|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Júl. 24, 2012 9:55 am | (nappali)
Bejöttem a szobámba, és olyan mozdulattal dőltem az ágyba, mint aki alig bírta magát a lépcsőkön is felvonszolni. Már fekve húzgáltam le magamról a ruháimat, hogy aztán derékig betakarózva belebámuljak a nagy semmibe.
Miért akarja anyám, hogy Elena itt legyen a bálon? Mit akar vele tenni, vagy mire akarja kérni? Mert valami azt súgja, hogy az én bőrömre megy a játék. Ezt pedig nem fogom engedni senkinek... még anyámnak sem.
Oldalamra fordultam, lehunytam a szemeimet, és lassan álomba merültem. De a fülemet minden neszre készen még így is nyitva tartottam... |
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:49 pm | - Miért ilyen bonyolult minden? - sóhajtottam, de már csak a levegőnek. - Viszlát, Elena - köszöntem még a semminek, mert valószínűleg már nem hallott meg.
Újra hanyatt dőltem az ágyon. Ha eddig nem voltam nyugodt, akkor most pláne nem voltam. Egy italra vágytam... de arra nem itthon.
(Grill) |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:47 pm | - Tévedsz. Én tudom, hogy mit akarok. Csak más lapra tartozik, hogy nem tehetem meg - ismertem be kissé félve, aztán a hátsó zsebemre kaptam a tekintetemet, és kihalásztam a zsebemből a karót, hogy végignézzek rajta. - Igen, de mint láthatod... végül a zsebemben maradt - adtam a kezébe, nem mintha jelenthetne neki bármit is, majd még felnéztem a szemébe, és ismét odahajolva egy csókot nyomtam a szája és az arca közé, félúton...
- Viszlát... - motyogtam, majd hátat fordítottam neki, és kiléptem a szobából.
(Damon és Elena háza) |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:39 pm | Lehunytam a szemem, mikor megéreztem csókját a számon, aztán elmosolyogtam magam.
- És még én nem tudom eldönteni, mit is akarok valójában - mondtam neki kissé ugratva őt. - Tényleg menned kellene. Ha Salvatore rájön hogy itt voltál nálam, megint csak a balhé lesz - mondtam. - Apropó... azt a karót a hátsó zsebedben.... nekem szántad? - kérdeztem tőle őszintén. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:31 pm | Megráztam a fejemet. - Nem. Nem fogom neki ezt mondani... én felvállalom azt, amit tettem. És talán bánnom kellene, de... azt hiszem, ha visszaforgatnám az időt, akkor se tennék másképpen - ismertem be. - Mintha a véremben volna, hogy vonzódnom kell hozzád... talán én vagyok a felelős, mert már nem küzdök ellene... - nyeltem egy aprót, és már félig meg is fordultam, hogy elmenjek, de aztán eszembe jutott még valami. Amit meg kell tennem, mielőtt elmegyek.
- Az előbb... megkértelek valamire, de te nem teljesítetted... akkor most megteszem én... - motyogtam csak az orrom alatt, a fene se tudja, hogy milyen ösztönzés hatására, de visszahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Kedvesen, és gyengéden, mint néhány héttel ezelőtt itt. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:23 pm | Meglepődtem, mikor kezébe fogta az arcomat. Ha valamire, erre végképp nem számítottam.
- Nem ölöm meg azt a férfit - válaszoltam. - Csak elzárom őt, nagyon mélyre. Ahogy ezer év alatt is tettem. Mert ha ez a férfi előjön, csak fájdalmat és csalódottságot érez. És a vámpír énem nem örül ennek - mondtam, és megfogtam a kezét. - Menj... keresd meg Damont. Vagy menj haza, és várd meg őt. Próbáld vele helyrehozni a dolgot. Mondd, hogy megigéztelek, azért tetted. Ha megkérdez engem, én is azt mondom majd neki. Talán így könnyebb lesz neki feldolgozni, és megbocsátani - mosolyogtam rá Elenára. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:18 pm | Csak hallgattam a szavait, amiket szinte a fülembe suttogott, és ha nem éppen a keménységről beszélt volna, minden bizonnyal nem tudom tartani magamat, és ismét kijön belőlem az elmúlt órák fájdalma...
- De soha nem zárta ki egymást a vámpírság, és az emberiesség... - szólaltam meg végül, mikor ellépett előlem, és visszasétált az ágyához. - Azt mondtad, hogy mellettem ember lehettél azon a napon, mikor itt voltam... vagyis annak érezhetted magadat újra... és most azt mondod, hogy soha többé nem fogom látni ezt az oldaladat... én nem akarlak emberré tenni... - ráztam meg a fejemet. - pontosan azért, mert egy Első vagy, mindenkinél hatalmasabb és erősebb... - nyeltem egyet, és az eszem azt mondta, hogy menjek már innen haza... ahogy Klaus is akarta, hiszen rém unalmas lehet neki egy kislány pesztrálása...
Odasétáltam elé, hogy mint egy sima ember, a kezeimbe fogjam az arcát, és így tartsam meg a tekintetét. - Nekem elmondtad, hogy milyen életed volt, mikor még ember voltál... elmeséltél mindent, és ÉN is NEKED, mert bízom benned... annak ellenére, hogy most Damont kellene keresnem, és őt meggyőzni, hogy ne haragudjon rám... meséltél nekem, és azt hiszem, te is bízol bennem... nem akarod, hogy mások embernek lássanak, de... én nem tudom elfelejteni pikk-pakk azt az arcodat, amikor megmutattad a sebeidet még ember korodból... - siklott végig a kezem a hátán egy pillanatra. - Vagy a szemeidet, ahogy visszaemlékeztél. Ne öld meg a szememben azt a férfit, aki valaha élt ebben a testben, és aki gyengéd volt velem.... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:05 pm | - Muszáj, hogy kemény légy Elena - léptem oda hozzá, mikor az ajtóból visszafordult, és megsimogattam az arcát. - Nem vagy hétköznapi lány. Hasonmásnak születtél... és a te életed jóval bonyolultabb, mint a veled egykorúak élete. Másoknak a barátok jutnak, a szórakozás, az iskola.... neked két gyerek, egy vámpír férj, és vámpírok mindenhol, ahová csak nézel - mondtam. - Keménynek kell lenned, vagy el fog taposni az élet. Ne légy olyan, mint Katherine... - ráztam a fejem. - Elveszted vele önmagad. Magad miatt légy kemény... és a gyerekeid miatt. És valamit jegyezz meg... sosem használtalak ki. Egy percig sem ez volt a célom - néztem a szemébe. - De én vámpír vagyok Elena, méghozzá egy Első. Ne várd tőlem, hogy olyan legyek, mint Salvatore. Engem az ösztönök vezérelnek... a gyilkolás, és a vér. És annak a tudata, hogy felsőbbrendű vagyok másoknál. Nem kenyerem az emberi élet, meg az emberi érzelmek. Ha így lenne, mára már valószínű vagy nem élnék, vagy becsavarodnék. Szóval, ha legközelebb találkoznánk, ezt a Klaust, akit most láttál, már nem fogod viszontlátni - sétáltam el újra az ágyig. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 6:00 pm | - Én mindkettejüket szerettem! És nem feküdtem le Damonnel, csak azért, hogy... - akadtak bennem a szavak, mert igazából már itt értelmét vesztette az egész vita, ami kezdett kialakulni.
Elküldött, és éreztem a hangjátban az éledező dühöt, mire nagyot nyeltem, és a haragom minden bizonnyal azt mondta, hogy menjek is, mert... nem vagyok rá kíváncsi...
Elindultam, de végül az ajtóban megtorpantam, és megtámasztottam az ajtót, még mindig háttal állva neki.
- Sajnálom... nagyon sajnálom.... - buktak ki végül valahogy ezek a számon, már mindenféle rosszindulat és gonoszság nélkül. - Azt hittem, hogy... hogy neked is meg kell fizetned azért, amit én csesztem el... - hajtottam le a fejemet, de még mindig nem fordultam vissza felé. - Igazságtalan vagyok... de nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, hogy legyek-e olyan, mint Tatia vagy Katherine, és döfjek hátba mindenkit, vagy legyek önmagam... de ha önmagam vagyok, mindenki kihasznál... - suttogtam szinte hang nélkül. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:53 pm | - Az isten szerelmére, hát nem érted? - fakadtam ki már kissé dühösen. - Nem tesztnek szántalak! De ugyanúgy nem tudtam mit akarok, ahogy te sem. Mi jogon vágod a fejemhez a döntésképtelenségemet? Hiszen annak idején te sem tudtál dönteni a két Salvatore között. Ha nem tévedek, hosszú és kemény út volt, míg kikötöttél Damon mellett, mert sokáig tartott hogy rájöjj, igazából ő kell neked. Miért más ez a helyzet? Ja persze, mert ennek te vagy az áldozata, ugye? - morogtam, mint egy kutya, aztán a következő mondatára elöntött a hőség.
- Szóval szórakoztál velem egy jót? - kérdeztem keserűen. - Gratulálok, nagyon jó kis vicc volt. Napokig fogok rajta nevetni - mondtam, és éreztem, hogy gyűlik fel bennem a harag. - Menj el - fordítottam neki hátat. - Menj el innen. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:47 pm | - Aha... szóval megvolt a próba-éjszakád, ami segített rájönni... - néztem rá már éledező haraggal, és csak ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ténylegesen ostoba voltam... kockára tettem MINDENT, csak hogy Klaus tudja, kit is akar?
- Én elveszítettem mindent emiatt a kis teszt miatt! És kösz, nem kell a jóindulatodból. Hagyd békén Damont, és a memóriáját. Jobb lesz tőle bármi is? Nem... én kivívtam magamnak a megvetését, hát végig is küzdöm magam rajta. Mert ha azt is hiszed, nem old meg mindent az igézés - nyeltem egyet, és talán most megkaptam azt, amire vártam a kezdetektől fogva...
- Ja, és egyébként... nem vagyok terhes. Azt akartam, hogy érezd át kicsit azt a félelmet, amit nekem az jelent, hogy visszakapom-e valaha az életemet... - ismertem be, és már az sem érdekelt, hogy kikel magából, esetleg felpofoz, vagy bármi... - azt hiszem, innentől kezdve nem fontos, hogy én mit érzek... a te érzelemkifejezésed már mindenre megadta a választ...
|
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:38 pm | - Nem tudom, te mit érzel - lendítettem magam ülésbe, és az ágy széléről lelógattam a lábam. - De én tudom, hogy mit érzek. Legalábbis azt hiszem. Kedvellek... igazán kedvellek. Az elején azt hittem, jobban kedvellek, mint Tatiát. Azért voltam együtt veled. Azért akartam azt az éjszakát. Mert amikor veled voltam.... mintha kicsit újra ember lehettem volna. De rájöttem időközben, hogy akibe igazán szerelmes vagyok, az ő... - motyogtam. - És azt hittem, ő is szeret annyira, hogy folytassunk valamit, aminek ezer éve vége szakadt. Soha nem lesz persze olyan... lévén, hogy vámpírok vagyunk már, nem emberek. De téged sosem akartalak bántani. Akár hiszed, akár nem. Azt pedig végképp nem akartam, hogy balhé legyen köztetek Damonnal. Mit akarsz, mit tegyek? Menjek el, és igézzem meg, hogy helyreálljon a béke? - kérdeztem. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:33 pm | - Nem akarod, hogy gyűlöljelek, de... én meg nem akarom azt érezni, amit jelen pillanatban érzek! - álltam fel, hogy odasétáljak elé, és megálltam szorosan a sóhajtozó alakja előtt. - De ezek szerint nem velem van a baj... ha még magadat sem érted, én hogyan próbálhatnám meg? - nevettem teljesen keserűen. Hiszen meg akartam érteni... hogy tudjam, mire megy ki az ő játéka... hol velem szórakozik, hol Tatiával, és ha őt is szereti, tőlem... mit akar...? |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:28 pm | - Nem akarom, hogy gyűlölj - ráztam a fejem, elég meglepetten a kitörése miatt. - Tudom, hogy sosem leszünk barátok... bár anyám szerint arra lenne szükségem - nevettem el magam hitetlenkedve. - De nem akarom, hogy épp te gyűlölj. Tatia leszármazottja vagy. A jelenlegi hasonmás. Felelős vagyok érted. Legalábbis azt hiszem - dőltem hátra sóhajtva. - És hogy miért csinálom? Fogalmam sincs. Azt hiszem, ezer év alatt ez talán az első olyan helyzet, mikor én sem értem saját magam. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:25 pm | Ahogy végighallgattam őt, rájöttem, hogy neki sincsen olyan könnyű élete... elvégre most vallotta be, hogy Tatia eléggé érzékeny pont számára. Bár az meglepett, hogy elment. Ezek szerint engem most nem fog piszkálni egy ideig...
- Mégis hová költözhetnék? A nagynénémhez? Nem... bármi is történt, én még szeretem Damont, és talán egyszer képes lesz megbocsájtani nekem... - ültem le az ágy szélére, Klausszal szemben. - Bár talán jobban fog fájni így, hogy minden nap látom, és közben olyan, mintha nem is ismernénk egymást, de... a gyerekeink miatt talán nem fajul el annyira a helyzet - fejeztem végül be, és a szemeibe néztem, és úgy éreztem, hogy azon nyomban kiszalad belőlem minden...
- Tudod, amióta idejöttem, arra várok, hogy mondj valamit... hogy tégy valamit, hogy gyűlölhesselek, és joggal akarjalak bántani! - keseredett meg - most kivételesen őszintén - a hangom, és felálltam, már nem törődve azzal, hogy ez a tényleges lebukáshoz vezet. - Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem, bár magam se tudtam, mire vonatkozik... talán arra, hogy ha neki Tatia kell, miért feküdt le velem, és miért nem állított le engem... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:18 pm | - Tatia elment a városból - dünnyögtem. - Elment, és nem tudom mikor jön vissza. Talán soha... őt ismerve. Azt hittem, mikor idejött, és találkoztunk, hogy talán... - haraptam el a mondatot, és megráztam a fejem. - Mindegy, hagyjuk. A mi kettőnk dolga. Az övé, és az enyém. Csak reménykedtem valamiben. De úgy tűnik, hiába - ültem le a fotelba. - Na és mi lesz most veled? Otthon maradsz, vagy elköltözöl? Nem lehet kellemes úgy élni, hogy vadidegenként kerülgetitek egymást Salvatoreval. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:10 pm | Hirtelen úgy éreztem magamat, mint egy filmben. Egy vígjátékban, ha azt nézzük, hogy mondjak, vagy tegyek bármit, nem jön a közelembe. Istenem, ez idegborzoló...
- Rendben van. Akkor legyen így... - bólintottam egyet nagyot nyelve. - És... mi az oka a szentimentális hangulatodnak? Gondolom, nem én, meg a jó híreim... - mondtam feszülten. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 5:06 pm | - Igen... ezt én is tudom - morogtam halkan, még mindig bámulva kinn a fákat tetejét, ahogy az őszi szél borzolta őket.
- Tudod mit? Hagyj magadnak te is időt. Ne dönts még...róla - mutattam a hasa felé. - Ha úgy gondolod megtartod... támogatlak. Anyagilag, és minden képp, ahogy akarod. De nem ismerhet meg engem a gyerek. Nem lenne az jó senkinek. Főképp neki nem.... látni azt, hogy mi az apja - sóhajtottam. Bocsáss meg - tettem hozzá. - Ma elég szentimentális hangulatban vagyok. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 4:57 pm | Na jó, ez a lehetőség elúszott... elsétált az erkélyajtóig, és elkezdte nézni a kinti világot, én pedig elfojtottam egy nagy sóhajt, és így álltam meg az előbbi helyemen, tartva tőle a távolságot.
- Nem tudom... Damon nem tudom, hogy megbocsájt-e nekem valaha... - ismertem be őszintén. Talán ez az egyetlen, ami ténylegesen nem hazugság... mert csináljak én most bármit, vele a helyzet nem változik... - Dühös, és csalódott... bennem csalódott... és nincs rosszabb, mikor abban csalódunk, akit mindennél jobban szeretünk... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 4:54 pm | Hüledezve figyeltem, ahogy közelebb jött... és attól, ami elhagyta a száját, nagyot nyeltem.
- Lehet, ez most nem a legjobb ötlet. Sajnálom - léptem arrébb. - Összezavarodtam... megijedtem. Vágyom rád, az tény... és Tatia elment a városból. Talán megtehetném, hogy megcsókoljalak, de... most túl zavaros ez a helyzet - morogtam. - Adj időt, hogy elrendezzem a dolgokat. Hogy mit akarok egyáltalán - támaszkodtam az erkélyajtónak, és kinéztem a nappali fénybe.
- Na és Damon? Mi lesz most köztetek? - tettem fel a nagy kérdést. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 4:48 pm | - Talán igazad van... talán nem kellene... mert tény, hogy nem vagy az a típus, aki gyereket nevelne - bólogattam szaporán, egyetértően, nagyokat nyelve közben, majd az italra néztem, és megráztam a fejemet.
- Nem, nem kérek, köszönöm... - léptem oda mellé, és a csípőmre tettem a kezemet, a hüvelykujjammal pedig már éreztem a hátsó zsebemben pihenő karó egy bizonyos részét... csak közelebb kell csalnom, hogy... olyanért állhassak bosszút, ami nem jogos. Miért is tehetne ő róla? Annyira felelős, mint én... mégis muszáj látnom, hogy... nemcsak én szenvedek annyira ettől a helyzettől... - Mondd... nem csókolsz meg...? - néztem rá kissé félve. - Azt hiszem... hiányzik... - tettem még hozzá, le sem véve a kezemet a csípőmről. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 4:42 pm | - Én nem tudom - ráztam a fejem tanácstalanul. - Még sosem voltam ilyen helyzetben - járkáltam feldúltan fel-alá. - Emberként boldog lettem volna, ha ilyen hírt hallok. Vágytam családra, gyerekre... de azóta eltelt ezer év, és már nem vagyok ember! És mégis, mit kellene tennem? - fordultam Elena felé. - Legyek hétvégi apa? Elmegyek gyilkolni, aztán elhozom tőled a srácot két napra.... ebbe a családba, ahol azt kell majd látnia, hogy mindenki vámpír, a nagyanyja pedig boszorkány, és ezer évesek vagyunk? Szerinted ez megfelelő környezet lesz egy gyereknek? - kérdeztem. - És amúgy is... a gyerekek meg én... szóval nem jövünk ki túl jól egymással - fejeztem be aztán, és automatikusan öntöttem egy pohár italt. A megrázkódtatásra muszáj volt.
- Megkínálnálak, de gyanítom most úgysem innál - morogtam Elena felé. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 4:39 pm | - Ha azt hiszed, hogy képes lennék bántani egy gyereket, aki semmiről nem tehet... akkor úgy tűnik, még mindig nem ismertél meg rendesen - könnyesedett el a szemem. Annak ellenére, hogy nem is volt létező a gyerek, akiről a szó forgott, rémes gondolat volt belegondolni, hogy egyes nők képesek erre. - Tényleg... ezt akarod? Képes lennél... arra, hogy soha, csak egy pillanatra se...? - kérdeztem tőle még mindig hűen a szerepemhez. Nem tudtam, hogy meddig akarok még "játszani" vele... mert valahol fájt, hogy ilyesmit teszek vele... pedig nem kellett volna, hogy érezzek bármi együttérzést... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 4:35 pm | - Akkor most mi lesz? - kérdeztem. - Meg akarod tartani? Talán jobb lenne, ha nem... vannak biztos jó orvosok a városban - hebegtem össze-vissza. Mert valahol... a szívem mélyén... rossz volt a gondolat... hogy a fiamat vagy a lányomat nem fogom látni soha. De az élet ezt dobta. Nem ringathatok gyerekeket...
- Ha pénzre van szükséged, szólj. Vagy ha úgy döntesz megtartod... nem akarok belefolyni az életébe... de megadok minden támogatást, ami kellhet. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 16, 2012 4:30 pm | - Akkor ebben egyet értünk, mert gyereket én se terveztem az elkövetkezendő néhány évemre - ébredt fel az én hangom is végül, és a lelkem diadalmasan elvigyorodott, ahogy láttam rajta, hogy azok az érzések játszanak az arcán, amiket vártam. Megijedt, és... igen, erre a "ezer éves vámpír vagyok, és nem akarok gyereket, mert igazi vámpír vagyok"-szövegre számítottam.
Bár a kérdésén gondolkodnom kellett... ha azt mondom, hogy nem, Damon még nem tudja, akkor még kitalálhat valamit. Viszont ha azt mondom, hogy Damon már tudja... na jó, ezzel pont én sem kalkuláltam. - Igen... Damon tudja... valószínűleg nem véletlenül vágta a fejemhez, hogy soha nem bocsájt meg nekem... - keseredett meg a hangom.
|
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
