Nem akartam Staceyt kellemetlen helyzetbe hozni.. Tényleg nem. Egyszerűen csak olyan jó érzés volt Nick közelében lenni. De Nick sem akart éppenséggel rossz benyomást kelteni Stacey-ben. Mert hamar elengedett engem, ami kicsit szomorúsággal töltött el, de ha egyfolytában a nyakán lógnék talán hamarabb megunna, mint háromszáz év. Bár azért még mindig reménykedem abban, hogy semmi ilyesmi nem fog előfordulni. Nem háromszáz év után.. Hanem úgy körülbelül.. Hát soha. Mert nem akarom őt elveszíteni.
- Igen talán jobb, ha ránk bízod a főzést. - Mondtam kuncogva, majd Stacey-re néztem. - Megoldjuk, ugye?

Violet odalépett mellém, és végigsimítottam hátán, ahogyan hozzám bújt, és elvigyorodva néztem közben Stacey-t. Nem akartam itt azt alakítani, hogy Violet rám figyeljen, és ne a barátnőjére, még ha úgy is tűnt. Csupán örültem szerelmemnek, akit hosszú idő után kaptam csak vissza.
- Számodra is ehető lesz. Most én sem vágyom másra. - adtam egy csókot Violet homlokára, majd elengedtem őt, és végignéztem a hűtő kínálatán.
- Viszont ti nők vagytok. Nem megy ez a főzőcskézés nektek jobban? - kérdeztem kissé zavartan. Nem az én szakterületem a konyha.

Miután rendesen lecsutakoltam az almát, fordultam feléjük. Addig hagytam, hogy vesződjenek kicsit. - Közös vacsora? - fogtam gondolkodóra a dolgot - Legyen - bólintottam beleegyezően, majd beleharaptam az almába. Megvárva, míg a gyümölcs húsa teljesen eltűnik a nyelőcsövemben, támasztottam védekezően magam elé a tenyerem. - De valami...számomra is ehetőt! - tűztem hozzá határozottan.

Telhetetlen? Nem nevezném magam túlzottan annak.. Habár egy picit lehet. De most, hogyan máshogy reagálhatnék? Visszakaptam őt. Annyi idő után.. Azt hiszem ez a viselkedés már természetes.
Stacey védelmező beszédétől halvány mosoly futott az arcomra, amit próbáltam elrejteni Nick elől. Lehet, hogy neki nem volt annyira vicces ez a szituáció.. De nekem az volt nem tehetek róla. Az arcán láttam, hogy valamilyen szinten elképzeli, hogy ez az egész megtörténik.. Nem félek semmi ilyesmitől. Ez nem fog megtörténni. Mert szeretem őt és szeretni is fogom.. Háromszáz év ide vagy oda. Amit iránta érzek az nem fog elkopni. Legalábbis a részemről nem fog ilyen könnyen elmúlni.
- Igen, plusz fő. Csatlakozol nem, Stacey? - Kérdeztem miközben odaléptem Nick-hez, hogy a karjaiba bújhassak. Nem tehetek róla.. Egyszerűen hiányzott.

- Ne légy telhetetlen, drágám. - kacsintottam rá Violetre, még első megjegyzése kapcsán, majd megfordultam, és tovább fürkésztem Stacey arcát.
Az almával volt még elfoglalva, de tett egy finom célzást, mire nagyot nyeltem. - Öhm.. nem akarom őt bántnai. Tehát a koszorús dolgot hagyjuk. - fintorodtam el eléggé fájdalmasan, mint aki már most érzi a vágások helyét, és a hegeket, majd megráztam gyorsan fejemet, és félreálltam útjából, hogy hagy mossa azt az almát békében.
- Öhm.. plusz egy fő a vacsorához? - próbáltam vele barátságos lenni, és közben Violetre néztem. Ő jobban ismeri, jobban megítéli hogy jó úton haladok-e.

Meghökkenve sodródtam hátrébb, mikor Nic egy laza mozdulattal toppant elém. Lábam kissé megingott, és nem is én lennék,ha a kezemből az almát nem ejtetettem volna ki,de mintha figyelmet sem szentelnék neki, nyújtottam ki kezem. Szigorúan feszes kéztartással ragadtam meg az övét, és heves rázásba kezdte. - Stacey- biccentettem oldalra a fejem. Ééés meg is jött a várt kínos csönd, így elővéve legszigorúbb, legkomolyabb ábrázatom, pillantottam rá kimért komolysággal. - Ha csak egy hajszála is meggörbül, a golyóidból kötök szalagot a temetési csokrodra... csak a miheztartás végett - mosolyogtam angyali bájjal,de nevetőráncom ott...a szám szegletében erőteljesen rángott...a komoly szerep nem az én asztalom, megrántva a vállam hajoltam le az elejtett gyümölcsért. - És most azt hiszem, van egy kis...programom az almával..ráférne egy hosszadalmas, komplett vízpakolás- léptem a mosdókagylóhoz, és az erőteljes vízsugarat kihasználva folyattam végig a gyümölcsre egy kis frissítőt.

- Remélem ezt a bizonyos elfogyasztást azért még megismételjük. Lehetőleg minél hamarabb.. - Néztem rá vigyorogva. Elég sok mindent kell bepótolnunk. Elég sok időt vesztettünk el. Habár itt áll előttünk az örökkévalóság és bőven van időnk mindent bepótolni, de én annyira telhetetlen vagyok, hogy minden most akarok. Na mindegy..
Hallottam Stacey közeledő lépteit aminek hatására hátrébb léptem, mert nem akartam őt zavarba hozni. Meg hát elég az, hogy itt állok Nick ingében ő pedig félmeztelenül.. A felsőteste.. Na jó ezt a gondolatmenetet most azonnal be kell fejeznem.
- Szia. -Elmosolyodtam, mikor Stacey hátulról megölelt aztán én inkább csak nekitámaszkodtam a konyhapultnak és hagytam, hogy normális körülmények között megismerkedhessenek.

- Drágám, az előbb fogyasztottalak el téged.. képletesen értve természetesen. - vigyorodtam el. - Ne várd tőlem hogy még egyszer képes leszek olyan csúúúúúnya dolgot csinálni veled. - kacsintottam rá, mintha valami iszonyatosan nagy szemtelenséget műveltem volna vele, majd az ajtó felé kaptam a tekintetemet nevetve mert épp akkor fogtam fel Violet utolsó szavait hogy nem kéne boszorkánynak nevezni.
- Helló! - biccentettem a lány felé majd előtte termettem mikor a kezébe fogott egy almát. - Az előbb nem állt módomban rendesen bemutatkozni. - nyújtottam felé kezemet. - Nicolas Evans. - mosolyodtam el halváyan.

(Játszótér)

- Szobára, Gyerekek! - csőrtettem be az ajtón, kezemet szemeimre biggyesztettem,hogy takarásba kerüljön, aminek takarásban a helye. Pár lépés után ujjaimat szétfeszítve leskelődtem, és amikor úgy láttam,hogy tiszta a terep, kezemet már elemeltem, és Violet mögé lépve öleltem át. Gyengéden magamhoz szorítottam, és vállára támasztva fejem kerültem Nic-kel szemmagasságba. -Sziasztok! - köszöntem hangomban furcsán túláradó lelkesedéssel. - Mondjátok,hogy nem zavartam meg semmit! - mosolyom zavarodottá változott, én pedig keresztülnyúlva közöttük hajoltam a gyümölcsös tálhoz, hogy csenhessek egy almát.

- Veled az egész sokkal jobb móka.. - Kuncogtam és örültem, hogy az inge végül is inkább rajtam kötött ki. Szerettem az ő ingét viselni. Mindent, ami az ő illatát hordozta. Na meg persze ki ne szeretné magára aggatni a barátjának az ingét.
- Jobban hangzott volna, ha azt mondod, hogy engem.. De ezzel is megelégszem most kivételesen. - Vigyorogtam rá, majd kivonultam vele a konyhába. Nem gondoltam volna, hogy ezek után még főzőcskézni fogok vagy valami. Mondjuk megérdemli, hogy valami emberi kaját is egyen. Jó ideje abban a koporsóban időzött.
- Nekem megfelel. Hogyha elé teszed azt a kis boszorkány jelzőt valószínűleg a konyha felrobbanásával végződik a dolog. - Mondtam nevetve, majd hozzásimulva leheltem csókot az ajkára.

- Nélkülem nem? - vettem markomba apró kis tenyerét, majd felsóhajtottam és felhúztam az ágyról, hogy az ajtó felé indulhassak s szemérmetlenül rákacsintottam, miközben az ingemet ráadtam inkább, és rajtam csak a nadrágot hagytam.
- Nagyon beindít, ha egy nőt a saját ingemben látom.. - vigyorodtam el, áthúzva őt a konyhába, majd a másik szoba felé vizslattam. Féltem hogy kellemetlen szituáció veheti kezdetét, ha Violet barátnője talán mégis ébren van.
- Rántotta? Vagy mi hozható össze egy boszorkány hűtő tartalmából? - fordultam Violet felé.

- Tudom nagyon jól. - Nevettem fel, mikor oldalba bökött. Talán az ő szemszögéből úgy tűnhet, hogy én vagyok a gonosz kis ördög aki a rossz oldalra csábítja az angyalkát. De ha valakiben mélyen rejlik a gonoszság az idővel a felszínre hozza vagy éppenséggel valaki által. A tiszta lelkek meg maradjanak meg maguknak.
- Felesleges előre tervezni. Mindig változhatnak a dolgok. - Rántottam egyet a vállamon, majd én is magamra kaptam pár ruhadarabot. - Mit szeretnél? - Kérdeztem kuncogva. - De előre szólok.. nélküled nem vagyok hajlandó főzni.

- Tudod, hogy csak viccelek, héé! - böktem oldalba nevetve, hisz eszem ágában sem volt ördögnek nevezni, csupán kibukott, de elég jólesően. A sztori, amit felvázolt, nekem legalábbis olyan volt.
- Nem szeretsz előre tervezni. - jelentettem ki. - Ezt szeretem benned annyira. - sóhajtottam, majd felnyaláboltam az ingemet és a boxeremet. - Meglephetnél valami finom vacsorával. - kacsintottam rá. - Szeretem az emberi ételt i!

- Azért szerintem te valahogy jobban közel állnál ahhoz a szerephez, mint én. - Talán, ha nincs Nick soha nem kezdem el azt amit. Na jó ez hülyeség. Ugyanolyan kibírhatatlan személyiség lennék, mint most. Igaz, hogy elég sok köze van ahhoz, hogy milyen lettem.. Hogy ki is vagyok. De ő ezt csak erősítette bennem. Az már mélyen nagyon régen meg volt.
- Igen.. Valószínűleg jó sokáig együtt leszünk.. És ki tudja? Lehet egy nap, majd eltűnik ez a szikra és nem fogjuk annyira szeretni egymást, mint most.. De miért kell annyira előre tervezni? Élvezzük ki azt, amink most van. - Nem akarok előre tervezni.. Főleg ilyen hosszú időre nem.

- Elég hátborzongató. Mintha te magad lennél az ördög. A megrontás ördöge. - viygorogtam rá. Nagyon jó barátok lehettek, ilyenkor sajnáltam úgy igazán, hogy.. nekem nem volt ilyenem soha életemben, mert nem voltam képes barátkozni senkivel. S.. bonyolult ez, inkább nem óhajtok mondani semmit, mert nincs benne semmi érdekes.
- Arra leginkább, hogy ha mi most együtt leszünk.. te is hosszú ideig fogsz élni, és én is. Hogy ezek után mégis.. mi várható majd? Megunjuk egymást, ha eltelik háromszáz éve? - kérdeztem, karját simogatva.

- Bosszúállónak? - Kérdeztem nevetve. - Hát, hogyha annak is tűnik az is csak miattam van. Amúgy olyan volt régebben, hogy megszólalni sem mert. Félt attól, hogy valami rosszat mond. De mivel túl sok időt töltött velem az elmúlt pár évben.. Ez az egész teljesen köddé vált. - Örültem, hogy sikerült kiemelnem őt a saját árnyékából. Sokkal többre hivatott, minthogy valakinek az árnyékához próbáljon felérni és csak bólogasson.
- Te mire gondoltál.. Vagy éppenséggel, mit szeretnél? - Kérdeztem pár csókot lehelve a nyakára. Tudom, hogy kettesben kellene lennünk.. Meg nem élhetünk mindig hármasban. De nem fogom Stacey-t kirúgni innen.

- Amúgy meglehetősen bosszúállónak tűnik. A tekintete nagyon.. tüzes tud lenni. - mondtam furcsa hangon, de mindvégig egy végtelen vigyorral arcomon, s nem tettem mást, csupán jól mulattam. Hihetetlen hogy miket vagyok képes elképzelni, de nem is ezen van most a hangsúly, mert.. mert nem.
- Most hogy újra itt vagyok.. és te is itt vagy.. el kellene gondolkodnunk, hogy mi legyen a jövőben.. kettőnkkel. - suttogtam. - Tudod hogy a fajtám nem valami társaságban élő típus. - sóhajtottam.

- Ő a legjobb. - Büszke vagyok arra, hogy olyan barátnőm van, mint Stacey. Ártatlannak tűnhet, bár körülöttem nem igazán vannak olyanok akik örökre azok is maradnak. Azt hiszem őt is sok olyan dologra vettem rá, amitől magától nem jelentkezett volna. Vagy meg sem fordult volna a fejében. Például az egész Caroline ügy. Na mindegy ilyesmire még gondolni sem akarok, mert csak felidegesítem magam. Ez pedig nem az a pillanat, ahol azon a szőke libán kellene rágódnom.
- Igen, már jó pár év van mögöttünk. - Mosolyogtam miközben élveztem minden egyes érintését.

- Akkor jófej banya a barátod. - vigyorogtam rá, s magamhoz húzva őt, az ölembe húztam a fejét, és úgy kezdtem simogatni hajtincseit, gyengéden fűzve fel azokat ujjamra még mindig. Mintha ez lenne a legjobb szórakozás, reméltem hogy őt nem zavarja mindez.
- Mióta ismered őt? Biztos jó pár éve, ha ilyen jóban vagytok egymással. - húztam arcomhoz kezét, hogy tenyerébe csókoljak. Még mindig képtelen voltam betelni eme szépséggel. Szinte lehetetlennek tűnt.

- Remélem ez nem fog megtörténni. Még csak gondolni sem fogsz rá. - Mosolyogtam és a mellkasát kezdtem el simogatni. Nem szeretném elveszíteni.. Mondjuk úgy soha. Nem is tervezek semmi olyan hülyeséget amivel akár csak kockáztathatnám a kapcsolatunkat. Annyira még nem őrültem meg, hogy ezt tegyem. Semmi ilyesmibe bele nem mennék.. Mindennél fontosabb a számomra.
- Ha hallott is bármit nem fogja megemlíteni. - Mondtam halkan kuncogva.

Egy barna tincs után nyúltam, s gyengéden kezdtem simogatni azt, hogy közben rámosolyogjak, és szorosan magamhoz öleltem őt, mikor hozzámbújt, és beleszimatoltam illatos hajába.
- Nem is akarok. Ha már akarnék szabadulni, nagyon nagy baj lenne - kacsintottam rá viccelődve, majd felsóhajtottam és felültem.
- Remélem hogy a barátnődet nem zavartuk. Vagyok már pár éves, de ezek után is kínos lenne, ha a szemeibe nézve magyarázkodnunk kéne. - nevettem el magamat.

Ez az érzés semmihez nem volt fogható. Enélkül élni sem tudnék. Ő váltja ki belőlem. Csakis miatta érzem úgy, hogy élek és, hogy van értelme az örökkévalóságnak. Ha végleg elvesztettem volna nem hiszem, hogy befejeztem volna az egész átváltozást. De mindegy nem is akarok ilyesmire gondolni. Itt van velem és itt is lesz. Soha nem fogom elengedni. Bár igazából abban reménykedek, hogy soha nem is akar elhagyni.
- Visszakaptál.. De ezúttal örökre. Nem szabadulsz tőlem. - Mondtam vigyorogva, majd szorosan hozzábújtam.

Hátamba mélyedtek ujjai, és körmei mikor elérte a megsemmisült állapot, és lihegve, csapzottan nyögtem és hörögtem én is, mikor elért a megsemmisült állapot.. teste most is ugyanazt adta nekem, mint egykoron, és ez.. valami összehasonlíthatatlan érzés volt. Csodálatos, mégis.. leírhatatlan. A csodálatos egy elveszett szó ahhoz képest amit valójában érezhettem most.
- Violet.. - simogattam arcát boldogan, majd elengedtem. - Alig hiszem el, hogy visszakaptalak. - kászálódtam fel testéről, hogy ne nyomjam őt teljes súlyommal.

Kezeimet próbáltam kiszabadítani, hiszen érinteni akartam őt. Szükségem volt erre. Ez idővel sikerült is, mert már nem fordított túlzottan nagy figyelmet erre. Legalábbis nem ez látszott rajta. A kezeim rögtön visszakalandoztak a hátára amit ha nem is túlzottan finoman, de karmolászni kezdtem. Ezt hozta ki belőlem az egyre gyorsabb tempó.
Egyre közelebb éreztem magamhoz azt a bizonyos érzést, hogy a testem fel akar robbanni. Ez a gyors tempó elég hamar meghozta a gyümölcsét és az egész testem megfeszült körmeimet pedig akaratlanul is Nick hátába vájtam.

Évszázadokig éltem nélküle, előtte volt már pár nővel dolgom. De egyikük hangja se tudott úgy eltelíteni engem, mint ennek a lánynak a hangja. Violet mint valami csodálatos, érett gyümölcs és én mindig úgy haraptam bele, mintha tiltott lenne.. és mindig friss. De rossz hasonlat ez most ebben a helyzetben..
Tempót változtattam, már gyorsabban mozogtam benne.. azt akartam, hogy semmisüljön meg.. érje el a vég most azonnal. Nem tudtam, mennyi ideig fogom tudni elhúzni saját mámoromat.