Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Nos ideje, hogy elfelejtsem az összes szörnyűséget, amik eddig történtek velem az utóbbi időszakban. Nos kétségtelenül nem kellemes élmények voltak a számomra, viszont ezen is túl vagyok, és végül is jobb előbb tudni erről, mint utólagosan, nem de? Próbálom a dolgok jó oldalát nézni, de nem látok ebben semmi jót sem - legalább is egyenlőre. Voltaképpen ebben az egészben nincs semmi örömöt okozó, vagy boldogságot előidéző, hisz mind-mind rettenetes dolog, az egyszer biztos. Egyet viszont nem értek végképp, és még pedig azt, hogy miért töprengek ennyit folytonosan. Miért gondolok erre? Miért nem felejtem már el csak úgy? Legalább is jó lenne ezt félretenni egy időre, mert kezd az agyamra menni ez a sok minden.
Gondolkozásom az egész eddigi dologról semmisé válik, amikor eszembe jut, hogy Baileyt még valahogyan meg kéne viccelnem. Egyrészt a tegnap esti filmért, másrészt meg a hajamért, amit szerencsésen összeborzolt az előbb. Biztos igazán jól szórakozhatott azon, hogy milyen képet vágtam bent a szobában ezután a tette után. Mondhatni nem volt a tetszésemre ez a fajta műve, hisz mégis csak az én hajam, amit jobb lenne szépen békében hagyni, hisz ő nem hiszem, hogy ártott számára, vagy mégis? Bár ki tudja, hogy éjszaka mit csinál a hajam, amíg alszok.. Lehet, hogy ellóg tőlem, és szórakozgat azzal, amivel csak tud.. Na jó ez azért képtelenség, sőt mi több lehetetlenség, és hülyeség is egyben, de na.. Gyerek vagyok, szóval.. gondolhattok ilyesmire, vagy nem?
-Ez tökéletes?-Nézek rá kérdőn, miközben meglepettnek is tűnök egyrészt. Első alkalommal művelem ezt, hisz az anyám mellett nem álltam ott, hogy mit hogyan kell csinálni, és a többi. Inkább apámmal voltam, aki a fegyverek használatára tanított meg, és éppen ezért ezekkel kiválóan tudok bánni.-Hát megpróbálhatom..-Mondom felé pillantva, de van egy olyan érzésem, hogy ez most a plafonon fog kikötni. A kezembe veszem a serpenyőt, és jó nagy mozdulattal meglendítem azt, de ahelyett, hogy átfordulna a palacsinta a plafonon köt ki.. Úgy nézek utána, de nem tudok komoly maradni, hisz előtör bennem a nevetés, eközben pedig a serpenyőt visszahelyezem ahová kell, de a nevetést nem tudom abbahagyni egy pillanatra sem.-Elnézést.. ezt nem így terveztem.-Nézek Baileyre bocsánatkérőn, hisz egy palacsintának oda..

// Nos ezen a reagon, amit most írtam nevetem :"DD

Igazából az, hogy elveszítette a családját egyfolytában arra emlékeztet engem, hogy én is elveszítettem az édesapámat. Édesanyámmal nem ápolok, valami jó kapcsolatot, de talán változtatnom kellene ezen. Haza kellene utaznom, hiszen meg kell becsülnöm azt, hogy van családom. Ha elég csonka akkor is. Bár a bátyámat sem érdekli különösebben, akkor engem miért is kellene, hogy érdekeljen? Már azt sem tudom megmondani, hogy jó volt-e, hogy újra láthattam az édesapámat vagy sem. A búcsú mindig fájdalmas, de ha valaki ezt kétszer teszi meg az feltépi a régi sebeket, amik már szinte begyógyultak. Jó érzés, hogy velünk vannak, de ugyanakkor azután még nehezebb lesz őket elengedni. El sem hiszem, hogy csak így feladta.. Magamra hagyott.
Megértem, hogy számára nem lett volna olyan jó visszatérni a halálból. Pedig én bármit megadtam volna azért, hogy visszahozhassam, de van azaz érzésem, hogy Ő soha nem lett volna hajlandó elárulni, hogyan is kell ezt véghez vinni. Biztos, hogy nem lett volna egyszerű, meg azt hiszem hosszú kihagyás után nem éppen ezzel kellene foglalkoznom. De most már itt az ideje, hogy úgymond visszapattanjak a nyeregbe és egy kis figyelmet fordítsak az erőmre is.
Igazából először is ehhez találnom kellene valakit, aki hajlandó lenne tanítani vagy valami.. Hiszen egyedül nem biztos, hogy előrébb jutnék. Talán az a srác, akivel találkoztam.. Neal a neve azt hiszem. Talán Ő segíthetne nekem fejlődni. Bár fogalmam nincs, hogyan kérjem meg.. Meg egyáltalán meg merjem-e kérni. Nem hiszem, hogy szívesen tanítana egy szinte amatőr leányzót. A telefonszáma azt hiszem meg van, de akkor is.. Egyszerűen nem akarom őt ilyesmivel zaklatni. Majd kitalálok valamit magamtól..
– Oké.. – Mondtam mosolyogva, majd figyelemmel követtem minden egyes mozdulatát. Ahogy csinálta volt egy olyan érzésem, hogy ez neki már nem az első alkalom. Hiszen annyira tökéletes lett. Úgy néz ki tényleg csak én tudom ezt is elrontani.
– Ez.. Egyszerűen tökéletes. Megpróbálod megfordítani? – Kérdeztem vigyorogva. Csak ne a plafonon kössön ki..

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Sosem fogok kiegyezni azzal a gondolattal, hogy megöltem egy embert, hisz.. én nem akartam, de mégis megtettem, és most ennek következtében vérfarkas lettem. Kiváltottam az átkomat, hisz megöltem egy ártatlan embert.. aztán meg kaptam emiatt egy plusz terhet... a farkasos dolgot. Kezd elegem lenni ebből, sőt mindenből, ami velem történik mostanában. Szörnyűek.. borzalmasak, és sőt mi több rémisztőek ezek. Nem hagynak számomra egy nyugodt percet sem! Mégis miért nem lehettek egy rendes, és átlagos srác, aki mit sem tud ezekről? Aki nem farkas, és akinek nincs semmi gondja? Tudom jól, hogy nem lehettek egy normális életet élő kisfiú, hisz már felnőttnek számítok, ha azt nézzük, de akkor is csak egy normális életre vágyom, és nem többre..
Sóhajtok egyet, miközben körül tekintek a konyhában, és Baileyt figyelem. Tudom jól, hogy hibáztatja magát a történtekért, de ennek nem kéne így lennie, hisz ez nem az ő hibája, hanem az enyém. Én nem figyeltem eléggé, és én magam tehettek arról, hogy aktiváltam az átkomat. Magam miatt lettem az, ami, de persze ezt a dolgot már nem lehet csak úgy visszafordítani, és megváltoztatni. Az már lehetetlenség, és éppen ezért kell beletörődnöm ebbe a helyzetbe, amit próbálok erősen elfogadni, de egyenlőre ez még nekem nagyon nem megy, hisz nem állok készen lelkileg ehhez.
A szervezetem, az elmém, és a tudatom nem képes befogadni eztet, hisz teljesen "traumába" estem emiatt. Mégis hogy voltam képes ezt eddig ily nyugodtan elfogadni kívülről? Persze kívülről könnyű, de belülről már nem, ezért is kell számomra pár nap ehhez, és nem több. Két-három nap, vagy egy hét, vagy kettő, aztán úgy is jobban elfogadom majd a dolgot, csak egy kis szünet kell, amíg feldolgozom, és nem gondolok rá. De persze a nem erre való gondolás nem megy.. Egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből.
-Rendben, megpróbálom úgy megcsinálni, mint ahogy kérted.-Válaszolom felé pillantva, aztán közelebb lépek, hogy elérhessem a serpenyőt, amit végül a kezembe veszek. A palacsinta tésztából merek egy keveset, aztán a serpenyőbe öntöm, miközben a serpenyőt úgy fordítgatom, hogy minden hova jusson.-Így jó lesz?-Nézek rá kérdő tekintettel, miközben a serpenyőt a megfelelő helyre rakom vissza.

Igazából azt sem tudom, hogy komolyan gondoltam-e ezt az ajánlatot. Bár ha úgy vesszük akkor nagyon is. Ha már az iskolába nem akar visszamenni, akkor itt az ideje, hogy megkezdje a felnőtt létet mégpedig azzal, hogy megtanul gondoskodni magáról. Ha ezt megtudja csinálni, akkor már biztos lehetek abban, hogy nem hal éhen. Mondjuk lehet, hogy cukorbeteg lesz, mert semmi mást nem tud, majd csinálni, mint palacsintát aztán azt is csak egyfolytában eszi.. Hát még ott van a másik következménye az elhízás. Bár olyan kis vékony szóval pár kiló felesleg egyáltalán nem számít neki. Főleg, hogy már jó ideje nem eszik rendesen. Itt az ideje visszaszoktatni arra, ami helyes.
Nem tudom, hogy számára mi lehetett borzalmasabb az álma vagy az, hogy engem énekelni hallott. Meg amúgy sem tudom, hogyan jött rám ez az egész énekelhetnék hiszen egyáltalán nem kellene. Legalábbis ez a jó kedv egyik jele. Mondjuk próbálom elterelni az ő gondolatait is meg az enyémeket is az egész álomról. Hiszen akárhányszor eszembe jut az, hogy vérfarkas elkezd felemészteni a bűntudat. Én hagytam őt itt az egész az én hibám. Nem szabadott volna csak úgy magára hagynom egy 12 éves kis gyereket.. De a hibáinkból tanulunk.
A lényeg, hogy most magunk mögött hagyjuk az éjszakai rémálmokat na meg még a tegnapi napot is.. Borzalmas volt. Szerintem egész életemben nem volt még ilyen rossz napom. Az egész nap jobban padlóra küldött, mint amikor megtudtam, hogy apám halott. Viszont a tegnapi nap talán ezt is felülmúlta. Most mégis itt vagyok, mintha az ég világon semmi nem történt volna. Talán most már kicsit könnyebben lépek túl a dolgokon.. Nem tudom.
– Mersz egy kicsit a palacsinta tésztából és beleöntöd oda úgy, hogy szépen jusson mindenhova és olyan palacsinta kinézete legyen.. Menni fog. – Bátorítottam. Nem igazán lehet elrontani. Bár nekem sikerült.. A legelső alkalomnál.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Azon tevékenykedek a leginkább, hogy ne emlékezzek azokra a szörnyűségekre, ami az utóbbi pár nap lefolyása alatt történtek, hisz semmi kedvem ahhoz, hogy újból, és újból ezeken a dolgokon gondolkozzak, miközben alapjából véve tök fölösleges. Mégis minek töprengjek azon, ami elmúlt, és ami már nem tér vissza? Nem tudom visszacsinálni, hogy a szüleim, és a húgom éljenek, ugyanakkor azt sem tudom megváltoztatni, hogy saját kezűleg végeztem egy emberrel. Persze nem önszántamból, hanem amiatt, mert erre kényszerített valaki.. Csak legalább tudnám azt, hogy ki! Persze erre nem emlékszem, mert szépen törölték a memóriámból az esetet, vagyis másképpen fogalmazva megigéztek. Még hozzá egy vámpír, aminek a következménye az, hogy kiváltottam az átkom, és vérfarkassá váltam. Mégis milyen titok fog itt még kiderülni? Az, hogy angyalkák is léteznek, vagy maga a sátán jön el hozzám látogatott tenni? Na jó, azért ez egy kicsit túlzás a részemről.
Miközben elindulok kifelé, hogy Baileyhez csatlakozzak meghallom a hangját, ahogy éppen énekli a refrént. Már éppen összeszedtem magam, de erre még énekel? Na jó.. hagyjuk ezt a mai reggel az tuti. Szépen csatlakozom hozzá, aztán persze egy kérdést teszek fel számára, hisz szeretnék benne segíteni, bár nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy ilyesmit művelek éppenséggel. Talán csak megszállt a jóság, vagy a szent lélek, vagy mit tudom én... Figyelem őt, és nem sokára a kérdésével találom szemben magamat. Mégis készítsem el én az elsőt? Nos megpróbálom, de semmit sem ígérhettek ezzel kapcsolatban, mert ugye.. öhm.. kezdő vagyok. Na valljuk be ezt őszintén.
-Hát..-Nézek rá időhúzás képen.-Na jó legyen, megpróbálom!-Mondom végül számára egy mosollyal az arcomon.-Na.. de hogy is kezdjek hozzá?-Teszem fel számára a kérdést azonnal, miközben arra gondolok, hogy mivel vicceljem majd meg..

Miközben már a konyhában tevékenykedek felnevetek azon, hogy milyen képet vágott Daryl amiért összetúrtam a haját. Hát azt hiszem már elég sok minden miatt fogunk számolni. Kezdve a tegnap esti természetfilmmel és talán befejezve a hajkoronájának átrendezésével. Így jobban átgondolva tényleg olyanok vagyunk, mint a testvérek. Egyfolytában piszkáljuk egymást, de azt hiszem ez így van rendjén. Hiszen ezek egyike sem komoly.. Csak csipkelődünk egymással. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd.. De egyáltalán nem bánom..
Míg a kávé főtt úgy gondoltam, hogy nekiállok megcsinálni a palacsinta tésztát. De először is benyomtam valami zenét, ami eltereli a gondolataimat Dean-ről. Már szinte a hideg is kiráz tőle, ami voltaképpen nevetséges, hiszen nem értem miért kellene kirázzon tőle a hideg. Életem egyik legnagyobb baklövése volt. Sőt azt hiszem ez egyértelműen elnyerte az első helyet. Összejönni azzal, aki majdnem megölt. Hát ekkora ökörségre is csak én vagyok képes. De azért hálás vagyok Jason-nek, hogy felnyitotta a szemem még időben.. Habár nem szívesen szakítottam vele, de azután ahogy viselkedett.. Nem bántam meg.. Hiszen egy szörnyeteg nem más.
Megráztam a fejemet, majd nagyot sóhajtva hangolódtam rá a zenére és közben neki is láttam a palacsinta tésztának. A refrént nem bírtam ki, hogy ne énekeljem szóval gondolom Daryl most nagyon örülhet nekem. Egyik rémálomból ébred a másikba. Hiszen engem kell hallgatnia, ahogy énekelek.
A palacsintasütőt is előkészítettem, már mire kiért hozzám bár lehet csak mostanra szedte össze a bátorságát, hogy mi ez a sipítozó hang.
– Mit szólnál ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy te csinálhatnád az elsőt? – Kérdeztem vigyorogva. Elfogadom a nemet is válaszként, hiszen nem várhatom el egy 12 éves fiútól, hogy neki álljon a konyhában sürögni forogni esetleg palacsintát sütni. Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy ez még jó móka is lehetne mindkettőnk számára. Főleg, ha az egyik palacsinta valamilyen véletlen folytán a plafonon köt ki.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Megráz ez az egész eset, hisz nem csak egy egyszerű álomról volt szó, hanem annál jóval többről. Ez a rémálom annak tudható be, hogy túl sokat gondolkoztam a mostanában történteken, sőt mit több oly annyira összejött ez az egész az utóbbi időben, hogy szinte ez lett a szervezetemnek a reakciója erre. Úgy látszik nem csak én nem bírtam ezt a sok mindent!
Félek, rettegek, és eközben tartok is attól, hogy valóra fog válni mindez.. ez az egész álom, és akkor onnantól fogva nem csak egy álom lesz, hanem maga a valóság, amely szörnyű, de ugyanakkor rideg. Amíg álomnak marad meg addig megbékélek vele hellyel közel, de ha valóra válik, akkor tragédiaként fogom megélni.. Sőt alig élhettek majd, mert széttépnek.. a.. vérfarkasok. Sóhajtok, miközben veszek egy mély levegőt, és próbálok megnyugodni, ami sikerül is, de ki tudja, hogy meddig. Ki tudja, hogy az álom mikor fog újra előjönni? Mikor ölt újra formát? Vagy mikor emlékszem az eddigi dolgokra? Ezt mégis ki tudná megmondani számomra? És miért velem történnek ilyesmik? Annyi kérdés, és oly sok megválaszolatlan is van közte..
-Rendben, Bailey.-Mondom számára, miközben ránézek.-A hajamért még.. számolunk!-Fonom össze mellkasom előtt a karjaimat, és mérges pillantást vettek rá, aztán persze, miután kiment elnevettem magam, hisz nem bírtam tovább komoly maradni. Még jövők neki eggyel, és a mai nap folyamán szerintem teljesítem is majd a dolgot.
Felállok az ágyról, és keresek magamnak valami ruhát, amit magamra vehettek így reggel tájt. Miután találtam egy frappáns, sőt megfelelő öltözéket, akkor átöltözöm abba, majd visszahuppanok még az ágy szélére egy pillanatra. Mégis miért töprengek ennyit? Kérdés, kérdés hátán.. Kezd elegem lenni lassan ebből, hisz komolyan unalmas már ez a folytonos emlékezés, és aggodalmas gondolkozás. Összeszedem magam oly annyira, hogy talán, de csak talán nem fogok már gondolkozni, és ezek után felállva kimegyek az ajtón, majd a konyhába sétálok Baileyhez.
-Na miben.. segíthettek?-Teszem fel a kérdést számára vigyorogva.

Aggódtam érte, mert attól még, hogy megnyugodott az nem jelenti azt, hogy el is felejtette az álmát.. Mondjuk nem hiszem, hogy valaha is el fogja felejteni.. Csak egyenlőre maga mögött hagyhatná az egészet. Ez lenne a legjobb segíteni fogok neki benne, hogy maga mögé helyezhesse és határozottan léphessen át ezen a nehéz korszakon. Hiszen most elég nehéz korszakot élünk.. Még én sem látom a végét, de ki kell tartanunk, hiszen ha elérünk a végéhez minden jobb lesz. Egyszer mindennek jobbnak kell lennie. Nem élhetünk mindig félelemben attól, hogy mit fogok tenni a jövőben vagy kiket engedünk be az életünkbe. Elég sokat tanultam az utóbbi időben ahhoz, hogy ne legyek többé felelőtlen. Figyeljek oda másra is.
Ha a mostani reggeli készítés is olyan lesz, mint a tegnap esti kukorica evészet, akkor azt hiszem utána neki állhatok takarítani.. Sőt biztos, mert a tegnap esti dolgainkat még nem sikerült rendbe raknom.. Fáradt voltam. De jó is volt, amíg volt valaki más, aki ezt helyettem elvégezte.. De mindegy is. Most kezdődik a nagybetűs élet.
– Rendben van.. Nyugodtan öltözz át. Addig én nekilátok a dolgoknak. – Mondtam vigyorogva, majd összeborzoltam a haját és elindultam kifelé.
Hatalmasat ásítottam, miközben kicsoszogtam, hiszen még majdnem sötét van.. Alig aludtunk valamit. Mielőtt még neki álltam volna a palacsinta tésztájának gyorsan feltettem egy kávét főni. Erre most nagyobb szükségem van, mint eddig valaha. Éber voltam, amikor felkeltem, hiszen Daryl-ról volt szó.. És megnőtt bennem az adrenalin vagy tudjam is én.. A lényeg, hogy most már lemerült az elem bennem és valami iszonyat erős töltésre van szükségem ahhoz, hogy túléljem valahogy a mai napot. Mert az egyszer biztos, hogy nehéz lesz.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Baileyt nagyon megkedveltem, és semmi esetre sem válnék meg tőle, csak legfeljebb, akkor ha ő maga elküldd, vagy pedig kidob innen. Nem szeretnék a terhére lenni, vagy ilyesmi, ezért megérteném, ha minden magyarázat nélkül azt mondaná, hogy menjek el innen. De most voltaképpen miért is gondolok én ilyesmire? Talán elment az eszem, vagy csupán nem vagyok eléggé magamnál ahhoz, hogy normálisabb dolgokon gondolkozzak. Eddig nem küldött el, szóval.. nem hiszem, hogy megtenné, de ha még is, akkor csak nyugodtan, hisz elvoltam már magamban is, de úgy érzem, hogy nélküle nehezebb lenne sokkal.
Az álmomra nem szeretnék gondolni, sőt semmilyen problémára, ezért próbálom elterelni a gondolataimat inkább erről az egészről, de nem valami nagy sikere van ennek a tervemnek. Ez a rémálom remélem nem válik valóra, és holnapra már lehetőleg szépen elfelejtem, vagyis.. reménykedem benne, de nagyon.
Bailey szavaira, majd kérdésére figyelek, miszerint segíttek-e neki. Nos végig gondolva a dolgot, miért is ne?! Legalább csinálok is valami.. hasznosat? Lényegtelen, hisz annyi a lényeg, hogy segíttek neki, és innentől fogva nincs miről beszélni, vagy mégis?
-Persze segítek benne!-Mondom egy halvány mosollyal, miközben őt nézem.-De előtte átöltözhetnék?-Teszem fel a kérdést számára, hisz tényleg jobb lenne átöltözni, és nem ebben a ruhában a konyhába menni.. Ebben aludtam, és nem hiszem, hogy ebben is kéne lennem a továbbiakban.-Menj előre, és ígérem, hogy mindjárt utánad megyek!-Mondom komolyan ránézve, hisz én mégis csak fiú vagyok, és tudok magamtól öltözni, szóval.. ő nem kell a szobába ehhez. Remélem megérti, sőt biztosan megfogja, hisz tisztábban lehet vele, hogy nem kell számomra öltöztető. Lehet, hogy makacs vagyok, de jobb lenne magamban öltözni, és nem pedig előtte.. Ennyit simán meglehet érteni, nem de?

Reménykedtem abban, hogy megnyugtatja a közelségem. Mindig számíthat rám, hiszen olyan számomra, mint a kis öcsém. Jobban szeretem, mint a vér szerinti testvéremet. Bár vele elég zavaros volt a kapcsolatom és azt sem tudom, hogy most hol van. De nem is érdekel. Mindig csak önmagával törődött én sem fogok másképpen tenni, ha róla van szó. Soha nem volt köztünk az az igazi testvéri kapcsolat.. Nem tudom, hogy ki a hibás.. Talán mindketten hibásak vagyunk.. Igazából ez a valószínűbb.
Most pedig sokkal jobban törődök egy gyerekkel, akit nem is olyan régen fogadtam be, mint a saját testvéremmel. Annyi mindent megélt és mégis itt van és él és küzd. Példát mutathat nekem.. Hiszen én olyan könnyen megtörök.. Erősebbnek kell lennem. Nem csak magam miatta, hanem azért is, hogy őt támogassam.
Nem téphetem ki a fejéből az emlékeket, de ez nem egyenlő azzal, hogy nem is lehetek itt mellette, mikor szüksége van rám. Felhagyok a régi életemmel és a próbálkozással is, hogy egy pillanatra visszakaphassam. Most az a legfontosabb, hogy neki jó legyen és teljes életet élhessen, amilyet szeretne.
– Szóval akkor indulás a konyhába.. Segítesz? – Kérdeztem halvány mosollyal az arcomon. Nem azért kérem meg rá, mert egyedül nem lennék rá képes egyszerűen csak ezzel is elterelném a gondolatait az álmáról. Vagyis pontosítok a rém álmáról. Egy ember megölt, de az sem az ő hibája volt.. Többet pedig nem fog ezt garantálhatom. Itt leszek mellette.. Akárhányszor is lesz rám szüksége.. Nem fogom feladni. Segítenem kell neki.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Kezdek oly annyira megnyugodni, hogy szinte már-már nem is emlékszem az álomra, viszont a valóságban történt dolgok mindegyikére emlékszem. A szüleim, a húgom, a természetfeletti-s dolog, és a vérfarkasos ügy.. Mindenre kristály tisztán emlékszem, hisz egy pillanatra sem tudom elfelejteni a dolgokat. Ezeket nem lehet csak úgy kitörölni, vagy elfelejteni egy csapásra, hisz mindig ott vannak az életben. Már hónapok óta tudom ezt! Viszont erős vagyok oly annyira, hogy képes legyek ezt kibírni. Lehet, hogy túl sok ez már számomra, sőt az is, de kitartok, és nem adom fel.. Nem leszek gyenge a sok ilyesfajta dolog miatt, viszont nekem is kell egy kis idő, míg összeszedem magamat, és rendezem a gondolataimat, és az érzelmeimet.. Már ha egy gyereknek van ilyen.. Viszont én nem csak egy átlagos kis srác vagyok, hanem annál jóval több! Egy természetfeletti.. egy vérfarkas... egy szörnyeteg talán? Nem akarok erre gondolni, de akaratlanul is ide terelődik az emlékezésem. Megöltem egy embert saját kezűleg.. ezt nehéz lesz feldolgoznom az egyszer biztos, de elmúlt, sőt megtörtént, és ez ellen nem tudok mit tenni.
-Remélem.-Mondom őszintén az álmos részre, ami már-már a feledés határába került, de még mindig megrémiszt, ha eszembe jut a dolog. Nem hiszem, hogy nagyon sokáig fog tartani ez az álomra emlékezős dolog, ezért is váltam nyugodtabbá, meg azért is, mert tutira veszem, hogy nem történik meg.. az szörnyű lenne..
-Szerintem.. tökéletesen megfelelő lesz.-Mondom egy halvány mosollyal az arcomon. Inkább reggeliznék, minthogy aludjak, hisz tényleg nem akarok rosszat álmodni még egyszer. Elegem van a rémálomból, és az ehhez hasonlókból. Most csak egy nyugodt reggelt akarok, aztán majd jöhet a.. többi.

Amikor befogadtam nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz, majd ez az egész. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ő is természetfeletti. Természetesen ezt nem azt jelenti, hogy ki fogom dobni, mert ezt túl nehéz a számomra és az egyik utca sarkon ott hagyom, mert már nem bírom tovább. Itt az ideje, hogy felelősséget vállaljak a tetteimért. Vigyáznom kell rá, hiszen senki másra nem számíthat csak rám. A családját elveszítette engem már nem fog. Mert, ha ez megtörténne, akkor már kétlem, hogy bárkiben is meg tudna bízni.
Nem szeretném egy pillanatra sem szenvedni látni. Álmoktól vagy nem álmoktól. Bár abban teljesen egyetérthetünk, hogy ez borzalmas volt. Én ezt sem viselném ennyire könnyen azt hiszem. Nekem még az is kiverné a biztosítékot, hogy vérfarkas vagyok. Nemhogy még ezzel kapcsolatosan is álmodjak dolgokat. Soha nem bírnám ki azt a fájdalmat, amin nekik kell keresztül menniük minden egyes átváltozásnál.
– Még csak hasonló sem fog történni.. Nem fogsz bántani az ég világon senkit. Ez csak egy rossz álom volt semmi több. – Egy rossz álom, amit a félelmei szültek. Ennyi az egész.. Legalábbis reménykedem, hogy ennyi.. Ezen is nehéz lesz túl jutnunk.. Már a puszta álom is borzasztó.. Mi történne, ha tényleg megölne valakit véletlenül..? Nem.. Nem hagyom, hogy még akár csak hasonló is történjen.
– Rendben van, ha reggelizni szeretnél, akkor reggelizni is fogsz.  Mit szólnál mondjuk a palacsintához? – Nem vagyok egy mesterszakács szóval nem fogom neki azt mondani, hogy mondjon valamit, amit éppen kíván, mert hát.. Elég nagy az esély arra, hogy igazából hozzá sem tudnék nyúlni.. Mármint még nem igazán volt szükségem arra, hogy a főzéstudományomat fejlesszem.. A legutóbbi ember, aki itt főzött valamit az Dean volt.. El sem hiszem, hogy beengedtem őt ide.. Bármelyik pillanatban visszajöhet.. Én idióta..

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Ilyet álmodni? Jó általában hülyeségeket álmod mindenki, aminek semmi értelme nincs, de ennek most mégis van.. legalább is azt hiszem. Egy vérfarkas lettem, sőt egy természetfeletti lény 12 évesen, és ennek tetejében azt se tudom, hogy mire számítsak most.. Milyen következményekkel jár ez? És tényleg megölök majd embereket? Erősen megrázom a fejemet, hogy ne gondoljak ilyesfajta dologra egyáltalán sem, mert semmi értelme annak, hogy ezen agyaljak folytonosan. Természetfeletti.. vérfarkasok.. és a többi dolog.. Elég volt belőle azt hiszem!
Sokkal jobb volt kibeszélni magamból, mint hogy megtartsam ezt az egészet, és elfojtsam. Úgy érzem, hogy könnyebb lesz most számomra, csak a gond még mindig ott van.. Mi lesz, ha megtörténik tényleg? S mit csinálok, ha ez nem csak egy egyszerű álom volt, hanem annál jóval több? Na jó ebből elég, de tényleg..
-Remélni merem, hogy tényleg nem fog ilyen dolog megtörténni.-Nézek Baileyre komolyan.-Nem akarom ezt a valóságban is megélni.. Még a gondolatától is irtózom.-Vallom be őszintén számára. Nem akarom, hogy megtörténjen ez, de még gondolni sem akarok már rá. Szörnyű, borzasztó, és...
-De hogy akarok én aludni.-Rázom meg a fejemet is eközben.-Inkább a reggelinél maradnék.-Mosolyodok el halványan, bár nem azaz igazi mosoly, de ez is már valami a részemről. Csak pár nap, vagy talán hét, aztán csak meg barátkozok majd minden gondolatommal, ami a szörnyűségekhez tartózik.. mint a vérfarkas, vagy a természetfeletti..
Őszintén szólva már nem vagyok álmos, ezért sem akartam egyrészről aludni, míg másrészről arról volt szó, hogy nem akartam újra valamit álmodni, hisz nem kizárt a tény, hogy rémálmot is álmodhattam volna, ha visszafekszem aludni..

Most azt hiszem itt az ideje, hogy ne nővér legyek, hanem szülő. Vagyis valami hasonló. Hogy olyan legyek, mint apa volt. Amikor még élt és mindig megvigasztalt, ha rémálmaim volt. A legtöbbjükben egy csúnya nagy pók volt a főszereplő, de engem akkor még ez is halálra rémített. Aztán szépen lassan elkezdtem kinőni. Már, ha ez lehetséges. Igazából a rémálmoktól soha nem szabadulhatunk meg. Egy életen át elkísérnek minket. Csak igazából az a kérdés, hogy kit hányszor látogat meg.. Engem szerencsére már jó ideje elkerülnek a rémálmok, amiért hálát adok az istenek. Nem is kell nekem minden napra egy. Vagy éppenséggel hetente egy. Az életem mostanában anélkül is rémálom, hogy az álmomban megzavarna bármi is. Még mindig próbálom feldolgozni a dolgokat.. Talán az jót is tesz nekem, hogy nem a saját problémáimra koncentrálok, hanem Daryl-éra. Neki most szüksége van rám. Nem egy összezavarodott kislányra, aki az anyukája után sír, hanem egy határozott személyiségre.. Most ilyennek kell lennem.
Mikor megismételte, hogy egy család vagyunk biztatóan elmosolyodtam. Azok vagyunk. Védelmezzük egymást, bármi történjék. Bár jelen pillanatban én vagyok az, akinek leginkább védenie kell őt. De én elbuktam.. Egyszer igen. De többször nem fogok. Ezt itt és most megígérem magamnak. Soha nem hagyom cserben. Nem hagyhatom cserben.
Bizonyos emberek számára megnyugtató az, ha elmesélhetik, hogy mi történt a rémálmukban. Van, akinek pedig egyáltalán nem. Szereti magában tartani és egyedül megoldani a dolgokat. Nem tudom,hogy ő melyik csapatot erősíti, de van az az érzésem, hogy inkább az elsőhöz. Hiszen mégis csak egy gyerek. Kétlem, hogy el akarná fojtani ezt az egészet és hagyni, hogy belülről tépje darabokra. Mert sokszor erre képes egy rémálom. Teljesen becsavarodhat tőle az ember.. Főleg akkor, ha visszatérő lesz.
– Abban biztos lehetsz, hogy semmi ilyesmi nem fog megtörténni. Nem fogsz senkit bántani és téged sem fog bántani senki. – Egy gyerek számára elég rémisztő látvány lehetett. Embereket tép szét? Ugyan.. Vigyázni fogok rá.. Mostantól kezdve a nap minden egyes percében. Itt az ideje felnőni.. Nem maradhatok örökre gyerek, aki csak magáért felel bármennyire is szeretnék.
– Nem aludtál valami sokat.. Szeretnél visszafeküdni vagy inkább csináljak valami reggelit? – Kétlem, hogy vissza akarna feküdni aludni, de azért jobb, ha rákérdezek.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Legszívesebben, ha tehetném, akkor az egész álmot kitörölném az elmémből, sőt az egész dolgot, ami eddig történt velem.. A családom halálát, a természetfeletti-s dolgot, aztán azt, hogy megöltem egy embert, akivel kiváltottam az átkom, de legfőbb képen a vérfarkasosat szeretném elfelejteni.. Bár meglehetne ezt tenni, és egy csapásra minden emléket a feledésbe küldeni. Túl sok volt ez nekem.. túl sok volt... számomra. Mély levegőt veszek megnyugtatásképpen, miközben próbálok nem gondolkozni, és nem töprengeni az egész dolgon. Elég volt nekem minden, ami eddig megtörtént velem, és semmi kedvem már újra, és újra feleleveníteni eztet amíg csak lehetséges. Tudom jól, hogy szembe kell néznem ezzel az egésszel, de a vérfarkasos dolog kiütötte nálam a biztosítékot! Egyedül Bailey maradt nekem, és ő rá számíthattok, mint egy barát, vagy mint egy testvér, aki szeret, és gondoskodik rólam. Egészen megkedveltem őt, és nem igen válnék meg tőle, hisz ha megtenném, akkor iszonyatosan hiányozna..
-Egy család vagyunk.-Ismétlem a szavait halkan, miközben igazán jól esik az, hogy kimondta ezt nekem. Teljességgel nyugtató a jelenléte, és olyan, mintha tényleg vigyázni, sőt óvni akarna most engem.. Kissé meglep, de igazán örülök neki, hogy ő is kedvel.
-Rendben. Köszönöm.-Mondom számára most már teljesen nyugodtan. Nos igazság szerint több rémálmot már nem igen akarok, de ha mégis újból álmodnék valamit, akkor ténylegesen átmennék hozzá. Őszintén szólva nem akarok a terhére lenni.. és most is igazán sajnálom, hogy emiatt az apró dolog miatt felkeltettem őt.
-Igen, szeretnék róla mesélni.-Mondom a szemeibe nézve.-Az egész álom úgy kezdődött, hogy egy farkas vagyok..-Kezdek bele a mesélésbe.-Aki fut egyre csak haladva egy cél felé. Az utamba kerülő embereket mind megöltem, sőt széttéptem apró darabokra.. Végül kiértem az erdőből, és egy tót pillantottam meg magam előtt nem messze. Elkezdtem egyre csak felé haladni, miközben a hátamnál farkasok jelentek meg, akik vicsorogtak rám, aztán a tóhoz érve a tükörképemre pillantottam, ami miatt elszörnyedtem. A bundám tiszta vér volt.. Be akartam menni a vízbe, de hirtelen megjelent egy hatalmas farkas, aki kérdőre vont.. Aztán pedig sok farkas vett körül, akik széttéptek.-Beleborzongok végül a mondandómba, és már egy szót sem szólok, csak ismételten remegni kezdek.

Talán most kezdett igazából megmutatkozni nála, hogy min is ment keresztül.. Ez az egész vérfarkas dolog meg a természetfeletti, ahogyan próbál minden megjegyezni kiverhette nála a biztosítékot. Főleg az átkának a kiváltása. Nem elég, hogy elveszítette a szüleit és bolyongott a nagy világban. Egy pillanatra sem bántam meg, hogy befogadtam magamhoz. Meg kell adnom neki a normális élet legapróbb szikráját.. Már amire képes vagyok. Nem ragaszkodom az iskolához, mert hát én sem őrültem meg annyira.. De végül is ez is hozzátartozik egy átlag ember emlékeihez.. Van akinek jobbak van akinek rosszabbak.. Viszont előbb túl kell lépnünk ezen az egész vérfarkas dolgon. Nyomasztó lehet a számára, hogy megölt valakit.. Én elképzelni sem tudom, hogy valaha ilyet tennék és ha mégis talán soha nem lennék képes feldolgozni.. De ő erős sokkal erősebb, mint én vagy bárki más, hiszen olyan sokáig bírta ki egyedül úgy, hogy fedél sem volt a feje felett. Ezért mindig fel fogok nézni rá.. Természetesen nem szó szerint értve, mert alacsonyabb, mint én.. Csak én nem lettem volna képes még csak hasonlóra sem. Már akkor megtörtem, mikor az édesapámat elvesztettem. Még csak nem is a szemem láttára történt, hogy ennyire felzaklasson, de mégis.. Ő állt hozzám a legközelebb és ez a hír annyira felzaklatott, hogy hónapokig szinte a szobámat sem hagytam el.. Úgy éreztem, hogy így őt gyászolom.. Megadom neki a tiszteletet.. De nem.. Ő nem ezt akarta volna. Azt akarta, hogy folytassam az életemet.. Ezt pedig már el is mondta.. Csak sajnálom, hogy többé nem lehet velem.
– Nem kell köszönnöd.. Már egy család vagyunk. – Mondtam határozottan továbbra sem eresztve a karjaimból. Vigyázni fogok rá. Nem engedem, hogy még egyszer baja essen. Legyen szó pár karcolásról vagy akár csak egyről. Mindenáron megvédem.. Hiszen én vagyok az aki felel érte nem más, hanem én. Én vagyok az egyetlen, aki megmaradt neki.
– Akkor keltesz fel, amikor csak szeretnéd. Ha esetleg még egyszer valami rosszat álmodsz és nem ébrednék fel.. Nyugodtan gyere át. – Nekem is voltak rémálmaim és tudom milyen pocsék érzés. Bár azt hiszem közel sem voltak ilyen borzalmasak, mint az övé.
– Mi volt benne annyira szörnyű? Szeretnéd elmondani? – Néztem a szemeibe és gyengéden megsimítottam a fejét. Nem akarok erőszakoskodni.. Ha nem akar megértem.. De ha el szeretné mesélni, akkor szívesen meghallgatom.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Az álmom szörnyű volt, sőt rémálom.. Embereket öltem meg, és a végén pedig még a vérfarkasok is szét akartak tépni.. Emlékezni sem akarok erre az egészre! Szörnyű, borzalmas.. rémisztő..! Remegek mindaddig míg rá nem ébredek arra, hogy ez a valóság, és nem fog megtörténni, amit álmodtam. Néha úgy érzem, hogy túl sok nekem, ami történik, és főleg az utóbbi időben.. Meghaltak a szüleim, aztán a természetfeletti világ, és ennek a tetejében megöltem egy embert, amivel aktiváltam az átkot, és vérfarkas lettem.. S mi ez, ha nem borzalom? Már nem is csodálkozom, hogy ezt álmodtam.. Tényleg jobb lett volna, ha le se fekszek aludni.. és akkor nem álmodom most ezt, amivel persze Baileyt szépen felkeltettem.
Szavai, és a jelenléte kezd megnyugtatni, aminek a következtében megszűnik a remegésem, a gyors lélegzetvételem, és persze a szívverésem is lassul. Sóhajtok, miközben próbálok nem gondolkozni azon, hogy mik történtek velem, és az álmomon..
-Köszönöm.-Válaszolom a szavaira, miközben az arcomat a nyakába temetem. Mély levegőket veszek, és azon vagyok, hogy végre ne kísértsen ez a sok gond.. Miért nehéz ennyire.. gyereknek lenni? Tudom jól, hogy nem vagyok egy átlagos 12 éves kölyök, de ez azért már túlzás, sőt túl sok.. Hisz mégis melyik hozzám hasonló gyerekkel történik ilyesmi?? Nos senkivel, csak én vagyok ennyire.. szerencsétlen!
-Tényleg nem akartalak ezzel téged felkelteni.-Suttogom szinte alig hallhatóan, miközben magamhoz szorítom őt. Jól esik az ölelése, és az, hogy számíthattok rá. Ő az, akire számíthattok egyedül, hisz már senkim sincs.. Mindenki meghalt körülöttem, és a nyakamba zuhant egy óriási teher.. Most igazán bánnom, hogy nem vagyok egy normális gyerek, hisz jó lenne annak lenni.
Megemelem a fejemet, és a szemeibe nézek.-Ez az álom.. szörnyű volt, és szinte megijesztett..-Mondom őszintén számára, miközben arra várok, hogy kérdezzen rá a dologra, hisz nem akarom én megkérdezni, hogy mesélhettek-e róla, hisz ha nem érdekli, akkor csak untatom vele..

Szinte remegett a karjaim között. El sem tudom képzelni, hogy mit álmodhatott. Viszont az egyszer biztos, hogy még egyszer nem hagyhatom cserben és nem is fogom. Vigyáznom kell rá. Ezt már azóta tudom, hogy befogadtam.. De akkor még nem vettem annyira komolyan ezt az egészet. Komolyabbnak kellett volna lennem és akkor talán ez az egész vérfarkas dolog nem történik meg. Nem mondom azt, hogy boldog probléma mentes gyerek lenne, mert nem. Hiszen elveszítette a családját, ami már eleve iszonyatos fájdalommal jár. Csak megkímélhettem volna ettől. Mert ez az egész nem csak fizikai fájdalommal jár. Az átváltozás igen. De a tudat, hogy megölt valakit ennek „érdekében” a tudatalattiját is teljesen beszennyezi. Akárhogy lesz.. Nem fogom magára hagyni. Már tanultam az előző esetből. Így is úgy érzem, hogy teljes mértékben az én hibám, ami történt vele.. Ha nem akarok visszatérni a régi önmagamhoz. Na, mindegy. Ezt már lezárhatjuk. Ami megtörtént az megtörtént. Visszacsinálni nem tudom csak javítani a helyzeten. Amin addig nem tudok míg ezen rágódok.
– Ez csak egy rossz álom volt semmi több.. Nyugodj meg. – Mondtam miközben finoman simogattam a hátát. Gondolhattam volna erre, mint mellékhatásra. Talán ezért is nem akart aludni.. Én meg annyira erősködtem. Még egy hatalmas fekete pont nekem. Hurrá!
- Nem fog megtörténni.. Megnyugodhatsz. Mindig itt leszek melletted és vigyázok rád.. Ígérem. – Egyszerűen nem tudnék élni azzal a tudattal, ha megint baja esne.. Mert nem voltam ott és nem figyeltem rá.. Valamit fontosabbnak tartottam..
– Jaj, ne butáskodj. – Mondtam de még mindig nem eresztettem a karjaimból. Éreztem, hogy a szívverése már sokkal lassabb.. De egyszerűen képtelen voltam elengedni.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Tekintettem rémültségről, és félelemről árulkodik, miközben a szobában alaposan körbe nézek. Nem akarom, hogy bármiféle farkas is itt legyen.. sőt azt sem akarom, hogy valóra váljon az álmom, hisz az egyszerűen szörnyű lenne.. Remegek, és jócskán már a takaró alatt vagyok. Egyszerűen képtelenség az, amit álmodtam.. Mégis mi lesz ha valóra válik tényleg, és széttépnek a farkasok? Mi lesz, ha farkasként nagyon sok embert megölök, csak azért, mert az utamba kerül? Nem, az nem történhet meg..
Hirtelen arra eszmélek fel, hogy Bailey szinte nagy erővel nyitja ki az ajtót. Őszintén mondva nem sok kellett ahhoz, hogy kiszedje a helyéről, de jelenleg most nem nagyon köt ez le, hisz félek.. még mindig. A falat nézem, miközben végül megérzem, hogy Bailey az ágyra ül, aztán erősen magához ölel, és suttogni kezd.
-Na, és ha mégis?-Kérdezem tőle, miközben a hangom megremeg, és szinte alig lehet hallani, amit kérdek. Próbálok lassan lélegezni, és megnyugodni közben, de nem megy.. Félek ettől az egész vérfarkasos dologtól. Én nem akartam ezzé válni, sőt kifejezetten nem akarok ez lenni! A szívverésem lassulni kezd, és a levegő vételem is kezd normálissá válni. Baileyt én is magamhoz ölelem. Sikerült megnyugtatnia.. amihez mindösszesen a jelenléte kelettett, és az ölelése.-Én nem akarom, hogy ez megtörténjen.-Mondom határozottan kijelentve az álmomra, amiből ő nem hiszem, hogy sokat érthet, de én pontosan tudom, hogy miről beszélek.
-Sajnálom, hogy felkeltettelek.-Mondom ki végül, amikor leesik, hogy én most ezzel az egésszel felkeltettem őt az alvásból.

Az éjszakám teljesen békés volt. Semmi rossz álom semmi. Még csak az apám képét sem láttam az álmomban, ami kivételesen csak jót jelentett. Sőt még Dean képe sem. Semmi a mai estén történtekből. Hálát adtam az égnek. Nem volt kedvem a halálból felkelő és elsétáló vérfarkasok képét látni vagy éppenséggel egy ideges ex pasiét. Az életemben most, amire szükségem van az egy kis nyugalom. Főleg ezek után. Már ha ezek után lehetséges.
Iszonyatosan aggódom, hogy Daryl-nak ez még csak a kezdet. Nem szeretném, hogy hosszú távon valami baja legyen. Ez még az álmomban sem hagyott nyugodni. Mintha nem is aludtam volna.. Vagyis csak félig, mert egész végig azon kattogott az agyam, hogy hogyan is tehetném ezt jóvá. Vagy legalábbis elfeledtetni valamennyire. Ki kell találnom valamit.. Ilyen helyzetben még nem voltam, de azt hiszem meg tudom oldani. Képes leszek..
Kiabálást hallottam.. Egy ideig azt hittem, hogy képzelődök, de aztán egyik pillanatról a másikra kinyitottam a szememet és kiugrottam az ágyból, de természetesen nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Korán volt még.. Nem csak az agyamnak, hanem a testemnek is.. Hiszen ahogy kiugrottam az ágyból hasra estem. – Aú. – Nyögtem ki csak ennyit, majd nagy nehezen újra talpra álltam, hiszen most nem én vagyok a lényeg és a szerencsétlenkedésem. Hanem Daryl.. Hiszen az ő szobájából jött a sikítás.
Rohantam a szobájába, ahova akkora erővel nyitottam be, hogy majdnem kitörtem az ajtót a helyéről. Nem szóltam egy szót sem csak odarohantam az ágyához és felkapcsoltam a lámpát, majd az ágyára ülve szorosan magamhoz öleltem.
– Nyugi.. Minden rendben van. Senki nem bánhat. – Suttogtam, miközben a hátát simogattam. Fogalmam sincs, hogy mit álmodhatott.. De egyenlőre meg kell nyugodnia.. Utána átbeszélhetjük az elejétől a végéig..

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Az alvásom nyugodt, és nem álmodok semmiről sem egy bizonyos pontig. Mindösszesen csak 3-4 óra azaz idő, amelyet nyugodtan átalhattok, mert hirtelen álmodni kezdek, és nem egy jó álmot, hanem valami teljes zagyvaságot, miközben egyre rémültebb dolgokat láttok magam előtt.. Olyan, mintha tényleg megtörténne, és igazából ébren lennék, de mégsem a valóság.

Farkasként szellem át az erdőt egymagam, miközben az utamba kerülő emberekkel végzek. Egyiket sem hagyom életben, csak mindet széttépem szépen sorban. Nem foglalkozom azzal, hogy ez most bűn, vagy nem, csak pusztán megyek tovább, amint végeztem egy-egy áldozattal. Nem sokára az erdőből kiérve egy tisztásra tévedek, aminek a közepén egy tó áll. A víz felé kezdek el sétálni, miközben hirtelen megjelenik a hátam mögött pár farkas, akik vicsorognak rám a tettem miatt. Mind azt mondják, hogy ez bűn, hogy ezt nem így kellett volna tennem, de én nem foglalkozom velük, csak megyek a víz felé. Lassacskán oda is érek, és végül, amikor már ott vagyok az önarcképemet pillantom meg állati alakban a víz felszínén. Elszörnyedek a látványtól, és főleg attól, hogy rengeteg ember vérre szárad a bundámon..
Nem sokkal később elindulok befelé a vízbe. Hirtelen megjelenik előttem egy hatalmas farkas, aki mérges szemmel néz rám, sőt fenyegetően.
-Mit képzelsz magadról, hogy emberek százait téped darabokra?-Szól hozzám fenyegetően, és egyre közelebb jön hozzám, míg én csak hátrálok.-Miért nem válaszolsz te.. gyáva?-Ordít rám teljes haraggal, miközben mindenfelől farkasok vesznek körül.
-Én... én.. sajnálom!-Nyögöm ki nagy nehezen számára.
-Csak ennyit bírsz mondani?-Ordít még mindig velem, miközben hirtelen a farkasok elkezdenek felém futni, aztán darabokra szaggatnak..

Egy hangos ordítással ébredek fel hirtelen, miközben felülök, és feljebb húzom magamon a takarót. Felülve tekintek körbe a szobában, miközben remegek, és félek attól, hogy megfog történni az, amit álmodtam.. Az idő hajnali 5, vagy talán 6 között lehet, de nem érdekel, csak bámulok a semmibe, miközben teljesen meg vagyok rémülve..

Azt hiszem ekkora sikerélménye nyugodtan lehet. Fenn maradt annak ellenére, hogy azt mondtam aludjon. Nem szeretném, ha ez az egész átmenne szülői kapcsolatba a testvériségből. Nem a pótanyja akarok lenni, hanem a testvére. Eddig elég jó úton haladunk afelé, hogy ez így maradjon, de akkor nekem is vissza kell vennem ebből az egész parancsolgatós dologból. Én sem könnyen viseltem, ha irányítanak. Az meg egyszer biztos, hogy nem akarok találkozni a fiatalkori énemmel Daryl képében. Azért remélem vele nem lesz annyi probléma, mint velem volt. Bár velem picit később kezdődött, de akkor is.. Nem szeretném megélni a gyerekkoromat egy úgymond felnőtt szemszögéből. A sajátomból is katasztrófa volt. Főleg miután rájöttem, hogy mit is csináltam.. Kiket is hanyagoltam el, miért.
Mielőtt még elmentem volna aludni még gyorsan lezuhanyoztam. Bármennyire is voltam fáradt erre még szükségem volt. Úgymond ezzel lemostam magamról a mai napot. Amiből már bőven elegem van. Mondjuk így a vége egész jóra sikeredett, de azért örülök, hogy vége és az egészet magam mögött hagyhatom.
Miután felhúztam a pizsamámat bemásztam az ágyba és hosszas forgolódás után el-el aludtam, de körülbelül csak fél órákra.. Köztük pedig volt egy negyed órás szünet.. Ami hosszabbnak tűnt.. Sokkal hosszabbnak.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Nekem ez az egész unalmas.. Bárcsak inkább mentem volna aludni! Ez a film nem nekem való, és egyre jobban csak elálmosít engem. Elnyomok egy ásítást, miközben nézni kezdem ezt a szörnyűséget.. Mondjuk nem annyira rémes, de az is biztos, hogy én az ilyesfajta filmeket nem fogom sohasem megkedvelni igazán.
Kéne valami terv, amivel visszavághattok Baileynek, de egyetlen egy sem jut most az eszembe. Olyan, mintha nem is lenne már gondolkozási képességem pedig van, csak épp most nincs ahhoz erőm, hogy gondolkozzak, hisz szinte teljesen fáradt vagyok. Bámulom a képernyőt, bár jobban esne ha nem kéne végig néznem.. Még a végén itt fogok elaludni abban is biztos vagyok!
Nem sokára meghallom Bailye szavait, miszerint ő megy aludni, szóval.. ez azt jelenti, hogy én nyertem! Mosolyogva nyugtázom, miközben ránézek, és figyelem, ahogy kikapcsolja a Tv-ét, majd feláll, és "Jó éjt" kíván.-Rendben. Jó éjt.-Mondom, miközben megvárom, hogy elmenjen a szobájába, és miután eltűnt, akkor felállok a kanapéról, és én is elindulok a szobába. Miután beértem felveszek valami pizsoma féleséget, aztán bemászok az ágyba, és hátra dőlve magamra húzom a takarót, aztán becsukva a szemem megpróbálok elaludni, de mégsem megy, hisz a gondolataim nem hagynak.. Vérfarkas, természetfeletti, a szüleim... Végül pár perc múlva még is elalszok, és így most már pihenhettek nyugodtan, hisz semmin sem kell gondolkoznom. Viszont abban biztos lehettek, hogy holnap délig fogok aludni, sőt tuti..

Fél szememet végig Daryl-on tartottam. Azt már biztosan tudom, hogy a film egyáltalán nem nyerte el a tetszését. Ezt ki is jelentette. Annyira aranyos tőle, hogy így harcol. Látszik rajta, hogy fáradt, de már csak azért sem hajlandó lefeküdni. Na, de nem én leszek az, aki majd hisztizik vagy valami ilyesmi holnap, ha fel kell kelnie. Mert azért azt meg nem fogom hagyni, hogy átaludja az egész napot, de nem ám. Mondjuk kíváncsi leszek, hogy mivel fogja megbosszulni ezt a kis húzásomat. Nem félek.. Mert tudom, hogy túlzásokba nem fog esni. Azért annyira már ismerem. Nem fogok kopaszon ébredni vagy valami ilyesmi. Semmi maradandó. Ez az unalom sem az. Vagyis ő unatkozik én annyira nem. Elnézegetem a természetet, ha már nincs arra esélyem, hogy ilyen helyekre eljussak vagy éppenséggel ilyen állatokat láthassak. Egy gyerek számára, ha nincs hozzászokva akkor természetesen egyáltalán nem érdekes.
Bár most már én is kezdek egy kicsit fáradt lenni, szóval lehet, hogy én leszek az, aki fogja magát és elmegy aludni. Sőt.. Ez a legbiztosabb. Mert, hogy én nem bírok sokáig fenn maradni az egyszer biztos. Igaz, hogy túl vagyok már a sokkon, de azért már érzem, hogy a szervezetem szinte könyörög egy kis pihenésért.
– Nos, hát ha te nem is mész .. De én elmegyek aludni. – Kikapcsoltam a tévét, majd nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról. – Akkor hát.. Jó éjt. – Mondtam neki, majd szépen lassan elkezdtem csoszogni a szobámba.

Bailey Thea Buzolic & Daryl Bowman

Próbálok erősen koncentrálni a gondolkozásra, de nem nagyon sikerül, hisz álmos vagyok oly annyira, hogy akár most rögtön eltudnék itt nyomban aludni egy helyben, de tartanom kell magamat, mivel megmondtam Baileynek, hogy már pedig én nem megyek aludni. Csak persze azzal nem számoltam, hogy egy ilyen filmet fog berakni, ami nem mellesleg csak még jobban arra késztet, hogy álmos legyek, és térjek aludni az ágyba. Ha így haladok, akkor szerintem itt fogok lassan el aludni..
Gondolkoznom kéne egy terven - ötleten - , de jelenleg semmi kézzel fogható sem jut az eszembe, mintha teljesen kiszívták volna az agyam, pedig én nem ilyen vagyok. Mindig van valami ötletem, amit megvalósíthattok, ami épp az eszembe jut, és erre pont most nincs, amikor kéne. Ezt még vissza adom neki egy kis tréfával, csak találjam ki, hogy mi legyen az.
Meghallom a hangját, és máris még szörnyebben hangzik ez az egész filmes dolog. Talán tényleg jobban járnék vele, ha mennék aludni, hisz egyrészt már amúgy is későre jár, másrészt meg álmos vagyok nagyon, sőt amúgy sem lenne jó, ha pont itt aludnék el egy kanapén.
Pislogok párat, hogy nyitva tudjam tartani a szemem, és újonnan most már el kezdem nézni azt a filmet, de egyáltalán sincs a kedvemre. A sok természeti valami.. Ez nem a kedvencem! El kell ismernem szép, meg minden, de valahogy ez az egész nem hozzám való dolog. Mégis hogy vagyok képest ezt nézni? Lényegtelen is, hisz ki kell bírnom, bár kérdéses, hogy meddig fogok még ébren maradni.