Az ágyra hajítottam.-Ha tudni akard, nemrég találkoztam vele, és igen csak elbeszélgettünk! Szóval nekem ne vágj olyat a képembe amit nem tudsz!-mondtam már én is kiabálva...-De tudod mit elegem van!!! Csinálj amit akarsz.-mondtam egyre idegesebben,és a polcba rúgtam ami szét szakadt...Majd hallottam hogy egy szomszéd jön, hogy mi a baj, kinyitottam, és egyből eltörtem a nyakát. Majd a folyosó végére dobtam..

Hamar ugrottam, és kitekertem a kezéből a mobilt, majd nemes egyszerűséggel rátapostam, hogy összetörjem. Mikor ez nem vált be, a falhoz vágtam, és az már nagyobb sikerrel járt. Nem fogja felhívni Leót, az már egészen biztos.
- Baszódj meg! - sikítottam. - Te legalább csak megcsináltad annak a Jasmine-nek a kölyköt, és azóta felé sem szagolsz, nekem meg meg is kell szülnöm! - üvöltöttem a képébe.

-Jó vicc húgocskám, de nem érdekel a fenyegetésed!-mondtam a szemébe, és elővettem a telefonját Sarahnak...Majd előkerestem leonardo nevét.-Na szóval, felhívjuk a kis leót, hogy apa lesz...-mondtam gúnyosan-Vagy nem ő lesz az apja?-kérdeztem továbbra is gúnyosan, és tárcsáztam a számot.

- Jól jegyzed meg - léptem közelebb hozzá fenyegetően. - Ha csak egy ujjal is hozzáérsz Leóhoz, akkor a pöcsöd rövid iőn belül a seggedben fog kikötni. Értetted? - kérdeztem. Oké, kezdtem nagyon ideges lenni rá. Miért nem hagyja annyiban a dolgot? A saját szarom... JA, elnézést. Talán igaza van. Ő a bátyám, de mégsem ölheti meg a gyermekem reménybeli felnevelő apját. Még ha nem is Leo lenne a biológiai, talán megérti, mennyire fontos ez neki...

-Jó , ha már itt tartunk! Ha Gabe nem is volt....De Leonardo? Esetleg a korcs, Nevil?-mentem egyre közelebb, és megfogtam a karját, kicsit erősebben.-Válaszolj!! Ki az apja.-mondtam, és elengedtem a kezét.

- Ne forgasd ki a szavaimat! - üvöltöttem vissza. Na jó, inkább sikoltoztam, ami elég érdekesre sikeredett, lévén, hogy a könnyeim ismét eleredtek... HÜLYE RIBANC! - üvöltötte egy hang a fejemben. Legszívesebben kussolásra intettem volna, lévén hogy én élvezem ezt a dolgot, és ne próbáljon bűntudatot ébreszteni, de hát... ami nem megy, azt kár erőltetni. - Csak arra kértelek, hogy ne bántsd Gabe-et... Leót meg főleg ne! Különben is, gabe évek óta nem talált célba, és nem most fogom közel engedni magamhoz - forgattam meg a szemeimet.

-Szóval meg akarsz ölni? Hát tedd meg!! -mondtam egyre dühösebben-Gyerünk Sarah....Tedd meg, mert nem fogom leállni, míg egyikőjük is életben marad! Bár az lehetetlen hogy te engem megölj! Te nem fogsz tudni megölni!! Érted??? SOHA!!!-mondtam szemébe

Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Eyal ideges, én meg kb tehetetlen, hogy mihez kezdjek. OKé, elismerem, az apa tere bizonytalan, de Gabe... hát, amióta csak ismerem, egy ujjal sem nyúlt azon testrészeimhez, amihez nem kellett volna. Vagy esetleg mással sem... Nem is értem, miért kell azt feltételezni, hogy vele is összefekszem. A barátokat meg a kalandokat nem szeretem keverni.
- Egyiket sem ölöd meg, különben én öllek meg téged! - sziszegtem az arcába. - Az életemet adtam volna érted, ha szükség van rá, te meg kiakadsz egy ilyen apróságon? - kérdeztem.

Terhes? Hirtelen köpni , nyelni nem tudtam.-Ha megbocsájtasz..-mondtam, teleengedtem a mosdót, jéghideg vízzel, és beletettem a fejemet.Megmostam az arcomat. Legurítottam vagy két pohár Whiskey-t, és megittam két liter hideg vizet. Majd visszamentem.-Terhes vagy???!!!??!! Még is mi az hogy terhes vagy????-kérdeztem dühösen-Hát ezt nem hiszem el! Ki volt az? Az a nyamvadt ember? Vagy a régi jó barátod ,a korcs?? Vagy még jobbat mondok, az a szerencsétlen Nevil???!!!-egyre idegesebb lettem, és belevágtam a falba, ami átszakadt.-Kinyírom mindet! Mind a hármat kinyírom! Nem érdekel hogy kitől van!!! Mind a három megdöglik.-mondtam már gonosz hangon..

- Én maradtam ki? Te nem jöttél haza, amikor én itthon voltam - vágtam vissza. Mégsem szóltam neki egy rossz szót sem. - Ha ennyire érdekel, terhes vagyok. Fogalmam sincs hogyan, de az vagyok - motyogtam.

Láttam rajta hogy nem mond igazat..Ismertem hisz a húgom.-Nem mondasz igazat!-mondtam a szemébe nézve, és két kezembe vettem az arcát.-Mondd el mi a gond...Hol voltál? Miért maradtál kint ennyi ideig?-kérdeztem halkan, és végig szemét néztem.-Az igazat akarom Sarah! Mi a baj?!

Hallottam, hogy Eyal hazajött, ne meg tudtam, hogy odajött hozzám. És természetesen az volt a legelső kérdése, hogy miért sírok... Hát, erre most milyen választ adjak? Sajnos a hormonokra normál esetben nem foghatom, pedig ahogy elnéztem az emberlányokat, az nagyon jól ment nekik...
- Semmi... semmi baj - töröltem le a könnyeimet. Nem akarom, hogy azt higgye, valami baj van. Meg azt sem, hogy megtudja, mi a helyzet. Ráér majd, ha meglátszódik, nem igaz? Ugyanakkor... a testvérem. Na mindegy, próbálja meg kiszedni belőlem.

/pub/
Kicsit dühösen jöttem hazafele, de mire hazaértem megnyudotam, beléptem az ajtón, és a húgi otthon volt.-Szia Sarah.-mondtam mosolyogva, és odamentem, majd láttam hogy sírt.-Mi a baj, kishúgom?-kérdeztem halkan

/Kórház/
Hazaérve valahogy semmi sem tűnt már olyan... jónak. Bár ha igazat akarunk mondani, soha, semmi nem volt jó. Főleg nem most. Mihez fogok én kezdeni egy gyerekkel, aki miatt Leó tutira hallani sem akar majd rólam? Egyáltalán mi lesz akkor, ha Eyal is kipenderít a lakásából mondván, hogy a húga egy ótvar ribanc? Na jó... akkor dőlne össze a legkevésbé a világ, mert a csalásaimnak köszönhetően van elég pénzem saját házra.
Inkább az ágyra borultam, és sírtam... ki tudja meddig, ki tudja, melyik ok miatt, de sírtam, és eléggé keservesen, ami azt illeti.

/Hotel/
Mikor hazaértem, Eyal még mindig nem volt sehol, de nem igazán aggódtam érte. Nagyfiú már... Inkább hullafáradtan bedőltem az ágyba, és pár perc múlva már úgy aludtam, hogy innen bizony senki nem kelthetett volna fel, még az sem, ha Eyalt véletlen megtámadják.
Másnap reggel nem indult valami kellemesen a napom. Sőt, mondhatni rémisztő volt! Kezdjük ott, azzal a furcsa érzéssel a torkomban, ami hasonlított a verbéna marására, csak gyengébb volt. Aztán, a következő percben már nem a marást éreztem, hanem valami keserű, maró folyadékot, ami eléggé kikívánkozott belőlem, ezért csak úgy sprinteltem a mosdóba, és a vécékagyló fölé görnyedve adtam ki magamból azt az izét. És akkor jöttem rá, hogy amit csinálok, az a hányás... És én mióta vámpír vagyok, nem hánytam. Ez nem normális. Vámpírt csak a telihold miatt láttam hányni, egyébként nemigen. Hová menjek? A kórházba? Minimum meg kell igéznem érte a személyzetet, meg talán nem is tudnak mit kezdeni, de ez volt az egyetlen tippem. Lezuhanyoztam gyorsan, felvettem valami tiszta ruhát, és már indultam is.
/Kórház/

Azért... eléggé rosszul esett, hogy csak úgy otthagyott. Engem nem hagyhatnak ott csak őgy, főleg akkor nem, ha már ennyire bele vagyok melegedve a dolgokba. Rohadt szemétláda! Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, majd mielőtt még bárminemű jelét is adhattam volna megbántódottságomnak, fogtam a slusszkulcsomat, és lerohantam a motoromhoz. Mázli, hogy már megérkezett, legalább tudom is használni.
/Valahol a határban/

Igen csak csodálatos látvány volt, Sarah, ahogy vetkőzött....De sajnos kaptam egy telefont, miszerint sürgősen el kell menjek. Sarahoz sétáltam, elég vadul megcsókoltam, közben, simogattam hasát.-Ha visszajöttem, ezt folytatjuk.-adtam még egy puszit ajkaira, majd még egy csókot adtam nyakára..De ekkor elmentem./folyt valahol/

- Mondj valami újat - tettem a csípőmre a kezemet. Azért jól esett a bókja, sőt, jobban, mintha mástól kapnám, de én tudtam mindezt magamról. - Vagy teperj le, vagy akármi. Mihez kezdesz egy meztelen nővel? - incselkedtem, miközben a melltartóm pántját csatoltam kifelé. A ruhadarab hamarosan lehullott rólam, és máris a bugyim felé nyúltam. Nesze neked Eyal, ne most gyere haza! - gondoltam.

Kint vártam hogy jöjjön, és jött is...Egy szál fehérneműben, és egy szál melltartóban. A lélegzetem is el állta ahogy megláttam.-Sarah...gyönyörű vagy.-suttogtam

Hamar végeztem, bár utána még egy ideig a fürdőben ültem. Mire vártam? Nem tudom, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy lefelé kapkodom a ruháim, majd egy szál fehérneműben sétálok ki elé. Mért is ne?

-Igen, ahogy mondod, úrinő vagy.-nevettem halkan, és néztem ahogy fésüli szép haját. Ekkor odamentem, és adtam egy puszit az arcára.-Hagylak, had szépítsd ki magadat.-mondtam egy apró mosoly kíséretében , és kimentem.

- Meglehet, de úrinő vagyok. És egy úrinő akkor is ad magára, ha a programja miatt épp... Újra kócos lesz - jegyeztem meg, miközben megfordultam, hogy egyenesen a szemébe nézzek. Minden tartásom, minden ellenségeskedésem elillan vele szemben. A fenébe is, megtörte a falaimat! A falakat, amiket azért állítottam fel, hogy soha ne legyek szerelmes. Most meg őrülten vágyom rá, és csak örülni tudok annak, hogy a nőknél nincsenek annyira látszódó jelek. - Nem mindig tartottam így magam - jegyeztem meg. - Úgy értem, évszázadokkal korábban én is romboltam szét családokat - hunytam be a szememet. Az a kisfiú, és ami a szemében volt, észhez térített. És egyben vér és egyéb szajhává is tett. Meg bűntudatot is ébresztett bennem.

Elmosolyodtam mikor elment fésülködni, és utána mentem.-Fésülködés nélkül is gyönyörű vagy.-mosolyogtam, és a fülébe súgtam, majd elhúzódtam tőle.

- Nem zavartál meg - ráztam meg a fejemet. Ugyan, ő? Soha... - Bár egy kis fésülködés rám férne - túrtam bele a hajamba. - Egy pillanat! - mondtam, majd eltűntem a fürdőszobában.

Bementem, és leültem a kanapéra.-Ennek örülök.-mosolyogtam rá-Ugye nem ébresztettelek fel, mert ha igen, akkor hagylak aludni.-mondtam kedvesen