(Morning Star Pub)

Nem törődtem semmivel. A következményekkel sem azzal, hogy nekem volt valakim. Teljesen kivertem a fejemből. Azzal együtt, hogy Daryl is itthon lehet. Na mindegy remélhetőleg a szobájában van. Mert meg akarom kímélni, hogy lásson egy sráccal smárolni. Főleg, hogy most nem csak arról lesz szó. Legalábbis ha nem gondolja meg magát. Néha a férfiak szeszélyesebbek tudnak lenni, mint a nők.
A felfelé menet elég sokáig tartott, hiszen végig egymás ajkaira voltunk tapadva mikor végre felértünk az ajtónak löktem és továbbra sem eresztve ajkait próbáltam kinyitni a zárat. Mivel eléggé ügyetlenkedtem ezért azzal próbáltam meg az időt húzni, hogy finoman harapdálni kezdtem az ajkait.

\\Erdő-Lockwood kripta\\

Nem siettem el a dolgot. Lassan, keserű léptekkel vánszorogtam el hazáig... Hazáig...furcsa így gondolni erre a helyre ami tulajdonképpen csak két napja az otthonom, vagy még annyi se. De mégis annak tekintem mivel itt befogadtak és törődnek velem. Viszont ez a város közel sem szívmelengető.
Felcsoszogtam a hosszú lépcsősorokon egészen a lakásig. Benyitottam, de semmi élet. A villanyok leoltva. Bailey sehol..Ezek szerint még nem ért haza. De nem is baj, legalább neki legyen jó az estéje ha már nekem nem úgy alakult ahogy vártam. Kulcsra zártam magam mögött az ajtót. Nem akartam több kellemetlen meglepetést. Amint az előtérbe értem levágtam a táskámat a földre, majd melléroskadtam mint egy élettelen rongybaba. Nem akarom ezt végigcsinálni. Így élni. Szerencsétlen vagyok, ennyi és nem több.
Hanyatt feküdtem a földön és a plafont bámultam. Homályosan láttam a könnyektől. Akkor sírtam utoljára amikor meggyilkolták a szüleimet, azóta nem akartam érezni. Semmit...De most mégis előtört belőlem a szenvedés a megaláztatás a fájdalom és a gyász. Akárcsak egy hatalmas időzített bomba ami most robbant fel bennem. Nem akarok érezni, és nem is fogok. Az érzések csak hátráltatnak és gyengévé tesznek. Én nem akarok ilyen lenni. Emlékszem milyen volt apa. Fegyelmezett és mindig biztos volt a dolgában, egyedül csak akkor láttam rajta érzelmeket amikor az életéért könyörgött mint egy gyerek. Tisztán emlékszem minden egyes szavára amit a betörőnek mondott: -Vigyenek el mindent. Pakolják ki az egész házat, csak az életünket hagyják meg..- és az az arc, az felejthetetlen. Alázat, és félelem tükröződött belőle. Elképesztő, hogy egy bizonyos dolog mennyire megtudja törni az ember akaratát. Tudom, hogy anyáért és a húgomért tette, de akkor is.. Talán ha nem könyörgött volna és tesz valamit akkor még mindig élnének és nekem sem kéne itt lennem, és nem kellett volna ilyenné válnom. Gyűlölöm az egész világot. Az embereket, és a szánalmas életemet.
Nem is akartam felállni a földről, csak feküdni akartam és kikapcsolni. Nem akartam érezni semmilyen fájdalmat.

Érdeklődve hallgattam a válaszát.. Ennyire veszélyes lenne ez a város, hogy ilyen szerekre lenne szükségem? De mindenesetre igaza van, magamnál kell tartanom ha nem akarok idő előtt meghalni .. -Jó. Vigyázok rá. -bólintottam egyet komoly arckifejezéssel és eldugtam a zsebembe, hogy véletlenül se felejtsem itthon ha esetleg elmennék.
-Addig maradj ameddig jól érzed magadat! Én megleszek. - Nem akartam, hogy hozzám alkalmazkodjon, mert így úgy érzem mintha csak hátráltatnám és ezt nagyon nem akarom.
-Szia! Érezd jól magad! -intettem egyet neki, majd amint becsukta az ajtót kinyomtam a tévét és a szobámba száguldottam. Kikotortam egy jobb állapotban lévő dzsekit a cuccaim közül és magamra kaptam.. Nem éreztem túl nagy szükségét annak, hogy a megmaradt fegyverekből amit apától szedtem el elvigyem-e bármelyiket is..
Bezártam magam mögött a szobaajtót, majd a kijárat felé indultam, hogy végre elmehessek valamerre egyedül is. Útközben jutott eszembe, hogy nem hagytam Bailey-nek semmilyen üzenetet ha esetleg előbb érne vissza ő mint én. Ezért gyorsan visszasprinteltem a lakásba, hogy írjak neki pár sort.

"Elmentem sétálni. Még nem tudom, hogy merre megyek, de igyekszem vissza. Megpróbálok vigyázni is magamra.
Üdv. Daryl "

Firkantottam le gyorsan és most már ténylegesen is elindultam kifelé a hotelból, de igazából azt még magam sem tudtam, hogy merre megyek, csak szükségem van egy kis friss levegőre és persze érdekel, hogy milyen is valójában a város.

[folyt. még nem tisztázott]

- Ha ez nálad van. Bizonyos lények nem tudnak szórakozni a fejeddel. Szóval el ne veszítsd nekem. - El sem tudom képzelni mit csinálhatnának vele. Bár talán az egyetlen dolog amit tiszteletben tarthatnának az egy gyerek élete. Hiszen egy gyermek a megtestesített ártatlanság. Soha nem lenne szívem egyetlen egyet sem bántani. De azt hiszem nem olvashatok az összes vámpír fejében és jelenthetem ki ezt az ő nevükben is.
- Akkor tudod, hogyan érsz el és igyekszem nem sokáig elmászkálni. - Ez a mondat azt hiszem most sem volt túl igaz csakúgy, mint régebben. Ha jól szórakozik valaki teljesen elveszíti az időérzéket szóval fogalmam nincs mennyi ideig leszek távol. Ha meg unatkozom úgy is hamar itt fogok kikötni.
- Akkor legyél jó. Szia. - Mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót.

(Morning Star Pub)

Szemmel követtem ahogy egy papírfecnire írja a számát és a telefon mellé rakja. -Rendben, de nem lesz gond tényleg. - jelentettem ki határozottan. Amíg ő a szobájába ment addig én tovább folytattam a kapcsolgatást, hátha találok valami jó filmet, de egyenlőre még semmi.
Amikor kijött a szobából eléggé komoly arckifejezéssel nyomott valamit a kezembe. Egy pár másodpercig csak forgattam a kezemben hátha be tudom azonosítani, de semmi.. Nem tudtam, hogy mi ez, de biztos fontos ha ennyire határozottan és szigorral mondja, hogy tartsam magamnál.
-Oké. De mégis mi ez? Vagy mire kéne használnom? -tettem fel a most számomra legidetépőbb kérdést, hisz nem sok hasznát vehetem ha nem tudom, hogy mégis mi ez.

- Remélem, de ha bármi baj van.. - Kaptam elő egy tollat meg egy papírt és a telefon mellé raktam. - Csak hívj fel és abban a pillanatban hazaindulok. - Két hónapig kibírta egyedül, de azért nem hiszem, hogy egy olyan városban ahol hemzsegnek a természetfeletti lények. Igazából amitől félteni lehet az a vámpírok.. Semmi más.
Bementem a szobámba, hogy átöltözzek és egy kicsit ki is sminkeljem magam. Ha már azt akarom, hogy ne csak megnézzenek valamivel fel kell hívnom magamra a figyelmet. Ki kell kapcsolódnom és most csak ez érdekel. Még mielőtt kimentem volna verbéna után kezdtem kutatni a táskámban. Hiszen nem szabhatom meg neki, hogy itt maradjon.. De jó lenne biztonságban tudni.
Kimentem a nappaliba és a kezébe nyomtam a talált verbénát. - Ha kimész ezt tartsd magadnál. Rendben? - Próbáltam egy kis szigorúságot a hangomba vinni, hogy tudja ez tényleg nagyon fontos.

Egész úton nem nagyon szóltunk egymáshoz, bár én sem voltam túlzottan beszédes kedvemben mivel még mindig eléggé fáradt voltam.. Amint megérkeztünk kipattantam a kocsiból és megvárva Bailey-t elindultunk a lakása felé. Ahogy beértünk becsukta magunk mögött az ajtót, én pedig viharos gyorsasággal le is vágódtam a kanapéra.
-Nem. Menj csak nyugodtan! Elleszek itt egyedül. -bólintottam egyet halványan és úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a tévét és keresek valami jó filmet, mondjuk nem sok reményt fűztem hozzá mivel általában ilyenkor nincsenek túl jó műsorok.
-Én szerintem úgyis lepihenek majd. -vontam meg a vállamat.. Bár közel sem ezt terveztem. Itt a remek alkalom, hogy feltérképezhessem a várost egyedül is.

(Bevásárlóközpont)

Ugyanolyan tempóval vezettem hazáig, mint odafelé. Vezetés közben nem igazán szóltam hozzá, hiszen azt terveztem, hogy mivel tudnám feldobni az estémet. Ma most egyáltalán nincs hangulatom itthon ücsörögni és a tévét bámulni. Valami szórakozásra volt szükségem.
- Meg is jöttünk. - Mondtam miután leállítottam a motort, majd ismét Daryl után kiszálltam a kocsiból, majd elindultunk befelé. Felfelé menet előkotortam a kulcsomat, hogy azzal már ne kelljen majd bajlódnom, majd amikor beértünk becsuktam magunk mögött az ajtót.
- Baj lenne, ha ma este elmennék valahova? - Jobbnak láttam megkérdezni, mert azért nem szívesen hagyok magára egy 12 éves gyereket.

Tudom, hogy túl sokáig szórakoztam az öltözékemmel habár ezzel még ennyire soha nem foglalkoztam. Talán most, hogy Dean itt hagyott egy új élet vette kezdetét. Nem leszek az a megtört lány aki ennyi ideig voltam.
- Legalább hozzászoksz ahhoz, hogy egy nőre mindig várni kell. - Mondtam nevetve, majd a táskámba dobáltam a vásárláshoz szükséges kellékeket. Pénztárca, kocsikulcs na meg persze a mobil. Bár nem tudom ki kereshetne igazából. Amin csodálkozom, hogy édesanyámnak még egyszer nem jutott az eszébe felkeresni, de hát mindig is tudtam, hogy fele annyit sem jelentek neki, mint apámnak. Még csak nem is hiányzom neki.
- Na most már tényleg menjünk. - Mondtam miközben kinyitottam az ajtót és a kijárat felé böktem az ajtót, majd be is zártam magunk mögött és a hotel parkolójába mentünk ahol beszálltunk a kocsiba és elhajtottuk a központba.

(Bevásárlóközpont)

Kijelentésére én is felnevettem. Hát igen, reménykedni jó dolog, de nem mindig szerencsés. - Oké. -bólintottam és amíg ő készülődött visszakapcsoltam a tévét, mivel volt egy olyan sejtésem, hogy el fog tartani egy darabig, és így is lett. Eléggé sokáig várhattam rá, már a lábaim is teljesen elgémberedtek és jó párszor közel kerültem ahhoz a ponthoz, hogy elalszom, de igyekeztem nem így tenni.
Körülbelül egy fél óra telt el mire az ajtó nyitódására lettem figyelmes és reméltem, hogy már tényleg elkészült. -Nem baj.. Legalább addig is pihenhettem egy kicsit. -vigyorodtam el, nem sértésnek szántam, remélem nem is veszi annak.

- Igen, mert ő a gyilkos. - Kacagtam fel. Ha egy bizonyos szempontból nézzük lehet ez éppenséggel igaz is. Néha már annyira reménykedünk, hogy ez az ami összetör bennünket. Ha nem is tényleges halálról van szó legbelül történik velünk valami ami az idő múlásával fojtogat, majd észre sem vesszük és teljesen üresek vagyunk belül.
- Akkor én még összekaparom magam és mehetünk. - Felpattantam a kanapéról és a szobámba siettem ahol a szekrényemet kezdtem feltúrni. Nem tudtam, hogy melyik ruhát válasszam ezért próbálkoztam a becsukom a szemem és rábököm dologgal, de abból elég vicces összeállítások jöttek ki amint inkább passzoltam. Talán fél óra válogatás után sikerült kiválasztanom a megfelelő öltözéket és kisiettem Darylhoz a nappaliba.
- Sajnálom, hogy idáig tartott. - Jelent meg egy zavart mosoly az arcomon.

Lassan megrágtam az utolsó falatokat is, majd a tányérral a konyhapulthoz sétáltam és leraktam. -Biztosan.. Tudod, a remény hal meg utoljára, vagy hogy is van. -dörzsöltem meg a fejem búbját vigyorogva, majd visszaültem Bailey mellé.
-Én tőlem mehetünk. -vágtam rá. Nem nagyon ismertem a környéket, se a várost, ez egy jó alkalom arra, hogy kicsit körülnézzek útközben. Na meg tényleg nem ártana egy pár darab új ruha, mert ez eléggé megsínylette azt a két hónapot, a többi ruhámmal együtt.
Egyre jobban kezdtem megkedvelni Bailey-t, tényleg mintha a nővérem lenne.

- Jó étvágyat. - Mondtam neki mosolyogva miközben próbáltam életre kelni a kávétól. Nem voltam éhes.. Legalábbis nem éreztem, hogy az lennék. Csak energiára volt szükségem.. Nem is kevésre. Ezt azt hiszem a kávé meg fogja adni nekem.
- A múltkori alkalommal nem túl jól sült el a dolog, de talán majd most, hogy mindketten kicsit lenyugodtunk máshogy sül el a dolog. - Szerettem volna rendbe hozni vele a dolgokat.. Tényleg. Még ha ez azt is jelenti, hogy el kell titkolnom az egészet Jason elől.
- Tudom, hogy szívesen segítesz. Én is itt vagyok neked bármi történjék.. Mostantól. Na készen állsz egy kis vásárló körútra? Vehetnénk pár ruhát neked.. - Sokkal jobban éreztem őt a testvéremnek, mint az igazi bátyámat.

-Köszönöm!- vettem át tőle a szendvicset és miközben ő elmesélte nekem a történteket lassan eszegetni kezdtem.. -Magyarázd el neki, hogy szerinted ez így volt rendjén, de hiányzik neked. Ha igazán szeretett akkor megérti...-tanácsoltam mintha én annyira benne lennék ebben a témában. Igazából csak azt mondtam el ami a szüleimtől rám ragadt és amit leszűrtem az ő vitáikból.
-Szívesen meghallgatlak. -mondtam két harapás között, és ezzel el is fogyott a szendvicsem- Elvégre te is segítettél nekem. Még ha én nem is tudok annyira, de azért próbálkozom. -vigyorodtam el.

Gyorsan végeztem a kávé illetve szendvics készítéssel, majd vissza is mentem hozzá a kanapéhoz és átnyújtottam a tányért miközben helyett foglaltam a kanapén.
- Csak szakítottam vele.. Az ő érdekében.. Mondjuk úgy, hogy vannak olyanok akik nem szeretnek bizonyos fajokat. Nos hát az unokatestvérem is közéjük tartozik.. A barátomat pedig elítélte a faja miatt és tudtam, hogy veszélyes számára ha velem marad. Ezért elengedtem. De ez az egész nem túl halkan zajlott. Most pedig szeretném valahogyan helyrehozni. Bár jelenleg még azt sem tudom hol keressem. - Sóhajtottam, majd belekortyoltam a kávémba.
- De nem akarlak a hülyeségeimmel traktálni. - Túrtam bele a hajamba.

-Ennek örülök... Nem győzöm elégszer megköszönni. -mosolyodtam el önfeledtebben mint eddig. Tényleg olyan érzés volt mintha Bailey a nővérem lenne. Törődik velem és ez jólesik...
-Ha az segít akkor szívesen meghallgatlak. Jobban átlátom a dolgokat mint gondolnád. - mondtam még mindig mosolyogva. Örültem volna ha megosztja velem hátha tudok segíteni, bár attól függ, hogy mi a problémája, vagy egyáltalán akar-e róla beszélni.
-Nem tudom mit rontottál el, de biztos vagyok benne, hogy még rendbe lehet hozni. Elvégre mindent meg lehet oldani csak egy kis elszántság és akaraterő kell hozzá. - böktem ki még mielőtt válaszolt volna az előző kérdésemre.

- De most már itt vagyok neked szóval nem kell egyedül végig csinálnod semmit. - Tényleg azt akartam, hogy bízzon bennem és tudtára akartam adni, hogy nekem bármit elmondhat.. Azt akartam, hogy olyan legyen az élete amilyet megérdemel.. Mindent megkapjon.. Hiszen túl sok mindent kellett nélkülöznie az utóbbi két hónapban.. Leginkább gondolok itt most a szeretetre. Bármennyire is nem mutatja legbelül szüksége van rá.
- Semmi, csak egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne valamit rendbe hozni amit most nagyon elrontottam. - Rántottam meg a vállamat, majd feltápászkodtam a kanapéról és nekiláttam a szendvicsének magamnak pedig egy kávét készítettem el.

-Hát nem, de mint mindenen ezen is túl leszek. -nyeltem egyet. Úgy döntöttem, hogy inkább kinyomom a tévét, nem volt kedvem hozzá. -Baj van? -néztem rá kíváncsi tekintettel. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Mindenre lehet megoldást találni és szerintem az ő gondjára is, lehet, hogy csak egy gyerek vagyok és nem értek az idősebbek dolgaihoz, de nekem ez a véleményem. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen, vagy, hogy is van a mondás.
-Egy szendvics jólesne köszönöm. -biccentettem egy aprót és a falat kezdtem el bámulni, az előbbiek után érdekesebbnek találtam mint a tévét.

- Ezek szerint te sem aludtál túl sokáig. - Jegyeztem meg miközben próbáltam valamennyire ébredezni. Most nagyon szükségem van egy kávéra.
- Aludtam már jobban is.- Mondtam ásítozva miközben ő átkapcsolta a hírekre ahol az ő képe volt feltüntetve. Még, hogy feladták a keresést. Ha nagyon akartak volna megtalálnak egy gyereket. De valószínűleg őt vádolták volna meg azzal, hogy megölte a családját abban a pillanatban amikor rátalálnak.
- Kérsz valamit? - Kérdeztem tőle, mintha nem is láttam volna semmit. Ha feladták a keresést akkor már teljesen mindegy, hogy velem van-e vagy sem. De azt hiszem mi ketten jól meg leszünk.

Párperc múlva Bailey szobaajtajának a nyitódására lettem figyelmes. Rögtön oda is kaptam a fejemet. Eléggé meggyötörtnek nézett ki, de azt hiszem én sem festhettem másképp.
-Jó reggelt neked is! - mondtam, majd szinte rögtön egy hatalmasat ásítottam. Kissé még fáradt voltam, bár ez normális. Nem aludtam túlzottan jól. -Elméletileg. -vágtam rá egy pimasz vigyorral, de el is kapcsoltam a tévét a híradóra. Mindig is gyűlöltem a híreket.. Halál így gyilkosság úgy.. Lehangoló. Aztán valami olyan történt amire nem számítottam.. Az én képem jelent meg a tévében.. Kikerekedett szemekkel hallgattam végig amit rólam mondtak és a családomról. Feladták a keresést, halottnak hisznek.. Hála az égnek, legalább addig sem kell attól tartanom, hogy bedugnak nevelőotthonba..
-Hogy aludtál? -tereltem el a saját figyelmemet ezzel a képernyőről. Nem érdekelt ez az egész, hallani sem akartam róla.

Nem aludtam túl jól. Legalábbis az idő alatt, mintha fenn lettem volna. Mert Dean képe jelent meg az álmomban vagy csak szimplán a fejemben nem tudom. Fél óránként fel-fel ébredve forgolódtam az ágyamban. Ez nem az én éjszakám egyáltalán nem.
Valahogy rendbe kell hoznom a dolgokat. Csak találkoznom kellene vele és megbeszélni mindent.. Ilyen egyszerű lenne azt hiszem. Bár lehet, hogy most annyira utál, hogy még szóba sem állna velem.
Plusz most már Daryl is az én felelősségem.. Tudom nem kis gyerek már ez látszik rajta és az is bizonyítja, hogy túlélt két hónapot egyedül amire nem sok mindenki lenne képes. De nem akarom, hogy úgy érezze púp a hátamon vagy valami ilyesmi. Szeretném ha mindent megkapna amit szeretne.

Már egy ideje fenn lehettem amikor hallottam, hogy nyílik a szobájának az ajtaja. Nem csak én nem tudok aludni azt hiszem. Felültem az ágyon, majd megtöröltem a szemeimet és kimentem utána a nappaliba.
- Jó reggelt. - Mondtam kicsit még komásan az alvás hiány miatt, majd helyet foglaltam mellette és a tévére meredtem. - Ugye tudod, hogy elméletileg ilyet nem szabadna nézned? - Kérdeztem tőle kedvesen. Értelmetlen rá rakni a korhatárt aki akarja az úgy is megnézi.

Újra és újra játszódtak le a fejemben azok a képek arról a bizonyos estéről.. Vér mindenhol, a húgom hangos sírása, anyám keserves könyörgése, és apám komoly, de mégis félelemtől izzó tekintete.. Az egész olyan életszerű volt. Mintha visszamentem volna az időben és újra meg újra átéltem volna.. Arra riadtam fel, hogy verejtékben úszik az egész arcom. Mintha puskából lőttek volna ki ültem fel az ágyon és fejemet szinte azonnal a kezeim közé temettem. Borzalmas érzés volt újra látni ahogy vége lett mindennek, a családomnak, és az életemnek.. Mindezek ellenére egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy feladom... Nem tehettem meg. Túl sok minden kötött az élethez, és tovább kellett küzdenem. Tudom, és érzem, hogy apa büszke rám, remélem még anya is.. Mindig is szerettem volna ha elismer.. Hiányzik...Hiányzik az egész család, a múltam..

Lassan kikászálódtam az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt, de megálltam előtte és nekidöntöttem a fejemet. Kifújtam a tüdőmben már-már zavaróan feszülő levegőt, és erőt véve magamon kinyitottam az ajtót. Bailey még nem volt ébren, de nem is baj, neki sem árt a pihenés. Halkan bekapcsoltam a tévét és lehuppantam a kanapéra.. Hosszas kapcsolgatás után egy horrorfilmnél állapodtam meg..
Elnyújtóztam a kanapén és úgy néztem a filmet..Régen nem nagyon engedték meg, de most megtehetem.

Nem is kellett többet mondanom felkapta a cuccait, majd elindult a szobája felé. - Jó éjt. - Szóltam utána majd mikor becsukta maga mögött az ajtót én is felkeltem a kanapéról, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Gyors zuhanyt vettem amitől teljesen ellazultak az izmaim aztán eszembe jutott Dean.. Hagytam elmenni, de ha egyszer ez volt a helyes. Mégis pocsékul érzem magam. Amint egyedül vagyok előjön ez a mellkasomban lüktető fájdalom amit az ő hiánya okoz. Könnycseppek gördültek le az arcomon, de nem lehetett volna megkülönböztetni a víztől. Rendbe akartam hozni az egészet olyan gyorsan amint csak lehet.. Ha Jason háta mögött kell vele találkoznom megteszem.. De nem akarom így elveszíteni őt.
Elzártam a csapot, majd megtörölközve visszaindultam a szobámba ahol a törölközőt lecseréltem a pizsamámra, majd az ágyba bújtam. Eszembe jutott minden amit Deannel csináltunk.. Alig pár napja ismerem de annyi minden történt. Furcsa módon egy megmagyarázhatatlanul erős érzelmet kezdtem iránta táplálni.
Körülbelül egy órás forgolódás után sikerült elaludnom.

- Nem szeretném, ha ez az egész a közeljövőben fenyegetne téged ezért mindent megteszek annak érdekében, hogy ne forduljon elő. - Mondtam határozottan. Nem fogom engedni egy körülbelül tizenkét éves gyereknek, hogy átmenjen azon a borzalmas folyamaton.
- Ó, igen valószínűleg jobb ha ezeket most inkább hanyagolod. - Vettem el tőle halvány mosollyal az arcomon. Ennyi idősen már ért a fegyverekhez.
- Na, viszont ha fáradt vagy elmehetsz lefeküdni az én szobámba is vagy van egy kicsit kisebb mellette. Aztán holnap frissen elmehetnénk bevásárolni, hogy mire van szükséged.. Mit szólsz hozzá? - Ruhákra mindenképpen szüksége lesz. Azzal meg én nem szolgálhatok.