Még mindig kissé le voltam sokkolva. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy Stefan akár valaha ilyet fog kérdezni tőlem, főleg hogy minek indult ez az egész. Egyszerű szex, most meg megkérdezte, hogy mi lenne ha velem lenne komoly kapcsolata. Ez így elsőre kicsit gyorsnak tűnt... vagyis én nem tudok ilyen hirtelen ilyen döntést meghozni, tekintette arra hogy tényleg nem volt még igazán ilyen kapcsolatom. Egyszerűen nem voltam valaki mellett olyan sokáig. Ez nem azt jeleni, hogy persze nem lennék rá képes, egyszerűen csak megijeszt ez a dolog...
- Nem mondtam egy szóval sem hogy nem akarom, de tudod milyen vagyok... - Nyeltem egy nagyot, utalva arra hogy milyen természetem is van. - Nem tudok ilyen hirtelen eldönteni egy ilyet. - Sütöttem le szemeimet, és vettem egy mély levegőt. Lehet, hogy most jött el az a pillanat, hogy Stefan itt fog hagyni a fenébe ennek hallatán. De nem tudtam neki válaszolni, ilyen vagyok...

Nem tudom, hogy ennek mi lesz a vége és hogyan is lesz vége. Lehet, hogy ez lesz életem legnagyobb őrültsége. Nem kényszerítem őt semmire. Egyáltalán nem. Nem fogom meghatározni neki, hogy te márpedig velem leszel.. Ha neki ez nem megy, akkor nem.. Elengedem. Nem is értem, hogy juthatott ez az eszembe.. Talán pillanatnyi elmezavar. Igen.. Csak ez lehet a magyarázat erre az egészre. De ez a pillanatnyi elmezavar mindkettőnkre érvényes.. Nem csak én nem vagyok önmagam jelen pillanatban..
Miközben gyengéden csókoltam finoman simogattam puha arcbőrét.. Én tényleg megvesztem, ha azt gondolom, hogy ezt működhet.. De igazából.. Engem már nem érdekel.. Egy próbát megér.. Azt hiszem. – Miért ne gondolhatnám komolyan? Úgy nézek ki, mint aki nem gondolja komolyan? Viszont ha te ezt nem akarod el is mehetek. – Próbáltam a lehető legkomolyabbnak tűnni.. Hiszen az vagyok.. Komolyan gondolom ezt az egészet..
 

Valjuk be, hogy nem csak én mondtam tőlem szokatlan dolgokat. Stefan is ezzel a kérdésével... komoly kapcsolat és mi. Olyan lehetetlennek hangzik, már csak azért is mert én nem vagyok a komoly kapcsolatok híve, volt nekem egyáltalán olyan? nem hinném, egy kapcsolatom se volt egy biztos kapcsolat. Mindegyik csak időszakos volt.. mondjuk egy manipulatív ribanctól ki akarna komoly kapcsolatot?
Stefan biztosított róla, hogy igen is jól hallottam amit kérdezett. De még így se tudtam volna mit mondani neki. Most nem éppen voltam a szavak embere, de már nem is tudtam mit mondani, mert Stefan egyre közelebb hajolt hozzám míg nem összeértek az ajkaink, és csókolt. Meglepődtem, de végül viszonoztam a csókot. - Nem gondolhatod ezt komolyan... - Mondtam amint elváltam ajkaitól, összevont szemöldökkel. 

Nagy valószínűséggel én is megőrültem, ha azt mondom komoly kapcsolatot akarok Katherine-nel. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy neki volt valaha egy is akár.. Nem tudom elképzelni, hogy egy férfi akkora hatással legyen rá, hogy örökre magához láncolja.. Vagy csak pusztán hosszabb ideig. Mert rövid időre bármelyik nőt el lehet csábítani.. De utána megtartani, már elég nehézkes.. Én pedig nem vagyok az a típus, akinek ez menni szokott. Vagyis.. Nem addig míg szeretném. Valamit mindig elrontok.. Vagy egyszerűen nem tudom.
Nem akart a szemembe nézni, amit megértettem, hiszen ez az egész olyan furcsa.. Mintha nem is önmagunk lennék.. De közben mégis..
– Jól hallottad. – Mondtam komoran. Durvább reakcióra számítottam.. Kezdem azt hinni, hogy fogalmam sincs ki az a Katherine Pierce.. Még egyszer végigsimítottam az arcán, majd szépen lassan közelebb hajoltam hozzá és finoman kezdtem csókolni édes ajkait.
 

Komplett hülyének nézhet, mert én amúgy sosem foglalkoztam volna ilyennel. Mármint csak simán egy szó nélkül hagytam volna, és kezdtem volna kerülni őt, erre ilyen nyíltan kimondom neki, hogy talán itt abbahagyhatnánk ezt a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy közben törődök vele. Legalábbis a szavaimból ezt szűrhette ki. Nem mertem Stefan szemeibe nézni először, inkább a körülöttünk lévő táncoló embereket néztem. Furcsának gondolhatta, hogy ilyeneket mondtam neki, de úgy néz ki hogy néha ilyeneket is tudok mondani...
Kérdésére felkaptam a fejemet, és néztem szinte rögtön a szemeibe. Először azt hittem, hogy rosszul hallok. Igen, biztos rosszul hallottam! Velem komoly kapcsolat? Ez... lehetetlen... vagyis az, hogy ilyet gondoljon. Egy nagyot nyeltem, és hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Általában határozott vagyok, de most nem tudtam mit mondani. - Hogy mi? - Kérdeztem inkább vissza mert nem akartam hinni a saját fülemnek.

Legszívesebben a hajamat téptem volna ki a helyéről. Odaadtam volna fél karomat azért, hogy megérthessem miért pont most jutott erre az elhatározásra, hogy az érzésiről beszéljen. Talán jobb lett volna, ha kihagyom ezt az egészet.. Nem hiszem, hogy készen állnék erre a beszélgetésre. Azt sem tudom miről kellene beszélnem. Vagy mit kellene mondanom. Elena óta nem igazán reménykedem semmiben. Ezért nem is képzeltem bele többet a dolgokba, mint egyszerű játékot. Hiszen ez mindkettőnk számára az volt.. Vagy már tényleg kezdek begolyózni és ez csak számomra volt az? Nem.. Az lehetetlen.
– Héé.. – Láttam rajta, hogy valami nem stimmel. Nem történt semmi.. Valaminek történnie kellett ahhoz, hogy így viselkedjen.
Ledöbbentem azon, amit mondott. Mintha nem is ő lenne.. Talán meg kellene bizonyosodnom arról, hogy Katherine Pierce-el állok-e szemben? Miért érdekelné, hogy mi van velem? Vagy hogy komoly kapcsolatot akarok-e.. Na mindegy. Most inkább ugorjunk.
– És miért ne lehetne valami komoly ép veled? – Kérdeztem egy hatalmasat nyelve. Talán ez lesz életem legnagyobb pofára esése, de legalább kimondom amit gondolok.
 

Ahogy jöttem a kérdései, szinte meg is bántam, hogy ezt szóba hoztam, vagy egyáltalán ilyen eszembe jutott. Talán csak képzelődök és nincs itt semmi baj, nincs itt semmi változás, csak szimplán kezd valami az agyamra menni, és már képzelődök. Lehet kezdek megőrülni, de hát na! Végül is megkérdeztem tőle ezt a dolgot, és már nem tudom visszaforgatni az időt... így most válaszolnom kell miért is akarnám, hogy vége legyen ennek a... nem is tudom minek nevezzem ami köztünk van. A legegyszerűbb ha azt mondanám, hogy puszta szórakozás, talán egy nagyon picit több ennél, mert kicsit több időt töltöttünk együtt azon felül hogy a végén a hálószobában kötöttünk ki.
- Nem történt semmi... - Nyeltem egy nagyot, és éreztem ahogy végigsimít arcomon. - Csak gondolom élni akarod az életed, akarsz egy komoly kapcsolatot meg ehhez hasonlók. Olyan dolgokat amit addig nem tudsz megtenni míg én a képben vagyok, és néha csak úgy összejárunk szórakozni! - Mondtam ki amit gondoltam hirtelen. Hisz ez igaz volt, nem? Vagyis megtehetné ezeket a dolgokat, de úgy érzem, hogy addig míg én a közelben vagyok addig valami kis apróság emiatt megakadályozza hogy akár az életét élje. 

Oké.. A nőknél a szuperérzékek most már a férfiak döntéseire is vonatkoznak? Mert ki akarok kerülni a képből.. Hiszen neki ott van már más. Ami köztünk volt az pedig nem volt több szórakozásnál. Legalábbis így vettem észre.. Vagy talán mégis lett volna valami ebben az egészben? Nem tudom.. Annyira úgy álltam hozzá, hogy Ő valószínűleg semmit nem akar, hogy inkább bele sem mertem gondolni abba, hogy lehet belőle valami.. De mi van akkor ha csak én voltam olyan vak, hogy nem vettem észre.. Ott maradt velem egy darabig, mikor nem is lett volna muszáj.. Egyszerűen most hirtelen minden olyan zavaros.. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnék olvasni a gondolataiban.. Bár lehet az még inkább összezavarna.
– Katherine.. Most ez hogy jött? Történt valami? – Néztem a szemeibe aggódva és végigsimítottam gyönyörű arcán.
 

Rákérdezett, hogy mégis mire gondolok. Tulajdonképp én se tudtam a választ csak megkérdeztem. Valami furcsa volt vele kapcsolatban, és talán én se volta a helyzet magaslatán. Mármint ha nem lenne bennem egy furcsa érzés vele kapcsolatban, akkor már rég becipeltem volna a ruhatárba magammal, hogy "ágyba" vigyen. De nem, nem volt ilyen érzésem hogy ezt kéne csinálnunk. Ezért persze nem mondanám, hogy változtam volna, még a nemlétező érzéseim sem változtak. - Vége a játszadozásunknak, a másikkal. Békén hagyjuk a másikat... ezt szeretnéd nem? Érzem rajtad, túl sok mindenen gondolkozol, és ez is köztük van azt hiszem! - Nyeltem egy nagyot egy pillanatra eltávolodva tőle, de csak annyira, hogy szemeibe tudjak nézni. Öhm igen ezt éreztem én, végül is mindketten tudtuk hogy ezt nem húzhatjuk a végtelenségig, és talán ennek most jött el a pillanata. Ennek semmi köze Victor-hoz, de tényleg!  

Túlságosan csendben volt, ami szokatlan tőle. Oké.. Először megrémül egy ember közelségétől, amitől többnyire nem kellene. Hiszen Ő.. Katherine. De talán pont az ilyen idióta gondolataim miatt nem veszem észre, hogy megváltozik. Nem az a furkálódó nőszemély, akit megismertem. De talán ez így van rendjén. Valami megváltoztathatta. Talán az, hogy rájött él a lánya és megismerte? Ilyen hatással lenne rá? Végül is nem tudom, hogy mi más lenne új az életében vagy ilyesmi. Ja.. Talán még az, hogy visszatért a gyerekének az apja.. Ez is az egyik oka annak, amiért vissza kell lépnem. Régebben szerettem a kihívásokat most már inkább kerülöm őket. Tökéletesen megvagyok nélkülük.. Azt hiszem.
Kérdése meglepett és nem is értettem, hogy mire gondol.. Most ez, hogy jött ide.. Vagy.. Mindegy. Rákérdezek még mielőtt túl sokat gondolkodnék. – Mégis mire gondolsz?

Sokkalta halványabban mosolyogtam mint mondjuk az elején. Most már csak egy igen halvány mosolyt láthatott arcomon, de már ezt se sokáig, mert közelebb húzott magához és kezét derekamra csúsztatta. Nem szerettem volna megszólalni, csak felvettem a zene lassú ütemét. Jobb volt így csöndben, hisz itt már rég nem úgy állunk egymáshoz mint mondjuk az előző találkozásunknál. Más volt... és ezt még én is észrevettem. Hogy direkt, vagy nem azt nem tudom csak szimplán változott valami! Egy egészen kicsit közelebb húzódtam hozzá, hogy már nem legyen köztünk távolság, és egy kicsit megszorítottam a vállát amin a kezem volt. - Olyan furcsa ez az egész... Ennyi lett volna? - Mondtam ki egész halkan amit éreztem. Most nem értem mi vagyok úgy oda, csak sokat találkoztunk mostanában és egy párszor összefeküdtünk a régi szép idők emlékére. Azért mégis csak úgy éreztem meg kell kérdeznem.

A mosolyogom vigyorrá alakult, amikor megéreztem, hogy összerezzen a közelségemtől. Ki gondolta volna, hogy pont belőle válhatja ki ezt egy idegen? Mert végül is most lehetem volna akárki. Nem hiszem, hogy ilyen könnyen felismerhető lennék.. Na de mindegy is.
Éreztem ahogy megkönnyebbül, mikor végre tudatosul benne, hogy ki is áll mögötte. Mikor szembe fordult velem továbbra is vigyorogtam. Hogy miért? Azt még magam sem tudom. Hiszen már elkönyveltem magamban, hogy lezárom vele ezt az egészet.. Aztán belekezdek valami újba. Talán Layla-val.. Bár nem kellene erőltetni. Félek a múltamba még a barátságunk is beletörhet.. Idővel minden kiderül. Köztük az is, hogy lenne egy értelme átlépni azt a határt, amivel már régebben is szemezgettünk..
– Megtisztelő. – Kezemet a derekára csúsztattam, majd közelebb húzva magamhoz próbáltam igazodni a zene lassú üteméhez.

Nem rohantam, de mégis gyors léptekkel sétáltam a tömeg közepére, hátha így nem vett észre Eva. De amúgy is... én miért is menekülök előle? Végül is nincs okom rá mégis szinte rohanok, annak reményében, hogy nem látott meg. Ez azért kicsit furcsa tőlem. Lassítottam lépteimen, míg nem a tornaterem közepére nem értem, és itt megálltam. Vettem egy mély levegőt, és egy kicsit körülnéztem magam körül hogy van-e itt valami ismerős arc, de nem volt. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és halványan elmosolyodtam, de ekkor valaki szorosan mögém lépett és a fülembe suttogott. Bár először kicsit összerezzentem, de aztán amint felismertem Stefan hangját, lehunyva szemeimet, elmosolyodtam. - Egy táncra? - Fordultam meg szinte rögtön, és egyik kezem a vállára csúszott. - Neked több táncra is szabad vagyok! - Mosolyodtam el halványan. Nem hittem volna, hogy itt lesz a bulin, mondjuk honnan is tudtam volna... egy kis ideje nem beszéltünk. Sosem beszélünk meg találkozót, mindig csak úgy véletlen találkozunk pont úgy mint ahogy most is.

Megígértem magamnak, hogy a közel jövőben nem igen teszem be a lábam az ilyen rendezvényekre. Mi is lenne, ha egyszer képes lennék betartani.. Mindegy is. Pár percbe szerintem senki nem fog belehalni. Ennyi idő alatt könnyedén felmérhetem, hogy baj lett volna, ha kihagyom avagy sem.
Mondjuk néha ez inkább utóbb derül ki.. De mindegy is. Ha ebben a pár percben is történik velem valami akkor már tényleg végérvényesen befejeztem az ilyen baromságokra való jövetelt.
Körbenézve észrevehettem, hogy mindig vannak olyan emberek, akik minden ehhez hasonló rendezvényen megjelennek. De ha egyszer nincs jobb dolguk miért is ne. Meg amúgy is.. Itt mindig van valami műsor amiért már megéri eljönni.
A tömegben kiszúrtam.. Remélhetőleg Katherine-t.. Közelebb sétáltam hozzá, majd szorosan mögötte megállva suttogtam a fülébe. - Szabad egy táncra? - Miután megkérdeztem egy halvány mosoly kúszott az arcomra.