- Azért nem vagyok annyira két ballábas, mint gondoltam - csak ennyit mondtam vigyori pofival. Azt éreztem, hogy boldog vagyok, és jól érzem magam. Minden tökéletes lett egy szempillantás alatt. Érzelmek hullámtengerében éreztem magam. Teljesen átadtam magam a táncnak, és Shane-nek. Amikor az újabb dal szövegét súgta a fülembe, és mellé még puszit is nyomott az arcomra, teljesen libabőrössé vált az egész testem. Fura, de mégis nagyon jó érzés volt az egész. - Köszönöm - bólintással és aprócska mosollyal jeleztem arra, amit mondott, hogy ügyes vagyok. Én pedig egyszerűen a vállához tettem a fejem, és csak ott táncoltam vele, régen volt hasonlóban részem.
- Öljelek meg bátyám? - vontam fel a szemöldökömet, megvetően nézve Elijaht. - Minek? Már halott vagy, Elijah - súgtam. - Az ezer éved nem állt másból, csak az apánknak való behódolásból, aztán az aszkétaéletből. Lemondtál mindenről, ami örömet jelenthet az életben. Te már nagyon régóta nem élsz - ismételtem meg, majd értetlenül néztem rá. - Ki a fene az a Silas? Valami haverod? Közöld vele, hogy ne üzengessen, mert hidegen hagy.
Ijedten kaptam tekintetem az egyik lányról a másikra. Katherine-, aki hajthatatlanul Elenának vallotta magát- olyan erőszakosan nyúlt sebembe, hogy ösztönösen felszisszentettem, és magasan a homlokomra felszökő szemöldökkel figyeltem a fejleményeket. Talán nem vált be a rögtönzött tervem, de egy valami biztos. Már tudom,hogy melyikük az,akiben bízni vétek lenne. Hiba..nagy hiba. Katherine kézfejével erőszakosan markolt Elena hajába, majd egy hatalmas rándítással cselekvőképtelenné tette, s véremet hordozó ujját Elena ajkára nyomta. Na jól van... ez beteges...Több,mint beteges! - Ereszd el!- ugrottam közbe, és kezemet Katherine kezére emeltem, csakhogy ő olyan vasmarokkal tartotta a lányt,hogy percekig csak tehetetlenkedtem. - Nem én vagyok, akit meg kell mentened,hanem a beteg elmédet! - rivalltam rá, és egyesével fejtettem le ujjait a lány szájáról. Elég volt a vértraccspartiból... Én nem ezért jöttem. De különös, akárhányszor, akárhol megjelenek, valaki mindig azt hiszi,hogy automataként használhat. Véradás Donovan-nél! Persze... - Az az Elena, akit én ismerek, a legjobb ember az életemben! A legjobb,akit valaha ismertem. Az első szerelmem, a legjobb barátom. Aki... átsegített anyám iszákos megnyilvánulásain, nővérem drogproblémáin, azon ..hogy eltűnt! Mai napig... eltűnt... Az a lány sosem lenne képes ilyesmire. SOSEM! Kapálózhatsz, ahogy akarsz, de sosem leszel olyan,mint Ő. A nyomába sem érsz a szánalmas próbálkozásoddal...- intéztem a kegyelemdöfést Katherine felé,de tudtam,hogy... ez oly hamar lepereg róla, amilyen gyorsan én ledaráltam a szöveget, majd egy erősebb cibáló mozdulattal kiszabadítottam Elena fürtjeit hasonmásának béklyójából. Végignéztem rajta. Ijedtnek, sebezhetőnek és holtsápadtnak tűnt. Miért is kételkedtem benne... A vak is látja,hogy Ő nem lehet más..Csak Elena. Derekára fűztem ujjaim, és a kijárat felé vezettem. - Menjünk levegőre... Felfordult a gyomrom - duruzsoltam halkan, és szapora léptekkel közeledtünk a parkoló irányába. Folyt.: Parkoló
- Már féltem, hogy meg kell tanítanom gyorsan a lépéseket. - kacsintok rá, majd elkapom a kezeit és belelendülök a táncba. Nagyon élveztem még ha kissé esetlennek is tűnt. Vámpír vagyok, volt időm gyakorolni elég. Persze, hogy jól megy. Elkaptam egy forgásnál a derekát és közelebb húztam magamhoz. Kis kezünk egymásba kulcsolódott. Ritmusosan lépkedtem, majd még közelebb húztam magamhoz mikor már láttam rajta, hogy elfáradt. Lassan tempóban lötyögtünk. Felszólalt egy kicsit kevésbé tempósabb dallam.katt Amire fülébe kezdtem dúdolni a szövegét a zenének. - Soha se mondd, hogy nem érdekel... Sohase mondd, hogy vége csak azt mondd, hogy ennyi megérte. - suttogtam a fülébe. - Egész ügyes vagy...- nyomtam egy enyhe puszit az arca oldalára.
- Remélem, nem lesz rá szükség -vigyorogtam el az újraélesztős dolgon. Mert mivan, ha épp én fogok elájulni? Na, az nem történhet meg. - Nocsak, valami rémlik - hát, nem igazán szoktam híreket nézni, vagy újságokat olvasni a sok celeb pletyka nem igazán az én világom, na meg többet vagyok a kórházban, mint otthon. Igen, igen, ez már súlyos Hirtelen megitta a pezsgőjét, és a táncparkettre húzott, én kissé megtorpantam, de aztán végül nem volt más választásom.- Tudok, igen. Csak nem vagyok a táncparkett ördöge - nevettem el magam, miközben megpörgetett. - Ahogy látom, te nagyon tudsz - közben körül néztem a tortateremben, és hagytam magam beleélni az egészbe.
- Egyáltalán nem félek tőled Klaus! - azon voltam, hogy otthagyom őt, miután magamat lenyugtatva még egy nagy öklöst lendítek a pofájába... - Gyerünk Klaus ölj meg! Már mindent elvettél tőlem amit lehetett... a nőt, a szüleimet, a testvéreimet, a családot, az életemet... az öcsémet... Azt hiszed félek tőled? Gyere ölj csak meg! - veregettem meg a mellkasomat, hogy nyugodtan tegyen amit akar. - Nem vagyok részeg... Csak kettőt látok a hülye harapás miatt. - szitkozódtam. Nem voltam önmagam. Képzelődni kezdtem. - Silas... - ennyit bírtam kinyögni egy rejtélyes mosoly mellett... - Talán én nem de majd ő hűvösebb helyre rak. - mondtam mosolyogva. Reméltem, hogy kap az alkalmon. Hiszen csak a farkas állapotom miatt vagyok olyan hülye és érzelgős, hogy elmeséljem neki mire készül apánk... ezzel megint teret adva Klausnak hogy megmeneküljön.
- Te engem csak ne fenyegess Elijah! - emeltem meg a hangom. - Elfelejted, kivel beszélsz. Régen felettem álltál, ezer évvel ezelőtt, mikor te voltál apánk mindene, én pedig csak egy megtűrt kölyök. De változott a helyzet bátyám. Ma már erősebb vagyok nálad. Te csak egy Első vagy. De én, az Első hibrid! - ütöttem a mellkasomra. - Kitörhetném a nyakad, ha ahhoz lenne kedvem, vagy tőlem kaphatnád a második harapást. Azt már biztosan nem élnéd túl, szóval szállj le a magas lóról amíg szépen mondom! - mordultam rá, aztán karba fontam a kezem. - Te részeg vagy. Nem csak a harapás őrjít meg, hanem az ital is. Ugyan mit akarhatnál te nekem mondani négyszemközt?
Úgy láttam Hayley társaságában menőbbnek, erősebbnek szeretné mutatni magát. - A bátyád vagyok Klaus. - világosítottam fel ha nem tudná. - Ha már a szüleink nem de én arra sarkallak amire akarlak. - mondtam fenyegetően. - Idősebb vagyok nálad Nik, ha nem emlékeznél erre a fontos információra. - Mikaelen és Estheren kívül én voltam még az akitől félt. Erősebb vagyok, mert idősebb. - Nem kell a véred öcsém. Akkor már kértem volna. - ráztam a fejemet. - Nem... Tatia nem ilyen. Csak te nem látod. - bólintottam nemet inkább csak magamnak. - Te nem látod meg benned azt, amit én. - néztem egyenesen a szemébe. - ő kedves, gyengéd és elveszett. Sosem akart átverni engem... mindig az igazat mondta nekem, ahogy a múltkor is mikor találkoztam vele. Jól figyelj ide Niklaus! - léptem egyet közelebb. A méreg hatása játszott bennem, mégis bármikor kiálltam volna ezért a nőért. - Harcolni fogok Tatiért és jobb ha még most odamész és meghallgatod őt, mielőtt megint be nem verem a képedet. - beszéltem össze vissza. Harcolni akarok Tatiért de ha ő Klaust szereti mindezen gonoszságai ellenére, amit vele szemben követett el, akkor én félre állok és további életemet magányosan fogom élni, ahogy eddig is. - Küzdeni fogok érte és miután így elbántál vele... - megakadtam, mert eszembe jutott, hogy kivel is beszélek. Megráztam a fejemet. - Mondanom kell valamit öcsém... négyszemközt. - néztem sejtelmesen.
- Focimeccset. Mégis, minek nézel engem? - kérdeztem hűvösen. - Nem érdekel a sport. Kivéve azt, amit az ágyban szoktam tenni - vigyorogtam. Aztán gyorsan le is hervadt a mosoly a képemről. Még mindig Tatiát védi. Komolyan, ez nem lehet igaz. - Kérjek bocsánatot? Megparancsolod? Te nem vagy eszednél, Elijah. Hogy jössz te ahhoz, hogy parancsolgass nekem? - sziszegtem az utolsó mondatot, de a következő pillanatban már csak az öklét éreztem az arcomban. - Ahhoz képest, hogy nem vagy túl jó állapotban, még mindig van benned erő - ráztam meg a fejem, mikor kikászálódtam a poharak összetört halma alól is. - Na idehallgass Elijah! - léptem oda elé, és közelről belebámultam a zavaros szemeibe. - Most viszonozhatnám az orrbavágást, de úriember hölgyek társaságában ilyet nem tesz - pillantottam a riadt Hayley felé. - Ez a különbség közted, meg köztem. A másik, hogy ismered Tatiát. Veled ezer évvel ezelőtt elhitette, hogy csak téged szeret. Ugyanúgy, ahogy engem is. A mai napig nagyon jól ért a manipulációhoz, és ahhoz, hogy összeugrasszon minket. Akár ember, akár vámpír, ez mit sem változott. Gondolkodj el kicsit ezen, bátyám - ütögettem meg ujjammal a homlokát. - Mellesleg, az előbb épp fel akartam ajánlani a vérem, hogy ne kínlódj. Meggondoltam magam - igazgattam meg a nyakkendőmet. - Aki farkasharapással szenvedve is jó erőben van, annak nem kell a segítségem. Szenvedj csak. Élvezettel fogom nézni. Eredj haza Elijah - mondtam végül megvetően. - Idd le magad, aztán szedd fel Tatiát, ha már ennyire oda vagy érte. Nem érdekel.
Tudtam jól, hiszen Rebekával is ott voltam mikor megharapta és ő is túlélte, de ez borzalmas. Bár én jobban bírtam eddig, mint ő. Még az ágyból sem bírt kikelni, én pedig itt járkálok és csakis Tatia miatt, hogy láthassam. - Azt hittem legalább egy kis időt eltöltesz itt a bátyáddal. - mondtam kicsit sajnálkozva. - Talán megnézhettünk volna egy foci meccset. - boxoltam bele a maradék energiámmal a vállába játékosan. - Talán idén a te csapatod is nyerhet. - mondtam ravaszkásan. Tény, hogy szeretem az öcsémet, és vannak testvériesebb pillanataink is, kivéve amikor veszekszünk a természetfeletti dolgainkon. - Milyen udvarias vagy Nick. - mondtam gúnyosan, amikor megjegyzi, hogy nem akarja látnia képemet. - Hallottam a sztori másik felét is. Tatia nem tett semmit. - haraptam idegesen a számba. Klaus tudja, hogy ezer éve Tatia szerelmétől szenvedek, ezért nem kezdek más nőkkel sem. Nekem mindig is ő lesz az örök szerelmecském. De Tatia őt jobban szereti... mármint belé szerelmes. Ha Tatia vele boldog, akkor vele kell lennie. Azt akarom, hogy Tatia boldog legyen. Ha kell szenvedek megint ezer évig csak hogy ő boldog legyen. - Azonnal menj oda hozzá és kérj tőle bocsánatot! - mutattam a parkett felé. Nem tudtad, hogy ott e van, de éreztem a vérét. - Hogy hagyhattad magára így emberként? Normális vagy? - háborodtam fel, aztán léptem egyet feléje előre, hogy mellkasán lökjem, de majdnem el is estem. Nem tetszik nekem ez a részeges állapot. - Térj észhez! Tati szeret téged! Vak vagy ha nem látod...- mondtam üvöltve. Hangom túlharsogta a zenét is. - És ezzel még tartozom, amiért ezt tetted velem. - emeltem az öklöm és egy óriásit mostam be neki. Azért amiért velem nem törődve jött össze azzal a nővel aki nekem kellett. Egy testvér nem lehet ilyen. Legalább beszélte meg volna velem. Elfogadtam volna a szerelmét, de nekem egy szót sem szólt, pedig tudja hogy ez nekem fájós pont. - Ezt pedig amiért bántottad Tatit. - löktem egyet rajta, hogy beleessen a pezsgőspohár piramisba. - Gyűlöllek Klaus! - üvöltöttem és a fejemhez kaptam. El fogok ájulni vagy mi. Túl sok energiát emésztett fel ez a mozdulat.
- Egy farkas? - vontam fel a szemöldökömet. - Első vagy, Bátyám. Túléled. Minket nem öl meg semmi ilyen - vontam aztán vállat. - Lesz néhány nem túl kellemes napod, ennyi. Egyébként igen, New Orleansba mentem. A bál végén vissza is megyünk Hayleyvel. Egy időre elegem van ebből a városból, meg a családomból is. Beleértve a te képedet is. Ami meg Tatiát illeti, nem voltál ott, és nem láttál semmit. Ha azt láttad volna, hogyan fetreng Kol meztelen mellkasán, te sem védenéd ennyire.
A modora nem túl kecsegtető. Látom rajta, hogy már valaki sikeresen tett a jókedvéről. - Látom jókedvedben vagy. - forgattam a szemeimet. - ..Megharapott egy rohadt farkas. - sóhajtottam egyet, majd elkaptam egy pezsgőt a pincérnőcske tálcájáról. - Még sosem haraptak meg, remélem túl élem. - kaptam a fejemhez a hirtelen ért szédülésroham miatt. - Borzalmas... - nyögtem. - Tudod jól, hogy nem használom ki a nőket. - rosszalltam. - Hallottam New Orleansban voltál... - próbáltam valami beszélgetést kicsikarni belőle. - Hallottam, hogy jól elbántál Tatiával. - nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki. Kezem ökölbe szorult ismét és remegett. Meg akarom verni amiért ezt tette vele.
- Orvos... értem. Tudod akkor ha elállna a lélegzetem tőled, nem lenne gond azzal, hogy itt helyben újraélesszen valaki. - haraptam hamiskásan az alsó ajkamba. - Szabadúszó a tőzsdén. Van egy két cápacégem erre arra. - vontam vállat. Nem szeretek nagyzolni ezzel. Van érzékem az üzlethez és ki is használom kétszáz éve ezt. A vagyonom csak nő nő...és csak nő. - Nem szeretnék a vagyonommal kérkedni. A családunkban jellemző ez a tulajdonság és én nem szeretnék közéjük tartozni. - mondtam kissé nyersen. Gazdag vagyok és ez van. - Talán ismerős lehetek. Idén szerepeltem a világ tíz leggazdagabb embere közt. - azt már elhallgattam, hogy én voltam a listán a második, na meg titkosítva az első. Egy húzásra megittam a pezsgőmet és a táncparkettre húztam a kezénél fogva. Láttam rajta, hogy tiltakozik de nem érdekelt. - Tudsz swingezni? - kérdeztem vidáman miután pörgettem egyet rajta.
- Mondd, milyen rossz modorú emberek vannak - szóltam Hayley-nek, és a távozó Damon-Elena páros után néztem. - Még kedves sem lehet velük az ember. Igaz, én nem is akartam az lenni - tettem hozzá kaján vigyorral, de ekkor feltűnt valaki. Tudtam, hogy ezt a napot sem úszom meg valamelyik testvérem nélkül. Most épp Erkölcsök Elijahba botlok bele. Vagy ő botlik belénk, egyre megy. - Bátyám, te viszont kimondottan pocsék színben vagy - mondtam nem túl kedvesen. - Kimerített valamelyik nő? - teszem hozzá kissé lenézően. Elijahból kinézem, hogy egy menet után megszakad az erőlködéstől.
A puncstól még mindig rossz volt a számíze, de megpróbáltam kulturáltan viselkedni, hisz mégis csak egy ünnepségen vagyunk. - Most egy világ dőlt össze bennem! Mindig csak reménykedek, hogy majd egyszer rájönnek arra, hogy a kicsi néha több!- leteszem a poharat, mert már egyáltalán nem áll szándékomba fogyasztani az italból. Kedves gesztusa először egy kicsit meglep, hisz nem találkozunk mindennap egy ilyen illedelmes férfival. - Örülök, hogy megismerhettem, David!- villantok egy kedves mosolyt.
A parkolóban a tekintetem egy pillanatra találkozott Tatiával és sajnálattal nyugtáztam, hogy próbál észre sem venni. Befelé menet az első, akit megláttam az öcsém volt. Milyen régóta nem láttam. Békében váltunk el, bár ő nem tudja, hogy már régen nem érdekel melyik utat választja. A szüleinknek pedig engedélyt adtam a halálára. Borzasztó vagyok, mégis ő választotta a sorsát. Annyiszor kértem, hogy térjen meg a kedvemért. A vérfarkas méreg egyre jobban terjedt a testemben. Legyen már vége. Éppen egy csinos lánnyal volt. Odabotorkáltam. Próbáltam egyenes maradni. - Elijah Mikaelson. - csókoltam kezet a hölgynek, majd az öcsém fele néztem. - Jó újra látni téged Nik. - mormogtam. A kezem ökölbe szorult. Amit Tatiával tett az enyhén idegesített. Ha ma egy rossz szót szól én bemosok neki egyet.
A hozzászólást Elijah Mikaelson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 28, 2013 9:37 am-kor.
Tánc után Elena eltűnt valamerre. Reméltem, nem túl messze, azt meg extrán reméltem, hogy nem Klaus irányába. De nem akartam utána menni, mert még a végén a fejemhez vágta volna, hogy na tessék, én csináltam a balhét, és én épp olyan féltékeny vagyok, mint ő. Inkább ittam még egy sört, és elnézelődtem, de hangos szóváltásra lettem figyelmes. Fejemet forgatva kerestem a hang irányát, és már ekkor rosszat sejtettem.
Mystic Falls. Rendezvény. Pompás. Egy alkalom, melyen biztosan megtalálom Katerinát. Ideje lesz ismét találkoznunk. Voltak apró összefutásaink, de eddig még soha nem éreztem ennyire kiéleződve azt, hogy akarom a testvéremet az életbe. S ahhoz szükségem van Katerina vérére. A barátnőmére. Vajon lehet újra az a barátság? Vagy... elástuk már örökre? Nem tuodm, hogy Katherine milyen nő. Nem figyeltem őt az elmúlt években. Megálltam az italospultnál, megfogtam egy pohár puncsot, majd azt kezdtem kortyolgatni, le sem véve szemeimet az ajtóról. Ugrok, ha meglátom.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Éreztem, hogy éhség mardossa a gyomromat. Tekintetemmel megkerestem Damont, de ő jelenleg belemerült abba, hogy valakivel táncolt. Nem zavart, hiszen az iménti műsorból legalább azt megtanultam, hogy nem szabad féltékenynek lennem... annyira. És most nem is voltam. - Én hagyjam békén?! TE hagyd békén! - léptem oda Tatia elé már szinte ordibálva, de a zene elnyomta a hangunkat. Ujjaimat már szívem szerint a hajába mártottam volna, de szemeim szikrákat szórtak feléje, és szinte láttam magam előtt a tekintetében, hogy villámlik a tekintetem. A düh elvonta a figyelmemet az éhségről. De ekkor megpillantottam valamit az ő tekintetében is... Most egy pillanatra nem érdekelt Matt fájó karja, a sebébe nyúltam, hogy tenyeremre kerüljön vére, majd durván markoltam bele Tatia hajába, és tenyeremet az ajkához nyomtam, hogy Matt vére az ajkához érjen. - Nem érdekel az sem, ha ember vagy! - sziszegtem ezek után a fülébe dühösen, és legszívesebben térden rúgtam volna az álszent ribancot.
Az alsó ajkamba haraptam, ahogy Elena felhozta Klaust. Eljött a pillanat, amikor erőnek erejével kellett visszatartanom magam, hogy ne ugorjak neki és ne kezdjem el szétcincálni. Csak azt tartott vissza, hogy most ő a vámpír és ezzel együtt az erősebb is, meghalni és megsebesülni pedig nem terveztem ezen az estén. Éppen ezért kellett elengednem a fülem mellett ezeket a megjegyzéseket és csak arra figyelhettem, hogy mi legyen a következő lépésem, hiszen a hasonmásom aggódó szavak közepette lépett oda Matt-hez. Na igen, ez volt Elena Gilbert... a srác mégsem bízott benne, mivel teljesen megbabonázva nézte a sebből kibuggyanó vércseppeket. Üdv a vámpírok világában, kicsi Elena! - Hagyd őt békén! - Léptem én is oda Matt-hez és Elenához, miközben megragadtam a lány kezét mintegy védelmező mozdulatokat téve Matt irányába. Persze eszemben sem volt védeni őt, én lettem volna a legboldogabb, ha Elena ráveti magát az exére, de sajnos erre várnom kell. Ám rajtam is furcsa érzés kezdett felülkerekedni... mintha elkezdtem volna érezni a fiú vérének illatát, ami először csak kicsit hatott az érzékeimre, aztán egyre jobban. Érzem a vért? Az illatát? Erre egy ember nem képes... ám semmi más változást nem tapasztaltam magamon ezen kívül. - Nem bánthatod! - Jelentettem ki Elenára nézve és a szerepet játszva, de egyre jobban érdekelt, hogy mi történik velem.
A kis mutatványom elnyerte a kívánt hatást, - számomra vélt- Elena nyugodt, de elégedett tekintettel vizslatott felém. Nem tartottam attól,hogy egy rossz mozdulata is lesz felém. Volt egy érzésem. Egy érzés,hogy bízhatok benne. A másik lány- nevezzük Katherine-nek - vélhetően sápadt tekintetett hordozott arcán. Elém sétált, erre ösztönösen hátrálni kezdtem. Utánam nyúlt, bele a vérbe- bár a seb csípett, most nem ezt tartottam szem előtt. Ledermedt. Úgy pásztázta ujján mosódó cseppet,mint a messiást. Tartottam tőle. Túlságosan is...
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Ez a nap se lesz jobb. Sőt... egyre rémesebb... előbb Damon a hangulatingadozásaival... aztán Klaus... most meg Matt és Tatia. Istenem, hogy én ezeket még megfojtom ma, az is hétszentség! Tatiát biztos. Matt nyakát talán megkímélem, de vele is lesz elszámolnivalóm, amiért nem ismer fel. - Mivel sikerült így átmosnod az agyát? Azzal, hogy ilyen negédesen mosolyogsz? A helyedben inkább azért aggódnék, amiért Klaus más nőket döntöget sorjában ismét - billentettem oldalra a fejem, de ahogy meghallottam valamit, rögtön Mattre tévedt a tekintetem, és rémülten meredtem rá, ahogy láttam a vért kisercenni a kezéből. Damon talán pont ezt akarta elérni nálam... hogy ne az éhség vegye át rajtam az uralmat, mikor meglátom a vért... hanem más érzések. - Eszednél vagy?! - kérdeztem ledöbbenve, és ott termettem mellette, hogy a kezére nézzek. - Mélyen vágtad meg magad? Matt, elment a maradék józan eszed is? Először ennek a nőnek hiszel... most meg felvagósósat játszol? - ért a kezem hirtelen a véréhez, de... a lábaimmal kapaszkodtam a talajba, hogy ne uralkodjon el felettem az éhség.
Belül már a földön fetrengve kacarásztam Elena reakcióján. A szavak, amelyekkel illetett leperegtek rólam, az arcát viszont kedvem támadt lefényképezni és bekereteztetni, hogy bármikor visszaemlékezhessek ezekre a percekre. Hát nem tanult meg semmit rólam? - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - Tettem még mindig az ártatlant Á, nem fogom könnyen feladni a szórakozásom, főleg nem most, hogy a hasonmásom így észrevette a Matt-el spontán kialakult párosunkat. Volt egy olyan sejtésem, hogy szemet fog neki szúrni a dolog, de nem gondoltam volna, hogy ennyire felháborodik. Sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb lett ezzel a helyzet. Főleg, hogy úgyis jövök még eggyel ennek a kis angyalpalántának. - Te őrültebb vagy, mint eddig voltál. - Elborzadtam Elenára nézve. - Sohasem fogod megunni a gyerekes játékaidat? - Rosszallóan megcsóváltam a fejemet, de nagyot kellett nyelnem, hogy türtőztessem magam. Érzi rajtam, hogy ember vagyok és ez ellen nem tudok tenni... csak nehogy önelégült képet vágjon nekem, mert akkor nekiugrok és nem érdekel, hogy nyilvánosság előtt vagyunk vagy nem. Csörömpölésre lettem figyelmet. A fiúnak van sütnivalója, nem kímélte a sörösüveget és önön bőrét sem. Megdöbbenve figyeltem, hogy komolyan gondolja-e a mutatványt, de felhasította a csuklóját, ahonnan vér kezdett el bugyogni. Vámpírként minden bizonnyal elkezdett volna átváltozni az arcom, a fogaim megnyúltak volna, ám így minden változatlan maradt. Emberi. Talán szerencsém van és Matt nem tud arról, hogy a hasonmásom már vámpír. Abban az esetben én nyertem.
Sosem voltam az indulatok embere, de olyan ideg kerekedet úrrá rajtam, ami ritka alkalmaknál fordul elő. Hát..persze. Csodálkoznak azon,hogy nem akarok a rohadt kis világukba tartozni, mikor lépten-nyomon lehetőség után kajtatnak,hogy átverjenek, megcsapoljanak, földbe döngöljenek? Matt ember...vele lehet játszani... Nem csinálnak mást, csak rongybabaként dobálnak... És,ha megunnak? Nem keresnek... Ilyenek ők, nem mások. Megint fülembe iszkolt hangja. Most biztos duzzad a mája..Röhejes...- Pontosan ezt mondaná Katherine is - szóltam összepasszírozott ajkakkal a... Katherine felé,vagy..tudom is én, ki ez már? Ismételten a tömeg felé iszkoltam. Majd megtorpantam. Esélyt kér? Itt van, tessék, lehet bemutatni,hogy ki ki is valójában, mert ilyen játékok közepette én egyikkel sem megyek egy tapodtat sem. Az asztal közelében tétováztunk. Felkaptam egy sörösüveget, amit nyakánál fogva vertem a tölgyfaasztal élébe. Bár nagy robajt hangoztatott, a zene még így is elnyomta. A szilánkok össze-vissza vetődtek,de én csak egy dologra tudtam fókuszálni. A méregzöld, csonka üveget csuklómon feszülő vékony bőrhöz feszítettem, majd a két kissé megszeppent arc felé fordultam, s kezemben megindult az üveg. - Bizonyítsd! - vontam fel szemöldököm, tekintetem végig a leányzókon tartottam, holott üveget tartó ujjaim alatt éreztem a kibuggyanó, vastag vércseppeket. Ez első rágondolásra alkalmas módszernek tűnt, persze, ameddig be nem villant,hogy valószínűleg nem vámpírmentes a terület. Ez ... szívás.
A legjobb dolog, ha örökös játékszernek használnak, hogy már nem félsz belebújni ugyanabba a szerepbe.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Dehát... - akadt bennem a szó is, miközben bambán néztem Matt-re. Katherine? Meg a tündérkeresztanyja... ha már nem akarok csúnyábban beszélni. - Mégis, mi a fenéről beszélsz?! Nézz már rám, nehogy azt mondd, hogy neki hiszel! - kezdtem el kissé dühösebb lenni, majd ahogy arrébb vonszolta az ál Elenát, felvont szemöldökkel néztem azt a cédát. - Egyszer még kitekerem a nyakad. Remélem, ezzel tisztában vagy. Egyfolytában bekavarsz... rohadt ribanc - szűrtem ki a fogaim között cseppet sem udvariasan, hiszen a mai nap fénypontja is ez volt. Matt neki hisz, nem nekem. Elmentek neki otthonról. - Bár emberként biztosan unatkozol - tettem csípőre a kezemet.
Kezdőlap
