(nappali)

Még akkor is nevettem, mikor becsaptam magam mögött a szobám ajtaját, és leheveredtem az ágyra.
Holnap Fenrirrel beszélek. Persze, nem tudhatja meg, miért viszem el a házból. Ő lesz az első. Ha sikerül, nyert ügyem van. Ha nem... hát istenem, ki sír majd utána? De ha sikerül... te jó ég, ha sikerül... felkutatok minden vérfarkast, és hibriddé változtatom őket. Egy seregem lesz... egy hadseregem. Akik az én biztonságom felett őrködnek, akik az én parancsaimat teljesítik, és odaadó szolgáim a halálukig... vagy amíg szükségem van rájuk. Egy igazi sereg... egy istennek ennyi dukál.
Oldalra fordultam, és kibámultam az ablakon. Kíváncsi vagyok mit szól majd Tatia, ha találkozik ezzel a sereggel...

Halk sóhaj... majd egy nyögés. Egy nő hangja. Erre riadtam fel az álomból, amibe Erin távozása után elmerültem.
- Francba, Bekah - morogtam dühösen. Nem igaz, hogy az egész családnak hallania kell, ahogy szórakozik...
A mérges mozdulattal a fejemre nyomtam a párnát, hátha így ki tudom zárni az egyre hangosabbá, és idegesítőbbé váló hangokat, mígnem egy hangos kiáltás is tarkította az eddig repertoárt.
- A büdös életbe! - rúgtam ki magam az ágyból, felkapkodva a ruháimat, és ekkor egy kéjes sikoly hangzott fel, amit egy férfi hangja követett,... majd a csend következett, ahogy nyilván véget ért a móka.
- Mi a fene? - fordultam a hátsó fal felé, mert ezek a hangok hallhatóan onnan jöttek. És az ott nem Bekah szobája... hanem valaki másé. És már nem kellett gondolkodnom rajta, mi a fene is történik itt.


(Esther szobája)

- Oké! - reagáltam csak ennyivel, majd rántottam egyet a vállamon. - Köszönöm, de kitalálok egyedül is. A mielőbbi viszontlátásra. - kacsintottam, aztán még odahajoltam, és a hecc kedvéért egy hozzám méltó stílusú csókot adtam a szájára. Majd elhajoltam, és két pillanat múlva már ott se voltam.

- Erin birtoka -

- Meg foglak találni, ne aggódj - szálltam ki az ágyból. - És meg is foglak keresni, arra mérget vehetsz. Már alig várom, hogy lássam a végeredményt - dörgöltem a kezem. - Kikísérjelek, vagy kitalálsz egyedül is?

- Mégis mire kellene várnom? Egy újabb menetre? - kacsintottam rá kissé pimaszkásan, de azért még megálltam előtte. - Igen, élveztem. Ritkán van ilyen szórakoztató társaságom, ezt be kell vallanom. - vontam egyet a vállamon. - És ha úgy érzed, hogy ideje lesz Tatia előtt "lebbenteni a fátylat" - macskakörmöztem a levegőbe. -, értesíts. A város közelében van egy birtok. Néhány napja még volt tulaja, de már nincs. Ott megtalálsz.

- Helyes - biccentettem. - Már menni is akarsz? - kérdeztem, mikor láttam, hogy teljesen felöltözve áll a szobám közepén. - Igazán kár. Azért jó kis este volt, nem? Legalábbis te is élvezted.

A Grillről még nem hallottam, de a probléma ott kezdődött, hogy egyáltalán semmit nem tudtam Tatia szokásairól, ezért nem én voltam a legjobb partner ahhoz, hogy erről beszélgessünk.
- Természetesen benne vagyok - egyeztem bele olyan gyorsan, ahogy a villám csap le, miközben belebújtam a felsőmbe.

- Abszolút nem szoktam tévét nézni - vonogattam a vállam. - Na jó, akkor vegyük sorra. Hová szokott járni Tatia nagy előszeretettel? Vadászni legtöbbször... meg a Grillbe. Jelenjünk meg ott egyszer-kétszer, hátha épp ott kapjuk. A többi szerintem már menni fog simán - hunyorítottam cinkosan. - Benne vagy?

Kiegyenesedtem, és nagy sóhajjal kezdtem gondolkodni. - Ezek szerint te nem szoktad azokat a nyálas tinisorozatokat bámulni - legyintettem. Nem mintha én megtettem volna ezt, de... hm...
- Ha mindenképp az orra alá akarjuk dörgölni, hogy kicsit törlesszünk neki, akkor talán célszerű lenne félreérthető helyzetben megérkeznünk valahová. - vontam egyet a vállamon. - Olyan helyre, amiről tudjuk, hogy Ő ott van. És egy nő számára ritkán van szarabb érzés annál, mikor két nap alatt találnak helyette másikat. Persze erről ugyebár szó se lenne, de ő ezt nem tudja. Szóval egy... kézenfogós jelenet már meghozná a gyümölcsét, és nem hiszem, hogy sokat váratna utána a számonkérés. Ha nem is fogja mutatni, hát... belül mégis eléggé rosszul érinti majd. De ha jobb ötleted van, vázold fel. - vontam újabbat a vállamon.

- Még nem tudom - vontam vállat. - De talán úgy kellene intézni, hogy mindketten ott lehessünk. Semmi pénzért nem mondanék le az ábrázatáról mikor ezt megtudja, és úgy sejtem, te ugyanígy vagy ezzel. De hát nem állíthatunk be hozzá ezzel a hírrel. Nem... valahogy okosabban kell csinálnunk. Ötlet?

- Hát akkor ne mondd el, ha neked az úgy jobban esik. Nekem mindegy. - beszéltem tovább, hiszen így volt. Nem ismerem, max két órája. Vagy talán ez is túlzás. És a bosszú végett összefeküdtem vele, mert ugyanaz a cél vezérel, ami őt is. És ezért jól esett ez az egész. De ahogy ő is mondta: nem hozzámenni akarok.
Belebújtam hát a fehérneműmbe, és a nadrágomba, így néztem rá. - Mikor tervezel találkozni vele?

- Tévedsz, elég sokszor feküdt ebbe az ágyba. És másik ágyba is. Sőt, a fürdőkádamba is - nyújtóztam nagyot, nézve ahogy kezdi összeszedegetni a cuccait. - Hogy miért teszem ezt, maradjon az én dolgom. Mondjuk úgy, megtudtam valamit a bálon, ami úgy érzem feljogosít arra, hogy én is olyan sebet üssek rajta, amit ő rajtam - morogtam, és kinyúlva a takaró alól magamra rángattam a nadrágomat.

- Hmm... egyre kíváncsibbá teszel, hogy mi okod van neked gyűlölni Tatiát. - sóhajtottam, végigmérve az arca minden egyes négyzetcentijét. - Talán nem volt hajlandó befeküdni ebbe az ágyba? - kérdeztem ártatlan pislogással, már a saját cuccom után nyúlva. - Vagy mégis mit ártott neked?

- Nyugodtan utálhatsz, nem vagyok halálra sértődős fajta - vontam meg a vállam, és megcirógattam a csípőjét. - Különben is, vegyük úgy ezt az alkalmat, mint egyfajta eszközt, hogy célt érjünk. Mindkettőnknek van mit Tatia orra alá dörgölnie, és mi lehet szebb annál, mintha látjuk, meg megpukkad a méregtől? - kérdeztem vigyorogva.

- Ettől függetlenül még utálhatlak, nem? - kérdeztem tőle, miután már mellettem feküdt, és felültem, hogy így nézzek rá. - Pont neked kellene elmagyaráznom, hogy a szex kevés dolgot változtat meg? - kacsintottam rá. - Nem, nem hiszem. Éppen ezért nem is ecsetelem tovább. - vontam egyet a vállamon mosolyogva.

Vettem még néhány mélyebb lélegzetet, aztán egy jókorát fújva kihúztam magam a testéből, és mellégördültem az ágyra, hogy vigyorogva felé fordítsam a fejem.
- No lám, mi lett az egy órával ezelőtti heves utálatból - jegyeztem meg. - Tény, hogy nekem ez a verzió sokkal jobban tetszett.

Követett engem, de hangját nem hallhattam, mert beleharapott melleimbe. Egy pillanatra felnyögtem, de nem voltam az az érzékeny kislány, akinek az ilyesmi fájdalmat okoz.
Hát csak a hajába túrtam lassan, még mindig zihálva, közben érezve, hogy a száját az én vérem tölti meg.

Féltem tőle, hogy én gyorsabb leszek nála, de szerencsére nem így történt. Elérte őt a gyönyör, épp abban a pillanatban, mikor engem is, és úgy fojtottam vissza az élvezet hangjait, hogy keményen beleharaptam a mellébe, az sem érdekelt, ha fájdalmat okozok neki, és élveztem, ahogy vére elönti a torkomat, majd lassan a testére rogytam, igyekezve magamhoz térni a mámorból.

Ahogy változni kezdett a mozgása, úgy vigyorodtam el egyre inkább, de nyakától még mindig nem szakadtam el. Élvezetes volt, amit művelt velem, ezt nem is tagadhattam volna le.
Egy csepp vér végigfolyt a számon, így szakadtam el tőle. Egy pillanatra hajoltam csak a füléhez. - Az ilyen férfiakat mindennél jobban kedvelem.. - lihegtem, és hátrahajtottam a fejemet lehunyt szemekkel, mikor már minden tartás feladta a testemben a küzdelmet. Beköszöntött a gyönyör érzése, és durvább mozdulatai tovább bizsergették testemet.

Szisszentem egyet, mikor a nyakamba harapott, és ebben egyszerre keveredett az öröm és a gyönyör érzése, közben a fenekembe markolt, és ez számomra csak egy valamit jelentett...
Kihúztam magam a testéből, hogy rögtön azután keményen vissza is nyomuljak, és megismételtem párszor még a mozdulatot, de már nem sok gyengédség volt bennem, mert a közeledő gyönyör átvette felettem az uralmat.
- Gyere... - ziháltam összeszorított szemekkel - gyere te is....

A hajába túrtam, így húzva a nyakát még közelebb, és nem várattam se Őt, se magamat sokáig, a nyakába mélyedtem, és élvezettel szívtam a vérét. Imádtam ezt a figurát is, ki tudja, a vámpírvér is volt ugyanolyan finom, mint az emberé. Főleg ha egy olyan ősi vámpírról van szó, mint Klaus.
A másik lábam is a csípője köré fonódott, és a fenekébe markolva ösztönöztem arra, hogy velem nem kötelező gyengédnek lennie, hagyja csak előtörni az ösztöneit.

Fülemben hallottam elragadtatott, élvezettel teli nyögéseit és sóhajait, csak a kérdésére kaptam fel a fejem.
- Mit bánnék? - lihegtem, de azonnal meg is találtam a választ. - Csak nyugodtan... tedd meg - biztattam. - Bár eddig... nem sokaknak engedtem ezt - kapkodtam levegő után, és kissé hátrahajtottam a fejem, hogy szabadon a nyakamhoz férhessen.

Még mindig lihegtem, mikor belém hatolt, de mit tagadhattam volna, hogy roppant mód élvezem a helyzetet? Igaz, nem volt a terveim között az, hogy ezzel a férfival utálaton kívül mást is megejtsek, de.. sodródunk az árral ugyebár.
Végigkarmolásztam a hátát, a nyögéseimet nem tartottam vissza a sóhajtozásommal egyetemben, egyik lábamat felemelve a csípője köré fontam.
A nyaka közben az orrom elé került, és hülyeség lett volna azt mondani, hogy nem jutott eszembe megharapni. A szemeim alatt éreztem az ereket, és az élvezet hatására nem tudtam visszafogni szavaimat. - Bánnád...?

Diadalmas kis vigyorral emeltem fel a fejemet ahogy megéreztem, hogy nála beköszöntött a gyönyör, és még mielőtt észbe kapott volna máris felkúsztam, és egy határozott mozdulattal elmerültem tövig a testében.
- Most már én jövök - súgtam a fülébe, és mozogni kezdtem benne, lassú, mégis határozott lökésekkel.

Váratlanul ért, mikor elszakadt tőlem ,de néhány szó után folytatta, amibe belekezdett, már az ujjait is bevetve, és ez még inkább a gyönyör felé lökdösött engem. Nem volt szokásom az, hogy ilyesmit engedjek, de Ő túlzottan jól csinálta ahhoz, hogy csak úgy megálljt parancsoljak neki..
Egy percnek kellett eltelnie, hogy kényeztetését siker koronázza. Testem megfeszült néhány pillanatra, és felnyögtem, de visszafogtam a további hangokat.