A lány megszólított elmosolyodtam. Komolyan? Néztem végig rajta és csak mosolyogtam ördögien
ez most komoly? Egy tündér keresztezi az utamat? Világ egyetem valami tréfát akar velem űzni vagy nem tudom.
Még egy jó ideig néztem a lányt.
-Hát persze-Mutattam neki biztató mosolyt, ám bár én se sokkal jobban tudtam, hogy hol vagyunk, mint ő.
-És mióta vagy az aki?-Néztem rá, majd a kezemben lévő kést el tettem a csizmámba. összefontam a karomat és meredtem a lányra.

- Azt hiszem nem tartozom a 'más lány' kategóriába. - Nem tudom, hogy mi lesz még itt, hiszen mi értelme lett volna felfednie magát előttem, ha nem akar bántani? Természetesen megpróbálnám megvédeni magam ami többé-kevésbé sikerülne. Még nem volt dolgom vámpírral ezért nem is biztos, hogy menne. De a véremmel nem menne sokra. Az már biztos.
- Nem mit, hanem kit. De nem hiszem, hogy ez rád tartozna. - Rántottam meg egyszerűen vállamat.

Furcsa volt ez a lány, bár fogalmam sincs miért érzem ezt, egyszerűen nem tudom hová tenni. Ijesztő volt, és titokzatos. Velem is elég furcsa hangnemben beszélt. Ugyan tudtam, hogy mi vagyok, azonban meglepődtem amikor Ő is rákérdezett. Felvontam az egyik szemöldököm, majd kíváncsiskodva ránéztem.
" Fejlesztenem kellene a képességeim " - gondoltam magamban. Biztos vagyok benne, hogy Ő sem ember, viszont azt, hogy mi is Ő valójában, azt nem tudom.
- 2 hónapja tudom körülbelül - Jelentettem ki egyszerűen, majd kíváncsiskodva ránéztem.
- Viszont te...fogalmam sincs milyen szerzet vagy, nem vagyok ebben otthon, még magamról sem tudok sok mindent...- mondtam, majd ránéztem.
Keveset tudok erről a világról, olvastam róla ezt azt, viszont ez még semmi. Minden megszeretnék tudni, a természetfölöttiről, hiszen én is ebben élek.

-Ó elnézés. A nevem Sage.-Mondtam és valami mosoly félét engedtem a számon elhagyni.
-Akkor egy azon célból vagyunk itt.-Mondtam neki. Én Finnt keresem, de már nagyon régóta szinte reménytelenül is.
-Te pedig? Vagy ez se tartozik rám?-Kérdeztem tőle összekulcsolt kézzel.

-Szerzet?- Néztem rá és nevetésbe törtem ki. Ismét körbe vizsgáltam a lányt.
-Én vagyok az ördög-Villantottam meg fekete démoni szemeimet, remélvén, hogy ráhozhatom a frászt.
-Vagy is annak egyik teremtvénye.- Mosolyogtam rá.
-Kis tündérke soha nem szerettem a fajod-Jelentettem ki flegmán és el löktem magam a sziklától , majd elindultam és körülötte kezdtem el sétálgatni.
-Csinos, remélem majd kölcsön adod egyszer a testedet-Álltam meg vele szembe.
-Ez is loptam!-Mutattam magamra.

Egyetlen egyszer szánom rá magam arra, hogy kiszabaduljak kicsit a négy fal közül, és máris bajba keveredek. Ijedten ránéztem majd egy kicsit hátrálni kezdtem. Nem akarom megismerni a másik világot. Én mindig is embernek tartottam magam, és nem foglalkoztam azzal, ami valójában vagyok.
- hát...- nyeltem egy nagyot
- Egyszer majd biztosan...de ezt megbeszélhetnénk máskor is...- próbáltam mosolyogni, azonban inkább fintornak tűnhetett.
Féltem tőle...semmi ilyesmivel nem találkoztam még...Vajon mit rejthet még ez a kisváros?

-Mint már mondtam ezt is loptam, tiédet is bármikor magamhoz vehetem. Csak olyan csinos ez a test, nem gondolod?-Mentem hozzá közelebb még mindig démoni szemekkel.
-Csak nem félsz szépségem?-Kezdett a szemem eredeti formát ölteni, majd közelebb léptem hozzá.
Költői kérdés volt, mert a választ tudtam, rettegett. Láttam a szemeiben.
Nem sok mindent tudhat erről a városkáról. Sőt szerintem azt se tudja, hogy ő kicsoda még

Megijedtem...fogalmam sem volt mi történik, egy hirtelen mozdulattal ellöktem, majd rohanni kezdtem. Fogalmam sem volt merre futok, csak szedtem a lábaim amennyire gyorsan csak tudtam. Behunytam a szemem, majd mikor elég távolinak éreztem a jelenlétét kicsit lelassítottam.

Vízesés

A Grillből ide tértem át. Nos, mondhatjuk úgy is, hogy komoly szándékaim voltak még mindig a városban, de egyelőre talán hanyagolnom kellene őket, míg nem szerzek a városban is megfelelő kapcsolatokat. Legalábbis ez lenne a fair. Bár már nagyon szeretném látni az apámat... újra... és megtudni az igazat.
Felsóhajotttam, tovább sétáltam, ámde valakit nem messze megláttam. Erdő... persze, itt mindig van valaki. Vagy egy ostoba turistacsoport, vagy egy váémpír, bár én tőlük nem félek. Azonban nem tudtam megítélni, mivel állok ezúttal szemben. Hogy ki ez... egyáltalán.

- Olivia. - Kicsit furcsa volt számomra, hogy olyan emberi.. Legalábbis úgy viselkedik. Aztán ki tudja, hogy mennyi igaz ebből.
- Ó, szóval te is keresel valakit? - Kérdeztem érdeklődve. Az ember azt gondolná, hogy egy vámpírnak nem olyan nehéz megtalálni egy másikat. De persze ha az illető nem akarja, hogy megtalálják valószínűleg nehezebb. Akit én keresek valószínűleg nem is gondolná, hogy eszembe jutna ilyesmi. Remélni tudom, hogy nem csak időpocsékolás volt idejönni.

H irtelen a lány menekülni kezdett, de nem volt kedvem utána futni. Nem sokkal később,
reccsenést hallottam mögülem. Megfordultam és rá meredtem a lányra.
-Ó helló!-Köszöntöttem és eldöntöttem egy picit a fejemet. Egy gonosz vigyor húzódott meg a szám szélén.
Remélem ebből már lesz valami kis móka.
-Te ki vagy?-Kérdeztem össze font karokkal. Nem túl barátságos lánynak tűnt, de én se vagyok az a fú, de kedves cukor mázos nő.

- A vámpírokkal szemben elég negatív tapasztalom van. - Mondtam megrántva a vállamat. Az egyetlen akivel találkoztam lemészárolta a családomat. Mondhatni nem a legjobb első benyomás.
- Azt aki megmentette az életem. - Mondtam tömören. Nem akarom nagy dobra verni, hogy kit keresek és miért, de azt hiszem amúgy sem szabadulnék innen amíg meg nem tudja amit akar.
- Fogjuk rá. - Tekintetemmel végig követtem ahogy körülöttem kezdett sétálgatni.

-Néhány fajom béli nem ismeri a jó modort ezúton is innen szeretném sajnálatomat kifejezni a családoddal szembe.
Én adok a modorra és nem ölök embert, persze ha szükséges mindenképpen-Mondtam neki.
Finn arra tanított, hogy ne bántsak senkit, csak szükségből.
-Nyom olvasás megy neked?-Kérdeztem meg.
-Én elég jó vagyok benne, ha szeretnéd rögvest segítek neked.-

- Honnan tudsz a családomról? - Kérdeztem teljesen ledöbbenve. Egy szóval sem említettem még csak szóba sem hoztam a családomat. Nem értem honnan tud róla. Nem hiszem, hogy ez akkora dolog lenne a vámpírok számára. Egy család lemészárlása. Bár ez az utálat egyik forrása.. Talán csak beletrafált.
- Köszönöm, de azt hiszem boldogulok egyedül is. Főleg, hogy az illető akit keresek nem hiszem, hogy túlzottan vámpír barát lenne. - Nem is ismerem, de valószínűleg nem örülne annak, hogy egy vámpír segítségével találtam meg őt. Inkább lassabban találom meg őt, de egyedül.

Mintha közvetlenséget véltem volna felfedezni ebben a lányban. Vagy nőben, hiszen nem volt már gyerek, és mi több, erő sugárzott belőle. Hatalmas erő... amit mindenki irigyelhetne. Vajon miért? Ki ő? Hasonlót soha nem éreztem még.
- Nem az a kérdés, hogy én ki vagyok. - léptem hozzá közelebb, egyenesen állva meg, kihúzva magamat, és egy kis érzelem sem jelent meg az arcomon, ahogyan újra és újra végignéztem rajta.
- Te ki vagy? - kérdeztem, hangsúlyozva a személyes névmást.

M osolyogni kezdtem. Egy kis boszorkány jaj, most megijedjek, jaj inkább nem. Csak közelebb sétáltam és körbemértem a kis boszit.
-Ruby vagyok-Válaszoltam. megálltam és néztem ahogy ott áll.
-Most te jössz szívi.- Vettem rá unott ábrázatot, miközben a kezeimet kulcsoltam össze.
-Mit keres itt egy magad fajta kis boszika?-Döntöttem el enyhén balra a fejemet.

Vállat rántottam és megráztam a fejem. Hallottam már pár dolgot nem csak róla.
Nem érdekeltek a bajai inkább az, hogy megtaláljam Finn-t.
-Innen is onnan is.-Mondtam neki össze, majd össze fontam a karomat.
Biztos felhúztam most ezzel, pedig semmi közöm a családjához.

- Rendben. - Nem akartam pont most kibukni, de szavaiban csengett az önteltség. Legszívesebben itt helyben megölném. Már ha értenék ilyenhez. De sajnos még nem áll módomban semmi ilyesmi.
- Azt hiszem a legjobb lesz, ha én most megyek. - Tettem pár lépést hátrafelé a kocsim irányába. Remélem nem most tervezi, hogy mégis vágyik egy kis vérre.

-Tedd azt!-Mondtam neki, majd sebességgel mögé kerültem és a szemébe néztem. A szemei
eresek lettek.
-Bú!-Próbáltam rá ijeszteni, majd amikor egyet pislogott eltűntem a sötétségbe, hogy ismét
Finnt kereshessem.

[Folyt valahol.]

Mikor már a kocsi felé fordultam újból szembe találtam magam vele a szemei vérvörösek voltak. Egy pillanatra talán lesápadtam, majd mikor eltűnt csak megforgattam a szemeimet.
- Nagyon vicces. - Mikor visszaértem a kocsimhoz beszálltam, majd a város felé hajtottam.

(Hotel)

Nem volt számomra szimpatikus, de ennek talán az az oka, hogy egyáltalán nem méltóztzatott rendesen bemutatkozni, mintha még ez az egy szó is nehezére esett volna. Ruby... csodálatos, és most mégis ennél többet nem tudott volna kibökni? Utáltam az ilyesmi stíusú nőket.
- Tracy. - fontam össze ugyanúgy a kezeimet, majd szinte gyilkos pillantással néztem rá, ahogyan megállapította, hogy boszorkány vagyok.
- ÉS mégis miért van ebben olyan biztos? - kérdeztem tőle megvető nézéssel.

- Bocsáss meg nekem, de eddig nem volt túl sok kedvem foglalkozni a hozzád hasonlókkal. Egyszer összeakadtam eggyel, de nem tulajdonítottam neki sok figyelmet. Hiszen minek? Érdektelenek vagytok. - beszéltem úgy, hogy biztosan érzékenyen érintse, majd felsóhajtva úgy döntöttem, pár méterrel arrébb sétálok.
- Démon vagy, ha jól sejtem. De a bocsánatodat kérem, ha tévednék - suttogtam gunyorosan.

Bocsáss meg nekem, de eddig nem volt túl sok kedvem foglalkozni a hozzád hasonlókkal. Egyszer összeakadtam eggyel, de nem tulajdonítottam neki sok figyelmet. Hiszen minek? Érdektelenek vagytok. - beszéltem úgy, hogy biztosan érzékenyen érintse, majd felsóhajtva úgy döntöttem, pár méterrel arrébb sétálok.
- Démon vagy, ha jól sejtem. De a bocsánatodat kérem, ha tévednék - suttogtam gunyorosan.