Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 16, 2016 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Bólogatok a pimasz szavaira, mintha minden mozdulatommal azt mondanám, hogy "hát hogyne".
- Kérdezted, hogy vezess-e, de féltem a lakókocsimat és a testi épségemet is. Nők kezébe nem jó volánt adni - szurkálom meg kissé én is, szélesen vigyorogva a megsemmisítőnek szánt pillantáson, amit felém vet. - És mellesleg, azt a pólót nem én mostam ki. Az a meghatározhatatlan szín az alapszíne. Részegen vettem valahol, ha jól emlékszem - vonok vállat, aztán ahogy ő is feltápászkodik, és elmegy a pénztárcájáért, én is előkotrom gyorsan ez enyémet. Megnézem, mennyi pénz van benne, és reménykedem, hogy elég lesz.
- Jól van, már indulok is, ha ennyire szabadulni akarsz tőlem - forgatom a szemeimet, amikor jóformán kituszkol az ajtón, de közben jókedvűen csóválom a fejem. Szeretem ezt a légkört köztünk, mert ezekben a kis piszkálódásokban is benne rejlik minden pillanatban a szerelem.
Kisétálok az ajtón, még hallom, ahogy a fürdőbe vonul, aztán nagy sóhajjal a motorra vetem magam. Az elhatározás kőkemény bennem, de azért kissé remeg a kezem az izgalomtól...


Beletelik némi időbe, mire visszaérek, a nap már lefelé hajlik az égbolton tett útján. A motorom roskadozik a csomagok alatt, a hátizsákom mélyén pedig egy olyan tasak lapul, amit nem akarok Les orrára kötni - legalábbis egyelőre. Egyedül a tárcám lett laposabb, sőt, igazából az utolsó megmaradt dollárjaimat és centjeimet is kiszórtam az ékszerboltban egy gyűrűért. Vehettem volna mást is, olcsóbbat, de igenis azt akartam, hogy ezt a dolgot csináljam rendesen az életemben. Egy eljegyzési gyűrűnek illik aranyból lennie... és ha valakitől, hát Lestől nem sajnálom. Már alig vártam, hogy lássam a tekintetét, ha majd meglátja a kis dobozka tartalmát.
- Megjöttem, édesem - tántorgok be az ajtón jócskán megpakolva, aztán nagy sóhajjal teszem le a tömött szatyrokat a konyha asztalára. Orromat megüti a mosott ruhák öblítőillata, és a tiszta ágynemű semmivel össze nem hasonlítható tisztaságszaga. A lakás ragyog, a légkör békés, és meghatottan veszem tudomásul, hogy csakugyan olyan érzés van bennem mikor átlépem ezt a küszöböt, hogy magam is otthon vagyok, és otthont találtam egy másik ember oldalán.
- Vagy sokáig voltam vásárolni, vagy a boszorkányerőddel is besegítettél - húzom oda magamhoz Lest egy üdvözlő csókra, és átfogom a derekát. - Istennő vagy.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 16, 2016 6:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Ismét feláll köztünk a megszokott rend, egymás vérét szívjuk, és szórakozunk a másikkal. Ez volt az, amit szerettem, de tudtam, az élet nem csupa jó dologból áll. Így mikor asztalhoz ülünk, s alig tizenöt perc alatt belapátoljuk a pizzát, hálás vagyok a jelennek. Nem voltam vallásos, akkor biztosan máshogy fogalmaztam volna.
Mikor pedig felajánlja a munkamegosztást, elmosolyodom, végül pedig szavainak hála elnevetem magam.
-Először is kérdeztem, hogy vezessek-e, de te leintettél, hogy ne.-kezdek neki fintort vágva, de hangom immár ismét boldogságtól csilingelő.-Másodszor. Ne bízd el magad. -kacsintok rá, de több, nagyobb és hosszabb ideig tartó mozgásra még mindig nem vagyok képes.-A ruhákat valóban jobb, ha rám hagyod. A lakókocsiban láttam egy pólót, ami furcsa szürkés-kék színt öltött magára.-cukkolom elégedett vigyorral képemen, s ahogy feláll a székről, felállok én is. Megropogtatom hátam, majd a két tányért a mosogatóba teszem. Megforgatom szemeim, mikor leinti a vásárlólista részét, és mikor a pénzre tereli a szót, ellibbenek mellette és a kezébe nyomom a pénztárcám, amiben valóban csak a pénzt tartottam, irataim egész más helyen sorakoztak.-Jó vásárlást drágám.-húzom pólójánál fogva magamhoz egy csókra.-Aztán csak semmi kitérő.-vetem oda, és felkapva egy táskát, eltűnök a fürdőbe, és szó szerint kiszórva minden ruhát, elkezdem azok válogatását. Ha elmegy, s hallom a motor zajár, elmosolyodom és visszasietek a konyhába, próbálnék főzni mosogatás előtt egy adag kávét, de alig egy fél adagra való van csak a dobozban, így az ötletet elvetem és maradok a háziasszonykodásnál, a mosás után mosogatva, majd teregetve, majd újabb mosást berakva, végül pedig a frissen felhúzott ágyneműn elterülve várok, hisz a Nap sugarai szép lassan ereszkedésnek indultak.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 16, 2016 3:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
- Igen, tudom, azért mondtam. Reménykedtem, hogy így több marad nekem - vigyorgok szemtelenül Les-re, mikor azt mondja, elvettem az étvágyát. Mindenesetre ehhez mérten elég rendesen megtömi magát, akárcsak én, és nemsokára már csak a maszatos doboz emlékeztet rá, hogy alig negyed órája még az éhhalál szélén álltunk mindketten.
- Nos, elhiheted, hogy nekem sincs túl sok kedvem kitenni a lábam a városba, és tülekedni egy boltban, pláne hogy én vezettem végig az utat, míg te mellettem azért el-elszenderedtél - dörgölöm meg a képemet. Szúrnak a szemeim, az tény, de egy kis álmosság még nem a világ. - Viszont azt is tudom, hogy utálsz vásárolni, így átveszem tőled ezt a terhet. Látod, a világ legjobb férje lesz belőlem - bólogatok szinte magamnak. - Mellesleg, mosni nem tudok. Jobban járunk, ha te csinálod, mert valami azt súgja, a ruhák más színben kerülnének ki a gépből, mint ahogy bekerültek. Szóval, maradjon mindenki a kaptafánál - veszek erőt magamon, és feltápászkodom.
- Nem kell lista szerintem. Ami élelmiszer címszóval szerepel a boltban, mindenből kell egy kevés - tárom szét a kezeimet. - Lisztet és sütőport láttam a szekrényben. Az talán nem. Veszek főzni valót és reggelire meg vacsorára valót, legalább egy hétre. Így is tele lesz pakolva a motor, meg én magam is - nyújtózom nagyot. - A pénz viszont nálad van - pislogok aztán Lesre. - Fizess asszony, aztán engedj menni.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 15, 2016 7:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

-Uff, köszi. Ezzel most elvetted az étvágyam egy részét.-fintorodom el ötletétől undorodva, majd megrázom fejem rosszallóan és tovább terítek. Percekkel ezelőtt alighanem épp ezeket a tányérokat törtem volna szét a fején, ha nem tűnik el a fürdő ajtaja mögött. Nem szerettem vitatkozni, de tetszett, hogy gyorsan túljutottunk a kényelmetlen részen és képesek voltunk leülni egy asztalhoz immár békességben.
Veszek egy szeletet, tetejére hiányzik a ketchup, a majonéz, de mivel a hűtőt és a kamrát üresen hagytuk itt, így ezekről lemondhatok. Ha a bútorok se lennének, olyanok lennénk mi magunk, mint akik frissen költöztek be ebbe a lakásba. Csakhogy a halom szennyes, ami a táskákban pihent, erőt és kitartást igénylő mosást kívánt. Így egyik szelet után nyúlok a másikért, míg végül a harmadik után egy húzásra iszom meg a bort, a sós vacsorának hála. Hátraőlök a széken jóllakottan és várom, hogy gyomrom képes legyen annyi erőt testembe is préselni, hogy hajlandóságot érezzek arra, hogy egyáltalán megmozduljak a közeljövőben.
-Nem kell győzködnöd.-töltök poharamba utánpótlást, amit immár lassú kortyokban töltök majd magamba.-Utálok vásárolni, még szerencséd. Addig elmosogatok meg mosok egy-két adagot, plusz megágyazok. A többi jöhet holnap. Fáradt vagyok, mint a fene.-hosszú volt az út, s vitánk nem segítette a regenerálódást.
-Összeírjam mi kell vagy menni fog?-érdeklődöm kíváncsian, kicsit sürgetve. A tervem az, hogy mire mindennel végzek bedőlök az ágyba aludni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 15, 2016 4:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Lágyan ölelem Lest, és az előbbi háborúval ellentétben most élvezem a békés, nyugodt perceket. Hihetetlen, hogy az agyvérzés széléig is képesek vagyunk elsodorni a másikat - és magunkat is - aztán úgy nyugszunk le mindketten, mintha az égvilágon semmi vita nem történt volna köztünk.
Kibújik a karjaimból, még mielőtt mindketten éhen halnánk a szoba közepén, és míg megterít, én kiütöm a dugót a behűtött borból, és öntök mindkettőnk poharába, majd levágom magam az egyik székbe.
- Örülök, hogy azt mondtad, adtál borravalót. Félő, ha nem így lenne, legközelebb beleköpne a pizzánkba - vigyorgok, aztán kiemelem az első omlós, forró szeletet, tetején a nyúlós sajttal, és igazából csak ekkor döbbenek rá, milyen iszonyúan és gyomorfájdítóan éhes is vagyok. A második szelet után iszom néhány korty bort, és kezdem úgy érezni, hogy teljesen a helyére billent a világ, minden létező szempontból.
- Viszont - törlöm meg a számat, és Lesre pislogok - a mai munkát meg kellene osztani. Hoztunk egy halom koszos ruhát, gyanítom ez rád fog várni, a bevásárlás meg rám. Alig van valami kajánk, amit hoztunk, a hűtőt pedig utazás előtt szinte kiürítettük. Szóval, enyém a bolt - vonok vállat, és igyekszem közömbös képet vágni. Egyrészt tényleg kong a hűtő az ürességtől, és a kamra egerei sírva kérnék, hogy engedjük ki őket, másrészt ez a legjobb ürügy arra, hogy kissé kitehessem lábam a városba.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 15, 2016 4:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Ölelésébe bújva szavaira elmosolyodom, és mélyen beszívom illatát, élvezem a melegséget, ami átjár közelében. Ha nem lenne fogalmam sincs, hogy mivé lennék.
-Sajnos szeretem ezt a helyzetet kiélvezni, de nem szeretnék sokszor ilyenbe keveredni a közeljövőben.- reagálom szavaira. Mert meglehet, képtelen lettem volna haragudni rá napokig, percekre, órákra ki tudott borítani és bár könnyen borítottunk fátylat erre, jobb szerettem a meleg otthoni békességet, mint a fagyos harcmezőt kettőnk között.-Boszorkánykén nekem ezek nem kellenek. Csak, hogy tudd, miben reménykedj.-szökik arcomra gonosz mosoly mondandója végére, de minden szavával egyet értek.-Pedig az ellentétek vonzák egymást, de úgy látszik bevonzottuk egymást így is.-vigyorodom el immár önfeledten. Fülembe harap, mire ajkamba harapok, de nem adok neki lehetőséget arra, hogy egy nyikkanásnát halljon tőlem, ezt az örmöt ma nem adom meg neki.
-Amit kapott, azt hidd el, az elmúlt öt rendeléssel együtt kereste össze.-ismerem el, hogy hála a dühtől ködös agyamnak, nem igazán figyelt, hogy mennyit adok szerencsétlennek.-Te hozd a bort, én intézem a tányérokat.-nyomok gyors csókot arcára, aztán belibbenek a konyhába és dobom az asztalra gyorsan a terítéket. Ez jobb volt, mint a vita, bár nem sajnáltam, hogy nem beszéltük meg olyan mértékig a dolgokat, hogy újabb kerekedjen belőle. Szépen túlléptünk ezen is, és élünk tovább. Felesleges agyon rágni a múltat, nem igaz?

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 12, 2016 4:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Az előbbi dühös, fogait vicsorgató farkas helyett most egy doromboló, bújós cicát kapok, aki úgy simul hozzám, hogy csak vésővel lehetne leválasztani. Megérzem karjait a derekam körül, és én is átölelem mindenféle nógatás vagy kényszer nélkül. Megérzem haja illatát, aztán csak sóhajtok egyet, és megcsóválom a fejem, de ezt már mosolyogva.
- Szerencséd, hogy nem tudok huzamos ideig haragudni rád - dünnyögöm. - És tisztában vagyok vele, hogy a mi közös életünk alatt igencsak sűrűn fog tombolni a vihar, és záporoznak majd a villámok. De még a legnagyobb veszekedésünk is olyan lesz, mint a futó nyári zápor, amikor hirtelen kisüt a nap, és átaranylik a felhőkön a napsugár. Mindketten makacsak vagyunk, hirtelen haragúak, durcásak és önfejűek, de szeretjük egymást, és ez átsegít majd mindenen. Ahol nem ott majd segít a klórmész, az ásó, meg a lapát - harapok a fülébe már magam is nevetve, aztán ahogy megkordul a gyomra, az enyém is reagál rá, mintha csak visszhang lenne.
- Szegény kölyök, ahogy a zajokból hallottam nem kapott borravalót - nézek Lesre vigyorogva. - Gyere, együnk. Békés egyetértésben.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 11, 2016 6:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Tartok tőle, nem tagadom. Várom a reakciót tőle, amitől még jobban tartok. Félek, hogy olyasmit mond, amit hallani még kevésbé akarok, mint amennyi kedvem volt vitatkozni.
Szavaira, és ahogy közelebb lép ő is, kifújom végre a levegőt, amit eddig szorgosan magamban tartottam. Igaza van. A kapcsolatok nem úgy működnek, hogy az első akadálynál feladjuk. A kapcsolatoknak úgy kell működniük, hogy megbeszélhessük a problémáinkat, tanuljunk a rossz döntésekből, s ennek a vitának hála azt hiszem ez nem lesz kérdés. Közelebb lépek, megállok előtte, ujjaim összefonom övével, és a tekintetét fürkészve nézek fel rá.
-Nekem tetszik ez a gondolat.-egyezek bele, és valóban semmi bajom ezzel.-Holnap felhívom Hayley-t és meglátom mit tehetek. szeretném, ha megismernéd.-mondom magabiztosan, ellentmondást nem tűrve és mellkasához nyomom arcom, derekát átölelve. Mélyen beszívom illatát ami mellett a kihűlni készülő pizza illatát is megérzem, és gyomrom nagyot kordul. Elnevetem magam, de nem mozdulok. Heves szívverésem csillapodni látszik és megnyugszom szépen lassan.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 11, 2016 5:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
- Akkor kölcsönösen bocsássunk meg egymásnak - mondom halkan. - Te nem voltál őszinte, én pedig kiabáltam, mint egy őrült. Sajnálom, de az ilyesmi, ha valamitől félek, mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem - teszek aztán én is egy lépést Les felé, ő is így tesz, így a távolság már csak egy méterre csökken köztünk.
- Nézd... - fogok bele jókora sóhajjal. - Nem volt szándékomban kisétálni innen. De nem titkolom, hogy a szám íze kissé keserű lett. Az ember ilyenkor, ha rájön, hogy valaki nem teljesen őszinte vele, megérzi a becsapottság érzését, és ez nagyon nem jó dolog. De hiszek abban, hogy ezen is túl leszünk, ahogy már annyi máson is átevickéltünk. EGyütt, közösen - bólintok. - Mióta megismertelek voltak rossz napok hisz hazudnék ha azt mondanám,hogy csak jó dolgok történtek. Azt viszont tudom hogy én mit akarok. Veled megöregedni mert ez ez egyetlen jövő, amit el tudok képzelni. Bármi történt vagy akármi vár is ránk mindig számíthatsz rám. Egy kapcsolat nem csak a szépről szól ezt mindenki tudja, néha hullámvölgyek keresztezik az utat amin járunk. Néha lemarad a másik vagy elhagy útközben de a következő kanyarban újra találkozunk s megfogva egymás kezét megyünk tovább. A rosszból tanul az ember. Legyünk okosak, és tanuljunk most ebből is. Mit mondasz rá?
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 11, 2016 5:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Pontosan tudtam, hogy mit nem akarok, és a vitatkozs határozottn egy volt ezen dolgok közül. Az ágyon ücsörögve, asztalon az illatozó pizzával, és a fürdőből kiszűrődő semmi zajjal, olyan érzésem volt, mintha ismét egyedül lennék. De nem oltam. Mégis rettegtem, ha kijön az ajtón és egy másikon is kisétál, mihez fogok kezdeni. Nem mozdulok, mikor lenyomja a kilincset, belém akad a levegő és úgy nézek rá, mintha a hallos ítéletemre várnék. Pedig csakazt akarom hallani a szájából, hogy megoldjuk ezt is. Ez csak egy vita. Vagyis a vita, amit én generáltam azzal, hoyg nem voltam őszinte. Ez az én saram, mégsem érzem úgy, hogy máshogy tennék egy következő alkalommal. Talán jobb lett volna, ha nem szólalok meg, ha nem hozakodok elő vele? Akkor még tovább titok a titok, hát mi értelme lett volna?
-Nem a te hibád, nem nekem kell megbocsájtanom, hanem neked.-fújom ki a levegőt, megvakarva homlokom, és érzem, ahogy a sötétkék tekintetem ismét elkezd világosodni.-El kellett volna mondanom, igazad van, igazad volt. Csak...-vonok vállat, felállok, de nem mozdulok, ahogy ő sem. A kettőnk között lévő biztonságos távolságot úgy tartjuk fennt, mintha az segítség lenne bármiben.-Nem éreztem úgy, hogy számítani fog, ami történt, és féltem tőle, hogy így fogsz reagálni, így hallgattam, aminek hála még rosszabb lett minden. El kellett volna mondanom.-ismételem magam és őt is. -Mindent tudsz rólam, semmit mást nem hallgatok el előled, de megérteném, ha nem bíznál meg bennem. Azt is megérteném, ha kisétálnál azon az ajtón, de rettegek tőle, hogy így lesz. -közelebb lépek egy apró, bizonytalan lépésnyit.-Meg tudsz bocsájtani? Meg tudsz bízni bennem ismét valaha?-megállok előtte alig két lépésnyire és bizonytalanul tördelve ujjaim, várok, mintha a halálos ítéletem kihirdetésére kellene várnom tőle.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 11, 2016 4:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Úgy markolom a mosdókagyló szélét, hogy csodálom, amiért nem maradnak a darabjai a kezemben. Csak félig-meddig jut el a tudatomig, hogy megszólal a csengő, alighanem a kaja érkezett meg. Olyan mély levegőket veszek, mintha magamba akarnám szippantani a fürdő összes oxigénjét, és noha a fejem nem nyomom a csap alá, némi hideg vízzel megmosom a képemet, remélve, hogy sikerül néhány perc múlva lehiggadnom.
A szívverésem lassan csillapodik, már nem lüktet a vérem úgy a fülemben, ahogy eddig, és halványan hallom Les halk hangját az ajtó másik oldaláról, de még várok néhány percet, amíg többé-kevésbé higgadtan képes legyek kilépni.
Mikor végre kidugom a fejem a kis helyiségből, Les az ágyon ücsörög, és kb ugyanolyan képet vág, amilyet én. Durcásat, sértődöttet, de közben félénket is. Nem tudjuk egymásról, vajon mennyire léptük át a másikunk határát.
- Nem akarok veszekedni - szólalok meg csendesen, jóval csendesebben, mint negyed órával ezelőtt. - Tényleg nem. Sajnálom, hogy megemeltem a hangom. Ez nem megoldás semmire a világon. Csak egyszerűen... - hallgatok el, keresgélve kissé a szavakat - igazából nem is tudom, mit érzek. Hidd el, az egy percig sem zavar, hogy csak most, Mexikóban számoltál be Hayleyről. Az viszont már igen, hogy akkor és ott lett volna lehetőséged elmondani, mi történt köztetek, de elhallgattad. Most is csak egy odavetett fél mondatból derült ki a dolog. Egyszerűen nem tudom, hogy legközelebb vajon mit titkolsz majd el előlem. Őszinteséget ígértünk egymásnak minden téren, emlékszel? - kérdezem. - Rajtad áll, hogy eldöntsd, mennyire komolyan gondoltad.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 8:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Úgy állunk egymással szemben, mintha bármelyikünk képes lenne ártani a másiknak, s nem csak szavakkal, tettekkel is. Egyszer pofoztam fel. Vagyis kétszer. Egyszer, mikor olyasmit kért tőlem, amit sosem fogok engedni senkinek, mert megtört énemre emlékeztet és fájdalmas emlékeket hoz a felszínre. A másik az volt, mikor kis híján otthagytuk a fogunk, és pusztán azért nem mutattam meg, hogy milyen az, ha egy vámpír farkasméreggel a szervezetében létezik, mert tudtam, hogy onnan nem lesz visszaút, nekem és nekünk sem. Telnek a hosszú percek, szavaira inkább nem reagálok már, beleáradok ebbe. Nem fogok magyarázkodni. Máshogy nőttünk fel, hiába a rengeteg közös pont, nekem bizonyos dolgok, többek között a bizalom nehezebb volt, mint másoknak lehetett. Nem keresni akartam az újabb kifogásokat, megértettem, hogy félt, ahogy a jelek szerint ő is megértette, hogy nem vagyok törékeny és eltaposható, nem kell segítség, nem kell gardedám, tudok magamra vigyázni.
Szavaira nagyot nyelek és ahogy a fürdőszoba ajtaja csapódik, az asztalon ülve nagyot ugrok, remegő tagjaim pedig úgy esnek testem mellé, mintha mázsás súlyokat kötöttem volna rájuk. Szívverésem hangosan dübörög, fejem valósággal sajog.
-Remek.-dünnyögöm, és ekkor kopognak is az ajtón.-Megyek.-felkapom a pénztárcám és az ajtóhoz lépek, amit kis híján kitépek a helyről, és olyan hévvel adom a futárnak a pénzt, hogy az kis híján leborul a járdáról és se szó, se beszéd csapom rá az ajtót. A dobozt az asztalra dobom, és a fürdő ajtaja felé nézek. Lassan sétálok, hangtalanul felé, majd megállok előtte és a mellette lévő falnak dőlve hallgatózom. A szavak, miket mondott a bizalomról, beleégtek agyamba és képtelen vagyok felülemelkedni rajtuk.-Sajnálom...-suttogom magam elé, a karperecet simogatva, amit tőle kaptam, és fejem a falnak döntöm. Tudom, hogy hallotta, amit mondtam. Pár percig ácsorgok, majd inkább leülök az ágy szélére és az ajtót bámulva várok. Gondolataim közé merülve rájövök, hogy ha nem csapta volna be azt az ajtót, akkor egy másikon viharzott volna ki és talán sosem jött volna vissza. Igaza lenne akkor is, és nem hibáztatnám.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 8:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Szavaira már nem ülök az ágyon, hanem felugrom, és úgy állunk egymásnak feszülve, mint két dühös farkas, akik épp egymás torkának készülnek esni.
- Remek! - mondom gúnyosan. - Tehát akkor innentől nyugodtan verekedhetünk unos-untalan ha jólesik, feltéve ha tudjuk, hogy nem ölnek meg minket. Remek kis hobbi, nem is tudom, miért nem jutott korábban az eszembe! - dühöngök. - És a magyarázatod meglehetősen ingatag lábakon áll. Mi közünk nekünk az ősiekhez? Semmi a világon. Éljék a marha hosszú életüket, ahogy mi is, még csak találkoznunk sem kell egymással! És oké, egy hete ismertél, nem mondtad el. Nehezen, de lenyelem. De azóta már eltelt nem kevés idő, és azóta is mélyen hallgattál erről! - emelem meg a hangom egyre jobban. - Én Gwenről már akkor beszéltem neked, mielőtt komolyra fordult volna köztünk minden, tény, arra nem számítottam, hogy ilyen fordulatot vesznek az események. De tudtad, kivel állunk szemben, mert egyszerűen nem titkoltam el előled semmit, ami rád is tartozhatna! Hát tényleg nem érted? - keseredik meg a hangom. - Itt nem Gwenről, vagy Hayleyről van szó, hanem a bizalomról! Honnan tudjam, hogy mi van még, amiről nem beszéltél nekem, honnan tudjam, hogy ha legközelebb nélkülem mész valahová, mi történik veled, amit majd elmondasz-e nekem? - háborgok, aztán jobbnak látom, ha kis időre eltűnök a személyes teréből, mielőtt olyan csúszna ki a számon, amit nagyon megbánnék.
- Sajnálod? Nagyon is oké! - fújtatok, aztán betűzök a fürdőbe, és hangosan becsapom magam mögött az ajtót, aztán megtámaszkodom a csap szélén, és elgondolkodom, hogy a hideg vizes csap alá tolom a fejem, hogy lehűljek.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 7:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Ügyelek rá, hogy minden levegővételem egyenletes legyen és ne boruljak ki, de úgy felhúz, hogy kis híján a karmaim is előugranak. Nagyot fújok, szinte felnyüszítek közben, de mivel én sem adom könnyen a bőröm, s ő sem, ez a vita hosszabbra nyúlhat, mint amilyennek hittem első szavai után. És nem kel félteni, most sem érzem a hajlandóságot, hogy visszafogjam magam.
-Nem bűn, de mi bajom lett volna? Nem ölt volna meg! És nem fogok az árnyékomtól is megijedni az utcán sem, ha kell, akkor utolsó leheletemig harcolok. Egyébként meg megtaláltál volna. -nincs kedvem ezt sokáig folytatni, szavaira mégis hátrahőkölök és elkerekedő szemekkel fogom fel, amit mond. Oké, én nem kötöttem az orrára, s miért nem tettem? Mert nem akartam, hogy belekeveredjen valamibe, amibe talán nem kell. Aminek, ha nem lesz jó vége, velem enyésszen el a semmibe.
-Mit szóltam volna? Felkerestem volna, aki agyonvert és kibeleztem volna.-őszinte választ akart hallani, hát megkapta. Találtam volna rá módot, hogy eltegyem láb alól az illetőt, ettől egy percig sem tartottam volna. Visszafogni pedig akkor sem fogom magam, ha mindkettőnknek az lenne most a legjobb, ha visszavenne egy kicsit.-Készakarva nem beszéltél arról, hogy az exed egy őrült vámpír. Bravó. Készakarva nem beszéltem róla, hogy Hayley a rokonom. Klaus házában lakik! Az ősiek házában! Ha nem lett volna igazam akkor este, és úgy mentettem volna meg a bőröm, hogy hazudok, el kellett volna tűnnöm. Fel kellett volna szívódnom. Mit vártál? Hogy mikor alig egy hete ismerlek kiteszlek a veszélynek, hogy szétszaggassanak velem együtt?-nézek rá izzó tekintettel, jelenleg olyannyira forr bennem a düh, hogy tekintetem pont ettől lett ködös és mérhetetlenül kifordulok magamból.-Kapcsolat! A menyasszonyod lettem, mert szeretlek. Mit számít az, hogy mi történt hónapokkal ezelőtt, mikor pár hete, mikor azt mondtad, hogy szeretsz, majdnem megölt az exed? Nem martam bele, de megtettem volna. Helyette hagytalak dönteni. Mindenkinek van egy keresztje. Bízom benned, de ne mond, hogy az első hét után te már tudtad, hogy ide fogunk jutni.-nem a vitára gondolok, ahhoz legkevésbé sem volt kedvem, de amiről vitatkozunk, az jóval az előtt történt, hogy kimondtuk volna, mit érzünk a másik iránt.-Sajnálom, oké?-fogalmam sincs, hogy mit vár, de nem érzem, hogy ebből az ügyből akkora dolgot kellene csinálni, mint ami kikerekedett belőle.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 7:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Látom, hogy elönti a düh, ettől a ténytől én is haragos leszek. Hát ez tényleg klassz... elhallgat előlem valamit, ami fontos lehet, aztán még neki áll feljebb.
- Igen, itt van - válaszolom és morgok, mint a mérges farkas. - Talán ha nem titkolnál el ilyen jellegű dolgokat, most nem lenne vita. Ide hallgass, nem várom el, hogy minden lépésedről beszámolj, vagy engedélyt kérj, de ha van valami, ami rám is tartozhat, akkor igen, mondd el! Képzeld csak el, ha történik valami bajod, és én hiába várlak, és fogalmam sincs, mi van veled! - ülök fel, mint akit rugók löknek felfelé. - És nem fújom fel, hanem egyszerűen csak az a tény beszél belőlem, hogy féltelek! Ha ez bűn, akkor sajnálom, kövezz meg érte! - tárom szét a két kezem, mintha azt mondanám, ez van, nem tehetek róla. Ilyen vagyok, és kész.
- Mit szólnál, ha mondjuk nem lettél volna ott amikor Gwennel találkoztam, és hazajövök megtépázva, de nem mondom el, mi történt? Vagy ha én kerülök hasonló helyzetbe mint te, egy verekedésbe az erdőben, de mélyen hallgatok róla? Te hogy éreznéd magad a helyemben? És igen, mondhatod, hogy én is elhallgattam előled valamit, konkrétan Gwent, csak a különbség annyi, hogy mindaddig, míg én nem készakarva nem meséltem róla, addig te tisztában voltál vele, hogy nem mindent mondasz el nekem. Bizalom. Ez minden kapcsolat alapja. De ezt már elmondtam párszor, úgy hiszem.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 7:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Abban van igazság, amit mond, bár nem hiszem, hogy Hays harapós lenne, amiért a családunk földjén mutatom be neki Chriest-et, aki szintén valahol annak a szerteágazó családnak a tagja. Sőt. Ha már a szüleimnek nem tudom őt bemutatni, a minimum, hogy a féltestvérem első kézből ismeri meg és értesül róla, hogy menyasszony vagyok. De vitatkozni nem sok kedvem van jelenleg.
-És itt is van...-dünnyögöm. Tudtam, hogy így fog reagálni. Pontosan ezért nem avattam be. Szavait hallgatva arcomról eltűnik a mosoly, és kezd felmenni bennem a pumpa, aminek hála tudom, hogy szemeim sötétkékké változnak és arcvonásaim semmitmondóvá változnak, ahogy állom tekintetét.
-Boszorkány vagyok az Isten szerelmére. Meg tudom magam védeni!-csattanok fel.-Mit gondoltál, ha igent mondok, vagy azt mondod nekem, hogy szeretsz, akkor majd minden lépésemhez engedélyt kérek és őrszolgálatot tőled?-nem fogom vissza magam, mert kettőnk közül azt hiszem eddig épp vezeti a "ki kit sodort veszélybe" listát.-Nincs szükségem bébiszitterre. Akkor sem volt, mikor nem voltál. Látod, hogy bármi bajom van? Nem. Hát akkor? Ne fújd fel nekem, mikor te sem ...-kezdek belelendülni, majd lehunyt szemmel veszek egy mély levegőt, és mielőtt karmaim előugorhatnának, kiropogtatom az ujjaim.-Tudod, miért nem mondtam el? Pont ezért.-mutatok rá a lényegre, továbbra is figyelnem kell a légzésemre, hogy ne húzzam fel magam jobban, és kezeim ölemben pihentetve "gyűrögetem".-Féltesz, ami rendben is van. De nem vagyok cukorból, és igen, meghallhattam volna akkor. De nem haltam meg. Mellékesen ez az előtt volt, hogy köztünk bármi komolyra fordulhatott volna.-pontosítom az időpontot.-Úgy talált rám, ránk, hogy a Telihold után érezte az erdőben a szagunk, és mikor visszamentem a nyakláncomért, figyelt. Ennyi.-tisztázom a helyzetet, de jelenleg semmi kedvem ezen vitatkozni, szemem mégis még mindig dacosan, mély kéken izzik, ahogy fortyogom magamban.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 6:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Felvonom csodálkozva a szemöldökömet, amikor megemlíti, hogy nem volt felhőtlen a találkozása azzal a bizonyos Hayleyvel.
- Nézd, én nem akarok erőltetni semmit - rázom meg a fejem. - Ha úgy érzed, hogy korai, akkor tudok várni. Talán jobb lenne, ha őt is felkészítenéd rám, és nem a meglepetés erejével jelennénk meg a mocsárban. Igen, talán ez lenne a legjobb. Megadni neki a választás lehetőségét, akar-e megismerni engem, és akarja-e, hogy a Félholdasok földjére tegyem a fattyú lábamat - mondom fahangon, aztán a fejem félrehajtva, összeszűkült szemekkel nézek Lesrie-re.
- Hm... - dünnyögök. - Szóval akkor már ismertél, de nem számoltál be arról, hogy talán már nem vagy egyedül a világban. Azért klassz, hogy eltitkoltál előlem egy ilyen volumenű információt - jegyzem meg. - Nem azt, hogy családod van, hogy erről később számoltál be, nem zavar, hanem hogy könnyen bajod is eshetett volna. Vagy talán nem tartottál rá méltónak, hogy elmondd, "hé Chriest, képzeld, találtam rokonokat, bár némi cicás kakaskodás során"? - nézek rá kissé haragosan. - Van esetleg még más információd, amit el szándékozol titkolni előlem?
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 6:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Nem terveztem vitába bonyolódni, de kicsit féltem ettől a nagy családi bemutatás dologtól, még ha csak egy emberről is olt szó. Hays valamiért pont olyan volt, mint körülbelül minden más barátom, mármint konkrétan Lulu, aki szintén nem arról volt híres, hogy hidegvérrel végigül egy estét. A dolgokon rágódva teszek be egy adag mosást, fogom össze hajam magas kontyba és lépek ki így a fürdőből.
A konyhaasztal tetejére huppanok, vele szemben, míg ő az ágyon foglal helyet. Nagyot sóhajtok. Igaza van, nem lenne oka ártani a családjának, mégis... az ismeretlen lépéstől valamiért bizonytalanságot érzek magamban, amiről ő aligha tehet.
-Oké, még sosem csináltam ilyet.-vallom be.-Mármint amikor a fogadott családommal éltem, ha így vesszük, akkor ott az összes árgus szemekkel figyelt, szúrós megjegyzéseket tett, sokszor olyat is, mi övön aluli volt. Nem volt akkor hosszú kapcsolatom. Pláne nem olyan, amiben menyasszony lettem. Hays-el mikor először találkoztam, jól helyben hagyott. És akkor már veled voltam, csak hála a boszi képességeimnek, erről nem számoltam be. Szóval a mi kapcsolatunk sem kezdődött olyan egyszerűen.-avatom be a részletekbe, amibe tulajdonképpen nem is akartam. De ha odáig jutunk el, hogy valóban meghívjam a húgom, vagyis a féltestvérem, akkor jobb az ilyen dolgokat tisztázni.-Nem attól tartok, hogy nem tudod magad visszafogni... csak még sosem csináltam ilyesmit. És kicsit tartok az idegen helyzetektől, mióta veled vagyok.-ismerem el vállat vonva, az asztal két oldalán megtámasztva kezeim, lábaim kicsit lóbálgatom és szemem lesütve nézek csak rá egy futó pillanatra, mint egy kislány. Alighanem régen nem kezeltem volna így a helyzeteket, de ma már más a helyzet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 6:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Csak egy bólintással veszem tudomásul, hogy a gyűrűválasztás rám marad. Igazság szerint már körvonalazódik a fejemben, hogy mégis mit szeretnék, ez persze majd a választék, meg a pénztárcám függvénye is lesz. És most, utólagosan talán rendezhetek igazi lánykérést is, csak valamit ki kell találnom, miért távolítsam el Lest egy órára a lakásból.
Nyögök egyet, mikor finoman a hasamba bokszol, aztán kezembe nyomja a megrendelő lapot, és mire megszólalhatnék, már el is tűnik a fürdőben a koszos ruhákkal.
Leadom a rendelést, aztán a hűtőbe rakom a bor maradékát, és mire Les megjelenik, már nyugodtan üldögélek az ágyon, teljes kényelemben.
- Miért gondoltad, hogy köztem és... hogy hívják, Hayley? Szóval, hogy lesz köztünk bármi balhé is? - kérdezem Lest, mert nem értem az aggodalmát. - Oké, hibrid és Alfa. Na és? Én is az vagyok, csak épp nem törődöm vele - rántok vállat. - Nem török majd főnöki babérokra, az a felelősség nem nekem való. És egyébként is, félig a Félholdasok klánjából származom, miért akarnék rosszat vagy háborút a saját népemen belül? - tárom szét a kezeimet. - Én jó leszek, ha ő is jó lesz, ennyi az egész. Vagy azt feltételezed, hogy én a balhé miatt mennék oda? - vonom fel a szemöldökömet.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 5:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Pont akkor lépett az életembe, mikor végleg feladtam volna és visszamentem volna a családomhoz. De akkor este nem tettem, nem ültem még motorra, és ezt azóta sem bántam meg.
A melegség már nem a fűtésnek köszönhető, hanem a tavasznak, bár jócskán hűvösebb van még, mint amilyen idő Mexikóban volt. De ennek is megvan a maga szépsége. Felajánlom a vacsora beszerzését, de szerencsére a pizza kerül ki győztesnek, így ma már levehetem a cipőm és kényelmesen elnyúlhatok majd a kanapén. Kicsi volt a lakás, de otthonos, mindkettőnk számára. Igaz egy hotelszoba helyett lehetséges, hogy egy kisebb lakás bérlése valahol a kertvárosban jobb lett volna.
-Akkor választunk, telefonálok és amíg várunk, addig behűtjük azt a bort, ami még a karácsonyi vásárlásból megmaradt.-vetem fel további ötletként, és lehetőségként azt, amiből ma még gazdálkodhatunk.
Átölelem, mire derekamra teszi kezeit, de szavaira rosszallóan megrázom fejem és hasfalára csapok.
-Ne legyél már ilyen!-komoly arcot képtelen vagyok vágni, ironizálására csak megrázom fejem és nagyot fújok. A gyűrű hallatán nagyot nyelek, a rokonok hallatán meg aztán még nagyobbat.-Tartsuk magunkat a hagyományhoz. Te választasz. A méretet megkapod segítségnek. Eddig sem kaptam tőled semmit, ami ne tetszett volna.-értem itt a karperecre, amit most is kezemen hordok.-Jelenleg egy rokon kiléte biztos. A mocsáriak többségét maximum látásból ismerhetem. Hayley viszont biztos szívesen megismerne már. Csak kérlek...-nyelek nagyot.-Ne akarjátok egymás fejét venni, oké? Ő hibrid, és alfa is. Semmi szükségem rá, hogy egymásnak essetek, oké?-lépek tőle távolabb, arcomon nem titkoltan kiül némi aggodalom. Felkapom az asztalon lévő brosúrákat, igaz nem sűrűn rendeltem belőlük régebben sem, de a pizzás kifejezetten finomnak bizonyult legutóbbi alkalomkor.-Válassz. Addig én beteszek egy mosást.-nyomom kezébe a papírt, és a telefont, majd felkapom a táskát, amibe a szennyest gyűjtöttem és eltűnök vele a fürdőszobában.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 4:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Fura visszatérni New Orleans városába, azok után, hogy egy hétig nem volt részünk másban, csak gondtalanságban, és napfényben. Ettől függetlenül jó érzés. Azt hiszem, életemben először kezd rajtam eluralkodni az a bizonyosság, hogy nem vagyok már otthontalan, aki sehová sem kötődik, és egy lakókocsival járja végig a világot. Most először eresztettem gyökeret valahol. Ebben a kis hotelszobában, Les mellett.
Amíg távol voltunk, ide is beköltözött a tavasz, legalábbis érezhetőbben enyhébb a levegő, és a hó is már csak foltokban mutatja meg magát az árnyékosabb részeken. A napfénynek már nem csak világossága, meleg is van, és ettől az egész világ valahogy szebbnek tűnik.
- Azt hiszem a pizza jól hangzik - adom át a táskákat, és jólesőt nyújtózom egyet, hogy elgémberedett csontjaimat megropogtassam. - Tényleg pihenni vágyom, és eldőlni az ágyadon. Nincs az a pénz, hogy én most a városba menjek - dünnyögöm, aztán ahogy Les hozzám dörgölőzik, mint egy kiscica, átfogom a derekát.
- Nincs mit megköszönni. Nemcsak Mexikó adott nekünk valami feledhetetlent, mi is adtunk egymásnak. A ma éjszakát szenteljük a pihenésnek, de holnap megmutathatnánk, hogy visszatértünk. Biztos sokaknak hiányoztunk - ironizálok. - Megvehetnénk a gyűrűt, és szívesen megismerném a rokonaidat, feltéve, ha senkinek nincs ellene kifogása. Így legalább kicsit olyan lesz, mintha nekem is lenne családom - teszem hozzá.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 4:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
|| előzmények: itt


Chriest & Leslie

A két napnyi autózás után sem tűnt távolinak az emlék. Nem tűnt távolinak az érzés, hogy felhőtlenül boldogok vagyunk, mintha semmi sem zavarhatna minket. Az egész még akkor sem szomorított el, mikor megláttam a "Köszöntjük New Orleans-ban!" táblát. Ez volt az otthonunk, de Mexikó kellemes emlékek őrzője marad. A helyé, ahol megkérte a kezem. A helyé, ahol annyi mindent kaptam tőle, amit sosem kaptam még meg mástól. Este indultunk, este, szinte órára pontosan ugyanakkor érkeztünk meg ide.
-Otthon, édes otthon!-nyitom ki az ajtót, miután a lakókocsiból kiszállva kiropogtatom elgémberedett csontjaim, és előhalászom az egyik táskából a kulcsaim. A levegő melegebb, mint mikor elindultunk innen, egy kiadós szellőztetés mégis azonnal esedékes lesz. A kezemben lévő táskát ledobom a nappaliban és elhúzva a függönyöket az összes ablakot kitárom. -Rendelhetnénk pizzát. Vagy elszaladhatok a városba valami kajáért. Rád rád férne a pihenés ennyi vezetés után.-veszem ki kezéből a táskákat és dobom őket a másik, általam már letett táska mellé. A kalapokat pedig az egyik székre akasztom.-Köszönöm ezt az elmúlt hetet.-lépek végül ismét elé, egy mosoly kíséretében, bár egy percig sem bánom, hogy immár itthon vagyunk. A két hely azt hiszem, hogy fontos helyet fog kapni és már kapott is életemben, és mindkettőnek megvolt a maga szépsége.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jan. 17, 2016 3:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Az ebéd után, ami furcsa mód olyan jól esik, mintha legalább hatfogásos ebéddel rukkolt volna elő, jön az alvás. Éjszaka ébren akartam maradni, nézni a mellettünk elhaladó tájat a csillagokat és a lábam a lakókocsi ablakába tolva elnyúlni az ülésen, míg a motor nyugtató morajlására figyelek. Olyan volt, mintha ezt álmodtam volna, és mikor felébredek, felkuncogok, mikor a fülembe harap.
-Emlékszel? Nem érsz hozzám, ezt mondtad. Erre tessék, máris kóstolgatsz.-rázom meg fejem, majd felülök az ágyban és nagyot ásítva nyújtózkodom.-Dobjunk be egy kávét, és aztán tőlem öltözhetünk is.-pattanok ki az ágyból, mielőtt elgondolkodnék rajta, hogy a kedves viszonzást hogyan is viszonozhatnám, töltök a bögrémbe egy adag feketét, és tej nélkül, csak cukorral gurítom le, a biztos hatás érdekéében. Hajamba túrok, majd a szekrényhez sétálok, előkapok egy farmert, és egy kinyújtott, utazáshoz kényelmes atlétát, a pulóvert pedig csak addig tervezem magamon hagyni a kabáttal egyetemben, amíg magunk mögött nem hagyjuk végre a hideget. Utána csokoládébarnára szeretnék pirulni a tengerparton.Laza kontyba kötöm a hajam, majd visszasétálok a konyhába, a szatyrokat összepakolom gyorsan, hogy semmi se folyhasson ki, aztán elégedetten csapom össze kezeim.
-Mert azt mondani, hogy nem vagyok ma gyors és hatékony.-nézek végül Chriestre. Mert ezt a mai nap kifejezetten nem lehetett rólam elmondani, igaz a lustálkodás ma valahogy extra erősen kerített hatalmába.

folytatás:https://risingofthemortals.hungarianforum.com/t5570-mexikoi-hotel
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 17, 2016 3:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Látom az arcán az elégedettséget, ahogy megszabadulok a cipőmtől, én meg csak a szemem forgatom. Cipő, törülköző... a végén még jólnevelt fickót fog faragni belőlem, ha így folytatjuk. Közben mulattat is a dolog. Egy nő sem ért még el nálam ilyen "eredményeket".
Betolom a pizzákat a sütőbe, aztán terítek is. Mire előkerül, már az asztalon várj a kaja, és az illat betölti az egész házat. Ebédelünk, sokat és jólesően, aztán úgy hanyatlunk az ágyba, mint akiket odadobtak. Az még rémlik, hogy Les az ölelésembe fúrja magát, aztán jön a filmszakadás.

Mire felébredek, már szürkül odakinn. Az órára pillantok... négy óra körül jár az idő. Fejem oldalra fordítom, Les még mélyen szuszog mellettem. Ha rajta múlna, alighanem csak reggel lenne indulás.
- Édesem - kezdtem költögetni finoman, és lágyan a fülébe harapok. - Kelj fel. Délután van... pakolnunk, és indulnunk kellene, ha hamar szeretnénk odaérni. Két nap múlva már a hasamat szeretném süttetni a tengerparton - húzom le róla a takarót, és cirógatni kezdem. - Na gyere. Ígérem, a lakókocsiban alhatsz tovább.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Jan. 17, 2016 12:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

Chriest & Leslie

Figyelem, ahogy leveszi cipőjét, ez is olyan valami lesz, amire rá fog szokni, ahogy a törölköző használata is derogált neki addig, míg fel nem hívtam rá a figyelmét, hogy az ágyamban szárazan jobban szeretek feküdni, mint az amúgy is forró testről csöpögő gőzben. Igaz, nem minden esetben volt ez így. De az, hogy kitakarítottam, egyenes arányos volt azzal, hogy nem akartam a kelleténél több sarat a lakásban tudni, ami ha az ajtó előtt megmaradt, elfogadtam, viszont a remek időjárásnak köszönhetően az egész lakás úszott volna az utca koszában. És amúgy sem szerettem, ha a ki tudja mi, ami a földön van, közelebbi kapcsolatba kerül velem.
-Köszi, igazán jól esik a sztereotípia rám húzása, de azt hiszem, hogy te sem szeretnél egy zsíros hajú, ápolatlan nővel mutatkozni, szóval viseld el, hogy kivételesen időt fogok szakítani a sminkemre, ha este elmegyünk valahova szórakozni.-korholom le, tetszik vagy sem, eltökélt célom lett, hogy megmutassam, tudok én órákat is eltölteni azzal, hogy a hajammal kezdjek valamit, de egyenlőre ezt csak akkor láthatta, mikor abban a bárban leültem mellé, igaz, akkor sem voltam épp kirittyentve.
-Ez a nap ötlete volt tőled, de komolyan. Azt se tudom, mikor ettem utoljára pizzát. Addig tedd be sülni, én beteszek még ezt-azt a táskába, aztán jöhet az evés és a pihenés is.-mosolygok, majd mikor derekamnál fogva magához húz, vigyorogva rázom meg a fejem.-Már most megszegted azt, hogy nem érsz hozzám.-cukkolom, elégedetten mosolyogva, majd magamhoz húzom és megcsókolom.-De csak, hogy tudd, ez a te fogadalmad, nem az enyém.-bújik elő belőlem a kisördög és a sütő felé biccentek.-Tedd be sülni, addig én beteszek még pár dolgot, aztán a többi kaját is összepakolhatjuk, és jöhet a pihenés indulás előtt.-lépek el tőle és indulok a szoba felé, kinyitva a szekrényt, a porosodó cipős dobozokra nézek, kiválasztom a fekete magassarkút, gondolván, hogy az mindenhez jó, majd elgondolkodom, hogy melyik ruhát dobjam még be, végül háromra esik a választásom, hisz a rövid szoknya, nadrág valami felsővel is lehet éppen elegánsabb. A vörös rúzs és a smink eleve szerepelt a terveim között, így azokkal már nincs semmi pakolni való. Elégedett mosollyal nézek a táskákra, és izgatottan sétálok vissza hozzá a konyhába.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 23 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11 ... 16 ... 23  Next

 Similar topics

-
» Casper D. Leslie
» Leslie Elizabeth Shay
» Harper Leslie Rhoades
» Leslie Elizabeth Shay
» The Sound Of Silence - Leslie & The Others

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: New Orleans-i lakások-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •