Ha tehettem volna valószínűleg visszaforgatom az elmúlt pár percet és előröl kezdem. Önző akartam lenni. Azt akartam, hogy velem maradjon ő is és Jason is. De tudom, hogy ez lehetetlen.
Mikor elment körülbelül akkora fájdalom járta át a belsőmet, mint mikor apa meghalt. A könnyek marni kezdték a szememet, de próbáltam erős maradni. De minek? Már úgy sem láthatja ha megtörök hiszen itt hagyott. A helyében én is ezt tettem volna. Pár napja ismerem, de azt hiszem.. szeretem. Sokat jelent a számomra és nem értem miért nem lehetnék vele.
Ujjaimmal megérintettem ajkamat ahol az előbb még az övé volt és kicsit elmosolyodtam, majd suttogtam habár tudtam ő már nem hallhatja de ki kellett mondanom. - Én is szeretlek. - Bementem a lakásomba és becsaptam magam mögött az ajtót és a kanapéra kuporodtam miközben a tévét kezdtem kapcsolgatni. Egyedül vagyok.. megint. Azt hiszem ez a sorsom.

Viszonozta a csókom, de utána szinte azonnal el is tolt magától. Nem erre számítottam. Mindig ez van ha kinyilvánítom az érzelmeimet.
-Engem nem érdekel az a fapofa.. Ha megakar ölni akkor öljön, állok elébe, de amint látom te sem akarod túlzottan folytatni ezt az egészet kettőnk között. Bármennyire is bánt, de azt hiszem ebbe beletörődök. -nyeltem egyet ezzel legyűrve az indulataimat, de a rohadt életbe legszívesebben most darabokra szedtem volna valakit.
Ha most innen elhúzok az lesz az első dolgom, hogy levezessem a feszültséget valakin, de ez most egyenlőre mellékes.
-Remélem találsz valaki olyat aki jobban hozzád illik és nem akarja kibelezni a pszichopata rokonod. -hátráltam tőle egy lépést teljesen elkomorodott arckifejezéssel. Annyi érzés kavargott bennem. Gyűlölet, csalódottság....
Nem akartam ennél többet beszélni vele. Még csak el sem búcsúztam tőle, hanem hátat fordítva neki elindultam a saját lakásom felé.

[Dean lakása]

Na igen.. Ez is egy olyan helyzet amibe soha nem akartam belekeveredni. Én nem vagyok biztos az érzéseimben. Vagy talán Jason bizonytalanított el ezzel az egész vámpírokat utálni kell dologgal. De én nem tudom őt utálni. Akármekkora tahó is egyszerűen nem megy. Törődöm vele. Úgymond neki köszönhetem az életem attól függetlenül, hogy ő volt az oka annak is, hogy a kórházban kötöttem ki de ez most nem számít.
Nem akarom elveszíteni Jasont, de tudom ha Deannel maradok akkor vagy az lesz, vagy megöli Deant és mindkettőjüket elveszítem. Eszembe jutott megint az apám. Ő biztosan tudná mi tévő legyek. Nem engedhetem, hogy az érzelmeim döntsenek egy emberi élet felett egyszerűen nem engedhetem.
Ő szeret én pedig csak némán hallgatok. Talán így a legjobb, nem tudom. Legszívesebben üvölteném, hogy én is.. De nem tudom mi a helyes már.
Mikor odahajolt, hogy megcsókoljon gyengéden viszonoztam neki, majd óvatosan eltoltam őt magamtól. Nem hagyhatom, hogy miattam legyen veszélyben. - Nem akarom, hogy miattam essen bajod. Ezért szeretném ha távol maradnál tőlem. Nekem is ugyanolyan fájdalmas, mint neked. Mert én is.. - Lesütöttem a szemeimet. Képtelen voltam kimondani. Az érzelmek szavakba öntése nem az én asztalom. Félek tőle. Amint megteszem elvesztem az illetőt.

-Lehet hülyén hangzik ezután a kirohanásom után, de igen....Szeretlek!!- jelentettem ki teljesen komoly ábrázattal és teljesen elmélyedtem a szemében. Igen, bunkó voltam, de nehéz megváltozni ennyi idő után.
-Én pedig egy érzéketlen tahó vagyok, aki most mégis képes volt beleszeretni egy lányba akit még alig ismer, de így is elvette az eszét. -jelent meg egy halványabb, de ugyanakkor őszinte mosoly az arcomon.
-Nem tudom mit mondott neked az unokatestvéred, de én nem vagyok olyan mint a többi vámpír. Amikor veled vagyok el is felejtem a rosszabbik oldalamat, miattad érzem magam emberinek és érző lénynek.. -Lehet, hogy kicsit giccses és nyálas, hogy ilyeneket mondok, de ami a szívemen az a számon.
-Soha nem akarnék neked rosszat, de egy seggfej vagyok ezt elismerem ... -nevettem el magamat igazából saját magamon, majd nem is tudom miért tettem, de egy lágy csókot leheltem puha ajkaira és vártam a reakcióját.

Dühös vagyok. Magamra, rá. És mindenki másra. Magam sem hiszem el, hogy képes lettem volna ott hagyni. Nem vagyok olyan ember aki cserbenhagyja azt a személyt aki iránt törődik.
Egyszerűen elragadott magával a düh, de próbáltam visszafogni magamat.
- Te szeretsz? - Kérdeztem eléggé ledöbbenve. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen messzire jutna a kapcsolatunk. Sőt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutunk idáig. Az első találkozásunknál biztos nem így terveztem a vele való kapcsolatomnak a jövőjét.
Közelebb jött hozzám és mintha elfogytak volna a szavaim. Egyszerűen megint megbolondított. De nem hagyhatom magam. Jason megmondta, hogy manipulál. Nem adhatom meg magam akárhányszor a gyönyörű szemeibe nézek. - Azért nem hagytalak ott, mert érző emberi lény vagyok. - Nyeltem egyet és még hozzátettem. - Meg mert fontos vagy bármekkora seggfej is legyél.- Hadartam el gyorsan.

Szavai hallatán legszívesebben ennél is jobban kikeltem volna magamból, de mire a kisebb monológja végére ért akkor esett le, hogy miket vágtam a fejéhez. Mekkora egy barom vagyok, te jó ég....
-Érted képes lettem volna kiállni ellene is, de látom ez téged nem izgat. A halál engem már rég nem riaszt vissza. Ha meg kell halnom akkor úgy legyen...Tudod mit igen egy rohadt szemétláda vagyok azért mert képes voltam újra szeretni..Igen ez tényleg akkora nagy bűn.. Legalábbis magammal szemben biztosan..- rivalltam rá már én is. Egyszerűen képtelen voltam visszafogni magamat. Sosem ment, de most végképp elvesztettem a fejemet.
A következő pillanatban arra eszméltem, hogy a felettünk lévő égő darabokra robban szét.
-Akkor miért nem hagytál ott? -sétáltam hozzá egészen közel, hogy csak egy leheletnyi távolság legyen közöttünk.

Még soha ekkora csalódottságban nem volt részem. Jasonnek igaza volt. Csak játszadozott velem. A szemében nem voltam több egy vértasaknál. Szavai belülről égettek és legszívesebben felrobbantam volna. Nem leszek az a kislány aki elsírja magát, ha valami olyat hal ami nem tetszik neki. Most végképp nem.
- Fogalmad sincs mennyire nehéz volt ez kimondanom. Csak TÉGED akarlak megvédeni. Jasont gyerekkora óta vámpírok megölésére képezték ki és ne hidd, hogy egy percig is habozna azon, hogy megöljön téged. Erre sokkal nagyobb esélyed van ha a közelemben van. Most is csak miattam nem ölt meg de amint láthatod attól még nem adja fel a próbálkozást. De nem is bánom, hogy így alakult így végre megtudtam, hogy ki is vagy valójában. Egy rohadt nagy szemétláda. - Nem tudtam nem üvölteni vele. Egyszerűen ki kellett adnom magamból. A dühöm azt hiszem növelte az erőmet amivel akaratlanul is sikerült összetörnöm a felettünk lévő égőt.
- Ki sem kellett volna hoznom onnan téged. Nem érdemelted meg, hogy egy percig is törődjek veled. - Mondtam összeszorított fogakkal így próbálva visszafogni magamat.

A következő szavai még jobban kezdtek el égetni belülről mint a verbéna. Ez most komoly? Képes voltam belevetni magam ebbe a szarságba és erre én szívom meg? Marha jó...
Feltápászkodtam a földről és teljesen rideg tekintettel sétáltam elé és meredtem a szemeibe.
-Tudod, jó hosszú idő óta te vagy az egyetlen nő akinek bizalmat szavaztam és nem gondoltam volna, hogy pont te ilyen aljas módon hátba szúrsz. Soha a büdös életbe nem fogok megbízni senkiben, neked köszönhetően, és esküszöm, hogy a közeljövőben az a rohadék unokatestvéred lesz az első akit kinyírok. -mondtam erélyesen és teljesen érzéktelenül. Mérhetetlen nagyot csalódtam, az egyetlen emberben akit szerettem.
-És hidd el szépségem nem tudsz lebeszélni erről. -vigyorodtam el keserűen- Egyéb hozzáfűznivaló? -tettem fel a költői kérdést.

Tudtam, hogy amíg Jasonnel vagyok ő nem lesz biztonságban. Előbb-utóbb valamilyen okból meg akarná ölni. Nem lehetek mindig mellette, hogy megakadályozzam.
- Jól figyelj Dean arra amit most mondok. - Bármennyire is fájdalmas számomra még eggyel több ember kivonni az életemből.. Meg kell tennem.
- A legjobb lesz, ha nem találkozunk többet. - Legszívesebben sírtam volna, de próbáltam visszafojtani és játszani a határozott nőt.
- Mindkettőnk érdekében jobb lesz így. - Mondtam szemeibe nézve remélvén, hogy elhiszi. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz elengednem őt. Egyszer majdnem megölt, de azóta közel kerültünk egymáshoz. Fontos a számomra. Most mégis tudom ez a helyes döntés.

Eléggé homályosan láttam így nagyokat kellett pislognom, hogy valamennyire lássak is valamit. Éreztem ahogy Bailey próbál kivonszolni a lakásból. Erőt véve magamon a saját lábaimon sikerült eljutnom a bejárati ajtón túlra, de ott szinte azonnal a földre csúsztam és háttal nekidőltem a falnak.
-Ezt ő csinálta ugye? -hörögtem ki a szavakat. Eltartott egy darabig amire helyrejött a látásom és eltűntek az égési nyomok is, de iszonyatosan kiakasztott az a pasas. Nem elég, hogy pofátlan, de még el is akar tenni láb alól..
-Én esküszöm, hogy saját kezűleg szedem le a fejét.. -támasztottam a fejemet a falnak úgy nézve Bailey-re.. Lehet, hogy ez a kijelentésem nem tetszett neki, de jelen pillanatban ez most nem hatott meg.

Mikor visszaértem a nappaliba Jason a kanapén ücsörgött, mint valami jó gyerek. De mégis volt egyfajta rossz megérzésem. Nem sokáig maradt itt, de még mielőtt lelépett volna gyorsan megöleltem elköszönésképpen.
Remek, akkor itt maradtam most egyedül. Csak remélni tudtam, hogy Dean nem ment túl messzire és hamarosan visszaér, mert nem akarok egyedül maradni.
A következő pillanatban az ajtó nyitódására lettem figyelmes, majd a következőben már azt vettem észre, hogy Dean az ajkaimra tapad. Mosolyogva viszonoztam a csókját, majd mikor eltávolodott tőlem a rossz érzésem beigazolódott. A földön kötött ki és verbénáról motyogott. Remek. Nem szabadott volna egyedül hagynom.
- Szedd össze magad, kiviszlek innen. - Mondtam határozottan, majd elkezdtem kivonszolni az ajtóm elé.

(Hotel)

Amint beléptem az ajtón egyből megpillantottam Bailey-t és elé suhanva szinte azonnal az ajkaira tapadtam. Pár másodperccel később valami rohadt rossz előérzetem kezdett lenni, és szinte rögtön be is bizonyosodott, hogy miért.
Valami volt a levegőben ami kimondhatatlanul égetett belülről. Elszakadva Bailey-től értetlenül néztem rá, egészen addig ameddig az arcom és minden egyes porcikám égni nem kezdett, aminek következtében a földön kötöttem ki.
-Ez verbéna...A francba...- köhögtem, majd már annyira égetett, hogy hangos üvöltésekben törtem ki. Ezt biztos, hogy az a rohadék csinálta.. Esküszöm ha egyszer a kezeim közé kapom kitekerem a nyakát, már ha egyáltalán most nem égek össze ettől a cucctól.

Miután elhelyeztem a szellőzőben a verbénát. Leültem a kanapéra és vártam, hogy Bailey végezzen. Arra gondoltam, hogy ideje lenne már mennem. Bailey most már biztonságban van, nekem meg még sok dolgom van ebben a városban. Rengeteg vámpír van itt, akit le kell vadásznom. Végzett a fürdéssel és kijött a fürdőből, én ekkor felálltam a kanapéról.
-Mennem kell, vigyázz magadra és ne engedj be soha több vámpírt a lakásodba. mondtam neki kihangsúlyozva a "soha" szót. Bár ha mégis megtenné annak a vámpírnak leégne az arca, de erről nem kell tudnia. Majd megölelt, az után pedig elhagytam a lakását. Nem bíráskodni vagy parancsolni szeretnék neki, tudom milyen elnyomva, mások szabályai szerint élni, ezért sosem tennék ilyet. Én csak segíteni akarok, hiszen tudom, hogy milyenek ezek a rohadékok. Bármire képesek, hogy vérhez jussak, nem számít, hogy kinek az életét veszik el közben. Akármennyire mondják, hogy ők mások, ez csak álca. Belül mind ugyan az a romlott, vérszomjas dög.
Arra gondoltam több információra lenne szükségem a helyről és az itt élő vámpírokról. Így hát elindultam a városba kicsit körülnézni.


[Folyt: valahol]

Amint láttam, hogy kicsit már ellazultabb el is indultam a fürdő felé. Nem is vágytam semmi másra jobban, minthogy ledobjam magamról ezeket a göncöket és a zuhany alá állhassak.
A szobámba érve ledobtam magamról mindent, majd gyorsan berohantam a fürdőbe alig várva, hogy a víz alatt lehessek. Beérve a csapot hirtelen nyitottam meg és így sikerült is kicsit leforráznom magam, de még ez sem érdekelt. Annyira jól esett teljesen kitisztult a fejem. Erre volt szükségem.
Nem tudom mennyi ideig lehettem a zuhany alatt, csak remélni tudtam, hogy sikerült elfoglalnia magát valamivel. Visszamentem a szobámba, majd a ruháimat egy helyre pakoltam és miután teljesen rendbe szedtem magamat visszaindultam Jason-höz.
- Máris sokkal jobb. - Mondtam megkönnyebbülve.

Ahogy sejtettem, semmi nem történt, tudtam, hogy megfontoltabb annál mintsem csak így kitörjön. Viszont tudom, hogy ennyivel nem fogja abbahagyni, vissza fog térni. Egyszerűen nem tudom, hogy képes Bailey megcsókolni egy vámpírt, undorodva néztem. Bár egyre nehezebb volt türtőztetni magam, hiszen nem csak a neveltetésem késztet erre. Ez a sorsom, az 5 vadász egyike vagyok, aki viseli a vadászok jegyét.
Végre eltűnt, Bailey, pedig megköszönte, hogy nem estem neki. Csak egy erőltetett mosollyal bólintottam egyet.
-Rendben. válaszoltam neki mosolyogva arra, hogy érezzem magam otthon. Hát mondhatni így is tettem. Elment fürdeni, én addig kicsit bebiztosítottam a helyet néhány kis vadásztrükkel, ha netán visszatérne. A szellőzőbe egy kis verbénát tettem, ami emberek számára érzékelhetetlen. Viszont ha egy vámpír lép a szobába ő már nem fog annyira örülni neki.

Tudtam, hogy nem támogatja az ötletet, hogy itt hagyjon, de nem bírom elviselni azt a feszültséget ami most van. Örülhetek annak, hogy Jason nem támadta le helyben.
- Később. - Viszonoztam csókját mosolyogva. Nem akartam túl sokáig húzni szegény unokatestvérem agyát, de egy életre elege lett ebből a műsorból azt hiszem.
- Szia. - Köszöntem utána miután kilépett a lakásból és egy nagyot sóhajtottam. Hát akkor ezen is túl vagyunk.
- Köszönöm, hogy nem estél neki és ilyen türelmes voltál. - Mosolyogtam kedvesen Jasonre. - Viszont nekem most szükségem van egy zuhanyra. Szóval.. érezd otthon magad. - Mutattam körbe a lakásban.

Nem reagált a köszönésemre, de nem igazán törődtem vele. Aki nekem fontos az Bailey. Mivel neki is az talán a jövőben képesek leszünk egyfajta kompromisszumot kötni. Vagy nem.
- Rendben van. - Húztam el a számat. Semmi kedvem nem volt itt hagyni, hiszen még csak most jött vissza, de ahogy az unokatestvére rám nézett jobbnak láttam, ha nem lábatlankodom itt tovább.
- Akkor később. - Hosszasan megcsókoltam miközben gyengéden megcirógattam az arcát. - Szia. - Suttogtam vigyorogva az ajkaira, majd még mielőtt távoztam volna udvariasságból újból odaköszöntem a fapofának, szintén bármiféle reakció nélkül, ezután pedig elhagytam a lakást.

[Folyt valahol]

Amikor az a vérszívó átkarolta és megcsókolta, összeszorított marokkal néztem. A köszönésére semmit nem reagálltan.
Próbálta tettetni a jófiút, de mindez csak álca, ezek a manipulatív dögök bármit képesek bevetni, csakhogy vérhez jussanak. Amikor Bailey rám nézett, mintha csak azt mondta volna, hogy "látod, igazam volt, nem mind rossz". Ha nem ismerném őket, bizonyára én is bedőlök ennek, de nem így van. Majd közölte vele végre, hogy tűnjön innen, persze tapintatosabban. Fel voltam készülve arra, hogy lelövöm ha elfajulna a helyzet. Bár tapasztalataim szerint ha ennyit áldoz egy áldozatára, nem kockáztatja meg, hogy közönség előtt csinálja.

Aranyos volt, ahogy aggódott értem. Gyorsan vetettem egy pillantást Jasonre amivel azt akartam közölni, hogy "látod nem olyan rossz."
Mikor átkarolta a derekamat kezeimet gyengéden mellkasára simítottam. - Jól, vagyok semmi bajom az ég világon. Tegnap kicsit többet ittam a kelleténél, de Jason ott volt és segített. Amúgy ő az unokatestvérem. - Tekintettem kettejük között cikázott, hogy vajon mikor lépi Dean azt a képzeletbeli határt amit Jason felhúzott.
Mikor gyengéden és röviden megcsókolt rögtön viszonoztam neki, majd hozzábújtam és mélyen beszippantottam illatát. Annyira hiányzott.
- Jobb lenne, ha most elmennél, Dean. Kérlek. - Néztem mélyen a szemeibe picit eltávolodva tőle.

Teljesen elgondolkoztam azon, hogy mit is érzek Bailey iránt. Azt hiszem a sors egy löketett akart adni, mert a következő pillanatban ő robogott be az ajtón. Eléggé levert állapotban és habár látszott rajta, hogy józan még mindig érzékelhető volt rajta az alkohol.
- Mi történt? Jól vagy? - Siettem oda hozzá gyengéden átkarolva a derekát. Ekkor tudatosult bennem igazából, hogy nem vagyunk egyedül.
- Helló. - Köszöntem oda neki, majd újból Baileyre néztem és végignéztem minden egyes porcikáját, hogy rendben van-e, majd egy szűzies csók után gyengéden átöleltem.

Az ajtaja előtt megálltunk és megismételte újra az előző kérését. Csak bólintottam rá majd benyitott. Ott ült a rohadék és kortyolgatta a kávéját. Nehezen bírtam visszafogni magam, hogy ne puffantsam le rögtön. Még sosem kellett visszafognom magam, arra neveltek, hogy ne kíméljem egyiket sem. Ezért is nehéz most végignéznem, ahogy a unokahúgommal enyeleg az egyik. Beléptem az ajtón és vártam, hogy Bailey kirakja a szűrét. Persze felkészülve arra, hogy előrántsam a puskám, ha egy gyanús mozdulatot is tesz.

(Jason lakása)

Örültem, hogy beleegyezett a békés dologba. Nem akarom, hogy bármelyiküknek baja essen. Mindkettőjüket ugyanúgy féltem.
Mikor a lakásomhoz értem még az ajtó előtt felé fordultam. - Semmi balhé, oké? - Kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon és a kezemet a kilincsre helyeztem, majd mikor bólintott beléptem és meg is láttam Deant ahogy a kávéját kortyolgatta. - Szia. - Mosolyogtam rá kissé elpirulva. Mindig kiváltja ezt belőlem.. Nem tudom miért. Egyszerűen csak rá akarok tapadni. De vissza kell fognom magam hiszen itt van Jason is.

Miután Bailey elment nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Elmenni valamerre nem volt túl sok kedvem, de itthon maradni sem. Egy kisebb vacillálás után végül amellett döntöttem, hogy nem megyek sehová.
Kikászálódtam az ágyból és a konyha felé véve az irányt összedobtam magamnak egy kávét.. Közben csak az elmúlt pár napom agyaltam. Vajon tényleg megéri? Most jelen pillanatban ő lenne az utolsó ember akit meg akarnék bántani.. Kezdek iránta érezni valamit, de az még nem jár túl közel a szerelemhez. Bonyolult...
A kávéval együtt az asztalhoz vágódtam az egyik székre és tovább iszogattam a forró frissítőt.
Nem tudom mikor jön majd Bailey, de minden esetre megvárom és csak utána megyek el, ha mégis megjön hozzá a kedvem.

Nem töltöttem túl sok időt a zuhany alatt, de a víz minden egyes cseppje jól esett. A fejemben lejátszódtak az utóbbi nap történései. Dean és én. Minden. Honnan indultunk és most hová lyukadtunk ki. Valami azt súgja, hogy nem vagyok normális. Végül is majdnem megölt én pedig összeállok vele. Nem tehetek róla.. Valami vonzz benne. Viszont jobb lesz, ha most kicsit kitisztítom a gondolataimat. Mert ha ő a közelemben van nem tudok tisztán gondolkodni.

Visszasiettem a szobába, majd magamra kapkodtam pár tiszta ruhát és mielőtt még kirohantam volna a lakásból egy szűzies csókot leheltem ajkaira. - Majd jövök. - Felkaptam a kabátomat és már fel is szívódtam.

(Erdő)

Halványan mosollyal az arcomon viszonoztam a csókját. Nem tudom mi fog kisülni ebből az egészből, de kíváncsi vagyok.
- Azt hiszem én most gyors lezuhanyozok, aztán még nem tudom mit fogok csinálni, de ha van valami dolgod nyugodtan intézd el. Én megleszek egyedül is. Maximum elmegyek egy sétára és egy valamit megígérek. Nem fogok kötözködni egy vámpírral sem. - Mondtam kacagva, majd gyorsan felpattanva berohantam a fürdőbe.