- Nem akarom bántani.. - lihegtem de a madárhangok majd' megőrítettek ebben a pillanatban. - Sem Önt, sem a kisgyerekét. - mondtam motyogva, hisz hjallottam azt a másik lélegzetvételt is.
- Állatvérért jöttem. Nem iszom embert. - ráztam a tekintetemet és próbáltam bizalmat kelteni benne.

Átgondoltam mondanivalóját. Mi van, ha átverés? Nem úgy hangzik... De mi van, ha csak jól adja? Talán egy percbe is beletellett, mire leengedtem a fegyvert, de nem tettem el. A fa mellől is elléptem, így már látva Őt. De nem volt ismerős az arca. Na jó, nem mintha annyira jártas lettem volna az itt lakó vámpírok között, hisz' annyian voltak, hogy az szinte lehetetlen. Még mindig bizalmatlanul, de vele szemben álltam meg.

Láttam a bizalmatlankodást a tekintetében de a pisztolyról legalább már letett.
Felemeltem védekezően a két tenyeremet, úgy lépdelve felé nagyon lassan és halványan elmosolyodtam. - Ne aggódjon. Nem hazudom szép nőknek, főleg olyanoknak nem akiknek ygermeke van. - sóhajtottam majd az égre néztem.
- Mit keres Ön itt ilyenkor? Nem fél? - tettem fel a nagy kérdést.

[Menny]

Miután elhagytam a mennyt, Mystic Falls erdejében jelentem meg. Nagyon meglepett amit érzetem és hallottam, eddig ilyet még nem tapasztaltam legalábbis ilyen közelről nem, a madarak csiripelése a fákon és az egész erdő teljesen idegen volt számomra. Csak sétáltam az az erdőben és csodáltam a természetet, az állatokat. Nagyon tetszett ez az egész, igaz teljesen más volt mint amit eddig megszoktam, de hát pont ez volt a célom a változás és persze urunk parancsának teljesítése ami miatt itt vagyok.

/Grill /
Az épületet elhagyva dühösen kapkodtam egymás elé végtagjaimat. Feldühített, valóban kihúzta a gyufát. Rossz értelemben. A zsebembe kisebb mocorgás vált érzékelhetővé. Kihalásztam iránytűmet , majd mutatójára pillantottam. Grill felé mutatott. John!? Az nem lehet... Egyszerűen képtelenség, felfoghatatlan. Nem lehet, de amiket mondott... Vámpírvadásznak titulálta magát, bár viccelődve, de mi van, ha... A felismerés pillanata játszódott le bennem alig pár másodperc alatt. Szóval egész idő alatt átvert! Vagyis igazat mondott, de mégsem... Idő kell, hogy rendezzem magamban a dolgokat, ezért elindultam céltalanul az utcákon. Magam sem tudom hogyan, de az erdőben kötöttem ki.

Miközben sétáltam megpillantottam egy lányt a távolban, pont felém tartott, én pedig felé. Mérgesnek tűnt, nekem pedig fogalmam sem volt mit is kéne tennem, sosem volt erősségem az ismerkedés, Balthazar halála óta, pedig szinte mindig egyedül voltam. Amikor már szinte előttem volt megálltam.
-Helló. nagyot nyelve csak ennyit mondtam

Idegesen fújtatva haladtam fáról fára. Ötletem sem volt, mi tévő is legyek ?! A célpont megvan, de hogyan is tovább? Ölni? Én ? És pont őt? Bár haragszom rá, de kár tagadni, hogy szimpatikus, értelmes, jó megjelenésű emberről van szó. Valóban megkedvelem, s legrémisztőbb álmaimban sem tudnám elképzelni gyilkosként. Ám igaz, magamat sem. De ennek változnia kell, muszáj, hogy változzon. Ezekkel a gondolatokkal sétálgattam a természet szépséget csodálva, mígnem egy idegen alak éleződött ki a távolban. Bár a tény, hogy idegent látok, természetesen nem lep meg újonc létem miatt. Bátortalanul rám kapta a tekintetét, majd remegő hanggal, de megszólított.
- Helló. - válaszoltam tömören. Kissé zavarodottnak tűnt, de nem forcíroztam, csak tovább sétáltam.

Csak nézelődtem jobbra-balra majd mikor visszaköszönt hirtelen ránéztem és bólintottam egyet enyhe mosollyal az arcomon. Amikor előttem állt teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy mi is ő. Rengeteget tudok a természet feletti lényekről ezért, de sajnos azt nem, hogyan is kell közeledni hozzájuk vagy bárkihez is, ezért....
-Vampwitch. mondtam elmosolyodva, de ez után rögtön el is komolyodtam miután kimondtam már nem is tűnt olyan jó ötletnek, mivel ezt a két energiát így együtt nem könnyű észlelni és nem is gyakori faj. Csak néztem rá kicsit frusztráltan.

- Hogy mondja? - utána kaptam a fejem, ügyet sem vetve rá, elé suhantam. Tisztában volt vele, tudta jól, mi vagyok, holott említés sem történt róla. Nem sokan képesek rá ennyiből megtudni, milyen lénnyel állnak szembe.Érdeklődésen igencsak felkeltette, ráadásul merészsége előtt sem lehet szemet hunyni. Tudni akarom, meg kell tudnom, hogy ki ő valójában. Mélyen a szemébe néztem, tekintetét fürkésztem.
- Ki vagy te? - hangsúlyoztam egyenként a szavakat ajkára lehelve.

Ugyan olyan tekintettel néztem rá, tudtam, hogy hibát követtem el azzal, hogy kimondtam, ő mégse csak egy vámpír vagy egy boszi, amit szinte már minden tudatos természetfeletti lény képes érzékeli, illatáról vagy energiájáról. A vampwitch-nél sokkal bonyolultabb, gondoltam magamban majd kinyögtem.
-A nevem Castiel. mondtam ezt még mindig ugyan olyan komoly tekintettel, nem szerettem volna, hogy megtudja mi vagyok, ugyanis a célom a beilleszkedés és nem lenne okos ezzel kezdeni.

- Nos, Castiel, nem a nevedet kérdeztem. - próbáltam lehiggadni, de indulataim nem hagyták. - Mi vagy te? Miért tudsz rólam? És mit akarsz tőlem? - szigorítottam tekintetemen. Felkaptam egy botot és a mellkasára illesztettem.
- Van 50 másodperced, hogy mindent elmondj, míg ez a kis botocska el nem indul a belső szerveid felé, majd mint valami partra vetett hal, fuldokolhatsz a saját véredben, szóval?

Meglepetten néztem rá, nem értettem miért lett ennyire dühös, de gondoltam, hogy csak a vámpír indulatok vezérlik.
-Sajnálom erre a kérdésre egyenlőre nem válaszolhatok. mondtam neki és megfogtam a kezét majd egy határozott mozdulattal magamba döftem a faágat közben egy szemrebbenés nélkül néztem a szemébe. Tudtam, hogy ez semmit nem árthat nekem és reméltem, hogy ezek után abbahagyja a fenyegetőzést. Belül eléggé lehangolódtam bár ez nem látszott rajtam, mivel nem kezdődött jól a beilleszkedésem és ez bebizonyította mennyi mindent nem tudok a lenti dolgokról.

Mi az, hogy egyelőre? És mi az, hogy sajnálja? Számon is kértem volna, de ő egy hirtelen cselekedetével még a szót is megakasztotta a torkomon, s úgy döntött, hogy nem akar megmutatkozni. Saját magába döfte a botot, a kezemet szorítva. Mi lehet ő? Valaki olyan, akivel nem szabadna packázni. Elhúzódtam tőle, és letöröltem a kezemre cseppent vörös vércseppeket.
- Legalább azt elmondhatnád, hogy mit akarsz tőlem... De, ha nem, akkor akár tovább is sétálhatok, és ne hidd azt, hogy annyiban hagyom a dolgot,és nem fogom kideríteni a titkodat! Lecsapok rád, és nem úszod meg ennyivel. - eszembe ötlött, hogy akár valami varázslatot is bevethetnék, de abból kiindulva, hogy szemrebbenés nélkül "felnyársalta" magát, és már régóta nem alkalmaztam semmiféle varázslatot... nos, jobb lesz inkább meghúznom magam, ha esetleg túlakarom élni ezt a találkát.
- Egyébként Clarissa. - nyugodt hangsúly, egyenletes légzés. Semmi gond, ezt is megoldjuk. Idővel. - Clarissa a nevem.

Miután elengedte kihúztam magamból majd csak ledobtam a földre. A seb a kihúzás pillanatában el is tűnt. Tudtam, hogy ezzel csak még kíváncsibb lett, de valamit tennem kellett. Az újabb fenyegetését nem találtam veszélyesnek rám nézve, mivel a még nem tudja mi vagyok, azt sem tudhatja, mivel s miként kell lecsapni rám.
-Örülök Clarissa. bólintottam
-Hogy mit akarok tőled?...Az ég világon semmit, csak nemrég érkeztem a városba a feladatom miatt. mondtam neki jobbra elnézve majd vissza rá.
-Te csak tudatlanságon áldozata vagy... mondtam neki és tudtam, hogy ezt nem fogja érteni, mivel épp a tudásom miatt történt ez, én tudatlanságon a közösséggel való ismerkedésre, barátkozásra és ez komoly problémákat okozhat gondoltam.
-Remélem a következő találkozunk során már kevésbé leszel ellenséges irántam. mondtam ezt komoly tekintettel, de belül eléggé elszomorodva...miután ezt kimondtam, eltűntem majd a belvárosban jelentem meg.

[Park]

/Lucy lakása/

A vérszomj egyre inkább eluralkodott rajtam, már-már annyira hogy alig bírtam türtőztetni magam, míg elérem az erdőt. Aztán rá is vetettem magam az első arra fele járóra. A szomjúság teljesen elhomályosította az elmémet, nem láttam, sem hallottam egészen addig, míg teljesen ki nem szívtem a vért az előttem levő testből. Imádtam az emberi vért, a gyilkolással ellentétben, így általában életen is hagyom az áldozataimat, kivéve a mostanihoz hasonló alkalmakat. Utálom is magam érte, ha nem bírok uralkodni az ösztöneimet.. dehát ez is én vagyok. Ha tetszik, ha nem és eleget éltem már ahhoz, hogy ebbe bele is nyugodjak. A lecsapolt testet élettelenül dobtam le a földre, mikor is léptek hangjára kaptam fel a fejem. Van még itt valaki. Hm, úgy tűnik megint kajálni fogok..

Lucy/

Egy fél éve kerültem a földre,de csak most jöttem ebbe aki városkába.Erdőbe vettem az irány ugyan is se házam,se szállásom nem volt.Láttam mikként egy lány futkos sebességgel az erdőben megtámaszkodtam az első fában és mosolyogtam imádtam nézni mikor egy gyilkosság folyik a szemem láttára.Mosolygás nem tűnt el az arcomról,tapsolni kezdtem és kurjongatni"Bravó" néztem a lányt miként felém fordul.
-Elképesztő volt!Töröld le ott maradt egy kis folt-viccelődtem majd össze fontam a karom.

A tapsoló hang hallatára dühösen felé rohantam, majd megálltam előtte. Nem tűnt ismerősnek a képe, de volt benne valami, ami azt sugallta felém, hogy belőle én ma nem eszek. Vagy mégis? Gunyoros mosoly jelent meg az arcomon, miközben megszólaltam. - Ugyanmár - legyintettem -, annál profibb vagyok én, minthogy elfelejtsem letörölni a bizonyítékot - kuncogtam, majd teljesen komolyan folytattam. - Ki vagy te? És hogy volt merszed megzavarni vadászat közben? - Néztem rá szúrósan, miközben közeledni mégközelebb mentem hozzá. Biztos, hogy nem vámpír, de kutyaszagja sincs.. hát akkor meg micsoda??

Lucy/

Egyszerűen lenyűgözött ahogy próbált rá jönni mi vagyok.Elbiccentettem a fejem és körbe jártam a lányt.
-712 éve vaó nem semmi!-Mondtam hergelve a lány akin láttam már,hogy nyakamat pásztázza.Vámpír lány tényleg jó sok furcsa lény van ebben a városban ez tetszik és még szexis is itt kell maradnom.Ahogy láttam a hullát a lánynál csak úgy tűzbe jöttem.
-Mit keres egy magad fajta lány ilyen veszélyes helyen?Nem félsz,hogy bajod esik-hergeltem még jobban várva arra,hogy nekem essen és játszhassunk!
-Én vagyok a mikulás..ja nem az nagybácsim..-nevettem ez magam.
-Tippelj VampGirl mi vagyok!-fontam újra össze a karom és ördögi mosollyal nézve őt.

Egy "wtf??" nézéssel álldogáltam egy helyben a semmibe merengve. Eltűnt. Felszívódott. Mi lehet ő? Fajok terén elég szűk a repertoárom.. Egyre különösebb ez a város, de ameddig nem jelent rám veszélyt, addig nem foglalkozom vele, de jobb lesz nyitott szemmel járni. Legjobb lesz felkeresnem egy hotelt, és lepihenni. Átgondolni a dolgokat, megszervezni a lecsapást. De merre is van egy hotel? Bármerre néztem, mindenhol fák sokasága, sehol semmilyen támpont. Vámpírsebességgel elindultam egy irányba. Egy kikövezett úttal találtam magam szembe. Hát, jó. Lássuk, merre is vezet a sors.

Folyt.: Park

- Nocsak, te tényleg, játszani akarsz az idegeimmel? - kérdeztem a lehető legnyugodtabban, miközben elkezdett körözni mellettem. Most komolyan, ez a csávó vagy megéllt már egyet-mást vagy csak nagyon jól megjátsza a nagyszájú, mindenlében kanalat.
- Hahó, hol voltál az utóbbi fél percben? - forgattam meg a szemeimet nevetségesnek tartva a szavait. - Úgy nézek ki, mint valami naiv és gyenge kis szöszi?? - tártam szét a kezeimet felnevetve.
- Ne hülyéskedj, mert nem vagyok a legjobb passzban - vicsorogtam a képébe, igazi ripper módjára, majd megragadtam a nyakát és a közeli fához nyomtam. - Bocsi, most nincs kedvem tippelni, úgyhogy ki vele - tiltakoztam parancsolóan, hiszen úgy jó a játék, ha nem hagyjuk egymás akaratát érvényesülni.

-Igen minden vágyam ez volt!-Nevettem ismét,majd ismét rá néztem.
-Bombázónak bombázó vagy..-vizslattam körbe a lányt.Annyira örültem,hogy nem tudja meg álapítani ki is vagyok.Végig gondoltam,hogy ez a lány nekem senki amin végig mentem 50 évig a pokolban az semmi sem volt ahhoz képest ami ezután következett olyan hirtelen ragadta meg a nyakam és dobott neki a közeli fához,hogy meglepődtem,de már vártam.Van érzékem a fajok manipulálásában.Nagyon viccesnek találtam az egészet és rájöttem,hogy eddig csak nevettem,de nem érdekelt tovább folytattam majd erőből megragadtam a lány karját hátra tekertem és ettől eltörött,majd ott feküdt szótlanul.Hallottam mikor a csontja összeforrtak és újra feláll megigazítva haját.
-A nevem Lee Freeman. Többet ezt ne csináld!-köhögtem egyet majd nyakamhoz kaptam
-Te aztán kemény vagy!-néztem rá majd nagy levegőt vettem,nem akartam gyengének tűnni.
-Te ki vagy kis ideges vámpírka?-kacsintottam rá.

Meglepődtem a tettei láttán... miután megragadtam a nyakát, ő a karomhoz kapott és hátratekerte, amivel elérte, hogy el is törjön. - Áúcs - estem le a földre fájdalmomba torzult arccal. De amint összeforrottak a csontjaim megint felpattantam és megigazítottam a hajamat. Próbáltam összeszedni magamat, hogy ne tűnhessek gyengének a szemében.
- Kedves Lee, te nekem csak ne mondd meg, hogy mit tegyek - javasoltam dühtől izzó íriszekkel. - Lehet, hogy valamilyen fura oknál kifolyólag erősebb vagy nálam, de akkor sem fogok úgy ugrálni, ahogyan te parancsolod - vágtam a képébe a véleményemet. Most nagyon kihozott a sodromból és ez rosszat jelent, mármint rá nézve.
Pimasz mosoly kúszott az arcomra a becézgetései hallatán. - Lucy vagyok - mutatkoztam be a kérdésére felelve, és reflexből még hozzátettem. - Mellesleg elég nehéz kihozni engem a sodromból, dee neked sikerült - a mosoly még szélesebbé vált az arcomon, miközben belül eléggé tanácstalan voltam. Ő tudja, mi vagyok...

Lucy/

-Nos kedves Lucy muszi-Becézgettem idegesítően.
-Örülök,hogy sikerült..ebből táplálkozom!-Mondtam,hogy még égetőbben kérdezzen rá mi is vagyok.Talán elmondjam?Talán ne?
-Én vagyok az ördög!-mondtam teljes komolysággal majd folytattam
-Bár annál még kissé jóságosabb is vagyok..Démon vagyok!-vágtam rá majd gonosz szemekkel néztem,kémlelte a lány merev tekintetét.
-idősebb vagy nálam,de nem erősebb ezt vésd az eszedbe.-Mondtam majd közelebb léptem ajkam nagyon közel volt az övéhez amitől ismét mosolygásra támadt kedvem,majd tűrtem el a lány haját füle mögé.

Először azt hittem, megbolondult, mikor azt állította ő maga az ördög... mert ha úgy vesszük valamilyen mértékben én is az vagyok. De aztán a későbbi szavaival sikerült teljesen lehervasztania a mosolyomat. Gondolom észrevehette, hogy elállt a szavam, ugyanis ez csak úgy sugárzott az arcáról.
- Démon? - kérdeztem meghökkenve, később felnevetve. - Ugyanmár - forgattam meg a szemeimet. - És eladtad a lelkedet az ördögnek? - vicceltem el a dolgot, mivel tényleg úgy gondoltam, hogy megbolondult. Vagy mégsem? Kitudja, elég sokféle lényekkel hozott már össze a sors... többek között animágussal is, amiről dettó azt hittem, csak a filmeken létezik.
Mikor közelebb lépett hozzám, én résen voltam és vártam a támadást, de helyette csak a fülem mögé simította a hajamat. - Lehet, de nekem sem üres ám a tarsolyom... - kacsintottam rá, majd megcsókoltam. De látva, hogy sikerült elterelnem a figyelmét, kihasználtam a helyzetet és kezdésként egy karót szúrtam a szíve mellé.

Lucy/

-jasmine nevű lánynak adtam el!-Mondtam halál komolyan majd a mikor közelebb léptem a szemem be feketedett és így mutattam meg neki igazat mondok.Ekkor a lány közelebb lépett és csókját enyémre illesztette nagyon meglepődtem ,de a csókja gyengéd volt és forró rég nem éreztem ilyet,de megtörtént átvert,mint ahogy jasmine annak idején.Belémdöfte én pedig elöktem magamtól és néztem a mellkasomban a karót majd kihúztam ami véres volt.Megragadtam és mérgemben a lányt teljesen felnyomtam a fára majd hasába úgy vágtam a karót amitől átment rajta is és a fán megmaradt!
Szemem fekete volt,dühös voltam és rá ordítottam
-Ilyet többé ne már mondtam-suttogtam idegesen.