Még fejtegetnem kellett azt, hogy mit is műveltek ezek a lányok itt. Mert a vére még mindig erősen vonzz minket vámpírokat de a gyanúm azt súgta nekem hogy a vérébe került valami olyasmi, ami.. fogalmazzunk úgy, számunkra nem épp ízletes. Szóval.. a legjobb ha Violet is, legalább emiatt visszafogja magtát mert rossz vége is lehet, ismervén a boszorekányok legújabb trükkjeit.

- Igen, a kórházban. A legjobb hely ha le akarod győzni a vérszomjadat ha olyanok közelébe mész, akik.. - köszörültem meg torkomat, ezzel utalva arra hogy a kórházban fekvők rossz passzban vannak általában és vérük méginkább érződhet.

A tündér lányra néztem, Lorelai.. azt hiszem. - Téged még nem láttalak a városban. De.. van itt egy másik tündérlány. - vontam fel a szemöldökömet. taléán nem ismeri.

Azt hiszem egyre jobban tűrtem a lány közelségét. Mintha kezdtem volna hozzászokni az illatához amihez nem gondoltam volna, hogy sikerül. Stacey kérdezett valamit ami nem igazán jutott el a tudatomig hiszen annyira koncentráltam arra, hogy próbáljak tudomást sem venni arról a vágyról, hogy a lány nyakára tapadjak és kiszívjam belőle az utolsó csepp vért is.. Ez miatt az egész külvilágot mintha.
Csak akkor tudatosultak bennem a dolgok amikor Stacey odajött hozzám és átkarolt. - A kórházban találkoztunk. - Mondtam szinte teljesen szárazon. Jelenleg csak ennyire voltam képes.

Volt egy kérdés ami nem igazán hagyott nyugodni. Vajon ők, hogyan találkoztak? Talán Violetnek voltak problémái és akkor ő felbukkant. Felbosszant az, hogy nem tudom így inkább nem is fogtam vissza tovább ezt a kérdést.
- És ti amúgy, hogyan találkoztatok vagy mi? - Kérdeztem Violetre nézve. Ha beszélni kezd talán akkor jobb lesz egy fokkal. Addig sem kell a vérre gondolnia.
Még mielőtt bármit is mondhatott volna felpattantam és a fotel karfájára ültem és úgy karoltam át a válla felett. Azt hiszem most sokkal nagyobb szüksége van a barátságomra, mint bármikor máskor.

Ez a feszült hangulat picit kezdett megengedni közöttünk.. vagyis egy nagyon nagyon kicsit. De hát ez érthető.. egyetlen vámpír sem képes normálisan viselkedni ha megérzi az illatomat. Hogy én mennyire gyűlöltem ezt egykoron. Egészen mostanáig!

- Én sem magunkat - horkantottam fel, mikor bevallotta, hogy nem lenne a helyünkben, majd követtem a pillantását és a vámpírboszi Violetre néztem. Picit sajnáltam őt, hiszen látszott rajta, mekkora megerőltetésbe kerül ez a részéről, hogy eltűrje a közelségemet.

A lány egyértelműen adta a tudtomra hogy valami bosziságról van itt szó. A vére nemcsak számomra csábító, ez már biztos. Damon-nek egy volt barátnője.. valami Harmony.. ő is ilyen volt. Az ő vérét is kiszagoltam már a terem másik végéből. Még mázli hogy nem kellett olyan gyakran egy közegbe kerülnünk.

- Nem irigyellek titeket, tündéreket. - sóhajtottam fel, míg körülnéztem újra, s felnézve újra Violetre fordítottam pillantásom. Szegény lány.. még tanulnia kell. De látszik hogy jó úton halad.

Bármennyire is szedtem össze magamat a gyomromra és az érzékeimre még mindig nagy hatással volt a lány vérének az illata. Próbáltam koncentrálni másra terelni a gondolataimat és nagy nehezen sikerült is.
Leültem az egyik fotelba ami a lehető legmesszebb volt a lánytól és igazából még ránézni se nagyon akartam. Inkább Natere figyeltem. Legalábbis próbáltam. De a vér illata mindig kizökkentett a gondolatmenetemből. Próbáltam Nick-re gondolni, hogy ő milyen könnyen csinálta és ez adott egy kis magabiztosságot. Majd hamar fel is eszméltem a gondolataimból.
- Dehogy baj. Bármikor nyugodtan használhatod. - Mosolyogtam Staceyre kedvesen. Azt hiszem lesz egy beszélgetésem vele arról, hogy mire is akarja használni konkrétan a mágiát. Valami célja csak van. És ki fogom húzni belőle.

Megnyugodtam amint visszajöttek mind a ketten. Ahogy láttam már Violet is egész jól bírja szóval nem hiszem, hogy lesz itt bármiféle probléma. Egy nagy sóhajjal jeleztem a megkönnyebbülésemet. Mondhatom, hogy egy kő esett le a szívemről. Nem lett volna túlságosan örömre, ha megint vissza kellett volna fognom őt.
- Ez csak egy egyszerű szívesség volt. Amit örömmel tettem meg. - Mosolyogtam büszkén. - Violet remélem nem baj, hogy elvettem a könyvedet. - Ránéztem kicsit aggódva. De így legalább talán elterelem a figyelmét arról, hogy milyen csábító is lehet Lori illata.

Stacey szavai miatt, no meg persze a kíváncsiság is hajtott, mégis úgy döntöttem, hogy maradok még egy picit. Mindig is tudtam, hogy hihetetlenül csábító az illatom a vámpírok közelségében, és ezt utáltam is mélységesen. Egy időben rendesen rám járt a rúd a vérszívók miatt, de végre eljött az idő, mikor már nem kell annyi fegyvert hordanom magamnál, mint egy vadász, simán ki tudom majd játszani őket.
- Rendben, akkor maradok még - bólintottam végül legújabb barátnőmre mosolyogva.
Mikor a srác és Violet visszatértek picit megnyugodtam.
- Szó sincs semmiféle szövetségről - ellenkezdtem elmosolyodva. - Inkább egy varázslatról, mivel nekem is elegem volt már az ínycsiklandó véremből - forgattam meg a szemeimet.

- Jól van Violet. Jól van - mondtam neki megerősítésként ahogyan ő mag ais úgy látta hogy nem fogja bántani a lányt. Bennem már volt elég kontroll hogy megálljam, tehát.. azt hszem hogy a boszorkány barátnője és én mint ősi vámpír, ketten meg tudnánk akadályozni ezt.

- Egyébként hölgyeim.. mi az oka ennek a kis szövetségnek, amit itt találtunk nemrég? -kérdeztem tőlük, de nem tolakodva. Helyette inkább elbűvölő mosollyal ami tőlem nem volt megszokott.

Kiértem a konyhába, majd a csapot megnyitva egy kis hideg vizet locsoltam az arcomra. Valahogy megnyugtatott, majd megéreztem Nate kezeit a vállamon és szépen lassan megfordultam.
- Tudom, hogy nem fogom bántani. Csak még egyenlőre nehéz egy egyszerű embernél is visszafogni magam. És ez az illat? Túlságosan is beleégett az emlékezetembe. De azt hiszem már jobban vagyok. Csak kicsit vissza kellett rázódnom. Na de inkább menjünk vissza. - Mosolyogtam rá kedvesen, majd barátságosan megfogva a kezét bevezettem a nappaliba.

Először Violet, majd a férfi is eltűnt inkább a nappali irányából. Tényleg ennyire csábító lenne az illata? Én ezt nem tudhatom, de nagyon sajnáltam Violetet. Számára még nehezebb lehetett, mint a másiknak. De tudom, hogy meg fogja oldani erős. Nem adja fel egy könnyen.
- Nem kell elmenned. Minden rendben lesz. Mellesleg ez neki egy nagy előrelépés lenne, ha leküzdené magában azt az egészet. Szóval ha megkérhetlek arra, hogy még egy picit maradj? Biztos vagyok benne, hogy hamar túlteszi magát a dolgokon. Nem az a könnyen feladok mindent típus. - Szerettem volna várni legalább pár percet, hogy kiderüljön, hogyan is fog reagálni a továbbiakra Violet. Egyáltalán visszajön-e?

- Igen - feleltem a pasi vámpír szavaira picit kárörvendően, azonban próbáltam ezt nagyon visszafogni, hogy kívülről annyira ne látszódjon. - Pontosan, segíti az önkontrollt, ráadásul fölösleges is lenne a vérem után sóvárognotok, hisz tömény verbéna ízű - böktem ki a szomorú igazságot. Láttam, hogy mekkora megerőltetésbe kerül ez nekik, kiváltképpen Stacey barátnőjének, aki nem sokkal később fel is adta és maga mögött hagyta a nappalit. Mikor a fiú is kisietett a konyhába, vagy máshova, nem ismertem annyira a lakást, aggodoan néztem Staceyre. - Talán jobb lenne ha inkább magatokra hagynálak.. mielőtt még elfajulnának a dolgok - javasoltam töprengően.

- Szóval Neked van ilyen illatod.. - sóhajtottam fel, szinte elcsábulva az isteni illattól és elvigyorodva mértem végig a csinos lányt. - Remek. Lehet hogy így nem kéne a közeledben lennünk, de segíti az önkontrollt. - villantottam egy mosolyt Violet felé. Ha ezt túléli, mindent túlél.
Beljebb sétáltam, s amint ők is így tettek, Violet már is a konyha felé sietett. Asszem hogy oda, még nem ismertem a lakást.
Utánaléptem és a vállára tettem a kezem. - Nyugalom. Csak kontroll kell hozzá. Nem fogod őt bántani, ez lebegjen a szemed előtt - súgtam a fülébe.

Az egész testemet bejárta ez az isteni illat. Egyszerűen minden porcikám azt akarta, hogy itt és most vessem rá magamat. Egyedül Stacey tartott még valamennyire magamnál valószínűleg ha ő nincs neki esek. De akkor vagy ő szedd le róla a maga módján vagy Nate. Vagy talán ő se bírná visszafogni magát? Az arcán nem ezt láttam. Nem láttam a szemeiben azt a vágyakozást amit én éreztem.
Mikor Stacey a nappaliba invitált minket én inkább jobbnak láttam, ha gyorsan a konyhába megyek és picit összeszedem magamat miközben bepakolom a hűtőbe a mai kis utamon szerzett vértasakokat.
Amikor átléptem a konyha küszöbét picit fellélegeztem, mert már annyira nem éreztem az illatát habár azt hiszem egy életre a fejembe vésődött.

Azt hiszem egész jól mentek a dolgok ahhoz képest, ahogy történhettek volna. Valami azt súgta, hogy Violetnek igazán nehezére esik visszafognia magát, de ez is csak egy újabb lecke neki. Ha most leküzdi a vér iránti vágyakozását akkor már jó úton haladunk.
Amikor Lori rám pillantott én is vigyorogni kezdtem, mert egyedül csináltam. Mindenféle segítség nélkül. Egyszerűen büszke voltam magamra és tudtam, hogy ez még csak a kezdet volt.
- De ne ácsorogjunk itt, gyertek beljebb. - Intettem a fejemmel a nappali felé.

És hamarosan meg is kaptam a választ a kérdésemre. Akaratlanul is felcsillant a szemem, mikor a hímnemű vámpír szóvá is tette a dolgot. Apró, huncut mosoly húzódott az arcomra, mikor leesett a tantusz. Még mindig olyan csábító a vérem, mint eddig!! Ez az... akkor ezt fel tudom ám használni más vérivók kiváltképp Kol ellen.
- Az a csábító illat, amit érzel tőlem származik, mivel tündér vagyok - mutattam magamra, magyarázatképp, de muszáj volt hozzátennem még egy apróságot. - De mielőtt még azt hinnéd, hogy tényleg nekem van a földkerekség legfincsibb vére, ki kell, hogy ábrándítsalak - vigyorogtam büszkén és izgatottan rá, majd sunyin Staceyre pillantottam.

Bentről egész különös illatot éreztem, csábító szagot ami még az én hidegvéremet is megzargatta kicsikét. Ilyen vér.. szinte nem is létezhet! Vagy ezen esetben mégis? Jobb lesz vigyáznom. Biztosan nem Violet boszorkány barátnőjének van ilyen illata. Valaki más is van odabenn ahogy azt megis állapíthattam nemsoká'.

- Üdv. - mondtam apró mosollyal. Három nő ,egy férfival? Sose sikerült feltalálnom magamat a nők társaságában. - Bocsesz a kérdésért de.. miért van itt ilyen.. különleges illat? - szaglásztam a levegőbe, utalván a vér illatára. Lehet hogy ők ezt nem is érzik.

Gondolhattam volna, hogy nincs egyedül ha ilyen nyugodt. De valamiféle férfi társaságára számítottam. Ő sosem volt az a nagy pasizó típus szóval meg sem kellett volna lepjen, hogy csalódtam.
De nem is igazán tudtam erre már odafigyelni, hiszen minden gondolatomat kimosta a lánynak az illata. A nyál is összefutott a számban akárhányszor csak a levegőbe szippantottam. Csak akkor tértem valamennyire észhez amikor Stacey megszorította a karomat. Nem tűnt másnak csak egyszerű érintésnek mégis visszarángatott önmagamhoz. - Szia. - Mosolyogtam rá halványan. Most így hirtelen ennyi tellett tőlem.

- Hello. - Mosolyogtam rá kedvesen miközben teljesen kitártam az ajtót, hogy mind a ketten bejöjjenek, majd a fejemet Lori felé kaptam. Hát azt hiszem ennek nem lesz jó vége. Két vámpír egy tündér és egy boszorkány. Violetet még valamennyire meg tudom állítani, de az a srác.. Hát fogalmam nincs. Ha úgy jön akkor maximum próba cseresznye módjára megpróbálhatom. Bár amúgy végül is ez volt a cél.
A biztonság kedvéért Violet mellé léptem és picit megszorítottam a karját, hogy tudja mindenben mellette vagyok. Meg hát talán így jobban oda tud figyelni arra, hogy mit csinál.

A kíváncsiság már nagyon urrá lett felettem, képtelen voltam még pár másodpercig a kanapén ücsörögni, amig Stacey felkészíti a barátnőjét a jelenlétemre. Főleg mert a hangokból ítélve a vampwitch lány nem egyedül jött. Újabb vámpír? Ne már. Aztán nem sokkal később végre bejöttek a nappaliba, így én is vethettem egy pillantást rájuk. Ahhoz képest, hogy vámpírok nem tűntek ellenszenvesnek.. vagy csak jól tudják álcázni? Láttam az arcukon a döbbenetet, amint kiszúrtak.
- Helló - csak mosolyogtam és igyekeztem nem izgatottnak tűnni, habár ez nem túlzottan jött össze. Akár akartam, akár nem, csak az járt a fejemben, hogy vajon milyen hatással lesz majd rájuk az új tündérillatom?!

- Nem tudom. nem mindig vagyok jó társaság, főleg ha boszorkányokról van szó. Általában azt mondják hogy sáros képem van és biztos rosszra készülök, azért megyek a közelükbe - vigyorogtam pimaszkásan és ahogy kitárult az ajtó, végigmértem a szőke lányt. Csinos és nem is túl idős, ha meg kell állapítanom a korát. Ő tiszta boszorkány, nem keveredett a vére mással.

- Hello! - biccentettem feléje egy nyeléssel de mosolyogva és beljebb kukkantottam. - Csak ha tényleg nem zavarok!- álltam meg tartózkóan.

- Nem muszáj menned. Egyáltalán nem zavarsz. - Néztem rá, majd közeledő léptekre lettem figyelmes aztán meg is láttam Staceyt. Semmi aggodalmat nem olvashattam le az arcáról. Vagy nagyon jól elrejtette az egészet vagy tényleg teljesen nyugodt és semmi baj nincs.
Hát igen én már nem igazán vagyok képes arra, hogy másokat behívjak ezért ez inkább az ő feladata. Ami még furcsább ennél az egész nyugodt külsőnél, hogy be is hívta őt.. Pedig hát nem is ismeri.. Bár mostanában túl sok változáson megy keresztül. Nem igazán az akit megismertem.

- Egy pillanat és jövök.. vagy jövünk. - Mosolyogtam Lori felé, majd felpattanva a kanapéról a bejárat felé indultam.
Legnagyobb meglepetésemre nem volt egyedül. De hát végül is sosem árt neki egy kis társaság. Főleg most nem. Bár ki tudja mikor keveredik valami vérengzős bandába, de inkább ezt most hagyjuk.
- Öööö, sziasztok. - Vigyorogtam picit zavaromban. Volt egy olyan érzésem, hogy a srác vámpír hiszen, ha nem az lenne valószínűleg nem ácsorogna a küszöb előtt. - Van kedved bejönni? - Kérdeztem meg kedvesen.

Violetre néztem, miután megálltunk a sétából, és az ajtóban meg is dermedtem. Nem tudtam volna belépni de nem is akartam. - én most megyek szerintem. Többet nem akarok zavarni. - szólaltam meg rekedten, Violet szemeit nézve. - most már jól leszel ? - kérdeztem meg még tőle, hogy erről is meggyőződhessek.

Döbbenten hallgattam a mondanivalóját. Amiket elmesélt.. a legjobb barátnője egy vámpír.Stréber ha a mágiáról van szó? Álljunk csak meg.. vámpír és boszorka egy személyben? Ilyen is létezik?! Uramisten, létezik még egyáltalán olyan faj, amivel még nem találkoztam? Kizárt, vagy max akkor ha egy nagyon ritka fajról beszélünk.
- Oké, tényleg jó érzés tisztában lenni a dolgokkal - feleltem a fejemet fogva, mivel a hallottak után még mindig nem tudtam felfogni, hogyan lehet valaki egyszerre vámpír és boszorkány.
De hamar elterelődött a figyelmem, mivel hirtelen ajtónyitásra kaptam fel a fejem. Ez csakis Ő lehet. Izgatottan pillantottam Stacey felé, akiről leritt, hogy tényleg ő az.