(Lexi)

-óó hát ezzel nem mondtál újat kedves Lexi.-mosolyogtam rá gonoszan-De még csak most kezdődik a móka! Game on! -mondtam elégedetten, és már alig vártam, hogy véghez vigyem a tervemet, Damonek ellen.

- Hát, elég nagy tuskó vagy, de... nem nagyobb mint akkor mikor először megismertem ezt az éned - feleltem, ahogy felkelve elé igazodtam, és bár nem tudtam jutok-e valamire a dologgal, de megpróbáltam megérinteni az arcát...

~ Harmony ~

Érdekes módon nem képzelődtem tényleg felém jött, aztán meg is szólított.-Igen, én vagyok az.-bólintottam egy apróbb mosollyal az arcomon. Gondoltam, hogy nem csak beszélgetni jött ide.-Segíthetek valamiben?-néztem rá kérdően de még mindig mosolyogva. Kicsit ismerős volt az arca, biztos az egyik bálról..

Megéreztem a kezét az arcomon, hirtelen régi emlékek törtek elő, a tudatomban.-Lexi....sajnálom hogy ilyen lettem....De ilyen vagyok.-suttogtam

- Jah... kész életmentő vagyok... - vigyorogtam még mindig, tovább szívva azt a vacakot, ami... nem is volt annyira vacak, vagyis... csak bántotta a kifinomult farkasízlésemet azt hiszem, mégis adtam neki egy esélyt. Semmit nem szoktam könnyen feladni. Sőt! Van, hogy sehogyse!

- Akkor átvágtak... - jegyeztem meg mellékesen újabb jóóó adagot szívva a cigiből, és egy kóbor kacsintást elnyomva felé, elvigyorogva lépkedtem tovább. Ő viszont... lecövekelt ott ahol van.

- Bérled a helyet? - fordultam vissza alig három lépés távolságból - Azt hittem sétálunk, nem ácsorgunk. - emeltem meg a legártatlanabb arckifejezéssel a szemöldököm, amit csak produkálni tudtam. Mégsem mozdult egy tapodtat sem. - Oké! - vágtam rá egy határozott bólintást és a számba toltam a cigimet. - Akkor viszlek! - lépkedtem oda hirtelen, és bárminemű zokszót vagy tiltakozást sem várva meg, egy pillanat alatt kaptam fel a karjaimba. - Taxi! - vigyorogtam rá, fogaim között a cigivel.- Akkor merre lesz a fuvar!? - fordítottam körbe a fejemet.

- Örvendek. - nyújtopttam felé a kezemet, és kissé érdeklődőn szaladt fel a szemöldököm, ahogy végigmértem. Így élt az emlékeimben, de végül sosem mutattak be minket egymásnak. Ahogy észrevettem, Damonnel sosem voltak a legjobb viszonyban, méghozzá Elena miatt, mert Elena fontosabbnak tartotta Damont a barátainál. És ez viszályt szül. De még mekkorát!
- Az én nevem Harmony. - mutatkoztam be. - És szükségem lenne egy kis segítségre, ha.. tudunk olyan helyre menni, ahol nem zavar senki. - néztem rá kissé kérlelően.

Stefan

Sikerült hozzáérnem, és ennek most végtelen mód örültem... A másik kezem is finoman az arcára tettem, és arcom az arcához közel hajtottam. Szinte éreztem Őt, és ez csodálatos érzés volt... A gondolat, hogy szinte vele vagyok... Mintha élnék...
- Régen is ilyen voltál, de... értem képes voltál megváltozni.. - suttogtam a fülébe egész halkan. Mintha újra abban az erdőben lennénk, ahol megismerkedtünk... - A szíved mélyén még ma is jó vagy, Stefan. Tudom, mert a barátom voltál... és... bárhogy is viselkedsz vagy bármit mondasz, tudom hogy a barátom vagy még. És a barátság szeretetet jelent, és aki tud szeretni, abban sok jó van. És te tudsz...

Nevil

- Nev... Nevil... Nevil?! Nincs 10 cm a füled és a szám között, hallasz engem?! - beszéltem hisztikésen, mivel látszólag azon kívül, hogy épp cipel engem, nem akar nagyon tudomást venni rólam. Játékosan beleharaptam a vállába.

- Tegyél le, most! -szólítottam fel a folyamatra, persze mintha a falnak beszélnék... Aztán mégis rám vándorolt pillantása, s egy szemhunyásnyi idő alatt már teljesen szembefordult velem az arca. Időm sem volt elhajolni, vagy kitérni, gőzerővel csapódott bele a szférámba. Orrhegyeink értek csak össze. Tekintetem felmérte a "friss" területet, fel-le szánkázott arca vonalain. Ooookkéé, kezdenek elsokasodni a kínos pillanatok..

- Ha már így kérded, igazán hazavihetnél! -néztem rá rémülten, még mindig a pillanati sokk alatt. Kezeim szorosabban fogták nyaka körül, de persze nem fojtogattam... Aztán... ajkaink lassan indultak meg a másik felé, mígnem összeértek. Alig lehetett egyetlen másodperc, mégis kiszakadva tartásából pattantam ki karjai közül, s hátráltam egy biztonságos lépést. Túlfeszítem a húrt, nagyon is. Nevil egy eszméletlenül jó pasi, de nem tehetem semmi ilyet, mert bármennyire is néz ki félistenként, nekem kapcsolatom van és gyerekem.. Mindennek van határa, Yvana, mindennek! ~ csacsogtam magamhoz.

- Akkor... akkor én most hazamegyek, rendben? - kérdeztem rákvörös fejjel, s minden további nélkül indultam vissza az ösvényen. Mindössze két lépést tehettem, amikor újabb 180°os fordulat következtében ismét szembetaláltam magam vele. Rohanva ugrottam nyakába, hogy egy amolyan, "na, oké, de ez az utolsó" csókot adhassak neki. Ha most nem, hát mikor? Részemről így zárom a mi kis történetünket. Szótlanul álltam előtte az előbbiek után, s mintha mi sem történt volna, folytattam az utamat haza.

Yve háza

-Én is.-mosolyogtam rá. Gondoltam, hogy segítséget akar kérni, valahogy éreztem, de nem zavart mert egyrészt szívesen segítek másoknak másrészt pedig kedvesnek tűnt. -Mi lenne, hogyha elmennénk hozzám?-néztem rá kérdően. Mert ott aztán tényleg nem zavar senki...és kíváncsi is voltam már nagyon, hogy mit akar.

Felajánlotta, hogy menjünk hozzá. Nem is lenne rossz, elvégre... midnig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy igazi boszorkány ház. Noha kétlem, hogy annyira látszódna rajta, de... na.
- Nekem megfelel! - bólogattam szaporán.

-Akkor induljunk!-biccentettem mosolyogva és már el is indultam, persze megvártam, hogy kövessen mert kétlem, hogy tudná merre lakom. Máskor ha tudom, hogy vendégem lesz kocsival jövök..de egy kis séta sosem árthat.

[folyt. Bennett-ház]

(Forbes ház)

Lassan sétáltam el egészen idáig és mélyeket szippantottam a levegőbe hallgattam a madarak csicsergését majd egy ideig még sétálgattam végül egy padhoz értem amire le is ültem. Körbenéztem az embereken és rájöttem, hogy Tyler előtt már nagyon rég nem ettem. Talán most is megcsinálhatnám azt amit Sarah-val. De ezt még jól át kell gondolnom.

Megérkezésem után egyből a parkba jöttem a nagy ,zöld színű gurulós bőröndömet magam után húzva.Azért választottam ezt a helyet,mert nagyon szép idő volt,és szusszanni is szerettem volna egy kicsit mielőtt átmenetileg megszállok a hotelban. miután ezeken a dolgokon gondolkoztam,lassan körbenéztem,de már nem volt egy üres pad sem.Megláttam az egyiken egy szimpatikusnak tűnő,szőke hajú lányt,ezért kedvesen megkérdeztem: -Szia!-köszöntem neki-Leülhetnék melléd?

Nézelődtem körbe-körbe majd észrevettem, hogy egy vörös lány közeledni kezd felém mögötte a bőröndjével. Szemem sarkából figyeltem ahogy közeledik, és eközben eltérképeztem, hogy már az összes padon ücsörög valamiféle nem túl szimpatikus alak. Gondolom csak pihenni szeretne. - Szia. Persze, nyugodtan. - Fordultam felé mosolyogva, majd kicsit arrébb csúsztam és táskámat is az ölembe vettem.

-Köszi-mosolyogtam rá én is,miközben leültem a padra,a bőröndöt pedig magam mellé húztam.Vettem egy-két levegőt,amit egyenletesen fújtam ki.-Meg tudnád nekem mondani merre van a hotel?-kérdeztem meg ezt pár perccel később-ma érkeztem a városba és kéne a parkon kívűl egy biztos bont a városban,amit megjegyezhetnék!-szólaltam meg újra-Jaj,ne haragudj,még csak be sem mutatkoztam!-kaptam észbe-a nevem Alexia Wilde,de a barátaim csak Lex-nek vagy Xia-nak szólítanak.

- Ha neked az úgy jó, akkor inkább megmutatom. Nem vagyok az a jó magyarázó típus. - Vakartam meg a fejemet. Így tényleg nem nagyon tudnám elmondani egy olyannak aki még nem járt errefelé. Szóval jobban járna ha odakísérném. - Az enyém pedig Caroline Forbes. Szólíts nyugodtan csak Care-nek ha úgy jobban tetszik. - Felnéztem az égre, majd újra vissza rá. - És mi szél fújt téged ide Mystic Fallsba? - Kérdeztem gyorsan, majd egy mélyet szippantottam a levegőbe.

-Azt megköszönném,ha megmutatnád-sóhajtottam fel megkönnyebbülten-Tudod én azért jöttem Mystic Falls-ba,mert átiratkoztam az itteni gimibe-feleltem a legutolsó kérdésére Care-nek-meg aztán úgy döntöttem jobb lesz kicsit egyedül a szüleim nélkül,de az egyik kishúgom utánam fog jönni nemsokára-mondtam ezt csak úgy-És ez a hely a legjobb szerintem egy új élet kezdetéhez!-mondtam vidáman.

Hmm, utolsó évet itt tölti. Új életet kezdjen. Bár amennyire itt hemzsegnek a természetfeletti lények esélyesebb egy új halál megírásának kezdete. Bár ki, hogy tud alkalmazkodni. - Akkor még pihennünk itt egy picit vagy menjünk már most? - Kérdeztem tőle. Valahogy a jó kedve rám is rám ragadt és már teljesen meg is feledkeztem arról, hogy amikor idejöttem azon gondolkoztam, hogy valakit elcsábítok a fák közé és a nyakára tapadok. Rögtön meg is ráztam a fejem, hogy elhessegessem ezt a gondolatot.

-Pihenhetünk még egy kicsit,ugyanis nagyon nehéz a bőröndöm,hiába gurul!-nevettem el magamat-Két és fél órányit szenvedtem,mire ide értem-tettem hozzá ezt is-te kis korod óta itt laksz?-kérdeztem meg ezt is érdeklődve-vannak bulihelyek is a városban?

- Akkor pihenjünk. De ha akarod utána majd szívesen viszem. Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne. - Ajánlottam fel neki udvariasan. Vámpír vagyok egy kis bőrönd nem fog ki rajtam. - Igen, és a grillben szoktak szervezni bulit úgy általában. Régebben még én is ott szerveztem. - Amikor még minden a régi volt. Fejeztem be némán magamnak.

-Grill?-lepődtem meg-Jól hangzik-mondtam,miközben újra belélegeztem a levegőt-de idefelé láttam egy vízesést is,ott nem szokott buli lenni?-kérdeztem meg ezt is-És mostanában miért nem szervezel bulikat?-kérdeztem meg ezt is kissé meglepődve-Nagyon hálás lennék,ha segítenél vinni a cuccaim!

- Hát ha más nem is, szervezhetsz újoncként oda egy bulit. Még a suli előtt. - Kacsintottam rá. Még segítenék is neki. Nem könnyű megszervezni a szabadba egy bulit. A grillben egyszerűbb, mert helyben van a pia na meg a kaja is. Mikor rákérdezett, hogy miért nem rendezek partikat erre nem tudtam választ adni. Valahogy mintha kiégették volna belőlem azt az énem. Meg nem volt mire szerveznem. - Igazából magam sem tudom. - Húztam el a számat. Viszont ha lenne kedve ehhez a partihoz talán még vissza is térhetnék picit a régi önmagamhoz. - Akkor ezt megbeszéltük.

-Rendezhetek egy partit a vízeséshez?-kérdeztem meg boldogan-És tényleg segítenél?-kérdeztem meg ezt is lelkesen-Az szuper lenne és remek alkalom arra,hogy a kishúgom is ide jöjjön illetve megismerhetném a barátaidat meg a városban lakók nagy részét!-mondtam el egy levegő vétellel-És mond csak az erdőben van nyugis hely?-kérdeztem meg ezt is,hiszen kelleni fog nekem és a húgomnak egy hely ahol varázsolni tudunk.

- Szerintem megoldható lenne. Nagyon szívesen segítek. Van már az ilyen bulikban egy kisebb tapasztalatom. - Régebben nem telt el év úgy, hogy ne szerveztem volna valamiféle bulit. Itt az esély kicsit visszatérni. - Arra pont jó. - Mosolyogtam rá. - Hát hogyha nem mindenki odamegy ki akkor majdnem az egész nyugis. De mindig lehet találni egy-egy elhagyatott részt ahol magad lehetsz. - A boszik mindig kitalálnak valamit és az emberek is könnyen elvesznek benne ha akarnak. Szóval bőven van elhagyatott hely szerintem.

-Örülök,hogy segítesz!-mondtam ismét-tele vagyok ötletekkel,és örülök neki,hogy nem egyedül kell végre hajtanom-tettem hozzá gyorsan ezt is,majd feltűnt mit mondott az erdőről és az elhagyatott helyekről.Ekkor kissé megijedtem,nem árt vigyázni,pedig aranyos csajszinak tűnt.-Honnan tudod,hogy boszorkány vagyok,-kérdeztem meg.