- Na, ne mond nekem, hogy ennyivel sikerült összezavarnom téged.. Ez, hogy is mondjam.. Áh, inkább nem mondok semmit. - Mondtam kuncogva, majd gyors csókot nyomtam édes ajkaira. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen el tudom érni, hogy összezavarodjon. Nem emlékszem, hogy régen is ilyen egyszerű lett volna.

Leráztam magamról a kezeit, majd talpra álltam és fel-alá kezdtem járkálni a szobában. - De.. Nem hiszem el... Nem tehetek úgy, mintha nem tette volna meg.. Megérdemelné a kín halált.. Sőt mi több.. Meg is fogja kapni. Erről kezeskedem. - Nem úszhatja meg szárazon.. Egyszerűen nem.

- Utálom ha összezavarsz. - vigyorogtam az első néhány szava után. Kételkedni magamban.. ha így beszél velem, még szép hogy kételkedek. Akkor még abban is kételkedem, hogy életben vagyok, és hogy férfi vagyok. Annyira összezavar.

- Figyelj.. - fogtam kezeim közé arcát, majd gyengéden simogattam meg. - Ez a múlt. Már nem tesszük meg nem történtté. Anyád tett egy ostobaságot, mert.. nem tudom, hogy miért. - sóhajtottam fel. - Él még az anyád?

- Kételkednél magadban? - Hmm, érdekes is lenne.. - Teljes mértékben értelek. - Mondtam vigyorogva, miközben az arcát simogattam. Hogy én mennyire szeretem őt.. Mindenre képes lennék érte.

- Nem.. Nem tudtam, hogy az anyám volt ezért öltem meg az egyik barátnőjét, aki magára vállalta, viszont ez azt jelenti, hogy az anyám egy gyáva féreg, aki nem hajlandó szembe szállni velem. - Érezhető volt az utálat az anyám felé.. Hogy tehetett ilyet? Én mindennél jobban szeretem Nicket és képes volt elvenni tőlem? Bárcsak megöltem volna már akkor, mikor hülyeségekkel tömte a fejem.

- Netán tévednék? - kérdeztem vigyorogva. - Oké, nem azt mondom, hogy előtte pirulós lányka voltál, csak.. érted. - cirógattam arcát, majd magam elé meredtem ismét.

- Várj! - szóltam közbe hirtelen, miközben láttam hogy ezer meg ezer érzelem szalad át az arcán. Nagyot nyeltem, s ismét felé fordultam, hogy gyengéden cirógassam meg arcát. - Te nem tudtad, hogy az anyád volt? - döbbentem le teljesen.

- Úgy gondolod, hogy picit erősödött? De nem hiszem, hogy ellenedre van. - Mondtam kuncogva és egy apró puszit nyomtam az ajkaira.

- Ettől azért nem kell félned.. Habár lehet. - Húztam picit az agyát. Nem tervezem, hogy sztriptízbárban töltöm az időmet Stacey-vel. Bőven elég egy sima bár is, ahol felszedhetünk neki valami helyes srácot. Szüksége van egy kis kikapcsolódásra, ahogy nekem is.. De ez nem mindig megy.
- Az anyám? Az nem lehet.. - Mondtam teljesen elsápadva. Majd felültem és átöleltem. Hiszen még most is szüksége van támogatásra. - Én.. Azt hittem, hogy az egyik barátnője volt.. Ezért is öltem meg. - De ha az anyám volt.. Azt nem ússza meg szárazon és még volt képe azt mondani, hogy nem ő volt. Mekkora egy hazug. Féltette az életét.. Nehogy azt higgye egy pillanatra is, hogy gondolkodtam volna a megölésén, ha tudom ő tette.. Nick mindennél fontosabb a számomra. Ez alól a családom sem kivétel.

- Mondjuk úgy, hogy vámpírként.. félig vámpírként a rámenősséged némiképpen változott. - vigyorogtam rá szélesen, végighúzva ujjamat csípőjén, majd hasán, de elég gyorsan felvontam szemöldökeimet.

- Na, azért csak óvatosan! - emeltem fel mutatóujjamat, persze mókával teli pillantással. - Ha megtudom, hogy valami sztriptízbárban kötöttetek ki, vagy bármi hasonló, elköltözöm! - koppintottam az orrára játékosan, már ismét vigyorogva, aztán felültem, mikor kérdését meghallottam. Nem számítottam most erre, mert azt hittem, a kellemes érzést meg akarjuk őrizni. S mindez nem épp a legjobbkor jött.
- Az anyád sosem kedvelt. - legyintettem, de ezzel ő is tisztában volt. - Elcsalt. És egy varázslattal, meg valami hitvány löttyel elaltatott.. utána már csak a sötétség, és.. a koporsó párnája, ami rémlik. - köszörültem meg a tokromat, s a hideg közben kissé kirázott.

– Miért talán eddig nem voltam eléggé rámenős? – Kérdeztem kuncogva, miközben beletúrtam a hajába. Szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire hiányzott ez. Remélem, hogy soha többet nem kell elveszítenem.. Mert akkor azt hiszem mészárlásba kezdek. Annak pedig szerintem nagyon nem lesz jó vége.
- Stacey-vel, majd lesz egy csajos esténk. Amiről azt hiszem nem fogok beszámolni neked. – Mondtam miközben egy huncut vigyor kúszott az arcomra. Eszem ágában nincs megcsalni.. Soha! Csak.. Jobb, ha az ilyenekből kimarad.
- Nick.. El tudnád mondani nekem, hogy pontosan mi történt? Mármint, amikor a koporsóban kötöttél ki. – Bukott ki belőlem a kérdés, hiszen már nem bírtam magamban tartani.. Egyszerűen muszáj tudnom.

- Félre ne érts, imádom a rámenős nőket. És már vágytam arra, hogy tőled is ezt kapjam. - vigyorogtam kajánul, majdnem minden fogamat megmutatva feléje, s hátát simítva végig húztam még közelebb magamhoz.

- Dehogynem.. el fog.. néhány óra, amit közelezőszerűen a barátnőddel kell majd töltened. - néztem rá szigorúan, mégis játékosan. - A legtöbb kapcsolatban engedni kell, hogy.. hogy is mondják ezt mai nyelven? - kezdtem el tűnődni. - No mindegy. A lényeg, hogy törődj vele is.. legyen kis időtök kettesben.. és ehhez hasonló.. csajos programok. Amiket szerintem az én gyomrom nem is bírna. - pimaszkodtam, és a nyakába haraptam játszadozva.

Most talán sokkal jobban vágytam a közelségére, mint régen. Tisztában voltam azzal, hogy milyen érzés őt elveszíteni. Régebben biztos voltam benne, hogy senki és semmi nem állhat közénk. De bebizonyosodott, hogy mindig jöhet valami olyan, ami nincs betervezve.
- Nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne. - Mondtam vigyorogva. Iszonyatosan jó látni, ahogy a boldogság kiül az arcára.. Egyszerűen melengeti a szívemet.
- Tudom. - Suttogtam vissza.. Nem is engedném. Viszont az még mindig fúrja az oldalamat, hogy pontosan hogy is történt. De nem akarom ezzel elrontani az esténket. Talán, majd holnap rákérdezek.. Már ha szeretne róla beszélni.

Szenvedélyesen megcsókolt, miután közelebb csúszott hozzám, s mosoylogva simítottam végig arcán, ahogy ez történt.
- Mintha kissé rámenősebb lennél.. nem gondolod? - vigyorodtam el még szélesebben, majd eldőltem vele, és haját simogattam mindvégig.
- szeretném, ha tudnád, hogy mostantól.. soha nem választ el tőled semmi. - súgtam olyan csendesen, ahogy csak ember (vámpír) képes rá, nem hagyva abba haja, majd nyaka simogatását

Amíg Nickre vártam lefeküdtem az ágyra és kényelmesen elhelyezkedtem úgy, hogy pont rálássak az ajtóra. Tudom, hogy hallani fogom, ha jön.. De szeretem őt nézni.. Főleg ennyi idő után azt hiszem teljesen nyugodtan legeltethetem rajta a szememet, ha akarom.
- Az sose baj. - Mondtam halkan nevetve, majd felültem és közelebb kúszva hozzá szenvedélyesen megcsókoltam. Ebből soha nem lesz elég.. Jó pár évet kell bepótolnunk.. Egyszerűen csak érezni akarom a közelségét. Vele mindig biztonságban éreztem magam...

Még mefigyeltem, hogy a lány békében elaludt-e. Úgy tűnt, hogy igen, és nemigen fog már felébredni, hát a helyszínváltozás sem zavarta meg túlzottan a békéjét.
Felsóhajtva léptem ki a szobából, a nappaliba lépve, ahol láttam, hogy Violet már nincs. Hát.. akkor egyértelmű, hogy hol vár. Mindketten kimerültünk ettől a naptól, tehát meg is értem, ha már rögtön pihenni akar. A barátnője is gyorsan benyomta az álmot.
- Úgy alszik, mint a tej. - mondtam vigyorogva, becsukva mögöttem az ajtót, mikor beértem a szobába, és leültem az ágyra.

Nick felállt mellőlem, miután egy csókot nyomott az ajkaimra és utána a karjaiba vette Stacey-t, hogy bevigye a szobájába. Ezután én csak egy nagyot sóhajtottam, majd ránéztem a pizzára. Valahogy most egyáltalán nem kívántam. Egyszerűen nem voltam éhes. A zacskós vér elég volt nekem.. Bár most, hogy itt van Nick remélhetőleg finomabbat is ihatok, mint puszta zacskós vér. Vele már bátrabban mernék egy emberre támadni. Úgy csinálok, mint aki fél, hogy megöl valakit.. Igazából nem erről van szó. Csak nem akarom elveszíteni a fejemet. Azért szeretnék önmagam lenni. Ha már megölök valakit, legalább tisztában legyen a dolgokkal..

Miután hallottam, hogy Nick letette Stacey-t az ágyra én bevonultam a szobánkba, hogy ott várjam meg. Hosszú volt ez a nap. Pihenésre van szükségem..

Megkaptam a pizzámat, viszont bennem volt egy olyan sejtelem hogy ennyi nem lesz elég, s kell majd még egy szelet. Férfiként, főként erős férfiként muszáj volt megfelelő mennyiséggel ellátnom magam. Ha már vért nem ihatok minden percben.
Némán elvigyorodtam ahogy megpillantottam az elbóbiskoló lányt, majd Violetre kaptam pillantásomat. - De. Beviszem. Addig viszont egyél te is. - súgtam neki szintúgy halkan, majd csókot nyomtam ajkaira, és felállva karjaimba vettem Stacey-t, hogy megindulva előre, lassan betaláljak egy szobába, s lefektettem őt gyengéden az ágyra.

Nem tudtam leszűrni Stacey viselkedéséből, hogy mi lehetett a baja. Lehet, hogy ennyire ki van akadva arra, hogy Nick újra visszatért a képbe? Igaz az, hogy akkoriban sokkal kevesebbet voltunk együtt. Hiszen én mindig Nick társaságát kerestem, de nem kellene ilyennek lennie. Tudtommal semmit sem ártottam neki.
Nagyot sóhajtottam és inkább hozzá sem nyúltam a pizzához. Valahogy elment az étvágyam.
Viszont azon, ahogy elaludt Stacey a fotelban elmosolyodtam. - Nem vinnéd be az ágyba? - Szóltam suttogva Nick-hez.

Nem fűztem további megjegyzéseket, csupán kiosztottam a forró pizzaszeleteket, és bebújtam a fotelba.Gondosan elfalatozgattam, miközben vihogtam néhány rosszul elsütött poénon, és csak azt vettem észre,hogy a kipihentetlenségem kiül arcomra, és egyre nehezedik pilláimra. A pillák összetapadtak, engem pedig elragadott az álom.

Meglehetősen furcsa arckifejezéssel fordultam a lány után, hisz viselkedése enyhén szembetűnő volt nekem, de talán egyszerű a magyarázat: tényleg hangyás. Ennyi az egész. Vagy alapjában véve furcsa a humora. 
 - Öhm.. tudom én, hogy milyen, mikor a baráti kapcsolatba beékelődik egy harmadik. Szóval nem kell aggódnotok, gyakran lehettek majd együtt, egy-egy csajos estéhez is. - öleltem Violet-et a vállamra, és egy puszit nyomtam a homlokára.

Nagyon örülnék annak, hogyha szereznénk valakit Stacey oldalára. Mondjuk nem féltem attól, hogyha elmegyünk egy szórakozóhelyre és nem találja fel magát. Bár attól már annál inkább, hogy neki áll ügyetlenkedni. Aztán még a végén, miután eljönnénk onnan az egész hely összedőlne. Bár pár feles után talán már kevésbé érezné magát zavarban és ez az egész köddé válna. Azoknak az elfogyasztásában pedig szívesen segédkezek.
– Már kezdtem azt hinni, hogy a kádba fulladtál. – Mondtam, miközben nevetve Nickre néztem. Mondjuk nem bánom, hogy egy kicsit kettesben lehettünk Stacey-vel legalább megbeszélhettük a dolgokat.

Már épp rábólintani akartam Violet ajánlatára, amikor Nicolas csőrtett ki a fürdő ajtaján. A biccentést még gyorsan megejtettem,de mindkettőnk figyelme a felfrissült Mr. " Feltűnő Jelenség"-re bandukolt. - Pizza van,ha nem sietsz, akkor...de..késő bánat, kihűlt... Megyek, benyomom a mikróba.. - pattantam fel, és megkerültem - amolyan " ez őrült" grimasszal arcomon- a görnyedten hajlongó fiút, és a konyhába igyekezve kiterveltem,hogy mikor visszamegyek, a fotelt veszem ülőhelyem céljának. A lehető legminimálisabban akarok zavarni... azt akarom,hogy jól érezzék magukat,hogy egy kicsit kettesben legyenek a mi a hármasunkban. Tehát, az esti terv: néma kukoricamajszolgatás, elfojtott sikolyok, nevetések. Tehát, láthatatlannak lenni a végsőkig.

Végigmostam testemet, jólesően törölve meg magamat utána a törülközővel, hisz ha úgy nézzük, már jó pár éve nem volt részem benne. Intézkedtek arról hogy véletlenül se tudjak rendes körülmények között lenni, márpedig egy koporsó nem éppen számít rendes körülménynek.

Széles vigyorral öltöttem magamra ingemet, végigmérve magamat, s éreztem jóillatú arcszeszemet. Nem semmi. Csak úgy illatozok.
- Helló hölgyeim! - léptem ki ismét. - Pizza még mindig nincs? - kérdeztem, de nem is néztem körbe. - Voltam olyan illedelmes, hogy nem hallgatóztam. - hajoltam meg előttük lovagiasan.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hozzászokok ehhez az egész vámpír dologhoz. Pedig nem történt olyan régen. Egyszer úgy is vámpír lettem volna csak úgy, mint Nick. De azért mégis jobb lett volna úgy felébredni erre az egészre, hogy ő velem van. Viszont most újból bebizonyítottam azt, hogy milyen erős is vagyok. Egy kis „átalakulás” sem állhat az utamba. Megbirkóztam vele. Habár az elején egész nehéz volt.. A lényeg, hogy most már képes vagyok uralkodni a vér iránti vágyamon.. Nem is tehetném ki a lábam a házból, ha nem így lenne.
– Egy szóval sem mondtam, hogy kerítő nő lennék. Egyszerűen csak egy csajos este lenne az egész.. Semmi több. – Forgattam meg a szemeimet nevetve. Örülök, hogy belement a dologba.. Csak boldognak akarom látni őt is.. Az meg egyszer biztos, hogy egy nő akkor tud a legjobban ragyogni, ha ott van a megfelelő férfi az oldalán, mint nekem Nick.

Elfojtva kuncogtam fel,ahogy szembetűnően belepirult saját "igen"-jébe. Jó volt látni,hogy azok után, hogy ilyen szépen elbántam vele - , mert nem is kérdés,hogy ott a lábnyomom a bűnösök között-, most boldogan képes mosolyogni, és ez most nekem mindennél többet ér. Nincs az a férfimennyiség, sem az az ital,ami most nagyobb mosolyt faragna arcomra, mint imádott barátnőm szemébe szökő csillogás.
- Felháborít a tény,hogy azt feltételezed,hogy addig süllyedtem,hogy kerítőnőre lenne szükségem. Sőt, hímneműre. De... egy mindent vagy semmit estére vevő vagyok- kacsintottam rá, és mutatóujjamat ajkaim közé szorítottam.

Leszokófélben.. Oké, hogy majdnem meghaltam abban a bizonyos akcióban, hogy szerezzük meg azt a srácot, de azért ha szereti hát akkor vele kellene lennie. Mondjuk már elég kevés esélyt látok erre az egészre mármint, hogy kettejük között lehet valami. Mert szerintem Caroline, már elpanaszkodta, hogy mit műveltem vele. Bár mondjuk nem hiszem, hogy nagyon büszkélkedne azzal, hogy megölt.
- Igen.. - Válaszoltam elpirulva. Nick-nek a puszta közelsége feldob. - Mit szólnál, ha egyszer kiruccannánk valami csajos estére? Ahol összeszedhetnénk neked valakit? - Ha már témát vált.. Akkor azért ne teljesen térjünk el a tárgytól.

Türelmetlenül fészkelődtem a garnitúra párnáján, míg Violet a vért szipolyozta. Nem igazán zavar sem a vér, sem a vámpír látványa, ameddig ezeket nem az én bőrömön cipelem,de a friss emlék még erőteljesen derengett elmémben. A lány,akivel végiglabdáztam a gyerekkorom, mára halott lehetne, hála az én eszement berögződésemnek,hogy nekem mindenáron egy bizonyos férfi kell.
Mikor nyomatékos célzattal felemlegette a dolgot, a kukorica a torkomon felejtődött. Köhintések árán juttattam levegőre, és őrült ábrázattal fordultam Violet felé. - Leszokófélben - vontam vállat nyugodt hanglejtéssel, és rögvest témát váltottam. - Szinte virulsz Nic közelében... - bújt meg arcomon egy vicsori mosoly, miközben a DVD-ék hátlapját tanulmányoztam.

- Legelőször, ezzel kezdeném. - Emeletem fel a kezemben lévő tasakot. Jobban járunk azzal, ha most úgymond oltom a szomjamat még időben, mintha inkább úgy csinálnék, mint akivel semmi változás nem történt. Párszor volt alkalmam Stacey vérét inni, de mondjuk az első ilyen alkalomnál képes lettem volna megölni.. Nem.. Ezen már túl vagyok. Képes vagyok leállni.
Hamar elfogyasztottam a tasak tartalmát, majd a számat megtörölve vágódtam le Stacey mellé és belemarkoltam a kukoricával teli tálba. - Na és akkor már sikerült döntened? Próbálkozol még Tyler-nél vagy..? - Érdeklődtem.