-Remek...- jelentettem ki, bár remélem, hogy értette benne a szarkazmust mert egyáltalán nem örülök neki..Megdörzsöltem mindkét tenyeremmel az arcomat és egy hatalmasat sóhajtottam. -Köszönöm Bailey...Mindent.. -néztem szemeibe egy halvány mosoly kíséretében.
Lassan kotorászni kezdtem a nadrágszíjamnál és előhúztam a fegyvert amit még apámtól kaptam.. -Akkor azt hiszem jobb ha ezt nem hordom magamnál. -nyomtam Bailey kezébe egy halk sóhaj kíséretében. Mondjuk nem ez volt az egyetlen, mivel a többi még a táskámban van, de azokat soha nem használtam és nem is fogom.

A szívem szakadt meg ahogy szótlanul elvonult a kanapéhoz és leült az egyik sarkánál. Fel kell dolgoznia tudom és nem is tőlem kellett volna megtudnia ezt az egészet. Pár órája ismertem, de már a szívemen viselem a sorsát. Tényleg olyan, mintha az öcsém lenne.
- Elméletileg minden teliholdkor átváltoznak.. - Motyogtam miközben odasétáltam hozzá és leültem mellé, de nem túl közel, hiszen azt hiszem most távolságra van szüksége.
- De biztos ki lehet bújni ez alól valahogyan. Segíteni fogok neked. - Valami megoldás van rá ebben biztos vagyok. Bár ki tudja lehet, hogy már rá is jöttek a vérfarkasok és megtették. Nem hagyhatok semmit a véletlenre.

Mikor végre választ kaptam a kérdésemre teljesen elképedtem. Ez valami hülye vicc lehet.. Ezt nem akarta volna elmondani apa? Nem válaszoltam semmit Bailey szavaira, csak a kanapéhoz sétáltam és leültem az egyik sarkába. Hosszas percekig csak ültem és bámultam ki a fejemből, fel kellett fognom a dolgokat, de nehezemre esett. Mondjuk én erősködtem, hogy mondja el, de végülis egyszer meg kellett tudnom.
-Ezt nem hiszem el.. -motyogtam magamban. Nehezemre esett elhinni, hogy közöm van ahhoz amitől a mai nap folyamán annyira tartottam. Egyszerűen ez hihetetlen.
-Van még valami amit tudnom kéne erről? -tettem fel szárazon a kérdést. Próbáltam normálisan lereagálni a dolgokat, és éretten kezelni.

- Mindig valami olyasmit szeretnék amink nincs. Nekem például egy bátyám van.. De már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Teljesen elszakadt a családtól. - Rántottam meg a vállamat, majd kedvesen elmosolyodtam ahogy odasétált mellém a mosogatóhoz.
- Lehet, hogy őrültségnek fog hangzani még ezek után is, de volt egy furcsa megérzésem veled kapcsolatban. Ami annyit jelent, hogy lehetséges.. - Nyeltem egyet, majd a szemeibe néztem. - Lehetséges, hogy vérfarkas gént hordozol magadban. Ami annyit jelent, hogy ha megölsz valakit bármiféle baleset során.. Akkor az "átok" kiváltódik. - Kicsit aggódóvá vált a tekintetem, hiszen mégis csak most kell feldolgoznia ezt az információt.

-Én meg egy nővért szerettem volna. Jobban kiegyeztem volna vele mint egy kishúggal. -vigyorodtam el és felálltam a székről és Bailey mellé sétáltam a mosogatóhoz. Nem kaptam választ a kérdésemre és ez nem hagyott nyugodni. Apa is mindig azt mondta, hogy túl kíváncsi vagyok, de az sosem árt.
-Bailey.. Kérlek válaszolj! Gyerek vagyok, de attól még ugyanúgy látom, hogy valamit te is titkolsz előlem. -néztem kérlelően a szemeibe. Ha van valami amit eltitkol előlem arról tudnom kell, nem akarom, hogy bármi váratlanul érjen ismét, de ha nem mondja el úgyis kiszedem belőle előbb vagy utóbb.
-Apa okkal nem mondott el valamit? Vagy mi az? -kérdezgettem tovább. Látszott rajta, hogy nehezére esik elmondani, de most vagy soha, tudnom kell.

- Ez még csak eszedbe se jusson. Mindig is szerettem volna egy kis testvért és most megkaptam. - Néztem hátra rá miközben nagyban a mosogatással kezdtem el bajlódni.
- Csak egy megérzés. - Nem tudtam, hogy most ezt is elmondjam-e neki.. Hogy lehetséges, hogy vérfarkas génnel van megáldva és vigyáznia kell arra, hogy ne váltsa ki az átkot. Főleg ne ilyen fiatalon. De ha elmondom neki akkor végig arra fog koncentrálni, hogy még balesetből se bántson senkit aminek következtében megölne valakit.
- Amúgy nyugodtan érezd magad itthon. És ha nem találsz valamit csak szólj nekem. Meg ha valami meleget akarsz enni akkor közösen összedobhatunk valamit. - Nem vagyok egy nagy szakács, de most legalább lesz rá okom, hogy megtanuljak az egyszerű ételeken kívül mást is elkészíteni. Na meg ez az egész tökéletesen megfelel egy figyelemelterelésnek.

-Remélem azért nem leszek a terhedre. Vagy ha mégis akkor csak egy szavadba kerül és elmegyek. -távolodtam el tőle egy halvány mosoly keretében. Isten ments, hogy a terhére legyek bárkinek is.
Következő kérdésére eléggé meglepődtem, hisz az előbb pont ezen agyaltam amire most ő rákérdezett.
-De, ami azt illeti volt valami amit apa nem akart nekem elmondani, és nem is tette, magával vitte a sírba. -nyeltem egyet. Igazából már annyi évig próbáltam kiszedni belőle, hogy a végén már nem is érdekelt, de most újra elkezdett furdalni a kíváncsiság. Hátha Bailey tud valamit, amit én nem. - Te ezt honnan tudod? -néztem rá kíváncsi tekintettel. Lehet, hogy ez is ilyen boszorkányos dolog lenne? Mert van egy olyan érzésem, hogy nem csak véletlenül hibázott rá ezzel a kérdéssel.

Olyan volt, mintha már régóta ismerném őt.. Egyszerűen el tudtam képzelni, hogy ezentúl vigyázok rá. Ez nem olyan, hogy kapok egy macskát és letesztelik a szüleink, hogy mennyire vagyunk felelősségteljesek. Ez már teljesen más, hiszen "élesben" megy. Most egy emberi életről van szó. Saját magamat és őt is el kell látnom, de azt hiszem ez menni fog. Hiszen már most nagyon a szívemhez nőtt.
Mikor átöleltem elfogott egy furcsa érzés vele kapcsolatban.. Mintha.. Nem az nem lehet.. Nem akarom olyan dolgokkal tömni a fejét amit nem tudok biztosra.. De azt hiszem van egy módja, hogy kiderítsem.
- Sajnálom, hogy nem kaptad meg azt a szeretetet amit érdemeltél volna. De most a tripláját fogod kapni. - Engedtem el őt boldogan vigyorogva rá. - Amúgy nem volt valami családi titkotok? Szóval nem titkold előled valamit az anyukád vagy az apád? - Kérdeztem miközben nekiálltam a mosogatásnak.

Meglepett amikor átölelt..Isten tudja mióta nem ölelt meg senki, még a szüleim sem.. Apától is inkább mindig atyai vállba boxolásokat kaptam, anya....igen ő volt az aki soha nem vett semmibe. Mindig a húgom volt neki az első, bár ez érthető, hisz ő volt a kicsi törékeny lány akit még a szellő is képes volt megbetegíteni. Néha még az is hiányzik ahogy semmibe vett, akkor legalább élt, ott volt, és láthattam.. Apa, ő viszont mindig is szeretett legalábbis a maga fura módján. Mindig is volt egy olyan érzésem, hogy titkol előlem valamit, és az élete árán sem akarta volna elmondani, ezért inkább nem is faggattam soha, ez a titok már vele együtt halt meg. Igazából csak az bánt, hogy nem lehettem ott a temetésükön, de ha elmentem volna akkor már rég gyerekotthonban lennék vagy nevelőszülőknél.
-Lehet, hogy csak pár órája ismerlek, de most többet foglalkoztál velem mint az anyám egész életemben. -vágtam egy apróbb grimaszt.

Mikor elmesélte, hogy mi is történt vele, hogyan is kötött itt ki már nem kellett szégyellnem a könnyeimet. Ilyen fiatalon már elboldogult két hónapig magától.. Sőt mi több nem bolondult meg attól, hogy végignézte ahogy a családját lemészárolják. Nem sok ember maradna épelméjű miután a szeme előtt halnak meg a szerettei. Én nem voltam ott apám halálakor mégis jó darabig nem tudtam mit kezdeni magammal.. És én még idősebb voltam. De azt hiszem ő sokkal erősebb személyiség érzelmileg, mint én.
- Részvétem a családod iránt. - Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen és szorosan átöleltem. - De mostantól a tagja lehetsz egy kicsit csonka családnak. Majd ha szeretnéd bemutatlak az unokatestvéremnek. Nem rég futottam össze vele a városban. - Mondtam neki kedvesen miközben a feje búbját simogattam.

Szavait hallva lesütöttem a szememet és a padlót kezdtem el bámulni. Ezek szerint neki sem lehetett egyszerű dolga.
-Sajnálom. -húztam félre a számat- Akkor egy cipőben járunk. -sóhajtottam- Két hónappal ezelőtt, mielőtt megszöktem megölték a szüleimet és a húgomat. Végignéztem az egészet, de nem tettem semmit.. Szinte az egész lakás vérben úszott, de annak az embernek az arcát sosem fogom elfelejteni..Én pedig azóta is eltűnt személynek vagyok nyilvánítva. Mondjuk azt hiszem senki nem gondolná, hogy itt kötöttem ki. Maximum azt hihetik, hogy elraboltak vagy már rég meghaltam. Igazából nem is tudom, hogy bírtam ki idáig, senki nem volt mellettem, csak én magam.. -meséltem el a lehető legrövidebben, nem akartam nagyon taglalni ezt a témát, így sem szívesen beszélek róla.

- Ebben a városban szerintem bőven lesz részed izgalomban. - Belegondolva engem is majdnem megölt egy vámpír az első napjaimban. Ezelőtt pedig egy démonnal sikerült összefutnom. Nem arról híres ez a hely, hogy az emberek belehalnak az unalomba.
- A családomtól úgymond megszöktem. Az anyámmal nem vagyok képes egy levegőt szívni. Az apám pedig pár éve hunyt el. - Nyeltem egyet és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Annyira utáltam, hogy ilyen gyenge vagyok. Minden percben el tudnám sírni magam valamiért. Össze kellene szednem már magam.. De úgy igazán.

-Igazából nem olyan rossz.. Az elmúlt két hónap csak abból állt, hogy próbáltam túlélni és kiállni a hosszú út megpróbáltatásait, most legalább történt valami érdekesebb is.. -vontam meg a vállamat és egy halványabb mosolyt erőltettem az arcomra.
Nem nagyon tudtam volna mit kérdezni, viszont hosszas gondolkodás után eszembe jutott valami, bár nem a témához kapcsolódott, de azért érdekelt.
-A te családod hol van? -kérdeztem rezzenéstelen arccal, láttam rajta, hogy eléggé furcsa arckifejezést vett fel a kérdésem után, lehet, hogy ezzel nála is fájó pontra tapintottam.

- A helyedben azt hiszem én sem gondoltam volna. Rossz lehet így hirtelenjében tudomást szerezni mindenről. - A szüleit elveszti és egy városba menekül ami tele van olyan lényekkel aminek a létezéséről sem tudott. Aztán még az első akivel találkozik egy hybrid. A helyében és sikítva hagytam volna el a várost. Bár lehet épp azon volt amikor belém futott.
- Igen el tudok törni dolgokat. - Kacagtam fel kérdésen. Nem azért, mert ki akartam nevetni.. Hanem csak mert aranyos volt. - Nem, nem tudom megmondani mire gondolsz. Nyugodtan kérdezhetsz amit akarsz. Tényleg. Mindenre válaszolok. Bármekkora bolondságnak is tartod. - Biztattam. Tényleg szerettem volna választ adni arra a sok kérdésre ami valószínűleg mostanra a fejében összegyűlt.

-Nem, sohasem gondoltam volna, hogy ezek a mesék akár igazak is lehetnek. Ezért is lepett meg annyira. -magyaráztam, majd a maradék kakaót is kiszürcsöltem a bögréből. A kezdeti meglepődöttségemtől eltekintve már egyre érdekesebbnek találtam a természetfeletti dolgot, bár lehet, hogy ez csak Bailey miatt volt.
-Hmm..-gondolkodtam el egy pillanatra- El tudsz valamit törni? -kérdeztem, majd egy halvány mosoly ült ki az arcomra.
-Vagy megtudod mondani, hogy mire gondolok? - Igazából rengetek ötletem lett volna arra, hogy mit csináljon, de nem akartam túlságosan terhelni a hülyeségeimmel.

- Igen igen. - Nevettem fel a szavain. - Hosszú kampós orral meg seprűvel, meg az ilyen bugyuta mesék. Biztos nem gondoltad volna, hogy ezeknek van egy kis valóságalapja is, nemde? - Valószínűleg ha én nem tudok arról, hogy mi vagyok én is így nőttem volna fel. Bár egy idő után jelentkezett volna nálam ez az egész és kellemetlen lett volna ha akkor egyedül vagyok. Fogalmam nem lett volna mihez kezdjek. De szerencsére ebben nevelkedtem és bármennyire is utasítottam el ezt az utóbbi időben mindvégig bennem volt.
- Igazából az utóbbi időben nem nagyon használtam az erőmet. Kicsit bonyolult, hogy miért.. De rájöttem hiába menekülök valami elől ami eleve bennem van. Ha már van, miért is ne használnám? Viszont mond mire gondoltál? Nem vagyok még annyira berozsdásodva. - Vigyorogtam rá jókedvűen. Furcsa, de ez a kisfiú meghozta a jó kedvemet. Boldoggá tett, hogy mosolyt sikerült csalnom az arcára. Hiszen annyi rossz dolgon mehetett keresztül két hónapon át.

Kérdése után a térdemre pillantottam. -Fáj.. -válaszoltam röviden és tömören. Így utólag csodálkozom, hogy hogy bírtam ki két hónapot.
Szavai kíváncsisággal töltöttek el és valamennyire vártam, hogy végre megmutassa amit akart. Szemmel követtem amit csinált, ahogy kezeit a sebem fölé helyezte és a heg lassan eltűnt és már nem éreztem semmiféle fájdalmat. Lassan összeraktam a fejemben a képet, hogy ő egy boszorkány.
-Mindig úgy képzeltem el a boszorkányokat, hogy bibircsókos öreg nők, de te nagyon rendes vagy, és még öreg se vagy. -nevettem fel, mert így utólag elég idiótán hangzott amit mondtam, de már mindegy.
-Sokkal jobb. -mozgattam meg a lábamat és egy halványabb mosolyra húzódott a szám.
-Mit tudsz még? -kérdeztem már-már csillogó szemekkel. Egy már biztos, hogy rendesen felkeltette ezzel a kíváncsiságomat.

- Tényleg, hogy van a térded? - Pillantottam le rá. Még mindig sebes volt. Eszembe jutott, hogy egyszer még apa megmutatott egyfajta gyógyító varázsigét. Amikor megtaláltam egy sebesült kóbor cicát és segítettem rajta. Annyira boldog lettem attól, hogy megmentettem őt a halál küszöbéről és kikönyörögtem, hogy megtarthassam. Bár nem kellett túl sokat győzködni hiszen nem igen tudott nemet mondani nekem. Úgymond hála nekem hosszú boldog élete lehetett.
- Na most figyelj. Ígérem nem kell félned tőlem. Maximum ha a palacsintán kívül valami mással próbálkozom. Mert az egyenlő egy katasztrófával. - Nevettem fel röviden. - Most olyasmit fogok csinálni ami lehet, hogy furcsa lesz számodra és sok is így egész napra de remélem nem fog megrémiszteni meg semmi ilyesmi. - Egyszerű mozdulattal helyeztem térdeire mindkét kezem, majd emlékezeteimből felidézve kezdtem bele a varázsigébe.
Körülbelül egy perc elteltével mikor elvettem onnan a kezeimet a sebek már el is tűntek. - Na jobb? - Kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.

Miközben ő nekiállt csinálni a kakaómat közben folyamatosan az asztalt bámultam, és gondolkodtam mindenféle hülyeségeken. Arra eszméltem fel, hogy lerakta a kakaót elém.
-Köszönöm. -néztem fel rá, majd a figyelmem visszakalandozott a kakaómhoz amit lassacskán iszogatni kezdtem. Kimondhatatlanul jól esett a normális étel és a kakaót régen is szerettem, de most különösen jólesett..
-Nem bántott, bár eléggé úgy nézett rám mintha meg akarna enni. Mondjuk azt mondta is, hogy a térdem miatt volt.. -magyaráztam, majd megvontam a vállamat.
-Démonok és boszorkányok.. -ízlelgettem ezeket a szavakat, de már cseppet sem lepett meg a mai nap után.
-Azt hiszem már nem tudnék elrohanni semmitől. Felkészültem, legalábbis többé kevésbé. -mosolyodtam el keserűen és vártam, hogy mit akar mutatni.

- Akkor máris csinálom. - Mosolyogva nekiálltam megcsinálni a kakaóját közben pedig próbáltam kitalálni, hogy hogyan mondjam el neki ezt az egészet. Nem lehet könnyű belecsöppenni egy ilyen világban. Tulajdonképpen én ebben nőttem fel hiszen az erőmmel együtt jött az is, hogy elmondták nekem. Igazából valamennyire már természetes nekem ez az egész.
- Egy hybrid. - Raktam le elé a kakaót. - De ugye nem bántott? - Kérdeztem kicsit aggódva végig simítva az arcán. Remélni mertem, hogy nem bánja egyszerűen csak aggódom érte. Nem érdemli meg egyetlen ilyen fiatal gyerek sem, hogy így éljen.
- De ezen kívül vannak külön vámpírok meg vérfarkasok, de azt hiszem erre rájöttél. Vannak démonok, boszorkányok.. - Nyeltem egyet. Féltem, ha megtudja sikítva rohan ki. - Viszont nem kell félned. Nem lesz bajod amíg megfogadod a tanácsomat... És, ha megígéred, hogy nem rohansz el mutatok valamit. - Kacsintottam rá.

Láttam, hogy már elkészült a palacsintával, majd leültem az asztalhoz és egy halványabb mosolyszerűség jelent meg az arcomon, ami most tőlem elég nagy szó volt, hisz hónapok óta nem mosolyogtam..
-Hmmm...-gondolkodtam el egy pillanatra- Kakaót. - döntöttem emellett.. Igazból mindegy lett volna, hogy mit eszek vagy iszok csak legyen valami végre a gyomromban.
-Találkoztam egy lánnyal aki valami olyasmit mondott, hogy félig vámpír és másrészről pedig vérfarkas. Én ezt az egészet nem értem... Lehetséges ez egyáltalán? -néztem rá érdeklődő tekintettel. Azt hiszem sosem volt még ennyire tudásszomjam mint most.
-Nyugi nem fog kárba menni. -mosolyodtam el ismét és jóízűen falatozni kezdtem a palacsintát.

Amíg ő elment fürdeni én nekiálltam a konyhába ügyetlenkedni. Egy ideig, csak leblokkolva álltam egy helyben hiszen eszembe jutott, hogy legutoljára Dean csinált nekem palacsintát. Azok a napok voltak a mennyország. Természetesen maga a pokol volt előtte minden. De akkor valahogy minden értelmet nyert és most elvesztettem. De túl kell tennem magam rajta, mert ő is pontosan ezt fogja tenni. Megtöröltem bekönnyezett szemeimet, majd nekiálltam palacsintát csinálni.
Két hónapja nem lehet része normális kajában és most én is csak palacsintával tudok szolgálni, de legközelebb majd elviszem valahova enni.

Mire visszaért éppen az utolsó palacsintával végeztem. Azt hiszem rekord idő alatt elkészültem vele vagy ő volt az aki sokáig fürdött.
- Foglalj helyet. Mit kérsz a palacsintához? - Kérdeztem kedvesen mosolyogva.
- Pontosan mit tudsz erről a városról? Mert az igaz, hogy elég sok furcsaság van errefelé jobb, hogy ha odafigyelsz. De kérdezz csak. Bármire szívesen válaszolok. Már ha tudok. Mert én sem tudhatok mindent. - Egy palacsintát ráraktam a neki szánt tányérra, majd odatoltam elé. - De közben egyél, rád fér. - Simítottam meg gyengéden a vállát.

(Utcák)

Egész úton nem szóltunk egymáshoz, de szerintem nem is lett volna nagyon miről beszélnünk.. Mikor jöttünk fel a lifttel akkor is csak azon járt az eszem amit az a másik lány mondott..
Amikor beértünk az ajtón egyből a kanapé felé vettem az irányt, hogy leülhessek. Jó érzés töltött el, hogy újra egy lakásban lehetek..Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés lesz a négy fal között. Tudom illetlenség, hogy nem vettem le apám kalapját a fejemről, de nem szívesen válok meg tőle, csak lefekvésnél.
-Rendben, és még egyszer köszönöm. -biccentettem egyet és elindultam a fürdő felé. Azt hiszem most csak egy forró zuhanyra lenne szükségem.

Percekig zuhanyozhattam, de elképesztően jól esett. Hiányzott..
Kipattantam a kádból, megtörölköztem, majd felkaptam magamra a ruháimat a kalapomat a fejemre kaptam és kimentem Bailey-hez.
-Bailey...-sóhajtottam- Lenne egy kérdésem, de kérlek ne nézz hülyének.. -sétáltam oda elé és komolyan néztem rá.
-Tényleg igaz amit a városról beszélnek? Tudnom kéne valamiről? -kérdeztem felvont szemöldökkel. Kíváncsi voltam, és most itt az alkalom, hogy többet megtudjak.

(Utcák)

Szótlanul jutottunk el idáig én nem akartam kérdezni, mert féltem valami olyan kérdést teszek fel amivel a lelkébe gázolok vagy valami ilyesmi.
Amint kiszálltunk a liftből a kulcsomat előkotorva nyitottam ki a lakásom ajtaján, majd betereltem rajta és becsuktam magunk mögött.
- Ha le akarsz fürdeni még mielőtt ennél a fürdő arra van. - Mutattam a szobám irányába. - Aztán ha szeretnéd elmehetünk venni neked pár új ruhát. - Ajánlottam fel kedvesen.

A tévét egy szappanoperánál állítottam meg és rájöttem, hogy nagy szerencsétlenség vagyok. Itt sajnáltatom magamat ahelyett, hogy felemelt fejjel mennék tovább. Ha ennyit értem akkor ennyit értem. Nem érdekel. Ezek a műsorok is egyre undorítóbbak.
Összeszedtem magamat és felálltam a kanapéról, majd megigazítottam a hajamat és egy kis halvány sminket tettem az arcomra, majd felkaptam a táskámat és elindultam.. Valamerre. Még magam sem tudom, hogy hova tartok, de amikor odaérek kiderül.

(Grill)