Viszonylag elhúzódó bevásárlókörutam odáig fajult, hogy egészen besötétedett, mire hazaértem. Chriest szorgoskodásának eredménye már az ajtón belépve érződött a levegőben, a sült hús, a saláta és a krumpli illatának egyvelege pedig arra késztetett, hogy a kis csomagot elzárva a fiókba, eltűnjek egy rövid köszönés után a fürdőben. A törölköző láttán elmosolyodom, és nyugtázom, hogy valamire azért csak jó volt, hogy annyiszor szóvá tettem neki eme használati tárgy valódi funkcióját. A plüsök látványa egyszerre nevetséges és valamilyen abszurd módon megnyugtató is. Kifejezetten nem volt még senki, akivel osztoztam volna az ágyamon, az életemen, a lakásomon, ilyen hosszú ideje, s mivel a felnőtté válásom sem volt épp békés, nem is álmodtam olyasmiről, mint kabalák, vagy plüsök az ágyra halmozva. -Mire oda jutunk, lehet, hogy már elavult lesz pár vidámparki figura.-csüggedek le, hisz a mai világ inkább szólt a túlélésről, a telefonokról, és egyéb kütyükről, mintsem holmi kibelezhető plüsökről. Az tuti, hogy a saját gyerekeim ettől nem fosztom meg, és elhalmozom mindazzal, ami a saját életemből kimaradtak, és tudtam, hogy mekkora hiányérzetet adtak. Leülve az asztalhoz, valahogy érzem, hogy máris görcsbe rándul a gyomrom, és meglehet megjegyzését nem szurkálódásnak akarja beállítani, kicsit mélyebben érint a téma, mint azt elsőre gondolhatná, és felszisszenve teszem le a villám tányéromra. Szemem a másodperc tört része alatt fakul két árnyalatot, és világoskéken, már-már áttetszően kezd el világítani. -Oké, ha mondani szeretnél valamit, mond ki egyenesen, ne célozgass. Azt hittem, túlléptünk azon, hogy miért nem mondom el, mi történt. De oké, legyen.-hangom egyre inkább dühössé változik, és arcomon megannyi változás megy végbe. Egyszerre ül ki rá a düh, a sértettség, a bennem lakozó félelem, ami abból adódik, hogy tudom jól, ha mindenről beszámolok neki, könnyen tehetem mindkettőnket ismét céltáblává. Most ezen mégsem gondolkodom, hagyom, hogy számon könnyedén jöjjenek ki a szavam, hangomnak pedig nem engedem egy percre se, hogy elhalkuljon.-Tudod, szép és jó, hogy mindenki azt hiszi a városban, a Mikaelson család a legveszedelmesebb. A városnak, mint a legtöbbnek, van egy alvilág nevű helye, ahol a névnek megfelelő emberek, és esetünkben kevésbé emberi lények élnek. Nos, én a helyi méhkirálynőnek voltam a jobbkeze, évekig. Gyilkoltam érte, ártatlanok életét, erejét vettem el, pusztán azért, mer tudtam, egy helyen vagyok biztonságban a falkám nélkül, ami sosem volt enyém, és az mellette voltam és lennék is. Olyan dolgokat tudok, amiket nem szabadna. Abból a világból egy módon szabadulhatsz, ha meghalsz, és a titkok veled halnak. Élő példa vagyok, hogy ez nincs így. Ahogy annak is, hogy egy szavába kerül, és hála a makacs, sértett énednek, akár holnap be is toppanhat valaki az ajtón, és észre sem veszed, már nem fogsz élni. De tudod, mit? Nem érdekel. Elegem van abból, hogy ezért én legyek a fekete bárány. Az igazat akartad? Tessék, beismerem, egy gyilkos voltam, akinek semmi sem számított, csak a saját túlélése. És a legszebb, hogy még csak nem is sajnálom, amit tettem.-állok fel az asztaltól, és tolom el magamtól a tányérom, a maradékkal, ami majdhogynem felöleli a teljes vacsorát. Elment az étvágyam, és érzem remegő kezeim, amiket testem mellé szorítók, hogy mindezt el tudjam rejteni. És a legszebb, hogy az igazság, mely bennem lakozott, könnyedén tört elő. Nem sajnáltam, amit tettem, de ezt eddig a pillanatig nem mertem beismerni, sem magamnak, sem neki. -Köszönöm a vacsorát, jól laktam.-mondom meglepő higgadtsággal, és kihúzva magam, minden hibámmal, a sötét múltammal együtt, kilépek a konyhából, és az ajtón kilépve, leülök a lakás előtti lépcsőre. Nem érdekel a hideg, fejem a térdeimen nyugvó kezeimre támasztom, és felnézek a csillagos égre.
Ahogy Les belém, és csókot lop tőlem, felcsillannak a szemei, bár nem jövök rá, hogy ez nekem, vagy az ínycsiklandó illatoknak köszönhető-e. Talán egy kicsit ennek is, meg annak is. - Szia édesem - mosolygok rá, aztán felnevetek, ahogy megemlíti a törülközőt, bár a válasszal várnom kell addig, míg kijön immár frissen és illatosan a tusoló alól. - Nos, ahogy látod, tanulékony vagyok, és apróbb dolgokban simulékony is. Amúgy is, tudom hogy csúnyán tudsz nézni ha elbliccelem a zuhany utáni szárítkozást, és nem szeretem, ha morcos vagy. Plusz ilyenkor mindig reménykedem valami jutalomban a jó viselkedésemért - somolygok kajánul, aztán az én tekintetem is az ágy felé vándorol, ahol a plüssök pihennek, méghozzá enyémen a farkas, Les-én pedig a maci. - Remélem néhány év múlva is meglesznek még, és akkor az ifjabb Wolfswood majd játszat velük - jegyzem meg, kissé újfent előre szaladva a jövőbe, aztán ahogy Les lehuppan a székbe, el is napolom ezt a képzelődést, és tálalni kezdek. Bőséges adagokat pakolok mindkettőnk tányérjába, majd én is lezuttyanok a konyhaasztal mellé, és beleszúrom villámat az első falatba. - Na és merre jártál? - érdeklődöm degeszre tömött pofazacskóval. - Vagy ne kérdezzem, mert is beletartozik a nagy titok-könyvbe? - teszem hozzá. Nem tettem szóvá azóta sem, hogy bennem maradt az apró tüske, amiért még mindig van, amit eltitkol előttem, még akkor is, ha megértem az indokait. Távol álljon tőlem hogy veszekedni kezdjek, egyszerűen keserű a szám íze, mikor nem tudom hol, merre jár, és főképpen, hogy miért.
Az ünnepek előszele érezhető volt a boltokban is, amikbe egyre-másra kisebb tömegekbe ütköztem. Próbáltam nem ezzel foglalkozni, és céltudatos vásárlónak tűnni, és a kiválasztott dolgokat nem feleslegesen a kosára tenni. Két zacskóval a kezemben léptem ki a plázából és csak ekkor tűnik fel igazán, hogy igen későre jár már, és a Nap korongjának nyoma sincs a horizonton. Felszisszenek, és a kelleténél talán gyorsabban is, de elindulok haza. Az ajtó előtti parkolóhelyre állok, Chriest motorja és lakókocsija mellé, majd a kilincs után nyúlok, és a finom illatokat megérezve, kis híján keresztülroncsolok a szobán. De mivel a zacskók tartalmát még nem akarom felfedni, egy könnyed mozdulattal dugom azokat az egyik fiókba, majd kulcs nélkül ugyan, de bezárom azt, és mosolygós arccal lépek Chriest mellé. -Isteni illatok!-simítok végig hátán, ahogy lassan felém fordul, és végül visszavezetve ujjaim nyakára, könnyed csókot lopok tőle.-És persze a vacsorának is.-suttogom ajkaira, majd teszek egy lépést hátra, és az asztal felé nézek.-Míg minden elkészül, én azt hiszem lezuhanyzom, ha már valaki gonosz módon leelőzött.-vágok fintort, és belibbenek a fürdő ajtaján, majd mikor a száradó törölközőt meglátom, kinézek a fürdőből és oldalra billentett fejjel mérem végig.-Gyanús vagy te nekem. Hol hagytad Chriest Wolfswood-ot, a törölközőgyűlölő, kócos pasast?-érdeklődöm, de a választ már nem várom meg, behajtom a fürdő ajtaját, és megejtem a terveim között helyet kapó fürdést. Mikor illatos vagyok, kócos tincseim ismét vállamra omlanak, immár vizesen, és kócosan,d e frissen, kilépek a fürdőből. Nem veszem túl komolyan az öltözködést, a fűtésnek hála, kellemesen meleg van már a lakásban, így egy rövid nadrág és egy egyszerű póló tökéletesen elég. -Jöhet a vacsi!-sliasszanok be mellette a konyhába, és hatalmas vigyorral arcomon, feltöltődve, tele energiával, huppanok le a székbe.-Mellesleg nagyon cukik.-biccentek fejemmel az ágyra, ahol a két plüssfigura már ott pihen.
Elég különös úgy hazajönni, hogy egyedül vagyok, és nem hallom Les matatását a lakásból, nem érzem az illatát. Így olyan kissé, mintha nem várna rám senki sem, de tudom, hogy jobb, ha hozzászokom az ilyen pillanatokhoz. Nemsokára mindketten dolgozó emberekké válunk, és ettől a ténytől kissé mindig elkomorulok. Nem a munka tényétől, sosem volt ellenemre az ilyesmi, de én úgy gondolom, és úgy tartom, egy tisztességes férfi ott kezdődik, hogy képes eltartani a feleségét. Szeretném megadni a gondtalan élet lehetőségét Les-nek, de ugyanakkor tisztában vagyok abban is, hogy ő ezt nem igazán tolerálná. Nem az a fajta, aki egész nap képes otthon ülni a fenekén, és csak a háztartással foglalkozni. Boldogtalan lenne egy ilyen kapcsolatban, és nekem az ő boldogsága többet ér, mint a saját - néha amúgy is ingatag lábakon álló - önérzetem. Lepakolom a hátizsákot, a plüssöket elrendezem az ágyon, majd a fürdőbe ügetek, és felfrissítem magam egy zuhannyal. Les most büszke lenne rám, mert önként és dalolva használom a törülközőt, aztán otthoni ruhába bújok, és a konyhában kötök ki végül. Mire Les megérkezik, már este lesz, és azt hiszem, nem lesz ellenére egy vacsora. Bekapcsolom a rádiót, hallgatom a zenét, közben krumplit sütök, húst tolok a sütőbe, és csakhamar nyálcsorgató illatok szállnak a lakásban. Még mindig különös kissé a gondolat, de ugyanakkor szívet melengető, hogy itt vagyok egy lakásban, a lámpa megnyugtató fényében, árad a zeneszó, békésen tevékenykedem, és hogy ezt a helyet úgy hiszem, már magam is otthonomnak hívhatom. Azt hiszem, elmondható, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha történt velem életemben. Megterítek, és épp a sültet veszem ki a sütőből, mikor hallom az ajtó nyitását, majd Les lépteit. Lejjebb halkítom a rádiót, és várom, hogy belépjen a konyhába, bár az orra már alighanem elárulta neki a küszöbön is, hogy nem tétlen heverészéssel töltöttem az időmet, míg ő távol volt.
Vállat vonok ismét, a kérdést nyitva hagyva, de ajkaimon ülő mosolyom elárulja, hogy tulajdonképpen nincs semmi bajom a reggeli ébredésekkel, sőt. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha egyedül kellene minden reggel szembenéznem azzal, hogy milyen nap, napok várnak rám. Könnyebb volt így. Neki is és nekem is. Mert az a furcsa kapocs, ami kialakult köztünk olyan rövid idő után, egyre erősebb lett, még akkor is, ha a viták az utóbbi időben többször előtérbe kerültek, mint kellett volna. -Majd behajtom rajtad, hogy találj olyan helyet, ami felér ezzel.-vigyorgok elégedetten, amiért cukkolhatom kicsit, még úgy is, hogy tudom, valóban nem bírja a magasságot. Egyszer elég volt lekísérni egy építményről, egy óriáskerékbe bele se merek gondolni, hogy mit tenne vele. Szavaira ismételten csak a kiszélesedő mosolyom jelzi véleményem, és eltűnök a fürdőben, de azért még útközben megállok, és elgondolkodva szólalok meg. -Hát, pedig elhiheted, hogy más csorgó nyálas bámulása nem érdekel, ellenben tőled szeretem látni, ha nem tudsz beérni velem.-ezzel pajkos mosollyal tűnök tényleg el, és magas copfba fogom hajam, majd szorosan befonom, és miután kész vagyok, némi szempillaspirállal emelem ki kék szemeim, s kapok magamra egy sortot, egy ujjatlan pólóval. Mikor kész vagyok, leülök az ágy szélére, egy táskába dobálom az iratainkat, a pénztárcám, és a lakáskulcsom, majd a slusszkulcsért nyúlok és mielőtt szóvá tehetné, kilépek az ajtón, és egyenesen a motorom felé veszem az irányt. -Ha nem bánod, nem leszek most benzinpipi mögötted.-húzom fejemre a bukót, miután a napszemüvegem orrom hegyéről a helyére toltam és gázt adva lövök ki, egyenesen a vidámpark felé.
Szavai - már megint - jobban csípnek, mint a kissé hűvös őszi reggel, és felvonom a szemöldökömet, ahogy nem hagyja ki, hogy piszkálja meg folyamatosan az alvó - jelen esetben félalvó - farkast. - Vegyem ezt úgy, hogy a hétköznapok reggeleiben nem inspirál eléggé téged a puszta létezésem is? - morgolódom, megjátszva a sértődöttet és duzzogót, az az egy szerencséje van, hogy a reggeli kényeztető kávé és reggeli kombóval gyorsan kárpótolni is tud. Épp az első szendvics felé nyúlkálok, mikor is elkap, a dereka köré fonja a kezeimet, és fejcsóválva nézek rá. - Édesem, csak közlöm veled, hogy a helyzet úgy nézne ki, hogy elsápadva ülök melletted New Orleans legmagasabb pontján, és igyekeznék nem elájulni, mert gyorsan lerombolná a renomémat - sóhajtok fel. - De majd igyekszem valahol máshol valóra váltani az igényeidet. Olyankor, amikor biztos lábbal állok a földön, és némileg jobban eszemnél vagyok, mint most - teszem aztán hozzá, majd amikor ő is magába tuszkolja a szendvicse utolsó falatjait lerogyom végre a székbe az asztal mellé, és magam is igen derekasan hozzálátok hogy némi kalóriával és energiával töltsem fel a szervezetemet. - Tudnám értékelni, ha valami olyasmit rántanál magadra, hogy a pörgő-forgó dolgokon ülve ne minden pasi a te lábaidat bámulja. Tudod, hogy olyankor nagyon csúnya morgós farkas tudok lenni, és bunyózni sem vagyok rest, ha látom, hogy mások kocsányon lógó szemekkel méregetnek téged - kiáltok Les után, és remélem tudja, hogy teljesen komolyan mondom, hogy akár vérre menő csatára is képes lennék, ha azt látnám, hogy valaki perverz módon méregeti az én menyasszonyomat. Igyekszem elkergetni magamtól a puszta gondolatot is, mert érzem, hogy csak ennyitől is mérges leszek, így lecsillapítom magam még két szendviccsel, aztán nagy nyújtózással letudom a reggelit, és úgy döntök, nekem is ideje a fürdő felé venni az irányt. Ha miattam nem tudunk időben elindulni, egy hét múlva is hallgatni fogom a pimasz kis megjegyzéseket, amitől alighanem eluralkodik majd bennem a vágy, hogy ismét elpaskoljam Les ingerlően kerek fenekét.
Csalinak használom a kávét, hogy ki tudjam rángatni az ágyból, mindezt olyan örömittas mosollyal, ami valósággal sugárzik az örömtől, hogy ilyen könnyen beadta a a derekát. Nem tagadás, kifejezetten örülök, hogy nem kell győzködnöm órákig. Ahogy végigméri az asztalt, végre értelem is társul az eddig maga elé meredő, üres tekintetből, és mikor magához húz, automatikusan fektetem egyik tenyerem mellkasára. -Tudod, ha van, ami motivál, egész használható vagyok reggelente. Szóval csak motiválnod kell mindig, hogy fel is keljek.-vonok vállat elégedetten, ahogy végigmérem az előttem elterülő asztalt, rajta a szendvicsekkel megpakolt tányérral. -Ne beszélj nekem estéről, még akkor se, ha így szeretnéd! Először vágjunk bele a napba. Majd ha eljön az ideje beszélhetünk az estéről.-lépek el mellőle, majd színpadiasan fonom derekam köré kezeit, és kapok homlokomhoz, mint aki szélütést kapott.-Pedig már előttem volt, ahogy az óriáskerék tetején kifejted mennyire szeretsz, és a hűvös esti szélben magadhoz húzol egy csókra.-elmélkedek, majd a színjáték végeztével felkapok egy szendvicset és távolabb ugrok tőle.-Ha lehet. ne vedd fel a szőke herceg jelmezed, a sablonos pasik nem az eseteim.-harapok nagyot a szendvicsbe, vigyorogva, és mint akit megcsíptek a bolhák, pördülök-fordulok a konyhában, magamnak is kitöltve egy kávét, míg ácsorogva bekapom a szendvics utolsó falatját is, jócskán megelőzve, és visszalibbenek a szoba felé.-Azt hiszem nem veszek szoknyát, ha minden pörgő-forgó dologra fel akarsz ültetni.-mondom ezt úgy, mintha minden nap, minden órában szoknyában illegnék-billegnék előtte. Holott leginkább egy pólóban lát, ami az övé, és a térdemig is leér, vagy farmerban. Azon kivételes alkalmakkor, mikor kiöltöztem, viszont igen hatásos eredményt értem el, és a meglepettség mindig kiült arcára. Ezt az örömöt pedig szeretném így megtartani, azon ritka alkalmakra, amikor az a célom vele, hogy az álla leessen a lábai elé.
Épphogy ráveszem magam, hogy nagy keservesen talpra álljak az ágy mellett, mikor Les megáll előttem, és végighúzza ujját a nyakamon. Jólesően nyögök egyet, és csak azért nem hunyom le a szemem, mert félő, hogy állva visszaaludnék. Így is újfent sikerül ásítanom egyet, mikor is visszalök az ágyba, és nem kell sok biztatás, jólesően ernyednek el tagjaim a puha ágynemű érintésétől. Ahogy ígéri, a kávé máris elérhető távolságba kerül tőlem, de ahogy a kezem nyújtanám, elhúzza az orrom elől, mire csalódottan és bánatosan pislogok fel rá. - Na.... - dünnyögök, de aztán belátom, hogy a lehető legjobb módját választotta rá, hogy ténylegesen képes legyek felkelni. Még ha agyilag nem is, de az ágyból mindenképpen. A padlóra lendítem a lábam, és megyek Les után, mint akit megigéztek, bár ez az igézet jelenleg nem az ő szépségének, hanem a kávénak szól, és mikor a konyhába érve végre kezembe nyomja a reggeli nedűt, érzem az első korty után, ahogy a koffein kitölti az ereimet, és némileg kimozdít a lusta, ébredés utáni tespedésből. Legalábbis mikor szemügyre veszem a reggelit, már jóval értelmesebben nézek magam elé. - Úgy tűnik, nem vesztegetted az idődet, csak hogy minél hamarabb indulhassunk - vigyorgom el magam, aztán fél karral magamhoz húzom Les-t, és megcsókolom. - Ma felültetlek mindenre, ami pörög, forog, siklik, lebeg és hasonlók. Egyet kikötök: az óriáskerékre nem szállok fel veled. Tériszonyos vagyok. De minden másban partner leszek, és szeretném, ha olyan jól éreznéd ma magad velem, hogy este a karjaimban hozzalak át a küszöbön, míg te álmosan hozzám simulsz - hajtom félre a fejem. - Szóval, reggeli után gyorsan öltözöm, és indulhatunk is. Ne mondd még véletlenül se, hogy rám kellett várni.
Úgy felpörögtem a kipihentségtől, hogy megelőzve őt a kelésben, első dolgom volt odatenni egy kávét, majd némi reggelit készítettem az asztalra szendvicsek formájában, végül pedig visszadőltem az ágyba, hogy felébreszthessem. A pislogása, és a homályos tekintet elárulja, hogy az álomból felkeltett kómás állapotba sodródik, és kell neki pár perc, mire az én felpörgött, menni akaró énem megérti, de nem bánom. Izgatottan csillogó kék tekintetemmel mosolygok le rá, és épp csak ki nem tessékelem az ágyból, mikor felvázolja a lehetőségeit annak, hogy mik történhetnének, ha egy éjszaka alatt meggondolja magát. -Én se mondhattam volna szebben. Valóban, ezek várnának rád, ha ma a punnyadós éned választod.-csipkelődöm már korán reggel, és mikor ledobja magáról a takarót, felkelek, elé sétálok, mert tudom, ez még közel sem az a rész, mikor valóban fel is kel. Közelebb hajolok hozzá, ujjaim nyakán végighúzom mellkasától álla felé, majd hunyorogva veszem szemügyre a rám meredező kiskutya szemeket, és végül fintorogva rázom meg a fejem.-Csak a kávét. A reggeli az asztalon vár. Megkíméllek az elkényelmesedéstől.-lököm vissza ezzel a lendülettel az ágyba, és vigyorogva suhanok el a konyha felé, majd térek vissza egy bögrével, arcomon olyan mosollyal, mint egy kisgyereké.-Na gyerünk reggelizni.-húzom el orra előtt a bögrét, de nem adom neki, hanem lassú léptekkel kezdek hátrálni a konyha felé, csillogó szemekkel, alsó ajkamba harapva, hogy a mosolyom vissza tudjam fogni a vigyorgás állapotából.
Kíváncsi vagyok, vajon hogyan reagál a kissé infantilis ötletemre, de arra nem számítok, hogy ennyire lelkesen. Olyan hevesen fordul meg, hogy ha nem kapom arrébb a fejem az utolsó pillanatban, alighanem könyökkel verne orrba, és nem is tudom kettőnk közül ezúttal ki a gyerekesebb, mert úgy pislog és vigyorog rám, mint amikor azt mondják az óvodásnak, hogy holnap lesz karácsony. Úgy ölel magához, hogy csaknem a fulladás környékez, mire végre nagy nehezen elenged, és nem tudom megállni, szeles boldogságát látva kénytelen vagyok elnevetni magam. - Akkor most melyikünk is az öt éves? - csipkelődöm vele válaszként, mikor tesz egy megjegyzést a mai napra, mintha nem élvezte volna a tétlen csavargást és semmittevést éppúgy, ahogy én magam is. - Állok elébe bárminek. Engem úgysem tudsz megijeszteni - dünnyögöm mikor végül is hozzám bújik, és csókot nyomok a homlokára. Azt nem tudom, érzékelte-e még, mert alig két másodperc alatt úgy alszik el, mint akit bunkósbottal vágtak fejbe.
Én is követem a példáját, és csak akkor kezdek el mocorogni - bár meglehetősen energiaszegényen - mikor zajokat hallok a lakásból. Fél szemem résnyire nyitva konstatálom, hogy reggel van, aztán vissza le is csukom, és igyekszem még némi alvást kiharcolni magamnak, de kevés sikerrel. Reggeli és kávé illata úszik felém a levegőben, ettől orrom úgy kezd mozogni, mint egy nyúlnak, és hatalmas nyújtózással megadom magam, ahogy besüpped a matrac az oldalamon, és lágy cirógatás követi a csókot, amit ébresztő gyanánt kapok. - Szia - dünnyögöm érces reggeli hangon, és akkorát ásítok, hogy lelátni egészen a mandulámig, majd felülök, de azt nem mondhatnám, hogy túlzott értelemmel nézek a világba. Kell hozzá egy perc, mire elrendezem magamban a tegnap esti történéseket, aztán fókuszomba kerül a reggeli, amitől azonnal csorgatni kezdem a nyálam, mint Pavlov kutyája, és kísérőzeneként a gyomrom is kordul hatalmasat. - Merném én meggondolni magam? - kérdezem aztán, felfogva mire vonatkozik Les kérdése, és közelebb húzom magamhoz. - A nap végére vagy cafatokra lennék átkozva, vagy békaként kuruttyolnék a legközelebbi tóban. Esetleg maradnék ember alakban, csak éppen tartós mosoly- és szexmegvonás lenne a büntetésem. Szóval azt hiszem, jobb ha nem kísértem a sorsot - vigyorgok. - Egyébként is szeretném látni, milyen vagy, ha a csinos kis fejedre állsz a forgó hordóban - jegyzem meg, aztán ledobom a takarót, és a konyha felé pislogok. - Ha ágyba kapom a kávémat, talán feltölt annyi energiával, hogy képes legyek reggelizni, és indulásra készen összeszedni magam - nézek úgy Lesre, mint egy kiskutya.
A békesség, az este kellemes nyugalma közepedet nem is igazán figyelek a filmre, gondolataimba merülve próbálok elvonatkoztatni a múlttól és tovább lépni a jelenbe, és ez egészen jól is megy, de a film végén tagadhatatlanul úrrá lesz rajtam a romantikus énem és úgy bújok hozzá, hogy egész testem megremeg a kellemes érzéstől, hogy karjai között pihenhetek. Szavaimra reakciója sokatmondó, ajkamra mosoly szökik, ami kifejezi tökéletesen azt, hogy mennyire boldoggá tett, hogy mennyire boldoggá teszem, s az apró, lágy csókja után mellkasa helyett már a párnámra dőlök. A nyakamba szuszogó érzéstől továbbra is mosolyogva pislogok, amit ő már nem láthat. Az azonban, amit felvet, arra késztet, hogy felé forduljak, kis híján olyan lendülettel, hogy orrba vágom. Nagy szemekkel pislogok rá, ajkamon a mosoly és a csodálkozás az ötlet hallatán egyszerre lesz úrrá. -Mintha a mai nem lett volna elég görbe.-piszkálódom szándékosan, próbáltam leplezni, hogy örülök, majd szinte elnevetem magam örömömben és olyan hévvel vonom magamhoz, hogy azzal már nem tudom leplezni, mennyire örülök ötletének. Ujjaim nyakára siklanak, úgy simulok hozzá egész testemmel, mosolyom őszinte és csókom ehhez mérten alig érinti ajkait, mégis tökéletesen kifejezi mindazt, ami jelenleg elkezd bennem kavarogni.-Ha te tudná, hogy most mire vállalkoztál!-sejtelmes mosollyal bújok mellkasához és minden örömöm ellenére villámsebességgel alszom el, ahogy a boldogság kellemes karmaiba kerülve elmerülök. Gyermeki boldogságom reggelig kitartónak érzem, s talán ez az oka annak, hogy olyan kipihenten ébredek, ahogy már régen nem sikerült, az első napsugárral jóformán együtt és apró csókot nyomva Chriest kócos haja övezte arcára, elsétálok a konyháig, bekészítek egy kávét, majd csinálok gyorsan pár, igen magas és testes szendvicset, végül elindítom a kávéfőzőt, és visszasétálok mellé az ágy azon oldalára, ahol ő fekszik, majd ujjaim mellkasára siklanak, és úgy hajolok hozzá közelebb, hogy gyengéd csókkal ébresszem.-Ugye nem futamodtál meg és még mindig menni akarsz? -nézek rá csillogó szemekkel, köszöntés helyett inkább arról érdeklődök, hogy tegnap esti ötletét elvetette-e vagy sem, válaszára pedig nem is igazán várok, ellenben epekedek érte. Ritkán kelek fel előtte, de most igazi indokot adott rá, hogy megtegyem, és mivel félig rajta fekszem, igazából még én is ágyban vagyok, csakhogy a reggeli az asztalon már tálalva várja, mintegy boszorkányság gyanánt, hogy ennyire felpörgött vagyok reggel.
Tudtam, hogy a pimasz kis megjegyzésemet a szájával kapcsolatban nem fogja bosszú nélkül hagyni, belecsíp egyet finoman az oldalamba, aztán - ha már úgy is ott jár a keze - végig is futtatja őket oldalamon, amitől azonnal úgy érzem, mintha ezer hangya táncolna a bőröm alatt, és azonnal ficánkolni kezdjek, hogy valahogy megszabaduljak a kíntól. Tökéletesen tisztában van vele, hogy csiklandós vagyok, ismeri minden gyenge pontomat, és tökéletesen ki is használja őket némi fegyelmezésre. És ezek után mondja valaki, hogy könnyű egy nővel, pláne akkor, ha boszorkány... Megkönyörül rajtam, elveszi kezét az oldalamtól, aztán - gyanítom, hogy ezzel megakadályozza a bosszú bármilyen formáját - összefonja ujjait az enyémmel, én pedig azonnal doromboló kandúrrá válok tőle, és minden bosszúvágyról elfeledkezve belemerülök a filmbe, egészen addig, míg a végkifejlet végén futó címlista némileg ki nem ránt a jóleső tespedésből. Les felemeli a fejét, szemebe néz, és szavai hallatán valami csodálatos jó érzés önti el a mellkasomat. Én ugyan nem vagyok a szavak embere, és az érzelmeim néha nagyobbak annál, hogy azokat verbálisan ki tudjam fejezni, így hát csak felemelem a kezem, hogy arcát tenyerembe vegyem. - Az ilyen filmeket régen mindig nyálasnak tartottam, mert kizártnak tartottam, hogy ilyen mérvű szerelem létezik. Ma már szívesen nézem őket, mert ma már tudom, hogy tévedtem - hunyom le szemem, mikor megcsókol, aztán leteszi a fejét, hátat fordít nekem, de még ebben a pozícióban is magához húz. Nem mintha kényszeríteni kellene, megyek én szívesen magamtól is. Épp beleszuszogok hosszú tincseibe, mikor agyamba villan egy gondolat, amitől elvigyorgom magam, még ha ő ezt jelenleg nem is látja. - Van egy ötletem - dünnyögöm bele válla bőrébe. - Azt mondtam rám pár órája, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Legyünk következetesek... Néhány nap múlva úgyis beszippant bennünket a munka világa, hát még most szórakozzuk ki magunkat, amíg lehetőségünk van rá. Csapjunk holnap egy igazi, görbe, és vidám napot. Menjünk el a vidámparkba! - vetem fel az ötletemet. - Próbáljunk ki mindent, legyünk tényleg olyanok, mint a gyerek. Játsszunk, együnk egész nap édességet, és legalább egy napra felejtsünk el minden mást. Mit szólsz hozzá? - kérdezem lelkesen. Remélem, nem lesz semmiféle ellenvetése a program iránt.
Elnyomok egy kuncogást, és alig hallhatóan mormogok pár szót mellkasához bújva, amit csak akkor hall meg, ha meg akarja hallani. -Szerintem, ha eljön az ideje, hallani is fogsz még ilyeneket.-a sokatmondó célzásommal takarózva, lezártnak tekintem a témát és befészkelem magam a kényelmes helyembe, s magunkra húzva a takarót, beszívom friss illatát, bőrének melegét, és élvezem az ölelő karok nyújtotta biztonságot. Mielőtt elindíthatnám a filmet, még tesz egy megjegyzést, amiért oldalába csípek, majd csókot nyomok nyakára, mielőtt visszahajtanám fejem mellkasára. -Ne akard, hogy kihasználjam a gyengeséged.-csúsztatom végig oldalán ujjaim úgy, hogy alig érem bőrét, tudom, hogy csiklandós, de nem hergelem, elkapom kezem, és mielőtt viszonozhatná a "kedvességem", összefonom ujjaink, elindítom a filmet, s hagyom, hogy másik keze vállam cirógassa. A filmben elmerülök, de nem is igazán a cselekményben vagy a mondandójában, inkább csak a gondolataim közé zuhanok és a film végén bár álmos tekintetemtől kissé homályosan látok már, de megdörzsölve szemeim, még feltornázom magam úgy, hogy egy magas legyek vele, és ujjaimmal gyengéden végigsimítok arcának egyik oldalán, borostája kellemesen csiklandozza tenyerem, és ajkamon egy mosollyal húzódom közelebb hozzá. -Köszönöm, hogy itt vagy, hogy az enyém vagy és én a tied lehetek.-csókolom meg gyengéden, hagyom, hogy nyelveink táncot járjanak, s elhúzódva visszacsúszok, immár a párnára, és hátat fordítva neki, oldalamra fordulok, s kezét úgy húzom magam köré, hogy ismét ölelő karjaiban pihenhessek, s aludhassak el.
Míg a fürdő ajtajában ácsorgok, észreveszem - még ha igyekszik is titkolni - hogy ő is végighordozza tekintetét a testemen, és nincs ellenére a látvány. Ő kb ugyanúgy reagál rám, ahogy én is rá. Őt is elönti a vágy ha szinte egy szál semmiben lát engem, és ez fordítva is így igaz. Jelenleg is lelkierőbe kerül visszafogni magam. A testi reakció egy dolog, ettől függetlenül tudom, hogy ő is másra vágyik most, ahogy én is, és néha egy összebújás többet jelent mindkettőnk számára, mint a folyamatos ágytorna. Felnevet, ahogy behuppanok mellé az ágyba, és kapaszkodik erősen, hogy ne fetrengjen a matrac másik oldalán le, egyenesen a padlóra. Aztán ahogy felemelem a kezem, azonnal oda is fészkeli magát mellém, a haja már szinte száraz - gyanítom boszorkányerővel segített rá - és ahogy a mellkasomra hajtja a fejét, jólesően ölelem át fél karommal. - Hm... szerintem találnánk még szép jelzőket ha nagyon kutatnánk, de azt hiszem, egyelőre maradhatunk ennyiben - dünnyögöm, mert önérzetemet szinte bársonnyal simogatják szavai hallatán. Ki ne örülne annak, hogy meglátnák a jó tulajdonságait, és ezt még hangoztatnák is? - Tudod, három olyan dolog van, amikor imádom a szádat - pislogok Les-re. - Az első, amikor dacolsz velem. Mulattat, és szórakoztat. A másik, amikor ilyen szépeket mondasz rám. A harmadik meg, amikor... - harapom el a mondat végét, csak rávigyorgok, és nem kell hozzá sem tolmács, sem lexikon, hogy megértse mit takarnak ki nem mondott szavaim. Várom a képembe csapódó párnát - amit ilyenkor általában kapni szoktam - de most eltekint ettől, csak bekapcsolja a lejátszót, és megkezdődik a film. Mindkettőnk figyelme a képernyő felé fordul, de közben agyam második csatornáját folyamatosan ott fut a gondolat, egy másodperc szünet nélkül, hogy én vagyok a világ legmázlistább vérfarkasa, amiért egy ilyen nő szerelmét tudhatom magaménak, és kezem öntudatlanul is lágyan kezdi simogatni a vállát.
Bár nem feleselek végül, tudom jól, hogy elértem nála már rég, hogy erőfeszítésekbe kerüljön, hogy ne őrüljön meg mellettem, és ne veszítse el a fejét, mégsem féltem mellette ilyesmitől egy percig se. A bekészített filmmel várom, az ágy mellett ácsorogva, majd a takaró alá bújok, mikor megjelenik az ajtóban, és bár nem áll szándékomban, mégis végigmérem a félhomályba burkolózó alakot, és alsó ajkamba harapok, majd figyelmeztetem magam, és csípős megjegyzést teszek, amiért még mindig nem mellettem van. Erre ellöki magát, és szó szerint az ágyba ugrik, akkora lendülettel, hogy a rugók is megnyekkennek, én pedig jóleső nevetésben kapaszkodom a matrac szélébe, hogy nehogy leeshessek. Vizes hajam időközben szó szerint szárazzá varázsoltam, így mikor nekitámaszkodik az ágy támlájának, és megemeli kezét, mellé siklok, és fejem megtámasztom mellkasán, hajam hátamra tűrve. -Igen, még pár dolgot. Azt, hogy jó az egód, hogy milyen kényelmes vagy és kellemesen meleg, mint egy otthonos ágy. Ahogy azt is, hogy szexi, mikor erőlködsz a közelembe, hogy ne veszítsd el a fejed teljesen. Pláne, mikor mindezt így fejezed ki...-kúszok közel nyakához, és dörgölöm fejem nyakába, érthetetlenül mormogva valamit, majd elkuncogom magam és a mellette lévő távirányítóért nyúlok.-És egész nevelhető is, ahogy látom.-értem ezt arra, hogy csak haján csillog a pára, egész testében száraz, amit értékelek. Megnyomom a lejátszás gombot, mielőtt bármit tehetne vagy mondhatna, és tekintetem makacskodva a képernyőre szegezem, míg tudom jól, hogy ajkamon ott ül a mosolyom, amit ismét nem tudok eltüntetni onnan. És igazából a film első perceiben nem is arra koncentrálok, hogy mi történik, inkább elmerengek a mai napon, majd a fogadalmi szövegről, mely fura mód nem hagy még akkor se nyugodni, ha az egész hajcihőbe még csak bele se kezdtünk. De nem zavar, egyszerűen annyi minden van hirtelen, amitől csak azt érzem, hogy minden rendben van, hogy hirtelen nem is akarok mással foglalkozni, vagy másra figyelni.
Magamhoz sem térek szinte a csodálkozástól. Mi történik itt? Leslie Elisabeth Shay vérmes megjegyzés nélkül hagy valamit? Igazat ad nekem? Nocsak, azt hiszem, ez még a történelemkönyvekbe is be fog kerülni. Mindenesetre tetszik a helyzet, hogy kivételesen enyém az utolsó szó, és nem jártatja azt az okos, és pimasz kis száját, legalábbis nem arra használja, hogy csak azért is dacoljon valamit velem. - Ahogy látom szívem, mintha már most kezdődne is egy - hajolok közelebb, ahogy célzást tesz a bibircsókokra, és figyelmesen nézem az orrát, aztán nyomok rá egy csókot, még mielőtt megkönyörül rajtam, és egy törülközőt magára tekerve ott hagy egyedül a zuhany alatt. Benyomom a fejem a tus alá, az eddigi meleg vizet meglehetősen hidegre váltom, és várom, hogy végre lehiggadjak. Aztán mikor már újfent ura vagyok önmagamnak, és illatozom is, ahogy Les elvárja, felkapok egy bokszert, és megállok a szoba ajtajában. Onnan nézek rá, ahogy egy pólóban és egy szál csipkebugyiban fekszik az ágyon. És ilyenkor ne őrüljön meg az ember a puszta látványtól is... - Szerencséd - dünnyögöm, ahogy a takaró alá mászik, aztán kérdésére, miszerint csatlakozom-e hozzá, csak egy pimasz vigyor tolul a képemre, elrugaszkodom a fürdő ajtajából, és úgy érkezem meg az ágyba, mint egy bomba. - Itt vagyok, édesem - dörgölöm orromat az övéhez, aztán felemelem az egyik kezem. - Illatos vagyok, tiszta, friss, jóképű és csodálatos. Szólj, ha valamit kihagytam a felsorolásból - fészkelem el magam kényelmesen, fejem megtámasztva a háttámlában, és felemelem a karomat, hogy a jól kibérelt helyére csúszhasson.
Megforgatom a szemeim és próbálom figyelmen kívül hagyni a körülményeket, de tudjuk jól, hogy egymást napestig tudnánk cukkolni ily módon. -Meglehet.-nem vitatkozom vele, mert amit mond, mondhatjuk, hogy ilyen egyszerűen igaz is, de ha sorolni akarnék még mellé párat, megtenném. Csupán ezt a kört most megtartom magamnak, amolyan előregondolkodás szempontjából, hátha a saját fogadalmamba bele tudom szőni rendesen, és a végén még meg is lepődhet, azon, amit mondok. Talán ez nem is olyan rossz ötlet. Sőt, mit több. A gondolatnak hála, elraktározom magamban ezt a fontos tennivalót a közeli jövőben esedékes dolgok listájára. -Ha így lenne, bibircsókot növesztenék az orromra, hogy legyen alapod is rá.-vigyorodom el, nevetve, és alig bírom megállni, hogy a kissé sértett arckifejezése láttán ne nevessek tovább. Ennek hála, mikor kezembe nyomja a szappant, cselekszem, mert az engem csupán félig érő víz ellenére is fázni kezdek. De mire én is szappanos vagyok, s részben ő is, egyszerűen látom rajta, hogy magával kezd küszködni. Arcomra nem örömittas mosoly szökik, csupán egy olyan, ami kifejezi, mennyire élvezem, hogy ő csak az enyém, és minden porcikáját képes vagyok irányítani, ha a közelében vagyok. -Szeretlek.-nyomok búcsúzóul csókot vállára, és tekerek magam köré egy törölközőt, majd tűnök el a fürdőből, ajkamon továbbra is ott ül a mosolyom, és ahogy a szobába sétálok, szárazra törlöm magam, és felkapom az egyik pólóját, és egy egyszerű csipkét, majd a törölközőt a fürdő ajtajából dobom a kupac tetejére és libbenek a tévé elé, hogy a dvd-t elindítsam, majd mikor ez is megvan, ő épp akkor lép ki a fürdőből, mire én a takaró alá csúszok, magam köré csavarva azt, és csillogó szemekkel méregetem.-Na, bebújsz végre, vagy ácsorogsz még ott egy kicsit, engem bámulva?-vonom fel szemöldököm, de ajkaim mosolyra görbülve jelzik, hogy rég nem voltam olyan boldog és elven, mint ma és mint most.
- Nem állhat az élet csak romantikából - válaszolom kapásból a nem túl kedves megjegyzésére. - Ha állandóan csak spagettit eszik valaki, a végén már rá sem tud nézni. Nem vagyok romantikagyilkos, mondjuk inkább úgy, hogy igyekszem egyensúlyba hozni a dolgokat - mondom, roppant elégedetten a saját szellemességemet és gyors visszavágásomat, meg azt a tekintetet figyelembe véve, amit erre kapok válasz gyanánt. A világ végezetéig is képesek lennénk egymást apró beszólásokkal bosszantani, de gyaníthatóan ő meglehetősen hamar elővenné a boszorkányerejét hogy bosszút álljon, ezzel egykettőre felrúgva a fair play szabályait. - Lehet, hogy egyszerre vagyok olyan, mint egy morcos vénember, és mint egy ártatlan kölyök, de valld be, ezzel a kettősséggel vettelek le a lábadról, édes - mormolom, aztán a következő másodpercben torkomon is akadnak a szavak a méltatlankodástól, mikor nemes egyszerűséggel lekutyáz. Ezen már tényleg komolyan beduzzogok, mert a méltóságomba és az önérzetembe gázol vele. Nem kutya vagyok, hanem farkas, és abból is hercegi vérvonal, mégha ez nem is látszik sem külsőre, sem a viselkedésemen. - Nem vagyok kutyuli! - mondom ki hangosan is, morcosan karba fonva a kezeimet, és nagyon csúnya, sötét pillantásokkal méregetem Lest. -- Örülnék, ha legközelebb ezeket a jelzőket kissé finomítanád - teszem aztán hozzá. - Nem tudom te mit szólnál, ha állandó jelleggel vasorrú bábaként hívnálak - fordulok aztán felé, és hagyom, hogy szappanozni kezdjen, és mindezt megspékelje valami bűnbánó arckifejezéssel. Lehunyom a szemem, ahogy síkos ujjai végigsiklanak a hátamon, mellkasomon, karjaimon, aztán megköszörülöm a torkomat, mikor lejjebb merészkedik. - A jelek szerint mégsem fáradt el minden porcikám - motyogom, ahogy láthatóan reagálok az érintésére, és nagy levegőt veszek. - Na tűnj el innen - csóválom meg a fejem. - Még mielőtt neked esek, és bebizonyítom, hogy még mindig vannak tartalékaim. Készítsd be a filmet, addig lehiggadok - nyomom vissza a fejem a zuhany alá, reménykedve, hogy mire kimászom a kádból, tényleg eltűnik, és nem izgat tovább a puszta jelenlétével.
Bár első este még nem tudta, hogy mi vagyok, hamar megmutattam neki a farkas énem, s nem sokkal később a boszorkány mivoltom is, így nem árultam zsákbamacskát. Azt pedig nem kérhette, hogy ilyen helyzetekben ne használjam ki a lépéselőnyöm, mert megtettem. Szerettem cukkolni és az idegeire menni ilyenkor. -Romantikagyilkos!-sziszegem, ahogy a fejem teteje felett dünnyög valami olyasmit, amit már egyszer megbeszéltünk. Ám a sajnáltatással nálam nem ér el semmit, úgy meg pláne, hogy nincs igazi okom sajnálni.-Hogy lehet valaki ekkora egobajnok...-dünnyögöm ahogy , direkt, hogy hallja meg, ha meg akarja, és miért ne akarná. -Amíg az vagy, igen, muszáj.-helyeselek elégedetten kérdésére, majd a folytatásra vállat vonok, amolyan "ez is benne van" alapon, végül pedig elnevetem magam az arckifejezése láttán.-Rosszabb vagy, mint egy öregember és egy kölyök összesen. De igen, ha olyan szagod lesz, azt is szóvá fogom tenni, kutyuli-ezt egyszerre szánom bóknak, és amolyan rosszalló megjegyzésnek, de semmi rossz szándék nincs bennem, s ezt nyilván ő is tudja, s mondandóm végén vizes haját összeborzolom ujjaimmal. -Tudtommal minden porcikád elfáradt, szóval ne is próbálkozz mással.-forgatom meg a kezembe nyomott szappant ujjaim között, majd visszateszem a helyére és gyengéden végigsimítom ujjaimmal mellkasát, majd hátát, s újraszappanozás után lejjebb haladok, míg kék szempárom töretlenül övébe fűzöm, rabul ejtve azt.-Mindjárt jobb illatod van.-jegyzem végül meg, ahogy a koszos víz lefolyik a lefolyón, és vállamra tapadó vizes hajam már a zuhanyból nem kap, így hűvösen simul hátamhoz.
Látom az arcán, hogy kimondottan élvezi a bosszantásomat, meg az erőfitogtatást is. És persze egy adandó alkalommal sem hagyja ki, hogy amint lehet, éljen is vele. Nem tudom még hogyan, de esküszöm, hogy egyszer elérem, hogy a boszorkányereje lemerüljön, mint egy rossz elem, és akkor jövök majd én. Azt a törlesztést halála napjáig emlegetni fogja, az egyszer biztos. Addig viszont míg el nem érkezik erre a megfelelő alkalom, behúzom magam mellé a kádba, és azzal szerelem le, amihez a legjobban értek. A sármommal. És a jelek szerint ez remek fegyver, mert amint tenyere a mellkasomra simul, ő maga is követi, fejét a szívemre hajtja, és úgy hallgatja csendesen, és boldogan az erőteljes dobbanásokat. - Ha ma nem lettél volna olyan, mint egy úthenger, szívesen folytatnék valami mást is az ágyban - dünnyögöm. - De így tényleg be kell érned a filmmel, meg a pezsgővel. Ja és persze azzal a kimondhatatlan keggyel, hogy hozzám bújhatsz közben - szívózom vele én is egy kicsit, aztán ahogy kezembe nyomja a szappant nagyot szusszanok. - Muszáj mindig az orrom alá dörgölni, hogy izzadt vagyok, mint egy ló? Erről is te tehetsz - morgolódom keveset, de csak a tisztesség kedvéért. - Más se hiányzik, csak hogy legközelebb azt közöld, hogy ázott kutya szagom van - nyomom vissza a szappant a kezébe, és kitárom előtte mellkasomat, vállaimat hátrafeszítve. - Gyerünk bébi. Ha szerinted szükségem van egy fürdőre, tégy róla, hogy tiszta és illatos legyek. Minden porcikámban - teszem hozzá szemöldök vonogatva, fokozhatatlanul szemtelen pofával. Kíváncsi vagyok, erre vajon milyen képet fog vágni, felveszi-e a jelképes kesztyűt, vagy hozzám vágja.
Igazából örültem, hogy volt egy ilyen napunk, amikor nem kellett semmi miatt aggódnunk, amikor egyszerűen nem kellett a környezetünkkel törődnünk, és ahogy a lakás kellemes, békés melegébe beléptünk, azonnal tudtam, hogy ma addig nem akarok elaludni, míg a fáradtság nem győz le teljesen. A fürdőbe érve viszonozom a kedvességét, és fejére nyitom a csapot, és figyelem, ahogy haja lelapulva simul arcára és nyakára, majd a dacos arckifejezést, ahogy hátrál egy lépést, és vesz egy mély levegőt. Az egész jelenetet széles és elégedett mosollyal kísérem végig, eszem ágában sincs kinevetni, de a kölcsön kenyér visszajár dologból sem engednék sosem. Érzem, ahogy átjár a melegség közelében, és mikor besegít a kádba, hagyom, hogy a meleg víz hátam súrolja, majd mikor kezét a szívére húzza, teszek még egy lépést és mellkasára döntöm a fejem, tenyerem nem mozdítva. -Ezt folytathatnánk az ágyban is, pezsgővel és a filmmel.-szuszogok bőrébe és könnyedén nyomom kezébe a szappant, nem sietni akarok, de elkezdtem fázni a félig engem érő víz hatására, és azt hiszem, hogy a számlának se tenne túl jót, ha ezt így folytatnánk tovább sokáig.-De előtte azt hiszem rád fér az a fürdés.-szimatolok a levegőbe vigyorogva, és mit sem törődök én olyasmivel, hogy ezzel már az előbbi kis vizes incidens utáni második alkalommal kóstolgatom és feszegetem a határait.
- Öregember nem vénember - jegyzem még meg a válaszára, miszerint nem bírok magammal a közelében. Naná, hogy nem. Amikor szerelmesen rám néz, a halottat is életre keltené vele, nem még engem, aki a legkisebb mozdulatára is reagálok mind testben, mind lélekben. Ahogy befelé a fenekébe csípek szinte elképzelhetetlen gyorsasággal slisszolok a kádba, a biztonságosnak hitt távolságba, és közben hangosan nevetek, ahogy úgy sikítozik, mint a tinilány egy horrorfilm nézése közben. Jót vigyorgok, egészen addig, amíg felülről egy jókora adagnyi áldás nem zúdul a nyakamba. Alig két másodperc alatt úgy nézek ki, mint egy elázott vízköpő valamelyik középkori katedrálison, és kénytelen vagyok kissé arrébb kecmeregni, hogy kitérjek a vízsugár útjából, és képes legyek levegőt is venni. Még mindig vannak pillanatok, mikor képtelen vagyok emlékeztetni magam a boszorkány mivoltára, és hogy nem kell kartávolságba kerülnie ahhoz, hogy kivont szablyával "véres" bosszút forraljon ellenem. Hátrasimítom az arcomba hulló hajam, és mire kipislogom a vizet, addigra már ott áll a kád előtt, és úgy néz rám, olyan kiskutya szemekkel, hogy a kőszikla is megindulna. - Nem kell megköszönnöd. Nem csak én adtam neked egy gyönyörű délutánt. Fordítva is így történt - suttogom, aztán kinyújtom a karomat, és behúzom magam mellé a kádba. Szemei kékje megigéz, az érzelmek szinte robbanásszerűen áradnak szét bennem. Lehunyom a szemem, szívemre szorítom némán a kezét, és hagyom, hogy érezze az erős dobbanásokat, amiket az iránta érzett szerelem vált ki belőlem. Ez a nő az életem, és semmivé lennék nélküle.
-Nem adom meg neked ezt az örömöt, még a végén elbízod magad.-dacoskodom, nem adva neki lehetőséget arra, hogy ellenkezzen. Közelsége megnyugtató, és a borostájának csiklandozó érzését sem mondanám kellemetlennek, de szavaira csak még inkább elnevetem magam. Nem tudok vele ebben vitatkozni, így felteszem kezeim, jelezve, hogy feladom, kivételesen nyert. -Majd legközelebb, ha hasonló helyzetbe kerülnél, és esetleg nem élveznéd egyáltalán, szólj. Addig viszont, míg a közelemben te se tudod magad türtőztetni...-vonok vállat, nem befejezve a mondatot, és mielőtt megakadályozhatna, a fürdő felé vonulok, figyelmeztetve rá, hogy szeretem, ha az alvásra használ hely ma úgy maradna, ahogy volt, ugyanis a friss ágynemű szépségét másodpercek alatt képes lenne elrontani egy sáros nadrággal. -Ezzel a jelzővel tudok élni.-szólalok meg vállam felett, mit sem törődve mondandója második felével, majd egyszerűen a víz alá lépnék, mikor hallom, hogy közeledik, velem ellentétben, útközben elhagyva a ruháit, és ahogy mögém ér, belecsíp fenekembe, mire nagyot ugrok, és aprót sikkantok, majd nagyot fújok, és elé lépek, a csapot anélkül megnyitva a feje felett, hogy megmozdulnék, pusztán a gondolataimmal megmozdítva a gombot.-Ha a tűzzel játszol...-nézem elégedetten a végeredményt, ahogy haja az arcára ragadva lapul le, és arcomon az örömittas vigyoron kívül más nem is igen látszik.-Köszönöm a mai napot.-mondom végül komolyan, és közelebb lépek hozzá egy lépést, éppen előtte megállva és felnézve a borostyános szempárba.
- Valld be, hogy bejönnek nálad a koravén, kivénhedt fazonok. Legalábbis egy bizonyos - bökök a saját mellkasomra, aztán összeszedem magam, és lekászálódom az ágyról, mert tudom, hogy ha nem tenném, igencsak szúrós pillantásokat kapnék érte, szerelem ide vagy oda. Azt hiszem Les eddigi jelzőihez - makacs, akaratos, nagyszájú és szemtelen - most már az ágyneműmániásat is felírom a listára. Ahogy viszont magamhoz húzom, és borostás pofámat a nyakába dörgölöm felnevet a csiklandós érzéstől, amivel belőlem is kivált némi fojtott hangú röhögést. - Naná, hogy ahol te voltál, odafenn, ott nem volt sár. Én viszont éreztem, mert abban fetrengtem, és ráadásul dupla súlyt cipeltem - teszek csipkelődő megjegyzést arra, hogy igencsak vehemensen és ellentmondást nem tűrően mászott rám, kb úgy, ahogy az úthenger vasal ki valamit. - Már megint az ágynemű. Fetisiszta - sóhajtok fel aztán mártír arccal, és szemforgatva, ahogy az ágyat kezdi el félteni. - Mintha nem én javasoltam volna a fürdőt! - szólok utána, mert már csak a hátát látom, és a fenekét illegetve lépked előttem a fürdőbe. Dünnyögök valamit az orrom alatt, amiből igyekszem, hogy csak a "nekem kellett", illetve a "kiállhatatlan nő" szókapcsolatokat hallja meg, aztán ledobom a ruháimat, és azon meztelenül ügetek utána. Útközben megállapítom, hogy igaza van, tényleg úgy büzlök, mint egy csöves a sikátorban. Aztán, csak hogy ne érezze magát túlságosan nyeregben, kissé megszaporázom a lépteimet, és a fürdő közepén jó alaposan belecsípek a hátsójába, majd mire megfordul, én már a világ legártatlanabb arcával ülök a kádban.
A film kiválasztása, mely utoljára alig több, mint fél éve, Karácsony estéjén volt utoljára esedékes, most sem könnyű menet. A közös pont, hogy ne legyen romantikus, ám, míg én a horror puszta említésétől is kikészülök, hiába az összebújás, addig ő ugyan így van azzal, amit én mutatok neki. A vitáktól mentes, inkább fintorgós válogatás végeztével már igazi sötétségben megyünk haza, és ahogy kinyitja az ajtót, s beljebb araszol, a háló ágya felé lépdel, majd eldől rajta, min egy zsák krumpli. -Nem mondtad, hogy egy koravén, kiégett fazonhoz megyek majd hozzá.-cukkolom, bár nyilván látja az arcomon, hogy a tiszta ágynemű és a földön heverő, ámbár most rajta lévő ruhák összeférhetetlensége egyből szemet szúr nekem. Amíg kiszedi a poharakat a szekrényből, ledobom a cipőm és kibontom csomós hajam az ujjaimmal, de sok lehetőséget nem hagy, ahogy mellé érek, máris magához húz, mire nevetve hagyom alávetni magam a csikiző érzésnek, ahogy lehelete és borostás arca a bőröm cirógatja. -Sár nem is volt.-ragadom meg a lényeget, és ujjaim tarkójára vezetve szívom be az ismerős illatot, az otthon kellemes melegét.-De nem vitatkozom, kicsit büdös vagy.-vallom be őszintén, de vigyorogva és elnevetem magam, de ez addig tart, míg csendesen nem dünnyög valamit, amitől távolabb húzódom tőle és mélyen a borostyán szempárba nézek. -Én is élveztem.-suttogom, de boldog hangom ez sem rejti el, sőt, még jobban kiemeli azt.-Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek?-a költői kérdés feltétele után nem várok választ, felállok öléből, és mielőtt kezem után nyúlhatna, elindulok a fürdő felé.-A lábamnak már nem kell kötözés, az ágyat viszont megint nem fogom újra húzni, szóval ha megtennéd, hogy lefürödnél, mielőtt használnád bármire, igen megköszönném.-nem nézek hátra, mindezt a fürdő felé lépdelve mondom, majd dobom le a ruháim és nyitom meg a vizet, hogy hamarosan forró gőz önthesse azt el.
Kezdőlap
