- Velem ellentétben - motyogtam, a fejem felemelve egy pillanatra - neked nem muszáj visszafognod magad... csak élvezd - biztattam, aztán újra visszatértem az előbbi helyemre, egyre és egyre gyorsítva a tempón, hogy a végén az egyik ujjam is lágyan a testébe csúsztassam, így ösztökélve őt egyre közelebb a gyönyör felé vezető úton.

Lehúzta rólam az alsómat, és bőrömön éreztem finom csókjait, és puszijait. De nem várakoztatott sokáig kényeztetésével sem, mert pár pillanat múlva a porcikáim megfeszültek és egy kelllemes nyögés hagyta el a számat. A szemeimet lehunytam, és tenyerem az ő kezére tapadt, amivel a melleimet cirógatta. Élveztem azt, amit éppen tett velem, és már éreztem azt is, hogy ő sem most jött le a falvédőről.

- Ahogy óhajtod - rángattam le róla a falatnyi kis bugyit, majd a hasától a térdéig csókok millióival szórtam tele a testét, egyre és egyre feljebb haladva, mígnem szétnyitott lábai közé érkeztem, és belevetettem magam a teste nyújtotta forróságba, hogy nyelvemmel szorgosan kényeztetni kezdjem.
Hallottam apró nyögését, és kezemmel felnyúlva melleit kezdtem közben lágyan simogatni, hogy még élvezetesebbé tegyem számára az egészet.

Magam is lihegve néztem a szemeibe, mikor felhúzott magához, és végighallgatva őt, legördültem róla, hogy mellé feküdjek.
- Most kíváncsivá tettél. - vigyorodtam el. - Akkor mutasd meg. - kacsintottam rá én is.

- Az isten szerelmére - fogtam meg Erin arcát, ahogy gyorsítani kezdett. - Jobb, ha most megállsz, mert.... nálam nagyon gyorsan vége lesz. Elég régen voltam már... - magyaráztam, és felhúztam magamhoz.
- Ha nincs ellenedre, megmutatom, hogy egy Első sem csinálja rosszabbul - kacsintottam rá.

Szerettem a férfiaknak megmutatni, hogy több vagyok egy egyszerű fruskánál. Legalábbis az ágyban mindenképpen. És ezt most ő maga is érezhette, hiszen nem valószínű, hogy minden egy éjszakás kalandja ilyesmire adja a fejét.
Tovább folytattam kényeztetését, nem törődve most saját magammal, pár perc múlva már gyorsítva az ütememen.

- Dehogynem - motyogtam. - Csak nem akarok szemrehányást, hogy én nem törődtem veled - simogattam a vállát, mindaddig, míg meg nem éreztem ajkait a merevségemen, és ettől minden gondolat úgy szállt ki a fejemből, mintha soha nem is lett volna.
- Te jó ég - lihegtem, beletúrva a sűrű barna hajba, és félő volt, hogy ha így folytatja, akkor ő bizony hoppon marad... legalábbis elsőre.

A hangok, melyek elhagyták a száját, biztosítottak arról, hogy élvezi, amit éppen teszek vele, és ezért nem is fejeztem be mindaddig, míg kérdését meg nem hallottam.
- Miért? Nem szereted az irányító nőket? - kérdeztem kihívó pislogással, de már csúsztam is lejjebb, hogy hasánál játsszanak keveset ajkaim, így tévedtem még ennél is lentebb. Kis híján ezer éves vámpírként nem voltam rest belemenni ezekbe a játékokba.

- Azt hiszem, már most imádom a bolgár stílust - jegyeztem meg pimasz mosollyal, és a szemem lehunyva jólesően nyögtem egyet, ahogy kezével kezdett izgatni. Belemarkoltam a takaróba, és teljesen átadtam magam a kényeztetésének.
- Nem gondolod, hogy most nekem kéne jönnöm? - néztem aztán fel párás tekintettel.

- Csak ne hasonlíts össze azzal a nővel! - néztem egy pillanatra a szemeibe teljes komolysággal, végül jóleső nyögés hangzott fel a számból, és megmarkoltam a haját, hogy ott tarthassam mellkasomnál.
Lábaim közben a csípője köré fonódtak, ezt kihasználva hamarosan én kerültem fölülre, és elvigyorodtam az arcába bámulva. - Ezt a bolgár vámpírok másképpen csinálják. - jegyeztem meg, közel hajolva hozzá.
Felhasználva a gyorsaságomat, egyből kibújtattam nadrágjából és boxeréből, így foglalva el újra a helyemet rajta, és a nyakához hajolva csókoltam végig bőrét. Egyelőre még beértem ennyivel. Kezeim viszont már tagadhatatlanul is férfiasságát kényeztették lassan, de határozottan.

- Még jó, hogy ebbe a nők nem halnak bele -dünnyögtem. - Nehezen fanyalodnék rá a férfiakra - tettem hozzá kajánul, majd lerángattam a nadrágját is, és végignéztem fehérnemű takarta alakján.
- Van még valami, amit örököltél Tatiától - jegyeztem meg elismerően, és kigomboltam magam is a nadrágomat, így feküdtem vissza rá, és mikor levarázsoltam róla a melltartóját, nyelvemmel kezdtem barangolni a csábító domborulatokon.

Felnevettem, mikor a puha párnákat megéreztem magam alatt, és egy aprót vontam a vállamon. - Én a falnál is szeretem.. - válaszoltam már kissé zihálva, és lehunyt szemekkel élveztem, amit ajkai műveltek a mellkasomon, és melleim körül.
Ledobtam magamról a feltűrt felsőmet, és elmosolyodtam magamban. - Már kezdem sejteni, hogy megéri meghalni ezért.. - jegyeztem meg suttogva. Kezeim végigsiklottak hátán, körmeimet néha végighúzva lapockáin.

- Nem számít, van egy csomó - motyogtam, és felnyögtem, ahogy kezei végigsimítottak a mellkasomon. Nem időztem itt a falnál sokáig, az ágy felé indultam vele, hogy nyekkenve zuhanjunk a párnák és takarók halmazába.
- Igy kényelmesebb, nem? - vigyorogtam el magam, majd kezem útnak indult a felsője alatt, végigsimítva bőrének minden négyzetcentijét, aztán feltűrtem a semmi kis anyagot a nyakáig, és ujjaim helyén forró ajkam vette át.

Nem vacillált sokáig, rögtön kapcsolt, és csípője köré kulcsolhattam a lábaimat. A csókba egyre több hevesség és vágy gyúlt, a hajába túrtam, de míg Ő nyakamnál időzött, egy mozdulattal téptem szét az ingét. - Majd kapsz tőlem egy másikat.. - jegyeztem meg közben, eldobva a ruhadarabot, és ismét ajkára tapadva haraptam finoman ajkaiba.

Meglepett, mikor a falhoz kerültem, de csak addig pislogtam döbbenten, míg Erin a számra nem tapadt. Mert akkor elbődült bennem a megbántott, megsértett férfi, akinek Tatia taposott a lelkébe már sokadszor, és itt volt az ideje annak, hogy a magam módján bosszút álljak. Főképp, ha a partner is ilyen élvezetes módon benne van a dologban.
Felmorrantam, aztán a feneke alá nyúltam, és az ölembe emeltem, hogy két lábát átkulcsolhassa a csípőmön, és mohó vadsággal csúsztak ajkaim a nyakára, majd vissza az ajkára, érezvén, ahogy a vágy perzselő tüze máris teljes erővel lobog bennem.

Felvontam a szemöldökömet, és letettem a kiürült poharamat a bárpultra vissza, így néztem Rá továbbra is. Végigsiklott tekintetem az alakján, végül vontam egyet a vállamon, és egy jól időzített mozdulattal két másodperc alatt a falhoz préseltem, így vigyorogva rá, akárcsak egy igazi rossz 'kislány'. - Te pedig tisztában lehetsz azzal, hogy én sem a fiatalabbik fajtából származom, így az én tapasztalataim se nevezhetőek semmiségnek. - kacsintottam rá, két karommal tartva a falnál, majd hevesen tapadtam rá ajkaira.

- Tudod... - billentettem a fejem oldalra - mi Elsők sok mindenben másabbak vagyunk. Jóval több a tapasztalatunk például - kacsintottam, aztán kissé savanyú képpel vettem tudomásul, hogy lelökte a kezemet magáról.
- Igen, úgy terveztem, a lényegre térek. Ha azt várod hogy udvarolni fogok, tévedsz. Nem feleségül akarlak venni, csak egy kellemes éjszakára gondoltam. Vagyis nappalra, ha az időpontot nézzük.

Belekortyoltam a pohárba, nem hagyva kétséget affelől, hogy mennyire szeretem a whiskey-t, de közben már vigyorogtam, mint a vadalma. - Most nem leptél meg. Sok nő az életét adja azért, hogy egyszer egy ősivel keveredjen össze? - sóhajtottam. Úgy tűnt nekem, hogy nem igazán kell azokat a nőket igézéssel "meggyőzni".
Szemeim kezére siklottak, és egy mozdulattal fogtam meg a kezét, hogy egy erős mozdulattal leemeljem magamról. - Máris a lényegre akarsz térni? - kérdeztem Tőle, de még mindig letörölhetetlen mosollyal.

Elvigyorogtam magam, miközben kiöntöttem a whiskyt, és Erin kezébe nyomtam.
- Nem, nem igazán szoktak. A nők általában valami másért járnak ide - mértem végig az alakját mohó szemmel. - Vagy azért nincs rá idejük, mert meghalnak, vagy azért, mert szebb élményeket kapnak a szobánál - dünnyögtem csendesen, és merészen megsimogattam a melleit.

A nappalira elég volt egyszer ránéznem, hogy lássam: még nem állt vissza a rend. De ezzel jár egy bál. Majd hozzászoknak. Noha Szófiában nincs hagyománya ezeknek az összejöveteleknek.
A szobájába érve végigmértem a bútorokat, a falakat, a díszítő elemeket, és megállapítottam, hogy ez a szoba tökéletesen illő egy olyan beképzelt 'istenhez', mint Klaus. Ebben az esetben olymi kevés esély van, hogy a látszat csal.
- Egy whiskey-t kérek. - válaszoltam végül a kérdésére, mikor eljutottam odáig, és megálltam mellette, hogy amint megtöltötte a poharat, át is vehessem Tőle. - Lakályos szoba. Bár ezt minden bizonnyal minden itt járó nő szóvá teszi.

(park)

- Nos, ez lenne az - nyitottam be a szobám ajtaján, kézen fogva Erint. - Bocs, ha a házban ilyen rendetlenség van, de még nem sikerült teljesen a takarítás az embereknek - vetettem még egy pillantást a hátam mögé, majd bezártam az ajtót.
- Kérsz valamit? Egy italt? - álltam meg a kis bárszekrényem előtt, és hagytam, hogy Erin végignézze a berendezést.

Arra eszméltem fel, hogy végre csend volt. Sehol egy hang, a vendégsereg végre valahára eloszlott. Egy biztos, itt bál nem lesz tartva több. Akár tetszik a többieknek, akár nem... dúlják fel valaki más otthonát, meg nyugalmát.
Lelendítettem a lábam a padlóra, és felrúgtam egy üres üveget. Hurrá, ezek szerint tényleg jó alaposan benyakaltam. Olyan szinten, hogy még arra sem volt energiám, hogy felrángassak ide valami csinos pincérnőt a bál végén.
Nyújtóztam egyet, és igyekeztem valami emberi külsőt erőltetni magamra. Borostásan, kócosan, piától bűzölögve nem lehettem valami csodás látvány... ennek ellenére magamra kapkodtam a hétköznapi ruháimat, és a nappali felé vettem az irányt.

(nappali)

(udvar)

Beléptem a szobába, ledobtam az öltönyöm zakóját, és kinyitottam a bárszekrényt. A legjobb megoldásnak a feledéshez most ez tűnt. Az ivás, és a belemenekülés az áldott megkönnyebbülésbe, amit egy részeg éjszaka ígérhetett.
Levetettem magam az ágyra, és úgy, üvegből kezdtem nyakalni a whiskyt. De gondolataim között, bármennyire is nem akartam, ott lebegett egy régi kép. Egy ezer éves kunyhó, egy fiú és egy lány... akik családról álmodtak. És ezekből az álmoból túl keserű volt az ébredés.

(nappali)

Egy gyors zuhanyt követően kivettem az öltönyömet a szekrényből, és öltözködni kezdtem. A fejemből még mindig nem ment ki Fenrir Vidarr felbukkanása. Szóval anyám konzerválta... ahogy én is őt. Én azért, mert a történtektől függetlenül szeretem anyámat. Ő talán azért, mert még ő is Fenrirt? Hát, elég különös lenne...
Nagy sóhajjal eltettem a zsebórámat. Nem fűlt a fogam ehhez a bálhoz, nagyon nem. Mennyivel másabb lenne minden, ha itt lenne Tatia. Legszívesebben le sem mentem volna a nappaliba, de mint házigazdának, ez kötelességem volt. Csak abban bíztam, hogy hamar vége lesz a cécónak, és találok legalább egy vacsorának való finom falatot a vendégek között.

(bál helyszíne)

Gyorsan teltek a napok annak ellenére, hogy szinte semmit sem csináltam az iváson, meg a fetrengésen kívül. Csak akkor hagytam el a szobámat ha enni, vagyis ölni vágytam. Nem akartam látni senkit, még anyámat sem. Tatia nélkül úgy éreztem, nincs értelme semminek...
Vendégek sem nagyon fordultak meg nálunk, ezért lepett meg, mikor egyik reggel egy vadidegen férfi hangjára kaptam fel a fejem. A szavaik csak szűrten érkeztek fel az emeletre a szobámba, de tűnt, régi jó ismerősként beszélgetnek anyámmal.
Vajon ki lehet az illető? Mert ha jól tippelek... márpedig általában jól szoktam... ez nem lehet friss ismeretség. És ez a hang számomra ismeretlen. Meg kell tudnom, ki is anyám vendége.

(nappali)