Nem nagyon akartam beleszólni Lorelai és Nathan terveibe, ha ehhez van kedvük akkor menjenek, legalább hamarabb befejezzük Violettel ezt a kis tervet vagy mit.
-Na akkor mikor kezdünk bele abba a tervbe? -kérdeztem kíváncsian egy halványabb mosollyal az arcomon. Kíváncsi voltam mivel áll elő Violet..Sosem csalódom abban amiket kigondol.

- Már három éve lakok itt, talán ki tudok találni valami igazán kreatívat- kacsintottam rá jókedvűen. Igényeltem most a társaságot, mert Rose-on kívül nem igazán tudtam kivel beszélgetni. Ideje lenne hazamennem hozzá, de még mindig nemn vettem rá magamat. JObb ha ő is elvan kicsit nélkülem, mert nem lehetünk életünk végéig összeragasztva.
- Gyere.. ismerek egy jó helyet. - karoltam fel Lorelai-t.

/ Bevásárlóközpont /

- Nos, nem igazán vagyok még valami jártas a városban. Eddig csak a Grillben és az Édes álom cukrászdában voltam - soroltam az ujjaimon a helyeket ahol jártam. Azt már nem tettem hozzá, hogy a cukrászdában pont ma voltam először. - Szóval, ha tudsz valami jobbat, hallgatlak - néztem rá oldalra billentett fejjel, várakozásképpen. Nem különösebben érdekelt, hogy hová megyünk.. na jó, azért egy akármilyen kocsmába be nem teszem a lábamat. Már a hideg is kiráz a gondolattól, hogy én egy olyan helyre bemenjek. Ráadásul mai napig kísért az emlék, ahogyan egy ilyen helyen láttam Őt azzal az ismeretlen szőkével smárolni. Csak kerülne a szemem elé a csaj.. kikaparnám a szemét.

-Remek. - modntam csupán ennyit mosolyogva. Nem vártam most meg, hogy Violet vagy a barátnője bármit is mondjon, hisz ez az én estém, nem igen van beleszólásuk abba hogy én mit csinálok Lorelai-jal.
- akkor adj tippet, hová menjünk. - kacsintottam rá, minden figyelmemet ráfordítva, és gondolkodtam. Haza kéne már térnem Rose-hoz előbb-utóbb, de előbb még ezt letudom. Szeretek ismerkedni.

Elmosolyodtam Stacey mondatát hallva, amit az üdítőval kapcsolatban említett. - Ja, több marad neked - bólintottam felkuncogva.
Majd Nate felvetett egy ötletet, amivel határozottan egyet tudtam érteni. Főleg Violet kis akciójára gondolva, amibe szerintem minél hamarabb bele is akarnak kezdeni. Csak arra várnak, hogy magukra maradhassanak.
- Szerintem sincs - kuncogtam fel egyetértően. Ellenben az ajánlatát hallva picit elgondolkodtam. Jó ötlet lenne? Miért ne? Elvégre ha eddig nem mutatott semmi ellenségességet irányomban, csak nem fog ez már megváltozni? Sőt, egész barátságosnak tűnt az én eddigi vámpírismerőseimhez képest. - Oké, miért is ne? - egyeztem végül bele az ötletbe. - Elvégre már nincs miért féltenem a véremet.. - pillantottam ártatlanul Stacey fele.

- Hm, ha jobban megnézem, azt hiszem hogy itt már nincs sok keresnivalónk. - kacsintottam Lorelai-ra, majd az ajtó felé néztem, és felsóhajtottam. - Nos, lenne kedved velem tartani egy italra? Csak egy ital.. nem öllek meg, és nem is kell a véred, ha ez megnyugtat. - mondtam neki szelíden. Egy majdnem kilencszáz éves vámpírnál ez olyan ritka.. mint a fehér holló.

Közben Stacey-re, és Violetre pislogtam. Talán ők sem bánnák ha végre tudnák tenni, amit akarnak.

Eljátszottam a fejemben azzal a gondolattal is, hogy mi lesz miután Nick visszatér az életembe. Igaz, hogy történtek dolgok köztük a vámpírrá válásom is, de a szerelmem iránta csak erősödött.
- Csak azon gondolkoztam amit már a kórházban is említettem. - Mosolyogtam Natere, majd Stacey felé fordultam. - Ha benne vagy Stacey lenne egy kis közös akciónk. - Vigyor kúszott az arcomra, hiszen alig vártam, hogy újra Nick-kel lehessek. Életemben nem akartam még ennyire semmit, mint őt.
Ha már Stacey úgy is az erejét gyakorolja.. Megvolt az első kis lépés most jöhet egy nagyobb.

Továbbra is csak úgy mosolyogtam mintha az életem függne tőle, nem tudom mióta nem volt már ilyen jó kedvem. Szereztem egy új barátot, az erőm is nőtt és végre úgy érzem, hogy van helyem a világban és számítok valamit, még ha nem is sokat, de akkor is, ez lényegesen meg is növelte az önbecsülésemet.
-Hát jó. Akkor több marad nekem. -kuncogtam, majd egy széles mosollyal az arcomon teletöltöttem a poharamat üdítővel. Sohasem voltam oda az alkoholért, ez valahogy jobban esik, bár néha azért jó ha az ember kicsit kirúg a hámból, de annak is megvan a maga ideje.
Lassan elkezdtem kortyolgatni a poharam tartalmát. Nem nagyon tudtam mit mondani, csak vártam, hogy elhangozzon valami amihez én is hozzá tudok kapcsolódni.

Csak mosolyogtam, mikor Nate megemlítette, hogy már régebb óta lakik a városban. Vajon mióta? Mindenesetre elég régóta, hiszen látszólag a fél várost már ismeri.
- Azt látom - mondtam akaratlanul is elmosolyodva, mikor Stacey és Violet összenéztek. Biztos az állhat a dolgok háta mögött, amire gondoltam. Vagy ha nem is mindegy. A lényeg, hogy a lányt már nem zavarja annyira a vérem. Azt nem mondhatom, hogy egyáltalán nem zavarja, mivel külső tapasztalatból - Kol és más vámpírok reakciói - , tudom, hogy próbálkozások ide vagy oda, nehezen tudnak ellenállni a vérem csábításának. Már ha ellen akarnak egyáltalán állni..
- Én nem, köszi - kuncogtam a narancsleves poharamra mutatva, picit belekortyolva, közben azon gondolkodva, hogy ideje lenne végre találkoznom Harmonyval. Megtudni, hogy mi van vele.

- Csupán feltűnt - vigyorogtam rá Lorelai-ra. - Már régóta élek itt, titeket még nem láttalak. De majd máskor.. - kacsintottam rájuk, de Violet arcán láttam valamit átsuhanni. Akkor nézett így a kórházban is, mikor arról a férfiról beszélt, akibe szerelmes.

- Valami boszorkányosban töröd a kis kobakod? - kérdeztem tőle, felállva. Talán nekem ideje lesz mennem.

Annyival jobban éreztem magam. Természetesen ez látszott is rajtam, mert a lány akinek pár perccel ezelőtt még a vérére pályáztam meg is említette.
- Nagyon jó kedvünk. - Kuncogtam fel halkan, majd ismét a gondolataimba temetkeztem. Kicsit felesleges személynek éreztem magam a jelenlegi beszélgetés témája miatt ezért elkezdtem tervezgetni, hogy hogyan is fogom felszabadítani Nicket. Ha már Stacey ennyire benne van a dologban talán ő tudna nekem segíteni. Alig várom már azt a pillanatot amikor a karjaiban lehetek. Nem is vágyhatok igazából másra. Csak rá.
A fejemben már kezdett kialakulni a kép az egészről. Holnap reggel elindulunk Staceyvel.. Már ha benne van. És felélesztjük.. Őt. Aki mindennél fontosabb a számomra. Ennél többet nem is kívánhatnék. Csak a gondolatától az egekbe szökött a kedvem.

Mikor visszaértünk valamiről beszélgettek, de nem tűnt úgy, mintha zavarnánk mert nyugodtan folytatták a beszélgetésüket. Meg hát valószínűleg Violet kinn is hallotta szóval semmi olyanról nem beszélhettek amiről ne tudhatnánk.
- Jó kedvünk van. - Vigyorogtam Violetra. Láttam, hogy már ő is sokkal kipirultabb. Annyira örülök, hogy segített neki a vérem. Nem is értem miért nem jutott előbb az eszembe.
- Amúgy nem kértek valamit? - A jó házigazda mindig megkínálja a vendégeket valamivel. Csak éppenséggel néha ez kimegy a fejemből. Meg ezek szerint nem is vagyok túlzottan jó házigazda.

- Oké, nem árullak el - feleltem picit zavarosan, hiszen nem tudtam, miért nem szabad beszélnem, de mellékes is, mert volt egy olyan sejtésem, hogy minél kevesebben tudok, annál jobb. Amit meg muszáj tudnom, azt ígyis úgyis megtudom ha eljön az ideje.
Stacey és Violet arcára, amint visszatértek túlságosan is széles mosoly került, amit nem igazán tudtam hova tenni. De mindenesetre annak örültem, hogy a vámpírcsajszi már egyáltalán nem feszengett a vérem miatt. Talán éppen ez az oka, hogy .. Stacey adott neki a véréből? Mindenesetre használt, mintha egyáltalán nem vonzaná a vérem.. aminek bevallom, tiszta szívből örültem is. - Túlságosan is vigyorogtok.. - jegyeztem meg a nyílvánvalót, Staceyre, majd Violetre sandítva. Nem tudom, mennyi igaz a sejtésemből, de szerintem csakis ez állhat a dolog hátterében.

- Miért ennyire látszik? - kérdeztem visszamosolyogva Nate-re, mikor megkérdezte, új vagyok-e a városban. - Mellesleg igeen - tettem hozzá égnek emelve a szemeimet. De Staceyék azért jóval előttem érkeztek, tettem hozzá magamban, azok alapján amit a lány anno a cukrászdában elmondott.

- De ha belefutsz Harmonyba, nem tőlem hallottad. Még sose beszéltünk ,de megvan a véleményünk egymásról - szisszentettem a fogaim között, majd előkelően sóhajtottam egyet s végigmértem őket.

- Akkor most már vissza is jöhettek ide, lányok - mondtam Violetnek és Stacey-nek, majd felálltam s körbemértem a helyieséget. - Nekem úgy tűnik hogy ti ketten biztosan nemrég jöttetek a városba. És Te is, ha jbban megnézzük - villantottam egy kedves mosolyt Lorelai felé. Szimpatikus volt nekem, vérétől függetlenül is.

Nem igazán támogatta az ötletet, hogy a véremből igyon, de mivel ez nem kérdés volt egyáltalán nem ellenkezett. Nem szerettem volna maradandó sebet hagyni rajta. Habár Nate biztosan tudta mi folyik itt, de nem akartam nagy dobra verni az egészet.
Sokkal nyugodtabb voltam és egy mosollyal az arcomon tértem vissza a nappaliba. Már nem is vonzott annyira a vére. Pont erre volt szükségem. Egy kis vérre.. Hogy Stacey mindig tudja mit kell csinálnia.
- Minden a legnagyobb rendben. - Ült ki egy vigyor az arcomra miközben újból elhelyezkedtem a fotelban.

Kicsit fintorogva pillantottam rá amikor a számhoz nyomta a csuklóját, de nem ellenkeztem mert semmi értelme nem lett volna. Két korty után már elhúztam a fejemet. Egyszerűen undorító, hogy valaki ezért legyen oda. De most ha úgy nézzük egy újszülött gyerek is állandóan eszik. A másik tevékenysége az alvás. Szóval meg tudom érteni Violetet.
Most már kicsit magabiztosabban mentem vissza a nappaliba, mert tudtam így most könnyebb lesz neki elviselni Lori illatát.
- Persze minden rendben. - Mondtam mosolyogva miközben lehuppantam a kanapéra.

Az állam a padlót súrolta döbbenetemben, mikor meghallottam, mi történt szegény barátnőmmel. Szent ég, ezek szerint, amíg én a vámpírok elől menekültem, Ő lazán összejött az egyikükkel?? Fú.. mióta lett ennyire vakmerő?
- Ez tényleg egy nehéz ügy.. - értettem egyet vele. Még mindig nehezen tudtam felfogni, amiket az imént mondott.
Majd Stacey és Violet visszatérő alakjára pillantottam.

Loralei szavaire bólogatni kezdtem. - Beleszeretetrt egy vámpírba, de ennek már jó ideje... - sóhajtottam fel legyintve egyet, tovább fürkészvén a tündérke arcát. - De a vámpír hamar kiszeretett belőle. Ez egyik érző lénynek sem esne jól. Szerintem nevezhetjük nehéz ügynek, nem? - próbáltam meg rámosolyogni, de fél szemmel ugyanúgy a másik két lányra sandítottam.
- Minden oké ott? - kérdeztem.

Minden egyes kortyot kisebb töprengés után nyeltem le. Nem akartam neki fájdalmat okozni és azt sem akartam, hogy eluralkodjon rajtam a vágy, mint a múltkori alkalommal és teljes erőmből neki essek. Ilyenkor annyira szeretném ha velem lenne Nick. Ő megtanítana mindenre.. Vele kellene végig mennem ezen az egészen. Így is terveztük el. Csak mindig van valaki aki közbeszól.. Sajnos.
Pár perc után szívverésére ügyelve elengednem a csuklóját, majd felharapva az enyémet a szájába nyomtam.
- Köszönöm, most már sokkal jobb. De a legjobb lenne ha visszamennénk. - Böktem a fejemmel az ajtó felé miközben letöröltem a számról a vért.

Tudom, hogy próbálta a leggyengébben megharapni a csuklómat attól még fájt. De nem adtam neki hangot semmit sem. Nem akartam megzavarni semmivel, mert attól félek, hogy rosszul végződne. A múltkor már láttam milyen ha nem tud uralkodni magán csak reménykedni tudok, hogy másképp lesz. Bízom benne teljesen.
- Igyál annyit amennyit csak akarsz. - Mosolyogtam közben végig figyeltem őt. Most másképp viselkedik. Sokkal lassabban és nyugodtabban szívja a véremet. Talán most nem lesz ebből semmi probléma. Nem akarom még egyszer bántani.

Bevallom, nem kicsit lepődtem meg a szavain. Harmony belekeveredett valami nehéz ügybe?? Ezt nem hiszem el...
- Igen, jóbarátnőm - mondtam, majd aggódni kezdtem. - Mifféle nehéz ügybe? Tudsz valami konkrétat is róla? - kezdtem kétségbeesni. De egy valamiben határozottan biztos voltam. A vámpíroknak is köze volt hozzá..
Meg kell Őt találnom.. nem tudom, hol bukkanhatok a nyomára, feltéve ha egyáltalán még a városban tartózkodik.. de szerintem igen. Muszáj rájönnöm a történtekre, ha megtudom, hogy rossz vége lett a dolognak és olyat tettek Harmonyval, ami bosszúért kiállt, hát készen állok rá.

- Szóval ismered Harmonyt. Nem tudom hogy itt van-e még a városban. Belekeveredett egy nehéz ügybe, amit nem sokan vészelnének át, úgy hiszem - sóhajtottam fel, Lorelai szavaitól. Miatta jött. De talán már nem találja itt. Érdekes lehetőségek ezek de asszem hogy az a tündércsaj itt bujkál valahol. Vagy nem is bujkál, csak a magamfajtát kerüli.

Ezután már viszont szembe kellett fordulnom a két lánnyal. A vérről beszéltek, harapásról és előkerült a boszicsaj csuklója. Bennem nem keltett vágyat, nem úgy mint Violetben. DE hagyni akartam hogy kibontakozzon.. ha nem tud időben leállni, én leszedem róla.

Szinte láttam magam előtt, hogy mennyire sápadt is vagyok. Bárcsak nem kellene itt lennem. Bár nem is értem mit ücsörgök még itt. Én hoztam ide Nate-t talán azért. Nem fogom itt hagyni habár valószínűleg jól el lenne nélkülem is. Meg meg is értené.
Mire ezt átgondoltam Stacey megragadta a kezemet és elkezdett kihúzni a nappaliból. Értetlenül néztem rá, majd csak akkor vált világossá, hogy mi is a célja amikor becsukta mögöttünk a konyha ajtaját.
Majd csuklóját meglátva megráztam a fejemet. - Nem. - Motyogtam. Viszont szavai valamiféleképpen meggyőztek és magabiztosságot adtak ahhoz, hogy megtegyem. Mély levegőt vettem, majd két kezembe vettem a csuklóját és gyengéden megharaptam. Szépen lassan kortyolgattam a vérét nem akartam túlzásba esni. Tudnom kell, hogy mikor kell leállnom. Mindenféle segítség nélkül.

Nem akartam közbe szólni a beszélgetésükbe inkább csak Violetre koncentráltam. Annyira sajnálom őt amiért láthatóan milyen nehezen kezeli a dolgokat.
Egy hirtelen ötlet ugrott be, majd megfogtam a kezét és elindultam vele a konyha felé. - Egy pillanat és visszajövünk. - Mosolyogtam mindkettőjükre miközben kihúztam őt a konyhába és becsuktam magunk mögött az ajtót.
- Igyál. - Tűrtem fel a pólóm ujját és felé tartottam a csuklómat. - Ha kibírtad, hogy nem estél neki Lorinak le is bírsz állni. Én tudom. De így talán kicsit könnyebben elviselhető lesz az egész. Rajta. - Mosolyogtam rá biztatóan. Megbíztam benne és reménykedtem, hogy most jobb lesz, mint a múltkori alkalommal. Akkor sem lett nekem nagyobb bajom, csak ő vette magára a dolgokat. Azt hiszem mind a ketten tanultunk belőle és ezúttal mindenféle beavatkozás nélkül fog megállni.

Csak hallgattam Stacey és Violet párbeszédét, ami javarészt arról szólt, hogy a vámpírsrác és a lány hol találkoztak. Majd a csávó is közbeszólt és hozzátette, hogy a korház a legjobb hely, ahol le lehet győzni a vér iránti szomjúságérzetet. Hát ez fura, főleg hogy a betegek között talán még nehezebb ellenállni a vágynak.. Nem mintha ismerném, milyen lehet ha az életed ennyire fontos velejárójává válik a vérszomj.
Aztán mikor a srác következő szavait hozzám intézte, némileg elterelődött a figyelmem a vérszomjról.
- Csak nem rég érkeztem a városba - mondtam, de közben eszembe jutott, hogy ennek ellenére már elég sokféle lénnyel sikerült találkoznom.. ősvámpír, démon, angyal, boszorkány, de mostmár a vámpírboszit is hozzácsatolhatom a listához.
- Felteszem Harmonyra célzol.. - tippeltem, mikor megemlítette, hogy él itt egy másik tündérlány is. - Ismerem Őt, sőt Ő volt az egyik legjelentősebb oka is az érkezésemnek - tettem hozzá félig nevetve.