Egy mosoly kíséretében lefordultam mellé az ágyra. - Meggondoltam magam. - Mondtam egy sóhaj közepette és alig bírtam valami komoly ábrázatot faragni a dologhoz. Mert egyáltalán nem gondoltam meg magam. Csak kíváncsi voltam hogyan reagál erre. Vele kapcsolatban kíváncsi voltam mindenre. De tényleg mindenre.

Ajkaimtól eltávolodva haladt egyre lejjebb míg meg nem szabadított az alsónadrágomtól ami már így is kezdett zavaró tényezővé válni. Lassan haladt felfelé, majd egy gyors csókot nyomott a számra, úgy simulva hozzám a testével. Láttam rajta, hogy direkt próbálja húzni az agyamat ami sikerült is neki, de próbáltam ezt nem annyira kimutatni.

Mikor fordított a helyzetünkön átadta nekem az irányítást. Azt hiszem ez egy picit ki fogom élvezni. Ajkaitól elválva csókoltam végig a nyakán, majd a mellkasán és lejjebb haladva elértem a hasához, majd amilyen lassan csak tudtam lehúztam róla az alsónadrágját és lassított tempóban haladtam felfelé.
Mikor felértem egy gyors csókot nyomtam ajkaira, majd testemmel teljesen az övéhez simultam, hogy picit húzzam az agyát. Most én.

Láttam rajta és éreztem is, hogy éppen annyira vágyik már rám mint én rá. Szorosan hozzábújtam, hogy ő is érezhesse, hogy már alig bírok magammal. Bár az alsónadrág még rajtam volt, de azt rá akartam hagyni, hogy ő fosszon meg tőle, már ha egyáltalán akar, mondjuk efelől nincs is kétségem.
Fordítottam a helyzetünkön így teljesen ki lettem szolgáltatva neki. Általában szerettem én irányítani, de most teljesen ráutaltam magamat.

Nem tudom, hogy kínozni akart ezzel bár végül is annak tekinthető. Őrületesen vágytam minden egyes porcikájára. Amikor végül újból ajkaira tapadhattam, megpróbáltam kifejezni, hogy mennyire is kívánom már.
Soha nem voltam még ilyen. Nem vágytam még így senkire. Ez az első ilyen alkalom.

Kezeimmel bejártam az egész testét miközben még mindig lágy csókokkal borítottam be. Percek múltán találtam csak vissza az ajkaihoz, hogy egy szenvedélyes csókkal illessem és óvatosan az ajkába haraphassak ezzel is fokozva az egyre jobban kibontakozó vágyat ami már lassan teljesen elvette az eszemet.

- Ezt te hoztad ki belőlem. - Vigyorodtam el, majd újból ajkai után kaptam, hogy szenvedélyesen csókolhassam azokat.
Az utolsó ruhadarabjaim szakadását hallottam amire csak belekuncogtam a csókba. Sóhajok szűrődtek ki ajkaimon keresztül miközben behintette csókokkal a testemet. Lehunyt szemekkel élveztem amit velem tesz. Teljesen rábíztam magam.

-Kis vadmacska. -jegyeztem meg egy kaján vigyorral az arcomon amikor karmolászni kezdte a hátamat. Mondjuk egyáltalán nem volt ellenemre, élveztem.
Ahogy lábait keresztezte körülöttem végigsimítottam combján, miközben még mindig ajkait faltam. Egy határozott mozdulattal téptem le róla a maradék ruharabokat is, hogy már ez se legyen zavaró tényező, majd apró csókokkal hintettem be az egész testét.

Szorosan kapaszkodtam belé amikor leemelt az asztalról, mintha meglenne rá az esély, hogy leejthet. Lefektetett az ágyra, majd rögtön felém is mászott, és éreztem ahogy egyre vadabb lesz. Természetesen egy bizonyos pontig partnere leszek ebben, de mindennek megvan a maga határa. Most kicsit durvábban karmolásztam a hátát és párszor belesóhajtottam a csókba, közben a lábaimat kereszteztem a derekán.

Élveztem minden egyes pillanatát, hogy vele lehetek, már csak azért is mert megtudott nekem bocsájtani, ami nem kis dolog.
Csípőjénél fogva kaptam le az asztalról, egyenesen a szoba felé véve vele az irányt ahol nem éppen óvatosan, de az ágyra fektettem és fölé mászva csókoltam tovább egyre vadabbul. Nem akartam durva lenni, de túlságosan is hatalmába kerített a rosszabbik énem.

Egyre jobban vágytam rá és ezt a csókommal fejeztem ki leginkább. Egyre szenvedélyesebben vadabbul faltam ajkait. Vágytam rá. És észrevételeim szerint ő is pont ugyanígy érzett. De nem tudhattam, hogy pár éjszakás kalandot lát bennem vagy valami mást is. De megígértem magamnak, hogy nem élem magam bele semmibe és ez így is marad. Ennek semmi értelme nem lenne.
Ahogy végighúzta kezét a testemen a bőröm szinte lángra kapott. Elképesztően jó volt vele minden. Vele nem vagyok apuci megtört kislánya. Az vagyok aki mindig is lenni akartam. Egy lány aki nem fél követni az érzéseit. Ezt akartam elérni már egy ideje.

Abban a pillanatban amikor lábait körém fonta és a hajamat túrta, megint hatalmába kerített az az érzés ami tegnap is a kórházban. Megfogalmazni ugyan nem tudnám ezt az érzést, de valami elképesztő volt, minden porcikám epekedett érte.
Egyik kezemet a felsője alá csúsztattam, hogy úgy haladva egyre följebb szabadíthassam meg tőle.
Most éreztem csak igazán azt, hogy élek. A puszta látványa is képes volt ezt kihozni belőlem. Pedig nem is olyan régóta ismerem. Jobban mondva tegnap óta.

Halkan felkacagtam, majd a csók közepette az arcát kezdtem simogatni és bele-bele mosolyodtam. Mindenem belebizsergett egyetlen pici csókjába is.
Nem sokáig maradtunk a széken az asztalra ültetett és úgy csókolt tovább. A lábaimat köré fontam, és közben haját túrtam.
Nem tudom miért, de ahogy vele vagyok teljesen felemészt. Elfeledkezem az időről és minden másról is. Egyszerűen boldoggá tesz. Vagy nem tudom. De jelenleg csak így tudom megfogalmazni. Boldoggá tesz.

-Ez a plusz még szerintem kijár a reggeli után. -szakadtam el egy pillanatra ajkaitól, majd másodperceken belül ismét visszataláltam hozzájuk.
Nem akartam a továbbiakban a széken ülve folytatni a dolgokat, mivel már így is kezdett kényelmetlenné válni, ezért inkább a konyhaasztalra ültettem, hogy ott csókolhassam tovább. Nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, de egy biztos, hogy elképesztő érzés volt vele lenni. Mintha a gondjaim is egycsapásra elszállnának amikor ő itt van.

- Ahj, te bolond. - Gyengéden megütöttem a mellkasát kacagva. Csókjai egyfajta bizsergéssel töltöttek el és érintése is. Nem értettem az érzéseimet. Valószínűleg utálnom kellett volna a tegnapi miatt nem lefeküdni vele meg egyebek. De most azt teszem amit helyesnek érzek. Lehet, hogy ez miatt fogok elbukni, de legalább kiélveztem a boldogságomat.
- Hanem? - Vontam fel a szemöldökömet, majd már meg is éreztem édes és puha ajkait a sajátjaimon, és óriási szenvedéllyel kezdtem őket falni miközben olyan közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam.

-Csak sejtem.. -mosolyogtam és kissé meglepett amikor az ölembe mászott és a karját a nyakam köré fonta.
-Én meg nem tenném meg. -kacsintottam rá- Bár....-húztam el a szót viccelődve. Majd amikor megcsókolt gyengéden, de ugyanakkor kellő szenvedéllyel viszonoztam neki.
-Nekem most nem ez kell..-toltam el a csuklóját- De ez már annál inkább. -nyomtam egy hosszú és lágy csókot ajkaira miközben gyönyörű hajába túrtam.

- Nem tudhatod. - Mosolyodtam el, majd felálltam a helyemről és inkább átmásztam az ölébe, hogy közelebb lehessek hozzá és a karomat összekulcsoltam a nyakán. Szerettem a közelében lenni és örültem, hogy nem ment el, mint ahogy reggel ijedtségemben gondoltam.
- Na azt azért nem engedem. - Nevettem fel vele együtt majd lágyan megcsókoltam. - Bízom benned. Ha kell vedd el. - Tartottam a szájához a csuklómat.

-Ugyan már... Biztos jártasabb vagy a konyhában mint én. Nálam még az is csoda ha megtudok törni egy tojást. -nevettem és ez valójában így is volt, bár most kivételesen sikerült. Amikor megfogta a kezemet és végig simított az arcomon egy rosszalló sóhaj hagyta el a számat. Nem támogattam túlságosan az ötletet.
-Maximum én harapom le a tiédet. -nevettem fel, majd egy vigyorféleségbe fojtottam a nevetésemet.

- Hát azt hiszem ez még mindig jobbra sikeredett, mint amit én csináltam volna. - Jólesően felsóhajtottam. - Tele vagyok. Köszönöm. - Megfogtam a kezét és megsimogattam.
- Figyelj én nem félek tőled. Én tényleg szívesen ajánlottam fel a véremet, mert megbízom benned. Tudom, hogy már nem akarsz bántani. Szóval ha kell.. Csak szólj nyugodtan nem harapom le a fejed. - Néztem mélyen a szemébe, hogy tudja én ezt tényleg komolyan gondolom. A tegnapi vérveszteségemhez képest ez már semminek számítana.

Szemmel követtem ahogy a szájába vette az első falatot és amikor kijelentette, hogy ízlik is neki egy elégedett vigyor ült ki az arcomra.
-Pedig nem vagyok ilyen téren annyira jártas. Évekkel ezelőtt csináltam utoljára.- vallottam be és kezemmel megtámaszkodva az asztalon figyeltem őt.
-Nem...Nem vagyok éhes..-vágtam rá egyből bárminemű jelét nem mutatva ennek az ellenkezőjéről.
-Majd ha az leszek akkor inkább keresek valaki mást. Ezt neked is megmondtam tegnap..-jelentettem ki határozottan.

- Biztos vagyok benne. - Elvigyorodtam, majd leültem az asztalhoz és a kezembe vettem az első palacsintát amit jóízűen enni kezdtem.
- Ez nagyon finom. - Szólaltam meg, majd máris a következő falatot vettem a számba. Talán még nekem sem sikerült volna ennyire jól.
- És te nem vagy éhes? - Utaltam ezzel a véremre, mert tegnap amikor felajánlottam komolyan gondoltam és nem változott meg a véleményem.

Nem is kellett sokat várnom, hogy megjelenjen Bailey.
-Az már más kérdés, hogy az íze is finom-e. -nevettem és leültem az asztalhoz várva, hogy nekikezdjen a reggelinek. Kíváncsi voltam a véleményére.
-Reggelizni úgyis muszáj lett volna. Meg amúgy is megérdemled. -vigyorodtam el. Lehet, hogy még volt bennem egy kis bűntudat és azért is próbáltam a kedvében járni, de azt hiszem ez most nem is lényeges.

Nem tudom hány órát aludhattam, de abban már biztos voltam, hogy reggel van, mert az ablakon beszűrődött a halvány napsugár. Nyújtózkodni kezdtem, majd keresgélni kezdtem a kezeimmel Deant. Amikor sehol nem találtam megdörzsöltem a szemeimet, majd körbenéztem sehol senki. Gondolhattam volna, hogy nem marad itt. Sóhajtottam egyet, majd kivonszoltam magam az ágyból a konyha felé követve az éhes gyomromat.
Legnagyobb meglepetésemre ott állt Dean a konyhában és pár palacsinta volt az asztalon. Mélyet szippantottam a levegőbe, majd odasétáltam mellé és egy puszit nyomtam az arcára. - Finom illata van. De igazán nem kellett volna. - Sóhajtottam.

Amint reggel kinyitottam a szememet láttam, hogy még Bailey mélyen alszik. Halkan kikászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, hogy meglephessem valamilyen reggelivel....már ami tőlem kitelik.
Elgondolkodtam, hogy mi az ami még nem haladja meg a konyhai tudásomat és a palacsinta mellett kötöttem ki. Azt hiszem azt még én is megtudom csinálni.
Hosszas keresgélés után kipakoltam a hűtőből az alapanyagokat és amint kikevertem a tésztát rögtön el is kezdtem megsütni, hogy kész legyek még mielőtt felkelne.
Lassan be is fejeztem és már csak valami pudingféleség csinálása volt hátra, amit hamar össze is dobtam és megkenve vele a palacsintákat az asztalra raktam. Remélem azért ehető lesz.

Magához húzott ami kellemes bizsergéssel töltött el, majd a csípőmre helyezte a kezét. Nem is lehetne jobb ez az este.
- Jó éjt. - Viszonoztam édes csókját, majd szorosan hozzábújva behunytam a szememet és nem kellett sokáig várnom míg elragad magával az álomvilág.