Mikor kijelentette, hogy tényleg eladta én padlót fogtam. Miután rájött, hogy átvertem és valójában nem is gondoltam komolyan azt a csókot, bedühödött, ellökött magától, megragadott majd felnyomott teljesen a fára. Ha ez még nem lenne elég a karót is belém döfte úgy, hogy az teljesen átment rajtam.. nem beszélve arról, hogy én is fent maradtam a fán. - A pokolba veled - üvöltöttem kikelve magamból. - Szó szerint - tettem hozzá mérgesen. Leugrottam a fáról és nagy nehezen kihúztam magamból a karót.
- Olyan kiszámítható vagy... - nevettem fel ördögien. - Mégis mit képzeltél, miért csókollak meg? - fürmedtem rá még mindig dühösen.

Mikor leugrott a fáról láttam,hogy erősebb,mint hittem.
-Onnan jöttem szívi-kacsintottam rá majd vissza emlékezetem a mesés csókra.közelebb léptem és még egyet loptam.
-Ha olyan beszámítható vagyok ezt miért nem védted ki?-kérdeztem nevetve miközben megfogtam a karót és elhajítottam jó messzire,hogy véletlen se döfje belém.
-Tudod a csókod hmm szoktál fogat mosni?-húztam az agyát tiszteletlenül,de nem érdekel én jól szórakoztam és minél dühösebb volt én annál erősebb.
-Elvihetlek a pokolba,de én a menybe juttatnálak el ott annál a fa tövében-biccentettem arra a fejem majd rá csaptam formás fenekére és gyors meghátráltam mivel tudtam ezért kapni fogok még.

Másodszor is megcsókolt, mire én elhúzódtam tőle. Azok után amit tett? Hah, álmodik a nyomor.. - Hát, mert gyorsabb vagy a kelleténél - vágtam rá flegmán a választ. Látva, hogy jó messzire elhajította a karót, muszáj volt közbe szólnom. - Csak nem félsz, hogy mégegyszer beléd szúrom? - kérdeztem pimaszul mosolyogva. - Igazad van jobb félni, mert még a végén a következő a szívedbe megy - váltott át a hangsúlyom vicsorgásba.
Azt a beszólását inkább szó nélkül hagytam és lenyeltem, mivel kezdtem kapisgálni, mire megy ki a játék. Csak nem a dühömből táplálkozik? - Ha nem tetszett, akkor miért csókoltál meg újra? - néztem rá pimaszul vigyorogva.
Azzal sem sikerült felidegesítenie, mikor rá csapott a hátsómra. - Mi van, félsz, hogy ezért még kapni fogsz? - A pimasz mosoly továbbra is ott virított az arcomon.. és ezt soha nem fogja onnan levakarni.

Éreztem,hogy tudja mire megy ki a játék és kezdett hidegen hagyni már a lány tudja,hogy óvatosnak kell lennie velem szemben és ezt meg is jegyezte.
-Szurkálhat ahogy akarsz,de nem halok meg-Vontam vállat rá , úgy se tudja a gyenge pontjaim azokat amivel megtud ölni én meg nem leszek ekkora hülye,hogy elárulom neki.
Letéptem egy ágat majd a lány vállába hajítottam.
-Ne játsz velem nem tudod mire vagyok képes!-mondtam már idegesen.Felbosszantott

- És ki akarja, hogy meghallj?? - kérdeztem furcsán nézve rá. Most, hogy tudom, hogy képtelen vagyok megölni, méginkább felerősödött a vágy, hogy kínozzam. És ezt mostantól nem támadásokkal fogom tenni... inkább, hogyan is fogalmazzak, átveszek a taktikáját.
Letört egy ágat és a vállam felé dobta, de én ezuttal gyorsabb voltam és elkaptam mielőtt még kárt tehetett volna bennem. - Hé, nyugi már, mióta lettél ilyen kis durci? - kérdeztem viccelődve, mintha egy dedóshoz beszélnék, közben ketté törtem, majd elhajítottam az ágat jó messzire. - Ezuttal nincs támadás - kötöttem ki szigurúan. - Különben sem tudjuk egymást megölni, akkor meg mi értelme az egésznek? - kacsintottam rá pajkosan.

Szavaira egy pillanatra elmosolyodtam. Jó, bólokni tud. De hatással szokott ez lenni rám?! Dehogy! Soha, asszem.

Nem bírtam tovább tartani a súlyt a karomon, és a veszélyt is elmúltnak találtam, úgyhogy letettem Jenny-t a földre magam mellé, kezét nem eresztve. A pisztolyt pedig hátul a nadrágomba dugtam.

- Félnem kellene? - Néztem rá egy féloldalas mosoly keretében - Megtudom védeni magam.

Gyorsasága megdöbbentett és az is,hogy nem támadt.
-Te most lelkizni akarsz szívi?-kérdeztem döbbenten majd.Durci? Majd,ha ő lehúz ennyi évet a pokolban akkor ő is lehet olyan.Kezdett elegem lenni a csajból és a játékaiból karót döftem volna szívébe,de valahogy a vadsága az ami engem vonzott.valami megmozdult benne talán kezdett eljönni a jó énem?Régen az ilyenekért már lekaróztam egy vámpírt,de most?Azt tanították,hogy ne vezessenek az érzelmek csak a düh és a kínzás vágya.Meg kell találnom a húgomat!Jutott eszembe,de a lány izgalmas volt és vártam mi lesz a reakciója.

Kérdése hallatán felnevettem.
- Előbb haljak meg, mintsem lelkizni támadjon kedvem - jegyeztem meg nevetve. - Olyanban már jó régen nem volt részem és nem is hiányzik - töprengtem, mikor hirtelen bevillant a régi emberi életem.. legnaivabb pillanataival. Gyorsan megráztam a fejem, hogy kiírthassam belőle életem legnagyobb szégyenfoltjait. Visszagondolni is rossz rájuk. - Dee, ha már ennyi kifogásolnivalót találtál a vadászati szokásaimban, akkor gyerünk, mutasd meg, hogy te mennyire vagy jobb nálam - húztam pimasz mosolyra az ajkam.

-Majd pont egy kis naiv kislánynak mutatom meg mit tudok nem?-mondtam pimaszul majd néztem a lányra és szeme ismét feketén csillogott amitől láttam a lány még nem szokta meg.
-Ha megölni nem is akarlak,de játszhattunk-mondtam majd nyakát törtem.
pár perccel később köhögve,de felébred igen csak mérgesen aminek én örültem és vártam,hogy támadjon!
-Cic..cic-mondtam hatalmas nevetve.

A naiv kislány hallatán nem bírtam tovább és vicsorogva akartam neki rontani, de megelőzött és mielőtt még léphettem volna, kitörte a nyakamat. Élettelenül estem le a földre és néhány percig úgy is maradtam, amíg ismét magamhoz nem tértem rohamos köhögések közepette.
- Te... eddig próbáltam kedves lenni, de ez már több a soknál - sziszegtem a fogaim közül, majd neki rontottam és a legközelebbi fához löktem. Ezek után jóerősen belesüllyesztve a kezemet a mellkasába, hadd lássam, van-e szíve egyáltalán egy démonnak.

Szívem az volt,mivel ez a régi testem nem hagytam magam mikor a fának lökött és az ujjai bennem voltak nyakánál fogva szorítottam a fához majd két kezét kitámasztottam
-Begurultál szívi?-röhögtem,majd végig nyaltam a nyakát beleharaptam saját ajkamba és szenvedélyesen néztem rá.Megcsókoltam vad szenvedélyjel kezeit erőmmel tartottam még az enyém a pólója alá nyúlva a hátát simogatta.Egyszeriben,mint valami megmozdult volna benne,de nem tudtam mit vált ki ez a lányból!

Hm, legnagyobb meglepetésemre volt szíve.. pedig nem úgy tűnik. Sajnos, megint alúl maradtam, a nyakamat szorítva lökött a fának, közben persze a kezeimet is kitámasztva. - Á, nem csak imádok szíveket kitépni a helyükről - feleltem irónikusan a kérdésére, de aztán elnémultam mikor hirtelen megnyalta a nyakamat. - Mi va... - tettem volna fel a kérdésem, de a csókja megakadályozott benne. A csudába, mostanában mindenki rám mászik, töprengem felnyögve, miközben a hátamhoz ért. Ekkor gondoltam egyet és változtattam a poziciónkon. Lábaimat a dereka köré tekertem, miközben tovább csókoltam.

A kezeit nem engedtem el miközben démoni erőmmel tartottam őket az enyémek javában vetkőztettek a lány és csókoltam vadul.Nem bíztam benne,de a vágy égetett,féltem ha egy picit is bízom benne akkor kihasználja ahogy meg ismertem.Fenekét markoltam majd melltartóját a fogammal téptem szét,elengedtem az erőmmel őt bíztam benne ne használja ki ,de éreztem kifogja és a jó kis össze ruccanásnak annyi lesz.

Beleszippantottam a levegőbe. Erőt éreztem felőle. De nem volt vámpír. És nem volt túlságosan idős sem. Egyszerű. Boszorkány volt. Ez az egyszerű válasz!
- Öhm... mennyi idős a kislány? - kérdeztem barátságosan. Nem öltem már nagyon régóta embert. Nem fogom ezt most sem elkezdeni. Főleg nem egy gyermek közelében. - Nincs mitől félnie. Vámpír vagyok, de nem olyan, aki megölne bárkit is. Tudom, furcsán hangzik ez, de... így van! - próbáltam menteni a saját helyzetemet.

(Violet háza) -

Stacey.

Örültem, hogy nem kezdett el dadogni, hogy ő még sem szeretné meg ilyesmik. Nem tudom mi történt vele de tetszett ez a talpraesettsége. Nem messze volt a padlógáztól vezetés közben. Ez is tetszett. Na végre megérett ő is.
Mikor odaértünk a táskámmal együtt elindultam valami olyan helyre ami az erdő közepén van valamennyire, de mégsem annyira fedett.

Hihetetlenül élveztem a mohóságát, ahogyan vágytól túlfűtve veti rám magát és szabadít meg a ruháimtól. Persze, közben vasmarka még mindig szorosan fogva tartotta kezeimet, nehogy véletlenül megakadályoznám őt a tervében. Amikor aztán a fogaival tépte szét a melltartómat, az arcomra diadalittas mosoly kúszott, ugyanis ekkor szabadon engedett. Nekem sem kellett több, először vágyakozva csókoltam az ajkát, majd egy hirtelen mozdulattal eltávolodtam tőle és a következő percben már megint rajtam volt a felső. - A cuki szemeknél egy picivel több kell nekem ahhoz, hogy kiegyenlítsd a számlát - huzódott gunyoros mosoly az arcomra, miközben valójában nem csak ez állt a háttérben. Nem adom könnyen magamat, ezuttal nem, főleg nem egy démonnak aki többször is megpróbált megölni. A büszkeségem nem engedi. - Szóval, bocsi esetleg máskor, egy másik életben - néztem még vissza rá, majd elsuhantam a széllel.

/Grill/

Szomorúan sétáltam az erdőben Chris barátomon elgondolkozva akit levadásztak. Nagyon magányos vagyok miatta rajta kívül nincs más természetfeletti lény barátom, az emberekben pedig nem bízok meg, teljesen egyedül érzem magam ezen a világon.

Kocsival jöttem egészen idáig. Nem volt kedvem még belevetni magamat a városi életbe. Ezért inkább leparkoltam az erdő szélén és onnantól kezdve gyalog fojtattam az utamat. A rossz gondolatok még mindig nem hagytak nyugodni, a fejemben szinte minden nap lejátszódik az az ominózus eset amikor is apám megölte anyámat utána pedig engem kínzott. Tőlem aztán már meg is dögölhet a börtönben.
Egyre beljebb sétáltam az erdőbe s egyre inkább csak a gondolataimba temetkeztem. Nem akartam tovább menni, ezért leültem egy korhadozó farönkre és mélyeket szippantottam a friss levegőből. Bár hideg volt, de cseppet sem zavart, sőt még talán élveztem is. Kifejezetten jól esett.

Tovább sétáltam és emlékeztem vissza a Chrissel eltöltött időkre, egyszer csak megláttam egy lányt, aki egy fatönkön ült és elvolt valamin mélyülve, oda mentem hozzá és megszólítottam.
-Szia!

Eléggé elvoltam mélyedve a gondolataimban ezért amikor valaki hirtelen rám köszönt kisebb "szívrohamot" kaptam.
-Helló!-néztem fel az idegen srácra és egy csábos mosolyféleséget vetettem felé. Szinte elsőre megcsapta az orromat az a szag.. Vámpír..Na remek az első akivel összefutok egy vérszívó. Sosem voltam oda értük, mondjuk senkivel nem szokásom jó pofizni még akkor se ha normális az illető.

Amikor megláttam az arcán, hogy megérezte rajtam a vámpír szagot rögtön tudtam, hogy egy vérfarkaslányba botlottam bele, de nem zavart és nem menekültem el, mert ha a sors így hozta, akkor adok annak egy esélyt hogy megismerjem őt.
-Mi járatban erre felé? - kicsit félve kérdeztem meg tőle majd rámosolyogtam.

-Kiruccanok otthonról egy jó hosszú időre. -mondtam színtelen arccal. Nem akartam egyből kitálalni neki arról, hogy mi történt a szüleimmel. Már csak az hiányzott volna. Utálok bizalmaskodni másokkal, főleg azóta, hogy Brynn kiszúrt velem. Ha meglátom én esküszöm, hogy kicsinálom.
-Na és te? Hogy hogy egyedül járod az erdőt?-kérdeztem kissé unott hangon, aztán egy halvány mosolyt kreáltam az ajkaimra.

-Ki jöttem ide kiszellőztetni a fejem, elgondolkozni ezen azon stb. -Nyugodtan mondtam neki és lassan közeledni kezdtem felé majd a szemébe néztem és azt láttam rajta, hogy nem nagyon boldog, hogy egy vámpír pasival beszélget.Én sem repdestem a boldogságtól hogy egy vérfarkas lányba botlottam bele, de nem volt a lánnyal semmi bajom.

-Ezek szerint nem csak én vagyok egyedül az aki egyfolytában gondolkozik. -mosolyodtam el ravaszkásan és amikor közelebb lépett és a szemembe nézett, tudtam, hogy észrevette az arcomon azt, hogy nem túlzottan repesek az örömtől, hogy pont egy vámpírral kell beszélgetnem.
-Mielőtt félreértenél... kedves?..?-néztem rá kérdően mivel még nem tudtam a nevét.-...én senkivel nem szoktam bájcsevejt folytatni, de ennek megvan az oka. Szóval nézd el nekem ha bunkó vagyok.-ült ki egy ördögi mosoly az arcomra.

-Rogers.Téged hogy hívnak?-Mosolyogva kérdeztem meg tőle és kezdtem egyre jobban megkedvelni őt.
-Megkérdezhetem mi az amin nagyon elvoltál mélyülve pár perce?-Tartottam attól, hogy elfog utasítani és terelni fogja a szót, de érdekelt mi az amin ennyire elvolt mélyülve.Talán meghalt az egyik barátja, mint például nekem, vagy mi? Nem tudtam rá magamban választ találni rá és ezért muszáj volt megkérdeznem tőle.