Jót mulatok, ahogy a puszta feltételezésre is felszisszen, aztán rántok egyet a vállamon. - Ha esetleg előfordul mégis, akkor azt mondjuk, egy haverunk kutyája vagyok, akire néha vigyázni kell. Tudok farkat csóválni a tökéletes hatás kedvéért - teszem hozzá, és remélem, ez nem juttat eszébe kétértelmű dolgokat. A második szisszenésére csak kissé összevonom a szemöldökömet, és felsóhajtok. - Figyelj... - kezdem magyarázni kedvesen és roppant türelmesen. - Nem akarlak kellemetlen vagy kényelmetlen helyzetbe hozni, és feldühíteni sem. Elfogadom, ha úgy döntesz, várathat még magára a dolog. Elvégre, te sem ismered még Dominic-et - dünnyögöm, aztán már csak magamban teszem hozzá, hogy ez jobb is, az önérzetem szempontjából legalábbis. - Mellesleg szívem, annyira azért nem szöktettelek. Jöttél te magadtól is. Kényszer nélkül, szóval ne kend rám a dolgot. Ami meg a nővéredet illeti, nyugodtan lehetek én továbbra is a titkos herceg, fehér ló nélkül - fröcskölök egy adag habot Les felé, aztán megvillan a fejemben egy gondolat. - Ha már titok... én nem akarok hangulatgyilkos lenni - sóhajtok - de nem tudom, hogy ahhoz, amit el kéne mondanom, lesz-e valaha jó pillanat. Valami, amiről talán még nem tudsz. Igazából nem nagy dolog, és téged abszolút nem érint, de ez a város olyan, mint a pletykás vénasszonyok fészke. Semmi nem marad kiderületlenül. És ha valaha hallanád, akkor halld tőlem... inkább, mint hogy valami, a tényeket nem feltétlenül fedő verziót hallj másoktól - bizonytalanodom el kissé. Ha a mostani vallomásomat megússzuk kiborulás nélkül, akkor elmondhatom, hogy talán tényleg ez volt az utolsó titkom, amiről még nem tudott.
Ruhám magam mögött hagyva ülök a forró kád vízbe, habok között megbújva várva érkezését. Ajkamba harapva nézem végig, ahogy ledobja a ruhákat azaz megszabadul a nadrágjától és ahogy helyet foglalva előttem, és ölébe húzza lábaim. Elmosolyodva dőlök hátra a kádban, szándékosan felhalmozva magam előtt egy jó adag habot, így elrejtőzve éhes pillantása elől. Felszisszenek, majd vállat vonok. Ez nem kifejezetten tartozott az általam áthidalhatatlannak tűnő problémák közé. -Nem, nem fogunk a lakáson belül átváltozni.-szögezem le, s bár eddig nagy volt az egyetértés, most hangom a hajthatatlan makacsságomtól lesz karcos. Eszem ágában sem volt kitenni sem másokat, sem a lakásunk a veszélynek. -Te sem és én sem fogom mások orrára kötni, hogy mi vagyunk. Senkinek semmi köze ehhez. Plusz, ahhoz képest, hogy mi mindent tudok az erőmmel csinálni... elég kevés dolgot csinálok vele. Szóval nem... nem érdekel továbbra sem a bigott szomszéd, sem a vasvilla, sem a máglya. Átlagos pár vagyunk, ezt a látszatot pedig elég könnyű hozni.-nem rejtőzködni akarok, de e miatt nem fogok semmit feladni. Még a jelenlegi lakásunk annál inkább. Felszisszenek ismét, ebben a beszélgetésben már másodszor. Most hátradöntöm fejem és nagyot sóhajtok, nem nézek szemébe, inkább még arcára sem. -Nem akarok sem vele, sem veled vitatkozni. Neki ott van Hope meg az egész ősi család. H eljön a megfelelő idő, elmondom neki, ezt.-emelem fel gyűrűmtől csillogó ujjam, majd ejtem vissza a kád oldalára.-Nem rejtegetni akarom, sőt. Csak... Lássuk be, megszöktettél Vegasba, hogy elvegyél. Igyekszem rendesen előadni neki a dolgot, de kérek egy kis türelmet még tőled.-húzom ki öléből lábam és húzom őket magam elé, térdem felett pedig a habkupaccal kezdek el játszani ujjaimmal. Látszik rajtam, hogy jelenleg nem akarok vitatkozni, nem vagyok dühös se, inkább a kétségeim közé esek megint.
Bámulatos gyorsasággal végzek a mosogatással és a rendrakással, aztán a fürdő felé indulok, az utat pedig - mintha csak kijelölte volna számomra - Les ruhái fémjelezik. Csábítgat a kis büdös bestia, és fogadok, hogy halálosan élvezi is, mert pontosan tudja, hogy már ennyitől is felpezsdül a vérem. Megállok a fürdő ajtajában, addigra ő már a habos, illatos vízben üldögél, feltűzött haja szabadon hagyja kecses, vékony nyakát, míg én le nem veszem szemem az arcáról, odatekintés nélkül gombolom ki a nadrágomat, és dobok le magamról mindent, közben élvezem a tekintetében felszikrázó fényt, ahogy végigméri meztelen önmagamat. - Édesem, valahogy mostanában kissé rá vagy kattanva az élvezkedésre - jegyzem meg kajánul, aztán odamászom én is kádba, leülök vele szemben, és már megszokott mozdulattal húzom az ölembe a lábát, hogy simogatni kezdjem. - Na és mit mondunk majd lakásnézőben? - kérdezem. - Az nem hangzana túl meggyőzően, hogy "hello, vérfarkasok vagyunk, remélem nincs túl sok fa bútor a házban, amit teliholdkor szétkapnánk". Az pedig, hogy "oh, az egyikünk ráadásul félig boszorkány, szóval remélem a szomszédok nem bigott katolikusok, és nem gyújtják majd ránk a berendezést" gyaníthatóan szintén nem a legjobb ajánlólevél - nevetek. - Mellesleg, ha már itt tartunk a farkasoknál: mikor szándékozod elmesélni a testvérednek, hogy immár férjes asszony vagy? Azt már nem is merem megkérdezni, hogy engem mikor akarsz bemutatni neki. Most már talán illő lenne, nem?
Kicsit eltátom szám, és fintort vágva öklözök a vállába, mert bár őszintén megnevettettem, s ő is engem, azért úgy tettem, mint akit kicsit megérint szava. -Azért a helyedben vigyáznék. Nem vagyok terhes, de e nélkül is meg tudom oldani, hogy a kedvenc tevékenységed kevesebb alkalommal végezhesd.-mondom ezt úgy, mintha ennek hátulütőjét én nem érezném meg, de mivel szememben ott csillog a folyamatos vágyakozás érintése után, tudom, hogy észreveszi, szavaim csak bolondozások, semmi alapjuk nincs. Odébb tessékelem, és könnyedén adom át a helyet, ahogy a mosogatáshoz készségessé válik, és elindulok a fürdő felé, még egyszer vállam felett visszafordulok, a inget ugyanis már útközben elhagyom és egy szál csipkében lépek a hideg kőre. A kádba bedugva a dugót, megengedem a vizet, teszek némi habfürdőt, aminek hála hamarosan a víz felszíne teljesen eltűnik és az egész kád egy merő habfelhőnek tűnik. Még hallom, ahogy a vizet engedi, ezért gyorsan lekapom magamról a csipkéket, amiket könnyed mozdulattal dobok a szennyes tartóba és merülök el a habok között, hajam magas kontyba tűzve, hogy megóvjam azt a víztől. Ahogy megjelenik az ajtóban, kicsit oldalra billentem fejem és akaratlan alsó ajkamba harapva húzom magam össze, hogy a kád másik végébe ülhessen, míg én szemrebbenés nélkül mérem végig a kidolgozott testet. -Már azt hittem, hogy rám hagyod az élvezkedést és meghagyod nekem az egész kád vizet.-csipkelődöm a habok közül vigyorogva.
Meglepődöm, és ezzel szemmel láthatóan nem vagyok egyedül. Néhány másodpercig hitetlenkedve bámulunk a másikra. Valami történhetett az esküvőnk után velünk, mert eddig általában nem a könnyű kompromisszumok hívek voltunk. Sőt, képesek voltunk foggal-körömmel védeni a véleményünket, most pedig, láss csodát, berzenkedés és hezitálás nélkül belátjuk a másikunk igazságát. Ahogy Les-hez lépek, és átölelem, a gyereket illető kérdésre kapok egy igazi, vérbeli Leslie-s választ, amitől hátrahajtom a fejem, és kontrollálatlanul kitör belőlem a jókedvű hahota. Az én drága feleségem egész egyénisége ott van ebben a válaszban, és azt hiszem elmondhatom, hogy többek közt ezt imádom benne. Meg még persze sok ezernyi mást is. - Ne aggódj. Egyelőre ki akarom élvezni, hogy a feleségem vagy, méghozzá kettesben. Egy ideig még nem szeretnék osztozkodni rajtad senkivel. Pláne ugye, hogy a terhességgel, meg egy kisbabával le kell mondani - vagy meg kell ritkítani - a kedvenc időtöltésemet - dünnyögöm Les nyakába, aztán ahogy kisiklik az ölelésemből, én veszem át a helyét, és támasztom a pultot, bár én a hátsómmal teszem. - Akkor enyém a pakolás. A főszakács sehol nem mosogat, édesem - vonom fel a szemöldökömet. - A tiéd a fürdővíz kiengedése, mert ami azt illeti, osztom a véleményedet, hogy nem ártana lemosni magunkról az út porát, meg a nászéjszaka jeleit - vigyorgok, és meg sem várva, hogy kilépjen a konyhából, bősz mosogatásba kezdek, akkora habbal, ami csaknem könyökig ellep.
Az, amit máskor nem mondok ki hangosan, azok az érvek, amiket meg szoktam magamnak tartani, most könnyedén hagyják el szám. Meglepő könnyedséggel néz rám, ami elárulja, hogy nem erre számított, ugyanakkor az én arcomra is kiül a megdöbbenés, amikor egyszerűen helyesel. Azt hiszem a közös megdöbbenés a másik viselkedésén és reakcióján, az első igazi jele annak, hogy valami jócskán megváltozhat akár egy nap alatt is. A tolerancia pedig olyan könnyedséggel csúszik be közénk, hogy akaratlanul is elmorzsolok egy kisebb kuncogást. -Na, ez fura.-jegyzem meg szavakba foglalva a gondolataim.-Te úgy vetetted fel az ötletet, hogy attól tartottál, leharapom a fejed. Én érveltem, mire te meglepődtél, amin meg én lepődtem meg, hogy nem csapod le az én érveim azonnal.-merengek, majd megrázom fejem, hogy gondolataim visszatereljem az eredeti útvonalhoz, a lakásnézés és az egyéb teendők tekintetében. -Helyes, akkor akár a mai napot akár ennek is szentelhetjük.-biccentek a reggeli előtt összepakolt kupacra, amiből az elé tolt újság csak egy volt, méghozzá a kedvencem. Akkor még nem is igazán gondolkodtam azon, hogy neki is tetszhet az ötlet, sőt, azon sem, hogy előttem dobná fel a témát. Mikor mellém lép és magához von, leteszem az üres bögrém a pultra, ujjaim végigvezetem vállán, a takargatás nélkül, büszkén felvállalt izmos felsőtest látványát én sem leplezve érdeklődésem, végigmérem, majd megállapodnak ujjaim tarkóján és komoly tekintettel nézek rá. A gyereknevelésre és a gyerekvállalásra tett megjegyzése láttán kíváncsian rándul meg szemöldököm. -Ugye tudod, hogy a biológia attól, ami vagyok, még működik. Ergo, hacsak nem vagyok genetikailag defektes, nem leszel holnap apa. Lenne még pár hónapod felkészülni.-forgatom ki szavait, elharapva egy arcomra kiülni készülő vigyort.-Nem sietünk sehová. Egyenlőre teszek érte, hogy ne legyél apuka. De ezt a döntést nem egyedül fogom meghozni. Ha készen állunk rá, teszünk érte, hogy akár össze is jöjjön. Ennyi.-komolyan beszélek, és ez tudom, hogy tekintetemen is látszik.-Csak abban reménykedem, hogy ebben is egyezik a véleményünk. Ez most így jó. A jövőt egyenlőre ne tervezzük túl.-kérem, ujjaimmal az apró tincsekbe túrva. Jelenleg nem érzem úgy, hogy változtatni akarnék máson is, s kis lépéseket tervezek előre, de ezeket igyekszem vele megtenni, s hozzá igazítani, az ő véleményéhez is. -Ezt jó hallani. De minden jó emlék ellenére...-nézek körbe a kis lakáson, majd a mellettem lévő pultra, ahová egy éve kényelmesen feltelepedve ücsörögtem, ő pedig elérte, hogy tegyek egy lépést előre. És most ennek következménye az is, hogy itt vagyunk.-De gondolj erre úgy, hogy az pedig az első közös otthonunk lesz. Az, ahol már a távoli jövőnkbe is gondolkodunk. Ahol idővel majd jönnek a toporgó lábacskák.-merengek el, fejem kicsit oldalra billentve, majd az asztalra nézek, csókot nyomok arcára, és kilépek öleléséből.-Ezt el kellene pakolni. aztán egy fürdő jól esne. Tegnap ugyanis az kimaradt.-nyomom kezébe a tányérokat az asztalról.
Lélekben felkészülök egy kisebbfajta apokalipszisre, ami szerencsére elmarad, és titkolni sem tudnám, hogy ettől némileg megkönnyebbülök. Ehelyett érveket hallok, méghozzá meglepően logikus érveket. - Én tökéletesen megértem, amiket mondasz - bólogatok. Tényleg ez volt az igazság. Tudom, hogy milyen passzban volt, amikor megismerkedtem vele, és azt is megértem, ha azzal, hogy szabadul a lakástól, megszabadul a múltja nem éppen napsugaras részétől is. Szemügyre veszem az újságot, amit elém tol, és magam is meglepődöm rajta, hogy kimondottan tetszik a lakás. Napfényes, színes, és hívogató. Azon kapom magam, hogy elképzelem, milyen lehet egy ilyen konyhában ebédelnünk, vagy épp kiülni a teraszra, a reggeli kávéval a kezünkben. - Tetszik - mondom ki aztán végül hangosan is, majd megvakargatom a fülem tövét. - Csak egy aggályom van - pislogok aztán Les-re felfelé. - Egy bérlakás csak bérlakás. Bármikor felmondhatnak. Ugyanakkor ez a sajátunk lenne - mutatok körbe. - De igazad van. Nézzünk körbe, és ha meglátjuk, mi a választék, plusz megtudjuk az árakat, könnyebben dönthetünk - kelek fel, aztán odalépek Les elé, aki a pulton könyököl, és fél karral magamhoz vonom. - Az én csípős nyelvű és kiborulásra hajlamos feleségem képes úgy gondolkodni és érvelni, hogy engem is meggyőzön - vigyorgok rá, majd a feje búbjára nyomok egy csókot. - És ami azt illeti, én nem bánnám, ha már akár holnap apa lehetnék - csúszik ki a számon, aztán ahogy Les rám tekint, érzem, hogy elvörösödöm. - Nem úgy értem... - magyarázkodom. - Nem siettetek semmit, ne értsd félre. Csak azt mondom, ha úgy alakul... ha az a baba jön... és örülni fogok neki. Ennyi - mormolom, majd felsóhajtok. - Tudod, egy valamit azért megmondok nagyon őszintén. Ha úgy alakul, hogy elmegyünk innen, hiányozni fog ez a lakás. Ha jól belegondolunk, nekem ez volt igazából az első otthonom.
Gondoltam, hogy a kihívással nem lesz baj és véletlenül sem utasítja vissza, ezért, mikor elkezdi teletömni a száját a kenyérrel és a rántottával, kapok a lehetőségen. Előre bocsájtom ötlete hallatán a saját kikötéseim, és megígérem, hogy végighallgatom, mérlegelek és nem vetem el ötletét. Most mégis nagyot nyelek, leküzdve a késztetést, hogy az első gondolat, ami megfogan fejemben, ne csússzon ki számon, és ne döntsek mindent romba. Villám leteszem az időközben megüresedő tányérra, és pár percig a kenyérdarab rágcsálásával forgatom magamban a szavakat. Nem mond hülyeséget, nyilván egy megoldás ez is. Ahogy abban is igaza van, hogy egy lakás megvétele sem olcsó. Pont ezért kezdem szépen felvezetni a saját meglátásom. -Ez egy lelakott bérlakás. Félre ne értsd, értem, amit mondasz. Igen, nem rossz a környék, de...-vonok vállat és elé tolom az újságot, az egyik hirdetésnél kinyitva, ami a jelenlegihez képest egy nagyobb lakásról szól, minden értelemben. A falak is színesek, amin magamban jót mosolygok, hogy ennél a példánál le is ragadtunk.-Valóban, nincs szomszédság. Csak nem vetném el azt az ötletet se, hogy ezt megnézzük. Nagyobb, mint a mostani, világosabb, pár utcányira van, van nagy parkoló, és a bérleti díj alacsonyabb, mint erre. És idővel meg is vehetnénk. A jelenlegi keret bőven fedezi a következő hónapokat, és mivel van munkánk, tudunk miből félre rakni. Van két plusz szoba, színes falak...-érvelek, és fordítom felé az újságot.-Nem vetem el az ötleted, csak azt mondom, hogy amennyit ebbe belefektetünk, annyiért lehetne jobb is. Mielőtt döntünk, nézzünk körbe, ennyit kérek. Nem holnap akarok költözni és eszem ágában sincs egyből holnap bejelenteni azt is, hogy apa leszel. Már nem azért, mert...-hadarom, majd veszek egy mély levegőt, mielőtt jobban belebonyolódnék abba, amit mondani próbálok. Azt viszont határozottan látom rajta, hogy egy vulkánkitöréssel felérő válaszra készült, ehhez képest pedig egy érveket soroló lánnyal találta magát szembe, aki eddig csak maximum a gondolataimban voltam.-Nem akarok egyedül dönteni. És őszintén próbálom ezt a helyet az otthonomnak érezni, de az ajtón belépve valahol mindig emlékszem arra a lányra, aki okkal költözött ide. Aki nem akart itt maradni.-vonok vállat, majd felállok lassan és a pulthoz sétálok a bögrémért, s mikor azt kezembe veszem, felé fordulok és derekamnál megtámasztva magam, összefonom lábaim, s szabad kezem mellkasomon vetem keresztül, hogy másikkal rá tudjak könyökölni. Nem vagyok sem mérges, sem ideges. Voltaképp magam is meglepem a higgadtsággal, amit hirtelen tanúsítok.
Kényelmesen hátradől a székben, felhúzva maga elé a lábait, és egy falat pirítóst rágcsál, én pedig kajánul csillogó szemekkel úgy döntök, semmi jónak nem leszek elrontója. - Kihívás elfogadva! - válaszolom röviden mikor megjegyzi, hogy bármikor vevő egy olyan észvesztő szeretkezésre, mint a múlt éjjel. Közben teletömöm a számat, és Les ügyesen kihasználja az alkalmat, hogy fél percig átmenetileg beszédképtelenné válok. - Csak hogy megnyugtassalak, előrebocsátom: nem szándékoztam erdőbeli házat építeni, sem üres telket venni. Mit állítanánk oda fel, sátrat? - fintorgok. - Nem, teljesen másra gondoltam. A pénz, amit összesen nyertünk, nekünk egy vagyok, de lássuk be, édeskevés ahhoz, hogy egy házat lehessen venni belőle. Nyomortanyát meg nem akarok, nyilván érthető okokból. Tudom, hogy azt mondtad, nem szereted ezt a lakást, de... - ráncolom a szemöldökömet - talán lenne megoldás. A szomszéd lakásban nem lakik senki a világon - bökök hüvelykujjammal hátrafelé a vállam fölött. - Mi lenne, ha megvennénk azt? Ha kiverjük a két lakás közti falat, hatalmas terünk lehet. Ott van két szoba, itt egy... az már nem kevés. És ígérem, nem lesznek fehér falak, amik zavarjanak. Van megoldás erre is, meg a folyton elromló mikróra is van - fűzöm tovább a gondolatokat, aztán előrenyúlva megfogom Les kezét. - Nézd, ebből a pénzből ezt simán megvalósíthatnánk. És ha belegondolsz, ez nem rossz környék. Itt a nagy parkoló, a ház mögött egy nagy park... a gyerekünknek lenne hol játszania, ha egyszer eljutunk idáig. Mit mondasz? - pislogok Les-re kíváncsian, és kissé szorongva. Tudom, milyen kiszámíthatatlan tud lenni, nem tartom kizártnak, hogy kiborul, és visítozni kezd, ami alaposan elrontaná a szép reggelt.
Elmosolyodva húzom ki magam a bókon, amit hozzám címez és nem is tagadhatom le, hogy úszok a boldogságban, ami meglepően jó érzés. Hosszú idő óta először leltem abban örömöt, hogy reggelit készíthetek, az pedig, hogy a feleségeként ébredtem, önmagában új érzés volt. Még akkor is, ha semmi nem változott igazából. Leülök vele szemben, magamnak is szedek, egy adag zöldséget is teszek a tojás mellé, majd jóízűen a pirítósba harapok, térdem felhúzom, és kényelmesen hátradőlök a széken, nem is törődve vele igazán, hogy az inge hogy áll rajtam. Nem válaszolok, alsó ajkamba harapva nyomom el a mosolyom, majd veszek egy falatot a villámra, és kezdek bele a reggelibe. Kíváncsi tekintetem leplezem, és visszakanyarodok először az első témához. -Semmit sem akarok elfelejteni. De, ha már így felajánlod, szavadon foglak és élek a lehetőséggel.-vonok vállat, mintha csak az időjárásról beszélnénk, de szememben tudom jól, hogy átható és sokat sejtető tűz lobban. Testem minden porcikája emlékszik még az éjszakára és bele is borzongok az emlékbe. -Igyekszem betartani az ígéretem, és igen, érdekel az ötleted, s adok neki egy esélyt.-de mielőtt folytathatná, még kihasználom, hogy tele a szája és leszögezek előre egy dolgot.-Nem költözünk az erdőbe, sem mellé. Bármennyire vonz, több okom is van ezt visszautasítani. És nem, üres telket sem szeretnék feltétlenül.-fejezem be, azzal esélyt adva neki, hisz én is újabb falatot veszek számba, s valódi, kíváncsian csillogó szemmel várom, hogy mivel is fog előhozakodni. Tegnap este nagyon édesen szuszogta azt a szavakat, melyben kitért rá, hogy az ötletről majd csak ma fog beszélni, így kicsit ezen elmosolyodom magamban, és minden gondolatommal és figyelmemmel felé fordulok és csak rá koncentrálok, illetve arra, amit mondani készül.
Felhajtom a kávémat, és talán ennek hála, de mintha kezdene oszlani az ébredés utáni homály a fejemben, és már némileg értelmesebben tekintek bele a világba, és ezzel együtt az ölembe kuporodó Les-re is. A szemöldökömet ráncolva, de vigyorgó fejcsóválással hallgatom a szavait, és mikor némi piszkálódás után kipattan az ölemből - még mielőtt valamiféle bosszúra ragadtatnám magam - nagyot sóhajtok. - Az az okos, és nagyon pimasz kis szád... - dünnyögöm jókedvűen, aztán ahogy a tányérra és a kajára bök, nem kéretem magam sokáig. Jó étvággyal kezdek falatozni, a reggeli kávé, és az éjszakai mozgalmasság a legjobb étvágycsináló kategóriába tartozik, és úgy látom, nem kizárólag nálam. Les is helyet foglal az asztal mellett, és igazi, színtiszta élvezet látni, ahogy enni kezd. Végre, nem valami salátázó libához van szerencsém... - Kezdjük az elején - mondom két falat között. - Örülnék, ha nem felejtenéd el a nászéjszakát, mert igyekeztem odatenni magamat. Nem tetszene, ha hiába fáradtam volna - vonom fel a szemöldökömet. - De ha a hölgy ilyen nagyigényű, akkor még teszek róla az elkövetkező időszakban, hogy ennél is jobb élményekkel ajándékozzalak meg. Ami a másik dolgot illeti: igen, nyertem. Méghozzá NEKÜNK. Ez a kettőnk pénze, amit kettőnknek kell majd elkölteni. És ami azt illeti, tegnap, már félálomban eszembe jutott egy ötlet, a házvásárlással kapcsolatban. Lehet, hogy neked elsőre nem fog tetszeni az elgondolás, de azért kérlek, adj a dolognak egy esélyt. Kíváncsi vagy, miféle ötletem támadt? - kérdezem, és egészben tömök a számba egy fél karéj kenyeret.
A zajongást halkan, de egyre hangosabban hagyom eljutni felé, végül teljesen elengedem a bűbájt, a kávéfőző zajától azonban előre megkímélem, s jóformán fel sem tűnik, hogy elslattyog a konyhaasztalig, az meg pláne nem, hogy le is ül a székre. Úgy látszik a konyha bosszúból rám irányította a bűbájt. Épp ezért, mikor megszólal, összerezzenve hagyom abba a táncolást, majd szavainak hála, arcomon büszke mosollyal fordulok felé és a pultnak támaszkodva nézek vissza rá. -Nem, nem éppen vagyok senki lába, de igen...-forgatom ki szavait, széles mosollyal, s ölébe kucorodva viszonozom csókját. Kócos haja sok mindent elárul, és eszembe jut a reggeli kép, ahogy álomba szenderül érintésemtől. Ettől melegség fut végig testemen, kérdésére pedig egyszerűen vállat rántok, majd követve tekintetét az asztalra nézek, végül pedig vissza rá. Ujjaim a borostás arcra csúsztatom, mélyen elmerülve az egyre tisztuló, engem fürkésző tekintetben. -Pedig már kész beszédet terveztem.-mormogom, majd teszek úgy, mintha mi sem történt volna, és előbbi szavaimnak megfelelően, kérdését semmisnek tekintem, s a saját kis elképzelésem szerint formálom meg a választ. -Először is. Tegnap nyertél egy halom pénzt. Másodszor, de ha a gondolod, felőlem meg is fordíthatod, nem éppen panaszkodhatom a nászéjszakámra. Bár, azt hiszem el kellene felejtenem, hogy újra emlékeztethess rá.-vonom közelebb magamhoz, forró leheletét érezve bőrömön, megborzongok.-És valami olyasmi is lehet a dologban, hogy a férjem vagy. De ez csak egy apró tény, a többi előnyt élvez.-harapok kaján vigyorral alsó ajkamba, hogy elfojtsam a nevetésem, s még mielőtt lehetősége lenne, kipattanok öléből, és a tányérra bökök. -Ki fog hűlni.-azzal fordulok egyet, és befejezem a terítést, ami abból áll, hogy az evőeszközöket is a helyére csúsztassam.
- Félreértesz - motyogom, már igencsak félálomban. - Itt csatlakozz hozzám. Ne menjünk sehová. Innen is meg lehet vonyítani a Holdat - dünnyögöm már alig érthetően. Még érzem a nyakamra adott csókot, aztán belehullok az álmok karjába.
A szemem még képtelen vagyok kinyitni, de a halvány motoszkálás mellettem kissé magamhoz térít. Igaz, mindössze annyira, hogy Les csitítását hallva, és cirógatását érezve az arcomon, némi hümmögés után azonnali hatállyal vissza is alszom. Mélyen, de álomtalanul horpasztok még egy ideig, és csak akkor kelek fel végérvényesen, mikor edénycsörömpölés zaja jut el a fülemig, és ehhez olyan ínycsiklandó illatok kapcsolódnak, hogy a gyomrom önkéntelenül is kordul egyet, az orrom meg úgy kezd mozogni, mint egy nyúlnak. Felülök az ágyon, kócosan, és nem igazán lehet azt mondani, hogy nagyon értelmesen néznék a világba. Viszont meglátom Lest, aki a halk zene ütemére táncikál, és ettől még így, félig ébren is elvigyorgom magam. A kávé aromája pedig már csak a hab a tortán a mézesmadzag kategóriában, ami arra késztet, hogy nehezen ugyan, de kikecmeregjek a takaró alól. Magamra kapok egy kényelmes nadrágot, és ezzel befejezettnek tekintem az öltözködést. Homályos agyamban még csak most rendeződnek helyükre az információk: az esküvőnk, a kaszinó, és a nászéjszakánk. Azt nem lehet elmondani, hogy az elmúlt 24 óránk ne lett volna igencsak mozgalmas. Lerogyok a konyhaasztal mellé, egyúttal máris kezembe kaparintom a kávéscsészémet. - Ezt nevezem kiszolgálásnak. Ezek után végképp nem lehetne tagadni, hogy megfogtam az isten lábát - vakargatom borostás képemet, aztán begörbített ujjal magamhoz csalom Les-t egy csókra - én még túl lusta és álmos vagyok ahhoz, hogy talpra álljak ehhez a művelethez. - Na és mivel érdemeltem ki a ma reggelt? - érdeklődöm, végigfuttatva szemem a terülj-asztalkámon. - Azzal a ténnyel, hogy már a férjed vagyok, vagy a szerencsés kezemmel, amivel egy kisebb vagyont nyertem, vagy a nászéjszakán nyújtottam maradandó élményeket? - mosolygok szélesen.
Testének melegét és közelségét élvezve fúrom magam oldalához, és ujjaimmal cirógatva mellkasát, elmerengek kicsit a múlton, de semmi rossz szándékom nincs vele. Örültem, hogy a nézőpontján, s így az enyémen is képes voltam változtatni, s ha ez nem így lett volna, nagy valószínűséggel, most nem lennénk itt. -Remélem ez egy percig sem volt baj. Őszintén szólva kifejezetten tetszett, ahogy a csapdámba estél. És az is, ahogy magaddal rántottál.-mosolyodom el, és tudom, hogy ha most látná a szemem, a gyermeki boldogság és a mérhetetlen szerelem sugárzik belőle. Jól esik, ahogy magához szorít, apró csókot lehelek nyakába, majd vele együtt helyezkedem el. Kíváncsian vonom fel szemöldököm, de nem mozdulok, ellenben ujjaim megállnak, nem írnak le több kört. Mikor viszont emlékeztet a teliholdra, felmordulok, alighanem a bennem élő farkasnak sem tetszik az ötlet, a boszorkány felemnek pedig a fájdalom. Bár egyik el tudta nyomni a másikat, nem akartam kockáztatni. -Nem kötelező. Éppenséggel a farkasnak ez a szokása. Tudom, könnyen beszélek, engem ilyen szinten nem köt az átok.-valójában megfordul a fejemben, hogy tud-e róla, hogy a farkasok átka megtörhető, legalábbis ahogy a vámpírokat a napgyűrű, úgy minket a holdgyűrű tud távol tartani az átváltozástól. Ahhoz viszont én nem vagyok elég erős, hogy létrehozzam, s azt meg nem szeretném, ha ezzel boszorkányok csapdájába esne, akik ennek fényében szívességeket követelnének.-Hidd el, én örülnék a legjobban, ha nem kellene végignéznem, ahogy eltörnek a csontjaid. De lehet, hogy veled tartanék. Nem akarok kockáztatni.-nem részletezem az okokat, hogy mit kockáztatnék, de mikor hallom az egyenletes szuszogást, óvatosan megmozdulva emelem fel fejem, s a lehunyt szemek láttán elmosolyodom.-Majd holnap megbeszéljük.-nyomok csókot nyakába, majd a körém fonódó, hirtelen szorosabban ölelő karok biztonságában én is átadom magam az álomvilágnak.
Reggel viszonylag hamar felnyitom szemeim, s kihasználva, hogy előbb ébredek, mint ő, óvatosan kimászom az ágyból, felkapva a földről a tegnap ott landoló inget, s mikor megmozdul, gyengéden végigsimítok arcán, akár egy gyermeknek. -Sss, aludj csak.-várom meg, míg ismét egyenletesen nem veszi a levegőt, s magamra kapva ingét, és a csipkéket, elsétálok a konyháig. Egy pohár víz kíséretében nyitom ki a hűtőt, majd az erőm igénybe véve, a konyha egészét elhalkítom, hogy motoszkálásomból semmit se hallhasson. Egy serpenyőben olajat melegítek, és összedobok egy adag rántottát, felszeletelem a zöldségeket, és az asztalra pakolok, majd lassan, s fokozatosan engedem, hogy a zajok eljussanak felé. A rádióból halkan duruzsoló zenére aprókat lépegetek, míg a lefőtt kávét kettéosztom, s csak remélni tudom, hogy nem sértődik meg, amiért ma én várom őt reggelivel.
Mindketten igyekszünk magunkhoz térni a mámorból, jólesően és lustán elnyúlok az ágyon, míg Les vállamra hajtja a fejét, és finoman cirógatom a hátát, miközben élvezem, ahogy apró köröket rajzol ujjával a mellkasomra, és szemem sarkából is látom, hogy gyűrűjén hogyan csillan meg a fény. - Ezt most minek vegyem? Ígéretnek, vagy fenyegetésnek? - dünnyögöm tunyán, mikor azt mondja, vállalja a kockázatot, aztán összevont szemöldökkel hallgatom tovább a szavait. Meglep, hogy mennyire emlékszik azokra a szavaimra, amiket akkor mondtam, mikor életemben először aludtam vele - igaz, csak mellette, nem rajta. - Azért mondtam akkor ezt, mert tényleg így is gondoltam - fürkészem a plafont, visszamerengve a múltba. - Fájt a szívem valaki miatt, és úgy éreztem, hogy esélyem sincs a boldogságra. Azóta azért megváltozott egy s más - fordítom a fejem Les felé. - Igazad van, tényleg tévedtem. De a változást a gondolkodásomban te magad hoztad el - szorítom egy pillanatra közelebb magamhoz, majd kényelmesen elfészkelődöm. - Ami azt illeti, van egy ötletem. Illetőleg kettő. Az egyiket megosztom veled most, a másikat viszont csak reggel. Két nap múlva telihold... - sóhajtok fel kissé keservesen. Herótom van az állandó átváltozásoktól, valahogy örülnék, ha ki tudnám iktatni az életemből a havi egyszeri csonttöréseket. - Semmi kedvem az erdőbe menni. Miért kötelező folyton vadászni, és futkosni ilyenkor? - kérdezem önmagamtól. - Itt akarok maradni. Majd te kordában tartasz, és vakargathatod a bundámat. Főleg itt... innentől idáig szeretem - húzom végig az ujjam a fülemtől a nyakam oldaláig. - Feltéve persze, ha nem akarsz te is négy lábon csatlakozni hozzám azon az éjszakán - teszem hozzá, és azon veszem észre magam, hogy egyre sűrűbben, és egyre hosszabb időre csukódnak le a szemeim. Jó ez a békés kielégültség, a nyugodt semmittevés, és Les testének melege.
Teste megfeszül, s én ismét átadom magam a kéjnek, megremegve körülötte, de nem eresztve. Ujjaim szorosan tartják, derekát mozdulatlanságra kényszerítve fogom körül lábaimmal, s a párás tekintetbe nézve, erőtlen mosollyal arcomon, figyelem, ahogy átadja magát a gyönyörnek, s csendesen követem őt én is. Rám zuhanó testét ölelve, élvezem a gyönyör utolsó hullámait nyakába szuszogva, nedves hajába fúrva ujjaim, simogatom, s nyakába csókolva mosolygok a plafon fehér mázát vizslatva. Mélyen beszívom illatát, s eresztem le lábaim, mikor megmozdul, s remegve ugyan, de mellém gördül. Magához fon, fejem vállára támasztom, magunkra terítem a takarót, ujjaim mellkasára fektetve mosolyodom el az engem ért dicsérettől,s apró köröket kezdek rajzolni, az ujjamon díszelgő arany karikát vizslatva. Lehunyom szemem, s csak szavaira nyitom ki ismét, hogy rá emelhessem tekintetem, s feljebb tornászva magam, gyengéd csókot nyomjak ajkára. -Vállalom a kockázatot.-suttogom fülébe, majd elhúzódva tőle, visszatérek vállához, s mellkasának ütemes emelkedését figyelve szedegetem össze széthulló darabjaim. -Emlékszel mit mondtál első este, mikor itt aludtál el mellettem?-szegezem neki a kérdést, hisz az ablakon kipillantva már a lenyugodni készülő Nap utolsó sugarait látni csak.-"A szerelem marhaság. Csak kín, és fájdalom. A legokosabb messze elkerülni, és nem a karmaiba esni."-emlékeztetem, ujjaim továbbra is formákat rajzolnak időközben egyenletes ritmussal emelkedő és süllyedő mellkasára.-Ha kell, minden nap emlékeztetlek rá, hogy mekkorát tévedtél. Ha kell, újra és újra elmondom, megmutatom, mire képes.-nézek rá, s bár érzem, hogy testemen úrrá lesz a fáradtság, kitartok.-Sosem tett senki ennyire boldoggá. Soha. És azon leszek, hogy mellettem te is így érezd, hogy ez igenis számít...-simítok végig mellkasán, szívéhez érve pedig megállítom tenyerem, s a pulzálás édes ritmusát hallgatva, mosolyogva nézem a gyűrűn táncoló fények játékát.
Arcom az övétől alig egy centire van, érzem forró leheletét, párás sóhajait, verejtékes bőre az enyémnek simul, bele-belemar vállamba, és keze óhatatlanul is csúszik izzadtságtól fénylő hátamon. Ajkamba harap, ezzel szítva a vágy tüzét bennem is egyre és egyre feljebb, lábai börtönbe zárnak, de ebbe a fogságba önfeledt örömmel vetem bele bármikor magamat. Zihál, egyre hangosabban és erősebben, majd egy újabb nyögést követően ismét belezuhan a kéjbe, de szemei még így is fogva tartják az enyémet, és ez, valamint az apró szó, amit kisuttog cserepes ajkain, végül engem is beletaszítanak a megsemmisülésbe. Forró hullámokban árasztom el ölét, görcsösen megfeszülő testtel, összeszorított ajkaim közül csak egy halk nyöszörgést préselek ki, aztán ráborulok testére csatakosan, fáradtan, de elégedetten, és érzem, hogy még épp csak ezen az oldalán vagyok az eszméletnek. Szívem iszonyatos tempóban ver, reszketek minden porcikámban, és beletelik néhány percbe, mire összeszedem erőmet annyira, hogy képes legyek felemelni a fejem, és a szemembe csorgó izzadtságtól kissé vakon, de megtalálom tekintetét. - Fantasztikus vagy... - suttogom rekedten, kiszáradt torokkal. - Annyira jó veled - simítom ki reszkető ujjaimmal a haját a homlokából, aztán minden erőmet összeszedve elhagyom a testét, de egy másodpercre sem engedem el, és úgy fordulok, hogy el tudja foglalni jól bevált helyét: a vállamat. A torkomból feltörő hang - szinte már dorombolás - mindent elmond arról, hogyan érzem magam. Tökéletesen elégedett vagyok. - Hölgyem, ön mindörökké az enyém - mondom gyöngéden, miközben erőtlen kézzel simogatom Les hátát.
Ajka, s nyelve újra és újra lecsap, próbálok engedelmeskedni, mozdulatlan maradni, de ahogy a gyönyör elér, bár hangtalanul, de minden izmom megfeszítve adom át magam neki. Testem minden idegvégződése újra és újra bizsergeti végig gerincem, alsó ajkamba harapva hunyom le szemem, s adok magamnak időt. Fogalmam sincs, hogy másodpercek, esetleg percek telnek-e el, kinyitva szemem, szembetalálom a borostyán Írisszel, s tudom, hogy érti minden ki nem mondott gondolatom. Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék megszólalni, combom belső felén érzem lüktető vágyát, s bár fordítanék a helyzeten, nem teszem. Megízlelem ajkát, szavak nélkül késztetve cselekvésre, s nyakamra sikló ujjain végigsimítva érek el válláig, majd hátát végigszántva, kérdésére csak egy bólintással felelek, s ujjaim a puha húsba vájom. Testem ismét megremeg alatta, ajkam elválik övétől, torkomból halk nyögés tör elő. Csípője lassú mozgásba kezd, csókokkal ostromol, hevesen és forrón, akaratosan és többet követelve, mégis gyengéden, s bár nem áll szándékomban fájdalmat okozni neki, bele-bele harapok alsó ajkába. Csípője köré fonom lábaim, nem engedve, hogy újra kihúzódjon belőlem, ujjaim hajába fúrom, testünk éhezve a másik érintésére, vadul forr össze, s izmaim akaratom ellenére feszülnek meg körülötte, s adom át magam a beteljesedésnek, de nem engedem, hogy elhúzódjon. Még közelebb vonom magamhoz, gyorsabb mozgásra kényszerítve. Vele akarom átlépni újra a gyönyör kapuját, aminek érezhetően ő is kapujában táncol már. Minden mozdulatom reagál övére, s úgy érzem sosem tudok betelni az érzéssel, ami testem szántja végig újra és újra. Elkapom arcát, amikor nyakamba fúrná orrát, s keresve a párás tekintetet, nem eresztem. Mélyen szemébe nézek, ajkaimmal egy szót formázva, mielőtt átadná magát nekem. -Szeretlek...-suttogom.
Csak lázas, elragadtatott suttogását hallom, ahogy a nevemet motyogja, már félig önkívületben. Izmai egyre jobban feszülnek, nyögései egyre sűrűbbek, és kimondatlanul is tudom, hogy már közel jár a gyönyörhöz. Gyorsítok hát a tempón, és meg sem állok addig, míg tátott szájjal, de hang nélkül lép be a mennyek országába, elúszva a mámor hullámain, és miközben büszke mosollyal felemelem a fejem testén még át-átremeg az orgazmus utóremegése. Lerángatom magamról a bokszert, és felkúszok Les arcához, félig betakarva őt testemmel. Boldogan nézem arcának édes vonásait, hogy beleolvad a kielégültség karjaiba, majd nagy nehezen felnyitja szemeit, és meglepve látom, milyen lázas csillogással vizslat engem az a csodálatos kék szempár. Lágyan simogatom az arcán, és azt érzem, újra ott vagyok, ahol lenni akarok. Nyelve bebocsátást keresve simítja végig az alsó ajkamat, és én nem is állok ellen. Beengedem a számba, és a nyelvünk birkózni kezd. A szája forró, a nyelve laza, de határozott. Átkarolom a nyakát, hogy közelebb húzzam magamhoz, ahogy a csípőjét az alhasamhoz szorítja. - Kész vagy? - suttogom kedvesen, és mikor bólint óvatosan elmerülök benne. A forró nedvesség egyszerűen maga a csoda, és ahogy Les tompán felnyöszörög mikor testébe olvadok, szinte zene füleimnek. Hevesen megcsókolom, és miközben nyelvem az övével játszik, csípőm lágyan őrölni kezd, majd lassan, de határozott tempóban mozgok ki és be. Látni akarom, ahogy millió darabra hasad körülöttem a gyönyörtől.
Úgy érzem, bármeddig képes lennék elmenni, testem minden porcikája eközben azért kiállt, hogy csókkal borítsa be, és tekintetét látva azt hiszem, mindent megtesz ez ügy érdekében. Ajkaim szétválnak, s bár újra és újra övét ízlelném, elmosolyodva hagyom, hogy kedvére irányítson. Képtelen vagyok válaszolni, torkom kiszáradt, s szívem hevesen kezd dobolni fülemben Pulzusom csókjainak hála duplájára nő, lehunyt szemmel élvezem érintését, ám testem minden mozdulatára, érintésére, csókjára reagál, és kiált továbbiakért. Felnyögök, ahogy eléri vágyam forrását, és hajába túrva vonnám őt közelebb magamhoz, csípőm megmozdítva, de a hozzám címzett szavaknak engedelmeskedve, veszek egy mély levegőt, és elveszem kezem fejéről, ujjaim ismét a paplan puha anyagába markolnak, míg hátam és csípőm próbálom mozdulatlanul tartani. -Chriest...-suttogom elcsukló hangon, ahogy a percek órákká változnak, s átadom magam a gerincemen végigsikló vágy első hullámának, minden izmom megfeszítve, csípőm megfeszítve, s torkomból apró, majd sűrűsödő nyögések szakadnak ki. Heves, szabálytalan levegővételek közepedet válnak szét ajkaim, és hangtalanul veszek el a gyönyör hullámain, amit nyelvének munkája vált ki belőlem. Eddigi mozdulatlanságom megszűnik. Lassan kinyitom szemem, próbálok feleszmélni a gyönyörből, de ez nem elég. De remegő testem csak lassan tér magához, talán még sosem vágytam rá úgy, mint eddig.
Tudom, hogy ő is érzi vágyam kézzelfogható, és nyilvánvaló jelét. Csípőjével szorosan tapad hozzám, tekintetében huncut kihívás jelenik meg, amire csak egy vigyorral reagálok. Nézem, ahogy elterül a takarón és a párnán, haja, mint egy illatos, selymes felhő fogja körbe arcát. Hüvelykujjammal végigsimítom nedves ajkát, bedugom a szájába, majd visszahúzva alsó ajkára fektetem. Finoman megérinti a nyelvével, szája mosolyra húzódik. Miközben továbbra is egymásba fonódik a tekintetünk, feljebb tolja a csípőjét, és én követem a mozdulatát. - Milyen türelmetlen, Mrs. Wolfswood - suttogom. - Lássuk, mit tehetünk az ügy érdekében - térdelek fel, aztán lehúzom róla a még rajta lévő falatnyi bugyit, és elakadó lélegzettel bámulom a feltárulkozó látványt. Felnézek arcára, látom, hogy szabálytalanul kapkodja a levegőt, tekintetében ki nem mondott kérés, és eszem ágában sincs várakoztatni. Ajkammal visszahajolok a testére, végigcsókolva minden porcikáját a kulcscsontjától egészen a hasáig, és ezúttal nem állok meg. Ujjaim helyett számmal haladok lefelé, beszívom nőiességének bódító illatát, aztán combjai találkozásához fúrom fejemet, és miközben nyelvemmel lágyan körözni kezdek, érzem, ahogy megfeszül a teste, és erősen hajamba markol. - Ne... - suttogom, ahogy megmoccan - ne ficánkolj. Csak hagyd, hogy elvarázsoljalak.
Az éhes tekintet pár másodpercre emlékeztetni kezd egy gimnazista kölyök meglepettségére, s kihasználva ezt, úgy vonom magamhoz, hogy bőrünk ismét összeérjen. A forróság, szívének ütemes dobogása, bőröm csiklandozó forró lehelete már most csillapíthatatlan vággyal önt el, a lábam közt érzett lükető keménység pedig arra enged következtetni, hogy nem csak én érzem így. Ajka finoman érinti enyém, lehunyva szemeim, hagyom, hogy nyelvünk forró táncba kezdjen, míg ujjaim egyre-másra siklanak tarkójára, majd lapockájára, ahogy a forró bőrét simogatva igyekszem megtartani magam felette úgy, hogy csípőm még véletlenül se mozduljon. Érzem vágyát, tudom meddig képes elmenni, gyengéd akarok lenni, nem a határait feszegetni. -Reméltem.-suttogom vágytól rekedtes hangon, mikor könnyedén fordít a helyzeten, s borít be egész testével. Alsó ajkába harapok, ahogy immár fejem a takaró helyett a párnák puha anyagán pihen, hajam glóriaként szétterülve, s ő kérés nélkül indul felfedezni vágytól fűtött testem. Bár csókjaival csak mellemig ér el, ujjai combom belső felét simogatják. Hátam kissé ívbe feszül, testemen apró remegés fut végig érintésének hála, ujjaim a takaróba markolnak, s lehunyt szemmel próbálom a testemen úrrá levő vágyat kontroll alá helyezni, hiába. Úgy mozdulok, hogy csókjaiból kibújhassak, testem apró rezdüléseivel arra ösztökéljem, hogy haladjon tovább az úton, amin elindult, s az apró csipke ne lehessen akadály, kicsit megemelem csípőm, hogy könnyebben csúszhasson az lejjebb, s akár a földre hullva fedje fel testem minden zugát előtte. Fejem kicsit megemelem, elkapom egy pillanatra tekintetét, és szavak nélkül is tudatom vele mindazt, amit érzek.
- Azon vagyok - sóhajtok fel, mikor azt kéri, mutassam meg, mennyire vágyom rá. A cselekvésig viszont nem jutok el, mert mellkasomra nyomja kezét, jelezve, hogy maradjak nyugton, két lábával megtámaszkodik két oldalamon, és kibújik a melltartójából. Ezt látván - ha még lehetséges egyáltalán - a szívem dupla ütemre vált, bár eddig is igencsak dörömbölt a bordáim alatt... Úgy vizslatom pillantásommal, mintha életemben először látnék meztelen nőt, és szinte reszel a torkom, ahogy nyelek egy hatalmasat. Muszáj vagyok kissé visszafogni magam, mert nem akarom gyorsan elvenni, ami jár nekem. Azt akarom, hogy adjunk időt magunknak, és élvezzünk ki minden egyes másodpercet, ugyanakkor nem tudom, mennyire leszek képes erre, mert az ágyékom már most fáj a feszítő vágytól. Imádom, ahogy a hajamat turkálja, majd magához von, így én is ülő helyzetbe kerülök. Lehunyom a szemem a jóleső érzéstől, mikor végigsimít arcomon és ajkamon, és csak csibészesen elmosolyodva veszem tudomásul az utasítását. - Nem kell kényszerítened rá - hajtom félre a fejem, hogy belenézzek még egy pillanatra a kobaltkék íriszbe, majd szájára tapadok, végtelen vággyal telve. Nyelvem megtalálja az övét, ízlelgetem, kóstolgatom zamatát, és hagyom, hogy a vágy egyre forróbb hullámai öntsenek el mindkettőnket. Aztán - még mielőtt ocsúdhatna - átfordulok vele, hogy immár az ő háta ér a matrachoz, és számmal lejjebb kalandozok, egészen kőkeményen meredező mellbimbójáig. Nyelvemmel kényeztetni kezdem, de ujjaimmal már a combjainál járok, a falatnyi csipke környékén, ami még fedi a testét, de a célomig még nem jutok el. Nem akarok elsietni semmit, azt akarom, hogy úgy eméssze a vágyakozás, mint talán még sohasem.
Csókja térdem, majd combom kényezteti, ajkamba harapok, és újra két lábára kényszerítem, hogy fölém magasodjon, majd a hirtelen rám törő szégyenlős pirulásom levetkőzve húzom le magamról a felsőt. A testem takaró krémszínű csipkében ácsorogva pillantok fel ismét rá, vállamra omló hajam arcom eltakarná, ha nem rántana magához. Bőrének érintésétől, felnyögök, ujjaim végigvezetem kezén, vállán, majd tarkójára siklanak, s míg elaraszol velem az ágyig, tekintetét kémlelem. Vágytól fűtötten néz rám, fölé hajolva, lábaimmal megtámaszkodom dereka két oldalán, ujjaimmal a bozontos hajba túrok, s nyakam behintő csókjainak hála ajkamon apró sóhaj szalad ki. -Mutasd meg mennyire.-suttogom fülébe, de mielőtt bármi mást tehetne, mellkasára sikló tenyeremmel visszanyomom az ágyra, hajam vállam mögé tűröm, felegyenesedve kapcsolom ki a csipke kapcsát és érzéki lassúsággal tolom le vállamról a pántokat, csípőm lejjebb nyomom, érezni akarom őt, s mikor ez megtörténik, ajakamba harapva nézek le rá. Elengedem mellkasát, és felhúzom magamhoz, hogy mindketten ülő helyzetbe kerüljünk, és közelebb vonom, ujjaimmal végigsimítok arcán, majd szájának vonalán.-Csókolj meg.-nézek mélyen szemébe, az eddig elmúló pillanatok csendjében úszva szinte vágytam rá, hogy ajkaink összeforrjanak, hogy nyelveink forró táncot járjanak. Nem akartam irányítani. Azt szerettem volna, ha minden perc úgy telik el, hogy elfelejtsem a teret, az időt, hogy csak őt lássam, érezzem, hogy szeressen úgy, ahogy eddig még soha. Átadtam kezébe az irányítást, mégis tekintetemben ott izzott a tűz. Testének forrósága, ahogy bőre a bőrömhöz ért, elöntött vággyal, s bár az utóbbi napok vitái és eseményei úgy hozták, örültem, hogy pár napig nem érezhettem ezt.
Épphogy megcsókolom a térdeit, mikor Les az állam alá nyúl, és finoman kényszerítve felállít. Szavai megmosolyogtatnak, ugyanakkor elmondhatatlanul jólesnek. Igen, egyelőek vagyunk, de én most nem úgy ereszkedtem térdre előtte, mint feljebbvaló előtt. Ez nem behódolás, vagy megalázkodás, hanem csodálat, amivel a férfi a nőnek, a férj az őszinte szerelemmel szeretett feleségnek hódol. Ennek ellenére engedelmeskedem, és felkelek a földről, így fél fejjel Les fölé magasodom. Némán nézem, ahogy szemérmesen kibújik a felsőjéből, egy szál bugyi-melltartó kombóban áll előttem, én pedig szomjas szemmel iszom a látványt. Képtelen vagyok betelni a szépségével, az egész valójával, lényével, önmagával. Sosem hittem, hogy létezhet ilyen erős, és ilyen mély szerelem, mint amit én iránta érzek... EGy mozdulattal bújok ki a nadrágomból, aztán hevesen kapkodva levegő után lépek elé. Erős karokkal húzom magamhoz, forró bőröm az övéhez ér, mellei mellkasomnak nyomódnak, bőréből valami különös, édes illat árad, elvesztem tőle a fejemet. Lassan hátrálni kezdek, Les-el együtt, aztán mikor a térdhajlatom az ágyhoz ér, lehanyatlok, és magamra húzom őt is. Hosszú haja betakarja az arcomat, lágyan cirógat, én pedig már most úgy érzem, hogy felemészt az iránta való vágyakozás. - Istenem... mennyire kívánlak - suttogom rekedten, lázasan tüzelő arccal, és nyakát hintem be csókjaimmal.
Kezdőlap
