Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 30, 2013 11:53 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem indulok meg azonnal, pár pillanatig még pislogok magam elé csodálkozva. Fel kell fognom a szavait. Annyira... hihetetlen. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hallok tőle, de isten őrizz, hogy ezt a szemére vessem. Végül kiemelkedek a kádból. Ajkaimon halvány mosoly játszik, és azt hiszem, ez már álmomban is ott marad. Magam köré tekerek egy törölközőt, aztán csendben kivonulok a fürdőből, Klaus szobájából is, egészen a sajátomig.



|| Hayley szobája ||
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 30, 2013 11:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Felsóhajtottam. Igen, persze gondolhattam volna. Hayley nem az a típus, aki nem tesz fel egy kimondatlan kérdést.
- Mert egyszerűen nem lehet - válaszoltam határozottan. - Nézd, nem tagadom, vágyom a véredre. Iszonyúan vágyom rá! A puszta gondolata is megőrjít, hogy megkaphatom. De... neki nagyobb szüksége van rá - bökök a hasa felé. - Nem vehetem el tőle. Ő... ő fontosabb, mint az én vágyaim - teszem hozzá, aztán leemelem magamról Hayleyt, és - mint aki végzett a gondolatok finomabbik részével - feltápászkodom.
- Gyere ki te is. Öltözz, és menj pihenni. Holnap reggel csomagolunk és indulunk - mondom már azon a hangon, ahogy szoktam. Nincs vita és ellenvetés. Legalábbis ajánlom neki, hogy ne legyen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 30, 2013 11:35 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elgyengülve borulok a mellkasára, és elmsolyodom a szavaira. - Nekem sem volt vele soha bajom - felelem kicsit még remegő hangon. Aztán a nyakamra hajol, én pedig kicsit beleborzongok ajkai érintésébe, az élménytől még nem szabadulva.
- Miért... miért nem akartad? - teszem fel végül a kérdést, mert tényleg kíváncsi vagyok, mitől gondolta meg magát.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 30, 2013 11:23 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Még felfogtam ködös aggyal, hogy nem érti, miért tettem, de már nem érdekelt sem a kérdése, sem a válasz, amit adnom kellett volna... mert őt ebben a pillanatban elérte a gyönyör, és ahogy megéreztem magamon izmai feszülését, abban a pillanatban én is elszálltam, hogy aztán kimerülten lihegjek, és igyekezzek összekaparni magam romjaimból.
- Mindig mondtam, hogy nincs jobb, mint a spontán szex - szólalok meg végül, mikor már ura vagyok a hangomnak, aztán a nyakára hajlok, és lecsókolom onnan a félig már rászáradt vért.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 30, 2013 11:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Értetlenül, zavartan pislogok Klausra. Ezt most tényleg nem értem. Hisz láttam, sőt még mindig látom a szemében a vágyat. Ezt akarja, most is, mindig. És eddig még nemigen akarta visszafogni magát. Épp ellenkezőleg, olyanokat mondott, hogy bármit megtenne érte. És amikor - talán életemben először - magam kínálom fel neki, akkor lemond róla. Rákérdeznék, de ez most nem a legjobb alkalom a beszélgetésre. Hamar el is tereli a figyelmemet, amikor még ráerősít a tempóra, szemeimet lehunyva, sűrűsödő sóhajokkal és nyögésekkel közeledek vészesen a beteljesülés felé. Előre hajolok, és a nyakát mohón végigcsókolva, körmeimet a vállába mélyesztve talál rám a gyönyör.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 30, 2013 10:10 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Felhördülök, ahogy megérzem Hayley vérének az illatát. Úristen, el nem lehet mondani, mennyire csábít. Már szinte nagyobb gyönyört nyújt nekem, mint az egyesülés. De bármilyen különös is, most el tudom magam határolni ettől az iszonyú vágytól, hogy újra megkóstoljam.
Nyakára tapasztom a tenyerem, míg a seb be nem zárul, és csak a tenyeremre tapadt vércseppeket nyalom le mohón.
- Nem lehet... - hörgöm, válaszul Hayley kérdő tekintetére, de aztán nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel többet. Majd elmagyarázom később... ha kíváncsi rá. Most már csak egy dolgot akarok. Elérni a beteljesülést... és csípőm mozgatásával én is besegítek abban, hogy mindketten eljussunk a gyönyörbe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 10:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Cseppet sincs ellenemre a gyorsabb, vadabb tempó. Egy ilyen nap után én is csak el akarom veszíteni a fejemet az őrületben, amit egymásnak nyújtani tudunk. Hamar felveszem a ritmusát, amit a csípőmre helyezett kezeivel diktál, fejem pedig kicsit oldalra hajlik, amikor a nyakamra hajol. A vállaiba kapaszkodok, és egy pillanatra hátrébb húzódom, csak hogy szenvedélyes csókkal tapadhassak az ajkaira, de mielőtt ez megtörténhetne, meglátom a tekintetét, és felismerem benne a vágyat. Azt a másik fajta vágyat, melyet a vérem ébreszt benne. Már nem először találkozok ezzel a sóvárgással, és általában nagyon nem szokott tetszeni, de most a vad szenvedély közepette szinte magam is áhítozok rá, hogy megtegye. A tempón csak egy picit lassítva nyúlok fel, hogy kivegyek a hajamból egy hajtűt, és egy határozott mozdulattal sebzem meg vele a nyakamat, amíg ki nem vérzik. Akarom, hogy jó legyen neki, akarom, hogy teljesen elveszítse a fejét. Akarom ezt. Egy pillantásommal üzenem neki, hogy az övé leszek, most minden téren, aztán visszahajolok hozzá, hogy kiszolgálhassa magát.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 2:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ez az az alkalom, mikor nem akarom sokáig húzni. Vad, szenvedélyes és gyors szexet akarok. Mondjuk úgy, hogy.... az élet ünnepléseként. Élek én, él Hayley, él a gyerek. Kellhet ennél több?
Kissé lejjebb csúszom a kádban, a mellkasomra ölelem Hayleyt, majd visszatér kezem a csípőjére, és kissé gyorsan ütemben mozgatom, hogy megmutassam, mire vágyom... majd a kezem a hátára vándorol, beletúr a hosszú, selymes hajba, és szomjasan tapadok a nyakára. A vére iránti vágy újra megigéz, de ezúttal - magam számára is meglepő módon - képes vagyok uralkodni az éhségemen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 2:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

A forróság végigfut a gerincemen, amint megérzem magamban, de mielőtt megmozdulhatnék, Klaus óvatosságra int. Egy röpke pillanatra megtéveszt vele, azt hiszem, hogy valamit nem jól csináltam, de hamar rájövök, hogy mire céloz, és elmosolyodom. - Vigyázunk - bólintok egyetértve, de tekintetemből csak úgy süt a vágy, és kellemes sóhajok hagyják el ajkam, ahogy lassú mozgásba kezdünk. Úgy érzem, el fogok olvadni, de nagyon pozitív értelemben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 2:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Aprót nevetek, ahogy Hayley incselkedik velem. Hát nem ő lenne az már biztos... aztán bennem akad a levegő, ahogy magába fogad, és hátrahajtom fejem a kád szélére, mert úgy érzem, szinte szétrobbanok a hőségtől amit a meleg víz és a testi vágy vált ki belőlem.
- Óvatosan... - suttogom halkan, és a hasa felé nézek, hogy tudja, mire is célzok. Bár nyilván magától is tudja, hogy alighanem nem én lettem törékeny.
Két kézzel megfogom a csípőjét, és segítem a mozgását. Azt hiszem, régen őrjített meg már úgy a vágy, ahogy most.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 2:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Összevont szemöldökkel követem Klaust a pillantásommal, amikor elhúzódik, de készségesen megyek utána, amint a kezét nyújtja felém. Ajkaimon huncut mosoly játszik, és nem ülök az ölébe azonnal, előbb a nyakába csókolok, a kezem pedig elkalandozik a testén, végigsimítva a mellkasát, futólag érintve a férfiasságát is, mintha felmérném, hogy mi vár rám. Aztán ajkaim megtalálják az övéit, és forrón csókolom meg, miközben a lábamat átvetem a csípője felett, és elhelyezkedem az ölében.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 1:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Felemelem a fejem, aztán visszaülök az előbbi helyemre a kádban, és csak a kezem nyújtom hívogatóan Hayley felé. Jobb, ha inkább rá hagyatkozom. Másra nem nagyon van itt hely, másrészt meg.... néha belőlem túlságosan is előtör a hibrid. Jobb lesz, ha ő irányít. Hát várom, hogy közelebb csússzon, átvesse lábát a csípőmön, és megérezzem, ahogy a testébe csúszom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 12:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elhúzódik egy picit, én pedig a tekintetét fürkészem, de pillantásom folyamatosan levándorol az ajkaira, miközben beszél. Aztán egy kis meglepett mosoly jelenik meg az arcomon. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet hallok tőle, hogy a lányunk ennyire fontossá válik a számára, és ezt így ki is mondja. Persze reménykedtem benne, hogy így lesz.
- Én pedig úgy vélem, hogy te.. Ohh - belém fojtja a szót, és a mondatom egy kéjes sóhajba fullad. A szemeimet is lehunyom egy pillanatra, és élvezem ajkai és nyelve kényeztetését. Ujjaim azonban hamar visszatalálnak a vállára, végigsimítnak rajta, majd a karjain is. Ebben a meleg vízben egy ilyen nap után olyan könnyű teljesen ellazulni, és elhagyni minden gondolatomat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 10:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Mekkora mázli, hogy ruha már nincs rajtunk... azt hiszem, az most mind egy halom rongyként végezné, olyan tűzbe hoz Hayley ajkáról az a néhány kis szó, és beleborzongok a jóleső simogatásba.
- Hayley... - szakítom el tőle az ajkamat, de kerülöm a tekintetét. - Mondanom kell valamit. Tudod, a gyerek... azt hiszem, hogy... bár tőlem biztos hihetetlenül hangzik egy ilyen... de ez a gyerek az egyetlen dolog az életemben, ami igazán számít nekem. Legalábbis, azt hiszem - teszem hozzá, aztán meg sem várom a válaszát, lehajtom a fejem, és rátalál nyelvem a kemény mellbimbókra, hogy lágyan kényeztetni kezdjem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 10:27 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csókja olyan váratlanul szenvedélyes, hogy azonnal felforrósodok tőle, és akaratlanul is felnyögök halkan. Érintései, simogatása pedig csak tovább fokozzák a vágyamat. Magamban kicsit megmosolyogtat az emléke annak, hogy legutóbbi együttlétünkkor még mennyire óvatosak voltunk, és igyekeztünk vigyázni, hogy ne tegyünk kárt a babában. Azóta pedig mennyi minden történt, és csak az derült ki ebből, hogy a mi kislányunk még szívósabb, mint gondoltuk, és nyilván az a legkevesebb, amit elvisel, hogy a szülei örömet okoznak egymásnak. Legalább olyan erős, mint mi, és ugyanannyira vigyáz is ránk, mint mi rá, hisz most részben mindketten neki köszönhetjük, hogy itt lehetünk. Az ő vére gyógyított meg engem, és hozta létre azt a hibridet, aki segített megmenteni Klaust is.
- Én is akarom - suttogom vissza elmosolyodva, majd forrón tapadok az ajkaira, válaszul az ő csókjára, ujjaimat pedig végig húzom a gerince mentén.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 7:24 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Megfordultam a kádban, belenéztem Hayley szemébe, aztán az ajkára tapadtam mohón, és követelőzően. Nemrég még láncokon lógtam egy lassan összedőléssel fenyegető templomban, két nem túl kedves boszorkány társaságában, és azt hittem, Hayley és a gyerek halottak. Most pedig itt ülök, és olyan vágy fog el iránta, hogy erővel kell magam visszatartani, hogy ne essek neki kíméletlenül.
- Akarom - suttogom aztán halkan, és kezem végigsimítja a testét, igyekezvén azon fáradozni, hogy ezt ő is így gondolja és érezze.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 9:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Rendben - egyezek bele azonnal, amikor közli, hogy elkísér a mocsárhoz. - Örülnék is neki, ha te is ott lennél - vallom be végül egy kis hallgatás után. Ha minden jól megy, akkor ez valószínűleg életem nagy napja lesz, hiszen már időtlen idők óta nyomozok a családom után, és most végre úgy tűnik, sikerül rájuk találnom. Mégis örülök, hogy nem egyedül kell majd ott lennem.
Érzem, ahogy Klaus kezd felengedni a kezeim alatt, és ez tetszik nekem is, ezért nem is hagyom abba, amit csinálok, épp csak egy pillanatra, amíg egy-két puszit hintek el a vállára.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 7:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Elgondolkodva meredek magam elé, csak a szivacs simogatását érzem a hátamon. Hayley hangja rezzent fel az álmodozásból.
- A mocsárban? Igen, persze. Megértelek. A helyedben én is oda kívánkoznék. Ahol talán rátalálsz a gyökereidre. Elkísérlek. Vigyázok rátok - mondom, halvány mosollyal hátrapillantva a vállam felett, majd megrezzenek, mikor Hayley leteszi a szivacsot, és végigsimítja a hátamon húzódó sebet. Ezer év telt el... és mégis olyan érzés a lelkemben, mintha Mikael most okozott volna eszetlen rombolást a lelkemben azokkal az ütésekkel.
Aztán a testem lassan, fokról-fokra elernyed, mikor Hayley masszírozni kezd, óvatos, mégis erős, és értő mozdulatokkal. Lehunyom a szemem, és a mellettem elnyúló lábát kezdem cirógatni. Egyszerűen jólesik most a béke, ami eltölt mellette. Milyen különös dolog... nem vagyok belé szerelmes, és mégis benne érzem azt, hogy méltó társra találtam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 7:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ettől nem lettem okosabb, még mindig nem tudom, hogy pontosan hogyan is tervezi ezt, de hát nyilván majd még időközben kiderül. Abban viszont most sem téved, hogy mellette állnék, főleg azok után, ami a családomról kiderült. A hátát fordítja nekem, én pedig kissé szórakozottan, elgondolkodva simogatom le a szivaccsal.
- Szeretnék majd tenni egy látogatást az említett mocsárnál - jegyzem meg, és őszintén remélem, hogy nem lesz ellene kifogása. A kezem egy pillanatra megáll a levegőben, majd ujjammal simítom végig Klaus hátán a sebhelyét. Aztán félre teszem a szivacsot, és inkább egy kis masszázzsal kényeztetem őt, kezdve a vállánál. Talán így sikerül oldalom valamennyit a benne felgyülemlett feszültségből.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
- Mit akarok tenni? - vonom fel a szemöldököm. - Mindketten tesszük, Hayley. Neked a családod mészárolta le, nekem pedig elvette azt, ami jog szerint engem illet. Marcel élvezhette a királyságát, de csak eddig. Ennek véget fogok vetni - mondtam ekkor már magam is többes számban. - Szóval, a ma éjjelt még itt töltjük, és holnap reggel indulunk. Hosszú és kemény meccs lesz. Az a Marcel, akit én ismertem, nem adja majd könnyen a hatalmát. De tudhatod, hogy én viszont szeretem a kihívásokat - vigyorogtam el magam szélesen, és megfordultam a kádban, odatartva a hátam Hayleynek, és a kezébe nyomtam a szivacsot.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Összerezzenek, amikor hirtelen felemeli a hangját, és a tisztogatás helyett rá emelem a tekintetem. Látszik a szemein, mennyire dühíti a helyzet. Nem vagyok meglepve, Klaus imádja a hatalmat, és utálja az árulást. Marcel úgy néz ki, mindkettőben hibát vétett ellene. Plusz lemészárolta a családomat, szóval nem tudom sajnálni azért, amit sejtésem szerint kapni fog hamarosan egykori mentorától.
- És most mégis mit akarsz tenni? - áll meg a kezem is a víz alatt, és Klaus tekintetét fürkészem. - Elmegyünk New Orleansba, és aztán? - pillantok rá kérdőn. Csak nem akar beállítani Marcelhoz, és azt mondani neki, hogy bocs kölyök, de kérem vissza a koronám.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
- Történt egy apró incidens - nézem Hayleyt, ahogy csutakolja magáról a csata nyomait. - Bekah és Marcel egymásba szerettek. De Marcel nem illett a hugomhoz. Gondolj bele... kétszáz évvel ezelőtt, egy félvér fattyú az én szőke, gyönyörű hugommal... hatalmas társadalmi felzúdulás lett volna belőle. Egyrészt túlzottan ránk irányította volna a figyelmet, másrészt én sem néztem ezt jó szemmel. Bekah kapott egy tőrt, Marcel meg egy választási lehetőséget. Vagy emberként él Bekahval, vagy átváltoztatom, de lemond a hugomról. Nos, mivel Marcel jelenleg is halhatatlan, nyilvánvaló, melyik opciót választotta - mosolygok. - De nem élhettünk sokáig békében. Mikael ránk talált. Végigmészárolta és felgyújtotta a várost. Menekültünk... és úgy hittem, Marcel meghalt a mészárlás közepette. Ezek szerint nemcsak hogy túlélte, de rátette a kezét mindarra, ami minket illet. Amit mi teremtettünk! - kiáltottam fel hirtelen haragosan.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 6:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Mit a...? - tágra nyílt szemekkel nézek Klaus kezére, amely felém közelít, majd megérinti a halántékomat. Meglepettségemben kissé összerándulok, amikor átközvetíti fejembe az emlékeit. Ajkaim meglepetten nyílnak el, és lehunyom a szemeimet. A vámpírok ilyen képességéről még nem tudtam. Bár lehet, hogy ez csak az ősieket illeti meg? A látottak azonban még inkább elképesztenek.
- Fiadként nevelted fel - suttogom magam elé, majd a szemeit kutatom, miközben elhúzódik. Furcsa... mindig is tudtam, hogy Klausban több érzés van, mint bárki gondolná. Csak ezt így látni, hogy megment valakit, majd gondoskodik róla... De eddig is tudtam, hogy sok közös van bennünk. Az érzékenyebb oldalunkat szeretjük elrejtve, sőt, lakat alatt tartani. Mondjuk neki, azt hiszem, ez sokkal jobban megy. Elmosolyodom, és tekintetemet inkább a vízre helyezem. Aztán a szivaccsal a kezemben igyekszem ledörgölni a lábaimról a vért, ami még nem ázott le.
- Gondolom közel álltatok egymáshoz. Akkor mégis... miért váltatok el? Miért hitted azt, hogy halott? - érdeklődöm tovább, de nem nézek rá tisztogatás közben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
- Megmutatom - nézek Hayley szemébe, aztán kinyújtom kezem, és halántékéra teszem, majd eszembe idézem a pillanatokat... a percet, mikor összefonódott a sorsom egy szintúgy megvetett, semminek nézett fiúéval, mint amilyen magam is voltam.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Megmentettem őt - húzom el aztán a kezem és újra hátradőlök az illatos, meleg vízben. - Felneveltem. Tanítottam. Egészen addig, míg túlzottan össze nem melegedett a hugommal.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 6:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Szerencsém? Chh! Mert ugyan mit csinált volna még? Adamet már így is megölte. De csak hozza a formáját. Inkább már nem is kommentálom a dolgot, helyette megvárom, hogy belefogjon a mesébe Marcelről. Egy polgármester és egy szolgáló gyereke. És kitagadott, lebecsült fattyú, mint Klaus. Bólintok a kérdésére. Saját magát látta meg benne.
- Mi történt ezután? - kérdezem kicsit előre dőlve. Aztán oldalra nyúlok a kád mellé, hogy magamhoz vegyek egy szivacsot.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Klaus fürdőszobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Klaus fürdőszobája
» A ház fürdőszobája
» Kol fürdőszobája
» Klaus hálószobája
» Klaus szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Mikaelson villa-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •