Ajánlatára elvigyorodtam, hiszen egész jó ötletnek tűnt. Őszintén szólva kezdek érezni iránta valamit ami egyre csak fokozódik bennem és nem tudnám csak így itt hagyni.
-Benne vagyok, de abban biztos lehetsz, hogy nem én foglak elhagyni. -néztem rá már komolyabb tekintettel, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.
-Akkor ezt meg is beszéltük. -szakadtam el tőle, úgy nézve a szemeibe.

Szavai jó érzéssel öntötték el lelkemet, hiszen nem igazán tudtam volna elképzelni úgy az életemet, hogy ezek után csak úgy kilép az életemből, mintha semmi nem történt volna.
Mosolyogva mélyedtem szemeibe, majd bele is kezdtem abba ami már a fejemben egy ideje megfogalmazódott. - Mi lenne, ha csak egy kis időre is.. De megpróbálnánk, hogy hogy bírjuk egymás mellett, mint egy pár? És ha egyikünk nem szeretné folytatni az megmondja és a másik pedig tudomásul veszi bármennyire is esik számára ez rosszul. - Azt hiszem ez a lehetőség inkább rám lenne igaz. De jobbnak láttam, ha ezt így hozzáteszem.

Szavaira és kijelentésére csak elvigyorodtam. Azt nem mondanám, hogy nem akartam tőle semmi komolyat, csak nem tudom meddig bírná mellettem.
-Azt nem mondanám, hogy nem akarok tőled semmi komolyat. Csak nem tudom, hogy te meddig bírnád ki velem. -néztem szemeimbe és egy nagyon sóhajtottam.
-Ok nélkül senkivel nem fekszem le, csak akkor ha kezdek valamit érezni iránta. -simítottam végig az arcán és a tekintetét fürkésztem.

- Úgy mindennel. Mert azt már tudom, hogy te nem akarsz semmi komolyat. Nem is erőszakolok rád semmit. Ha akarsz akár most is mehetsz a dolgodra. Én nem tartalak itt, mert ahogy megegyeztünk nem lesz ebből semmi komoly. - Teljesen komolyan gondoltam az egészet. Bármennyire is vonzódtam hozzá nem erőszakolhatom rá magamat. Annak semmi értelem nem lenne. Hadd legyen meg a saját akarata.

Amikor hozzám bújt és hosszasan megcsókolt lágyan viszonoztam neki, majd egy halvány mosolyféleség jelent meg az arcomon.
-Mármint mivel mi legyen? -kérdeztem értetlenül- Kettőnkkel? -kérdeztem aztán rá egy sóhaj közepette. Fogalmam sem volt, hogy erre mit mondhatnék, mert most teljes tanácstalanságban vagyok.

- Még szép, hogy az volt. - Vigyorogtam rá, majd hozzábújtam és hosszasan megcsókoltam, majd elválva ajkaitól mélyen a szemeibe néztem.
- És most mi legyen? - Kérdeztem mellkasát simogatva.

Nem sokkal utána engem is elért az a kimondhatatlan érzés. Az izmaim teljesen elernyedtek és magatehetetlenül nyúltam el az ágyon.
-Ez isteni volt. -jelentettem ki vigyorogva, de még mindig lihegve.

Éreztem, hogy már közel van az a bizonyos mámorító érzés és azzal, hogy növelte a tempót csak közelebb segített a dologhoz.
Csók közben a hajába túrtam és nem sokkal később végig is futott testemen az a kellemes bizsergés ahogy átléptem a gyönyör kapuit.

-Teljesen közzéteszitek. -mondtam már a levegőért kapkodva. Amikor magához húzott és csókolni kezdetett készséggel viszonoztam neki és gyengéden az alsó ajkába haraptam.
Éreztem, hogy már nem bírom sokáig ezért is próbáltam fokozni az eddigi tempót is, bár ez számomra nem nagyon jelentett kihívást.

Ajkaitól egy pillanatra elszakadva megtámaszkodtam mellkasán és úgy mozgattam tovább a csípőmet. Kezei a fenekemre csúsztak, majd bele is markolt és így segített nekem a tempó növelésében.
Egy idő után már nem bírtam magammal és felhúztam magamhoz, hogy egy szenvedélyes csókot válthassak vele.

-Ezután sem tudok, majd semmi újat mondani. Tegnap már szinte mindent elmondtam. -sóhajtottam, majd szinte rögtön az ajkaimra tapadt és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ahogy gyorsítani kezdett kicsalt belőlem egy két nyögést.
Kezeimet lecsúsztattam a csípőjéről, hogy a fenekébe markolhassak úgy fokozva még jobban a tempót.

- Hmm, Dean. - Simítottam végig az arcán. - Azt hiszem ráér majd még ezután. - Elvigyorodtam, majd újból az ajkaira tapadtam és újból gyorsítani kezdtem.
Azt hiszem nem lenne akkor hülyeség ha ezután kialakítanánk valami ismerkedés félét. Legalábbis ez lenne a normális azt hiszem. Annyira nem nevezhetném idegennek, ha már lefeküdtem vele, de azért szeretnék minél többet megtudni róla.

-Pont a legjobb alkalmat választottad az ismerkedésre. -nevettem fel már amennyire most kitelt tőlem- Egyébként Dean vagyok..-mondtam ki már nehézkesen a nevemet és meg is köszörültem utána a torkomat mivel eléggé ki voltam száradva, de most jelen pillanatban ez tudott a legkevésbé érdekelni.
-Esetleg még valami? -kérdeztem rá, majd sóhajtottam egyet.

A nyögéseimet próbáltam belefojtani a szenvedélyes csókunkba miközben a csípőmre csúszott kezei hatására egyre jobban gyorsítottam a tempón.
Most valószínűleg, ha benyitnék ide magamra sem ismernék. Ilyet már egy jó ideje nem tettem. Mármint szinte alig tudok róla valamit. Sőt semmit és én mégis lefekszem vele. Hát nem vagyok normális. De azt hiszem már nem sok értelme lenne visszafordulni.
- Amúgy jobban belegondolva a nevedet sem tudom. - Váltam el ajkaitól szemeibe nézve, miközben lelassítottam a tempót.

Amikor finoman mozogni kezdett rajtam apró, de ugyanakkor elégedett és jóleső nyögések hagyták el a számat. Kezeimet a csípőjére csúsztattam, hogy úgy próbáljam meg apránként fokozni a tempót. Semmit nem akartam elsietni, csak élvezni a vele együtt eltöltött időt.
Mellkasomat simogatni, majd karmolászni kezdte aminek hatására csak belevigyorodtam a csókba.

Finoman mozogni kezdtem a férfiasságán továbbra sem eresztve ajkait. Ő maga és a vele eltöltött idő jelentette számomra a mennyországot. Már nagyon rég nem éreztem magam ennyire feldobottnak. De remélem, hogy nem csak pár napig tart.
- Én is. - Mosolyogtam bele a csókba miközben a mellkasát kezdtem először simogatni, majd karmolászni.

Amint ajkaimra tapadt és férfiasságomra ült, akarva akaratlanul én is jólesően belesóhajtottam a csókba. Azt hiszem ez a pár nap életem legjobb időszakába tartozik még a kezdeti nehézségek ellenére is.
-Megőrülök érted. -súgtam ajkaira a csók közben. Muszáj volt hangot adnom az érzéseimnek, főleg azok után, hogy ekkora vágyat gerjesztett bennem.

Szavai nagyon jó érzéssel öntöttek el. És a csókjával még mindig képtelen voltam betelni. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek-e.
- Hmm, azt hiszem, hogy sejtem. - Egy nagy vigyor kúszott az arcomra, majd szenvedélyesen ajkaira tapadtam és nem sokkal később beleültem a férfiasságába. Belesóhajtottam a csókba, de még semmilyen mozgásba nem kezdtem.

-Én is téged. Méghozzá nagyon..-viszonoztam csókját tele szenvedéllyel, majd egy apróbb vigyorral szakadtam el az ajkaitól.
-Szóval, hol is tartottunk még mielőtt viccelődtél volna velem? -kérdeztem egy kaján mosollyal az arcomon, és vártam a folytatást, mivel még mindig nem szándékoztam átvenni az irányítást, majd ha jobban belejövünk a dolgokba csak akkor.

- És csak, hogy tudd én kedvellek. - Csókoltam meg lágyan miközben gyengéden cirógatni kezdtem az arcát.
Igen kis híján meghaltam miatta, de most mégis itt vagyunk. És kiegészít. Semmi okom nincs azt hiszem panaszra. Főleg mivel reggelit is készített nekem. Ami rendkívül aranyos volt tőle, mert egyáltalán nem volt szükséges.

Amikor két kezét az arcomra csúsztatta enyhén elmosolyodtam és teljesen elmélyültem a szemeiben.
-Én sem szórakozom veled. Senkit sem szokásom hülyíteni. -jelentettem ki őszintén. Bármennyire is seggfejnek tűnhettem azért ennyire nem voltam az. Ha csak szexre kellene akkor nem is költöztem volna ide. Mármint egy kapcsolatba nem akarok fejest ugrani, de ez most így pont jó.

Ahogy magára húzott elmosolyodtam és készséggel viszonoztam a csókját miközben mindkét kezemet az arcára csúsztattam.
- De ugye tudod, hogy nem csak szórakozom veled? - Kérdeztem teljesen komolyan. Mert én nem szórakoztam vele. Már nem. Bár nem tudom, hogy ő mit gondolhat. Mit akarhat. Valószínűleg ő nem így van vele, de azt hiszem jobb előbb tisztázni az ilyet, mint később. Inkább most ejtsen pofára, mint később.

-Meglehet..-mondtam komolyságot színlelve, persze nem gondoltam komolyan csak szórakozni akartam vele. Pont úgy ahogy ő velem.
-Kétség sem fér hozzá...hogy...-vigyorodtam el-...nem ezt szeretném. -húztam hirtelen magamra, hogy ismét ajkaira tapadhassak.
-Ha szórakozol velem, tőlem se várj semmi mást. -szakadtam el ajkaitól egy gonosz vigyor keretéig, majd az egyik kezemmel hátrasimítottam az arcába lógó hajtincseit.

Azt hiszem benne partneremre leltem ebben a kis játékban. - Igen? Jobban éreznéd magad egy hideg és üres hotelszobában, mint velem? -Hajoltam vissza egészen közel az ajkaihoz, majd újból hátra dőltem.
- Hát ha ezt szeretnéd. - Sóhajtottam egyet valamennyire keservesen amennyire csak kitelt tőlem. habár reméltem, hogy nem gondolja komolyan ezt az egészet.

Amikor lefordult mellém az ágyra kérdően néztem rá és értetlenül. Bár sejtettem, hogy csak szórakozni akar velem.
-Te szándékosan szórakozol velem? -kérdeztem valami értetlen vigyorféleséggel az arcomon.
-A végén még én fogom meggondolni magam és veszek ki egy saját hotelszobát. -sóhajtottam, persze nem gondoltam komolyan csak kíváncsi voltam, hogy mi lesz erre a reakciója.