Eléggé meglepődtem amikor kijelentette, hogy még mindig érez valamit irántam, egyszerre jólesett és nem is tudtam mire vélni.
-Tudod...én..-dadogtam össze vissza akárcsak egy elmeháborodott. Nem tudtam mit mondhatnék erre mert fogalmam sem volt, hogy én mit érzek iránta.
-Lehet, hogy ezt még meg fogom bánni, de...-nyeltem egyet-..de apád meséi részben igazak voltak. A város tele van természetfeletti lényekkel, vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok és kitudja még, hogy mik. A Grillben történtekről meg annyit, hogy mivel elvágtad a kezed ez sok vámpírnak elég csábító volt. -böktem ki az igazságot nagy nehezen.

[Hotel]

Tegnap este bementem a Grill nevű szórakozóhelyre és kértem valamit inni. Mivel nem ismerem az alkoholokat és annak mellékhatásait ezért azt sem tudtam, hogy ha sokat iszok megárt. Sajnos ez bekövetkezett és ha ez nem lenne elég épp akkor toppant be egy démon akinek az alkohol hatása alatt elmondtam, hogy mi vagyok, amiből még sok problémám lesz. Kimentem kicsit kiszellőztetni a fejem, mivel elég másnapos voltam még, közben gondolkoztam azokon a dolgokon amiket kiszedhetett az a démon belőlem, tudtam, hogy meg kell találnom és el kell pusztítanom. Csak sétáltam majd leültem egy padra és csak nézelődtem.

Aurora lakása

A lakásomból egyenesen a parkba sétáltunk. A hó nagy pelyhekben esett. Mindig is szerettem a havat, így kifejezetten jó volt ide kinn lenni. Valahogy jó emlékek fűztek a télhez. Az egyetlen hátránya volt ennek az időnek, hogy elég csúszós volt szinte minden. És persze amilyen szerencsétlen tudok lenni néha...
- Olyan szép mikor ilyen nagy pelyhekben esik a hó. - Jegyeztem meg igen csak halkan, és halványan elmosolyodtam, miközben megszorítottam egy kicsit Sean kezét.

Castiel

A Kollal való találkozásom után úgy döntöttem, hogy mielőtt szobát foglalnák a helyi hotelben, még körbe nézek egy kicsit a parkban. Úgyse jártam még errefele, különben meg mekkora az esélye, hogy egy újabb vámpírba botlok bele? Remélem kevés, mert azt már nem bírnám elviselni. Á, dehogynem, hiszen Kolnál aligha létezik erősebb vérszívó. A családtagjain kívül, de csaknem botlok már beléjük.. A sok járkálás közepette kicsit elfáradtam, ezért ecc pecc kimehetsz mód kiszúrtam egy padot, ahol már ült is egy egész jóképú férfi.
- Helló - köszöntem mosolyogva. - Min töprengtél el annyira? - kérdeztem rá, miközben leültem melléje.

Jeremy/


Dadogása annyira édes volt csak lestem ahogy keresi a szavakat,de tudtam mondhatok akármit vagy tehetek akármit nem fog úgy rám nézni sem pedig több dolgot kicsikarni erre.Vágytam a csókjára,érintésére arra,hogy velem legyen,de ez is csak egy hiú lány álom marad,mint a több.
És akkor megtörtént.
-Hogy mi?!-Álltam fel egy percre és merengtem el a dolgokon nem az nem lehet gondoltam magamban,de aztán emlékeztem a sok fura esetre.Mentem fel s alá majd újra leültem és egyenest a szemébe bámultam.Tudtam,hogy nem hazudik hiszen olyan hangsúllyal mondta és bökte ki,hogy éreztem a meg könnyebülést. Átöleltem és 2 könny csepp gurult az arcomon szavak nem jöttek ki a számon a könnyeimet lenyeltem nem engedtem többet. Hosszan öleltem őt ő volt a támaszom.
-Hiszek neked-suttogtam.
-Köszönöm!-mondtam hiszen megtudtam az igazat őrültség volt,de egyszerűen amiket meséltek ami a Grillben volt nekem elég volt. Egy pillanatra Jeremy arca közelében voltam és egész közelről néztem azokat a mesés szempárokat. El akartam fordítani a fejem,de ismét nem engedelmeskedett a testem.Szemem még könnyes volt,de nézni őt biztonságot adott.

Aurora

Lassan sétálgattunk el egészen a parkig közben igazából nem is tudtam nézelődni hiszen mindent hó borított és még most is nagy pelyhekben esett. Eszembe jutottak a régi telek amikor alig vártuk, hogy essen a hó és a lányokat bele dobhassuk. Most úgy beszélek, mint egy vénember.. Pedig még bőven előttem van az élet, hacsak nem történik valami 'életbevágó'.
- Igen nagyon szép. - Mosolyogtam rá és gyengéden megsimogattam a kezét.

- De úgyse fog ez sokáig maradni. Gyorsan telnek a hetek, ki kell élvezni a telet. - Vigyorodtam el, és úgy léptem, hogy végül elé kerüljek. Még mielőtt bármit is mondhatott volna lágyan megcsókoltam. - És ne is álmodj róla, hogy belökhetsz oda. - Néztem a vastag hórétegre, és hátráltam gyorsan egy két lépést elmosolyodva.

- Sajnos. - Lekonyítottam az ajkamat, majd elmosolyodtam. Mást nem is tudtam csinálni, mert ajkaival betapasztotta az enyémet. Visszacsókoltam miközben gyengéden végigsimítottam az arcán. - Hiába hátrálsz a vége úgy is az lesz. - Vigyorodtam el, majd amikor nem figyelt oda gyorsan áthidaltam azt a két lépést távolságot, majd a vállamra kaptam.

- Ezért is kell kihasználni. - Vigyorogtam, és mikor megcsókoltam, viszonozta azt, és már éreztem is kezét arcomon, ahogy végigsimít rajta. - Nem... - Ráztam a fejemet hevesen, de aztán vészesen elindult felém, és akkor már ellenkezni se tudtam. - Sean! - Sikkantottam fel, ahogy vállára kapott, és hangosan felnevettem. - Ne, kérlek! - Kértem, de tudtam, hogy úgysem fogok rá hatni ezzel. - Magammal foglak rántani! - Mondtam ezt amolyan kis fenyegetésnek, de arcomon még mindig egy széles vigyor volt.

-Ez az igazság..-nyeltem egyet amint felállt és fel s alá kezdett el járni. Sajnáltam, hogy ebbe eddig senki nem avatta be, hisz az apja is emiatt halt meg. Pár perc múlva ült csak vissza mellém könnyes szemekkel és átölelt.
-Ne aggódj! Én itt leszek neked és azt a karkötőt semmiféleképpen ne vedd le! Vasfű van benne megvéd.-súgtam a fülébe majd eltoltam magamtól, persze óvatosan.
-Nincs mit.. Jobb ha tudod az igazságot. -mélyedtem el szemeibe.
-És jobb ha ezt is tudod...-mondtam komoly arckifejezéssel és egy hosszú és lágy csókot nyomtam az ajkaira. Fogalmam sem volt mit miért tettem, de egy biztos, hogy ezt most muszáj volt.

Jeremy/

-Az igazság néha fáj!Tudom,hogy velem vagy Jer és megvédesz engem-mondtam majd rá pillantottam a karkötőmre.
-Vas fű?-néztem értetlenül majd eszembe jutottak a fiolák.
-Akkor apám azért mondta,hogy igyak minden nap,hogy megvédjen!-eszméltem fel jobb,ha ezt is tudom? Talán még is van esélyem miközben ezen gondolkodtam ajkai enyémhez tapadtak és forrón,de mégis lágyan csókolt.Nem érdekeltek a vámpírok ezek a dolgok többé csak az,hogy velem van és csak ez számít nekem!beletúrtam a hajába miközben a csók még mindig hosszan tartott.Soha nem akartam,hogy vége legyen ennek a pillanatnak és örökké velem legyen.

Aurora

Aranyos volt ahogy ellenkezni próbált, de én ezen csak nevetni tudtam. A fenyegetése nem nagyon érdekelt mert annak érdekében, hogy ezt ne tudja beváltani a vállamról levéve magamhoz szorítottam és beledőltem vele a hóba ahol vastagabb. Remélem nem fog nagyon kiakadni.. Bár eddig is poénként vette le a dolgot.

-Bármikor.-erősítettem meg a kijelentésemet, és ez tényleg így volt. Elég veszteség érte már őt.
-Igen vasfű..-bólintottam és a következő mondatán elcsodálkoztam, miszerint az apja vasfüvet adott neki. Mondjuk ha úgy vesszük érthető, hisz ő is óvni akarta.
Hosszú percekig húztuk a csók végeztét, de örökre úgysem maradhatnánk így. Fogalmam sem volt mit érzek...Szeretem Annát, de ő mást szeret és most itt van April..Össze vagyok zavarodva.
-Én..most nem is tudok erre mit mondani.-szakadtam el ajkaitól úgy nézve a szemeibe.

Sean

Szavaimra, és ellenkezéseimen csak nevetett, de nem tett le. Nem akart lemondani arról, hogy a hóba kerüljek. De viszont levett a válláról, és magához szorítva beledőlt velem a hóba. Már éreztem is a hátam alatt a havat, és elnevettem magam. - Sean... Csak véghez vitted, amit akartál! - Kuncogtam, és röviden megcsókoltam.

Nagyon jól esett,hogy állt mellettem valaki és végre nem vagyok egyedül.
A csók abba maradt és én tapadtam volna vissza az ajkára,de nem tettem tetszett nekem Jeremy,de nem tudtam mitévő legyek főleg ebben a világban én ha tehetném vele lennék,de ő?Ő vajon hogy tekint rám?nyúltam az ajkamhoz és elvörösödtem majd rá meredtem a fiúra aki zavarodott volt.
-Sajnálom,ha esetleg olyat váltottam ki belőled amit nem kellett volna-szabadkoztam ,bár nem értem miért oda adó csók volt ez és tudtam,hogy ő nem az a fajta aki a lányokat kihasználja.Nem vártam el tőle semmit,de még is nem az ,hogy örülten szeretem mint egy meg zavardott lány,hanem egyszerűen én se tudom mit érzek,de tudom,hogy nélküle nem lehetnék boldog.

-Nem...nem ne sajnálkozz!-derült végül egy vigyorra az arcom. Örültem annak, hogy ezt most megtettem, és megismételtem volna csak nem voltam biztos magamban.
-April...én..-gondolkodtam el egy pillanatra-...nem tudom mit tegyek. Tanácstalan vagyok..-ráztam meg a fejemet. Abban biztos voltam, hogy kezdett bennem kialakulni valamiféle érzelem iránta, de ezt nem mertem nyíltan kijelenteni.
-Nincs kedved feljönni hozzám? Kezd hűvösebb lenni. Még a végén megfázol. -mondtam egy halványabb mosollyal az arcomon.

-Rendben nem teszem!-Mosolyogtam el magam.
-De nem bánom...Miért vagy az?-suttogtam oda fülébe.Szívem zakatolt és a vörösség nem múlt el.Örültem,hogy végre mosolyogni látom.Lakására invitált és elöntött a mámor.Tényleg fáztam csak nem mertem szólni.
-Persze,hogy van!-örültem meg és már álltam fel.Nem voltam egy magas ember kis törpének éreztem magam Jeremy mellett.

-Mert fogalmam sincs, hogy mit érzek. -néztem a szemeibe-...de nagyon kedvellek.-sóhajtottam egyet és amint ő is úgy én is felálltam a padról.
-Akkor gyere! Induljunk! -vetettem rá egy mosolyt és elindultam hazafelé várva, hogy kövessen. Nem tudtam emlékszik-e még rá, hogy merre lakom.
[Gilbert ház]

Néztem ahogy leül mellém, nem volt hangulatom a beszélgetéshez, mivel sajgott a fejem és nem is vagyok benne valami jó. Amikor leült rögtön tudta, hogy egy tündér. A tündér vérnek jellegzetes szaga és íze van amit a vámpírok nagyon ízletesnek találnak, gondoltam magamban és majdnem kimondtam ezt, de visszafogta magam mert nem szerettem volna, hogy a természetfeletti lényekről való tudásom újra lebuktasson.
-Helló! köszöntem neki komoly tekintettel...-Semmi lényegesről. mondtam neki bár ez nem volt igaz, de nem mondhattam el neki.
-Áuhh... nyögtem majd kicsit lehajoltam és megfogtam a fejem, még mindig sajgott a másnaposságtól, igaz bármikor véget vethettem volna neki, de ezt egyfajta büntetésnek fogtam fel amiért, tudatlanul ittam meg italokat és eljárt a szám egy démonnak.

Aurora

Örültem, ahogy meghallottam nevetését és vele együtt nevettem én is. - Hát csak úgy, mint általában mindig. De remélem nem bánod ezt az egészet. - Rövid csókját hosszan elmélyítettem, habár lehet tanácsosabb lett volna állva folytatni, mert teljesen át fog vizesedni a ruhánk.

Nagyon komoly egy személyiségnek tűnt, olyannak aki megélt már egyet s mást az élete során. Nem tudom, honnan a csudából támadt ez a gondolatom... de valami azt súgta, hogy ő sem ember. És nem is vámpír. Egyfajta természetfeletti jóság áradt belőle, mintha egy angyal szált volna le a mennyből. De ez lehetetlen, szóval inkább abba is hagyom a fantáziálást, mielőtt még szárnyakat is képzelnék a pasas hátára..
- Hát nem úgy tűnt, de végülis nem muszáj megosztanod a gondolataidat egy idegennel - hagytam rá a dolgot, egy mosoly kíséretében.
- Minden oké? - néztem rá aggodalmasan, miközben a fejét fogta. - Mond csak, véletlenül nem az alkohol a ludas? - kérdeztem rá a fejfájásának okára, felkuncogva.

-De, pontosan az, és nem akar elmúlni. mondtam még mindig a fejemet fogva. A lány nagyon kedvesnek tűnt elsőre, látszott az aggodalom az arcán. Aggodalom egy idegenért? Ebben a városba nem sok mindenki ilyen, de hát ő mégiscsak egy tündér, bennük sok jóság lapul.
-Csak kicsit kijöttem kiszellőztetni a fejem, azt hittem segít, de nem. Te mi járatban vagy itt? kérdeztem tőle még mindig néha halkan felnyögve.

- Miért is bánnám? - Vigyorogtam szélesen, és viszonoztam elmélyített csókját. - De viszont itt hideg van, nagyon is. - Sóhajtottam elmosolyodva, habár nem bántam ezt a helyzetet, hogy megmondjam az őszintét. - Habár veled akármeddig itt maradnék. - Vontam meg vállamat még hozzátéve az előző mondatomhoz.

[Erdő]

Lory,Castiel/

Mikor megérkeztem a parkba végig mértem az embereket és rögtön kiszúrtam a nem épp e világi lényeket is sőt valaki nagyon furcsa volt számomra.Közelebb lépkedtem a két lényhez.
dőltem neki az egyik fának és össze kulcsoltam kézzel meredtem a 2 idegenre.A lány egész fiatalnak nézet ki nem tudtam mi az,de éreztem,hogy más még a férfi tőle különösen erős jeleket észleltem.
Majd eszembe jutott karen mondata.
"Múlt éjjel egy férfit láttam hosszú kabátban aki angyal volt."visszhangoztak ezek a szavak a fülemben.Micsoda csodálatos nap ez.Tudtam,hogy,ha a lányt bántom akkor meg kaparinthatom az angyalt és megölhetem.
Elkaptam a lány és a torkához szorítottam egy kés még másik kezemmel karját fogtam.
-Helló-helló-köszöntöttem a férfit aki nem mert megmozdulni láttam rajta,hogy fél,hogy megölöm a lányt.
-Nincs kedved velem tartani?És nem esik bántódásotok!?-Nevettem fel ördögien.

Amikor a srác megjelent előttünk és elkapta Rory-t rögtön éreztem, hogy démon. Mi is lenne ilyen aljas, hogy fenyegetéssel próbálja megszerezni amit akar. Tudtam, hogy ez a tegnapi elszólasom miatt történt, számítottam is rá. Nem tehettem mást minthogy belemegyek, nem eshet bántódása a lánynak miattam. Felalltam és beleegyeztem.
-Rendben, veled megyek, a lányt pedig engedd el! dühösen felemelt hangal mondtam ezt neki.
-De ezt nem fogod megúszni, urunk nem fogja tétlenül nézni ezt. mondtam teljes mértékbe bízva uramban.