Kiadtam az agyamnak parancsba, hogy másra nem is koncentrálhat, csak a tánclépésekre ide-oda-amoda. Számolgatni kezdtem magamban a lépéseim számát, addig sem azon gondolkozva, hogy mikor és mit ad, majd válaszként. Kerülgetjük itt a forró kását.. Katherine általában beleugrik a dolgokba nem értem, hogy most miért tétovázik. Talán, mert most lesz mit veszítenie? Méghozzá a szívére gondolok, mert akármennyire is próbálja tagadni igen is van szíve.. Csak túl sok mindenen, ment keresztül, hogy ezt megmutassa.
- Talán azon is változtathatnánk egy picit, hogy csak akkor találkozunk, mikor összefutunk.. Mi lenne, ha néha lenne pár megbeszélt találkozónk is? – Érdeklődtem.. Nem kapcsolat.. Csak találkozgatnánk.. Aztán az egyiken felőlem el is mondhatná, hogy mit érez és mit hogyan szeretne..
- Ezt csak te hozod ki belőlem kedvesem. – Mondtam vigyorogva, majd még egyszer megpörgettem.. Jól érzem magam.. És már kezdek egy kicsit a gondolataimtól is elszabadulni..
 

Megpróbáltam nem gondolni erre a témára hisz lényegében lezártuk. Vagy legalábbis én próbáltam lezárni ezt ezzel a csókkal. Legalább egy kis időre, bár az ellen nem tudtam sokat tenni, hogy ne jártassam ezen a gondolataimat, csak nem sikerült "elterelni a gondolataimat". Gyengéden viszonozta csókomat, és simogatta közben derekamat. Ez valamennyire segített rajtam, és kevésbé gondoltam az előző témánkra. A következő téma is csak azért jött, hogy valamennyire máson járjanak a gondolataink.
- Nem is lenne rossz ötlet! Eddig mindig csak összefutottunk itt, egyszer sem együtt jöttünk. Majd talán akkor legközelebb ezen változtatni fogunk! - Vigyorogtam, és alig értem a mondatom végére, már meg is pörgetett gyorsan, de aztán hamar újra a karjai közt találtam magam. Meglepődtem egy kicsit, de ez nem látszódhatott rajtam csak egy pillanatig, mert már fel is nevettem halkan. - Le se tagadhatod, hogy jót táncos vagy! - Nevettem halkan.

Mennyivel egyszerűbb lenne mindkettőnk számára ha most képesek lennénk egymás fejében olvasni. Gondolom azért ő is kíváncsi arra, hogy én mit gondolok.. Az meg nem is kérdéses, hogy én iszonyatosan kíváncsi vagyok arra, hogy mégis mi a fene játszódik le a fejében. Eltervezi, hogy hogyan használ ki vagy valami ilyesmi.. Vagy tényleg azon töpreng, hogy elengedi a régi énjét azért, hogy megpróbálhassuk együtt. Bele fogok őrülni, ha nem hagyom abba a töprengést ezen. Mintha hallotta volna a gyenge kis segélykérésemet úgy tapadt rá az ajkaimra. Hm.. Tetszik. Gyengéden viszonoztam a csókját, miközben a derekát simogattam. Így kell lezárni egy témát.. Vagyis jobb esetben ez csak a kezdete, de nem vagyok telhetetlen.
- Talán legközelebb még együtt is jöhetnénk. – Mondtam vigyorogva, majd gyorsan megpörgettem. Minden az ő döntésén áll vagy bukik. Rajta áll..
 

Vége lenne a manipulatív Katherine-nek. Legalábbis valamennyire biztos, mert Stefan nem hiszem hogy hagyná, ahogy azt sem hogy játszadozzak vele. Ki tudja talán most is azt hiszi, hogy csak játszok vele, miközben semmi ilyen szándékom nincsen, most az egyszer nem! De nem látok bele a fejébe, fogalmam sincs mind gondolhat most velem kapcsolatban. Tudnia kell viszont, hogy nem játszok... bár utolsó egy utolsó játék még beleférne... de nem ezt rögtön kiverem a fejemből.
Miután fülembe suttogott, amolyan téma lezárásaként, de én nem hagytam, odahajoltam ajkaihoz, és lágyan ajkaira tapadtam. Ezzel valamiféleképpen tudatni akartam vele, hogy most nem játszok vele. Ez egy komoly dolog, most nem játszok.
- Ezt jó hallani, már csak ezért érdemes eljönni az ilyen bulikra. Van lehetőségem táncolni veled! - Mosolyodtam el szélesen, Stefan szemeit fürkészve közben.

Tudom jól, hogy a kapcsolatunk nagy részt azt igényelné, hogy hagyjon fel a játszadozásaival. Ami ha az ő szemével nézzük elég nagy áldozat. Hiszen ebben rejlik a személyisége.. Mondhatni már-már a boldogsága is.. Viszont, ha engedi és hajlandó lesz ezt az egészet magam mögött hagyni én mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog legyen.. Onnantól meg nem érdekel más emberek véleménye. Azt gondolnak, amit akarnak. Ha mi jól megvagyunk, akkor felesleges más emberek nem tetszésével foglalkozni.
Furcsálltam, hogy nem kérdezett semmit. Én már rögtön azzal kezdtem volna, hogy mivel is jár ha igent mondok.. Legalábbis a helyében én ezt tettem volna, de az is lehet, hogy ő még csak el sem gondolkozott azon, hogy igen mondjon.. De akkor miért ne mondaná most? Ja, persze.. Mert ez is egy játék a számára, hogy húzza az agyam.. Na mindegy. Mindent idejében megtudok. Egy kicsit most bíznom kell benne, hogy tényleg gondolkozik az ajánlatomon.
– Ebben reménykedek. – Suttogtam a fülébe, hiszen olyan közel volt hozzám. A teste szinte már teljesen az enyémhez simult..
– Én is szeretek veled táncolni. – Ez egyértelmű célzás volt arra, hogy most pedig már váltsunk témát, mert nem kíván tovább erről beszélni.. De meg is értem.. Amíg nem döntött, hogy mit akar igazából felesleges tovább ezen a témán lógni.
 

Már szinte rögtön elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi lenne ha mi együtt lennénk. Mármint akkor dobhatom a ribanc énem nagy részét. Akkor biztos, hogy majd nem játszadozhatok akár vele, akár mással. De vele nem is tettem volna meg úgy mint mondjuk másokkal. Nem tudom mennyire kellene másnak lennem, ez úgyis csak akkor derülne ki mikor már benne vagyunk ebbe a kapcsolatba, addig csak találgathatok, főleg azért is mert nem tudom Stefan mit vár tőlem
Szerencsére hagyott egy kis időt, hogy átgondoljam, csak kérdés mikor találkozunk újra, mert azért nem mindegy, hogy pár napom van, vagy több hetem. Kivételesen talán meg kéne majd beszélni egy találkozót mert ő sem fog várni örökké, biztos minél hamarabb tudni akarja a válaszomat. A helyében én is hamar tudni akarnám. Sok kérdésem lett volna, de inkább nem tettem fel őket. Majd talán később... vagy lehet, hogy maguktól fognak alakulni a dolgok, ez még a jövő zenéje.
Tovább táncoltunk miután újra derekamra helyezte egyik kezét, míg a másikkal összekulcsolta kezünket. - Nem fogom sokáig húzni a dolgot, ígérem... - Húzódtam hozzá közel és mondtam halkan a fülébe. Tényleg nem akartam sokáig húzni, már csak miatta is. De most ezzel mégis leakartam zárni a témát, mert ha folytatjuk talán még jobban összezavarodnék.
- Szeretek veled táncolni! - Mosolyodtam el valamivel szélesebben és egy kicsit elhajoltam tőle, hogy szemeibe tudjak nézni. Ezt szerettem volna elmondani neki, főleg hogy nemsokára vége van ennek a számnak is, és nem is figyeltem hány zeneszámot táncoltunk végig miközben beszélgettük. Lassan pedig majd mennem kell. Eva-t meg kell keresnem később.

Ki gondolta volna, mikor betoppantam ide, hogy egy ilyen ajánlattal fogok előállni Katherine-nek. Ezzel még önmagamat is megleptem. De ezek szerinte annyira még sincs képben az a bizonyos férj.. Vagy exférj vagy tudjam én is, hogy ki. Mert akkor talán még gondolkozni se gondolkozna.. Bár lehet, hogy pont ezért kell átgondolnia. Hogy most végül is kivel érné meg neki jobban a közel jövőben..
Remélem megéri, majd esélyt adni Katherine-nek.. És nem fog visszasüllyedni a régi önmagához.. Akinek semmi más nem számít, csak a játék és legfőképpen az, hogy ő irányítsa a szálakat. Hiszen.. Vele nincsenek szabályok.
Nem sürgethetem egy ilyen válasszal, de természetesen sokkal jobban örülnék annak, ha minél hamarabb kinyögné nekem, hogy mit is akar. Megpróbáljuk-e avagy inkább ne erőltessük.. Mert ez egy kicsit idegesítő lesz.. Meg egyáltalán mikor találkozunk újra? Mert ez sem volt betervezve, ahogy semmi más sem.. Vajon, ha lesz kapcsolatunk az is ilyen lesz? Semmit nem tervezünk csak sodródunk az árral és lesz, ahogy lesz?
- Ó, igen. – Mondtam halvány mosollyal az arcomon, majd újra a derekára helyeztem az egyik kezemet a másikat pedig összekulcsoltam az övével és így azonosultam újra a zene ritmusával.
 

Nem hittem volna, hogy a beszélgetés végére ide lyukadunk ki. Mármint még egyszer sem játszottam azzal a gondolattal, hogy bármi is lehetne köztünk... ami komolyabb. Vagyis igen gondoltam már ilyenre de az rég volt, mikor még Stefan ember volt, és a Salvatore birtokon tengettem napjaimat. De az már nagyon rég volt, és jó sok év el is telt azóta. Sok minden változott az viszont nem, hogy még mindig jól kitudunk jönni a másikkal. Szinte mondhatom azt, hogy jól meg is értjük egymást általában. De ennek ellenére megijesztett a gondolat, hogy komoly kapcsolatom legyen, főleg ilyen hirtelen, váratlanul.
Azt hittem, hogy mondataim hallatán itt is hagy mondván, hogy úgyis csak játszadoznék vele, de nem mozdult, azt mondta van időm. Amint ezt meghallottam, talán egy kicsit meg is könnyebbültem. Nem szerettem ha sürgetnek, és Stefan nem várja el, hogy rögtön mondjam a választ. - Rendben, akkor van időm... - Sóhajtottam fel halkan, és egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon. Ahogy beszélgettünk észre se vettem, hogy közben megálltunk a tánccal, már csak egy helyben álltunk összekapaszkodva. - Félbemaradt a táncunk! - Figyelmeztettem, és visszacsúsztatva kezemet vállára próbáltam újra a zene lassú ritmusához igazítani lépéseimet.

Talán ez az egész túl gyors. Nem is olyan régen léptünk fel a „barátság extrákkal” szintre.. Bár nem is emlékszem, hogy voltunk-e mi igazából barátok vagy bármi. Csak rögtön ott kötöttünk ki. Nem is indult többnek. Eléggé ijesztő szerintem mindkettőnk számára ez a bizonyos következő lépcsőfok.. De ez egy hatalmas előrelépése lenne a kapcsolatunknak. Nem vagyok benne biztos, hogy mind a ketten készen állunk. Én sem tudom, hogy biztosan ezt akarom-e.. Akkor őt vajon mennyire rémítettem meg ezzel a kérdéssel? Hiszen nem volt egy hosszabb távú kapcsolata.. Csak olyan, ami akkor éppen az érdekeit szolgálta.. Én idióta nem kellett volna lerohannom ezzel..
– Nem is várom el, hogy ilyen hirtelen mondj igent vagy nemet a dologra. Van időd. Csak gondoltam jobb, ha tudsz róla, hogy én el tudnám képzelni. – Mint az utóbbi időben kiderült eléggé egy hullámhosszon vagyunk.. Egy próbát megérnénk. Talán még működne is.. Működnie kell. Ha mindketten akarjuk tényleg.. Akkor azt hiszem működni is fog.