/Ősök villája/
Végül hazakeveredtem a bálról, és elégedetten tapasztaltam, hogy Eyal is itthon van. Korábban jó erősen el akartam verni, amiért közvetetten fájdalmat okoztam neki, de aztán hagytam a csudába.
- El sem tudod képzelni, miről maradtál le - dőltem el az ágyon báli ruhástól. - Orbitális bunyó volt!

/Középiskola/
Nagy nehezen hazavergődtem, lezuhanyoztam, és valami tiszta ruhát vettem fel...Majd elterültem az ágyon, és becsuktam a szememet...

Amikor Sarah hazaért, rögtön az volt az első dolga, hogy leüssön engem, és mikor - feltehetőleg másnap -felébredtem, már nem volt sehol, csak egy cetlit hagyott, hogy menjek el a Mikaelson-házba. Hát jó, gondoltam, és ki akartam nyitni az ablakot - ám amikor a nap sugarai a kezemhez értek, az azonnal égni kezdett.
- A francba! - kiabáltam, és visszahúztam a függönyt. Kénytelen voltam megvárni, amíg lemegy a nap. Ha nagyon muszáj...
Amikor viszont este lett, úgy döntöttem, kiszolgálom magam a ruhatárából, minek köszönhetően ráakadtam egy igencsak jól kinéző fekete ruhadarabra. Hm... van ízlése, az biztos. Magamra öltöttem, és én is elindultam a Mikaelson-rezidencia felé.
/Ősök villája/

/Leó lakása/
Hazaérve döbbenten tapasztaltam, hogy Jenna felkajálta a vérkészleteinket. Hát, lehetnék vele elnézőbb, de minek? Egy újabb jól irányzott töréssel ismét hidegre tettem egy ideig, majd lefeküdtem aludni.
Mikor felébredtem, már javában másnap volt, és elkezdtem készülődni a bálra. Lezuhanyoztam, hajat mostam, felhívattam egy fodrászt, a többit meg én magam csináltam. A végeredmény még magamhoz képest is csodás volt, amit örömmel tapasztaltam. Viszont mielőtt elmentem, megnéztem Jenna mobilját, hátha tájékoztathatom valamelyik hozzátartozóját. És lám, ki virított rengeteg képen? A hasonmás. Hát jó, kemény menet lesz.
"Gyere a Mikaelson villába" - hagytam neki egy üzenetet, mielőtt elindultam.
/Ősök villája/

Mikor felébredtem, már senki nem volt ott, csak egy levelet találtam Eyaltól, hogy menjek haza. Igen, de hogy megyek be? Bár a húga egy hisztis libának bizonyult, egész biztos igazat mondott az ajtóval kapcsolatban. Lemondóan leültem hát a kanapéra, és elkezdtem kapcsolgatni a tévét, hátha találok valami jót, de a gondolataim elkalandoztak, és a szomjúságra tévedtek. De nem mertem kimenni, így nekiálltam kutatni, hátha tartanak valahol egy kis vért. Bár egyikük sem olyannak tűnt, tartalékolhatnak, nem igaz? A kutatásom pedig sikerrel járt, az ágy alatt találtam egy hűtőládát, teli véres zacskókkal, amiknek azonnal nekiestem.

Sarah kirohanása nagyon felhúzott...Lefektettem Jennát az ágyra, és otthagytam egy levelet."Bocs, a húgom miatt...Menj haza, nem muszáj az ajtót zárni...Majd még beszélünk..Eyal".Letettem, és elindultam az iskolba fele, hátha találok valami finom falatot/folyt középiskola/

- Minek akarnám visszakapni? - nevettem fel gúnyosan. - Legalább nem akarsz tasakos vérre kényszeríteni. Különben is, ez most nem rólad szól, szóval ha nem haragszol, akkor most le is lépnék, te pedig légy boldog valamelyik macáddal - mondtam, és már el is tűntem a szobából, hogy valami áldozatot keressek. Ölni akartam.
/Folyt valahol/

-Nem mondtam hogy érdekel hogy mi a bajod...-feleltem semmit mondóan...-Látom hogy nem tetszik a Ripper Eyal....csak nem vissza akarnád kapni, az érzésekkel teli, nyápic bátyádat?-kérdeztem gúnyosan

Láttam, hogy szólásra nyitja a száját a csaj, amit én egyszerűen elintéztem azzal, hogy egy jól irányzott csavarral kitörtem a nyakát. Azzal legalább egy jó ideig ájult marad.
- Miért érdekelne, mi a bajom? Téged eddig is csak az idegesített, hogy épp kinek a vérét szívom, vagy kivel találsz egy ágyban - jegyeztem meg dühösen. - Majd elviszem őt pár nap múlva valami rokonához - mutattam a földön fekvő nőre.

-Fejezd már be az Isten szerelmére!-ordítottam rá.-Idefigyelj! Megmondtam, megveszem neked, ugyan ezt, csak ne hisztizzél már!-mondtam dühösen-Hazafog tudni menni, hidd el.-néztem Sarahra, még mindig dühösen-Azt áruld el mi a bajod,mert már rohadt ideges vagyok!

- Kussolj. Nem vagy te olyan régóta vámpír, hogy kötekedhess velem - fordultam a lány felé. - Miért nem adod rá a TE ruháidat? - kérdeztem. - Miért kell az enyémeket? Senkit nem izgatna különösebben, ha férfiruhát húzna, de engem igencsak izgat, hogy mindenféle jöttmentre, akiket csak egy menetre viszel el, ráadod az én ruháimat, amiket én vettem, és amiket én szeretnék hordani - feleltem. Jó, persze, nem nagy dolog, de legalább tudok min hisztizni, amihez jelen pillanatban igencsak kedvem volt. - És arra nem gondoltál, hogy valószínűleg haza sem fog tudni menni? Tudod, ajtók - mutattam rá a nyilvánvaló tényre a belépéssel kapcsolatos szabállyal. - Felőlem aludhat napközben a sikátorban is, hogy ne égjen meg, de nem kellett volna idecsődítened.

- Hé, ne akadj már ki ezen! - csattantam fel. - És ne is ribancozz le, mert nem szeretem, ha ilyen jelzőkkel illetnek! Mi csak elszórakoztunk egy kicsit -feleltem dühödten a lány feltevéseire.

Sarah is megjött...-Húgi...ne csináld már a feszkót.-mondtam egy sóhajjal.-Nincs mibe hazamennie, szóval ráadtam a tiedet...Majd veszek másikat.-mondtam még egy sóhajjal.

/Hotel/
Ismerős vérszag csapta meg az orromat a lakásban, bár ez lassan mindennapossá fog válni. Az előtérben pedig szétszaggatott női ruhadarabok hevertek, amik szerencsére egyáltalán nem emlékeztettek Emily illatára. Ha hinnék istenben, tuti hálát mondanék neki érte. Azonban, amikor a hálóba értem,a zonnal vad düh fogott el, látva, hogy a csajra az én ruháimat aggatta rá.
- Ki ez a ribi, és miért az én ruháimat aggattad rá? - kérdeztem felháborodva. Oké, biztos csak megkattantam az érzelemhullámtól.

- Kösz - húztam fel magamra a húga ruháját, és nagyban reméltem, hogy nem fog mostanában betoppanni. Nem repesnék az örömtől, az már biztos. Főleg nem úgy, hogy épp az ő ruháit viselem, amik nem mellesleg túl kicsik rám. Talán ennyit híztam volna mostanában? Ha igen, úgy tűnik, örökre ilyen fogok maradni.

-Nem fogja zokon venni.-kacsintottam rá, és vettem elő valamilyen ruhát. Bugyit, is.-Remélem jó lesz.-nevettem

- Hát nem volt rossz - jegyeztem meg egy csókot nyomva a mellkasára. - De most mit vegyek fel? - kérdeztem tőle, mert fogalmam sincs, miben menjek haza. - Lopjam meg a húgod? - kuncogtam.

Éreztem, hogy teste megfeszül, és ennyi kellett nekem is..Már csak azt éreztem, hogy én is elélvezek....Letettem az ágyra,és egy csókot nyomtam az ajkaira.-Hát, ez nem volt rossz.-nevettem

Kénytelen voltam felnevetni a kérdésén, mert a saját vérem valahogy egyáltalán nem ízlett, de ezt biztosan tudta. Aztán inkább már felnyögtem egyre gyorsuló mozdulatait érezve. A testem megfeszült, felkészülve az elkövetkező másodpercekre.

Egyre gyorsabban mozgattam, és hevesebben szívtam a vérét,majd megcsókoltam.-Hogy ízlik a saját véred?-kérdeztem pimaszul...

Elég heves volt, ami kifejezetten tetszett. Sőt... Érdekes módon még azt sem bántam, hogy a nyakamba harapott. Már az sem fájt úgy, mint korábban. Minden más lett.

-Tudom, nem a legjobb...De megteszi nem?-kérdeztem , és megcsókoltam a véres száját, majd lehúztam bugyiját, saját nadrágomat, és egyből belehatoltam...Megfogtam, felemeltem fenekénél, és úgy mozgattam őt, majd én is beleharaptam nyakába.

- Éhes vagyok - jegyeztem meg, miközben a fogaim máris rátapadtak a nyakára. Nem volt olyan finom, mint az embervér, de elment. Szerettem, ha irányítanak, ezért aztán visszahanyatlottam az ágyra, és vártam, mit tesz. Amúgy is, hiába néz ki fiatalabbnak, ha igazából idősebb nálam.

Vámpír sebességgel lelöktem,az ágyra,és leszakítottam a nadrágot.Végigcsókoltam testét,és megcsókoltam ajkait.-Kérsz vért?-kérdeztem,és mutattam a nyakamra

- Kár, hogy már vér nincs rajta - vigyorogtam, miközben viszonoztam a csókját, majd először óvatosan kigomboltam az ingjének felső részét, majd türelmemet veszítve leszakítottam róla azt. Biztos a vámpírlét teszi, de egyelőre nagyon élvezem.