Bár már jártam itt párszor, de azért újra körbenéztem a szobában. Ki tudja, mikor jövök legközelebb, főleg, ha Klaus tudomást szerez a már jól előre megtervezett terveimről. Pedig most az utolsó gondolatom az volt, hogy rosszat akarok neki. Mert nem akartam... most nem. Viszont az agyam képes volt eléggé szépen elborulni, az tény.
- Benne vagyok. Remélem, most nem nyit ránk az anyád, mint múltkor. - Vontam fel a szemöldökömet, de a végére elvigyorodtam. Na az is szép kis helyzet volt.

(pihenőszoba)

- Már mondtam, hogy itt mindig érezd itthon magad, így ha megbocsátod, ez alkalommal kihagyom - zártam be magunk mögött a szobám ajtaját, és egy viharos mozdulattal az ágyra vetettem magam.
- Igaz, kedvem lenne most pihenni egy keveset, de arra gondoltam, talán lenne kedved megfürödni velem - ültem aztán fel. - Úgyis akkor szeretlek a legjobban látni, ha épp nincs rajtad semmi. Maximum én.

Egész nap ki sem mozdultam a szobából. Tasakos vért ettem, a vadászat minden idegborzoló izgalmát inkább estére tartogattam. Aludtam, ettem, hevertem felváltva, és lelki szemeim előtt máris lejátszódtak a gyönyör pózai. Azé a gyönyöré, amiben Erin fog részesíteni engem.
Este felpattantam az ágyról frissen, fürgén, és jó alapos mosakodás után talpig feketébe öltöztem. Mindig is vallottam, hogy egy vámpír számára ez a legmegfelelőbb szín, noha mást is hordtam. De ez... ebben benne rejlik minden. Az éjszaka hatalma, a lélek feketesége... és az állott véré is, ha úgy vesszük.
Kiléptem a szobából, és vidám fütyörészéssel megindultam az erdő felé.

(régi templom)

- Viszlát, baby - szóltam utána, és kényelmesen visszafeküdtem az ágyba, miután távozott. A ruhámat ugyan ezek után a néhány perc után nem árt majd lecserélni... és az ágyneműt sem. De nagyon jól esett ez így reggeli ébresztőnek.
- Vagy altatónak, ha úgy vesszük - mormogtam magamban, érezve, hogy álom újra húzni kezdte a szemeimet. Más, fontos dolgom nem lévén úgy döntöttem, heverészéssel töltöm a nap hátralévő részét, mielőtt útra kelnék este.

Nos igen, csak valami csoda folytán nem bukott ki belőlem a teljes igazság. Én is eléggé nagy férfifaló hírében álltam, és imádtam az ilyen ajánlatokat és ígéreteket, legyen az bárki. Na jó, ismételgetni tényleg csak azzal szoktam aki határozottan az átlag felett teljesített, és mellé még irtó dögös is. Na, nem baj. Ha Mikael ellátja a baját, hozzám még mindig jöhet utána.
- Ééééértem. Viszek váltás ruhát. És az este 10 tökéletes. - hajoltam még egyszer a szájához, hogy egy apró puszit nyomjak oda, de cssak kacérkodva és játékosan. - Hamarosan látjuk egymást. - kászálódtam ki a takaró alól. - Viszlát, Nik. - köszöntem el tőle, majd felkuncogtam. Még sosem hívtam így, eléggé furán hangzik.
Még ránéztem egyszer, majd kisétáltam.

- Petrova birtok -

- Szóval az ajánlat mellé ez volt a bónusz, és a mézesmadzag - jegyeztem meg, felülve az ágyon, kissé kótyagosan még a kéjtől. - Ott leszek este. Ki nem hagynám semmi pénzért - tettem hozzá. - Este tíz megfelel? - kérdeztem. - És hozz magaddal váltás ruhát - tettem hozzá még somolyogva. - Mert ami rajtad lesz, szét fogom tépni, és órákig fogok szeretkezni veled - ígértem sokat sejtetően.

Nála is hamarosan beköszöntött a gyönyör, és elégedetten húztam el a kezemet, hogy nagyokat nyelve ziháljak közben, csak feküdve ott mellette, egyelőre még gyűjtögetve az erőmet.
- Én is így vélekedem róla. - bólogattam, majd lassan felültem, és letöröltem a verejtékemet az arcomról.
- És azt hiszem, most van itt a távozásom ideje. Nem ezért jöttem, hanem azért a kis ajánlatért. - mosolyogtam rá.

A teste hirtelen megfeszült, és éreztem ujjaimon is, hogy nála már itt a mennyország, de tudtam azt is, hogy már nálam sem várat sokat magára a dolog.... És csakugyan, alig fél perc elteltével én is követtem őt a csillagok közé, aztán zihálva, levegőért kapkodva csak feküdtünk egymás mellett.
- Azt hiszem... - nyögtem ki nagy nehezen - az előleg kedvemre való volt.

Tovább folytatta azt, amibe belekezdett, és nem is volt ez ellenemre, hiszen őrjítően csinálta mindazt, még a kezével és ujjaival is.
Lehunytam a szemeimet, közben egy pillanatra sem hagyva abba az ő simogatását, hogy nála is beköszönthessen a gyönyör, de saját magamon éreztem, hogy nálam ez gyorsabban fog bekövetkezni. A testem megremegett, és felnyögtem, kicsit hangosabban mint eddig, így lépve át a kéj határának vonalát.

Egy pillanatra megállt, és érzékeltem a döbbenetét. Mégis mit várt? Attól, hogy uralkodásra születtem, még nem vagyok önző disznó. Legalábbis nem mindenkivel...
Egyre sűrűbben sóhajtoztam és nyögtem, mikor gyorsítani kezdett keze mozgásán, és igyekeztem én magam is, hogy a saját gyönyöröm ne vonja el a figyelmem tőle, hogy azon igyekezzem, neki is jó legyen, hát én is gyorsítottam a mozdulataimon, hogy elérjem nála az édes beteljesülést.

Elvigyorodtam, de amikor eltűnt rólam a nadrágom és az Ő ujjai is simogatni kezdtek engem, ledöbbentem, mert váratlanul ért. Igen, ez a legjobb szó, nem számítottam erre, főleg nem tőle. De ezekkel a gondolatokkal most hagyjunk fel, élünk, és nem halunk ugyebár.
Tüzesen tapadtam ajkaira én magam is, nyelvemmel kergetve az övét, közben néha megremegve, ha a keze mozgása úgy hozta, de én se hagytam abba egy pillanatra sem az Ő kényeztetését.

- Ebben a válaszban reménykedtem - nyögtem fel, ahogy újra mozogni kezdett keze izgalmamon, de én sem voltam rest, lehámoztam róla a nadrágját, és ujjaimmal én is utat találtam két combja közé, míg másik kezemmel magamhoz rántottam, és hevesen csókolni kezdtem.

Gondolkodni kezdtem a szavain, miután megállított. Nos, mivel este én nem leszek ott, nyilván arra kellene gondolnom, hogy legalább ennyivel 'törlesszek' neki, ha már vagyok annyira köcsög, hogy ellene játszom. De mindegy is. Mikael azt mondta, hogy Klaus úgy fog tudni rólam, mint akit ő megigézett. Tehát utána még bármi megtörténhet.
- Tudod... nem szeretem félbehagyni azt, amibe már belekezdtem. - mondtam lehengerlő hangon, lassan és határozottan, közben tovább folytatva a cirógatást, már gyorsabbá téve a ritmusomat.

- Te jóságos ég - nyögtem fel, mikor mozgatni kezdte a kezét, és már-már belesüllyedtem a vöröslő felhők közepébe, mikor megállítottam hirtelen.
- Két választási lehetőséget adok. Egy: ez itt és most befejezed, ha már nekikezdtél - súgtam. - A másik, hogy most hagysz kicsit lehűlni... és este megkapod, ami jár neked. Méghozzá duplán. Vagy triplán. Nos? - kapkodtam levegő után, várva a válaszát.

- A Te esetedben bármi megtörténhet. - mosolyogtam, utalva a teljesítőképességére. Az a múltkor sem volt rossz. Éppen ellenkezőleg: egy ősi tényleg érti a dolgát, igencsak rendesen.
- Egy szerencséd van: mégpedig, hogy nem szende szűzikének születtem. - simítottam végig a férfiasságán a takaró alatt, miután odahúzta a kezemet és míg ő sóhajtozott, egy cseppnyit sem szerénykedtem, kényeztetni kezdtem őt a kezemmel és ujjaimmal egyelőre csak nagyon finoman.

- Felülmúlni? Nos, nehéz lesz önmagam felülmúlni, de erőteljesen dolgozni fogok majd az ügyön - tettem a kezem a szívemre. - És ami az előleget illeti... - húztam kezét az ágyékomra - némi ígéretteljes simogatás úgy hiszem, megteszi - dünnyögtem már halkabban, és felsóhajtottam.

Kicsit kezdtem sajnálni, elvégre ahogy ránéztem, és láttam a tüzet a szemében, ahogy ezt a lehetőséget felvázoltam számára.. puffanni fog. Méghozzá nem is kicsit. Óh, te jó ég.
- Szóval isteni lesz.. - mosolyodtam el szélesebben. - Majd meglátjuk, mennyire tudod felülmúlni a múltkori teljesítményedet. És nem sietek sehová, így ráérek akármeddig. - vontam meg a vállamat. Nos, igen. Hazudni jól tudtam. De nem látszott meg rajtam. - Nocsak.. és mégis milyen előlegre gondol a legősibbek őse? - nevettem fel.

- Oh - mondtam meglepett hangon. - Nocsak, a hölgy ma meglepett. Ki sem néztem belőled ezt a perverziót - mondtam. - Tetszik az ötlet. Arra a kis erdőre gondolsz, ahol van a régi templom? Mert ha igen... máris benne vagyok a dologban. Az ilyen régi helyeken mindig történt valami rossz... valami erőszakos. És nem is kell messze menni az időben - jutott eszembe Salvatore. - Nos... legyen - válaszoltam. - De arra készülj, hogy órákig nem fogsz megszabadulni tőlem. És arra is... hogy egyszerűen isteni lesz. Kaphatok esetleg némi előleget? - kérdeztem aztán ártatlan fejjel.

A fejemben cikázni kezdtek a gondolatok, miszerint nagyon kár, hogy ezt ki kell hagynom, főleg úgy, hogy tudom: hiába fogom felajánlani neki azt, amit készülök, én nem leszek ott, tehát az egésznek ugrottak. Vicces ez a helyzet. Lehettem volna okosabb is, jöhettem volna magamtól is sokkalta előbb.
- Nos, ami azt illeti.. pontosan emiatt jöttem. - hajoltam oda az arcához jó közel, hogy így tudjak a szemeibe nézni, és a szánk közben vészesen összeért. - Mit szólnál, ha.. kissé izgalmasabbá tennénk? Találkozzunk ma este abban az elhagyatott kis templombann. Egy kis közös vadászat, és minden, amit az előbb felvázoltál. - mondtam, és eléggé kihívóan pislogtam rá közben.

- Mit csináljak, ha már reggel vágyom valakire? - mormoltam lágyan, és a hasát kezdtem simogatni. - A múltkor nem voltál ennyire elutasító. Vagy azóta már nem jövök be neked? - engedtem el, és felkönyökölve néztem rá. - Mert te nekem még mindig. Nem is kicsit. Szóval, miért ne szórakozhatnánk? Egy csomó embert bosszanthatnánk. Tatiát, anyámat, a testvéreimet, akik nyilván minden hangot hallani fognak... és okozunk magunknak egy kellemes fél órát - kacsintottam rá.

- Végre, hogy beláttad! - sóhajtottam, amikor szóvá tette, hogy végre nem érdekli, mivel pattognak a családtagjai. Idegesítő lehet ezer évig ugyanazon 'emberekkel' élni. Ezért nem ragadtam én le senki mellett. Jobban szeretek mindig újakat megismerni. De persze nem embereket.
- Ácsi! - tettem a szájára a mutatóujjamat, mikor a nyakamhoz hajolt, és felhívást tett keringőre. - Még csak most keltél fel, és máris erotikus ajánlatok? Lehet, hogy a Te ágyadban fekszünk, de bírj egy kicsikét magaddal. - mosolyodtam el ravaszkásan.

- Igyekeztek kicsinálni, de jelenleg eljutottam oda, hogy nem érdekelnek - vontam vállat, miközben oldalra fordultam, és simogatni kezdtem a csípőjét. - Erősebb vagyok náluk, majd megtanulják, hogy ne nagyon ugráljanak - mormogtam. - Viszont ha már itt vagy mellettem... és mindketten ráérünk... csinálhatnánk valami mást is, nem? - hajoltam oda, és nyelvem végighúztam a nyakán.

Amint nyitogatni kezdte szemeit, egyből egy kérdés jött. - Egyelőre még délelőtt van, így nem vagy lemaradva semmiről sem. - vontam egyet a vállamon, de elmosolyodva és végigmértem a testét a kérdése végett.
- Ez a test kinek nem hiányozna? - kacsintottam Rá, de már felülve, és megpaskoltam a párnát, ami az imént még a fejem alatt időzött. Gondolkodtam, hogy hogyan is kellene felvezetnem a "találkozzunk ma este abban az elhagyatott templomban"-fejezetet, de jelen pillanatban még nem tartottam aktuálisnak. Egy pici idő múlva már jöhet ez is.
- Nem bűzlesz alkoholtól. Tehát nem csinált ki sem a családod, sem anyuci tegnap éjjel? - pislogtam ártatlankodva.

Hallottam fél füllel, hogy valaki léptei kopognak a házban, majd lesüllyedt az ágy, ahogy mellém ereszkedett. Lehunyt pilláimon át is éreztem tekintete sugarát, és biztosra vettem, hogy nem Tatia ez a bizonyos illető.
- Szép jó reggelt. Vagy estét... vagy mi van most - nyitottam ki a szemem elég álmos képpel. - Nagyon jóleső érzés így ébredni... egy ilyen szép lánnyal magam mellett. Csak nem hiányoztam? - mosolygtam el magam.

- Petrova birtok -

Halkan közelítettem meg az általam már ismert szobát, amit némileg megnehezített a cipőm kopogása, de talán nem üldögél a kedves Klaus az ágya szélén, és nem is hegyezi a fülét minden légy zümmögésére. Nem mintha érdekelne, ha hallaná az érkezésemet, de mégis mókásabb, ha meglepetés-vendég vagyok.
Benyitottam a szobába, és az érzékeim nem csaltak. Aludt. Innen legalábbis erősen úgy festett, hogy nem éppen tetszhalottat játszik.
Sóhajtottam egy aprót, és kényelmesen elnyúltam mellette, a fejem alá téve kezemet, így várva hogy magához térjen, ami nem is tarthat olyan sokáig, hisz' nem vagyok egy csendes teremtés.