- Na az a jó annál kevesebbet kell törnöm nekem a fejemet. Én segítek a dolgok megvalósításában. - Rákacsintottam, majd elmosolyodtam. - Hélóó. Elhagyatott helyet keresel az erdőben. Akkor valami közöd csak van a természetfelettihez, de így már tudom, hogy mi. - Továbbra is mosolyogtam rá. Mindig jól jön ha van egy jó boszorkány ismertsége az embernek.

-De ha te ezt tudod-mosolyogtam rá-akkor neked is van valami közöd a természetfelettihez-mondtam ezt is vidáman.Nem tudom miért,de ma nagyon vidámnak és felszabadultnak éreztem magam,és régen volt ilyen otthon,anyáék körében.Persze hiányoztak,de ez így volt jó.-Vagy tévedek?-nevettem újra és újra.

- Nem nem tévedsz. Bár szerintem az a mosoly lekopik az arcodról ha elmondom mi is vagyok. - Hely ide vagy oda. A boszorkányok soha nem rajongtak a vámpírokért. Hiába van az egy ártatlan tinédzser képében aki ebből az egészet nem akart. Reméltem, hogy nem kell kimondanom ebből is leveszi majd a lényeget.

-Azért gondolod ezt,mert vámpír vagy?-utaltam arra,hogy nem fog tetszeni amit mondani akart-Szerintem nem az számít,hogy vámpír vagy,hanem az,hogy kedves és segítőkész!-mondtam ki a lényeget-Nézz meg engem,alig ismersz és máris segítettél!-tettem hozzá ezt is kedvesen-Szerintem nagyszerű barátom leszel-mosolyogtam rá bátran Care-re.

Nem olyan, mint a többi boszorkány. Tetszik. Azt hiszem mi még jól meg leszünk. És mintha a fejemben olvasott volna kimondta szinte majdnem ugyanezt. Semmi előítélet. Csak a belső a legfontosabb. Aranyos kislány, de vigyáznia kell magára azért. - Ebben teljesen egyetértek. És akkor indulhatunk a hotelhoz? - Néztem rá mosolyogva.

-Persze,mehetünk!-álltam fel a padról,de megláttam egy fagyi-és vattacukor árust a túloldalon-mit szólnál egy kis útravalóhoz indulás előtt?-néztem még mindig vágyakozva az édességek felé.Hirtelen nem is tudtam melyik édességet kívánom jobban.-Utána indulhatunk is!-mondtam mosolyogva.

Észrevettem, hogy kiszemelte a fagyi- és vattacukor árust. Hát nekem is jól esne egy kis édesség. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én a vattacukorra szavazok. - Álltam fel a padtól majd egyszerűen felemeltem a bőröndjét aminek számomra nem volt igazán jelentős súlya és elindultunk a túloldal felé.

-Én a fagyira és a vattacukorra együtt véve!-követtem én is Care-t. már most szerettem itt lenni,pedig nemrég érkeztem a városba,és reméltem,hogy a hotelszobám is szép lesz.mire észbe kaptam már az árusnál voltunk. -Én kérek szépen egy csoki és egy velencei álom fagyit illetve egy málnás joghurt ízű vattacukrot!-mosolyogtam kedvesen az eladóra,miközben kikértem az adagom.

- Hát nekem bőven elég az egyik is. - Mikor odaértünk az árushoz könnyedén leraktam magam mellé a bőröndöt és nézelődni kezdtem, hogy mi is a kínálat. - Azt hiszem én megelégszem egy málnás-vaníliás vattacukorral. - Mosolyogtam az eladóra majd a táskám aljáról előkotortam a pénztárcám, hogy fizessek. - Én állom. - Mosolyogtam Alexiara. Majd miután közölte az árat átnyújtottam neki és elraktam a pénztárcám utána pedig átvettem a vattacukrot.

-Nagyon rendes tőled-mondtam kedvesen-De legközelebb én fizetem,akárhová is menjünk!-majd ránéztem az égre,ami kezdett beborulni-azt hiszem jobb lesz,ha sietünk a hotelba-és közben egyre több eső felhő érkezett-nehogy elázzunk,ha gondolod,amíg el áll az eső,ott maradhatsz a hotelban !-ajánlottam fel kedvesen.

- Rendben. - Egyeztem bele. Tekintetét követve én is felnéztem az égre. Az előbb még sütött a nap most meg mintha le akarna szakadni az ég. - Egyetértek. - Néztem újból rá. Bár nekem fél percbe se telne innen hazarohanni. - Nagyon jól hangzik, köszönöm. - Legalább lesz egy csajos estém. Meg közelebbről is megismerhetem ezt a kis boszit.

Leintettem gyorsan egy taxit,majd szóltam Care-nek is.-Gyere,taxival gyorsabban odaérünk,nem?-kérdeztem meg kedvesen,majd esni kezdett,bár még csak kis cseppekben-és nincs mit,nagyon örülnék neki,ha nem lennék egyedül,kicsit félek a vihartól!-vallottam be az igazat-de ez kiskorom óta így van!-tettem hozzá,miközben beszálltam a taxiba,és az új barátnőmre vártam.

- Igen, valószínű. - Mikor leparkolt mellettünk a taxi a sofőrje udvariasan kiszállt és a kezébe kapta a bőröndöt ami szerintem kicsit nehéz is volt neki, de végül sikeresen betuszkolta a csomagtartóba. - Nem kell tőle félni. Én például élvezem. - Mosolyogva beszálltam mellé majd a sofőr is helyet foglalt és közöltem vele, hogy vigyen minket a hotelhoz. Majd kifelé nézelődtem az ablakon ahol egyre jobban esni kezdett.

(Hotel)

Oltári módon kalimpálni kezdett, de nem is vártam tőle mást. Én meg csak vigyorogtam, most hogy csak fejben, vagy nyílt színen is, azt nem tudom. Aztán már csak a fogait éreztem a vállamban, és színészkedve kiabáltam fel.

- Áóó! Ha jól tudom az én reszortom a harapdálás. – esett ki a cigi a számból, megint a földre, de nem igazán érdekelt a veszteség érzése, sokkal inkább az, ahogy megint a szemeimbe nézett. Most már biztos vagyok benne, hogy látható vigyor húzódott szét az arcomon.- Nocsak… milyen ismerős pillanat. – tartottam a mosolyom szemtelenül, mire hirtelen váltott, deee… láttam én ott valamit. Vágyat? Talán. De tudtam, hogy igenis nyert ügyem van.
Ő volt az aki végül rám tapadt, na nem mintha egy pillanatig is ellenemre lett volna, hisz még nagyon jól emlékszem milyen jó vele, de aztán az már annál inkább, amikor szemvillanás alatt ugrott nagyot, taszajtva egyet a mellkasomon és már talpon is volt. Ez a lány artistának készül??

- Okéééé… - próbáltam nyugodtra fogni a hangomat, de még mindig mosolyogtam – Szellemet láttál? – emeltem meg vicces játékossággal az egyik szemöldököm. – Merthogy épp oda készültünk… ha nem tévedek… - beszéltem lassítottan egyenesen a szemeibe, mint amikor valami csökent értelmi képességűhöz beszélnél, de neeeem, nem volt ő az, csak egyszerűen... láttam a szemeiben, hogy valamiben el van merülve. Valamiben. Mélyen. Aztán ugyanolyan hirtelen fordult meg, indult el, majd megint megállt.Talán másodpercek is eltelhettek, amikor én…

- Valamit esetleeeeg… elfelejtettél? – kérdeztem érdeklődve a háta mögül, de igazából nem is voltam kíváncsi, mint inkább szórakoztatott. Mindig is bírtam ezt a lányt, a maga szórakozottságával. Hazudok. Régen nem bírtam. De azóta…

Aztán olyan gyorsan történt minden. Rohanni kezdett, majdnem teljesen letarolva ahogy a nyakamba ugrott, és én még éppen hogy alá tudtam kapni, ahogy az ölembe fonódtak a lábai. Hogy csókolt? Az nem… kifejezés! Mint egy nősténytigris úgy vetette rám magát, és követelt. Én meg adtam neki. Már hogyne adnék? Aztán meg már újra talpon, elszakadt, a levegőm már igencsak szaporába váltott, ő meg csak.. néz. Egyenesen a szemembe.

- Igen… azt hiszem… ezért tényleg érdemes volt visszafordulni. – kevertem bele a vigyoromat, mire egy gyors mosoly a válasz, vagy csak valami afféle, és már újra, szinte futva tűnik el a szemem elől.

- Ooookéééé. Ez meglepett. – beszéltem már csak saját magamnak, mégsem tudtam nem újra elvigyorodni. De végülis… lelépett, vagyis nekem meg ideje lenne megkeresni a cuccomat, és hazahúzni végre. Most jön a keményebb dió. Gabe. – sóhajtottam nagyot, és még mindig elhűltes mosollyal megrázva a fejemet, indultam vissza abba az irányba ahol a táskám valahol benn pöffeszkedik egy pad alatt..

***

A táskám még mindig ott feküdt ahol hagytam. Ugye mooondtam én, hogy nem kell senkinek. – vigyorogtam fel a tényeken, és nagynehezn kirángatva onnan ahová raktam, a hónom alá kaptam és elindultam haza. Ideje lesz már, a nap is lemenőben… - győzködtem saját, magam, de aztán csak nagyot nyeltem és elindultam vissza a hotel felé. Jöjjön aminek jönnie kell!

(Hotel; Gabe lakása)

Éreztem, hogy hogy ajkai az enyémhez érnek...Mintha megcsókolt volna...-Igen, lehet igazad van...Ha vissza tudsz téríteni, akkor jó leszek...De míg nem, addig Ripper maradok.-suttogtam, és most én hajoltam közelebb, ismét az az érzés járt át, mint az előbb...Mintha egy kellemes csókot váltottunk volna..

[quote="Stefan Salvatore"]

Hát ez egy fura élmény volt... Egyrészt nem csókolóztam mióta meghaltam, másrészt Stefan-al is jó rég tettem már, és... meggyőződésem hogy szellemként még soha senki másnak nem jutott eszébe smárolni a legjobb barátjával... De tagadhatatlanul kellemes élmény volt... főként hogy végre nem olyan hangon szólt hozzám mint egy dilis gyilkos, hanem mint a barátom...
- Csak várd ki a végét... - suttogtam egész halkan, közel az ajkaihoz. - Sosem adtam fel semmit, nem Veled fogom elkezdeni. Megküzdök a barátommal. Gyilkos ösztön velem szemben még nem nyert csatát - kuncogtam fel, majd kezem leheletfinoman ért az arcához. Azt hiszem új megállapításaim közé felírhatom azt is, hogy a gyűlölet és harag mellett a szeretet és a vágy is remekül megteszi a hatását ha meg akarunk érinteni valamit mi szellemek...
- Akkor most felkérlek hogy próbálj meg jófiúnak maradni a kedvemért, míg találkozunk legközelebb, én pedig most... tovább állok kicsit. Van még dolgom, tudod, így szellemként is, nem csak a Te meggyógyításodat tűztem ki célomul. Légy jó, Stefan - adtam még egy búcsúcsókot a szájára, aztán hátrébb léptem és elindultam az ellenkező irányba.

(folyt. köv. még nem tudom hol)

Elég unalmas pár nap telt el. A húgomat nem kerestem,semmi kedvem nem volt vele találkozni. Hadd végezze csak a dolgait.. Majd ő megkeres ha akar valamit..
A parkban sétálgattam és azon tűnődtem hogy veszek ki egy lakást a hotelben.
Éhes már nem voltam,pedig tudtam volna válogatni,de késő,már elintéztem a sikátorban a dolgokat..

(Hotel)

Muszáj volt átgondolnom a dolgokat és egy kis friss levegőt szívnom, ezért is jöttem ide. Már szinte rögtön ahogy a park területére léptem ismerős illat csapta meg az orromat.. Alison...
Lassan ahogy sétáltam a parkban meg is pillantottam őt, így elindultam felé. -Szia Alison!-vigyorodtam el..Talán ő segíthet nekem megvalósítani a tervemet.

Ismerős 'szag' ütötte meg az orromat a hátam mögül. Kendra volt az. Megpördültem,és szembe álltam vele.
-Kendra! -fordultam hátra,mintha nem tudtam volna hogy ő az.
-Mi járatban erre? -húztam fel a szemöldököm kérdőn nézve rá. Pillantásából leszűrtem,higy valamire meg szeretne kérni..

-Hát...ami azt illeti szükségem volt egy kis friss levegőre....-sóhajtottam egyet-...és egy hatalmas szívességre.-néztem rá kérlelő tekintettel.
-Ismered az exemet Sean-t, nem? -vontam fel a szemöldökömet-Neki most van egy új barátnője, aki rendesen kiakasztott. Plusz Sean amikor átjött az én hotelszobámba és megcsókolt az csak tetézte a dolgot.-magyaráztam- A barátnője pedig szintén vérfarkas csak még nem váltotta ki az átkát, és ha jól szűrtem le a dolgokat, tart tőle..-mondtam egy szusszanásnyi szünetet tartva-A lényeg pedig az, amiben a segítségedet is kérném, hogy igézd meg, hogy öljön meg valakit. Sean-t pedig majd én elintézem. -vázoltam fel a tervet egy ördögi vigyorral az arcomon. -Na mit mondasz? Segítesz nekem?-néztem rá kérdően.

Felvont szemöldökkel hallgattam amit mondott.
-Gondoltam. -sóhajtottam,és tovább figyeltem.
-Igen ismerem. -mondtam,miközben a kezeimet a derekamra tettem. Mit akarhat vele..?!
Ááá okos. Az én húgom.
-Ha nagyon muszáj segítek. -mosoly húzódott a számra. Végre valami izgalom.
-De ha átváltozás után megharap a csaj,a két kezemmel foglak kinyírni. -szögeztem le.
-És ha ideér mit kéne mondjak neki? -kérdeztem nagy vigyorral a számon.

-Ha megharap én nyírom ki őt.-vigyorodtam el. -Bár úgyse fogja sokáig húzni vérfarkasként.-nevettem el magamat. Amilyen Barbie babának nézett ki kétlem..
-Csak mond meg neki, hogy mondjuk az első embert akit meglát ölje meg. Az eszközöket meg majd a kezébe adjuk.-húztam elő a táskámból egy kést vigyorogva.
-Ennél könnyebb dolgunk nem is lehetne.-mosolyodtam el gonoszan. -Bár az más dolog, hogy mit fogok kapni ezért Sean-től.. De ezen majd egy alázatos kis boszi tud segíteni.-nevettem el magam halkan és visszacsúsztattam a kést a táskámba.

-Reméltem hogy ez lesz rá a válaszod. -bólintottam,mint egy főnök,aki éppen egy alkalmazottjához beszélt.
-Rendben,elintézem. -vettem ki a kezéből a kést.
-Úgy látom nem vesztegetted az idődet túlságosan. -vigyorodtam el.
-És mikor jön a csaj? -kérdeztem rá.

-Köszönöm Jövök neked egyel.-mosolyogtam és előkotortam a táskámból a telefonomat. -Ezt egy sms-el könnyen elintézhetem, hogy idejöjjön.-vigyorodtam el a telefonommal babrálva. Még szerencse, hogy Mystic Falls nem egy akkora város, hogy ne találjam meg a telefonszámát.
-Valami meggyőzőt kéne írnom.-gondolkodtam el, majd Alison-ra néztem hátha neki van valami ötlete.

-Rendben. -mondtam egyszerre mindkét dologra,majd törni kezdtem a fejemet,hogy mit írhatna a csajnak Kendra.
-Ingyen kaja a parkban. -poénkodtam el,vállat rántva.
-Nem tudom. Fogalmam sincs.. -motyogtam a kést nézegetve.
-Vagy talán fenyegetőt akarsz?! Ha nem jössz a parkba azonnal megöljük a fél várost! -nevettem fel halkan.
-A te ügyed,döntsd el te. -mondtam hetykén,miközben újra megvontam a vállamat.