Az életem maga volt a pokol, legalábbis azóta, hogy megtudtam a kínzó igazságot. Mindent egyetlen egy lapra tettem fel, mikor úgy döntöttem megszököm otthonról. Otthon... milyen kellemes szó, ahol több ember együtt boldogságban él, minden gond nélkül, a tűz melege pattog a kandallóban esténként. Család... ez is olyan lágyan cseng, üde, csillogó, mint a frissen esett hó egy téli évszakon. Ez mind megvolt nekem, mégis kiderült, hogy ez a legnagyobb hazugság, amit hallottam tőlük. Éppen ezért egész életemet annak szenteltem, hogy megtaláljam az igazi anyámat. Több évszázad alatt végig a nyomában jártam, de egyetlen egyszer sem tudtam a szemébe nézni és megmondani a véleményem. Temérdek legenda és történet szól róla, hogy miket tett, kiket rakott el láb alól. Bennem is ég a Petrova tűz, amit a felmenőimtől örököltem. Állítólag a hasonmások időnként feltűnnek, én ebbe a családba születtem és az anyám, név szerint Katerina Petrova egy közülük. Állítólag az Ősök elől szökött meg, felakasztotta magát és vámpírrá változott. Miatta lettem az én is, hogy szemmel tudjam tartani és választ kapjak az eddig fel nem tett kérdéseimre. Hosszú éveken keresztül egyedül rohangáltam utána, de egy ideje egy fiatal lány társaságát élvezem. Talán elmondhatom róla, hogy az évek alatt jó barátokká váltunk a vámpírboszorkánnyal, aki segít nekem felkutatni a családomat. Az őrült anyja elől menekül, így kapóra jött neki az én barátságom, hiszen ketten együtt remekül ki tudjuk cselezni azt a pszichopatát. Éppen ezért vagyunk most itt, Mystic Falls, tökéletes a bújkáláshoz, hiszen rengeteg természetfeletti lény járkál fel s alá. Mindamellett biztos forrásból tudjuk, hogy errefelé tartózkodik az én egyetlen, drága édesanyám. - Steph, biztos, hogy jó helyen járunk? - teszem fel neki a kérdést vagy ötödszörre, mióta betettük a lábunkat a városba. Éppen a temetőben sétálgattunk, mert a drága barátnőm valami helyhatározó varázslatot akar végre hajtani vagy mit tudom én mit... - Minél előbb megakarom őt találni - mondom hangosan gondolkodva, miközben a sírokat bámulom. Milyen nehéz lehet halandónak lenni, szembe nézni az öregedéssel, szépen csendben elhalálozni, ha nem jön közbe semmi baleset. Mégis remek lehet szerelmebe esni, gyermekeket szülni és boldogan élni míg... de nekem ez nem adatott meg. - Hanie ide jövet láttam egy kellemes kis házat, kivehetnénk és lakhatnánk együtt. Mit szólsz hozzá? - vigyorgok vörös barátnőmre, aki nagyon elmerült a gondolataiban. Reményeim szerint itt minden kérdésemre választ kapok és végre értelmet nyer hallhatatlan életem.
Nadiaval sok bennünk a közös, de még is megannyi bennünk az ellentét. Talán mondhatom a legnagyobb ellentétnek azt, hogy míg én egyenesen gyűlölöm a saját anyámat, megvetem, lenézem és látni sem akarom, sőt bujkálok előle, mert meg akar ölni, amiért nekem nincsenek vérfarkas génjeim, addig Nadia aki a barátnőmmé avanzsálódott, megakarja találni az anyját. Látni akarja, hiszen megannyi kérdése van számára amit fel akar tenni Katherine-nek. Van erőm, ez nem is kérdéses, hiszen rejtő varázslattal védem magamat amennyire csak tudom Cathrin ellen. Be vallom, félek tőle, félek a saját anyámtól. Egy kegyetlen hibrid, nem ismer kegyelmet, mióta megszülettem azóta meg akar ölni engem, dühös rám amiért apán génjeit örököltem, amiért boszorkány lettem ahelyett, hogy olyanná váltam volna, mint ő. Vérfarkassá. Szerencsére van varázserőm így mondhatni egy lépés előnyöm van ellene, de nem bízok semmit a véletlenre, tudom, hogy milyen ő, és tudom, hogy ha volna rá alkalma és lehetősége: megölne engem. - Biztosra semmi nem biztos, de egy próbát megér. - húzom mosolyra az ajkaimat, mikor Nadiára nézek. Jó pár éve ismerjük egymást, egyik menekülésem közben ismerkedtünk meg, elmesélte nekem a történetét és én is elmeséltem neki az enyémet, és megegyeztünk abban, hogy mi nagyon jó barátok leszünk, hiszen mind a kettőnknek piszok szar anyja van. A táskámban van egy fiolányi vér Nadia véréből, erre mindig szükségem van a helymeghatározó varázslatomhoz, hiszen benne is ugyan olyan Petrova vér csörgedezik, mint Katherine Piercben. A vért előveszem a táskámból, miközben ismételten barátnőmre nézek. - Ez jó ötlet, tényleg. De mi van, ha Katherine nincs itt? Akkor is maradni akarsz? - teszem fel neki a kérdésemet.
Stephanie-val jó pár éve találkoztunk, véletlen futottunk össze és a barátságunk sem indult zökkenőmentesen. Éppen egy sikátorban étkeztem, mikor kivágódott egy ajtó, amin ő sietett kifelé, rá mordultam, amiért megzavart az evésben. Az első gondolataimmal ellentétben, miszerint ő lesz a következő áldozatom, inkább megkérdeztem jól van-e. Láttam szemében a rettegést, mégis határozott kiállása hamar megmutatta, hogy sokkal összetettebb személyiség, mint ahogy azt gondoltam volna. Tudtam, hogy félvér, éreztem az illatán, hogy a vámpírok jellegzetes szaga keveredik a boszrokányokéval, ezek után nem állt szándékomban rá támadni. Hamar kiderült, hogy nagyon jó barátok leszünk, elmesélte miért volt neki olyan sietős a távozás. Kiderült, hogy a pszichopata, őrült anyja elől menekül, aki megakarja ölni, mert nem farkasnak született. Sosem fogom megérteni azt a beteg állatot, ezért üldözni a saját vérét és az életére törni mindeuntalan. Ezt követően én is megnyíltam neki és elmeséltem a saját történetemet, nem telt el sok idő, mire nvetve állapítottuk meg, hogy mindkettőnknek elég szar anyja van. A legfőbb ellentét közöttünk az, hogy míg ő menekül a sajátja elől, addig én megakarom találni Katerinat. Mosolyogva rám néz kérdésemre válaszolva, tudom, hogy semmi sem biztos, de tekintete megnyugtat és valamiért a zsigereimben azt érzem itt megtalálhatom. - Egy próbát minden megér, de ezt már sokszor tapasztaltuk - válaszolok vissza, majd elnevetem magam kínomban. Hányszor próbáltuk már megtalálni az én drága édesanyámat, mind hiába, valamiért mindig kicsúszott a karmaim közül. A legtöbb Petrova-hoz hasonlóan ő is mindig az üldözői előtt jár egy lépéssel. Stephanie táskájában van egy fiola, amibe a véremet öntöttük, hiszen ezzel be tudjuk határolni hol van a híres nevezetes Katherine Pierce. Vérvörös üvegcsét elővéve rám mered, ehhez hasonló kérdésre számítottam tőle. - Ha jól hallottam itt vannak a leszármazottjai és felmenői is. Szóval miért ne? Amúgy is csak egy albérletre gondoltam - magyarázom, miközben rá meredek kedvesen. Nem akarom kimondani, hátha az utolsó reményem is szertefoszlik, de tudom, hogy itt kell lennie. - Ha végeztünk a varázslatoddal meg is nézhetnénk - teszek még egy ajánlatot. Tudom, hogy necces sokáig egy helyen maradnunk, de vágyom már egy otthonra, ahol nyugalomra hajthatom a fejem éjszakánként.
Tény és való, hogy nagyon sokszor próbálkoztunk már Katherine megkeresésével, de eddig mindig falakba ütköztünk, segítség kéréseink üres fülekre találtak, mindig rohadt nagyot koppantunk a földön mikor végre azt hittük, hogy igen, végre sikerült elérnünk a célunkat, aztán még sem. Rengeteg történetet hallottam már a híres nevezetes Katherine Pierce-ről, Nadia anyjáról. Hát, azokból kiindulva amiket hallottam róla, ő sem válik a szívem csücskévé. Ugyan úgy ott hagyta a lányát, soha nem kerestem, nem próbált kapcsolatba lépni vele, úgy csinált, mintha Nadia soha meg sem született volna, mintha nem is létezne egy ember a világban aki az ő gyermeke, az ő méhéből született, az ő vére csörgedezik az ereiben. Nadia esete, helyzete, története talán a sok hasonlóság miatt áll közel a szívemhez, talán pont ezért mentem bele végül abba, hogy segítek megtalálni az anyját, mert nekem nem adatott meg az, hogy szerető családom legyen, egy olyan anyám aki szeret, talán mert titkon még most is várok és vágyom arra, hogy Cathrin egyszer csak meg fog változni és amikor meglát engem akkor nem kívánja már a halálomat. Talán azért segítek neki, mert a szívem mélyén, a beteges lelkem legmélyén vágyom arra, hogy végre valakit boldognak láthassak, hogy érezhessem azt, hogy igen, végre valamit jól csináltam. Nadia nagyon jó barátnőmmé vált az évek során, sőt, szerintem bátran kijelenthetem azt is, hogy ő az egyetlen barátom, méghozzá ő az egyetlen aki pontosan jól tudja, hogy milyen is vagyok valójában. Hogy a beteges lelkem alatt, az erős álca mögött törékeny vagyok aki eléggé szeretet hiányos. Szeretem, ha valaki kimutatja felém az érzéseit, szeretem, ha valaki érezteti velem, hogy fontos vagyok számára. Talán pont ezért csapódtam Nadiahoz, mert személyiségileg ő áll hozzám a legközelebb, mert nagyon sokban hasonlítunk egymásra. Úgy érzem, hogy a barátságában megtaláltam a másik felemet. Valamilyen szinten irigylem őt, hiszen az anyja nem akarja a halálát, sőt, véleményem szerint még arról sem tud, hogy van egy lánya. Ellenben az én anyámmal... Képes minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy megöljön engem egy beteges és kicsinyes féltékenységből, inkább örülnie kellene annak, hogy a lányának nem kell azon a rengeteg szenvedésen keresztül mennie, amin ő ment keresztül mind addig, amíg hibriddé nem változott. - Jó lenne végre huzamosabb ideig lenni egy helyen... Egész életemben menekültem az anyám elől... - mondom miközben törökülésben ülök a földön és az ujjaim közt lévő üvegcsét nézem amiben a barátnőm vére van, a helymeghatározás miatt. - Tényleg vágyom már egy kis nyugalomra, úgy hogy én nagyon örülnék annak, ha maradnánk egy ideig. Addig legalábbis amíg Cathrin tudomást nem szerez arról, hogy Mystic Fallsban vagyok, mert ha megtudja... Menekülhetek tovább. Nem állok még készen arra, hogy szembe nézzek vele. - mondom, majd kiöntök egy minimális vért a térképre, lehunyom a szememet és halkan elkezdem mondani a varázsigét, sokszor elismétlem, nem csodálkoznék azon sem, ha Katherine egy boszorkány segítségével védené magát, mert ha segít neki valaki és álcázó bűbáj van rajta, akkor sajnos sehogy sem fogok tudni ilyen módon a nyomára bukkanni.
Stephanie éppen olyan elveszett, mint jómagam, mindkettőnk anyja pszichotapa szörnyeteg. Sokat hallottam Cathrin-ról barátnőmtől, aki egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Egy nő hogy lehet olyan elmeháborodott, hogy a saját vérének életére törjön, akivel 9 hónapon át egy volt. Képtelen vagyok megérteni ezért, hiszen Stephanie olyan jóságos, kedves teremtés. A kettőnk helyzete sokban hasonlít, hiszen a szívünk mélyén mind arra vágyunk, hogy az anyánk szeressen minket és ölelő karjaiba zárjon. De míg Steph anyja holtan akarja őt látni, addig az enyém azt hiszi, hogy halott vagyok. Mióta hozzám csapódott a mostani legjobb barátnőm sosem éreztem egyedül magam, üdítő társaság még a meneküléseink ellenére is. - Tudom, ahogy én egész életemben az anyámat kerestem. De talán most egy időre letelepedhetünk - válaszolok pró mosollyal az arcomon. Nézem, ahogy törökülésben ül a földön, miközben én újra elkezdem róni a köröket előtte. Nem tehtek róla olyan nyugtatlan vagyok, mióta betettük a lábunkat ebbe a poros kisvárosba. Míg a kis vörös az üvegcsét nézi, addig én az alsó ajkamat rágcsálom, a vérem van abban a fiolában, a helymeghatározáshoz kell. Nyugalom... ez olyan szó, aminek a fogalmával tisztában vagyunk, de sosem tudtuk átélni igazán. Mosoly lehervad az arcomról, ahogy meghallom az utolsó mondatát. Nem állok még készen arra, hogy szembe nézzek vele. Teljes mértékig megtudom érteni őt, nekem is nagyon nehéz az egész helyzet. Ha meg is tudjuk a pontos hollétét em tudom mit fogok csinálni, nagy erőre lesz szükségem a találkozáshoz. - Ebben az esetben maradunk! Steph, ha az a szörny rád talál én is veled tartok, ahogy eddig is - nézek rá eltökélten - Ahogy megfogadtuk... barátok mindörökké - vigyorgok rá barátságosan. Még mindig emlékszem, mikor egy hajszálon múlott az életünk, majdnem ránk talált Cathrin, akkor megfogadtuk egymásnak, hogy barátok maradunk, amíg csak élünk. Rövid idő alatt nagyon közel került hozzám, ő az egyetlen, aki megért. Míg ezen gondolkodtam ő kiöntött egy minimális vért a térképre, majd lehunyt szemekkel elkezdi mormolni az igét. Már vagy egy tucatszor megcsináltuk ezt a varázslatot, olyan sokszor, hogy én magam is megtanultam. Az is megfordult a fejünkben, hogy jóanyám egy boszorkány segítségével álcázza magát, ezért nem tudunk a nyomára akadni. Némán sétálgattam, míg a térképen a vérem mozgásba lendült, nem akartam látni a végeredményt. Reménytelesen vártam, hittem, hogy most végre megtalálhatjuk...
Kezdőlap
