Hol is kezdjem? Talán az elején kéne, hisz… na akkor, hát ma nem is tudom, hogy milyen nap van, lehet lesz valami üzleti találka, de nem aggódom, hisz annyira most nem is izgat semmi sem, hisz tegnap este az a szőke bögyös cicababa lefoglalt elég jól is, be kell látnom elég ügyes volt, ahhoz képest hogy ez volt neki az első és egyben utolsó estéje is. Miután megvolt a megfelelő testmozgás, megmutattam neki a kék szobámat, ami nem nagyon tetszett neki, miután a kezét a székhez szögeltem, nem is értem hogy miért rinyálnak ennyit az egyszerű halandók, csak azért vannak, hogy táplálkozzak belőlük és szórakozzak velük, semmi másért nincsenek ezen a földön… Túl sokat képzelnek magukról, ideje lesz őket kicsit észhez téríteni, hogy hol is van valójában helyük.
Épp elmélyültem a papírok között, mikor megcsörren a telefonom a legtávolabbi helyen, majd egy másodperc múlva már fel is vettem a telefont, mondtam már, hogy a vámpírságnak mennyi jó oldala van? Gyorsaság, erő és meddőség. Legalább nem szórom szerte szét a magjaimat, és ezáltal nem kell gyerektartást fizetnem, a sok nő jó sok pénzt szívhatnának le rólam, de nem tudnak… vámpírnak lenni királyság, bár jobban jártam volna ha nem veszem fel a mobilomat, hisz elméletileg van valami megbeszélt találkozom Mystic Falls-ban, amiről lövésem sincs, hogy mi lehet, de ha nem akarok nagyon-nagyon sokat késni, ami illetlenség lenne… szóval gyorsan összekészültem, felvettem egy fekete koptatot farmert és egy fekete hosszúujju puma inget vettem fel, és persze a napszemüveg is elhanyagolhatatlan volt…
Mondtam már, hogy mennyire utálok sokat vezetni? Mindig megéhezem ilyenkor, és az egyik bezinkúton el is kezdtem kaja után kutakodni, de csak egy közepes vöröset találtam, hát be kell érni azzal, amink van, vagy… Azzal kell élnünk, amink van… nem is tudom, hogy hogy van ez a baromság. Meglepett a vére aromája, olyan édes volt, hogy hiába is akartam volna leállni, nem ment volna, pont ezért csapoltam szárazra a csajt… Miután végeztem, bevágtam az egyik mosdóba, megigazítottam a hajam, lemostam a vért az arcomról, majd indultam is tovább… Remélem nem csak értelmetlenül utaztam le ennyit, ha így lenne, akkor dühöngeni kezdek, és annak sosincs jó vége.
Megérkeztem abba a kis erdei bárba, ahol meg volt beszélve a találka. Ránéztem az órámra, még bőven volt időm, ezért számba kaptam egy szál cigit, majd szép lassan elszívtam a cigarettám és beléptem a bár ajtaján. Nem számítottam semmilyen ismerős arcra és senki sem volt az. A tárgyaló partner késik és nem tudom, hogy hogyan meri ezt megtenni, ha megérkezik végre, akkor lehet teszek vele egy rövid látogatást a szobámba, hogy megtanulja a leckét, bár ha megtanulja, akkor soha többet nem tesz ilyet, mert nem lesz alkalma… Majd a mosdó felé vettem az irányt, miért is? Vér szaga csapta meg az orromat, és épp rohadt éhes vagyok, szóval… kitudja… A vér szag a női mosdóból árad, hát nem vagyok ijedős típus, ismerem a női test összes kis zúgát, láttam már mindent. Azonban mikor kinyítom az ajtót, nem épp egy olyan arcot pillantok meg, akit látni akarok…
– Mi a szart keresel itt? – Csattanok fel, mikor tudatosul bennem, hogy az előttem álló vámpír lány nem más, mint Milena. Nem igazán akartam vele összefut i, jobb lett volna, ha nem is kerül a szemem elől, már évek, évtizedek óta nem találkoztunk, és nem igazán vágytam erre a találkára, ez a csaj egy kegyetlen, és megállíthatatlan vámpír, akivel érdemesebb megtartani a távolságot. Azonban mellé suhanok és kitépem a lányt a karjaiból, majd szemfogaimst belemélyesztem kecses nyakába és vére ízét kezdem el ízlelni. Hmmm… édes, ízletes…

Épp elmélyültem a papírok között, mikor megcsörren a telefonom a legtávolabbi helyen, majd egy másodperc múlva már fel is vettem a telefont, mondtam már, hogy a vámpírságnak mennyi jó oldala van? Gyorsaság, erő és meddőség. Legalább nem szórom szerte szét a magjaimat, és ezáltal nem kell gyerektartást fizetnem, a sok nő jó sok pénzt szívhatnának le rólam, de nem tudnak… vámpírnak lenni királyság, bár jobban jártam volna ha nem veszem fel a mobilomat, hisz elméletileg van valami megbeszélt találkozom Mystic Falls-ban, amiről lövésem sincs, hogy mi lehet, de ha nem akarok nagyon-nagyon sokat késni, ami illetlenség lenne… szóval gyorsan összekészültem, felvettem egy fekete koptatott farmert és egy fekete hosszú ujjú puma inget vettem fel, és persze a napszemüveg is elhanyagolhatatlan volt…
utálok vezetni, mindig van egy sofőröm, de mivel ma miden teljesen kiment a fejemből, ezért nem volt tartalékban egy sem... Milyen szar néha az élet, el sem tudom hinni, hogy miért nem igéztem meg eddig valakit, hogy vezessen helyettem, de már mindegy... Bár vezetés közben megéhezem , és az egyik benzinkúton el is kezdtem kaja után kutakodni, de csak egy közepes vöröset találtam, hát be kell érni azzal, amink van, vagy… Azzal kell élnünk, amink van… nem is tudom, hogy hogy van ez a baromság. Meglepett a vére aromája, olyan édes volt, hogy hiába is akartam volna leállni, nem ment volna, pont ezért csapoltam szárazra a csajt… Miután végeztem, bevágtam az egyik mosdóba, megigazítottam a hajam, lemostam a vért az arcomról, majd indultam is tovább… Remélem nem csak értelmetlenül utaztam le ennyit, ha így lenne, akkor dühöngeni kezdek, és annak sosincs jó vége.
Hát megérkeztem végre, mit is mondjak? sokkal jobb helyre számítottam, nem épp szeretem a ilyen kis eldugott helyeken való találkákat, talán vannak erre vadászok is, akik reménytelenül próbálnak majd megölni, de annyira értelmetlen, pszichopata vagyok, elszórakozom velük, letépem az ujjukat, karukat, majd megitatom a véremmel őket, majd megint letépem valamijüket, majd megint megitatom és ez egy így periodikusan, míg meg nem unom és szét nem szaggatom a testet. Ránéztem az órámra, még bőven volt időm, ezért számba kaptam egy szál cigit, majd szép lassan elszívtam a cigarettám és beléptem a bár ajtaján. Nem számítottam semmilyen ismerős arcra és senki sem volt az. A tárgyaló partner késik és nem tudom, hogy hogyan meri ezt megtenni, ha megérkezik végre, akkor lehet teszek vele egy rövid látogatást a szobámba, hogy megtanulja a leckét, bár ha megtanulja, akkor soha többet nem tesz ilyet, mert nem lesz alkalma… Majd a mosdó felé vettem az irányt, miért is? Vér szaga csapta meg az orromat, és épp rohadt éhes vagyok, szóval… kitudja… A vér szag a női mosdóból árad, hát nem vagyok ijedős típus, ismerem a női test összes kis zugát, láttam már mindent. Azonban mikor kinyitom az ajtót, nem épp egy olyan arcot pillantok meg, akit látni akarok.. Mi a faszt keres ez itt, megint megkeseríti az életem.
Nagyon nem akartam vele összefutni, már jó ideje nem láttam és az nagyon is tetszett úgy, ahogy van, mert... bonyodalmas volt az életem, mikor vele voltam. gondolom ő is megvan lepődve, hogy találkozunk, maximum csak jól rejtegeti magában, azonban mikor megkínál, akkor közelebb lépek, éhségem jelei megmutatkoznak, de bekapja az ujját, én meg elmosolyodva tépem le a fogaimmal a nő fejét és nyomom a mellkasához, kissé morbid jelenet, de mit érdekel engem ez? – Tessék, ajándék tőlem. – kacsintok rá és mosolyodom el. Annyira letépném a fejét, de emellett jól meg is dugnám, de ez mindig is így volt, és semmi sem változott. Nagyon nincs kedvem itt lenni vele, de amilyen egy örült ribanc, inkább nem hagyom itt egyedül, inkább érdekel, hogy mit fog reagálni. Majd szavaira felnevetek, szóval újfiú lennék, Színjátékot kel játszanom, már látom előre... A falhoz lököm, közel simulok hozzá, arcunk majdnem összeér és mélyen a szemeibe nézek.
- Ha újfiú vagyok, akkor miért nem tanítasz be? - kérdezem tőle kacsintva és érzem előre, hogy nagyon is ki fog akadni, annyira szerettem, mikor mérges volt, így átgondolva és legutóbb mérges tegnap előtt voltam, egy nőnek a szívével jéghokiztam a férjével, nagyon élveztük, majd amerikai fociztunk a fejével, de nem volt olyan tartós, pár rúgás után megviselt lett... Bár a férje is egy morbid barom volt, mert a feleségei melleivel akart "párna csatázni", kinek vannak ilyen beteg ötletei? A fejfoci még elmegy, de ez már nagyon nem, szóval feltéptem a fogaimmal torkát, és bedobtam egy kukába, egy újabb "állattámadás". ha ellökött volna magától, akkor egy újabb kérdésére újra hozzásimulnék és mosolyogva nyitnám szóra az ajkaimat.
- van még befejezetlen ügyünk,drágám. - kezemet a mellére tapasztom, majd megcsókolom és kezem szép lassan csúszik lefelé, az egyik legszeretettebb női testrész felé, azonban lassan ideje lenne félnem tőle, mert... ez már biztos, hogy baromira felhúzza, de mit érdekel, csak nem öl meg itt, hisz van egy múltunk és igazam volt... volt egy befejezetlen ügyünk, de azért a csókot gyorsan megszakítom. - Messze laksz innen? Mehetnénk fürdeni egyet együtt a sép emlékek kedvéért.

Az élet egyesek szerint kiszámíthatatlan, de én úgy vagyok vele, hogy mindent csak a sors akart úgy, ahogyan történt. Mielőtt vámpír lettem volna, senki voltam, tényleg egy senki, de most változott a kocka, csúcsragadozó lettem, aki nem fél senkitől. Na jó, talán picit tartok az átváltoztatomtól, de nem félek már tőle sem borzalmasan, mióta vannak ezek az új vágyaim. Szeretem a kék szobámat, annyira egyedi, tökéletes és megmunkált benne, minden egyes nap teremtek benne valamit, amit senki sem mer, mert félnek attól, hogy az emberek mit szólnak ha kiderül róluk, hogy gyilkosok. Mindenkiben ott van a hajlam, csak vannak akik engednek a vágyaiknak és olyan tökéletes példányok lesznek, mint én. Semmi sem zavar az életben, becsületes vagyok többé-kevésbé, hisz nem más emberek pénzét lopom, hanem a sajátomat költöm.
Tudjátok mi a legjobb több órányi vezetés után? Az a legjobb, mikor az orrodat valamilyen édeskés vér szag csapja meg, hisz tudod hogy valaki táplálkozik, szóval csak nem bánja, hogy csatlakozni kívánok hozzá, hisz egy tökéletes lény társaságában lehet, ha meg még csinos vámpír csaj lesz, akkor ott helyben kielégítem az iránta termelődőtt igényeimet, na de ne ennyire sietősem… előbb deritsük ki, ki van bent. Nem mondom, hogy örülök annak, amit látok, talán jobb lett volna, ha nem is jövök ide, hisz Milly volt az… én meg rendes pasi módjára ajándékoztam meg, odaadtam neki áldozata fejét.
– Hát ismersz, nem vallhatok kudarcot és szégyent előtted baby. – tudjátok mi a legnagyobb bajom vele? Hogy még nem engedett be a lábai közé, ha már egyszer megdughattam volna, akkor sokkal jobb lenne most minden, nem pedig itt faszakodnánk és szívatnánk egymást, de dugás helyett csak távozás volt. Sose felejtem el azokat az estéket, mikor vele akartam fürdeni, áhhh igen, a régi szép idők, és ő is szép volt, domborulatos és szexy, semmit sem változott, még mindig oly kivántos, mint mindig.
Forgatja a szemeit, mint mindig mikor valami nrm nyeri el a tetszését, de valahogy kicsit elszomorodom, mikor odébb vágja az ajándékomat, legalábbis látszólag, holtra leszarom, hogy mit csinál vele. Nem is tudom, hogy mit reagáljak erre, amit mond, inkább csak ciccrgek. - Drágám, ezt bebuktad, mert én sosr fogok takarítani, szóval te kezdtél falatozni, te állj neki. - még hogy én takarítani? Minek néz engem ez a nőszemély? Tudtommal nincs ráírva a homlokomra, hogy balek, de jobb megnézni gyorsan a tükörbe, bár mikor meglátom, hogy szexy, tökéletes, Istenkirály tükörképemben nem köszön vissza a balek felirat, megkönnyebülök.
- Kis gyerek? Drágám többet tudok mutatni neked, mint eddig az összes hímnemű együttvéve, a kupi mrg jó, régebben szeretted, mikor még normális voltál. - nem is tudom, hogy hogy hagyhatta rl ilyen dolog a száját, de próbálom kompenzálni, mikor légzsákjaira rácuppanva csókolom meg.
Nem tart sokáig a csók, mert ez a nyomorék picsa mima faszt csinál? Na mit? Megfogja a csuklomat és arrébb tol magától. Én már kezdtem volna beindulni, mikor ő leállít, soha senki sem fogja megérteni a nőket és ahogy a mondás tartja: Az első férfi aki megértette a női agyat, belehalt a röhögésbe. Én nem akarom megérteni őket, nem akarom tudni hogy mire gondolnak, csak tegyék szét a lábukat, etessenek meg és szórakoztassanak.
Szavain felhúzva magam villámgyorsan előtte termek és oly erősen lököm a fal felé, hogy az bereped és nyomot hagy, Milly teste nyomát… nem, még nem nyugodtam le és mivel tudom, hogy még fáj neki és gyenge, megragadom a torkát és úgy emelem fel, jóval magasabbra, minthogy a lába elérje a talajt.
-Na ide figyelj! Te nekem ne parancsolgass és ne oktass ki! Ki a szarom vagy te? Ha megtudtad volna tenni azt, hogy lefekszel velem, most nem tartanánk itt és felőlem oda mész ahova akarsz! - ordibálok vele és nem a kis aranyos, kisfiús Tommie áll most itt, megváltoztam és ezt most ő is érezheti, szóval jobb ha szót fogad és befogja a pofáját!

Azt sem tudom, hogy mit gondoljak azzal kapcsolatban, hogy újra látom őt és itt van velem. Egyrészt marhára örültem, másrészről pedig baromira ideges voltam.. Nem esett jól, hogy elváltunk egymástól, annyira jó volt vele lenni és szerettem is mellette lenni, voltak kis gyerekes csínyeim, de semmi nagy dolog nem volt. Néha bemásztam hozzá, néha aludtam vele sunyiban, de semmi több, mert többet nem engedett. Ő változtatott át, mióta vagyok most vámpír, de nem tudok hálás lenni, mert az egyetlen dolog, ami miatt halhatatlan akartam lenni az ő volt, mert egy kis utcai ski beleszeretett a legmenőbb lányba a világon. Nem is tudom, hogy mit gondoltam akkor, hisz sose volt és sose lesz az enyém, én nem kellek neki mert nem tudja, hogy mi a jó neki, én vagyok a legjobb számára, csak még nem jött rá.
– Figyelek.. Mond! – mondom neki mosolyogva és tudjátok hogy miért mosolygok? Hát azért mert sikerült felidegesítenem és én azt annyira élveztem, hogy el sem mondhatom. Annyira sokszor tettem ezt és mindig is tetszett nekem az, hogy ideges volt.. Jól állt neki a piros, bár elpirult volna egyetlen egyszer is, amikor velem volt, de nem tette... Véletlenül sem tette meg. - Elviselhetetlen? Én? Néztél már tükörbe? - teszem fel a kérdést ingerülten, de nem tudom hogy hogyan lehet valaki ennyire.. Nem, erre nincs megfelelő szó, csak egyszerűen az idegeimre megy azzal, hogy ilyen... Miért nem tud egyszerűen megcsókolni és megadni nekem azt, ami jár? Mert igenis megjárt ez nekem! Muszáj megadnia, hisz életem legnagyobb részében vele voltam és mellette is akartam lenni, de ránézni is fáj, hiába gondolok minden faszságot, akkor is szar látni azt hogy egyszer elhagyott a picsába és újra képes lenne rá.
Azt az egyetlen egy dolgot akarta megtenni, amit nem kellett volna, nem akartam hogy megint végig kelljen azt néznem, hogy kisétál egy ajtón és soha nem tér vissza hozzám... Fel kellett dolgoznom valahogy, hogy elhagyott, minden kurvának, ribancnak, olcsó vérű faszéhes ringyónak elmondtam maár, de m igazán segített, mert ahogy megláttam.. Mi a faszt érdekel engem? Leszarom ezt az egészet, hát a picsába is hogy ilyenekre gondolok! Nem szabad, nem szabad agyalnom rajta, mert becsapom magam, nincsenek érzéseim és soha nem is voltak! Nem érdekel ha elmegy, de mégis a falhoz vágtam majd torkánál fogva emeltem fel a földről. - Hogy ki vagyok? Tommie Arogonte, egy üzlet ember és az a férfi, aki felépített egy nagy vállalatot egyedül, de emellett egy pszichopata gyilkos is vagyok. - foglalom neki össze gyorsan a lényeget, mert nem akarom feleslegesen koptatni a számat, nincs értelme, úgyis ismer, hogy milyen vagyok valójában, nem igaz? Sose voltam egy kis gyenge senki! Mindig is egy erős férfi voltam akinek nem kellett senki sem, hogy elérjen valamit! - Az a srác akkor meghalt, mikor otthagytad egyedül! - mondom neki és úgy köpöm a szavakaty mint mások a mérget! Nem is tudom, hogy miért pazarlom rá az időmet, semmit sem akarok már itt és az üzletelő fél sem jött meg, nem érzem a jelenlétét... Elkéne engednem, nem kéne vele lennem és rá gondolnom többet, de nem tudom csak úgy elfelejteni..
Majd felemeli a kezét és az arcomra teszi.. Belenéz a szemembe és végigsimít az arcomon. Miért teszi ezt? Miért ilyen emberi velem? Nem kéne ezt tennie, nem kéne idegesítenie, mert még ebből nagyobb baj lesz és az nem lesz jó! De nem leszek idegesebb, sőt lenyugszom és ellágyul a tekintetem m tudom, hogy mi van velem! - Csak ne hagyj el mégegyszer, kérlek! - mondom neki lágyan, elengedem a torkát és derekánál fogva magamhoz húzom és puhán és lágyan ajkaira helyezem az ajkamat, lágyan csókolom és nem követelőzően, remélem nem taszít el, ezekután nem teheti.

– A-a-a! Én szoktam tükörbe nézni és néha elgondolkodom rajta, hogy hogy lehet valaki olyan jóképű, mint én. – mondom neki, miközben belenézek a mosdó tükrébe és megigazítom a nyakkendőmet, mivel kicsit elcsúszott és rosszul is áll. Nem tudom, hogy hogyan feltételezheti rólam azt, hogy nem szoktam tükörbe nézni, sokat nézem magam.. Szerintem szerelmes vagyok önmagamba és tudjátok néha nemet mondok magamnak, az úgy izgibb, de.. ezt a szövegemet is ellopta az egyik írónő.. Na jó, én magam igéztem meg, hogy ezt írja bele a könyvébe. De most nem is ez a lényeg, szóval ott tartottunk, hogy jóképű pasi vagyok és tudjátok senki sem tagadhatja, hogy én egy görög fél.. nem is fél, én egy görög Isten vagyok, egy Adonisz. Egyesek ezt nagyképűségnek nevezik én meg csak tisztában vagyok az adottságaimmal és azokkal a dolgokkal, amikkel születtem.
Nem tudom, hogy miért de elkezdtem fojtogatni és minden olyan agresszívvá vált, de tudjátok hogy nekem van igazam és megérdemelte. Nem tudom kinek képzeli magát ez a betokosodott ribanc, de nem beszél velem így senki, főleg nem egy ilyen olcsó kis kurva.. Mi a frászt képzel magáról? Legszívesebben most helyben kitépném a szívét, hogy a falra szegezzem ki vagy berakjam egy üvegurnába.. Nem tudom, hogy melyik lenne a jobb jelenleg, de nem is érdekel, egyelőre nem bántom és nem csinálok vele semmit sem , nem ér annyit, hogy bepiszkoljam a kezemet miatta. - De ha sokan mondják neki, akkor magára veszi és ezzel védekezik, mikor elvesz egy életet, de közben semmit sem érez. - nem fogom magam felhúzni egy ilyen kis olcsó picsán, ki ez nekem, hogy oktasson és sértegessen? Remélem elviszi valami csúnya vadász és kivégzi, levágja a fejét és elém dobja, talán fel kéne egyet bérelnem, aki kicsinálja. Nem, ez nem jó ötlet, hisz ő egy zakkant picsa, mindenkit kicsinálna, szóval valami mást kell kitalálnom. Nem tudom, hogy miért vagyok még itt vele, meg hogy minek foglalkozom vele egyáltalán, de valamiért érdekel és felizgat a jelenléte, nem gondoltam volna, hogy itt fogok vele találkozni.. Annyi ideje nem láttam már, de talán jobb is volt az az idő, kikapcsoltam az érzéseimet, de most ő mintha kényszerítene, hogy visszakapcsoljam őket, pedig nem akarok. Szerettem úgy gyilkolni, hogy nem érdekelt, a gyilkolás afféle hobbi volt és mindennél jobban élveztem, de azt nem tudom erre miért ne jöttem rá előbb.
Majd hirtelen minden megváltozik és olyan fura lesz, hisz nem tudom miért, de teljesen megváltozok.. Talán kezdek újra az a Tommie lenni, aki egykoron szerette ezt a nőt, de mára már minden megváltozott, engem nem érdekel és nem is hoz lázba, hogy itt van velem. De mégis megcsókoltam és elengedtem a torkát, hogy magamhoz húzhassam. Majd mikor megszólalt, hogy nem fog elhagyni, akkor tudtam hogy hazudik, ismertem már ennyire, de nem érdekelt, percekig elnyújottotam a csókot, majd az arcára raktam a  kezem. - Hazudsz. - jelentem ki, majd minden fény eltűnik a szememből, újra üres lesz a tekintetem, majd kitöröm a nyakát. Nincs semmi rossz szándékom, csak hazamegyek vele és nem engedem el többet.. Mielőtt bármi történne, előveszek a zakómból egy verbénás injekciót és belé nyomom. Nem akarom, hogy mikor felébred elkezdjen nekem itt problémázni, szóval hat óránként kap egy adagot.. Gyorsna dobtam egy SmS-t a háziboszimnak, hogy készítse magát, mert hozzáköti Millát a házamhoz.
Majd mikor hazaértem a boszikám elvégezte a varázslatot én meg vártam, hogy Milena végre kinyissa a szemét és végre most már nem hagyjon el, mert konkrétan nem tud. Várom, hogy kinyissa a szemét, és már elkezdi rebegtetni a szemhéját, én meg mosolyogva dobok neki egy tasak vért, reggel nyolc van. - Jó reggelt, körbe vezesselek? - teszem fel mosolyogva a kérdést.

Talán ez az én szerencse napom, de nem biztos, hisz Milena nem épp a napom fénypontja. Valahogy még mindig haragszom rá azért, amit tett. Elhagyott, elhagyott ont akkor, mikor nem kellett volna, de ilyen az élet.. Azok okozzák a legnagyobb fájdalmat, akiket a legjobban szeretünk. De ő miatta lettem senkiből valaki, miatta lehetek üzletember és miatta vagyok a világ egyik leggazdagabb embere. Hálásnak kellene lennem, de nem tudok az lenni, mert mélyen belül tudom, hogy ezt vele akartam elérni. Mondhatom, hogy szomorú vagyok és bánatos, de nincs sok érzelmem, ezért lehetetlen.. Talán megmozdult bennem a haragon kívül más is, mikor megpillantottam, sőt ez biztos, nem véletlenül csináltam azt, amit csináltam. Tőle tanultam mindent és tudom, hogy h az ember önző, akkor mindent megszerez, amit akar. Én is megszereztem azt, amit egész életemben akartam, őt.. Ezért nem lehet velem gonosz és bunkó, mert ezt szokta ő is csinálni régebben.
Lehet hogy nem volt a legjobb ötlet telenyomni verbénával és kitörni a nyakát, majd elrabolni.. Biztos hogy nem lesz elragadtatva, de nem érdekel, én megtettem az első lépést, hogy újra egymással lakjunk. Nem is rossz a házam és mindennel fel van szerelve, arról nem is beszélve, hogy bármit megkaphat tőlem, amit akar, csak egy kivétel van.. Nem mehet el innen soha többet, amíg a kedvem úgy nem tartja.
- Nálam vagy Milena, vagyis mostantól ez a te otthonod is. - közlöm vele kedvesen mosolyogva, mert ez minden igaz volt. Remélem tetszeni fog neki és teljesen fel vagyok készülve, hogy újra vele élhessek. Remélem ő is annyira örül, mint én, hisz le se lehet törölni az arcomról a mosolyt, nagyon boldog vagyok és semmi sem történhet, ami miatt újra mérges és ideges lennék. - Nem tudsz kilépni a házból, míg úgy nem akarok, szóval ne is próbálkozz.. Nem szeretnél véletlenül filmet nézni vagy táncolni? - kérdezem csillogó szemekkel, nagyon remélem hogy nem akarja elrontani a kedvem és a lelkesedésem, mert akkor csak ő járna szarul és tudom, hogy nem akar felidegesíteni.. Ha megpróbálja, akkor megbüntetem és nincs messze a kék szoba, ahol kicsit móresre taníthatom..

Nincs sok választási lehetősége, agy megbarátkozik a helyzettel, vagy rabnak érzi magát itt. Nem juthat ki és nem mehet el, ez az ő.. büntetése. Teljes mértékben megérdemli, nem is kell sorolnom a dolgokat, amiért most itt kell lennie. Nagyon reménykedem benne, hogy rendesen fog viselkedni és nem kell semmit sem használnom ellene, csak ő járna rosszul. Természetesen tudom, hogy nem tetszik neki a helyzet, sem az hogy nem akarom elengedni. Sose szerette a kötöttségeket és azt sem, ha valaki neki dirigál, hát most épp mindkettő igaz erre a helyzetre. Vajon min gondolkodhat? Mi járhat a fejében? Annyiszor letéptem volna a helyéről, ha megtehetném, de.. más lassan mindketten túl idősek és ravaszak leszünk ahhoz, hogy megöljük a másikat.
- Mindent úgy alakítasz át, ahogy csak akarod, ezen ne múljon. - vonom meg a vállamat és mondom ki egyszerűen a szavakat. Azt tesz a házzal, amit csak akar, nyugodtan átrendezheti, sőt még mást is, csak nem mehet el. Azt persze egyből gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni a házam, mindig is "kifinomult" ízlése volt, emellett az enyém sokkal egyszerűbb volt, ami nem is baj.. nem kell nekünk annyira hasonlítanunk, ha ugyanolyanok lennék, akkor ez az egész tök unalmas lenne, nem lenne benne semmilyen izgalom sem. - Na pont te mondod.. mindegyik játékszered valahol romlott volt, pedig én nem voltam az.. miattad és az évek miatt lettem az, aki most vagyok. - mondanom neki, majd odasétálok az ablakhoz és kinézek rajta. Szép napunk van, sokkal szebb mint a tegnapi. Természetesen tudom, hogy mire megy ki ez az egész.. felakarja baszni az idegrendszerem, mert ő még azon a gyerekes szinten van, hogy ezt teszi, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt ő akarja. Majd egyszer végre úgy fog viselkedni, mint egy felnőtt, akinek több esze van, de mit várunk tőle.. szegény egy picit defektes agyilag.
Egy percig sem hiszem el az előadását, nem is hat meg különösebben, bár a helyében én vigyáznék a testi épségemre, ki tudja hogy mikor kattanok be.. bármelyik pillanatban elveszíthetem a józan eszem, de próbálok nyugodt maradni és jól is megy. - Pocsék a színjátékod. - jegyzem meg az orrom alatt, amit természetesen ő is hall a hallása miatt. aztán mikor hátradől és megkérdezi, hogy hol rontott el, akkor lehuppanok mellé és olyat teszek, amit még eddig még sosem, egyenlő félként tekintek egy nőt.. hosszú évek óta nem tettem ilyet. - Töltsd velem a napot és ha jó kislány leszel, akkor lehet, hogy hazaengedlek. - mondom neki mosolyogva, de természetesen reménytelen, 1. nem tud jó kislány lenni, 2. nem fogom elengedni, ameddig a kedvem úgy tartja, de kíváncsi vagyok rá, hogy mit reagál.