Fogtam a lány és magammal vittem tudtam,hogy követ majd és nem hagyja,hogy bántsam.Elvittem hát őt a börtönökbe.És eltűntünk a semmibe.

[Folyt.ott]

Aurora

- Én is feküdnék itt veled akár egy örökké valóságig, de meg kell hagyni, hogy azért egy picit hideg van. - Vigyorodtam el, majd feltápászkodtam és őt is felhúztam. - Akkor hol is tartottunk? - Mosolyodtam el, majd gyengéden az ajkaira tapadtam és hosszan csókolni kezdtem.

- Az egy enyhe kifejezés, hogy picit. - Mosolyogtam halványan, és amint felállt felhúzott engem is. - Már nem is tudom. - Játszottam a tudatlant, de aztán ahogy ajkaimra tapadt gyengéden, és hosszam, viszonoztam neki a csókot. Egy kis idő múlva végül én szakítottam meg a csókot. - Nagyon szeretlek. - Mondtam egészen halkan, és szinte lábujjhegyre álltam, hogy átkarolva nyakát magamhoz ölelhessem.

A csók közben gyengéden simogattam puha arcbőrét és már egyáltalán nem éreztem magamon, hogy az előbb a hóban feküdtem volna. Testemet teljesen átjárta egyfajta melegség ami akkor öntött el amikor vele voltam. Kis idő múltán megszakította a csókunkat. - Én is nagyon szeretlek téged. - Mosolyodtam el és öleltem magamhoz amilyen szorosan csak tudtam.

Bár nem engedtem el Őt az ölelésből, de halványan elmosolyodva szemébe néztem. - Nem is tudom mit csinálnék nélküled. - Nyeltem egy nagyot visszagondolva a mai nap eseményeire. Gyorsan elmosolyodtam, és megcsókoltam, röviden, de szerelmesen.

- Valószínűleg nem fetrengenél a hóban. - Nevettem fel, majd viszonoztam édes csókját. - De lassan már tényleg haza kell esnem, mert Angela vár rám és szerintem már így is meg kapom a saját kis osztásomat, hogy mit csináltam eddig. - Forgattam meg a szemeimet. Nem sok kedvem volt felmenni a félig szétvert lakásomra.

- Akkor menj csak nyugodtan, én innentől hazatalálok. - Mosolyodtam el halkan egy kis gondolkodás után. Nem akartam hogy elmenjen, de ha egyszer tényleg várnak rá. Így is lefoglaltam több mint két órára talán, sőt még van az több is. Nem figyelem én az órát. - Angela vár rád, úgy hogy tényleg jobb lenne. - Mondtam amint láttam rajta, hogy nincs túl sok kedve hazamenni. - Majd később benézek ha gondolod. - Ajánlottam fel.

- Nagyon sajnálom tényleg. - Nyomtam egy gyors csókot a homlokára. - Persze az jó lenne. De persze, csak azután ha már sikerült valamit kihozni a lakásból. - Mosolyodtam el kínomban. - Na de akkor később találkozunk. Szeretlek. - Nyomtam egy gyors csókot az ajkaira, majd el is indultam hazafelé.

(Sean lakása)

- Szia! - Mosolyodtam el halványan, és amint Sean elkezdett hazafelé menni, én addig a Grill felé vettem az irányt. Most jól esne egy jó nagy adag kávé, amit ott biztos megkaphatok.

Folyt. Grill parkolója

[Hotel]

Miután felébredtem rögtön nekiindultam felderíteni a várost. Még mindig a tegnap este járt a fejemben az a lány, hiába tűnik úgy, hogy semmi közöm hozzá valahonnan mégis ismerős nekem, de most nem ezzel kell foglalkoznom. Falkát kell találnom, hogy be tudjam teljesíteni a bosszúmat anyám halála miatt, azok a vadászok nem úszhatják ezt meg. Először a parkban sétálgattam, elég szép környéknek tűnt, bár rengeteg szagot éreztem ami nem tűnt emberinek, a vámpírokat és vérfarkasokat felismertem, de a többiről nem tudtam mifélék. Különös város ez a Mystic Falls gondoltam. Ahonnan én jötten nem volt más lény, sőt már a vérfarkasokat is kiirtották a vadászok.

||Grill||

Eléggé elfáradtam a mai nap folyamán, de még egy gyors kitérőre a parkban volt egy kis plusz energiám. Végül is a friss levegő jót tesz. Amint a parkba értem körbenéztem. Viszonylag sokan voltak erre, de ez most engem nem nagyon tudott érdekelni.
Az egyik padhoz sétáltam és leültem, úgy nézelődve. Már messziről kiszúrtam egy srácot, még így távolról is elég megnyerőnek tűnt.
Mélyeket szippantottam a friss levegőből és időnként pillantottam csak rá, hogy ne legyek annyira feltűnő.

Csak sétáltam mikor, elmentem egy pad mellett ahol egy lány ült, megéreztem a levegőben egy másik farkas jelenlétét. Majd visszafordultam és rájöttem, hogy a lány az. Végre találkoztam egy farkassal itt, ennek nagyon megörültem hiszen ezzel is közelebb kerülök a célom eléréséhez. Még sosem találkoztam más farkassal, ezért eléggé kíváncsi voltam és leültem mellé.
-Szia! köszöntem neki elmosolyodva, már biztosan tudtam, hogy ő is tudja mi vagyok.
-Mi járatban errefelé? kérdezte tőle szintén mosollyal az arcomon, nem nagyon tudtam mégis miről beszéljek vele, de nem akartam rögtön céljaim közepébe vágni.

Talán két perc sem telhetett bele és mellém ült az a srác akin már az előbb megakadt a szemem. Szinte rögtön megcsapott az az érzés, miszerint ő is vérfarkas. Egy bájos mosolyt varázsoltam az arcomra úgy fordultam felé.
-Szia!-köszöntem vissza, miközben végigmértem őt.
-Szükségem volt egy kis friss levegőre mielőtt keresek valami helyet ahol meghúzhatom magamat. -mondtam még mindig mosolyogva és ebből, már le is szűrhette, hogy új vagyok errefelé. Még az is csoda, hogy eljutottam idáig.
-És te mit keresel errefelé? -kérdeztem rá én is.

Igazából azért jártam a parkban, hogy farkasokra találjak ami be is jött, de ezt nem szerettem volna még elmondani neki, először jobban meg akartam ismerni.
-Tegnap érkeztem a városba és kicsit ismerkedni szerettem volna a környékkel. mondtam neki még mindig mosolyogva. Kíváncsi voltam, hogy ő milyen vérfarkas, mivel én olyannak hittem magam aki képes bármikor két lábon járó vérfarkassá alakulni és nem csak teljes farkassá. Amit ilyenkor még nem tudtam az az, hogy ezt medálom teszi. De még mielőtt erre kitértem volna először még kérdezősködtem másról.
-Hm, szóval akkor te is új vagy még itt. Eddig mi a véleményed a helyről? kérdeztem tőle egy kis elgondolkodás után.

-Akkor ezek szerint nem csak én vagyok ennyire új itt. -mondtam egy apróbb mosollyal az arcomon. Ma különösen jó kedvem volt, és másokkal is kedves voltam ami tőlem nem éppen megszokott, de végül is kell egy pár ismerős, vagy valami olyasmi.
-Hát...-gondolkodtam el egy pillanatra a legmegfelelőbb jelzőket keresve erre a városra- ..eddig csak annyit sikerült leszűrnöm, hogy nem egy szokásos kisváros, de gondolom ezt te is tudod. -céloztam ezzel arra, hogy tudom mi ő.
-És mi szél hozott ebbe a városba? -kérdeztem kíváncsian még mindig egy halványabb mosolyféleséggel az arcomon.

Nem akartam rögtön ezzel kezdeni, de ha már rákérdezett elmondom neki céljaimat a városban, hátha ő is megfontolja ezt és segít a véghezvitelében.
-Régen egy kisvárosban éltem Beacon Hills-ben, eleinte vérfarkassá válásom után eléggé élveztem, de később megjelentek értem a vadászok és.... lefelé nézve elszomorodva meséltem mindegy a lényeg, hogy végezni akarok azokkal a rohadékokkal... a dühtől egy pillanatra szemeim aranysárgák lettek és ökölbe szorítottam a kezem szóval falkát keresve jöttem Mystic Falls-ba. miután ezt elmondtam márt lenyugodtam és szemeim is visszaváltoztak.
-Te miért jöttél ide? kérdeztem tőle elmosolyodva. Kíváncsi voltam, hogy értette e célzásom arra, hogy akár ő is csatlakozhatna hozzám.

Figyelmesen hallgattam végig a kis történetét arról, hogy miért jött a városba. Amikor a falkadolgot említette egy pillanatra elgondolkoztam..Talán ha felajánlkoznék még hasznom is lehetne a dologból.
-Nyugalom! -néztem szemeibe amikor a dühtől aranysárgává változtak. Ezek szerint neki sem lehetett egy tündérmese a múltja.
-Szóval falkát keresel?! -túrtam bele a hajamba és egy széles mosoly ült ki az ajkaimra. Végül is nincs vesztenivalóm ha felajánlom magamat.
-Hát ha gondolod szívesen csatlakozom hozzád.-ajánlkoztam végül fel.
Amikor rákérdezett, hogy én miért jöttem ide, egy pillanatra lesütöttem a szemeimet és a földet bámultam. Nem akartam elmondani, hogy mi történt, elrontaná a kedvemet megint.. Épp elég volt, hogy az a vérszívó tudja, de valahogy olyan érzést keltett bennem, hogy bízhatok benne.
-Tudod...-néztem fel rá- ..apám megölte anyámat engem...engem pedig hetekig bezárva tartott és kínzott. -mondtam elcsukló hangon- Felejteni akartam..Persze érik bennem a bosszú, de jobban örülök addig amíg az a szemétláda börtönben van..- fintorogtam. Rossz volt még csak belegondolni is, hogy él és bármikor megszökhet a börtönből. Már ahogy én ismerem.

Elmosolyodva néztem rá mikor mikor azt mondta, hogy csatlakozna hozzám segítségként. Örültem neki, hogy végre közelebb vagyok a bosszúm beteljesítéséhez és az, hogy már nem egyedül vagyok is eléggé jó érzés volt.
-Nagyon örülnék neki. mosollyal az arcomon bólintottam. Amikor elmondta, hogy mégis milyen szörnyűség történt az ő életében, megdöbbenten néztem rá, hasonlóan az ő anyját is megölték, de hogy a saját apja?! ez borzalmas lehetett. Miután megtudtam, hogy az ő anyját is megölték rászántam magam és elmondta, amit az előbb kihagytam. Gondoltam talán könnyebb lesz beszélnie róla, ha én is elmondom a teljes sztorit.
-Ez szörnyű lehetett. mondtam neki megdöbbent arccal... Az én anyámat is meggyilkolták, a vadászok. mondtam újra lefelé nézve elszomorodva... és erről csak én tehetek. Még egy levelet is hagytak hátra amiben leírták, hogy csak miattam van és én leszek a következő, többek között ezért is keresek falkát, hogy megbosszuljam anyám halálát. mondtam neki már dühösen de izgatottan, alig vártam, hogy saját kezüleg végezhessek velük.
-Mindegy, ez még odébb van. próbáltam terelni, elsőnek találkozunk, ne így kezdjünk már ismerkedni, hogy végigbőgjük gondoltam.
-Ha nem baj megkérdezném, mégis mióta vagy farkas? kérdeztem tőle kíváncsian.

Amikor ő is rászánta magát és elmesélte, hogy neki is hasonlóképpen hányatott sorsa volt mint nekem elszörnyülködtem egy pillanatra.
-Nem te tehetsz róla..A vadászok miatt történt ez az egész, és nem old meg semmit ha ezért rágod magad, de ne aggódj segítek neked bosszút állni. -simítottam végig a karján nyugtatásképpen. Senkivel, de tényleg senkivel nem szoktam kedves lenni, de ő valahogy biztos támasznak tűnt.
-Már lassan három éve, hogy kiváltottam az átkot. -gondoltam vissza egy pillanatra arra a napra ami teljesen megváltoztatta az életemet, persze nekem ez csak jó volt, bár ez részlet kérdése..
-És te mióta vagy farkas? -kérdeztem rá én is, mondjuk kíváncsi is voltam, hogy melyikünk a tapasztaltabb.

Amikor a lány elkezdett nyugtatgatni és megsimított elmosolyodva néztem rá, nagyon kedvesnek tűnt és örültem, hogy ő is a falka tagja lesz.
-Köszi szépen. mosolyogva mondtam neki. Sejtettem, hogy ő is felteszi ezt a kérdést, ekkor emlékeztem vissza Peter-re aki ugyan nem volt a haverom, de azon az osztálykiránduláson elég jól kijöttünk, és talán pont ezt volt a baj, ha én nem vagyok, Peter és anyám még élne. Épp azt akartam, hogy a beszélgetésünk ne szomorkodásból álljon de ez a gondolat újra lehangolt.
-Hát én kb 1 éve vagyok vérfarkas, de e miatt szintén meg kellett halnia az egyik ismerősömnek, ha akkor nem vagyok ott még ő is élne... mondtam neki kicsit lehangolódva. Márt eléggé megbíztam benne ahhoz, hogy felvessem azt a kérdést ami az a lánnyal való találkozásom óta furdalt a kíváncsiság, hogy én miért vagyok rá képes ha más nem?! gondoltam.
-Nem sokat tudok még a farkasokról, de egy itteni lánytól hallottam, hogy némely farkasok csak teliholdkor tudnak átváltozni, valaki viszont már át tud máskor is, de semmilyen farkas nem képes félig farkas félig ember alakban lenni, én viszont igen. mondtam neki majd körülnéztem és senki nem volt már a környéken ezért meg is mutattam neki.
Ilyenkor még fogalmam sem volt, hogy ez az egyik képessége a medálomnak amit aktiváltam azzal, hogy megöltem egy vámpírt, amiről szintén nem tudok mivel átváltozásom utáni teliholdkor elveszettem a fejem és másnapra semmire sem emlékeztem.

-Igazán nincs mit. -mosolyodtam el. A következő kérdésemmel viszont sikerült ismét lelomboznom. Lehet jobb lenne ha befognám a szám.
-Jaj, nagyon sajnálom! Nem akartam ezzel fájó pontra tapintani. -fagyott le a mosoly az arcomról.
-Hogy mi? -lepődtem meg amikor kijelentette, hogy ő telihold nélkül is farkas tud lenni, legalábbis félig farkas félig ember. Amikor viszont meg is mutatta teljesen ledöbbentem. Egyáltalán lehetséges ez?? -kérdeztem csak magamban aztán inkább fel vetettem a kérdést neki is.
-Ez, hogy lehetséges? -néztem rá még mindig lesokkolt arccal, majd jobban szemügyre is vettem. Ilyenről még csak nem is hallottam. Most pedig itt áll mármint ül előttem az élő bizonyíték erre. Elképesztő.

Láttam az arcán, a döbbenetet és ekkor jöttem rá arra, hogy ez nem is olyan mindennapi, hogy egy vérfarkas erre képes. Sejtelmem sem volt, hogy miért tudok ilyet, hiszen ő sokkal tapasztaltabb mint én, szóval az lehetetlen, hogy ezt meg lehet tanulni úgy mint a hold nélküli átváltozást.
-Eleinte természetesnek vettem, azt hittem ez a farkassággal jár, de miután a városba jöttem az a vámpír lány a bárban eléggé elbizonytalanított e téren... mondta neki már visszahúzva fogaim és karmaim, majd lassan teljesen visszaváltoztam. és hogy most ezt egy farkas szájából hallom aki már 3 éve az, ezt-ezt nem értem. mondtam neki értetlenül, hiszen fogalmam sem volt róla. Túl sok ez már nekem még csak 18 éves vagyok aki vérfarkas lesz, ezért megölik az anyját és ha ez nem lenne elég még egy titokzatos képességem is van amit más nem tud, király az életem nem is lehetne már rosszabb. gondoltam magamban.

-Szóval egy vámpír..-fintorogtam. Nem titok, hogy utáltam őket, de ezzel szinte minden vérfarkas így van.
-Nem akarok beleszólni a dolgaidba, de én a helyedben vigyáznék velük. -tanácsoltam teljesen elkomolyodott arccal. Nekem nem voltak jó tapasztalataim vámpír téren, sosem voltam egyikkel sem puszipajtás kapcsolatban.
-De, hogy lettél egyáltalán farkas? Megöltél valakit? Mert az lenne a normális, ha valakinek a halálával váltod ki az átkot. -néztem rá kissé értetlenül. Egyáltalán nem volt normális, hogy valaki így legyen farkas. Számomra ez különös vagy inkább különleges volt és nagyon is érdekelt, hogy lett az ami.
-Ha gondolod kereshetünk egy könyvtárat, hátha ott kiderítünk valamit. -vetettem fel ezt az ötletet. Lehet, hogy az itteni könyvtárban van valami ami hasznára válhat.

-Igen én is ezt hittem, hogy a vérfarkasok nem jönnek ki a vámpírokkal és fordítva, de ez a lány, valahogy más volt számomra, ne kérdezd miért, mert fogalmam sincs. mondtam neki visszagondolva a lányra, aki nekem nagyon ismerős volt, de nem értettem miért.
-A farkassá változásom, mint már elmondtam akkor történt mikor egy osztálykiránduláson az egyik osztálytársam Peter megcsúszott egy sziklán, én elkaptam, de végül leesett, szóval igen ezért meg kellett ölnöm valakit. mondtam ezt neki visszagondolva arra a napra, nem volt valami jó érzés, de párpillanat nem akartam emiatt is rosszul érezni magam, most ki akartam deríteni a különleges képességem okát.
-Ez jó ötlet, csak találunk valamit róla. mondtam neki majd felálltam és elindultam vele a könyvtár felé.

[Könyvtár]

A város parkja. Erre se járok valami sűrűn, de valahogy most jól esett volna egy kis friss levegő, főleg, hogy ki se mozdultam az elmúlt napokban a házból. Amint kiléptem az utcára, már arra is vettem az irányt, és csakhamar oda is értem. Jó pár percig csak sétáltam, gondolkoztam. Már lassan kezdek hozzászokni, hogy örökké csak egyedül vagyok, és a kisebb társaságon kívül nem is akad nagyon más. Így volt jó ez, és már nem is nagyon foglalkoztam vele.
A park szinte üres volt, csak pár ember sétálgatott. Ekkor megéreztem valamit, vagyis inkább valakit megpillantottam. Mondjuk csak hátulról, de ez épp elég volt ahhoz, hogy megpróbáljak távozni a parkból, csak egy volt a baj. A lábaim nem mozdultak...