Nem csak magamat, őt is le kell hűtenem, hogy ne szaladjon el velünk a ló idő előtt, hisz azt se tudhatjuk, hogy a munkakeresés hogyan fog végződni, és a végtelenségig nem élhetünk tartalékokból, viszont némi biztos hátteret adó alap jól jönne, hogy a holnaptól se kelljen félnünk.
-Valakinek a felelősségteljes szerepet is gyakorolnia kell, abban jó voltam mindig, de jól is titkoltam eddig.-mosolyodom el, ahogy felvázolom a gondolatmenetem és ahogy látom nincs ellenvetése. Mosolyogva rázom meg fejem akkor, mikor az öltözködésre tér ki.-Szeretem a lezser eleganciád. Plusz tekintve, hogy a mosógép csodákra képes, még a lufis-majmos alsód is visszakapta a hófehér színét. Nem, nem kell öltönyt húznod, még inget sem.-biztosítom róla, hogy ezt a kínzást most kihagyom, legalábbis egyenlőre. Aztán ki tudja, hogy jövőben még mit kell felvennie. Minden esetre én már fejben összeszedtem, hogy még mit tegyek a táskába, amit eddig kihagytam.
-A forgószél téged fog kisöpörni innen, ha a koszos cipőddel beljebb jössz. És nem, nem voltak manók. A mosógép megy magától, nem kell mellé pesztra. A többi pedig egyszerűen pár jó zeneszámnak köszönhető.-nézek végig elégedetten a tiszta, illatos lakáson. Igen, kicsit büszke voltam magamra.-Na jó, a falról a tenyérnyomom és a pultból a karmaim nyomát némi segítséggel tüntettem el. Gondoltam, ne legyenek rossz emlékeknek még ilyen nyomuk sem.-ismerem végül el, de továbbra is elégedetten vigyorogva. Semmi hasznunk nem volt abból, hogy a véres tenyérlenyomatom a falon díszelgett, sőt. Azt magam mögött akartam hagyni, mint emléket, mondjuk úgy, hogy minimum véglegesen.-Bepakolok még pár ruhát, ami eddig kimaradt a táskámból, nézd meg, hogy neked megfelel-e az, amit összeraktam, aztán összeüthetünk valami induló kajacsomagot és bepakolhatunk a lakókocsiba. Semmi pénzt nem hagyunk itthon, nem bízom az emberekben, igaz kicsi rásegítést alkalmazni fogok a lakáson betolakodók ellen.-hadarom izgatottan, már szinte indulásra készen. Igazából talán még sosem voltam ennyire izgatott, mint most és ezzel magamat is megleptem, hogy képes vagyok még így örülni valaminek. Valaminek, amit ismét megtapasztalhatok, immár vele.

Szerettem volna örülni annak, ami az ölünkbe pottyant, ám mindig is olyan lány voltam, aki kicsit a földhöz ragadt és nem zsugori módon, de figyeltem rá, hogy mindenre csak annyit adjak ki, amennyit a józan realitás normálisnak nevezhet. És ez kicsit földhöz is csapott most, pedig őszintén, kicsit bennem volt, hogy kicsípjem magam, és megmutassam, hogy tudok én magassarkúban is menni, testhez simuló miniruhában és sminkeben.
Figyelem, ahogy magyarázni kezd, a torkomban ismét gombóc nő, akaratlan eltervezem, mit tennék ennyi pénzzel. A pezsgő és a naplemente, ami besüt a hatalmas ablakokkal ellátott szobába... túl szép, hogy igaz legyen, hogy az enyém legyen. Titkon mégis vágyom rá, mert én is emberből vagyok.
Ahogy mellkasomhoz emeli kezem, akaratlan nagyot dobban a szívem, abban a ritmusban, ahogy övé is. Szerettem volna ezt a boldog, felhőtlen utazást, ahol nem kell attól tartanunk, hogy valami rosszra fordul, hisz kizárt, hogy bárki is ismert volna minket.
-Nekem megfelel így, de hidd el, nincs szükségem a pompára, elég dolgot nélkülöztem, erre viszont sosem vágytam. Amit nélkülöztem már így is többszörösen megkaptam tőled. Az, hogy velem vagy, hogy virágot veszel, ebédet főzöl, hogy egyáltalán létezik az, hogy mi, ahogy belépsz az ajtón és azt mondod, hogy megjöttem édesem. Ezeket sosem kaptam még meg senkitől.-nézek mélyen szemébe, de igaza volt, szerettem volna. Hirtelen vágytam rá, hogy olyasmibe is belekóstoljak, amiről mindig is álmodtam.-Igazad van, szeretném. De akkor kössünk alkut. Ahogy mondtad, a pénz fele marad. Kinézünk egy szép helyet, ami nem egy üres szoba, ami a városra néz, hanem egy hangulatos szoba, ami a tengerre néz. És inkább arra szavazok, hogy nézzünk egy éttermet a tenderparton estére,  ahová nem kell kiöltözni, mégis... szeretném, hogy úgy láss, ahogy még soha, hogy elmondhasd, hogy nem egy folyton melegítőbe meg farmerbe bújtatott motoros csajod van, hanem egy szexi motoros csajod, aki ki tud tenni magáért, ha akar.-mosolygok rá, aztán a szatyrokra nézek, amiket igencsak meg vannak pakolva.-Kaját úgy sem nagyon kell vennünk, viszont azt hiszem megérdemeljük, hogy esténként pincér ugráljon körül, mégse nézzenek ki azért, mert nem a legújabb márkájú ruha van rajtunk. Megfelel vagy van ellenvetés?-érdeklődöm, ha esetleg kellemetlen lenne neki ilyesmi, megérteném, és nem erőltetném, szemem mégis izgatottan csillog válaszára várva.

A virágok láttán nem titok, hogy meghatódok, teljes testemben örülök és próbálom leküzdeni a pillanatnyi elpityeredést, ami furcsa mód jellemző lett rám a közelében. Bár azt hiszem ez normális, ha valaki úgy érzi, hogy annyira szeret valakit, hogy az érzés kis híján minden nap felemészti.
Az, ahogy vigyorog, tetszik, jobb, mint a bűnbánó vagy a sajnálkozó pillantás, ugyanakkor kezdek kételkedni benne, hogy jól látok-e. Mert valami azt súgja a földöntúli boldogságnak komoly oka van.
Földbe gyökereznek a lábaim, mikor nekikezd, a vázát az asztalra teszem, mielőtt elejteném, és a tiszta padlót elúsztatná a kiömlő víz, amit eleve már olyan fényesre sikáltam, hogy kis híján látom benne a tükörképem.
A hév, ahogy maga felé fordít, szinte megszédít, és tényleg kezdem azt hinni, hogy bekattant, egészen addig, míg a nagy hírt elő nem adja. Érzem, ahogy az állam szinte leesik a helyéről, és eltátom a szám, nagyokat pislogok, hogy elhiggyem, amit mond, majd gondolkodás nélkül rántom magamhoz, és olyan hévvel csókolom meg, hogy magam is beleszédülök.
-Tudom, tudom, hogy azt mondtam, nem érdekel a pénz, hogy van-e vagy csak épp annyi, hogy kihúzzuk egy hónapig, de azt hiszem van az az ember, aki mellett szívesen érzem ezt az örömöt.-engedem el, majd mégis nagyot nyelek.-Ne szórjuk el eszetlenül, kérlek. Nincs szükségem kaviárra, meg drága dolgokra. Az ilyen helyről kinéznének, ha úgy mennék be, ahogy. Esténként ki kell magad csípni ha vacsorázni mész, tökéletes smink meg haj... én...-rázom meg fejem ellenkezve, holott szemem úgy csillog a gondolat nyomán, mintha legalább a világuralmat kaptam volna meg.-Ez rengeteg pénz és... biztos, hogy erre akarjuk elkölteni? Nincs szükségünk másra, ami fontosabb? Oké, bevallom, kicsit zavarba ejt a látványa azoknak a zöldhasúaknak.-ismerem el vonogatva szemöldököm, ahogy nem tudom, hogy mosolyogjak, sírjak vagy nevessek örömömbe, vagy el tudjam dönteni, hogy tulajdonképpel mit is akarok, és mit nem. Mert igen kecsegtető, amit felajánlott.

A takarítás közepedet elveszek a zenében, és az időérzékem is elhagy, talán jobban is, mint kellene. A mosás megy párhuzamosan a teregetéssel, a porszívózással és a portörléssel és a lakás bő másfél óra után ragyog, mintha eladásra készülne, vagy legalábbis vendégeket várnánk. Összepakolom a táskákat, összepárosítom a zoknikat és mikor belép az ajtón, akkor fejezem be a fürdőben a neszesszerek összepakolását.
-Gyors vagy, tudtam, hogy bízhatok benned.-sétálok ki a szobából, kócosságom immár eltűnt, időközben varázsoltam magamnak egy takarítófrizurát, ami egy hirtelen konty volt, jó pár tincs előbukkant belőle, ahogy haladtam a munkával.
A rózsa láttán akaratlan lesütöm szemem, mint egy kislány, aki sosem kapott játékot, közelebb sétálok hozzá, és kiveszem kezéből a csokrot.
-Én is szeretlek. Ez nagyon szép.-veszem el a virágot egy apró könnycseppel szememben, majd mélyen az egyik rózsa szirmai közé szimatolok, hogy érezhessem a friss illatát.-Ma még beteszem vízbe, de mielőtt elmennénk, fel fogom lógatni és megszárítom őket.-sétálok egy vázért, virulva a gesztustól. Sosem kaptam még senkitől sem virágot, de ami furcsa, hogy ő is úgy vigyorog az ajtó előtt ácsorogva, mint mikor reggel elment, pontosan olyan gyermeteg, de aranyos vigyorral néz rám, szeme viszont valamiért mégis izgatottan csillog.
-Megnyerted a lottót vagy útközben némi házi orvosságnak vettél valami kedélyjavítót? -[b]méregetem összevont szemöldökkel, egyik kezemben a csokorral, másikban a vázával, míg ő a két szatyor között ácsorogva vigyorog. Nagyokat pislogok, kicsit oldalra billentem a fejem.-[b]Oké, most már nem tudom, hogy féljek, megijedjek, vagy örüljek, ha rád nézek.-fejtem ki az érzéseim, igaz a vigyorom a virágnak köszönhetően még mindig ott ül arcomon, ellenben szememből eltűnik a könnycsepp, de az izgatott kékség megmarad.

Egész egyszerűen elmerülök ölelésében, lehunyva szemeim élvezem, hogy ölelő karjaimban úgy érzem, igazán otthon vagyok, hogy végre célba értem mellette, de az édes merengés mellett az izgatottság is jelen van. Furcsa mód szomjaztam vele a kalandokra, és mivel tudtam, hogy épp ilyenre készülünk, vissza kellett térnem a valós jelenbe és elkezdeni a ránk váró feladatok legyűrésében. Kezdve azzal, hogy megírom a kissé hosszúra sikeredő bevásárlólistát.
-Ketten vagyunk, és nem akarok útközben minden benzinkúton megállni, mert valami elfogyott vagy elfelejtettük. Szóval igen, ez minden. És azt hiszem megbirkózol vele, motiváló erő is akadhat.-célzok arra, hogy gondoljon az útra, ne arra, hogy ez most milyen hosszú lista lett. Akaratlan elnevetem magam azon, amit és ahogyan mondja, vigyorgásom pedig csak szélesebb lesz, ahogy a mintázatra tér ki.
-Fura, sosem figyeltem rá, hogy milyen mintában díszelegnek.-rázom meg fejem, aztán mellkasára paskolok egyet.-Nyugodj meg, lesz tiszta alsónadrágod, meg felsőd, mire visszaérsz. De akkor indulj is el, mert a végén meggondolom magam és én magam foglak maradásra bírni.-tolom a szoba felé, hogy öltözzön fel, aztán irány a vásárlás, míg én visszafordulok a pult felé és elpakolom az összes edényt, hozzámosogatva a két kávésbögrét.
Mikor már nincs láb alatt, összeszedem a ruhákat, kiválogatom őket, beteszek egy adagot, majd az ágyhoz sétálok és beágyazom, eligazítva a lepedőt és a párnákat. S szép lassan folytatom a felmosással és a porszívózással, míg haza nem ér. Közben feltekerem a rádió hangerejét és táncolva, énekelve kezdek el összepakolni a táskákba, a könnyebb öltözködés miatt két táskába, egyikbe az ő, másikba a saját ruháim, behajtogatva, hogy még az se lehessen kifogás, hogy gyűrött valami. Annak ellenére, hogy itt hideg van, az előszedett ujjatlanok és rövidnadrágok igen kellemes érzéssel töltenek el.

Az túlzás, hogy felébredek, de a kávé jótékony hatását kezdem érezni és ennek köszönhetően vigyorogva húzom magamhoz.
-Kár...pedig nagyon cuki varangy lennél.-cukkolom vigyorogva, kuncogva a képtől, ami kirajzolódik előttem, ahogy ül a mocsár közepén egy sziklán és fel-fel fújva magát brekeg. Igaz a farkas énje sokkal jobban tetszett.
A konyhába sietve felmérem, hogy miből lehet választani, de igazság szerint a kávé bőven elégnek tűnik most reggelire, és ezt a véleményt ő is osztja, mikor mellém csúszik, én pedig megrázva fejem mosolygom. Olyan volt, mint egy feltöltött elem, ami nem akar ma lemerülni és ezzel nekem is adott egy nagy löketet a naphoz. Összerezzenek, mikor karját körém fonja, a lábam csiklandozása után ettől is nevethetnékem támad hirtelen.
-Azt hiszem ez teljesíthető.-suttogom, ahogy közelebb húzva megcsókol. És igaza volt, máris jobban éreztem magam, és a tegnapi nap csak egy távoli rossz emléknek hatott, ami különösen jó érzéssel töltött el. -Azt hiszem ma nem csak te nem reggelizel, én sem. A vacsora még tartja magát. A bevásárló lista pedig hamar meglesz.-kapok fel egy tolat és egy papírt, ami a pulton van épp ezen célból, és leülök az asztalhoz, az előbbi helyzetfelmérés után gyorsan firkálni kezdem, hogy mire lehet szükségünk.-Amíg a mosógép meg, a többi cuccot összedobom egy táskába, hogy azzal is haladjunk. Szerencsére nem kell nagy takarítani és porszívózni addig is tudok, míg te főzöl. Legalább nem fogok tudni kóstolgatni. De határozottan tetszik ez a szerelmes pár státusz.-mosolygok rá, majd tovább írom a listát, mindenfélét, csoportosítva a papírra írva, hogy könnyebb dolga legyen.-Még szerencse, hogy a lakókocsit el kell vinned, ennyi mindennel haza se tudnál jönni.-tolom felé az igencsak hosszú listát.-Felesben számolunk, mindent.-állok fel és lépek a pénztárcámhoz, hogy a körülbelül várható összeg rám eső részét a papírlap mellé tehessem.-Ha valami még útközben eszedbe jut, dob hozzá.-nyomok csókot szájára, aztán a tegnap este a borogatón hagyott edényeket elkezdem elpakolni, hogy valóban haladhassuk a dolgokkal, ha délután indulni akarunk.

Szavaival ellentétben, reggeli szépségnek nevezhető, hogy kócosan áll a hajam, és szemeim feldagadtak a pihentető alvásnak köszönhetően. De őt a jelek szerint ez a legkevésbé sem zavarta, végignézte, ahogy megiszom a kávét, majd azzal a lendülettel, ahogy nem sikerült felkelnem, fordultam vissza az ágyba, bújtam a takaró és a párnák közé.
-Gonosz vagy...-dünnyögöm a párnába, nevetve, de nem nézek rá, mikor megcsikizi a talpam, amire még inkább összegömbölyödöm. Eltökélt szándékom volt, hogy még nem bújok ki az ágyból, és hiába fulladok meg kis híján a párnától, nem eresztem.
Hallgatom, amit mond, csak dünnyögök rá valami érthetetlen választ, de amikor kifordít a takaróból, és így a hűvös, friss levegő bőrömhöz ér, erőteljesen felmordulok. Megforgatom szemem és felülök az ágyban, nagyot nyújtózva, majd az ágy szélére mászok mellé.
-Tudod, azzal, hogy elindulsz egyedül is, van egy kis probléma.-kezdek okfejtésbe, ragyogó kék szemekkel felnézve rá.-Mondjuk az első az, hogy az én ötletem volt. A második, hogy ha akarom úgy is maradásra tudlak bírni. A harmadik pedig, valahogy úgy hangzik, hogy tettől-talpig belém szerettél.-harapok alsó ajkamba, diadalittas mosollyal arcomon, elkapom a felsőjét és magamhoz húzom.-És az az igazság, hogy ez oda-vissza igaz, tehát bármennyire szeretnél, nem fogsz megszabadulni tőlem.-nyomok egy gyors csókot szájára, aztán lelépek mellé a földre és ellibbenek mellette egyenesen a konyhába.-A tojásból kifogytunk, marad a pirítós és a müzli. Melyikre szavazol?-nyitom ki a szekrényajtókat, hogy mi az, ami még reggelire ehető, de nagyjából és egészen pontosan itt ki is fogytunk a lehetőségekből.

Nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire kiütve, de egész éjszaka úgy alszom, mint akit fejbe vágtak. Nem mocorgok, nem forgolódok, nyugodtan, szinte mozdulatlanul alszom végig az éjszakát.
Hajnalban egyszer kipattan a szemem, fogalmam sincs miért, de ugyan azzal a lendülettel alszom tovább másik oldalamra fordulva.
Reggel, mintha valami távoli zajra figyelnék fel, de nem mozdulok, túl puha a párna és meleg a takaró ahhoz, hogy foglalkozzam vele. Inkább akkor nyitom ki szemeim, mikor megérzem a kávé frissen főtt illatát, ahogy orrom előtt lebeg, akaratlan húzkodni kezdem az orrom, hogy betelhessek vele mielőbb.
-Hmm, jó reggelt!-nyitom ki szemeim, felülve az ágyon, elveszem tőle a kávét, de mielőtt belekortyolnék, még magamhoz húzom egy gyors csókra.-Kávéval kezdődik a mai napi lekenyerezésem? Mit várjak akkor a nap többi részében?-érdeklődöm mosolyogva, kócosan és kissé karikás szemekkel, míg végül belekortyolok a kávéba, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy a forró ital végigcsúszik nyelőcsövemen és a gyomromba érkezik. -Ennyire korán van?-nézek az órára, ami nyolc óra pár percet mutat. A lustálkodásom jeleként a gyorsan kiürített poharat visszaadom kezébe, magamra húzom a takarót és átfordulok a másik oldalamra, neki háttal, miközben arcom a párnába temetem, hogy ne lássa a vigyorom. A lustálkodás nagymesterével kezdett, ezt már eddig is tudhatta. De most aztán pláne nem akarok kimozdulni az ágyból, így a párnáját is magamhoz ölelem, és összegömbölyödöm a takaró alatt.

-Remélem feltűnt, hogy ez egy randi, amin mellékesen utazunk, mint a házasok.-vetem össze a két dolgot, közelsége ismét megnyugtatóan hat rám, és képes vagyok kirángatni magam a délutáni mélabúból. Abból annyi elég volt mára.
Érzem, hogy valami nem stimmel vele, elhúzom a kezem, és mikor elpirul, megrázom a fejem. Most biztos arra vár, hogy csapkodva fogok eltűnni a kádból, e helyett közelebb húzom magamhoz és összefonom ujjaim tarkóján.-Megértem, őszintén azt hiszem rám is rám férne most az az alvás. Talán még jobban is, mint gondolnád.-simítok végig arcán, aztán felállok és felé nyújtok egy törölközőt. A víz is kezd kihűlni és valóban igaza van, mind a kettőnkre ránk fér egy alvás. -Na gyere, bújjunk abba a puha ágyba.-nyújtok neki egy törölközőt, míg magam köré tekerek egy másikat, majd lehajolok, hogy feltöröljem a vizet, ami a fürdőszoba kövén tócsába gyűlt. A ruhákat a zuhanyba dobom, semmi rételme, hogy összevizezzék a többi, már kiválogatott ruhát. Megtörölközöm, és felkapok egy egyszerű csipke alsót és egy kinyúlt pólót, majd meg sem várva, a szó szoros értelmében fejest ugrok az ágyba. De ahogy leér a fejem, majdhogynem el is alszom, s mire mellém ér, csak dünnyögök neki egy sort, elhelyezkedem vállán, és alszok is. Nem tudom, hogy álmodom-e vagy sem, reggel, mikor felébredek nem emlékszem rá.

Elnevetem magam és mutatóujjam a magasba emelve kezdek magyarázni.
-Szívem, remélem feltűnt, hogy a párna akkor is fejbe tud csapni, ha nem az ágyban vagy és akkor is, ha ott vagy. Lássuk be, én irányítom, hogy a fejed alatt vagy a csinos arcodra lapulva legyen, esetleg összekócolja a hajad.-figyelmeztetem, nem, mintha párna csatázni akarnék, de határozottan kijelenthetem, hogy messzemenően jobb lettem volna benne, némi segítségnek köszönhetően, mint ő. Ellenben emlékezvén az arcára, amit akkor vágott a meglepettségtől is, még most is rám tör a nevethetnék.
-Pedig titkon szeretem a szappanoperákat is.-vigyorgom szinte eszelősen.-De elhiszem neked amigo. Arra azért kíváncsi lennék, hogy autósmozik vannak-e még arra. Jó lenne találni egyet.-vetek fel egy ötletet csillogó szemekkel. Eleve nem voltam még ilyen helyen, viszont örültem volna, ha esetleg vele eljutok. Végül is, a randik többsége kimaradt, egyből a lényegbe csaptunk, ideje bepótolni a romantikus enyelgést is.
-Most még igen, de ha így folytatod, nem leszek az.-rázom meg a fejem makacskodva, s ajkamba harapva élvezem érintését.-Azt hiszem, hogy nem csak te mondhatod ezt.-siklik ujjam lejjebb, közelebb lököm magam hozzá, az sem érdekel, ha a víz kimegy, már így is úszik a fürdő. Tekintetem elveszik övében, ahogy homlokom homlokának támasztom, és mikor elérek férfiasságához, akkor csókolom csak meg.-Hagyjuk meg a fürdőt csak a lelkizésnek?-érdeklődöm ajkaira suttogva a szavakat, végül gyengéden simogatni kezdem, füléhez hajolva.-Itt biztos, hogy nem fog fejbe csapni egy párna sem.-mosolyodom el, ahogy fülébe harapok, élvezve közelségét.

Felmordulok és már épp hasba vágnám könyökömmel, mikor elkapja a kezeim, fejem megázom, de ha akarnám sem tudnám leplezni a mosolyom.
-Mondj még ilyeneket, kérlek. Ettől sokkal nyugodtabb leszek.-korholom le mégis, ha már tettekkel nem tudok rámutatni arra, hogy ez azért övön aluli volt egy kicsit. Igazából minden kettőnknek, nem csak nekem.
Elnevetem magam, igaza volt. A konyha a romantikus ebédek mellett meghitt csókokat váltott ki belőlünk, a fürdőszoba viszont szinte vonzotta azt a részünk, aki a másiknak el akarja mondani, hogy mit érez.
-Visszatérve a matracra. A szobám, vagyis a szobánk is lehetne a hely, ahol lelkizünk, viszont ott java részt alszunk és felfedezzük a másik vágyait.-harapok alsó ajkamba, ahogy a szobára terelem a témát. De tény, ami tény, ha a lakást részekre kellett volna osztani, valahogy az előbb elmondottak szerint lehetett volna.-Igen, talán igazad van. De akkor is furcsa, még ha jó értelemben véve is.-nézek rá, akaratlan kezd el női a gyomromban a gombóc, hogy vajon legközelebb mi üt be, majd elhessegetem a gondolatot azzal, hogy elterelem a témát is. A lelkizés ideje lejárt és semmi kedvem ismét a búskomor, hűvös hangulathoz. A forró kád  víz és a kellemes környezet valahogy jobban tetszett jelenleg.
-Oké, mond azt, hogy haspók vagyok. De az, hogy folyton jobbnál jobb fogásokkal tömsz, nem csak azt jelenti, hogy elkényeztetsz, de azt is, hogy elkezdesz felhizlalni. Szóval fogd vissza a remek szakács képességeid, vagy mozgás hiányában egy nap majd arra fogsz feleszmélni, hogy nem tudsz olyan könnyen felkapni, mint mikor becipeltél ide.-figyelmeztetem, mégis mosoly ül arcomon. Viszont valóban szerettem volna a lakókocsiját én is otthonomként szeretni.-Tekintve, hogy az ágyat leteszteltem, az kényelmes volt, azt hiszem meg tudnám szokni, hogy úton vagyunk. A sörből meg jutni fog.-biztosítom, aztán figyelem, ahogy a tusfürdőért nyúl és kicsit oldalra billentem fejem, mikor összedörzsöli tenyereit.
-Hmm, ebben hinnem is kellene, hogy pusztán ezért?-vonom fel szemöldököm, de akaratlan felsóhajtok érintésétől, ami nyilvánvalóan nem hatott rám közömbösen, bármilyen indíttatású is volt.-Bár éppen azt hiszem ahhoz, hogy bebújhass az ágyba, neked is tisztának kell lenned.-kezdem el csúsztatni ujjaim mellkasáról indulva hasfala felé, izmait ujjaimmal körberajzolva.

Fintort vágva nyelvet öltök rá. Szerettem aludni, bár ahogy eddig tűnt, ő sem az a hajnalban felkelek, elmegyek futni és máris friss és üde vagyok típus. Persze lehet, hogy ez csak most van így, és később rájövök, hogy egy éjjeli bagoly. Addig viszont azt hiszem megállapíthattuk, hogy mind a ketten szerettünk megvárni, hogy a Nap sugarai valamivel magasabban legyenek, mint a korán reggeli állásuk.
Végül mellkasának dőlök, kényelmesen befészkelem magam ölébe, és hagyom, hogy ne csak a forró víz, de ölelő karjai is tovább melegítsenek.
-Attól még csak egy bérelt hely, az ágyban pedig ki tudja ki aludt előttünk. Igaz a matracot meg az ágyneműt is kicseréltem, de akkor is.-húzom el szám, hiába a szép szavak, és a biztatás, valahogy nem éreztem még mindig olyan jól magam ezen a helyen, mint ahogy más ember érzi magát, mikor hazamegy. Persze sokat dobott, hogy már nem kell egyedül a falakat bámulnom az éjszaka közepén.-Azt hiszem, hogy távoli terveink között akár szerepelhetne ez is. Vagyis, mint már megbeszéltük, lakókocsi ide vagy oda, lényegében itt laksz velem, megosztjuk a költségeket. Ha úgy adódik, gyűjthetnénk valamire, ami kicsit közösebb lesz. Persze nem most kell elkezdeni, csak olyan jó lenne egy külön hely, ahol a hallótávolságban lévő szomszédok kicsit messzebb vannak, mint itt.-vetek fel egy példát vigyorogva, de az eddigi tapasztalatok alapján túl nagy volt most a nyugalom, ami kicsit eltöltött valami fura félelemmel. Hisz lássuk be, messze nem ez volt álmaink napja, és furcsa mód most mégis békességben ücsörgünk a feláztatott fürdőszobában, a kádban.
-Nem látok rémeket.-fordulok felé.-Tudod, neked szeretni kell megtanulni úgy, hogy a múltad ne befolyásolja a jelened. Nekem azt kell megtanulnom, hogy hogyan bízzak abban, hogy nem mindenki fog elhagyni, pláne nem az, akit szeretek. Próbálok ezen az érzésen változtatni, de úgy érzem, mintha ez egy álom lenne, amit nem is érdemlek meg.-forgatom meg szemem, aztán veszek egy mély levegőt.-Oké, lépjünk túl ezen, élvezzük a perceket. Mit vigyünk az útra? Nagyon jó szendvicsgyártó vagyok, de ha sütnénk rántott húst, annak örülnék. Nevess ki, de a hideg ellenére szeretnék esténként elkortyolni egy doboz sört. Ez amolyan rám ragadt hülye szokás, amikor motorral utaztam ide-oda, akkor is mindig így ért véget az estém.-simítok végig vizes hajamon, amit egyik vállam elé tűrők és térdeim felhúzva nézek rá.