Őszintén szólva a 'bérgyilkos' kifejezést egyenesen gyűlölöm, mégis mikor felkérnek egy ügy lezárása kapcsán, akkor ezzel a névvel bélyegeznek meg, holott van ám rendes megszólításom is. De ez persze; kit érdekel? Annyit látnak pusztán bennem, miszerint kuncsaft, kiperkáljuk a pénzt, elintézem, amit el kell és viszlát. Onnantól kezdve meg; ez a kis fennálló kapcsolat már a múlté, amolyan volt egyszer, de ezúttal nem létezik. Most sincs ez másként, figyelembe véve az öreget, aki olyan szinten és ütemesen hadarja el a szavakat, hogy a felét sem bírom felfogni. A lényeg viszont átjön; kapjam el, öljem meg és hozzam ide a fejét trófeaként. Meg kell hagyni, eléggé szépen beszél a lányáról, akiről még egy fotót is a kezembe nyom, míg én egy bólintás keretében, már ott sem vagyok. Az eset óta napok teltek el, én meg Mystic Falls-ban kötöttem ki valamiféle véletlenség nyomán, így hanyagolva el teljesen az ügyet. Talán... talán elő kellene vennem, de vajon hol keressem? Hiszen... akárhol lehet a világban, nekem meg valahogy nincs kedvem barkochba-t játszani. Ezen elmélkedés közepette kötök ki az erdőben, az ujjaim között egy drága tőrt forgatva -, a legértékesebb fegyverem, mármint az elsőt követve, ami benne maradt, vagyis annál a baromnál van.. Mire is jók a családtagok... majdnem meghaltam és mégsem. Virulok, élek, örvendek, lézengek, s lélegzek... Vajon mit szólna ahhoz, ha beállítanék hozzá, miként; 'hé, figyu, nem sikerült a múltkori'? Szerintem azon nyomban a szívéhez kapná a kezét... Esetlegesen még az infarktus esélye sem kizárt, viszont ismerve őt; újra próbálkozna. Hisz' én vagyok a nagy gonosz Sedrick, aki lemészárolja a teljes családfát -, ez meg böki a csőrét. Nem is értem önmagam... a kis játékom helyett; már rég lekaszabolhattam volna mindenkit. Mennyivel is szebb, sőt jobb volna az életem.. Mélyen szívom magamba a friss levegőt, ahogy a rengeteg belsejében sétálok. Fa, fa és még több fa... néhol bokrok, helyenként kisebbféle tisztítások, ahol szinte megritkul az állomány. Fülelek, figyelek, kapok a lehetőségen, s ha az alkalom végül úgy hozza; támadok. Ami azt illeti, nem riadok vissza, eléggé sokat tanultam az évek során. S az első szabály, amelyet jól megjegyeztem; erdőben emberkék nem igazán futkosnak.