Nem is kellett sokat várnom és már ő is az ágyban kötött ki, magunkra húzva a takarót.
Gyengéden magamhoz húztam és benyúlva a takaró alá a csípőjére tettem a kezemet.
-Jó éjt! -nyomtam még egy hosszabb csókot ajkaira és lehunyva a szemeimet vártam, hogy magával ragadjon az álom, ami perceken belül be is következett..

Kedvesen végigsimítottam az arcán mielőtt kiszállt volna és bement volna a szobába. Nem sokáig szórakoztam idebent én sem magam köré csavartam egy törölközőt, majd ki is mentem a szobán keresztül a nappaliba, hogy valamit magamra kaphassak. Ez alatt most egy hosszabb pólót és egy bugyit értettem.
Mikor visszaértem már az ágyban várt én pedig lelkesen bemásztam mellé és hozzábújtam, majd magunkra húztam a takarót.

-Én is úgy gondoltam. Eléggé kikészített a mai nap. -mondtam miközben kikászálódtam a kádból és a derekam köré csavartam egy törölközőt.
-Felkapok magamra valamit és az ágyban várlak. -kacsintottam rá és a szoba felé vettem az irányt, hogy a táskámból előkotorva magamra vehessek egy tiszta alsónadrágot.
Majd amint Bailey is beért a szobába az ágyba vetettem magamat várva, hogy ő is csatlakozzon.

- Te sem panaszkodhatsz. - Vigyorodtam el, továbbra is hozzásimulva testéhez.
- Hát maximum holnap reggel kezdhetnénk valami ilyesmivel.. - mondtam apró csókokat leheltem az ajkaira - a napot, de most túlságosan fáradt vagyok bármihez is. Hosszú nap volt a mai. Mi lenne ha csak lefeküdnénk és összebújva pihennénk egy picit? - Fontam össze karjaimat a nyaka körül.

-Elképesztő vagy. -nevettem fel elszakadva ajkaitól és elzártam a csapot.
-Nincs kedved ezt a szobában folytatni mielőtt teljesen szétáznánk? -vigyorogtam és egy gyors csókot nyomtam ajkaira. Szükségem volt rá, hogy érezzem a közelségét, már nagyon régóta nem voltam így senkivel. Legalábbis az érzés nem volt meg.

Előjött ez az önimádás. De ez most valahogy nagyon nem tudok érdekelni. Természetes önbizalomnak is lehet nevezni, de számomra ez olyan mindegy. Vele akarok lenni. Hacsak egy napig tart ez az egész.. Már büszkén kijelenthetem, hogy kiélveztem.
- Hát még szép, hogy nem. - Kicsit belenevettem a csókba amikor a fenekembe markolt, és ez pont így volt jó.

-Ez érthető. -nevettem fel, de szándékosan fogalmaztam így, pedig nem voltam az az önimádó típus. Hamar mellettem kötött ki a kádban testével hozzám simulva egy csókkal illetett miközben a hajamba túrt. Ami nem is volt ellenemre. Imádtam vele lenni.
-Ilyenkor meg persze nem vagy fáradt. -markoltam vigyorogva a fenekébe és ismét ajkaira tapadtam.

- Nélküled nem ment volna. - Futott egy gyors vigyor az arcomra, majd odasietve hozzá testemmel az övéhez simultam, majd gyengéden megcsókoltam miközben a hajába túrtam.
Azért jobban belegondolva majdnem sikerült meglepnem, de azt hiszem ezen még egy picit dolgoznom kell. Valamivel csak ki tudom játszani a dolgot. De hát előbb-utóbb úgy is rájövök, de ráérek ezzel még később foglalkozni.

Már éppen elakartam zárni a zuhanyt amikor lépteket hallottam. Sejtettem, hogy Bailey az. Végül is ki más lehetne?
-Nem tudtál aludni? -kérdeztem megfordulva egy vigyorral az arcomon. Gondolom megakart lepni, de azért engem nem olyan könnyű, mivel még azt is hallom amikor a velünk szomszédos szobában beszélgetnek. Néha még azt is meghallom amit nem kéne.

Sóhajtottam egyet ahogy kimászott az ágyból, majd a fürdő felé vette az irányt. Nem akartam nélküle aludni meg amúgy sem tudtam volna elaludni amíg nincs mellettem.
Jó párszor átgondoltam a dolgot, majd az összes bátorságomat összeszedve levettem magamról a fehérneműmet, majd nagy levegőt véve benyitottam a fürdőszobába.
Lassan lépkedtem és a lehető leghalkabban, hogyha van valami esélyem akkor ne hallja meg, hogy jövök. Legalábbis reméltem, hogy ami zajt 'csapok' azt elnyomja a zuhany.

Amikor behúzott magához az ágyba felnevettem, majd gyengéden viszonoztam csókját.
-Akkor még egy kicsit várnod kell, mert muszáj vennem egy zuhanyt. -kászálódtam ki az ágyból.
-De te addig aludj csak nyugodtan. Perceken belül én is itt leszek.-takartam be és egy csókot nyomtam a homlokára, majd rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb végezhessek és visszajöhessek Bailey-hez.

A fürdőbe érve megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól és megengedve a vizet beálltam a zuhany alá. Muszáj volt megszabadulnom a vértől ami a mai nap folyamán tapadt le a kezemen és a testemen.

Jó érzéssel töltött el, hogy a karjaiban vitt be a hálószobába miközben ajkaink egy csók közepette forrtak össze. Kezeimet nyaka köré fontam, majd hallottam ahogy berúgta az előttünk lévő ajtót. Fel is kacagtam miatta, majd mikor beértünk a szobába elszakadt ajkaimtól és ekkor én is körülnéztem a szobában.
- Tényleg az. - Mondtam egy vigyorral az arcomon, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára. Lefektetett az ágyra és igazán most kezdtem érezni, hogy mennyire hosszú is volt ez a nap.
- De csak veled. - Vigyorogtam rá, majd behúztam magam mellé az ágyba és gyorsan megcsókoltam. Most másra nekem nem igazán lenne már erőm, de megnyugtatóan hatott rám a csókja.

Nem is akartam többet kérdezősködni az apjáról mert láttam, hogy nehezére esik beszélni róla és eszem ágában sem volt jobban megkavarni a dolgokat.
-Akkor menjünk!-kaptam karjaimba miközben még mindig nem engedtem el ajkait. A szobaajtót szinte berúgtam magunk előtt mivel mindkét kezem jelenleg egy jobb dologgal volt elfoglalva mintsem ajtónyitogatással.
-Egész otthonos. -jegyeztem meg elszakadva az ajkaitól és az ágyra fektettem.
-Szeretnél már pihenni? -kérdeztem tekintetét fürkészve mivel hosszú napot zárhatott maga mögött és látszott rajta, hogy szüksége lenne egy kiadós alvásra.

- Köszönöm. - Mondtam szipogva majd letöröltem az arcomról a könnycseppeket. Édes volt ahogy így törődött velem. Nem akartam itt rinyálni neki, mert félek azzal csak elijeszteném magam mellöl. Azt pedig semmiképpen sem akartam.
- Benne vagyok. - Erőltettem egy mosolyt az arcomra. - És köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. - Néztem fel rá, majd lágyan ajkaira tapadtam.

-Részvétem. -simítottam végig az arcán. Amint láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe úgy éreztem, hogy muszáj valamivel jobb kedvet csinálnom neki. Amikor hozzám bújt és fejét a nyakamhoz fúrta simogatni kezdtem a feje búbját ezzel is megpróbálva nyugtatni őt.
-Mit szólnál hogyha megnéznénk a szobát? -kérdeztem lelkesen, hátha ettől jobb kedvre derül.

- Igen az. - Éreztem ahogy a második szónál elcsuklik a hangom és könnyek szöknek a szemeibe. Nem hiszem el, hogy még mindig ezt csinálom. Egyszerűen nem tudok erős maradni ha róla van szó. Túlságosan sokat jelentett a számomra és teljesen hirtelen jött, ahogy kilépett az életemből.
A csókja picit felvidított, de még így is nehezemre esett lenyelnem a könnyeimet. Nem bírtam megszólalni, csak némán a nyakához fúrtam a fejemet. Szükségem volt a közelségére.. Nem mintha eddig nem, de most egy picit jobban.

-Akkor mégsem őrültem meg. -jelentettem ki megkönnyebbülten, majd kissé elcsodálkoztam a következő mondatán- Ezek szerint apád halott? -kérdeztem rá óvatosan, mivel általában ez érzékenyen szokott érinteni mindenkit.
-Örülök, hogy nem haragszol. -nyomtam egy lágy csókot ajkaira, majd elszakadva tőle néztem ismét a szemeibe. Annak ellenére, hogy ő megbocsájtott nekem, én valahogy nem tudtam saját magamnak.

- Szóval te is hallottál valakit? - Kérdeztem zavartan. - Én ha jól emlékszem hallottam az apámat. De azt hittem, hogy az azért történt, mert már túl sok vért vesztettem és képzelődtem. De akkor ezek szerint nem. - Kezdtem picit összezavarodni. Ha most apám tényleg ott volt.. Akkor valahogy fel kell vegyem vele a kapcsolatot. És eddig miért nem jelentkezett? Annyi kérdésem lenne. Ezekre viszont csak tőle kaphatok választ.
- Nem kell bocsánatot kérned. A lényeg, hogy nem így történt. - Mosolyodtam el kedvesen és végig simítottam az arc bőrén. Valahogy nem tudtam rá haragudni a ma történtek miatt. Egyszerűen nem ment.

-Lehet, hogy ez őrültségnek fog hangzani, sőt biztos is...-nyeltem egyet- ...de nem önszántamból vittelek be a kórházba, egy férfi mondta, hogy vigyelek be. Bár nem láttam őt, csak arra emlékszem, hogy előtte egy ütést éreztem az arcomban. -magyaráztam egy kissé hadarva. Most valószínűleg teljesen elmeháborodottnak fog nézni. Nem fogok neki hazudni azzal kapcsolatban, hogy miért vittem be a kórházba, csak azt bántam, hogy magamtól nem tettem meg.
-Én hagytalak volna meghalni és...és ezt sajnálom. Teljesen kikapcsoltam akkor. -jelentettem ki hidegen és lehet, hogy ez érzéktelennek tűnt, de muszáj volt elmondanom neki.

Csak némán hallgattam végig ahogy elmeséli, hogy mi is történt. Nem akartam közbe szólni sem hisztizni, hogy hogy tehetett ilyet. Egyszerűen csak megértő akartam lenni vele. Mert ha leordítanám a fejét se sokat érnék el vele. Hiszen valószínűleg megint ki kellene töltenie a dühét és egy ártatlan élet ismét odaveszne. De eszem ágában sincs semmi ilyesmi.
- Nem kell gyűlölnöd magad. Például nézd a jó oldalát. Visszajöttél hozzám. Meg már az is egy plusz pont, hogy elvittél a kórházba. Meg is ölhettél volna, de nem tetted. Ne marcangold magad, kérlek. - Adtam egy gyors puszit ajkaira, majd fejemet a mellkasára hajtva bújtam oda hozzá.

-A mai nap első fele miatt már amúgy sem volt jókedvem és lekellet valakin vezetnem, és ebben a legszörnyűbb az volt, hogy élveztem is. -fintorodtam el saját magamtól. Az egész életem katasztrófák sorozatából áll mióta ez lett belőlem...
-Bűntudatom van. Miattad és amiatt a lány miatt is. Régen is utáltam a vámpírokat, de most, hogy én is az vagyok félig most még jobban rühellem őket, de főleg magamat. -dörzsöltem meg a homlokomat zavarodottságomban.

Egy ideig lefagytam mert nem igazán tudtam, hogy mit mondjak hogyan reagáljam le ezt az egészet. De megpróbáltam tőlem a lehető legjobban.
- Hogyan történt? Meséld el kérlek. - Kérlelően néztem a szemeibe. Egyáltalán nem hibáztattam a dologért. Végül is ez a természete nem mellesleg új is a dologban szóval örülnöm kell, hogy engem nem ölt meg. De én bízom benne és épp ezért fogok neki segíteni mindenben.

Amikor eljutott a tudatáig az utolsó mondatom eltolt magától és ijedt arckifejezéssel nézett rám.
-Megöltem egy nőt..-mondtam ki rezzenéstelen arccal. Nem lett volna értelme kerülgetni a választ vagy kifogásokkal érvelni, hogy mit miért tettem, jobb volt így konkrétan kimondani. A reakciója meg úgyis másodperceken belül kiderül.

Szenvedélyesen csókoltam, majd mikor eljutott az agyamig az utolsó mondata eltoltam magamtól és ijedten néztem rá.
- Miért mégis mi történt ma? - Kérdeztem, de nem bújtam ki öleléséből. Azt hiszem ha már megoszt velem dolgokat nem reagálhatok úgy, mint egy hisztis ribanc. Semmi értelme nem lenne. Mindent meglehet beszélni.. Legalábbis azt hiszem.

-Hát még én. -vigyorogtam önfeledtem. Amikor felajánlotta, hogy ihatok belőle amikor csak akarok egy kissé elbizonytalanodtam. Hogy miért? Mivel ma megöltem valakit és még azt sem tudom, hogy jó ötlet lenne-e ezt elmondani neki. A végén még páros lábbal rúgna ki, de azt hiszem egy próbát megér.
-Hát ha tudnád, hogy ma mit tettem nem ezt gondolnád. -sóhajtottam és szinte egyből betapasztotta az ajkaival az enyémeket..