- Öhm.. jó szórakozást addig is, hölgyeim.. - köszörültem meg a torkomat, majd tovább igyekeztem a fürdő felé, még az ajtró előtt lekapva magamról a felsőt, majd beléptem, becsuktam az ajtót, és jólesően nyújtoztam egyet. Már most tudtam hogy nem lesz ez olyan könnyű menet. Mert Violet még új a vámpírok között. A fülemet nyitva kell tartanom.Tudom hogy soha nem támadna rá a barátnőjére. Ha épp magánál van, és nem a vér bódoltságában.

// pár hsz erejéig kimaradnék, addig írkáljatok csak (: //

Nic zavartan kullogott a fürdő irányába, egy vállvonással tereltem le róla a figyelmemet, és összekapva a motyómat cuccoltam át a kanapéra. Ölembe húztam a kukoricás tálat, majd kitekert nyakkal lestem Violet után. - Nem jössz? - tömtem meg számat egy maréknyi pattogatott vajas csodával. - Melyiket választod? - mutattam fel a választék nagyját, csak amennyit ujjaim közé tudtam sűríteni. Elvégre..jobb az ilyeneket a lányok döntésére bízni.

Egy picit már nevethetnékem volt attól, hogy Stacey még mindig picit ügyetlenkedik. Most már nem foghatjuk arra, hogy az öltözékhiány miatt ilyen.. Nem.. Valószínűleg ilyen napja van. Nem szabad nevetnem, nem szabad. Csak az jár a fejemben. Nem nevethetem ki. A barátnőm.. Talán zavarban van pusztán Nick-től? Hiszen régebben különösebben nem kellett sok időt vele tölteni. Mert mindig külön választottam őket. Ha Stacey-vel voltam, nem lehetett ott Nick, mert akkor elterelte volna a figyelmemet. Ha pedig Nick-kel voltam nem tudtam volna figyelni Staceyre. Ezért úgymond beosztottam, hogy milyen időközönként találkozom velük. Bár még azt is meg kellett határoznom, hogy mikor legyek egy picit egyedül.
- Öhm, rendben van. De azért ne fulladj bele a kádba. - Mondtam nevetve, majd a hűtőhöz sétáltam és kivettem egy tasak vért, amit még a kórházból hoztam. Nem a legjobb, de most ezzel is beérem.

Felsóhajotttam, mikor láttam, hogy valószínűleg a szerencsehullám ezúttal sem most fog megérkezni hozzá, így úgy döntöttem, jobb is, ha hagyom az egészet a fenébe, hiszen nem az én ügyem az hogy ebbe a kicsi lányba szerencsét csiholjak. Az a Sors nagy dolga de úgy tűnik, ő lemaradt valahol.
- Talán jobb ha én tényleg.. megyek.. fürdeni.. - sutogtam utána kissé megbabonázva, ahogy megéreztem a lány vérének illatát, és lehunytam szemeimet, hogy nagyot nyelve próbáljam távol tartani magam tőle.

- Ha fürdeni akarsz, én nem állok az utadba - szóltam Nic-hez a vállam felett, és kirángattam a felpuffadt zacskót a mikrohullámú sütőből. A kukorica zacskójának széle, ahol nyitni szándékoztam volna, még javában, és tömören nyomta magából ki a gőzt, kis -híján az egész karom,de szerencsémre csak az ujjam bánta, így sziszegve nyomtam ujjbegyem ajkaim közé. - A kur.. - kezdtem volna a vulgáris kifejezések cifrábbik fajtájába, de inkább magamba fojtottam, és a levegőben párszor meglendítve kézfejem élveztem azt az apró légáramlatot, ami bőröm alá hatolt. - Ez nem az én napom - dünnyögtem az orrom alatt, majd néhány hálás pillantással a plafon felé köszöntem meg a teremtőnek,hogy megszólalt a csengő. A lehető legtömörebben, és legtárgyilagosabban próbáltam letudni az étel átvételét, ugyanis rendesen a bögyömben volt már ez az egész rendelés. A borravalót nem szándékoztam kitárni zsebemből, s komolyan álltam türelmetlen pillantásait, ajkában megbújó ellenszenv vonásait. Hamar rácsaptam az ajtót, és felemeltem a doboz tetejét. A friss, szinte forró pizza illata indította be szájüregemben nyálelválasztásomat, s gyomrom szenvedő magatartást mutatva nyikorgott párat. Leraktam a pultra a vacsoránkat, és befejeztem a popcorn-os műveletet. Fél perc múlva már egy hatalmas tál púposodott a hatalmas szemek elterülése végett.

- Nem konkrétan ezt mondtam, de ha így is lenne se hibáztatnám.. Én is már teljesen a rabod lettem, amióta csak megláttalak. - Mondtam őszintén. Valami vonzott hozzá. Talán az, hogy vámpír.. A veszély. Vagy éppenséggel a szüleim tiltakozása a kapcsolatunk ellen.. Mindegy.. Életem legjobb döntése volt, hogy nem adtam fel. Most már nem is tudnám elképzelni nélküle az életem..
- Jaj, annyira undok tudsz lenni. - Mondtam nevetve. Oké.. Most kicsit túlságosan is ügyetlen volt Stacey, de hát na.. Előfordul az ilyesmi nem lehet az ember mindig a toppon.
- Hát, hogyha fürdeni akarsz menj. Azt hiszem kibírom nélküled egy darabig.. Nem?- Néztem Stacey-re. Amióta csak visszakaptam a közelében akartam lenni. De még bőven lesz rá időm szóval nem láncolhatom teljesen magamhoz már most.. Nem akarom, hogy úgy érezze nem mehet távolabb tőlem három méternél. Mert ha így lenne akkor tényleg elég hamar ráunnánk a másikra.

- Drágám, remélem most rosszul értem azt, hogy szerinted bejövök a barátnődnek - vigyorodtam el szemtelenül, mint valami kis pimasz gyerek, majd megfogtam kezét, s gyengéden végigsimítottam arcát, miután felöltözött.
- Tökéletesen festesz. De menjünk mert.. nehogy leverjen valamit. - nevettem fel. Nem volt jó szórakozni ezen, de egyértelmű hogy a szerencsétlen nőkben volt valami nagyon tetszetős, és humoros. Nem is tudom hogy mi, mert megnevezhetetlen de nekem határozottan tetszett ez Violet barátnőjében.
- Nem hiszem hogy fenyegetne minket jégkorszak. - mondtam elgondolkodva mikor visszaértünk és ő is visszaért már. Violetre néztem, majd vissza Stacey-re. - Netán a hölgyek óhajtanak trécselni egy kevéskét? Addig én szívesen lehúzom magam a fürdőkádban.

Talán kicsit tovább is dagonyáztam a DVD-ék között,mint illett volna,de a cél az volt,hogy magamhoz térjek. Azt a feladatot pedig nagy örömmel, és tisztelettel bejelentve *dobpergés* nem oldottam meg.
Megragadva 4 darabot..csak úgy tetszőlegesen-, mivel jellemzően a legkevesebb időt ennek szenteltem, pedig a kifogásom nekik volt címezve- botladoztam le a lépcsőn.
- Megérkeztem! - csendült meg hangom szétválasztva csókjukat. - Hmm...Csak nem fáztatok? Mi lesz,ha jön a jégkorszak? - vontam fel szemöldököm, majd kiterítettem a választékot az asztalra, és benyomtam a kukoricát a mikróba. Türelmetlenül pillantottam az órára, pizzafutár még sehol. - Na, ez se várjon borravalót.

- Csak előre tisztáztam a dolgokat. - Mondtam nevetve, majd a hajába túrva viszonoztam szenvedélyes csókját. Tudom, hogy Stacey az, akitől a legkevésbé kellene féltenem, de azért gondoltam, hogy tisztázom a dolgokat. - Ajánlom is, hogy így legyen. - Nem tudnám elviselni, ha akár már hozzáérne egy másik nőhöz.. Nem tudom miért, de a gondolatától is a hideg futkos a hátamon.
- Azért egyáltalán nem hibáztatnám. Egy ilyen pasira én is bármikor szemet vetnék. Főleg, ha ilyen felsőtesttel mászkál előttem. - Mondtam kuncogva, majd végigsimítottam izmos felsőtestén.. Ó, de még mennyire, hogy tökéletes..
- Örülök, hogy így gondolod. - Alsó ajkamba haraptam, majd egy gyors csókot nyomtam ajkaira és keresgélni kezdtem valami ruhát magamnak, amit gyorsan magamra kaphatok és még kényelmes is. Végül egy rövid nadrág és egy top mellett döntöttem. - Megfelel? - Fordultam felé vigyorogva.

- Szemet vetni? Én? Rá? Hová gondolsz... - néztem rá úgy, mint egy megtébolyult szépségkirálynőre, majd magamhoz vontam őt s egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira. - Soha nem néznék más nőre.. vagy ha igen.. csak megnézem őket. Mást nem csinálok. - vigyorodtam el, majd eltávolodtam tőle és a szoba felé kuksiztam.
- A felöltözés nem rossz ötlet. Kissé kínosan érzem magamat a barátnőd előtt. A végén nem én, hanem ő vet rám szemet. - húztam tovább Violet agyát szemtelenül miközben visszavonulva a hálóba lerántottam róla az ingemet és végigmértem.
- enélkül is szép vagy.. - sóhajtottam ábrándozva. - De ha rajtad marad, én nem tudok mit felvenni. Keress saját ruhát. - mondtam nevetve.

- Tudom, hiszen az én barátnőm. - Rántottam egyet a vállamon. Igen, kijelenthetem arra, hogy büszke vagyok, hogy olyan barátnőm lehet, mint Stacey. Kicsit szeleburdi, kicsit ügyetlen. De legalább mellette nem felejtettem el teljesen, hogy az élet csak a hatalomról szól. Hanem, hogy van egy kis muris oldala.. Meg nem kell mindent teljesen komolyan venni.
- Azért remélem nem akarsz szemet vetni rá. - Mondtam valamiféle komoly ábrázattal. Most akkor féltékeny lennék? Dehogy.. Az nem az én szokásom. Meg hát megbízom mindkettejükben annyira, hogy nem szűrik össze a levet a hátam mögött.
- Szerintem idővel, majd mindent megfogsz tudni róla. Még akkor sem, ha nem akarja.. - Elmosolyodtam az arcomra kapott csóktól, de egyben elkeserített, amiért csak az arcomra kaptam.
- Azért azt hiszem az a veszély minket nem fenyeget. Viszont talán fel kellene öltöznünk. - Talán sokkal könnyebb lenne a kommunikáció..

Elég komplikált nőnek tűnt ez a csaj, de valljuk be, nekem tetszett a személyisége. Ahogy eltűnt az ajtó mögött egy csomó pírfolttal az arcán, Violet felé fordultam vigyorogva, majd kibukott belőlem a nevetés.
- Nem szép dolog tőlem, tudom. De oltári ez a nő... - röhögtem még mindig. Nem gyakran találkozni ilyen személyiséggel, engem máris megnyert. Biztosra vettem hogy mellette Violet sosem unatkozott.
- Szóval Tyler... meg nem hoz fel senkit... hm, egyre többet tudhatok meg a kisasszonyról? - bámultam a szoba irányába, majd Violet arcára leheltem egy csókot.
- Csak nehogy elnyelje az ágya. - cósváltam a fejemet.

Szépen le lettem szavazva, úgyhogy nyelni sem mertem, de a kifogások csak nehezen jöttek nyelvemre. - De ..most ,hogy itt van Nic, gondolom, jobban örülnétek,ha kettesben lennétek,és most,hogy kezdek lemondani Tyler-ről - csusszant ki a számon,de csak tovább dörmögtem- ha esetleg... valaki hozzám jönne, nem mintha én az a fajta lennék, akit bárki felhozhatna, de ha mégis..és...te jó ég -temettem arcom tenyereimbe. Teljes megsemmisülés. Arcom pírba öltözött, amit már levakarni sem tudtam, és nem volt valami jó hatással rám,hogy itt felmeztelenkednek. Azt hiszem, tényleg rám férne egy kiadós alvás. - Én most megyek és elsüllyedek szégyenemben, szóval,ha 5 perc múlva nem jönnék vissza a dvd-ékkel,akkor szerezzetek egy búvárfelszerelést, köszi - robogtam fel a szobámba, leültem az ágyamra, ölembe húztam táskámat, és a DVD-ék között matattam, miközben saját hülyeségemen röhögtem. Bolondgombát ettem,vagy valami...

- Személy szerint nekem semmi bajom nincs az "alul öltözöttségeddel". - Jó mondjuk nem szeretem, ha más is nézegeti a szerelmemet félmeztelenül, de hát na. Jó ideig nem volt rá alkalmam és most ezt is bepótoljuk. Bár lehet tényleg, hogy ez vonja el Stacey figyelmét és azért botladozik most.
- Eszedbe se jusson, hogy elköltözöl innen. - Mondtam határozottan. Az általam két legjobban szeretet ember szerintem bőven elfér egy fedél alatt. Nem olyan kicsi a lakás, hogy ne férjünk el.
- Ó... Ha te tudnád, hogy mik voltak itt eddig. - Vigyorogtam Nick-re. Természetesen nem történt semmi, de azért jó egy kicsit ugratni.

- Talán nem is ártana felöltöznöm. - bólintottam egyet, mikor még mindig a lányka szerencsétlenkedésére reagált, én meg végignéztem magamon. Sejtettem, hogy mire gondol Violet, és akaratlanul elvigyorodtam. De mikor kijöttem a szobából vele, nem gondoltam hogy ilyen hamar nézőközönségünk is lesz.

- Nem kell elköltöznöd, héé! - mondtam méltatlankodva. - Elférünk itt hárman is, nem? Vagy.. netán eddig olyan dolgokat műveltetek itt ketten, amit nekem nem szabadna látnom? - vigyorodtam el szélesen. A fejemben megjelent egy csomó félmeztelen pasi.

Még mindig a készüléket szorongattam,mikor Violet-ék más témára kattantak, így,ha fél füllel is,de hallottam a pizzás türelmetlen krákogást, csípős megjegyzéseit a vonal túloldaláról.
- Ideköltözni? Persze, nem... nem is lehetne kifogásom ellene - ráztam fejem "kikérem magamnak" ábrázattal, majd félve hozzátettem. - De,ha gondoljátok..ez a ház kettőtöknek pont jó lenne... én csak itt.. kolonc lennék. És... elköltözök - mondtam ki hirtelen,de a pizzás duruzsolása eléggé felerősödött,úgyhogy ha kényszerből is,de fülemhez emeltem a telefont. - Három kukoricás sonkást kérünk, Tuskó! - csaptam le a telefont, majd visszafordultam Violet-ék orra elé.

- Szerintem ez egyáltalán nem is kérdés. Persze, hogy ideköltözhetsz. Már ha nincs valami ellenvetésed, Stacey. - Fordultam oda Stacey felé. Nick-nek ott a helye, ahol nekem. Mert hát ennyi idő után már a legtermészetesebb dolog az, hogy szeretném a közelemben tudni. Meg nem hiszem, hogy bármi olyat tett volna ez a pár perc alatt, amivel elérte, hogy Stacey inkább futva menekül innen, minthogy együtt lakjon vele.
- Naa.. - Kuncogva oldalba böktem. Jó nem ez volt életének a legjobb pillanatai. De mindenkivel előfordulhat. Talán még azt is mondhatom, hogy zavarban van kicsit. Bár megértem én Nick ingében ő pedig félmeztelenül.. A felső teste.. Na térjünk vissza a jelenbe.
- Nekem csak annyi a kikötésem, hogy legyen rajta kukorica. Ha nektek megfelel.. Viszont gombát nehogy rá merjenek rakni. - Az egyetlen dolog, amit nem tudok megenni..

Violet szavaira felsóhajtottam.
- Óh... hát, ha a hölgyek majd úgy kívánják, én meghajlok az akaratuk előtt, és talán bevásárolni még én is betudok. Már ha megszavazzátok, hogy én is ide költözhessek. - húztam el a számat. A történtek fényében nekem alapból jött, hogy valami ilyesmi fog következni. Violet biztos nem ellenezné, de a barátnője már más tészta.
Miközben Stacey telefonált, Violet felé fordultam vigyorogva. - Mintha egy kissé szerencsétlen lenne a barátnőd. - kacsintottam rá. De hát... egyeseket így kell szeretni, legalábbis anno így volt.
- Én meghajlok előttetek, mint mondtam... ha spenótot akartok enni rántottával, tőlem az is jöhet. - vigyorodtam el szemtelenül.

- Abban a dobozban nem is,de van nekem pár kincsem a szobámban, imádni fogod - kacsintottam rá vidulva az ötlettől, és kezem automatikusan nyúlt a telefon után, de lábam már a lépcső felé fordult, agyam pedig már azon kattogott, hogy hova tettem le az imént a popcorn-t. Zűrzavaromban megtorpantam, hiszen a vezetékes telefonnal nem olyan könnyű közlekedni, főleg ilyen kuszaságban, és főleg,mert sikeresen majdnem magammal rántottam a zsinórt, és vele együtt az egész készüléket, így elrendezve magamban a sorrendet, emeltem újra fülemhez a kagylót. Végighallgattam a vonal túlsó felén hevesen magyarázó asszisztenst, és vártam,hogy mikor kapok szót. Mikor úgy éreztem hanglejtéséből, hogy bizony Ő befejezte, kézfejemmel leszorítottam a telefon hangforrását, és kérdőn kapkodtam pillantásom a szobában gyülekezőkön. – Mit kértek?

Pizza.. Egyértelműen sokkal jobb megoldás, mintha most nekiállnak főzni. Őszintén szólva különösebben kedvem sincs főzni. Bár Nickért megtenném, ha ő erre vágyna. Mert hát érte, mindenre képes lennék. De nem hiszem, hogy túlságosan nagy lelkesedéssel enne abból, amit jelenleg főznék. Hiányzott ő és közel sem az, hogy főzzek neki. Nem akarom elveszíteni, de nem hiszem, hogy a főzés képességemen fog múlni.
- A pizza egyértelműen jól hangzik. Egyszer aztán kellene valami bevásárlás félét is tartanunk, mert a hűtőben a véren kívül nem igazán található bármi is. - A múltkori kórházi incidensemnél jól betankoltam vérből. Nem a legjobb. Sőt, ha tehetném minden nap elkapnék egy embert.. Viszont ez is jobb, mint a semmi.

Reflexszerűen fel akartam pattanni, ahogy Violet barátnője beütötte a fejét, de jobbnak láttam inkább rá bízni. Mert hát.. csak az ő dolga. Nekem semmi közöm hozzá. Eddig még nem sikerült rájönnöm, hogy mennyire csípi ő a vámpírokat, s mennyire bízik bennük.
- Pizza? Film? Hát.. én benne vagyok. Nem rossz. Bár nem igazán tudom, hogy a mai időkben hogy működik a tévének hívott doboz. - húztam el a számat vigyorogva, és felállva Violet mellé sétáltam, úgy súgva a fülébe. - Na látod... mégis megúszom. - kacsintottam rá.

- Úgy látom, valakit csúnyán leszavaztunk - ingattam fejem vigyorogva, majd újból bebújtam a hűtőbe. Nic mondatára viszont kipattantak szemhéjaim, és hirtelen mozdulattal hajoltam előre, mellyel sikeresen bevertem a fejem. Elnyúlt képpel húztam ki magam a jégszekrényből, és kézfejem homlokomra nyomtam. Ebből búb lesz... Jajj.
- Ez természetes..ne köszönd- préseltem ki a választ lekonyult ajkaimból.Nem akartam erről beszélni. Már itt van, és ez a lényeg.
Elnézve a hűtő tartalmán, meglátva a silány választékot rágtam a szám szélét. - Mit szólnátok,ha rendelnék pizzát? - kinyitottam a pult feletti jobbra eső szekrényt, és kirántottam egy kis zacskós popcorn-t. - Filmnézés, popcorn, pizza? - döntöttem oldalra a fejem, és vártam,hogy hogy állnak az ötletemhez. Tényleg szívesen eltöltenék velük egy estét. Most nem is vágytam más társaságra... És tudom,hogy Violet-nek is sokat jelent, hogy így állunk egymáshoz. Egyikünk sem húzza a száját a másik fajhovatartozása miatt, s ez így van jól. Szóval, ínyemre van végre megismerni, ki is az a szerencsés, akinek a körmére nézek,ha ezt a szerelmes lányt küszöbre teszi.

Azt hiszem még örülhetek annak, hogy Stacey megérkezett, mint az én felmentő seregem. Mert valószínűleg minden rám hárult volna, ha ő nem jön vissza. Valószínűleg Nick csak nézte volna, ahogy próbálkozok. Bár, ha csak ketten lettünk volna mindenképpen rávetem volna, hogy segítsen. Ha nem is sült ki volna belőle semmi ehető.. Hát legalább jól szórakoztunk. Azt hiszem..
Felnevettem Stacey hadonászásán. Van az az érzésem, hogy ők még jól fognak kijönni. Bár ki ne jönne ki jól Nick-kel? Oké.. Az én szememben talán túlságosan is nagyra tartom, hiszen ő az a férfi akit mindennél jobban szeretek. Mosolyogva figyeltem, ahogy kényelemesen elhelyezkedik az egyik széken és várja a csodát. Vagyis éppenséggel most azt, amit mi fogunk neki megfőzni.. Férfiak.
- Öhm, nehogy azt hidd, hogy te csak nézni fogod ezt az egészet. - Mondtam neki kuncogva. Nincsen lustálkodás. Semmi ilyesmi. Mindenki kiveszi a részét a dologból.

Megkönnyebbülve mértem fel a helyzetet, hogy nem nekem kell olyat csinálni, amiből maximum a harmadik világháború törhetne ki, de nem vacsora. Jobb is ezt a nőkre bízni, bár egyesek szerint a férfiak vérében is ott van az, hogy tudnak főzni. Csak belőlem maradt ki? Lehet hogy a vámpírságom ezt elnyomja.
- Hé! - vigyorodtam el, mikor Stacey felém bökdösött a fakanál nyelével. - Bocsáss meg, de ha nem odaégetett kaját akartok enni, én inkább kényelembe helyezem magamat. - kacsintottam rájuk, majd ledobtam magamat a székra, és kelllemesen elnyúltam.
- Közben azért szívesen hallgatlak titeket. Jó, hogy... valaki ott volt Violet mellett, míg én... nem lehettem. - néztem őszintén Stacey-re valami hálával a tekintetemben. Ez egy amolyan kimondatlan köszönetnyilvánítás volt.

Édes volt, ahogy igyekeztek kirángatni a gyertyatartó szerepből, s próbáltak kicsit rám is koncentrálni. Pedig... hogy őszinte legyek, azon kívül,hogy kicsit nehezen kezelem még a legjobb barátnő és fiúja dolgot, engem nem igazán zavar. Sőt, jó látni,hogy van valaki,aki boldoggá teszi.
Az evőeszközöknél matattam - magam sem tudom, miért- és előrántottam egy kést. - Nem ér kibújni a feladat alól - forgattam meg nyelénél fogva kör alakú pályán, pengéjével Nic felé bökve. - Még a hiányos öltözeted sem elég jó kifogás! - ingattam meg fejem, és a kést a pultra nyomtam, majd én is behajoltam a hűtőbe. Na, ebből mit főzünk ki...