Zach

-Hát igen, több mint 5 évszázada. -mondtam ki lassan a számot, hogy nagyobb hatást keltsen, majd megforgattam a szememet.
-Tatia.. Őróla is hallottam, de személyesen csak Katie-t ismerem. Ő viszont ismeri Tatia-t és Katherine-t, bár nem gondolja, hogy valami köze lehet hozzájuk, hiába bizonygatja neki mindenki... -makacs és önfejű.. -tettem hozzá magamban.
-Jhajj, de ne beszéljünk róla. -nevettem el magam. Elég nekem az ami otthon megy.

-Amúgy a vérvonalról én sem tudok többet.. -tettem hozzá, bár érdekel a dolog, de még sohasem néztem utána. Számomra nem annyira fontos... -Mond Zach, te hány éves vagy? -kérdeztem elmosolyodva. Azt megállapítottam, hogy 50-nél nem lehet több, de az erejéből nem mutatott többet, hogy a pontos életkort is meghatározzam.

-Hogy több mint 500 éve élsz? ezt teljesen ledöbbentett. Jó tudom, hogy a vámpírok örök életűek, de valahogy nem néztem ki a lányból, hogy már ilyen idős. Talán azért, mert még mindig úgy néz ki mint egy huszonéves lány. Majd megkérdezte az életkoromat is, amit elmondtam, hiszem miért ne tenném.
-Hát 28 éves vagyok, szóval kb csak 472 év van közöttünk, te vén szatyor. mondtam neki nevetve, viccelődve vele. Ahhoz képest, hogy elég fiatal vagyok és csak pár éve tudok az erőmről, sok dolgot tudok már. Nagybátyám a gyors tanulásomra csak azt mondta, hogy ebben nagyon hasonlítok apámra. Ő is hamar elsajátította a technikákat és a nehezebb részeket kitartóan végrehajtotta. Anyámról viszont alig mesélt valamit, csak annyit tudok róla, hogy ő is boszorkány volt.

Elnevettem magam a hitetlenkedésén, majd bólintottam egyet.
-Hát igen.. -válaszolok neki halkan sóhajtva egyet. -Furcsa mi?! -kérdezem elvigyorodva. Belegondolva, tényleg iszonyatosan durva/furcsa, hogy idáig, vagy akár tovább élhet egy személy. Hozzá képest úgy hangzik, vén trotty vagyok, amit nem szégyell hangosan kimondani, és viccet űzni belőle. De nem veszem fel, inkább nevetek ővele.
-Hogy beszélsz egy ilyen korú hölggyel? Kisgyerek vagy még te hozzám képest! -vágok vissza én is viccelődve, miközben ismét harsányan felnevettem. Kivételesen Katie-n kívül mással is jól szórakoztam.

-Persze megvannak a kornak az előnyei és a hátrányai is. -szólaltam fel hevesen bólogatva.

-Ja, hát elég furcsa, mivel nem sokszor bandáztam vámpírokkal, sőt... gondolkodtam kicsit el max 1-2 alkalommal futottam csak beléjük. mondtam neki mosolyogva. A vámpírokkal eddigi életem során semlegesek voltak számomra, sosem kerültem se baráti, se ellenséges viszonyba velük. A boszorkányok általában rühellik a vámpírokat, mondván, hogy természetellenes a létezésük. Nekem viszont semmi problémám nincs velük, lehet azért is, mert kiskoromban nem kaptam azt a boszorkány neveltetést ami ellenük uszított volna. Persze van bennem valami kis ellenszenv irántuk, de ez nem akadályoz abban, hogy ismerkedjek velük.
-Sajnálom néni, remélem nem haragudott meg. mondtam neki kiskutyaszemekkel, kisgyerekesen beszélve, ez után elnevettem magam. Sokkal oldottabb volt a hangulat mint az elején, már élveztük egymás társaságát. Hát igen, a korral jár sok előnyös és hátrányos dolog is, viszont az így szerzett tapasztalat mindenképp hasznára válik.

-Én boszorkányokkal bandázom ritkán. -mosolyodtam el. -Inkább a vámpírok között vagyok "népszerű". -magyaráztam. -Persze boszorkányokba is rendszeresen belebotlom, de nem olyan sűrűséggel mint vérszívókba. -bólintottam. És milyen igaz volt! Még azelőtt is, mielőtt vámpírrá változtam volna, még akkor is velük voltam többet Katie által, mint boszorkányokkal, ami úgy gondolom elég nagy kihatással volt/van az életemre.

-Nééni? -emeltem fel a hangomat. -Néninek nézek ki? -böktem finoman oldalba, majd én is felnevettem.
-A néni nem haragudik meg, csak ha néninek nevezik! -hadonásztam a kezemmel.
-És ha a nevemen szólítasz, akkor talán jutalomnyalókát is kap ez a kisfiú. -viccelődtem én is.

-Rendben, Emma.. mosolyodtam el. Az elején nem is gondoltam volna, hogy így megkedvelem a lányt. Elég rosszindulatú és visszautasító volt, de ez megváltozott. Ez a találkozás egyenlőre azt mutatja számomra, hogy a vámpírok nem is olyan rosszak. Bár lehet csak a boszorkány része teszi ilyenné.
-Nem lenne kedved meginni valamit? kérdeztem tőle úgyszint mosolyogva. Kedvem támadt egy kis iszogatáshoz és az előbb bebizonyította, hogy jó partner lenne benne. A parkba tartva láttam egy Grill nevű szórakozóhelyet, ami megfelelne hozzá.

-Így már jobb, Zach. -mosolyodtam el, majd egy mély lélegzetet vettem a friss és hideg levegőből, és észrevettem, hogy a dzsekije még mindig a hátamon van.
-Nem fázol? -kérdeztem összeráncolt homlokkal. Kezdtem megkedvelni ezt a fiút, nem mint férfit, hanem mint egy barátot, bár tény és való, hogy igen jól néz ki, semmiféleképpen nem akarok egy kapcsolatba belebonyolódni. Inkább barátokra lenne nagy szükségem...

-Egy ital? -a megdöbbentéstől felvontam a szemöldökömet, de örültem az ajánlatnak, így ismét elvigyorodtam.
-Miért ne? -egyeztem bele.
-Mit szólnál a Grillhez? Mondjuk más ilyen hely nagyon nincs is ebben a városban, szóval ha az neked jó.. -kezdtem bele a magyarázásba, majd észrevettem, hogy szokásomhoz hívően rendesen megeredt a nyelvem, így csak lesütött szemmel vártam, hogy mit válaszol.
-Szóval, ha nem gond a túlzsúfoltság, a túlzottan meleg, és az erős piák, akkor felőlem mehetünk.. -fejeztem be vállat rántva, miközben megint elmosolyodtam,és felnéztem rá.

-Hát igen, ebben az egyben irigyellek titeket. mondtam neki nevetve. Kabát nélkül már kezdett elég hideg lenni idekint. Ezért, elvettem a kabátomat, amit már kezében tartva nyújtott felém. Csak mosolyodtam el amikor beleegyezett az ajánlatomba. Örültem neki, hiszen reméltem, hogy így lesz. Egy kis ital mellett pedig a hangulat is felpezsdül, ha lehet ezt fokozni.
-Grill? Én is pont erre gondoltam, út közben láttam azt a helyet. mondtam neki majd felálltam és felvettem a kabátom. A zsúfoltságot már megszoktam, a meleggel nincs problémám, ja és nálam nincs olyan, hogy túl erős pia. válaszoltam az előbb elhangzottakra, ezzel utalva, hogy megfelel nekem az a hely. Így hát elindultunk a Grill felé. Út közben beszélgettünk és nevetgéltünk, kezdtem azt érezni, hogy ő is kedvel engem és talán baráti szintre léphetünk. Ennél többet nem akarok, hiszen egyenlőre semmiképp nem szeretném elkötelezni magam, csak élvezni az életet.

~Grill~

[Hotel]

Muszáj volt kicsit kiszellőztetnem a fejem, túl sok volt már ez nekem. A parkban sétáltam, majd leültem egy padra és ott gondoltam át az eddig történteket. Először egy fura lánnyal találkozok a Grillben. Nem tudom ki lehet az, de valahonnan nagyon ismerős nekem. Később megjelent a rég nem látott barátom Chloe. Akiről kiderült, hogy ő is vérfarkas. Meglepett a dolog, de mondhatni ez hozott minket össze, végre be bírtuk vallani egymásnak érzéseinket, amit a gimiben nem tudtunk. Szeretem őt már régóta és örülök, hogy van valaki akire mindig számíthatok.
Amire végképp nem számítottam, hogy a nagybátyám Nate fog meglátogatni, hogy védelmet nyújtson nekem. Ennek még örültem is, hiszen ebben a világban már veszélyes a vérfarkasok élete, sok vadász pályázik ránk. Viszont módszerei nem tetszenek. Őt nem érdekli mások életen, csak az ami neki fontos. Szó nélkül megöl bárkit aki a céljai elérésében akadályozza.

/Sikátor/

Szerencsére a parknak egy eléggé félreeső helyére érkeztem, így simán elkerülhettem a kíváncsi pillantásokat is. Fogalmam sincs, hogyan nyithatnám fel tapintatosan Scott szemét az igazságra, anélkül, hogy dühbe gurulna és rosszul végződne az egész helyzet. A fenébe is, egyáltalán miért kellett Castielnek ezt eszembe juttatnia? Annyira elhivatott és elszánt voltam eddig.. most meg már azt sem tudom, mit kell tennem. Vettem egy mély lélegztetet, majd körbenéztem a parkban, hogy minél előbb kiszúrhassam Scott alakját vagy a szagját a levegőben.
Nem tellett sok időbe, hamarosan meg is pillantottam Őt egy padon üldögélve.
Közelebb mentem hozzá, majd félszegen megszólítottam.
- Helló ífjú farkasfiú - biccentettem, közben igyekezve megőrizni a hideg véremet. -Ugyanbiza, min töröd úgy a buksidat? - utaltam töprengő arckifejezésére, ezzel egyfajta nyugodt társalgást kezdeményezve, majd picit távolabb tőle megkockáztattam, hogy leüljek melléje.

Csak ültem a padon és gondolkodtam, amikor hirtelen az a lány szólított meg aki részese az imént a gondolataimnak. Lucy, a vámpírlány a Grillből, akit nem tudtam hova tenni, valamiért olyan ismerős volt. De elmondása szerint biztosan nem találkoztunk.
-Oh helló. meglepődve köszöntem neki, majd mosolyodtam el, legalábbis próbáltam, de nem igazán voltam jó hangulatomban.
-Áh, semmi lényegesen... mondtam neki visszagondolva a dolgokra. Hát te mi járatban erre? mosolyogva kérdeztem tőle. Még mindig furdalt a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a lány. A fajom miatt elvileg utálnom kéne a vámpírokat, viszont őt megismerve eddig ez nem bizonyította okát. Ez a lány valahogy más volt, mint ahogy elképzeltem őket. Kedves volt, de valami mégis olyan fura volt benne.

[Grill]

Elindultunk a parkba, a karjába csimpaszkodtam és körbe körbe néztem. Sok volt itt a misztikus lény. Nem akartam mutatni, de csak Finnre tudtam gondolni. Nagyon hiányzott nekem és fájt még az emléke is. Hova lett mit csinált. Kicsit elbambulhattam miközben ezeken gondolkodtam.

Amikor kiértünk a Parkba leültünk egy Padra. Láttam Sage-n, hogy nincs vele valami rendben. Mint ha hiányozna neki valaki. Nem értettem mi van vele sajnos még nem ismerem őt eléggé, szóval csak akkor tudhatom meg, ha meg kérdezem tőle.
- Valami történt, vagy mi a baj? - Megsimítottam az arcát. Remélem, hogy valami olyan dolog nála a baj, amiben tudok neki segíteni, mert most már rajtam is itt a sor, hogy besegítsek neki az életben. Egy vámpírnak biztos nehéz lehet mindig újra és újra megszokni az új embereket, vagy épp vérfarkasokat, akik nem élnek örökké. Nekem sincs senkim és nagyon borzasztó így. Örülök annak, hogy Scotték épp szembe jöttek velem, akkor azon az utcán másképp most tök egyedül érezném magam és csak Sagere tudnék támaszkodni.

Picit meglepődött a jelenlétemen, de ezen én már nem is csodálkozok. Mindenesetre próbálta mosoly mögé rejteni a döbbenetét. Ahogy én is, hiszen minek sujtsem le az emberkéket az én ügyes bajos gondjaimmal? Gondolom ő is hasonlóképpen gondolkodik.. naná, hogy igen, esett le a nyilvánvaló felfedezés.
Természetesen nem árulta el, mire gondolt.. de miért nem lepődöm meg rajta? Ne mind kerülgesd a forró kását, inkább térj már rá a lényegre - parancsolt rám a türelmetlenebb énem.
- Hogy őszinte legyek éppen hozzád jöttem - böktem ki nagy nehezen az igazságot, közben tekintetemet végig az övéin tartva. A szemei.. most esik csak le, hogy mennyire hasonlít az enyémekre.. - A multkor nem teljesen voltam őszinte hozzád.. mármint azzal a bizonyos több évvel ezelőtti találkozásunkkal kapcsolatban - mondtam továbbra is a pillantását kémlelve. Na tessék kinyögtem.. de a lényeg még hátra volt...

Elbambultam és még mindig ugyan azon járt az eszem. Persze neki is feltűnt, hogy van valami baj.
-Semmiség-Mondtam neki. Én nem szeretem el mondani a gyengeségeimet még akkor sem, ha az a személy nyitott felém. Szeretem Finnt, de nagyon fájna nekem, ha megcsalna hiszen a nyomok egy női lábat mutattak. Mivel elég régóta követtem Finn nyomát ezért ismertem szinte mindent.
-Mesélj miért jöttél ide?-Mosolyogtam és rejtettem el valódi érzelmeimet.

A válaszán meglepődtem, épp hozzám jött, már ekkor elkezdtem gyanakodni. Talán többet tud erről a fura érzésről kettőnk közt, mint amit múltkor elmondott. A bárban látszott rajta, hogy valami neki is eszébe jutott, de mégsem mondott róla semmit. Majd pedig ez be is bizonyosodott. Elmondta, hogy nem volt teljesen őszinte velem akkor, szóval többet tud erről az egészről.
-Mi lenne az amit nem mondtál el? ledöbbent arccal, kíváncsian kérdeztem tőle. Kicsit féltem a választól, hiszen ha nem mondta el múltkor. Biztosan nyomós oka volt rá inkább elhallgatni. Izgatottan vártam a válaszát, látszott rajta, hogy nehezére esik elmondania. A válaszra várva eltöprengtem, hogy mégis, hol láthattam, mi köze lehet hozzám. De egyszerűen nem jutott eszembe semmilyen emlék vele kapcsolatban. Csak a furcsa "mintha láttalak volna már valahol" érzés kerülgetett.

Titokzatosnak tűnt, mert nem mondta el pedig láttam rajta, hogy van vele valami. Ha nem akarja, akkor jól van tiszteletben tartom a titkait. Nekem is vannak titkaim, amikről senkinek sem beszélek.
- Hát tudod, ahogy már említettem amiatt a lány miatt vagyok itt. Őt keresem, mert már nagyon régen találkoztunk és szeretném őt újra látni. Nem találkoztam még sajnos vele, de remélem hamar a nyomára bukkanok és valahol kávézgatunk majd együtt. Én mindig is ilyen magányos voltam amióta a az előző barátnőm... mindegy nem érdekes, szóval eszembe jutott és jöttem megkeresni őt. - Én is épp majd nem elmondtam az én titkom, de nem szeretnék róla beszélni, mert nincs elég erőm hozzá. Újra vissza emlékezni szőrnyű lenne már örülök, hogy túl tettem magam rajta..

És elérkezett az a pillanat is az életemben, amire talán soha nem tudnék eléggé felkészülni.. s mégis muszáj elmondanom neki a dolgot, előbb, mint utóbb, mivel tudnia kell róla. Ha én mondom el neki, remélhetőleg még visszafogottan is fog viselkedni.. és nem ugrik a nyakamba és tép szét dühében, amiért csak most mondom el. Majdnem felhorkantottam, arra gondolva, hogy egészen pár perccel ezelőttig még én is csak sejtettem .... Soha nem gondoltam volna, hogy Chris egy szunnyadó állapotban levő FARKAS volt. Hogy nem vettem észre? Viszont ez már édesmindegy, helyette inkább össze kell szednem magam és a fiam tudtára kell hoznom valahogyan, hogy én vagyok az anyja.... fú, ennyire nehéz feladat elé talán még soha nem álltam eddigi hosszaas életem során.
- Mielőtt még elmondanám, tudd, hogy erre én is csak - emeltem meg öt ujjamat - kb ennyi perccel ezelőtt jöttem rá. Egészen mostanáig csak tippeltem, hogy mi lehet ez az egész... - túrtam a hajamba, hogy valamivel oldjam a feszkót.

Tényleg valami nagyon nagy dologról lehet szó, mivel nagyon nehéz volt neki kiböknie. Előtte még kifogásokat is keresett rá, hogy ő is csak nemrég tudtam meg biztosra és eddig csak sejtette a dolgot.
-Rendben, de mond már. mondtam neki már nagyon kíváncsian, elkomolyodott arccal. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet az. Mivel valószínűleg Beacon Hills-ben történt a találkozásunk, ezért még arra is gondoltam, hogy köze van anyám halálához. Már szinte minden megfordult a fejemben, amitől egyre idegesebben vártam a választ.

Nem faggatott ami furcsa volt tőle nem megszokott.
-Nem akarok tapintatlan lenni, de jól érzem, hogy köze van az átkodhoz?-Mondtam közelebb ülve és megsimogatva a hátát.
Olyan kis ártatlanak tűnt, kezdett olyan érzésem lenni, mint, ha testvéremmé fogadnám őt. Egyszerűen benne volt az, hogy most vigyáznom kell rá.
-Nos fel avatom az én titkomat. Finn Mikaelson az én szerelmem változtatott át engem ő egy eredeti vámpír akitől származunk mi mind. Őt keresem már hosszú ideje-Vallottam be neki bár tudom nem kellett volna.

Látszódott rajta, hogy törődik velem és szinte kitalálta, hogy mivel kapcsolatos a dolog. Mivel még senkinek sem beszéltem róla és benne nagyon megbízta, úgy éreztem neki elmondhatom, mert másnak úgysem beszélnék róla.
- Hát igen.. Volt egy barátnőm, akivel össze vesztünk és amikor meglökött én is visszalöktem.. szegény hátra esett és annyira beütötte a fejét, hogy rögtön meghalt. Ekkor jöttem rá, hogy mi vagyok, de ez nem is lényeg. Később találkoztam egy hozzá hasonló lánnyal. Amikor kutattam az ő családfáját rájöttem, hogy ő is vérfarkas vérvonalból származik. Jó akartam vele lenni és segítettem neki átmenni ezen az egészen amin én, de aztán később annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy én leléptem, mert nem akartam, hogy ugyan az történjen, ami az előző barátnőmmel. Már nagyon hiányzik és meg akarom találni.. - Szomorkásan, de elmeséltem neki a titkomat. Amikor ő is beavatott a dolgaiba, akkor meglepődtem, mert nem tudtam mi az az eredeti vámpír.
- Értem remélem megtalálod sok sikert, de mit értesz azon, hogy eredeti vámpír? Azok mivel másabbak, mint ti? Ne haragudj, ha túl hülyének találsz, de nem vagyok ezekben a természetfeletti dolgokban otthon. - Mosolyodtam el és türelmesen figyeltem őt. Sokan voltak a parkban remélem egy vadász sincs köztük..

Átöleltem őt és megsimogattam. Majd nyakára nyomtam egy csókot.
-Talán egy boszorkány segíthetne neked a barátnőd miatt nem gondolod vagy keress fel egy látót. Mikor ide jöttem hallottam valami Liamről aki látja a szellemeket, de én nem megyek a közelébe, mert ő egy vadász.-Mondtam neki megnyugtatás ként.
Elmosolyodtam aranyos a tudatlansága.
-5 testvért vámpírrá tett egy hatalmas boszorkány köztük volt Finn is és ők voltam ez első a fajomban. Képesek megbájolni egy vámpír és nem halnak meg egy egyszerű karótól sem. Hát röviden ennyi.- Mondtam neki.

Az újabb tanácsán elgondolkoztam és nem is találtam rossz ötletnek. De nem tudom lehet az lenne a jobb, ha minden maradna így és majd kialakul minden..
- Hát köszönöm a tippet, de még nem tudom. Megkeresem Brynn valahogy és.. mindegy. - Mosolyogtam és egy pillanatra rá gondoltam és olyan volt, mint ha mellettem lenne ő is. Amikor mondta mivel bír egy eredeti, akkor csak néztem rá.
- Nem lehet, akkor őket meg ölni? Akkor például Finn erősebb Nálad is, vagy, hogy van ez? - Egy újabb rejtéllyel ismerkedtem meg amiről még világ életemben nem hallottam. Elég nehéz lesz ebbe a városba beilleszkedni, mert még elég kezdő vagyok. Remélem nem fogok még egyszer veszélyben lenni, mint a vízesésnél.