Kicsit fel idegelt a drága, ami azzal járt, hogy fel villantak feketén izzó szemeim.
-Mint, ha ti olyan érdekesek lennétek-Mondtam majd becsuktam a szemem ami aztán vissza változott, de
újból fel csillant.
-Az és akarod látni, hogy mennyire is?-Mondtam nyakánál fogva fel nyomva egy fára és elővettem a kést
a csizmámból és a nyakához szorítottam.
-Megmutathatom neked a belezési módszereimet szépségem.-

Még mindig nem ijedtem meg tőle. Mégis, miért kellett volna? Minket, mint boszorkányokat, mindig alábecsülnek, mintha nem lennénk képesek mi magunk is számtalan dologra, amit meg kell tennünk. Tudod mit? Itt most te fogod a rövidebbet húzni.
Meg sem rezzent a szemem, ahogy odaszorított engem a fának, és gyilkos tekintettel néztem hol rendes, hol elfeketedett tekintetét.
- Próbálj meg hozzám érni... és esküszöm, két pillanat múlva holtan esel össze. - sziszegtem a képébe.

-És, hogyan akarod ezt elérni tündérkém?-Mosolyogtam rá. Vicces, hiszen gondolom nem
tudja, hogy hogyan is kell megölni egy démont.
-Csak tudod, ha úgy vesszük egy ember vagy. És ha nem is öllek meg...-Eresztettem el és mosolyogtam
-Bármikor a te kis testedbe tudok szállni és átvenni az uralmat nem-de?-Nevetgéltem.

- Még mindig úgy nézek ki, mint aki fél? Nem vagy te több, mint egy egyszerű démon, aki unja a nyavalyás életét! - néztem rá úgy, mint valami bolondra, majd hirtelen változtattam a helyzeten, és én szorítottam őt a fa törzséhez, torkánál fogva nézve tekintetébe, és sziszegve szólaltam meg.
- Nem megölni akarlak... minek tegyem meg? Csak gyakorolhatnám rajtad az erőmet. Számodra már az is fájdalmas lenne. - köpködtem a szavakat.

-Tegyél velem amit csak akarsz, de nem tudod a gyengéimet, nem tudsz nekem ártani te kis senki- mondtam,
miközben még a fához tartott. Erősen üthetett meg ami nem tett jót a porhüvelyemnek, mert vérezni kezdtem és köhögtem.
-csak ennyit tudsz?-Kérdeztem, bár nagyon fájt még is csak ennyi hagyta el a számat.

- Még ennél is többet akarsz? - sziszegtem, és a fejét még inkább a fatörzsbe ütöttem... nesze neked, átkozott kételkedő! Engem csak ne vonj kétségbe, mert... mert nagyon megbánod! Jobb, ha tudod.
Csak magamban gondoltam ezeket, közben már arra koncentráltam, hogy a boszorkány képességemmel fájdalmat tudjak okozni neki. Nesze neked... nesze...

(Hotel)

Bailey után még egy darabig önmarcangolást folytattam, de úgy döntöttem aztán, hogy nem éri meg.. Kidobott, ez van.. Mondjuk érthető ha a rokona fontosabb neki mint én.. Hülye kifogás, hogy azért dobott ki mert féltett. Francokat. Korábban kell felkelni ahhoz, hogy engem ilyennel beetessen.

Nem tudom miért pont ide jöttem. Kellett a friss levegő és valami vagy valaki akin levezethetem a feszültségemet. Ugyan próbáltam kiverni a történteket a fejemből, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam rá. Egy darabig csak keringtem össze vissza az erdőben, majd úgy döntöttem, hogy így semmivel nem vagyok előrébb, ezért nekidőltem az egyik fa törzsének és a sötét eget bámultam.

// Morning Star Pub


Jól éreztem magam a Will-el való kalandom után, de amire most igazából vágytam, hogy valakiből kiszívjam az utolsó csepp vérét is. Nem tehetek róla én ilyen vagyok. Az már más kérdés, hogy jobban élvezném ha lenne társaságom is, de egy savanyú képű vámpír ilyenben nem jó társaság.

Gyalog jöttem vissza az erdőig feleslegesnek találtam, hogy kocsiba szálljak. Sétálgatni kezdtem annak reményében, hogy beleakadok egy eltévedt túrázóba vagy valami ilyesmibe. Miközben sétálgattam mozgolódást hallottam, viszont volt azt már rögtön tudtam, hogy nem ember. Hmm, talán még is lesz egy kis társaságom. Egy ideig nesztelenül közeledtem felé, majd még mielőtt meghalhatott volna előtte teremtem. - Helló szépfiú.

Ruby

- Még ennél is többet akarsz? - sziszegtem, és a fejét még inkább a fatörzsbe ütöttem... nesze neked, átkozott kételkedő! Engem csak ne vonj kétségbe, mert... mert nagyon megbánod! Jobb, ha tudod.
Csak magamban gondoltam ezeket, közben már arra koncentráltam, hogy a boszorkány képességemmel fájdalmat tudjak okozni neki. Nesze neked... nesze...

Tracy
Csak nevettem ahogy a falnak lökött és ekkor a fejemből eszméletlen fájdalom hasított belém.
Nem hagytam magam a szemeim el feketedtek és nem csak neki volt ereje a démonok tudnak
tárgyakat mozgatni, nos én el repitettem a másik fáig.
-Te meg engem ne vonj kétségben kislány!-Mondtam.
-Megszállnálak élveznéd! Különben se tudod, hogy hogyan pusztíts el egy démont sem, hogy hogyan sebezd meg!-
Mosolyogtam rá teli vigyorral, majd letöröltem a vért ami az orromból fakadt.

// Bocsánat, hogy nem válaszoltam. Nem vettem észre //

Karen

Mi előtt bemennék még a városba úgy döntöttem megállok az erdőnél sétálni egy kicsit, hogy átgondoljam, hogyan kezdek a húgom kereséséhez. Amikor sétálgattam visszaemlékeztem régebbi történeketre, ami felemelő érzés volt. Tudom, hogy semmi sem lesz már olyan, mint régen, de azért a húgom még is csak a testvérem. Ezzel a tetkóval sem tudom mit kezdjek, azt sem tudom mi ez.. már kicsit idegesít, hogy itt van rajtam és egyre csak nő ha megölök egy vámpírt. Ez olyan mint, ha naplót írnék hány vámpírt öltem meg. Csak ott a lapok telnének tintával nem a testem tetkóval. Tudni akarok már mindent.

Nehezebb betörni, mint gondoltam. Szép, akkora nagy a szája, hogy nem lehet elnémíttatni semmivel. Kész őrület. Esküszöm, hogy... valamivel el kell hallgattatnom. Valamivel... muszáj.
- Na gyere csak... - markoltam bele a hajába összeszorított fogakkal, és teljes erőből odavágtam az egyik fa törzsének, de közben láttam hogy egy izompólós pasi is megjelenik a képben. Szóval kissé mélyebbre kell mennünk.
- Gyere... - vigyorodtam el, és még mindig a haját markolva, ráncigáltam tovább, hogy eltűnjünk az erdő sűrűjében.

/ Semmi gond. /

Egyre csak nem tértem magamhoz és nem értettem mi folyik itt. Kezdett minden gondolatom Finn körül járni, tudom, hogy
ő mást szeret, de még is valahogy vágytam rá, hogy újra lássam.
Gondoltam egy kis friss levegő jót tesz majd. Elindultam befele az erdőbe és figyelmetlenségem miatt egy izmos pasasba botlottam.
-Elnézést!-Mondtam, majd mikor rá néztem valami furcsa érzés kapott el engem.
-Mennyi boszorkány van ebben a városban-Kezdtem el nevetni.
-Vagy várjunk te mi az isten nyila vagy?-Csodálkoztam, mert hirtelen más érzésem is lett. Megfordultam és nagy vigyorral rá meredtem a férfira.

Mély gondolkodásomat megzavarta valaki. Azt mondta, hogy elnézést én ekkor megfordultam rá néztem és szerencsére csak egy ember volt az semmi vámpír jelet nem láttam rajta.
- Szia. - Üdvözöltem őt mosolyogva és ő talán segíthet elvezetni a drága húgomhoz. De még nem most akarom őt beavatni.
- Új vagyok még ebben a városban és a környéket is alig ismerem. - Szóltam magamról pár szót csak úgy.
- Veled mi újság? Ha megkérdezhetem. - Udvariasan viselkedtem vele.. elvégre ő is ember és ők sokkal meg bízhatóabbak, mint azok a nyomorult vámpír lények.

nevetni kezdtem szinte úgy viselkedett mint aki süket, de nem aröltettem magam és adtam neki a jó kislányt.
-Hát én se valami jól, de a fajokat már ki ismertem, de a tiédet még nem-Mosolyogtam gonoszul rá.
Kicsit furcsa volt ez a férfi nekem. Nem tudtam, hogy éppen
-Velem kérlek ... hát áldozatra várok éppen-Nevettem fel és ismé kezdett elő jönni a démoni énem ami ki halni
látszott mikor még Finnel voltam.

Elég fura alak volt még is csak. Nagyon gonosz.. úgy tűnik még sem egy sima ember.
- Én egy vadász vagyok, szóval, ha engem néztél ki áldozatnak rosszul járhatsz. - Gőzöm sem volt, hogy mi lehet ő, ezért sem avattam be abba, hogy csak vámpír vadász vagyok hiába tudok más természetfeletti lényekről. Félni, azért nem féltem tőle, ha úgy adódik valahogy, majd meg védem magam, de azért nem árt az óvatosság.

felnevettem, és egyenest a szemeibe bámultam.
-Elég szar lehet, ha így elárulod nekem drága-Mondtam, majd elkezdtem körülötte sétálgatni.
-Na vajon kivagyok?-Döntöttem oldalra a fejemet és ezzel megvillantottam a szemeimet.
-Legrosszabb rémálmod édes!-Suttogtam miközben megálltam és csípőre tettem a kezemet.

Fekete szemek hátborzongató mozdulatok és hangok.. nem tudom mi lehet ő, de biztos nem lehet valami túl nagy nagy nagy.. mert akkor már támadt volna. Mindenesetre jobb kezemet a derekamhoz tettem, ha szükséges a kést előrántani.
-Valóban? Akkor most félnem kellene tőled? Megnyugtatlak nem nagyon ijeszt meg a jelenléted.. tudod drágám még az ördögtől sem félnék nem még, hogy tőled.. - Nagy fizikai erőm lett amióta megjelent rajtam ez a jel, szóval ha úgy alakul a dolog, azért feltudom vele venni a harcot még, ha nem is tudom, hogy mi is ő. Jöjjön csak, majd meglátja, hogy még sem kellett volna alá becsülnie engem. Harcolni is jobban tudok a jel miatt valahogy jön ösztönösen.

-Kár drága mucsó macsó!-Nevettem és léptem hozzá közelebb a szaga olyan más volt.
-Mond drága mi vagy te?- Kérdeztem. Éreztem, hogy már sok vámpírral végzett és azt is, hogy hatalmas
ereje lehet.
Vissza gondoltam a mai nap történtjeire és eszembe jutott valyon hol lehet most az én kedvesem.
Úristen lehet beleszerettem?

- Egy sima ember, aki vámpír vadász, szóval csak tudd, harcolni tudok. - Mosolyogtam rá és valamiért azt éreztem, hogy ő több, mint egy sima ember, de még is emberként néztem rá.Elég érdekes lenne ha már rögtön konfliktusom lenne.. De ki tudja, majd kiderül.

Naomi

Nem tudom meddig élvezhettem a csendet, de abban biztos voltam, hogy valaki megint elcseszi a nyugalmamat, és így is lett. Hirtelen előttem termett egy számomra ismeretlen lány, de egyből érezhető volt rajta, hogy nem ember.
-Öö... Helló! -nyögtem ki csak ennyit kissé meglepetten. Nem nagyon érdekelt, hogy mit akar, vagy miért jött ide, csak arra vártam, hogy elmenjen és tovább folytathassam a sajátos kis eszmefuttatásomat.
-Segíthetek valamiben? -kérdeztem összefont karokkal és vártam a válaszát.

Nem igazán tűnt feldobottnak, hogy megzavartam a gondolatmenetét. De gondoskodom arról, hogy ez a véleménye meg fog változni. Nem szeretem a savanyú képű vámpírokat. Bár ő többnek tűnik valamivel annál és még elég fiatalnak.. Nem tudja, hogy kell szórakozni.. De azt hiszem ebben én tudok neki segíteni.
- Azt hiszem nekem kellene segítenem neked. Annyira savanyú képet vágsz, hogy az már valamilyen szinten lehangoló.. Kicsit ki kellene kapcsolnod és szórakoznod.. Nem gondolod? - Kérdeztem alsó ajkamba harapva.

-Minden világos, nem mondták még neked, hogy túl sokat árulsz el magadról?-Ráztam a fejemet és ciccegtem.
-Bármikor bajba kerülhetsz pici fiú-Mondtam szexisen, de még is olyan ördögien.
Igaz erősnek tűnt, de a szája csak fecsegett, nem tűnt olyan nagymenőnek, mint ahogy be adja magát.