még kellene a továbbiakhoz öt perc - nyögtem ki utána.
Damon Salvatore
- Édesem, a mályvacukor kihagyhatatlan. Ragacsos, édes, de mégsem lehet abbahagyni, majd meglátod - csillant fel a szemem ahogy megtalálta a zacskót, és letette a pultra.
- Nem kell kés - legyintettem. - Igazad van, tényleg jobb, ha nem tömöm magam tele. Szóval, hagyjuk a kenyeret - és két mozdulattal magamba tömtem a sonkaszeleteket, és a sajtot is. - Vacsora letudva, egyenlőre. Nos, mi a kisasszony programja a továbbiakra? - mormoltam, és a kezét megfogva magamhoz húztam, és derekára fontam a kezeimet.
Elena Gilbert Salvatore - Te élsz már 168 éve, nekem nincs tapasztalatom mályvacukor téren - vontam vállat szerencsétlenül, majd úgy tettem, ahogy ő mondta. - Lehet, hogy mi nem vagyunk rendes család - nevettem el magamat a harmadik kinyitott szekrény után, de ott meg is találtam és letettem a pultra. - Meg is van - sóhajtottam, majd a tanácstalan arcára néztem. - Hát én nem kérek most semmit, de... a kenyér itt van - vettem ki a helyéről és az asztalra tettem. - Neked viszont jó étvágyat hozzá - vettem elő neki egy kést is.
Damon Salvatore
Kinyitotta a hűtő ajtaját, és felmértem a kínálatot, aztán nevetve hátrakaptam a fejem.
- A mályvacukorHOZ? - kérdeztem. - Vagy nagyon régen ettél már ilyet, vagy még soha - mondtam. - Egy zacskót keress, benne puha, hengeres, tíz centi hosszú cukorral, amit nyársra húzunk, és megsütünk a tűz fölött. Ha még nem ettél, majd megkóstolod. Remélem találsz, minden rendes család minden rendes nyaralóban tart ilyet - vettem ki aztán néhány szelet sonkát, és kevés sajtot.
- Kérsz te is valamit? - forgolódtam kenyér után. - Segíts ki, nem ismerem ki magam.
Elena Gilbert Salvatore (Ház)
A konyha ajtajában letett a padlóra és gyorsan a hűtőhöz léptem. - Még szerencse, hogy Rose-zal eljöttünk, különben üres lenne a hűtő - mosolyodtam el. - Mit szeretnél enni? - kérdeztem és úgy tártam ki a hűtő ajtaját, hogy belásson. - Válogass, én pedig megnézem, van-e minden a mályvacukorhoz - nyitottam ki pár szekrényt.
Elena Gilbert Salvatore (Ház)
Még sütött a nap, így nem kellett a villany. Kipakoltam mindent a hűtőből, amit kellett, beleértve az összes vásárolt holmit, egy tálba tettem a gyümölcsöt és a hozzá valókat, és a pezsgőt is kivettem, majd miután elkészültem, gyorsan felvittem a hálóba és indultam is vissza ki.
(Ház)
Rose - Igen, talán - bólintottam még mindig a kilátásban gyönyörködve - 400 éve ismerjük egymást, csak tolerálja a természetimádatomat - fordítottam hátat az ablaknak - Stefan? Ő Damon öccse, igaz? Igen, tényleg változnak az idők, de az a lényeg, hogy most jól megvagytok. Ti ketten és a baba... hát kell ennél több? - kérdeztem mosolyogva - Menjünk, segítek elrendezni a szobát.
(folyt. hálószoba)
Elena Gilbert Salvatore - Hát akkor ideális lesz nektek, ha szereted! Nate meg majd miattad szereti - mosolyogtam és figyeltem, ahogy bepakol a hűtőbe, majd a táskákból kipakolva még gyorsan betettem a gyümölcshöz valókat. - Nagyon régen nem jártam már itt és mikor utoljára megfordult a fejemben, hogy létezik ez a hely, akkor még Stefannal akartam eljönni ide - mosolyodtam el keserűen. - De változnak az idők - hajtottam össze a szatyrokat, majd a fiókba pakoltam őket. - Oké, akkor kell még ezekhez - mutattam a gyertyákra - gyufa és azt hiszem, valamelyik táska legalján lapul egy - motyogtam - Áh, meg is van - mosolyodtam el és mindkét kezembe vettem az illatos kis dísztárgyakból. - Mehetünk fel a hálószobába, ezeket szétpakolni a szobában, de jobb lesz majd akkor meggyújtani őket. Jössz te is vagy nézed a kilátást?
Rose -Akkor költöztess ide mindenkit - léptem az ablakhoz, ahol még szebb volt a kilátás - Ez nem gyönyörű, ez egyszerűen...lenyűgöző. Egész életemben szerettem a természetet. Kint ülni a fűben és élvezni a napot... nincs is ennél jobb - sóhajtottam mosolyogva - Oké, majd még meggondolom - nevettem fel és beraktam a hűtőbe a pezsgőt és a gyümölcsöt.
Elena Gilbert Salvatore (Ház)
Letettük a pultra a csomagokat és végül megálltam az ablak mellett, majd intettem Rose-nak, hogy jöjjön ide ő is. - Nézd csak... hát nem gyönyörű a kilátás? Eléldegélnék itt minden nap, de akkor túlságosan távol lennék a családomtól és a barátainktól is - suttogtam, közben a fákat, a tó vízét és a rajta csillogó napsugarakat vizslattam. - De ha akarjátok, Nate-tel majd bérbe vehetitek - kacsintottam rá.
Kezdőlap
