-Ha rád is,emlékezzen csak rám is. - a gonosz mosoly nem tűnt el az ajkaimról,még akkor sem amikor Aurora után néztem,aki mint egy tébolyult,bolyongott hogy egy emberre akadjon. Úgy nézem meg is van az áldozat...
-Úgy nézem ezt megcsináltuk! -mosolyogtam finoman oldalba bökve a húgomat,miközben néztem ahogy a lány szerencsétlenkedik. Öljön már meg valakit..

-Igen megcsináltuk.-vigyorodtam el elégedetten.
-Csipkedd magad Aurora, még Seant is el kéne intéznem.-üvöltöttem oda egy kis gúnnyal a hangomban. Elképesztő mit össze tud szerencsétlenkedni, pedig nem nagy kunszt megölni bárkit is... -Mindjárt elalszom annyit bénázik a csaj.-ráztam meg a fejemet fintorogva.

Attól függetlenül, hogy megvoltam igézve az eszemnél voltam. - Kussolj be Kendra! - Kiabáltam vissza dühösen. Nem kellett sokáig keresgélnem találtam is egy nőt. Olyan harminc körüli lehetett, de ez most teljesen lényegtelen volt jelent pillanatba. Az agyam rögtön bekattant, és már rohamosan meg is indultam felé a késsel a kezemben. A nőnek már csak az elfojtott sikolyát hallottam, mert már szúrtam is a szívébe a kést. Nem is egyszer, hanem vagy kétszer, vagy háromszor, nem figyeltem. Kíméletlenül gyilkoltam meg, pont úgy mint ahogy meglett nekem "parancsolva". A ruhámon, és a kezemen, folyt végig a nő keze, de még nem eresztettem el a kést. Tudtam mit tettem, és végig öntudatomnál voltam. A nő teste ott feküdt holtan, három késszúrással a mellkasában. Kendra-ék felé fordultam és eldobtam a kést. - Remélem most boldog vagy, ribanc.. - Mondtam szárazon, mint akit nem is nagyon érintett meg a dolog, és nem is voltam a továbbiakban kíváncsi rájuk. Egy szó nélkül, érzelemmentes arccal, elmentem... Minél messzebb vagyok innen annál jobb.

Folyt. Aurora lakása

Elégedetten néztem végig a "műsort".. -Viszlát Aurora! További szép estét! Ja és persze kellemes teliholdas éjszakákat!-nevettem el magamat gonoszan..Nem úgy nézett ki mint akit túlságosan megrázott volna a dolog, de én azért örültem mivel tudtam, hogy szenvedni fog és nekem ennyi épp elég. Főleg akkor hogyha még Seant is megszerzem magamnak, de az még a jövő zenéje, ahhoz még kell nekem egy boszorkány is. Végülis egy kis fenyegetés orvosolhatja a boszi problémámat. Lassan visszafordultam Alison felé aki szintén diadalittasan vigyorgott.-Jövök neked egyel, és köszönöm.-mondtam ki vigyorogva.

- Benett ház -

Újra itt... újra friss levegőre vágytam, de erre szükségem is volt, elvégre... Bonnie segített nekem. Most már jobban érezhetem magamat a bőrömben, és nem kell félnem, hogy megtámadnak. Remek...
Leültem az egyik padra, és csak vártam... de láttam egy lányt, aki valami furcsa rémülettel igyekezett átjutni a parkon...

Colette lakása

Elég rémülten jöttem el idáig, gondolom ezt pár ember észre is vette. Leültem egy üres padra és tenyerembe temettem a fejem. Hogy lehettem ennyire naiv? Mennyiszer bedőltem neki, de adtam még egy esélyt... és most... aah, mindegy is! Felsóhajtottam és szétnéztem a parkban. Jobb lesz, ha most egy ismerőssel sem futok össze. Nem hiányozna nekem.

Eléggé feldúltnak tűnt... és ez mondhatni, aggasztott engem. Igen, mindig is gyűlöltem, ha valaki nyugtalan.
Hát felálltam, és odaálltam elé, a lehető legnyugodtabb mosollyal, amire csak képes voltam. - Hé, minden oké? - kérdeztem tőle kedves mosolygással, hátha ez megnyugtatja némileg.

Egy lány közeledett felém mosolyogva. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Hát ilyenkor mit lehet mondani?
- Igen, jól vagyok. - sóhajtottam fel és én is próbáltam felé küldeni egy apró mosolyt. Nem mondtam az előbb az igazat, de gondolom észrevette. Végül is nem kezdhetek panaszkodni egy ismeretlen lánynak. Minek nézne engem?

- Én nem úgy látom, hogy olyan jól lennél - ráztam a fejemet, és közben még mindig fogtam a karját, hogy ne tudjon elviharzani.
- Mi történt veled? Bántott valaki, vagy... mi miatt vagy ennyire feszült? - kérdeztem tőle, lehúzva a padra, amin az előbb még én ültem.

Igen, tudtam, hogy észreveszi. De igazából, én kedvelem az ilyen embereket, akik törődnek mással, de kevés van belőlük...
- Tényleg nem vagyok jól... - sóhajtottam fel, és leültem a padra. - Csak túl hiszékeny voltam és ez vezetett idáig. - válaszoltam neki szűkszavúan. Na, de nem csak a hiszékenységem volt a baj. Egy elmebeteg emberrel kerültem össze, aki megszállt valakit...

Kezdett megrémíteni. Vajon mi történhetett vele? Eléggé... furcsának tűnt nekem... mintha valaki bántotta volna. Lelkileg és fizikailag is. Bár nem tudom, mennyi a valószínűsége ennek ebben a városban. - Mégis... ki bántott téged? - kérdeztem végül ezt. Tudtam, hogy valami ilyesmiről lehet szó.

Talán egy kicsit megrémítettem? Nem állt szándékomban. És akkor még, hogy reagálna, ha azt mondani egy gyilkos volt az?
- Ez bonyolult... Nem szeretnélek megijeszteni. - nem mondhatom el senkinek, hogy Rick, aki valójában nem is Rick, egy gyilkos és még sorolhatnám...

Ahogy Kendra felnevetett,én úgy nevettem vele.
-Észben tartom. -fordultam felé,aztán a nevetésemből gonosz mosolyt ejtve felé,bólintottam egyet,majd a halott felé fordultam,és vámpírsebességgel termettem mellette,és egy gyönge mozdulattal elhajítottam.
-Készen is vagyunk. -mondtam egy elégedett sóhajjal.
-Én most lelépek,még épkézláb házam sincsen,szóval kiveszek egy normális hotelszobát. Még mindig tudsz hívni drága húgom.. -utaltam arra hogy néha kereshetne,majd egy testvéries pillantás,és egy 'bájos' mosoly után elviharoztam.

Colette

Láttam, hogy mélyen bántja a dolog... és ezért tudni akartam, hogy mi lehet az... eléggé aggasztott, amit összehadovált, és ezért nekem is nagyot kellett nyelnem.
- Ugyan már.. úgy nézek én ki, mint akit könnyű megijeszteni? - próbáltam meg rámosolyogni még bíztatóbban.

Egy halvány mosoly után nagy levegőt vettem és elkezdtem valamennyit elsorolni az esetből.
- Na, jó... megbíztam egy olyan emberben, akiben nem lett volna szabad, mert igazából nem jó... ember. - nyeltem nagyot közben. - Nem bántott úgy, de, amiket előtte mondott és, amit láttam a házában, elég volt, hogy kikészüljek.

Kicsit zavaros votl a sztori, amit hallhattam tőle. Eléggé.. furcsa volt. Igen, határozottan. Főleg hogy eléggé furcsán mondta az 'ember' szócskát is.
- Mit... mit mondott neked? - érdeklődtem kíváncsian.

Nos, igen. Gondoltam, hogy furcsának fogja találni a dolgokat. Láttam az arcán... De ez nem meglepő dolog.
- Az életéről mesélt, és amiket tenni szokott. - összeborzongtam magamban ezalatt az egy mondat alatt.

Most már kezdett egyre inkább érdekelni, hogy vajon mi is történhetett vele. Őszintén, és teljesen komolyan..
Hát a kezére raktam a kezemet, hátha megnyugszik tőle egy kicsit, és így folytattam. - Mondd el, hogy mit mondott, hátha segít.

-Keresni foglak.-bólintottam, és diadalittasan elindultam valamerre, de még én sem tudtam, hogy hová..

[folyt. valahol]

- Nem... ezeket a dolgokat nem mondhatom el. - ráztam meg a fejem, és felsóhajtottam.
Hiába volt olyan kedves, mégsem mondhattam el neki. Ez... ez maradjon meg nekem.

- Értem. - bólintottam. - A nevem Harmony. - mutatkoztam be neki, hátha elkezd valamennyire bízni bennem, és így képes lesz nekem is elmondani egy-két dolgot.

- Én Colette vagyok, de hívj csak Lettinek. - mutatkoztam be én is.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék vagy, hogy mondhatnám el neki a dolgokat. - Nem tudom, hogy fogalmazzam meg... Ő, finoman szólva egy gyilkos. Ezt mondta... - nyeltem nagyot, és próbáltam lenyugodni, ami talán most már hátha sikerül.

- Üdv, Letti! - nyújtottam ki neki a kezemet, a barátságosság kedvéért, de az azt követő szavakra egyáltalán nem számítottam. ÉS ezért kellett is nyelnem még nekem is, pedig sok mindent láttam már az életben.
- Szóval... az az ismerősöd.. egy gyilkos? - kérdeztem vissza tőle. Először az jutott eszembe, hogy ez a kislány most jött rá a vámpírok létezésére.

Kezet fogtam vele, de látszott, hogy nem igazán reagált jól a következő mondatomra.
- Több, mint gyilkos... - válaszoltam neki. Ezzel csak jobban rontottam a helyzeten, de ő kérte, hogy meséljek róla...

Felvontam a szemöldökömet. - Öhm... te... nem egy vámpírról beszélsz véletlenül? - kérdeztem érdeklődve. Ez volt a leginkább hihető erről az egészről. Mégis... milyen gyilkos lenne ebben a városban? Csakis vámpír lehet... vagy nem? Bár igaz, Mystic Fallsban vagyunk, ahol bármi megtörténhet.